Fejezet
1 1| aztán elmondják, hogy milyen ember vagy.”~Ha tehát okvetlen
2 1| mert ő nagyon szórakozott ember, s majd csak az előszobában
3 1| rögtöni átmenettel, hogy az ember alig ismer rá, mint lehetett
4 1| kellett – szólt az ifjú ember, egy aranymetszésű könyvecskét
5 1| Lávay úr nagyon fiatal ember.~– Aha – cseng közbe egy
6 1| hogy azt a nevet magyar ember nem ismeri; ő jelenleg a
7 1| valaha szemem elejbe az az ember, hogy…~– Valami nagyot ne
8 1| öregúrtól.~– Mikor minden ember nevet, csak öcsém uram nem
9 1| abban a percben, mintha egy ember állna ott, akinek a feje
10 1| de Béla úgy látszik az az ember, aki előtt ha egy hölgy
11 1| Nézze Lávay, ez az alattomos ember kileste, hogy melyik költeményét
12 2| Most természetesen minden ember csak az ünnepély előkészületeiről
13 2| gondoskodnál. Borzasztó az olyan ember, aki nem pipázik! Egy gyufát
14 2| tisztelt honleány!~Egy fiatal ember, kit én mindenekfelett szeretek,
15 2| menekülni kell. Minden, amit ember elveszíthet: ismerősök nyájassága,
16 2| alatt kegyetek isten és ember előtt férj és nő leendnek.~
17 2| természetesen igen kevés ember fogja tudni, hogy citoyen
18 2| hajaddal, ne látná minden ember!” És mikor végre a kisfiú
19 2| mikor végre a kisfiú nagy ember lesz, s miként egykor közvizsgákon,
20 2| boldogultam igen csendes ember, hanem én, mikor láttam,
21 2| Magas, sárga képű, ifjú ember volt, sűrű veres szeplőkkel
22 2| messziről olvashassa minden ember.~– Hozta isten! – szólt
23 2| használtatva, akiknek nem akarja az ember azt mondani, hogy „én barátom”!)~–
24 2| áhítattal.~– Irigylésre méltó ember – szólt Pusztafi, felsóhajtva –,
25 3| csepp inast sem talál az ember az előszobában.~Mit csináljon
26 3| vezet, nyitva van, s az ember kénytelen hallani idekinn,
27 3| társaságba! Tán nem tudja minden ember, hogy ki az a Pusztafi,
28 3| hogy atyád nagyon szigorú ember: amit ő kimond, azt meg
29 3| irányba csavarint. En szilárd ember vagyok. Ami pedig önnek
30 3| tetszik tudni, nagyon goromba ember, ha valaki nem tartja meg
31 4| olyan helyzet, aminek okos ember hasznát ne tudja venni.
32 4| ágyú ágyú után; van olyan ember is, aki megszámlálja, hányat
33 4| tehetne az ellen, ha ennyi ember töri magát a hintó közelébe
34 4| ellenében. Amint azt minden ember előre láthatta, ahogy a
35 4| minő száz meg száz megölt ember utolsó jajkiáltása…~A gyaloghíd
36 5| víz alatt~Kétszázharminc ember bukott egyszerre a letört
37 5| leugrott a hintajából. Egy ember, kinek neje szeme láttára
38 5| hálóikkal! A hajókhoz minden ember.”~Akik közel voltak és hallották
39 5| érzés lehet az, mikor az ember egy magas helyről az ismeretlen
40 6| föllépés után megbukik az ember, s aztán kigyógyul belőle.
41 6| megállapított programjuk, amikből az ember előre tudhatná, hogy nézőjáték
42 6| nap volt, amikor húszezer ember csókolta egymást összevissza,
43 6| annyian akartak beleférni, ember ember hátán tapsolt, éljenzett,
44 6| akartak beleférni, ember ember hátán tapsolt, éljenzett,
45 7| szép tollakat viselt minden ember a kalapján; ki fehéret,
46 7| jó szolgálatot, amit az ember várna tőle; sem az a toll,
47 7| betanította rá. Hogy ilyen komoly ember nem restell azzal bajlódni.~
48 7| most már nem egy, hanem két ember nehéz sorsának a súlya nehezedik
49 8| várban~Ha ez idő tájon az ember a Duna mentében utazott,
50 8| papírcsákós vezérekkel. Minden ember, apa, nagyapa, fiú és unoka
51 8| csákóján rettenetes sastoll. Az ember alig ismerne rá Bárzsing
52 8| puskaport csinálnak belőle. Az ember ilyenkor mindenét odaadja.~–
53 8| Csodálatos világ. Minden ember odaadja mindenét. Kis megtakargatott
54 8| minden nemét szereti minden ember.~Aztán meg, hogy az ilyen
55 8| legelső éjszakán, mikor az ember lefekszik, még jól el sem
56 8| másodikat, a harmadikat.~Az ember csatával álmodik, felébred,
57 8| követelni. Egy-két cseppet. Az ember azt álmodja, hogy elfogták,
58 8| Hisz így tisztán megvesz az ember! Mit használ minden haditudomány,
59 8| azt is hamar megtanulja az ember. Nincs az a kovácslegény,
60 8| Olyankor nemigen ügyelhet az ember erre.~– A megyeházát sokáig
61 9| tél volt, amikor százezer ember meg a másik százezer ember
62 9| ember meg a másik százezer ember okvetlenül szükségesnek
63 9| látni. Azonban annyi ezer ember egy sor nádasviskóban el
64 9| lenni. Volt kezes, lábas ember az utcán elég, aki annak
65 9| méltó dolog az, mikor az ember a poharát reggel fel akarja
66 9| világi boldogság, hogy az ember alig találna még valami
67 9| világ veszedelemmel. Az ember csak abban válogathat, melyikbe
68 9| sétálni anélkül, hogy az ember ama hulló csillagoktól eléretnék,
69 9| szóljanak; mit beszélt az az ember fiamról?~Fiskális úr ismét
70 9| is divat volt akkor. Két ember összeveszett valamin; egymást
71 9| mondva. Hol van most az az ember?~Szolgabíró öcsémuram meghökkent.~–
72 9| ami nélkül pedig annyi ember el tud lenni a világon.~
73 10| Mire jó egy sánta ember?~A rendkívüli idők minden
74 10| s minden lélegző tárgy, ember, állat és virág egy idegen
75 10| egészen más világba tartozó ember volt, mint akinek azt végre
76 10| elégett a végrendelet, okos ember még tudhatott magán segíteni;
77 10| nevezhetjük, mert derék ember. Tört testben egyenes lélek.~
78 10| jó az életben egy sánta ember, akit gyermekkorában a dajka
79 10| forgatva a sarkaiból; minden ember mással küzdött, mint amiben
80 10| kapott. Azok is mind a sánta ember mankójában jöttek.~Tehát
81 10| nagy dolgok, amiket egy ember becsületére bízni nem szabad.~
82 10| s belőle egy kis sánta ember kapaszkodott le, ki minden
83 10| fizetett tíz pengővel. Éhes ember jó fizető.~A korcsmáros
84 11| És ezen a napon minden ember ismerős volt, és senkinek
85 11| vendég lesz. Sok vidám újmódi ember; kell oda egy vén paróka
86 11| Nem vagyok arra való ember, hogy valamely akcióban
87 12| sem a náluknál rosszabb ember meg nem háboríthat ottan.
88 13| erős. Úgy bámult minden ember a velük szemközt haladókra,
89 13| suttogá Béla. – Ez az ember rám ismert.~– Hajtson „kend”
90 14| egy nagyon régen hallgató ember, de aki azt, amit hall,
91 14| senki, pedig száz meg száz ember látta őt óra hosszat.~Mikor
92 14| színházból, egy kék dolmányos ember megszólítá a színház kapujában.~–
93 14| Istennek ajánlom.~A szekeres ember jószívűen kezet szorított
94 14| mindent… Az a kérges tenyerű ember is érezé, hogy e nagy sötétségen
95 14| állítva, hogy anélkül az ember mindjárt elálmosodik. Ilyenkor
96 14| csőbimbójából szopva inni, hogy az ember a felső szájából meg a szeme
97 15| erős ok lehet. Szekeres ember létére tudott annyit, hogy
98 15| hirtelen megállva az ősz ember előtt. – Azt mondja, hogy
99 15| szállít a városba, az két ember halála fog lenni: – a férjemé
100 15| kend evezni?~– Komáromi ember, aztán ne tudna evezni!~–
101 15| még ilyet sem látott az ember.”~Hogyne lett volna András
102 15| utána: „Miket nem ér meg az ember!”~András gazdának természetes
103 15| felismerni.~„Nem hinné az ember, ha nem látná.”~Judit szerencsésen
104 15| az, mely sem isten, sem ember ellen nem vét. De mégis
105 16| borongós, kedvehagyott ősz. Az ember jól tudta, hogy ha ez a
106 16| tüzű szemeik villogását; az ember tudja, hogy azok, amik ott
107 17| élethez többé: egy eltemetett ember. Kötelessége elrejtőzni,
108 17| vendégem valami veszedelmes ember – szólt a házigazda.~– Bizony
109 17| osztályú szökevény?~– No, olyan ember, akinek a fejéért nem adnék
110 17| Köszönöm, a biz elkel. Mikor az ember egész nap az erdőt járja,
111 17| törődjél velem. Én holt ember vagyok így is, úgy is. Mi
112 17| Isten engedte, hogy az „ember” győzzön.~A házigazda áhítattal
113 18| história.~Fertőy igen kedves ember lett a háznál, éppen, mint
114 18| azt senkinek.~Az egyedüli ember, ki őt valóban látta meghalni,
115 18| azután kigyógyul belőle az ember. Vajon „egészen” kigyógyulhat-e?~
116 18| mókusra is visszaemlékezik az ember, amivel játszani szeretett.~
117 18| ment Fertőyhez.~Egy-két ember megszólta érte, hogy biz
118 18| végigkocsikáztak az utcán, minden ember ismerős mosolygással emelt
119 18| hogy valami közönséges ember ellen nem, de hercegek ellenében
120 18| De hidd el, ő igen jó ember.~– Volozov is azt mondja.~–
121 18| éppen azért mondja, hogy jó ember.~– Ah, az nem áll; a herceg
122 19| Pusztafi mindezt egy összetört ember flegmájával nézte csendesen.~
123 19| gondolá magában, hogy ha az ember gyakorlatilag fogja fel
124 20| ilyen pofára ráismer az ember, ha kifordítja is.~Lávayné
125 20| őrnagy úr, nem érdemes az az ember arra, hogy ilyen derék úr
126 20| útra, ha azt sem tudja az ember, meddig tart; a gubája is
127 20| való ez. Kegyed olyan jó ember különben.~– De ma rrrosssz
128 20| köpönyeges, veres galléros ember ült rajta. – Látták. Félórával
129 20| hogy az a becsületes tót ember, aki az egészet használta,
130 20| van egy szürke köpönyeges ember?~– Már nincs rajta, mert
131 20| menjen a dohányra.~– Ez az ember részeg! Hajtson kegyelmed
132 20| szekérről. Egy pár szájtátó ember volt a faluháza előtt, egyet
133 20| nehogy észrevétessék ez ember által, s az még eleve megillanjon.
134 20| lesznek a milliók; ha minden ember eltagadja a birtokát egy
135 20| téren, hogy nem csoda, ha az ember utoljára az egész nemzet
136 21| Egy ember, aki nem az, ami~Dolnay
137 21| herceg igen derék, mívelt ember volt; nem azoknak a torzonborz
138 21| család nevéhez; minden egyes ember rendelkezhetett kénye szerint
139 21| magát is.~A herceg igen szép ember volt, valódi női szépség
140 21| tekinte rá.~– Önre már két ember ráismert; az egyik én vagyok,
141 21| gondolattól egy istennek érzi az ember magát. Az nagyon nagy úr,
142 21| nevelésű ifjút, aki tanult ember; iskolákat járt. Szerafin
143 22| szomorú divatra? Mikor az ember darócruhát öltött, pórköntöst,
144 22| Béla szívében törte, az ember nem megy nyugodalmas nevelői
145 22| lesz ma! Ezért siet annyi ember a színházba ebben a rossz
146 22| felé mégis akad olyan derék ember, aki a színpadi hősök kivégeztetésénél
147 22| tudhatod, miért. Ott minden ember ismerőse; ott ezer gyanakodó
148 22| midőn egy külső és egy belső ember harca tűnik fel ugyanegy
149 22| különösen változtatja meg némely ember természetét a bánat. Amíg
150 22| annyit eszik, mint két ember; bort iszik, sőt még szivarozik
151 22| herceg pedig igen gazdag ember, s mindig eljár a színházba,
152 23| alanti régiókba, hogy minden ember elszörnyed rajta, hogy azután
153 23| bolondság!” – mondja rá minden ember.~Mikor aztán fölkel, rendesen
154 23| mellett babonás volt; sok ember van így, ki istent nem hisz,
155 24| elkövetni. Így például, hány ember jött abba a helyzetbe, hogy
156 24| megboldogultnak tartozunk, ki azt, mit ember holta után végre nem hajthat,
157 24| tudta, hogy az az ügyes ember senki más, mint Bárzsing
158 25| ön ide nem jött, ön rossz ember.~– Sőt ez az egy igaz emberem
159 25| sár; ez az egy becsületes ember volt, aki kihúzott belőle.
160 25| vett; fogadja meg egy vén ember tanácsát, akinek már semmi
161 26| világ be van zárva olyan ember előtt, aki abban élt, ki
162 26| elrabolnia tőle; hogy az az ember, akivel tele van lelkének
163 26| Megaláztatni nem engedheté magát ez ember előtt. Fogta az írást, és
164 26| miért. Ha megtudom, ki ez az ember, odamegyek hozzá, s így
165 26| szemrehányásokat; ha szegény az az ember, annál jobb, ha csak egy
166 27| világ be van zárva olyan ember előtt, aki abban élt, ki
167 27| elrabolnia tőle; hogy az az ember, akivel tele van lelkének
168 27| Megaláztatni nem engedheté magát ez ember előtt. Fogta az írást, és
169 27| miért. Ha megtudom, ki ez az ember, odamegyek hozzá, s így
170 27| szemrehányásokat; ha szegény az az ember, annál jobb, ha csak egy
171 28| istent? Ugye, ön becsületes ember? Adja ön becsületszavát,
172 28| Én látom, hogy ön rossz ember. A rossz embernek pénz kell.
173 28| Emeld fel anyádat amaz ember lábaitól, és csókold meg.
174 28| feletti szerelmükben. A néma ember ott a bölcsőben olyan komolyan
175 28| legközelebbi találkozásnál ez az ember azt mondja, hogy nem tud
176 28| abba, édes rokon. Ön fiatal ember, s úgy veszi fel a dolgot,
177 28| hogy ha lett volna itt más ember, mint a kertész, keblére
178 28| keresi azt. Olyan ostoba ember pedig kevés van, aki titokért
179 28| kerítette, igen élelmes ember. Mondhatom, nagyon ügyes
180 28| Mondhatom, nagyon ügyes ember. Ez most nem akarja nekem
181 29| zsibvásárra jut; egy-két elkésett ember hordja még, azt meg is bámulják
182 29| emlékezik már nagyon sok ember, hogy miért hítták egy időben
183 29| utcán fennhangon beszél, tíz ember közül kilencet üdvözöl,
184 29| Tudva van előtte, hogy sok ember van, aki ki nem állhatja;
185 29| tudakozódik. S nem akad ember, aki azt mondaná: „S mi
186 29| jellemével ne sokat törődjék az ember; korán-vén töpörödött zsenik,
187 29| és végre egy sereg léha ember, aki sohasem szokott a maga
188 29| nagyon jól ismersz, én az az ember vagyok, aki nagyon könnyen
189 29| nem olyan könnyen ingadozó ember. Kicsi gyermek korától ismerem
190 29| Bélának volna ellensége az az ember, és azt kellene elfelejteni,
191 29| gondoljon arra, hogy ez az ember sárba tiporta azoknak a
192 29| be sem tud borulni; az ember úgy óhajtozik egy kis zivatar
193 29| mocsoktalan marad isten és ember előtt.~– Csak a saját szemem
194 29| hasonló esetben a becsületes ember.~Bárzsing nagyon vonogatta
195 29| tarták egymást. Olyan egy pár ember volt az, aki mindennap elismételte
196 29| oltár előtt elmondott.~Az ember azt hinné, hogy mesét hall,
197 30| Azt jól teszed. Rendes ember, és nem csal meg. Egyébiránt
198 30| volna. Ezt tudja minden ember, pedig te nem mondtad senkinek.
199 30| ascendenti et descendenti; boldog ember vagy. Két fejed van; amit
200 30| tömkeleg támad, amiből az ember jó híre ki nem igazodik.
201 30| magában:~„A herceg szeszélyes ember; olyanok szoktak lenni a
202 30| vannak.~– Ön igen ízetlen ember, Lávay; ahelyett, hogy azt
203 30| akar veszni.~– Rejtélyes ember! Ön bosszúállása ez?~– Semmi,
204 30| reggeltől estig fut, fárad az ember, küzd idegen bajokkal, mestersége
205 30| mikor részeg, igen kedves ember. Sok asszony mondta már
206 30| megközelítéséig, ahol az ember a csillagrúgásra megérett,
207 31| azt felelé „Mátyás”, s az ember úgy tudta eddig, hogy nagyapja
208 31| Óh! Egy évtized és minden ember nevet ezen elmúlt évek játékán;
209 31| léptettetett elő. Ő igen jó ember, aki felől akárki megírhat
210 31| Ön gazdasszonykodik! Az ember mindig hercegnének, királynénak
211 31| kezdett lenni, amikor az ember kezd kétkedni abban, amit
212 31| leányból; s akármilyen tudós ember volna is, aki velem ilyesmit
213 31| lelkeknek minden dibdáb halandó ember parancsolhasson, hogy azok
214 31| krinolinban járnak, s az ember fiát kárhozatra viszik.~–
215 31| hamu van és penész. Béla jó ember; nagy hibája, hogy az. Szegény
216 32| magát bennük otthon a régi ember.~Hajdan minden jó embernek
217 32| mindennap színházba. Mikor az ember menyének páholya van. Tudom,
218 32| minő szerepet játsszék egy ember előtt, aki sehogy sem illik
219 32| legyen, mint szokott az ember rokonához lenni, akit rég
220 32| tied” néven nevezi az ember egymást. Hogy miért nem
221 32| akar, miután „egy gazdag ember” önzésének skrupulusait
222 33| a bókoktól. Udvariasabb ember azt mondaná: „Tartson sokáig
223 33| egymagában.~„Tehát ez az ember nem bánná, ha engemet szeretne.”~ ~
224 33| amikben egyszerre ezer ember hallgatja egymás beszédét;
225 33| befolyású férfi, tekintélyes ember, sőt ami több, Blum úrnak
226 33| nagyot örülve a kis sánta ember. – Te átengeded nekem, hogy
227 33| Barátom, hiszen te aranyos ember vagy. Futok.~– Hogy jobban
228 33| gondolatom az volt: ez az ember elvesztette magát, de neje
229 33| kitörölhetlen bélyeget egy ember nevére kelle sütnöm, aki
230 33| kötelességem azt mondani ez ember nejének, ha tiszteltem valaha
231 33| szégyen a másikat hozza, s az ember, akit a gyalázat nyom, száll
232 34| A kísértet~„Az ember, akit a gyalázat nyom, száll
233 34| üldözővel, amit az érző ember saját lelkének nevez.~Mert
234 34| átadott pozdorja. ~Boldog ember él itt,~Feledte a régit.~
235 34| Hideg kísértettől minden ember retteg. ~Minek jön az vissza,
236 34| írt valami börtönben levő ember egy egész kötet költeményt,
237 34| ejtettem el érte. Elhittem egy ember szavára, hogy meghalt; egy
238 34| fekszem; – fedjetek be…”~Egy ember, akinek azt mondják, hogy
239 34| ereszt; vagy tán egy más ember életének szomorújátéka,
240 34| nevezték, ahhoz is csak egy ember vett magának jogot. – Szemébe
241 34| dörögte fennhangon a szürke ember, hogy a járókelők megálltak
242 34| néznek. Ilyesmit nem élvez az ember ott, ahol én utaztam. De
243 34| jó, csendes, alkalmatos ember legyek. Belőlem az ital
244 34| mint a bolond, vízbe esett ember, ki amíg él, mindig a víz
245 34| úszni a víz színén.~– Az ember nemcsak magának tartozik
246 34| mintha valami nagyon beteg ember köhögne egész erejéből.~–
247 34| velem bezárva, volt az az ember, aki életemben megszégyenített,
248 34| meggyőződéseit, az azért tisztességes ember, azzal kezet fogtok, annak
249 34| ilyen derék, becsületes ember, mint te, szükségképpen
250 34| e biz úgy van. Mikor az ember fiatal, olyan nagynak látja
251 34| halni, azt mondja rám minden ember: „Ugyan jól járt.” – De
252 34| nemzeti mulatság, ha az ember a poétáit fényesen eltemetheti.
253 34| fogják suttogni: „Ez is nagy ember volt, ugyan hamar agyonitta
254 34| gondolni fogod magadban „Ez az ember nem ilyen temetést szánt
255 35| Hogy fog rábámulni minden ember! Hát ez a zord alak kicsoda?~
256 35| képzelt árny, hanem élő ember.~Nem egy halott, aki sírjából
257 35| emlékeket, aminőkkel az olyan ember szokta megörökíteni magát
258 35| falura öltöznék, ahol az ember csak magának akar jó lenni.~
259 35| ajtót.~A szürke torzonborz ember állt előtte.~– Biz úgy,
260 35| mondj neki, hogy itt van egy ember, akivel Komáromban találkozott,
261 Ut| barátom, maga nagyon ravasz ember. Hát csak írjon újságot.
|