Fejezet

  1     1|            húst kimérni; amiért is az olyan háznak, melynek kapuját
  2     1|    gyaníttatja gazdagságukat, mert az olyan háznak a levegője drágább.~
  3     1|        melyben minden részvevő tagnak olyan szerepe legyen, amilyent
  4     1|             azonban semmi titok sincs olyan mélyen elásva, hogy azt
  5     1|               csak belső meggyőződés. Olyan, mint ha valaki racionalista;
  6     1|               kérdésében.~– Ah!~– Nem olyan képtelenség ez, mint amilyennek
  7     1|               nagyon előnyös alak egy olyan férj, akit meg lehet vetni.~–
  8     1|        termetű, eleven asszonyság, ki olyan apró és mozgékony volt,
  9     1|             egy kanárimadár, és éppen olyan kifogyhatatlan a beszédben,
 10     2|        annálfogva nagyon megnéztük az olyan embert, ki viseletében tizennégy
 11     2|                hogy csak úgy zúg!” És olyan időben nem jó, ha valaki
 12     2|            gondoskodnál. Borzasztó az olyan ember, aki nem pipázik!
 13     2|            míg az orsónként megtelik, olyan hosszan gondolkozott az
 14     2|        magának tenni, ha forró nyáron olyan ruhát váltott, melyen szürke
 15     2|            milyen jó volna, ha mindig olyan kicsinyek tudnának maradni!~
 16     2|                 Ne kényeztesse kegyed olyan nagyon ezt a fiút. Tessék
 17     2|               bántaná! Azért, hogy én olyan könnyen sírok, nem kell
 18     2|            mikor láttam, hogy nem tud olyan gorombán beszélni, mint
 19     2|      papirosból.~– No hát csak legyen olyan szerencsés, barátja az erénynek,
 20     2|              Ah, Judit kisasszony nem olyan nő.~Gondolta magában: ezt
 21     3|              zápor engedé a sietséget olyan városban, hol sár idején
 22     3|             adminisztrátori rendszert olyan hatalmasan megtámadta! Hát
 23     3|             Túl akar rajta tenni! Egy olyan emberen, mint atyád! – Ő
 24     3|          ráütött a természeted; éppen olyan makacs vagy, mint ő; de
 25     3|               naiv quiproquot; miután olyan helyzetben hagyta magát
 26     3|              menyasszony.~A diadémmal olyan volt – mint egy királyné.~
 27     3|          istenasszony.~S a mirtusszal olyan szép volt – miként egy szép
 28     3|            hát nem tudom, minek örült olyan nagyon – szólt vállvonítva
 29     3|         ketten egymás szemébe néztek. Olyan volt ez, mint mikor a villámló
 30     4|                szól Pusztafi –, nincs olyan helyzet, aminek okos ember
 31     4|                mint az ugató eb. Csak olyan soká ne volna az este. Kivált
 32     4|              újra ágyú ágyú után; van olyan ember is, aki megszámlálja,
 33     4|       tekintetének férfias nyájassága olyan önkénytelen vonják felé
 34     6|       érzésről kérdezősködöm én. Azok olyan dolgok, amik nélkül az első
 35     6|               civillistája nálunk nem olyan nagy, hogy abból minisztériumot
 36     6|          fejéhez vernek, míg utoljára olyan kézbe akadnak, mely azokat
 37     6|     gondolkozzék soká. Látja, hogy ma olyan nap van, amiben minden óra
 38     6|              nap élvezeteiből, estére olyan drámát fognak előadni, mely
 39     6|               egy perc előtt; hisz ez olyan nap volt, amikor húszezer
 40     7|             melynek fosztott pelyhein olyan szépeket lehet álmodni.
 41     7|           ezen betűk iránt, amik mind olyan szépen, olyan kalligráfiai
 42     7|               amik mind olyan szépen, olyan kalligráfiai igyekezettel
 43     7|              mostani izgalmas időket, olyan pályát választott, gyámi
 44     7|              maga előtt látta – éppen olyan nyájasan mosolygott rá,
 45     7|           érezé, hogy ez nem igaz; de olyan ügyesen volt előadva, s
 46     7|        előadva, s a nagynéne különben olyan ártatlan jó lélek volt,
 47     7|             könnyeket, és amint a kép olyan bizalmasan nézett vissza
 48     8|            Hahaha! Igaza van. Egészen olyan, mint a harkály madár. Képzelje,
 49     8|              ilyen várakat nem építik olyan komforttal, hogy aki otthon
 50     8|            holdfénnyel szembe fordul, olyan sápadt, mint a halál. Az
 51     8|               szekerét feltartóztatá.~Olyan világ volt ez, amikor minden
 52     8|     eltakartak hegyek, erdők; hisz ez olyan iszonyat volt, ami az égre
 53     9|               nem volt fölépítve. Nem olyan tél volt ez, mint a többiek
 54     9|             többiek szoktak lenni. Ez olyan tél volt, amikor százezer
 55     9|           tetejük; azért nem, mert ez olyan esztendő volt, mikor csillagok
 56     9|             csillagok járnak az égen, olyan csillagok, melyek le is
 57     9|             felderíté.~Mert semmi sem olyan tréfás dolog, mint a nyomorúság.~
 58     9|              leterített gubára, akkor olyan jókat nevetnek mindezen,
 59     9|           négy deszkafal ürege; akkor olyan tökéletes volna ez a világi
 60     9|              szegény Bélám!” olyankor olyan szemrehányólag néz Szerafin
 61     9|            együtt lennénk.”~És azután olyan jólesik szívének, ha Szerafin
 62     9|              a másik hírgalamb. Az is olyan jól ismerte Lávay Bélát,
 63     9|               csak nem lett – gyáva!?~Olyan megható volt az öregasszonynak
 64     9|       reggelit elfogyasztani betérjen olyan helyre.~A nagy zaj és nagy
 65     9|       sürgetős a kegyed közlendője?~– Olyan sürgetős, hogy egy pillanatnyi
 66     9|               a tisztelt urak lesznek olyan jók, hogy ezt mint tanúk,
 67    10|                megtudta, hogy az most olyan jó helyen van, mintha csak
 68    10|         körülötte, s hozzájutni éppen olyan könnyű a levegőn keresztül
 69    10|            gyakorolta magát. Melchior olyan elhagyatottnak érezte magát
 70    10|        mellett, amelyhez néha egy-egy olyan arc is telepedett le, aminek
 71    10|               tőle, de Bárzsing úrban olyan nagy volt a viszontlátás
 72    10|           szállást; de én önnek semmi olyan cselszövényben nem szolgálok,
 73    10|              áruló akar lenni! Vannak olyan nagy dolgok, amiket egy
 74    10|                Minden nyelvben vannak olyan két, három betűs szavak,
 75    10|               észrevehetlen betűkkel; olyan szerrel, mely eltűnik és
 76    10|        különösnek. Volt közöttük elég olyan, aki a hadjárat alatt egy
 77    11|                           A vén csont~Olyan vagyok, mint a búvár, ki
 78    11|             keresztül az eget egy-egy olyan tüszkölő csillag, s jön
 79    11|                ismét visszazuhant az; olyan volt már a járása, hogy
 80    11|             öreg csont a világon, ami olyan bolond volt, hogy elfelejtette
 81    11|         összekelésünkbe, míg neki egy olyan napernyőt nem szerez, melynek
 82    11|       esküvőnkön. Azért kérem, legyen olyan jó, és legyen nekem násznagyom.~
 83    11|               öreg hadastyán kezét, s olyan meleg hangon kérte:~– Tegye
 84    12|          kezdete s a kezdetnek a vége~Olyan vagyok, mint a búvár, ki
 85    12|             mik a mocsárok hínárjában olyan jól rejtve vannak, s lovagjával
 86    12|           Ígéred-e ezt?~A beszélő arc olyan halálsápadt volt már. E
 87    12|          lennének véve.~Egyik csoport olyan közel volt, hogy civódásaikat
 88    12|               szép emberarcok… Ez arc olyan mint az övé, … nemsokára
 89    12|            emelkedik ki itt-amott egy olyan özvegy fűz; jelezvén, hogy
 90    13|               S a vendégek mindegyike olyan különös munkával van elfoglalva;
 91    13|     szíveinket is bevonja. Elvonulunk olyan zugába a hazának, ahová
 92    13|               hajtsunk tensasszonyom?~Olyan nevetni való ez! Egy férj,
 93    13|               úr az egész úton mindig olyan furcsa javaslatokkal kísérgette
 94    13|          sebek nyomait viselte magán; olyan csapat lehetett ez, mely
 95    14|        betegek. Azonban egyszer mégis olyan szerényen, olyan szelíden
 96    14|        egyszer mégis olyan szerényen, olyan szelíden kopogtattak az
 97    14|            viselték. Judit feje éppen olyan simára volt lenyírva.~Melchiornak
 98    14|           ejtsek éles vassal, bárcsak olyan mélyen, mint egy tű véletlen
 99    14|             még rá? A tensasszony még olyan kicsike volt, de máris olyan
100    14|          olyan kicsike volt, de máris olyan vakmerő volt; mindig azt
101    14|            font homlokára.~Kapor uram olyan jól volt szoktatva, hogy
102    14|             neki nagyon, hogy a leány olyan igazi komáromiasan tudja,
103    14|          mindekkorig észre nem vette; olyan jól sikerült az átalakítás.
104    15|                   soll”.~A „kell” nem olyan nagy úr. Ezzel lehet még
105    15|        mennykő benyargalázta az eget; olyan idő volt, amikor a jó kutyát
106    15|             meg a komám padlásán, egy olyan egy fából vájt alkotmány,
107    15|           magában a vén halász.~Egész olyan idő volt, amilyenben veszni
108    15|       paripája a hideg halálnak, mely olyan gyorsan elszállít.~És ebben
109    15|               terve ellenében.~Hiszen olyan „amabilis confusio” uralgott
110    15|             őrnagy volt a várudvaron; olyan őrnagy, akinek egy közkatonája
111    15|            volt katona. A menekvésnek olyan neme volt ez, melyet könnyeden
112    15|               tudna mondani.~És Judit olyan kegyetlen volt, hogy elfordítá
113    16|          megyében lehet az a menhely; olyan helységben, mely a térképen
114    16|              mely a térképen sincsen; olyan hegyzugban, ahova csak egy
115    16|        nagynevű emberek számára akkor olyan könnyű lett volna menedéket
116    16|              nem lehetett mindenkinek olyan asszonya, hogy ezt kigondolta
117    16|             kutyaugatást hallani. Ah, olyan jólesik e hű háziállatnak
118    16|            láz?~Pedig nem jó semminek olyan nagyon örülni.~Lám az elmúlt
119    17|         megfejtője, a halál.~Aki maga olyan titok, melynek mélyét emberi
120    17|             osztályú szökevény?~– No, olyan ember, akinek a fejéért
121    17|                szólt Béla, és szavait olyan közelről vélte hallani az
122    17|             hanem „kísért”!~S valóban olyan volt e jelenet, mintha az
123    18|             amelyikben átlépett, mert olyan kitűnő tiszt volt. Ne búsulj
124    18|               kezdeni rá a nászzenét. Olyan vakmerők is voltak, kik
125    18|         hallják, mikor a fejük fölött olyan jóízűen kacag valaki.~Aki
126    18|             nekik?~– Hát akadhat néha olyan érzékeny lélek, aki egy
127    19|             minden szegletében voltak olyan kis ökölnyi lyukacskák,
128    19|               meg. Talán azért dalolt olyan vígan, hogy annak az asztalon
129    19|                hanem tudlak utasítani olyan helyre, hol igen jó borokat
130    19|             muskotályféle. Bezzeg nem olyan bor, amelyik a kocsmárost
131    19|           hangok. Valóban mesés kincs olyan emberre nézve, aki ezeket
132    19|               le gondolatmotolláján:~„Olyan bor, melyből egy üvegre
133    20| változatosságot hozott az új időszak. Olyan napok fordultak elő, amikben
134    20|             kegyednek való ez. Kegyed olyan jó ember különben.~– De
135    20|               iránti kötelességekből, olyan emberek, mint Bárzsing;
136    20|             egész nemzetestül együtt, olyan emberek, mint Bárzsing;
137    20|             milyen semminek veszik az olyan embert, mint ő, az olyan
138    20|              olyan embert, mint ő, az olyan emberek, mint Bárzsing.~
139    20|          milyen szomorú dolga van egy olyan vén csontnak, aki már régen
140    21|           hercegnő meghalt. Akkor már olyan törvények voltak, melyek
141    21|          értesült körökben, s én most olyan kedvemben vagyok, hogy mindent
142    21|           zöld blúzt viselt.~Szerafin olyan sokáig elnézegette azt az
143    21|              Kedves Friedrich, legyen olyan jó, szakítsa le nekem azt
144    21|               e név kimondására.~Hisz olyan jól hitte magát elrejtve
145    21|             Én magam tenyésztettem, s olyan fügék termettek rajta, mint
146    21|            szólt közbe a herceg. – Ön olyan szépen tud cselédekkel gorombáskodni,
147    21|              talált arra, hogy belőle olyan mérget szíjon, mely ellenfelének
148    22|        mesélgetek, tudni fogják, hogy olyan tövissel, minőnek hegyét
149    22|            Beletelt abba két hét, míg olyan messzeségből, kerülő utakon,
150    22|             És ő minden egyes emberre olyan féltékeny volt, de kivált
151    22|            játék vége felé mégis akad olyan derék ember, aki a színpadi
152    22|          előadást.~„Nem lehet kiállni olyan meleg van, nem bírtam elébbre
153    22|          Judit szemei előtt lebegett, olyan közel volt már. Ott járt
154    22|             megüresült. És ez Bélának olyan jólesett. Judit nem jár
155    22|          küszöbhöz támaszkodva. Judit olyan közel haladt el mellette,
156    23|               felelősség nélkül kezel olyan pénztárakat, amik nem az
157    23|              egy új arc iránt, holnap olyan hozzá, mint a jég, s holnapután
158    23|            evett.~Evés után elkezdett olyan csodálatosan nevetni. Azt
159    23|               én láttam, hogy meghal.~Olyan borzasztó volt, midőn arca
160    23|                és még egyre nevetett; olyan nehéz volt ölemben tartanom.~
161    23|            mikor a koporsóban feküdt. Olyan szép kis fehér halott volt.~
162    23|              tesz így, mikor ez nekem olyan rosszul esik.~És ezután
163    23|              engedte bekötni. Most is olyan villogó tekintete volt,
164    23|              mertem ezt mondani neki.~Olyan nyájas volt, megsimogatta
165    24|           támasztani – szólt Bárzsing olyan hidegvérrel ütve le szivarja
166    24|           Csudálom, hogy ön egyszerre olyan jóakarójuk lett.~– Magam
167    24|      könnyebben feláldozna-e egy pert olyan vagyon miatt, melynek még
168    24|               asszonyt, ezt a férfit, olyan bizonyos, hogy ők egymásért
169    24|       papirosra volt az írva, s éppen olyan kék színűre; éppen olyan
170    24|              olyan kék színűre; éppen olyan nagy kétfejű sas volt a
171    25|          különösen a versailles-i, az olyan, mint a cukor. Nicht wahr,
172    25|             egy ananászdinnyém, annak olyan illatja van, hogy még másnap
173    25|         oldala.~– Cserhajú?~– Nem az, olyan sima, mint a tök, tolvaj
174    25|               nem vinné, ha ráakadna, olyan igénytelen külsejű. Asszonynénémnek
175    25|           anyjához menekült volna; ha olyan felesége lett volna, akit
176    25|                Kedves uramöcsémnek ha olyan nagy kedve volna söpörgetni,
177    25|        mulatságunkat elrontotta vele. Olyan jól voltunk, míg ön ide
178    25|               kert volt biz ez, éppen olyan vén fák, mint a gazdájuk,
179    26|               ha a világ be van zárva olyan ember előtt, aki abban élt,
180    26|             oly lenge életvesztőn egy olyan háborgó tengerre, melynek
181    26|          magammal Fertőy urat; ő lesz olyan jó, hogy az ügyet közöttünk
182    27|               ha a világ be van zárva olyan ember előtt, aki abban élt,
183    27|             oly lenge életvesztőn egy olyan háborgó tengerre, melynek
184    27|          magammal Fertőy urat; ő lesz olyan jó, hogy az ügyet közöttünk
185    28|              pedig, tisztelt uram, ha olyan nagyon érdekli magát családunk
186    28|            regét mondott el neki. Egy olyan pillanat volt az, mint mikor
187    28|            néma ember ott a bölcsőben olyan komolyan nézett maga elé
188    28|              asszony tudja, aki éppen olyan jól ért a hallgatáshoz,
189    28|             rododendronok levelei nem olyan sűrűek, hogy azokon keresztül
190    28|           uram!~– Kérem, ne kiáltsunk olyan nagyokat, gondolja meg,
191    28|          bizony senki sem keresi azt. Olyan ostoba ember pedig kevés
192    28|               De nagy baja volt, hogy olyan igen jó fiú volt; sokszor
193    29|               már excellenciás urakat olyan calabriai tollas kalappal
194    29|          talán furcsább, talán nem is olyan, amilyet kívánunk, de mindenesetre
195    29|            őrzik.~Bárzsing úr például olyan jó flamingó volt annak az
196    29|              volt a divat.~Most pedig olyan tökéletes doctor juris utriusque,
197    29|           Amit ez az asszony mondott, olyan kimerítő kritikája az egész
198    29|          pártját.~– De iszen Béla nem olyan könnyen ingadozó ember.
199    29|             mint ez itt a pólában, és olyan szelíd férfi most, mint
200    29|            Boldogult atyjának is volt olyan ellensége, mint neki Bárzsing;
201    29|               neki Bárzsing; nekem is olyan rosszul esett, mint neked
202    29|         ábrándos bolondokat. Akkor az olyan emberek, mint ő, voltak
203    29|               eszmeköre. Hisz itt egy olyan bolond emberrel van dolga,
204    29|          avatnám magamat?~Bárzsingnak olyan szerencsés arca volt, hogy
205    29|           amiket senki sem hallgatott olyan nagy kegyelettel, mint az
206    29|             ítélni, amiért egy titkot olyan sokáig hagyok előttük rejtegetni.~
207    29|        koporsóban.~– Nem lehet minket olyan könnyen elválasztani élő
208    29|        feleség ölelve tarták egymást. Olyan egy pár ember volt az, aki
209    30|              fehérebbé festi orcáját; olyan már, mint a liliom.~Volozov
210    30|         barátom?~Béla pedig nem adott olyan hamar kezet.~– Hát mi a
211    30|             ügyvédnek neje. Óh, ebből olyan szép láncos szillogizmusokat
212    30|        apraját; és senkit sem gyűlölt olyan nagyon közte, mint magát
213    30|              Szerafin. Ezek, az igaz, olyan jogok, amik mindenkit megilletnek.~–
214    30|           hogy sürgessem kegyedet egy olyan lépésre, melyet tennie kell,
215    30|            kell, ha ki akar térni egy olyan balsors elől, mely magával
216    30|             fenyegeti valami veszély, olyan veszély, amely az ő nevét
217    30|             fehér kezek által, melyek olyan művészien billegtették azokat
218    30|           színezet minden vonása. Egy olyan életfilozófia, melynek alapelve,
219    31|     Annálfogva is rövid időn nem volt olyan ház, ahol eddigelé békében
220    31|               s a művésztől a tudósig olyan apró, kis háromlábú asztalkákat,
221    31|              nagyon szeretem őt, mert olyan őszinte. Százmilliomszor
222    31|              fiókokban laknak. Az nem olyan bútor, mint más.~Az öreg
223    31|              volt, az asztalban éppen olyan kevés, a hazajáró szellemekben
224    31|              Blumné a jó napaasszonyt olyan erősen jóltartotta. Alig
225    31|          szeszélyesek lenni. Néha van olyan napja, hogy egy érthető
226    31|            férj is, s ő hozzáment egy olyan emberhez, mint – amilyenhez
227    32|             hogy a vén Kolbay még nem olyan vén, mint amilyennek hiszik.~–
228    32|               maga útján. A büszkeség olyan kalauz az életben, mely
229    32|          enyelgés. Majd nemsokára jön olyan beszéd, amikor felugrálunk
230    32|             testálhatni, de a nevemet olyan tisztán fogom önre hagyni,
231    32|            öregember mondott neki, az olyan világosság volt, mint mikor
232    33|             körülfutó csipkefodorral. Olyan volt benne, mint egy gyermek,
233    33|           apró bürókra van felosztva. Olyan világdivat állt be, amikor
234    33|            amikor nincs többé szükség olyan nagy szobákra, amikben egyszerre
235    33|           elmetehetségemet, de én sok olyan arcot láttam, sok olyan
236    33|               olyan arcot láttam, sok olyan nevet hallottam, ami nem
237    33|               kivitte, bejön.~Blum úr olyan flegmával, amilyennel a
238    33|             hanem azért Blum úr éppen olyan közönyös arccal rendeli
239    33|               az a parfümillata, amit olyan idegennek találtam rajtad.~–
240    34|            tolvaj…) ~… Te még most is olyan szép vagy…~Minden idege
241    34|            nem volt ritkaság, egy-egy olyan félig megszürkült, de azért
242    34|            szobájába bevezette. – Nem olyan, mint az a kertre nyíló,
243    34|     férfiszobába való. Mert tudod sok olyan pofa van a világon, amivel
244    34|             jó fiú, ne haragudjál meg olyan könnyen. Ne fordulj félre.
245    34|             estem le a felhőkből ide; olyan vagyok, mint aki egy évtizedet
246    34|            Hiszen alig van életünknek olyan korszaka, melyben te benne
247    34|           való emberek vagytok. Nekem olyan emberek kellenek, akik gyűlölnek,
248    34|             az énnekem a gyönyörűség. Olyan gorombaságokat mondok nekik,
249    34|              fiam. S ezóta a hamvában olyan szép őszi kökörcsinek nyílnak,
250    34|                 Ne mennydörögj, öreg, olyan nagyon. Észem ágában sincs
251    34|                Mikor az ember fiatal, olyan nagynak látja a világot;
252    35|               emlékeket, aminőkkel az olyan ember szokta megörökíteni
253    35|    felejtkezni a nevéről.~Előkerültek olyan emberek is, akiket egy évben
254    35|              ment be a terem ajtaján, olyan mosolygóval tért vissza.~–
255    35|             az ajtón hallgatózott, de olyan csendesen végeztek odabenn,
256    35|            Pedig bizony mondom neked, olyan jó por az már, mint az,
257    Ut|            sajtó.~Régi óhajtásom volt olyan nagyobb regényt írni, mely