Fejezet
1 1| rendezett dalidóban Holdváry Szerafin kisasszonnyal nyitotta meg
2 1| meglepetést mutat megjelentén, Szerafin kisasszony eléje lebben,
3 1| volna kitalálni, hogy az Szerafin mamája, annyira elütnek
4 1| frizurája is bizonyítanak. Szerafin kisasszony pedig nyúlánk,
5 1| összeismerkedett társaság közepett, ha Szerafin ki nem segítené.~– Kérem.
6 1| főhadnagy –, régi ez a viszony, Szerafin kisasszony?~– Azt önnek
7 1| Amennyiben én tanítottam Szerafin kisasszonyt olvasni – siete
8 1| bennünket egymásnak – sürgeti Szerafin kisasszonyt az első.~– „
9 1| Albert – viszonza Lávay.~Szerafin erre karjába ölti kezét.~–
10 1| Kolbay bácsi – vágott szavába Szerafin –, mert pár nap múlva itt
11 1| Jerünk innen – suttogá Szerafin Bélához –, ne hallgasson
12 1| haszontalanságot.~Felőle tehát Szerafin akármit beszélhet, de azért
13 1| van téve a világ előtt, Szerafin soha sincsen egyedül. Charlotte
14 1| s ahány ifjúval beszél Szerafin, Charlotte mindannyiról
15 1| idehódítani. Nem első eset ez.~Szerafin, amint a mellékteremben
16 1| bók nekem – szólt nevetve Szerafin –, ki annyit játszottam
17 1| vesz el feleségül.~– Ah, Szerafin – szólt borultan Lávay. –
18 1| sohasem szeretett senkit.~Szerafin e találó szemrehányásra
19 1| Önnek erős képzelme van Szerafin, de ez nyilvános élet, s
20 1| akit meg lehet vetni.~– Ah, Szerafin, ön maga sem tudja, mit
21 1| mulatság lesz, ha elmegy.~Szerafin még egy percre találkozott
22 1| magátul a menyasszonyát.~Szerafin most azt követte, hogy védelme
23 1| rágalmazzák, kelj védelmére.~Szerafin azután elég jól mulatott,
24 1| volt, hogy ez rábízatott. Szerafin is boldog volt, hogy nem
25 1| melyik lesz a kettő közül Szerafin férje: Lávay vagy Róbert?~–
26 1| még gonoszabbul Blumné. Szerafin észrevette, hogy róla beszélnek,
27 1| nem, ki lesz a harmadik? Szerafin könnyelműen vállat vonított.~–
28 1| világon senki sem állhatja ki.~Szerafin néhány percig hallgatva
29 1| tönkre.~– Azt hiszed? – szólt Szerafin hideg kevélységgel nézve
30 2| Holdváryékkal. Az asszonyság, Szerafin és Zeleji történetesen ott
31 2| beszél. E tárgy színe alatt Szerafin értesítheti Lávayt Hargitayék
32 2| ön még Pusztafit? – kérdé Szerafin Lávaytól.~– Ott jön ni! –
33 2| elhiszem, te már tábornok vagy.~Szerafin, ki figyelmesen nézte a
34 8| ahova nem jutott el a tűz, Szerafin kisasszonyt is láttam futni
35 9| nem kívánkozott sehova.~Szerafin kisasszony pedig segített
36 9| főzésnél Lávaynénak. Hogyan? Szerafin kisasszony főz? Szerafin
37 9| Szerafin kisasszony főz? Szerafin a tűzhely mellett?~Valóban
38 9| valódi nem volna elég: „Te Szerafin, nekem a lábam kőbül van;
39 9| nekem a lábam kőbül van; te Szerafin, ez az ágy mindig feljebb
40 9| feljebb emelkedik alattam; te Szerafin én azt álmodtam, hogy ha
41 9| most a laskát metéled?”~Szerafin pedig a kereszttűz közepett
42 9| maradnak még ébren, ő és Szerafin, mikor Lávayné első és utolsó
43 9| olyan szemrehányólag néz Szerafin szemébe könnylepte szemével,
44 9| olyan jólesik szívének, ha Szerafin e néma szemrehányást megértette,
45 9| elfoglalják a várost, s Szerafin a várban reked, ki fogja
46 9| utánavinni a fehérneműit?~Maga Szerafin is óhajtott tudakozódni
47 9| izgatott felhangoltság, melyet Szerafin arca elárult, valamint a
48 9| valamivel ámítják; most Szerafin megszánta, és kitört azzal,
49 9| Lávayné megszorította Szerafin kezét.~– Ezt jól mondta
50 9| kezét.~– Ezt jól mondta Szerafin. Ez igazán volt mondva.
51 11| leghamiskásabb hang –, én vagyok itt Szerafin.~– No az más – dörmögött
52 11| szólt rögtöni bevezetéssel Szerafin a feszes öregúrhoz, közelebb
53 11| kérdé csintalanul mosolyogva Szerafin, s közelebb vonva az ifjú
54 11| tetszett ez a hely. Nos Szerafin, legszebb leány a városban,
55 11| hogy minő baja van – monda Szerafin kissé szomorúbban.~– Igen,
56 11| állapoton könnyezni kezdtek Szerafin szemei.~– Láthatja, Kolbay
57 11| násznagya a menyegzőjén.~Szerafin tréfásan tartá szemei elé
58 11| feltámadás trombitáját.~Szerafin ki hagyta tombolni a rosszkedvű
59 11| Tegye ön meg ez áldozatot Szerafin kedvéért.~Az öreg pedáns
60 11| bátyám! – szólt neheztelve Szerafin.~– Az is álom. Ti nem szeretitek
61 11| ezt!~– Bátyám – kiálta fel Szerafin –, mit akart ezzel mondani?
62 11| szerelem!~– Uram! – kiálta fel Szerafin túláradó indulattal, felhevült
63 18| Szerafin~Éppen száznyolcvan nap múlt
64 18| Róbert halála után, hogy Szerafin Fertőyhez nőül ment.~Ő egyébiránt
65 18| szerteszét révedezett, akkor Szerafin kétségbe volt esve, meg
66 18| miért emlegeti Holdváry mama Szerafin előtt annyiszor a szegény
67 18| kitűnő tiszt volt. Ne búsulj Szerafin, ne búsulj.”~Hanem aki a
68 18| vigasztalás arra való, hogy Szerafin ne gondolja magát egyhirtelen
69 18| özvegynek és szabadnak.~Szerafin nem szokott az anyjával
70 18| hogy szerette Róbertet Szerafin. Nőknél semmi sem lehetetlen.~
71 18| megint Perflexnének hítták, s Szerafin gyakran elkocsikázott hozzá,
72 18| magaslaton sokat sétált Szerafin csevegő barátnéjával, abban
73 18| sodronyráccsal is el, szokás látni.~Szerafin tehát gyakran sétált Blumnéval
74 18| volt a két asszonyságnak.~Szerafin meggyszín piros kázsmér
75 18| meg kell-e ismerkednünk?~Szerafin kacagott.~– Bizony, ha Volozov
76 18| Borotválkozás közben.~– Ej, ej, Szerafin, az nem jó jel, ha egy fiatal
77 18| férjemet, kérlek – szólt Szerafin azzal a hamiskás komolysággal,
78 18| tán?~– Nem. Fertőyt értem.~Szerafin azt tartotta, hogy ez már
79 18| ujját ott a sodrony között.~Szerafin futólag odatekintett; valóban
80 18| azt? – kérdé kíváncsian Szerafin.~– Szokták. Többször láttam.
81 18| rács közül.~Egyszer aztán Szerafin hátramaradt, míg Blumné
82 18| nyomában járnának, s azalatt Szerafin hirtelen odasuhant a vasrácsos
83 18| a harmadik ízen meglátta Szerafin azt az opálgyűrűt, a természetes
84 18| Róbertnek adott eljegyzéskor.~Szerafin egy rémületeset sikoltott,
85 19| volt hát az a gyűrű?~Ha Szerafin akkor, midőn magához tért
86 19| ki kellett szenvednie.~Ha Szerafin nem iszonyodott volna szemébe
87 19| országaiba; oda is követik.~Ha Szerafin csak egy szóval is megmondja
88 19| aggódva kívánt megtudni.~És Szerafin efelől sohasem szerzett
89 21| kastélyukba, s úgy illett, hogy Szerafin a meghívást elfogadja, s
90 21| világ beszélt már róla, hogy Szerafin és a herceg között valami
91 21| olyankor Olga, Feodora és Szerafin egyedül maradtak.~Az különös
92 21| maradtak.~Az különös volt! Szerafin nem érezte magát jól a két
93 21| fején, s zöld blúzt viselt.~Szerafin olyan sokáig elnézegette
94 21| napszámosok jó tova mentek, Szerafin megszólítá a kertészt.~–
95 21| akkor leszakítom magam.~Szerafin leszakítá a rózsát, a kertész
96 21| lépett.~– Figyeljen rám.~Szerafin eddig németül beszélt a
97 21| az üvegházba – súgá neki Szerafin. – Az ifjú gépileg követte.~
98 21| tovább itt maradni – sietett Szerafin beszélni, csipkekendőjével
99 21| szeretett volna menekülni előle.~Szerafin megfogta kezét.~– Ne forduljon
100 21| találkozhassék.~Most már elfordítá Szerafin tekintetét Béla arcáról;
101 21| akkor vágyva leste a szót Szerafin ajkairól, amik beszéd közben
102 21| is ott lesz ön mellett.~Szerafin egy forró szorítást érzett
103 21| megszeretik? – folytatá Szerafin kacagva. – A grófné bizonyosan
104 21| szerencséjét akadályozni.~Szerafin most már visszatalált szokott
105 21| Jézusom! – sikolta fel Szerafin, s a rémület önfeledt rezzenetében
106 21| végighaladva Fertőy felismerte Szerafin hangját. Igen természetesen
107 21| ajtóhoz értek, már akkor Szerafin egészen szerepénél volt;
108 21| Egy lélek sem – felelt Szerafin. – A kertészeket pedig Moszkauban
109 21| tanult ember; iskolákat járt. Szerafin összerezzent; – ez veszélyes
110 21| nagy virágismerő vagyok.~Szerafin rosszat kezdett sejteni.
111 21| kertész, azután a herceg és Szerafin egymás mellett.~Szerafin
112 21| Szerafin egymás mellett.~Szerafin aggódva nézett Bélára, hanem
113 21| föveggel jártak, s akkor látta Szerafin, hogy a homlokán a haj kétfelől
114 21| ott járt – vágott közbe Szerafin.~A herceg nevetett; Fertőynek
115 21| pedig nemes – hanem „ló”.~Szerafin rendkívül meg volt elégedve
116 21| Segítsek az emlékezeteden?~Szerafin reszketve látta, hogy Béla
117 21| elébb, mint lőhetett volna, Szerafin megragadta kezét, s félrerántotta
118 22| rögtön megismerte az íráson Szerafin kezét.~Odakünn már a zenészek
119 22| nem tudósítá a valóról.~Szerafin levele óta Judit nem tartá
120 23| azokról, amik nem történtek~Szerafin jól mulat!~Ezt tartá felőle
121 23| tárcáját nejénél feledni.~Szerafin anyja halála után örökölt
122 23| valamelyike ruinálja magát Szerafin kedvéért; csakhogy azt nem
123 23| ruinálja „egyedül”.~Hanem Szerafin oly művésznő volt az életben!
124 23| hajtottak az igazi nyomon. Szerafin az emberek szeme láttára
125 23| házat, s ha megjelent is Szerafin estélyein, a nők mulattatása
126 23| hanem hát ez lehetetlen, Szerafin csélcsap; ma csupa tűzláng
127 23| szekrénynek a kulcsa, melybe Szerafin naplóját el szokta zárni.~
128 23| naplója van, azt Fertőy tudta.~Szerafin sohasem vonul hálószobájába
129 23| onnan is gyanítható, mert Szerafin angol kulcsot tart a szekrénykéhez,
130 23| előbb megszerezni.~A kulcsot Szerafin mindig magával hordta, s
131 23| tetszett.~Hanem egyszer Szerafin súlyosan megbetegült, fejgörcsei
132 23| lekapcsolni a beteg nő kezéről. Szerafin nem vette azt észre.~Akkor
133 23| íróasztala mellett meglepte, Szerafin mellett még egy szék volt.
134 23| akart arra a székre ülni, Szerafin nem engedte.~– Ne üljön
135 23| Most még a kulcsot kellett Szerafin kezére visszacsatolni.~Félve
136 23| s rábízta, hogy maradjon Szerafin mellett reggelig. Ő maga
137 23| maga szobájába sietett.~Szerafin azután igen csendesen szunnyadt,
138 30| herceg nem bánta volna, ha Szerafin akármi áron deríti fel kedélyét.~
139 30| kelle találnia azért, hogy Szerafin hadd legyen egyszer boldog;
140 30| Egyszer a színházban voltak; Szerafin páholyában ülve, szokása
141 30| liliomarcnak, elborítaná azt, s Szerafin egészen titkolózva üdvözölne
142 30| rejtegetve.~A herceg követte Szerafin szemjárását, s észrevette
143 30| kertész után akart lőni, Szerafin megfogta a kezét, és visszatartóztatá
144 30| visszatartóztatá a lövést.~Szerafin egyedül volt akkor az állítólagos
145 30| is, hogy őt fölkeresse.~Szerafin egyszer elmondá előtte,
146 30| emlékezett arra is, hogy Szerafin nagyot sóhajtott, mikor
147 30| gondolá: „Jobb lenne, ha Szerafin lenne boldog, és Judit egy
148 30| emberi tréfa és sorsszeszély.~Szerafin majd vígabb lesz, ha élni
149 30| hű; ez csábító körülmény. Szerafin pedig napról napra hervad,
150 30| udvarolt Szerafinnek, s Szerafin sem volt iránta közönyös.
151 30| követelték még az életet.~Szerafin állt ott egyedül.~Béla is
152 30| úgy meg volt lepve, mint Szerafin, midőn a véletlen így egymással
153 30| szemtől szemben álltak.~Szerafin, mint aki nagy mély merengésből
154 30| elég érthető gúnnyal mondá Szerafin, tudva, hogy Fertőy neve
155 30| gondolok, mint amit beszélek?~Szerafin vállat vonított.~– Ön kiállhatatlan!
156 30| szólt Béla, helyet foglalva Szerafin mellett, ki egy leszakított
157 30| aki utána nyúl.~– Kedves Szerafin. Ezek, az igaz, olyan jogok,
158 30| hogy váljék el Fertőytől.~Szerafin arca egy pillanatra még
159 30| jövőjének tartoztam e szóval, Szerafin. Én kegyedet el akarom férjétől
160 30| mondhatom meg, hogy miért.~Szerafin elmélázva tekinte Béla szemeibe,
161 30| belőlük.~Mint csalatkozott!~Szerafin önkéntelenül bocsátkozék
162 30| összekulcsolt kezeit.~– Szerafin! Az a csapása az égnek érjen
163 30| magamé nem volnék?~– Kedves Szerafin! Ne áltassa magát, egy nő
164 30| Azt gondolja kegyed, Szerafin: ez az én gyermekkori játszótársam
165 30| elválaszthasson a hercegtől.~Szerafin, mint a villámvakított,
166 30| Kegyed igaztalan hozzám, Szerafin; kegyed nem akarja hinni,
167 30| felgyúlt szenvedély.~– Ah, Szerafin, kegyed még mindig az élet
168 30| van – szólt Béla leülve Szerafin mellé, s annak forró kezét
169 30| próza az életben, kedves Szerafin! És ez nem önnek az ideálja,
170 30| megzavarta a beszélgetést.~Szerafin úgy borzongott utána.~–
171 30| célzatos hangnyomattal.~Szerafin elértette.~– Igen, erről
172 30| állomást?~– Elhatározásom az.~Szerafin eszméiben mind mélyebb gyökeret
173 30| társasághoz, s mondák neki, hogy Szerafin akar vele szólni, azt kérdezte,
174 30| odatekintők rémülve látják, hogy Szerafin ruhája meggyulladt.~A felriadt
175 30| Béla érchangon kiálta rá:~– Szerafin! Megálljon!~S a nő, mintha
176 31| Szeraf annyit tesz, mint Szerafin, válópör, Fertő, annyit
177 31| Fertő, annyit jelent, hogy Szerafin válni akar Fertőytől. Fertőy
178 31| állnom. Ez az asszony és a Szerafin! Nagyon jól ismerem, hogy
179 32| pamlag támlájáig e szóra.~– Szerafin? Az én húgom?~– Igen. A
180 32| tudta még? Igen. Béla Fertőy Szerafin válópere miatt utazik egész
181 32| Az nagy számadás lesz!”~Szerafin nagyon meg lehetett lepve,
182 32| Nagy bajának kell lenni.~Szerafin az utóbbi napokban annyira
183 32| mázoltassa be, mert az rossz.~Szerafin annyira beleélte magát egy
184 32| megérkezett. Már a szalonban hallá Szerafin ismeretes, rekedt torokköszörülését;
185 32| őneki már típusa volt. Azért Szerafin fogadhatta őt nyájasan;
186 32| hogy miért válsz el tőle.~Szerafin elég szerencsétlen volt
187 32| amit keresett.~– Kedves Szerafin, ne vegye tőlem rossz néven (
188 32| csinál.~– Kérem – szólt bele Szerafin –, a tárcaregényeket nem
189 32| az volna az eset? – szólt Szerafin neheztelő hangulattal.~–
190 32| kellett történni.~– Kedves Szerafin, azt kegyed nagyon jól tudja,
191 32| de sárba sohasem viszi.~Szerafin ajkai vonaglottak e szavakra;
192 32| beszéljen ön rólam! – sürgeté Szerafin, kit e hosszú preambulum
193 32| beszéljen Róbertről – szólt Szerafin összeborzadva.~– Nem beszélek
194 32| csinálni, tárt útja van reá; Szerafin kevély, nagyravágyó; akar
195 32| szólt bele halk mentséggel Szerafin.~– Én csak azt mondom, hogy „
196 32| legyünk csendes vérrel.~Szerafin remegve tette össze kezét,
197 32| kötik. Ön elveszté fejét.~Szerafin remegett, mint egy gyermek,
198 32| titkának felfödözése miatt.~– Szerafin húgom – folytatá a kérlelhetlen
199 32| tudom előre.~– Óh, kedves Szerafin, azt nem tudja előre. Azt
200 32| Honnan gondolja ezt? – szólt Szerafin meglepetten.~– Ha tovább
201 32| szeretőnek annál jobb lehet.~Szerafin, mintha kígyó csípte volna
202 32| kilincset a kezemben tartva.~Szerafin hevesen kezdett fel s alá
203 32| lesz többé büszke asszony.~Szerafin ismét leült szembe az öreggel,
204 32| hogy menjek; én elvégeztem.~Szerafin felszökött helyéről, s megragadta
205 32| Az öreg csont eltávozott. Szerafin egyedül maradt. Ah, nem
206 33| kimondására: „apa”.~Béla egyenesen Szerafin szállására hajtatott.~Számára
207 33| nejének” a pere az? – szólt Szerafin.~– Igen, Judité.~– Az én „
208 33| Igen, Fertőy úr ellen.~Szerafin oly hangnyomattal mondta
209 33| is tudta, hol járhatnak Szerafin gondolatai.~– Tehát ön azt
210 33| valaki.~– De ha ön írta azt?~Szerafin oly csábító bizalmasan nézett
211 33| itt leszek.~– Fél egyre? – Szerafin nevetett.~Béla nem kérdezte
212 33| egyre várhatom önt? – szólt Szerafin az indulni készülőhöz lépve
213 33| különösen visszatetszett, hogy Szerafin ily szép „akar” lenni.~–
214 33| végezni?~– Igenis – szólt Szerafin gúnyos szelídséggel. – Végeztem
215 33| rögtön fogságra vetették.~Szerafin felsikoltott, s visszakapta
216 33| be lett volna piszkolva.”~Szerafin reszketve emelkedék föl
217 33| lelkében még egy tövis volt: Szerafin méltatlan gyanúja. Vajon
218 33| tudjuk, miért kellett Bélának Szerafin válóperét úgy siettetni.
219 33| hozzám címezve, melyen Szerafin kézvonását ismerém fel.~–
220 33| visszaküldjem?~– Nem fogja azt Szerafin oktalan megbántásnak venni?~–
221 33| Fertőyné asszonyságnak.~Mikor Szerafin felbontá a borítékot, s
222 34| mi féreg emészti belül.~Szerafin tudott élni.~Nagy híre volt.
223 34| ismét folytatta naplóját Szerafin.~Hisz azokat a kínos álmokat
224 34| eltemettek?” Álnév volt aláírva.~Szerafin úgy szíven találva érezte
225 34| Velem is egy táncra!”~Szerafin addig járt utána, míg megtudta,
226 34| aláírást próbálnak rá nyitni.~Szerafin rögtön átvett egy aláírási
227 34| DALOK.”~Írta egy „Kísértet.”~Szerafin annak minden sorát keresztültanulmányozta,
228 34| hűtlen.”~Szólhat-e ez másnak?~Szerafin naplója elkezdett valódi
229 34| fájjon.”~„Igaz.” Írta utána Szerafin naplójába. Így tettem vele
230 34| Róbert halálhírét bizonyítá.~Szerafin tovább olvasott a költeményekben.~
231 34| kép, melyet néhány vonás Szerafin képzelmébe rajzolt?~„Ócska
232 34| álmirul.”~Százszor elolvasta Szerafin e nyolc sort, s ismét újra
233 34| mind egyre közelebb jött Szerafin izgatott képzelmében, a
234 34| még inkább ráismerni vélt Szerafin.~„Hajdan sas volt a jelvényem, ~
235 34| kopott, rongyos és foltozott. Szerafin szokott nekik aprópénzt
236 34| hasonlított – talán nem is egyedül Szerafin történetéhez.~A dorgált
237 34| a költők ideáljai után?~Szerafin pedig valóban betege, igen
238 35| Holnap…holnap…”~ ~Másnap Szerafin termeiben egyik ismerős
239 35| egy nem jött, akire várt.~Szerafin a vacsora idejéig háromszor
240 35| Pontban tizenkét órakor… Szerafin úgy összerezzent, midőn
241 35| herceg bal felől ült le Szerafin mellé, a jobb felőli szék
242 35| Volozov.~– Hideg van – felelt Szerafin.~Az üres székre nézett,
243 35| mámor, vége felé elűzték Szerafin aggodalmait. A dáridó hevélye
244 35| alant becsukták a kaput, Szerafin még egyszer megkérdezte
245 35| olyanforma embert.~Azzal Szerafin lefeküdt. Kifáradt idegei
246 35| említettük is már egyszer.~Szerafin a szokottnál korábban becsengeté
247 35| hozom kegyednek vissza. Szerafin meglátta az opálgyűrűt a
|