Fejezet
1 1| portugalli királlyal rokon, itt keresztülutazott, a tiszteletére
2 1| kezét.~– Menjünk innen, ezek itt önnek mind ellenségei; egyik
3 1| korhely volt; az is járt itt, mert itt szeretik a poétákat,
4 1| volt; az is járt itt, mert itt szeretik a poétákat, a poéták
5 1| Szerafin –, mert pár nap múlva itt lesz, s akkor hozzánk is
6 1| Az már más.~– Azért is itt fogok lenni!~Az ifjúság
7 1| fog múlni.~– Ne higgye ön; itt nem csupán Hargitayné idegei
8 1| közeledik; nem sokat búcsúzott: itt legjobb mulatság lesz, ha
9 2| szokatlan mozgalom van körül; itt gúlákat emelnek zöld jegenyegallyakból;
10 2| sem kérdi, hogy mi lesz itt, mert mindenki tudja, s
11 2| Le.~– No, akkor szervusz. Itt a kezem. Ha azt mondod „
12 2| ügyésznek, s akkor aztán itt dicsőülsz meg az Úrban.
13 2| én.~– Hogyan?~– Ismersz itt valami Bárzsing nevű fiatal
14 2| apa, ki poklot készített itt lenn gyermekének. Szerelem
15 2| küldje vissza hozzám, ki itt leszek, a nevével aláírt
16 2| előteremtem a világ végéről is, ha itt nem kapható.~A jó öreg ajkai
17 2| pályán aratsz babérokat. – Itt maga is megrettent Bárzsing
18 2| vagy nem.~– E pillanatban itt leszek! Azaz, hogy: három
19 2| Hanem négy órára pontban itt leszek. Addig is ajánlom
20 3| hallgatózni szokott.~És itt ismét megjegyzendő, hogy
21 3| meglátod, hogy megbánod!”~Itt most hosszasabb válasz érkezett
22 3| Tehát uraim, fogjunk hozzá. Itt a végrendelet készen. Ti
23 3| asszonyhoz jöjjenek át, itt levén az ebéd ideje; közel
24 4| hasznát ne tudja venni. Itt van most e diadalút; egyik
25 4| fogsz addig csinálni?~– Itt maradok a sziget végén,
26 4| egyszerre összeszorult. Itt már erősen meg is szaporodott
27 4| tribün felé.~– Tensuram, itt baj lesz! – dörmögé Márton
28 5| szivárvány dicskör képződött itt alant.~E szivárványos glóriából
29 6| visszatolnák.~Ez acélmetszetek itt körül mind idegen szabású
30 6| körültekintésre: „ugyan minek tartja itt ezt a sok németet?”, s csak
31 6| mert ha ő megtudja, hogy itt van, akkor titkát nem fogja
32 6| szegény gyermek nem lesz itt jó helyen; tán Bélát is
33 6| kapu alá.~– Hol jár kegyed itt?~– Ahol önök.~– De kegyednek
34 6| színfal gépészeinek.~– Judit! Itt vagyok – szól egy hang az
35 7| szabad! Ki adhat jó tanácsot itt?~Nagynénje jött ki a szomszéd
36 7| gazdaságát megmutogatja neki: „Ez itt a konyha, ez az éléstár,
37 7| a konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben állanak az
38 8| ő felförmedt, hogy most itt ő parancsol, hogy majd megmutatja
39 8| aludjunk. Én még, amióta itt vagyunk, nem aludtam egyebet,
40 8| azért híven teljesítjük. Itt és ott szükség van reánk,
41 8| földészekből telt ki, kiket itt „szekeresgazdáknak” neveznek,
42 9| járja a kunyhótanyákat, s ma itt, holnap ott marasztalják
43 9| ott marasztotta őket. „Van itt még uramöcsémék számára
44 9| uramöcsémék számára hely elég: itt hálhatnak a konyhában; legalább
45 9| volna!”~„Csak ő volna még itt!”~Persze akkor paradicsom
46 9| jobban.~Pedig hát most ő is itt lehetne köztünk. Ne ment
47 9| hanem azért, mert jelenleg itt ebben a városban senkije
48 9| és mondja meg neki, hogy itt van Lávayné, szíveskedjék
49 9| úton.~Ő, aki harmincévi itt laktában sohasem volt a
50 9| meg egy festetlen asztal.~Itt a segédtiszt hátrahagyá
51 9| érkezett ma a várba, ki itt hazug híreket terjeszt.~–
52 9| felelni rá. A rágalmazó itt van a várban, láttam bejönni,
53 9| elé.~– Az könnyű; éppen itt van nálam a mellékteremben.~
54 9| nem tudok már célozni. Itt ez a zsebkendő: ennek az
55 9| alkalmatlankodásért. Ami itt történt, az közöttünk marad.~
56 9| elhinni.~– Hogy elhiggyék, íme itt a bizonysága.~Azzal kivette
57 10| nyomtatásban meg nem jelenhettek; itt beszéltek Louis Blancról,
58 10| Michelet-ről, a népfenség tanairól; itt mondott egy fiatalember
59 10| reggelijöket elkölteni; itt folyt a művészi vita esténként
60 10| levelező tag minőségben, itt ismerkedék meg egy kicsi
61 10| napot citoyen, hát hol veszi itt magát.~Melchior egy fogadj
62 10| Ön többször is volt már itt, nemde? Jól van, jól van,
63 10| kinézett a folyosóra, s itt is, ott is egy-egy szürke
64 10| elfogytak a padlásról.~– De hisz itt a szobában is látok vagy
65 10| aminek az ára két húszas; itt a tíz pengő forintja.”~Mindenki
66 11| megszólalt: „No, ki az? mit akar itt?”~– Én vagyok itt, Kolbay
67 11| mit akar itt?”~– Én vagyok itt, Kolbay bácsi – szólalt
68 11| leghamiskásabb hang –, én vagyok itt Szerafin.~– No az más –
69 11| Nem volt szerencsém.~Itt látni való volt, hogy az
70 11| mindennapos voltam a házadnál, itt sakkoztunk együtt óra hosszat”,
71 11| Értek én valamit abból, amik itt történnek körülöttem? Nem;
72 11| majd mondják az utcán: íme itt megy Zeleji Róbertné, akinek
73 12| Pusztafi bajtársának. – Itt elárul bennünket a ló hullája.~–
74 12| társainak akart kiáltani: „itt vannak, fogjátok meg!” –
75 12| össze valami. Bajtárs, nekem itt meg kell halnom.~– Legyen
76 12| ott tanyát ütöttek.~Ezek itt fognak éjszakázni!~És még
77 12| engemet innen tovább… Hagyj itt meghalnom… Neked meg „kell”
78 12| Érted? Halva sem… Inkább itt a békák között… A vízi férgek
79 12| hordozott a hír.~Ki találna itt reá? Ki tudhatná meg ezt?~
80 13| miért jöttél? Tudod, hogy itt a végzetnek a vége.~– Miért
81 13| kiálta Bárzsing. – A kozákok itt jönnek!~E kiáltásra Béla
82 14| csendesen. Nem hallgatózik itt valaki?~– Senki sincs kívülem
83 14| elrejtve! – kiálta ijedten. – Itt leskelődnek rám!~Azzal szilajon
84 14| csináljon egy hasonló vágást itt az én homlokomon.~– Az istenért!
85 14| No derék leány vagy. Hát itt van a szekerem: mássz fel
86 14| fővárost oldalba fogja.~Itt jobbról-balról egy jótékony
87 15| Örzsi lányom, csak te maradj itt addig az ernyő alatt, míg
88 15| házban a „levegő”. Mindjárt itt termek, semmit se félj.~
89 15| látott maga előtt Judit.~– Itt a gazda – monda András.~–
90 15| titkolózom kegyelmed előtt. Itt van tárcám, ékszereim. Mind
91 15| tajtékot túrva járt ki. Itt legelőször beszállt a vén
92 15| dobogóhídra felvezet.~– Itt vagyunk már. Most igyekezzünk
93 15| rejtett függönytől takarva. Itt voltak egymás mellett atyja
94 15| fehér függönyös nyugágya; itt az ablaknál hímzőasztalkája. –
95 15| magam.~– Hát ki van még itt kegyelmeddel?~– Majd megmondom,
96 15| szállásodra, s feküdjél le. Itt van a védleveled meg a pénzed.~–
97 16| kérdezi: találd ki, ki van itt? Vagy talán útban fogja
98 16| bolond helyre jutottunk itt. Most mindjárt vége lesz
99 16| hatott e jelenet. Ha most itt oly nyomorultul el kellene
100 16| kérdé András –, mikor valaha itt járt?~– Nem. Akkor poros
101 16| malomgát szakadhatott el, s itt rekedt meg a víz. Baj lesz
102 16| bírta többé kimozdítani.~– Itt rekedtünk – dörmögé kétségbeesett
103 16| fogunk most csinálni?~– Itt hálunk.~– Az nem lehet.
104 16| Az éjjelt nem várhatjuk itt be.~– Akkor nem tehetek
105 16| kifogom a lovakat, a szekeret itt hagyom; az egyik lóra két
106 16| igen, ez az! Ismerem már; itt a patak a rózsabokrokkal;
107 16| patak a rózsabokrokkal; itt a kő, melyen együtt ültünk!
108 16| nézze: jöjjön ide; látja itt ezt a két betűt a kéregbe
109 16| Most már közel vagyunk. Itt van a falu egy hajításnyira.
110 16| egyszerű kísérőjének:~– Ez az. Itt hagytam őt!~Most már megvallhatta.
111 16| ablaka már az erdőre nyílt.~– Itt fogunk maradni – súgá Judit
112 16| feleletre:~– Béla úr nincs itt. Két nap előtt lovas csendőrök
113 17| el fogják temetni. Tehát itt a minden élet titkának megfejtője,
114 17| én nem kiálthatom el, íme itt van az oltalom, ő védve
115 17| gondolattal, hogy nincs isten sem itt, sem amott…~…… Egy tompa
116 17| suttogá a házigazda. – Itt a házban a csendőrök.~–
117 17| erdőben, hogy nőm megjött, és itt halt meg – szólt Béla, és
118 17| veszélybe döntöd magadat. Ha itt találnak! A csendőr itt
119 17| itt találnak! A csendőr itt alszik a fejünk felett,
120 17| Megengedte-e, hogy eltemessék?~– Itt volt, és megengedte.~– Bolond
121 17| az istenért! Mit akarsz itt most?~– Mit akarok? Meg
122 17| Lovaim pihentek. Reggelre itt leszek vele. Te pedig most
123 17| siess, és menekülj. Nem jó itt lenned tovább.~– Elmegyek.
124 17| gyanúsan kérdezé:~– Ki volt itt? Mi történt?~– Nézze ön.
125 18| meglásd, nemsokára csak itt toppan előttünk. Óh, szegény
126 18| megtalálták és eltemették; itt van mind a háromnak (hiteles
127 18| hallani hamarább, mint mikor itt lesz az idő jó éjt kívánni,
128 18| aztán a sáncfoglyokat is itt tartják, s ilyenkor a lőrések
129 18| Vlagyimir-rendhez?~– A herceg egészen itt veszett. Pedig már egy árva
130 18| várparancsnok megtudja, megtiltja az itt sétálást.~– Hát hiszen csak
131 19| ahelyett, hogy ez a gyertya itt csak haszontalan világosságot
132 19| helyéből.~– De hisz ön is itt éghetett volna.~– Az nem
133 19| szegletébe, mikor egy hónap előtt itt tanyáztunk.~– Hisz ez éppen
134 19| kiszabadíták.~– Hallod-e, Hubert, itt ne igyunk sokat, mert könnyen
135 20| vakmerőséget. Most ment itt végig az utcán, fényes nappal,
136 20| Lávayné elszomorodott. Itt nem Béláról van szó.~– De
137 20| gézengúz Bárzsingot; aki tavaly itt ezen a helyen, itt éppen
138 20| tavaly itt ezen a helyen, itt éppen ezen az utcán engem
139 20| a gubája is jó volna, ha itt volna; aztán meg kiváltképpen
140 20| zöld bricska a kérdés.~– Itt van, pán velkomozsnye: a
141 20| toppant be az aszalóba.~– Itt van ön tehát, Bárzsing uram!~
142 20| uraságod. Ugyan jó, hogy itt van.~Kolbay visszahökkent.
143 20| Mit örül ez annak, hogy én itt vagyok?~– Egészen a propos
144 20| magát eltemettetni, és most itt maradt hazajáró léleknek,
145 21| illatosakat találtam.~– Itt elvesztik az illatot, saját
146 21| Az ifjú gépileg követte.~Itt az egymásra hajló délszaki
147 21| De önnek nem lehet tovább itt maradni – sietett Szerafin
148 21| menni – nem azért, mert itt önt elfognák, hiszen van
149 21| várakozik önre. Az ajánlólevél itt van nálam. Két nap múlva
150 21| az a szerencsétlen, aki itt lőtt.~A herceg elárulá,
151 21| valaki más lett volna még itt, mint a kertész, okvetlenül
152 21| Tehát csakugyan nincs itt más, mint a kertész? – kérdezé
153 21| odább.~– Hát ezt hogy híják itt? – kérdezé hirtelen Bélától,
154 21| triumvirátus idejében; de itt egy mostani asszonyról van
155 22| történetek születtek, aminőket én itt mesélgetek, tudni fogják,
156 22| néztek őrá.~Judit már rég itt van és öltözik.~Valami kertészlegény
157 22| magával bevinni a színpadra. Itt a méreg, itt a tőr, itt
158 22| színpadra. Itt a méreg, itt a tőr, itt az elhajítani
159 22| Itt a méreg, itt a tőr, itt az elhajítani való gyűrű;
160 22| az elhajítani való gyűrű; itt a pecsétes levelek. Mindezeket
161 22| vegye, hogy valaki bejött és itt maradt.~– Nem szükséges;
162 22| lakosztályába vezet.~Míg itt töprengett magában, hirtelen
163 22| örülök, mint borzadok, hogy itt vagy! Mily boldog vagyok,
164 23| tartá.~Azt mondta, hogy ma itt fog aludni.~Nekem úgy tetszett,
165 23| oda.~– Miért ne?~– Mert… (Itt elnevette magát.) Hozzon
166 24| késlekednék csalásnak nevezni, de itt egy megvolt, egy létezett
167 24| kormányközegek ellen van intézve. Itt a bíró, akit meg kell nyugtatni.~
168 24| egy szót sem. Azután van itt egy ügyes kéziratmásoló,
169 25| szoktuk azt vetni; hanem itt annyival nagyobbra megnő,
170 25| kedves asszonynénémet is itt láthatom.~Fertőy látszott
171 25| Lássa, kár volt ezt most itt előhozni. Nekünk az egész
172 25| évődött, míg a piacra ért. Itt aztán körültekintett, hogy
173 25| elmondom, de nem akarom itt az utcán mondani. Nagy szívességre
174 25| különben még közelebb van, itt a kert felől bemehetnénk,
175 26| bezárva lenni mindegy, akár itt, akár amott, csak a kilátás
176 26| hónapos retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői dalidók,
177 26| a császárfürdői dalidók, itt a lóversenyek: azoknak én
178 26| szüretelnek az emberek, én pedig itt ülök a négy fal között,
179 26| egy öreg asszonyság van itt, ki magát Lávaynénak nevezi,
180 26| nemcsak anyja, de Fertőy is itt van.~Az öreg asszonyság
181 26| rettenetes dolgokat fogok itt művelni; hanem aztán az
182 27| bezárva lenni mindegy, akár itt, akár amott, csak a kilátás
183 27| hónapos retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői dalidók,
184 27| a császárfürdői dalidók, itt a lóversenyek: azoknak én
185 27| szüretelnek az emberek, én pedig itt ülök a négy fal között,
186 27| egy öreg asszonyság van itt, ki magát Lávaynénak nevezi,
187 27| nemcsak anyja, de Fertőy is itt van.~Az öreg asszonyság
188 27| rettenetes dolgokat fogok itt művelni; hanem aztán az
189 28| árulja be senkinek, hogy itt látott valamit! Ugye, ön
190 28| kapitulációjakor jelen volt, íme itt van tárcámban a védlevele,
191 28| másik szobába át. – Hiszen itt a másik.~Az a másik!~Ez
192 28| elé akart állítatni; íme itt vagyok.~Fertőy az első meglepetés
193 28| megijedtem, hogy ha lett volna itt más ember, mint a kertész,
194 28| nap ön hazaérkezett, hogy itt van már. Nem szóltam senkinek;
195 28| szavát se higgyem. Amiket ön itt elmondott, azoknak kilenctized
196 29| nekünk kell azt mondanunk: itt maradj, hű maradj, szenvedj,
197 29| vagy őtet valaki.~– Nincs itt emberhalálról szó, de van
198 29| volt gyermeknek, mint ez itt a pólában, és olyan szelíd
199 29| jelentve, hogy egy úr van itt, látogatójegyét küldi.~Béla
200 29| Tudok már mindent, Fertőy itt volt, elmondta; a végrendelet
201 29| terjedt már ki eszmeköre. Hisz itt egy olyan bolond emberrel
202 29| Az alkusz átlátta, hogy itt nincsen vásár.~– Ez önnek
203 29| székről, melyet elfoglalt.~– Itt nem végezhetik el önök,
204 29| a helyünkből. Hiszen az (itt súgva mondá a szót), hiszen
205 29| csúnya idő van odakinn. Itt van a tekintetes úrnak három
206 30| galamb fejeit.~Kiben lehet itt bízni? Egyes-egyedül Juditban.
207 30| társasággal. Sokan vannak itt a környékből; ma végezték
208 30| beszéd. De mit keres ön itt? Tán eszébe jutott, hogy
209 30| Fertőy két hetet szándékozik itt tölteni.~Ezt elég érthető
210 30| megfoszt. Nekem gyorsan kell itt végeznem; otthon is kötelességeim
211 30| rangsorába, vagy inkább itt maradni velem? Ugye keserű
212 30| jól fel tudja használni. Itt van egy asszony, aki meg
213 30| rajta, hogy ne találkozzunk itt többet. Magamra nem bízhatom
214 30| bevégezni, vitte odább.~– Ez itt az Olga húgom, amaz meg
215 30| akarja, megteszi, hogy én itt rikoltozni fogok, mint egy
216 31| volnának, nem hagyták volna itt porhüvelyeiket; ellenben
217 31| embernek az arcát? Mi történik itt meg amott a zárt kabinetekben?
218 31| nagyon grasszál a városban. Itt van-e még az öreg asszonyság?
219 31| movingról; azt mondta, hogy most itt hagyja, majd reggel érte
220 31| Hogy mondhatta százszor: „Itt van az a bolond öregasszony,
221 32| számlálgatja magában: „Már itt is boltajtót törnek, amott
222 32| Sokszor vigasztalta őt itt az ablak alatt, most bizonyosan
223 32| dolgok, amiket kegyed énnekem itt elmond – csattant fel az
224 32| Ha ígérte, hát bizonyosan itt is lesz.~Szerafinnek kevés
225 32| Pontban tizenkét órakor itt leszek. Addig nem mutatom
226 33| A cseléd jelenté, hogy itt a bérkocsi. Béla vette kalapját,
227 33| foglalkozhatik velem. Hagyja itt ez iratokat, mire visszajön,
228 33| kegyed. De ha úgy kívánja, itt hagyom. Fél egyre, úgy hiszem,
229 33| Fél egyre, úgy hiszem, itt leszek.~– Fél egyre? – Szerafin
230 33| találkozott szembe.~– Hol jársz te itt?~– A kórházból híttak ide;
231 33| Te már tudsz mindent, ami itt történt?~– Tudok. Azalatt,
232 33| futhass, vidd el bérkocsimat, itt áll a kapu előtt; nekem
233 33| fokozódott, midőn Bélát meglátta itt.~– Háh! Halásszolgája huraságodnak!
234 33| a kandallóra mutatott. – Itt ég az egész pör éppen; ha
235 33| bűnöm. Én azt, amit önnek itt elmondtam – megírtam az
236 33| múlni kezdett a homlokon.~– Itt van a zsebemben. Megvártalak
237 34| pozdorja. ~Boldog ember él itt,~Feledte a régit.~Gyászruhát,
238 34| nyugodnám ott lenn, ~Te siratnál itt fenn.~Én sem volnék, te
239 34| feltalálása után. Mit csináljak én itt tiveletek? Segítsek bélyeget
240 34| fal között élek. Maradj itt nálunk. Lesz egy kis csöndes
241 35| Milyen őrült eszméket írok itt le!~Hisz ő nem képzelt árny,
242 35| megkérdezni Venceltől, nem volt-e itt egy szürke, kuszált hajú,
243 35| annyit mondj neki, hogy itt van egy ember, akivel Komáromban
244 35| azt.~Rosszul érezte magát itt a pillangó lakásában, aki
245 35| ha fel tetszik ébredni, itt megtalálja. Tovább pedig
246 Ut| beleegyezett; még én is itt vagyok. Önnek elébb reverzálist
247 Ut| pártolni fogja.~– Kérem: itt van már a zsebemben a reverzális.
|