Fejezet
1 1| és eltávozott vendégen.~– Hát ezt a csodabogarat mi lelte,
2 1| ki a számukra valamit.~– Hát hogyne röhögnének, mikor
3 1| nevetnek rajta; Venci velük.~– Hát ti min „mosolyogtatok” idekinn?
4 1| kérdezni; de ha tudni akarja, hát nagyon régi. Gyermekkorunktól
5 1| jószívűség néz ki.~– Mutasson be hát bennünket egymásnak – sürgeti
6 1| nemzet legelső költője.~– Ah! Hát versíró? Mint izé volt:
7 1| Neszmély ide közel fekszik. Hát legjobb is, ha Pusztafi
8 1| hölgy elejti a legyezőjét, hát csak engedi neki, hogy vegye
9 1| tevé neki, hogy válasszon hát ő valamit Pusztafi versei
10 1| a kettő közül férjed.~– Hát csak kettő van a választói
11 1| engemet szeret nagyon.~– Hát az nem jó?~– Aki nagyon
12 1| kap a plasztronjára.~– De hát ha az első nem, a második
13 2| tollas forgóját is feltűzi. Hát önnek mi szerep jutott?~–
14 2| elragadtatva. – Csakhogy találok hát valakit ebben a városban,
15 2| szivarra gyújta, s így szólt:~– Hát te fiú, szerelmes vagy?
16 2| elutasítottak.~– Azokat hát hagyd ott. A leány szeret,
17 2| ez nem a te dolgod. Hanem hát én ettől a szamártól tudakozódtam
18 2| Persze, hogy ezt mondtam. Hát szoktam én válogatni a titulusokban?
19 2| vette ez azt a részemről. Hát azt mondtam neki: Maga engemet
20 2| vette! „köszöni”.) Hanem hát ön is tegyen már most velem
21 2| gyújtott és leült. – Nos, hát hogy tetszik az intrikám?~–
22 2| otthon ülő kisfiú; hanem hát biz ez megváltozik, ha a
23 2| nagyobbakat is földhöz üt.~Hát még tudományára mily büszke
24 2| lett, latin gyakorlataiért. Hát még a szép írásáért! Hát
25 2| Hát még a szép írásáért! Hát mikor az első jutalmat kapta!
26 2| az első jutalmat kapta! Hát mikor iskoláit végzé, s
27 2| úri módon élhessen.~Hanem hát a fiak megnőnek, s az anyák
28 2| mért nem vesz háromszor!! Hát Béla, ki semmiből sem eszik
29 2| készíteni, ha nem tudom, hát megtanulom; előteremtem
30 2| urak alól. Pedig hiszen hát igaza volt. Én nem voltam
31 2| célzással a jó öreg.~– De hát anyám is… – mondá fájó szemrehányással
32 2| hogy szivarozni szeretne, hát küldöm a kávét a Béla szobájába.~
33 2| aranyos papirosból.~– No hát csak legyen olyan szerencsés,
34 2| szinte megölelte Pusztafit. – Hát a drámára?~– Arról meg azt
35 2| alázza, se el ne árulja.~– Hát kedves Náci – szólt könnyű
36 2| nem kapatja magát.~– Hanem hát beszéljünk okosabb dolgokról,
37 2| eljártam az ön ügyében; hát ön az enyimben mit tett.~–
38 2| Hargitay háznál.~– Akkor hát nem bánom, vigye el, barátja
39 3| olyan hatalmasan megtámadta! Hát még, mikor a vegyes házasságok
40 3| mit mondasz? Hogy hát akkor járni fogunk gyalog? –
41 3| hogy miért jött. – Akkor hát nem alkalmatlankodom nagysádtoknak;
42 3| nyomta borravalónak.~– Akkor hát nem tudom, minek örült olyan
43 3| neki jókedvet csinálni. „Hát kegyed szép húgocskám, mit
44 4| még a keze sem reszketett. Hát a tied nem reszket-e? No
45 4| velem?~– Azt jól tudod.~– Hát kívánod, hogy veled maradjak?~–
46 4| a paraszt is úrrá lesz, hát akkor a szegény hajdúk hivatala
47 5| Ezeket megmenteni könnyű! De hát akik a híd túlsó töredékéről
48 5| ami rokon a kárhozattal.~– Hát az anyám!~S mintha rögtön
49 6| Cassius”~„Tell”~„Desmoulin”~„Hát a negyedik ki lesz?”~Fel-felkel,
50 6| észrevenni, mikor virradt meg.~– Hát csak bocsássa be a hölgyeket,
51 6| a Rókus-kórháznál.~– No, hát adja ide az esernyőjét.
52 6| kívánta ezt a helyzetet. Most hát benne volt; most helyt kellett
53 7| nem mondhatja meg neki.~De hát elhagyja-e őt? Meghagyja-e
54 8| Az ám, igazi katonák; de hát maga micsoda?” Hogy ő tábori
55 8| alélelmezési biztos. „Úgy? hát prófuntkomisszárius? No
56 8| prófuntkomisszárius? No hát isten hírével. Lásson dolga
57 8| Hiszen, ha kell nekik, hát csak vigyék – szólt kegyes
58 8| emelve kezét katonásan.~– Hát csak gyakorolja rekrutáit?~–
59 8| Kapor uram?~– Kész lévén.~– Hát mikor állhatna elő a lovakkal?~–
60 8| az igazat.~Számlálták: – hát ez meg tizenhármat ütött.~
61 8| rekedtebb lett a hangja.~– Hát mi újság otthon?~Az „otthon”
62 8| ismerősök mit csinálnak?~– Hát sírnak és jajveszékelnek.
63 9| nők a maguk divatjával. Hát a férfiak divatja? Melyik
64 9| télen sem volt tetejük. Hát a lakosok hol laktak? Bizony
65 9| kanállal kell enni.~Óh, hát még vendégek is vannak?~
66 9| testüknek, lelküknek hová lenni, hát aztán Lávayné mindjárt ott
67 9| valami kívánnivalót.~Hanem hát azt most ki tudja, hol jár?
68 9| melyiket kerülje jobban.~Pedig hát most ő is itt lehetne köztünk.
69 9| ismeri-e az ő Béla fiát, de hát hogyne ismerte volna! Nem
70 9| semmi tettetéshez.~– Nos hát? – kérdezé megragadva a
71 9| ellenkezőjéről van értesítve.~– De hát mit hallottak Béláról? Mondják
72 9| hallottak Béláról? Mondják meg hát, az isten is áldja meg.~
73 9| kedvetlenül hullatott szót.~– De hát hol van? Nem történt-e valami
74 9| fiáról ilyeneket beszél, hát az magát megveri…”~Lávayné
75 9| restellné a fáradságot, hát majd én utánamegyek.~Néhány
76 10| adjon túl hirtelen rajta.~Hát még akinek valami sürgetős
77 10| hisz az ő lába sánta.~De hát éppen nem lehetne-e a sánta
78 10| helyett szárnyakat, lángészt?~Hát Tamerlán nem volt-e sánta,
79 10| lábbal a fél világ ellen? Hát Byron lord nem volt-e sánta,
80 10| Áh, jó napot citoyen, hát hol veszi itt magát.~Melchior
81 10| a korcsmában rászedték, hát tudja meg, hogy nem a pávafarkú
82 11| legszebb leány a városban, hát mondja, mivel szolgálhat
83 11| észrevette, hogy már meghalt…~– Hát édes bácsi, én arra akartam
84 11| nem tudja azt visszaadni. Hát mulatságba hí engem, ugye
85 11| megrázva merev nyakát.~– Hát kell a mai világban áldás
86 12| napon mindenem elveszett, hát én igazat mondok. De neked
87 13| bocsátom azt többé.~– De hát mit akarsz? Lehetséges-e
88 13| világ elveszett rád nézve: hát én mi vagyok most neked…~–
89 13| haladókra, mintha kérdené, hát ti hová akartok vesztetekre
90 14| sorvadás utolsó stádiumában, hát akkor abban nyugodott meg,
91 14| tekinte körül a szobában.~– Hát Béla? – kérdé reszketve
92 14| sincs kívülem a szobában.~– Hát a kandalló ott?~– Ott senki
93 14| a kis sánta férfi.~– Ki hát az ott? Ki van ottan?~–
94 14| általadjon?~– Óh, szóljon hát kegyed, hogy mit cselekedjem
95 14| indulóban vagyok hazafelé, hát be akartam szólni, hogy
96 14| fától, madártól megkérdett. Hát csak azt kívánom tudni,
97 14| Duna melléki szóejtéssel –, hát ugye, hogy jókor eljöttem?~–
98 14| No derék leány vagy. Hát itt van a szekerem: mássz
99 14| setétben elhagyni ezt a várost. Hát te szeretsz-e hazajönni?~–
100 14| Nincs ám, aztán nem is lesz. Hát csak majd kitalálok én azért
101 14| elkocognak magukban is a lovak. Hát még a nevedet sem kérdeztem,
102 14| kérdeztem, hogy hínak.~– Örzsi. Hát nem ismer kegyelmed; a nagyságos
103 14| hajdújának a leánya lévén. Hát az apád hol lévén?~– Ide
104 14| amit az elkészített; hanem hát most annak is rosszul megy.
105 14| No azt jól is teszi. Hát te hogy vagy az asszonyoddal,
106 14| már borfélét nem iszol, hát megtöltöm a számodra ezt
107 15| Tudom. Se tűztől, se víztől. Hát menjünk isten hírével.~A
108 15| András gazda Judithoz:~– Hát a rossz hírektől fél-e tensasszonyom?~
109 15| gazda kitört a szóval.~– Hát nem érti kegyelmed, komám?
110 15| aztán ne tudna evezni!~– No hát jó, most menjen ki kegyelmed,
111 15| evezőlapátot, s megindult.~– Hát a vízmerő lapát?~– Azt majd
112 15| ütni, nem vagyok magam.~– Hát ki van még itt kegyelmeddel?~–
113 15| lágy hangján szólt hozzá: „Hát adjon kegyelmed egy kardot,
114 15| kiürítette a poharat.~– Hát te húgám, nem iszol? – kérdezé
115 15| Azt akár ne is főznéd.~– Hát annak a tensasszonynak odabenn? –
116 15| Micsoda tensasszonynak?~– Hát akihez beszólt édesapám
117 15| tensasszony?” te hülye, te! Hát te még rám fogod, hogy részeg
118 15| semmi bajom, köszönöm.~– No hát eredj a szállásodra, s feküdjél
119 15| pénzed.~– Micsoda pénz?~– Hát az egy havi díjad, ami még
120 15| arcodról leolvassák titkodat!”; hát ő megfogadta volna azt,
121 16| volna menedéket szerezni. De hát nem lehetett mindenkinek
122 16| senki sem volt odabenn.~– Hát Béla hol van?~Amint az ajtó
123 17| igaz. Ő nem halhatott meg. Hát ilyenek-e a halottak? Így
124 18| hihetetlen történetet.~Hanem hát azért a gyászhírt szabad
125 18| ezúttal ne legyen igaza, hát Volozov két nap múlva csakugyan
126 18| mit használ az nekik?~– Hát akadhat néha olyan érzékeny
127 18| megtiltja az itt sétálást.~– Hát hiszen csak egy pár forintot
128 19| Kié volt hát az a gyűrű?~Ha Szerafin
129 19| Róbert gyűrűjét megismeré, hát akkor megtudott volna ilyenforma
130 19| azt meg lehetne tenni. Hát aztán hol volna a borravaló?~–
131 19| az senki jószága úgyis.~– Hát hol van az?~– Ráutasítlak,
132 19| tudod-e olvasni?~– El.~– No hát tedd fel ezt a postára,
133 19| ez családi ügy. Mármost hát láss jutalmad után. A borokat
134 19| Köszönöm Vencel. Hanem hát elébb add fel a postára
135 19| gyertyának kell égni.~– Hát akkor akaszd a kilincsre.
136 20| embert.~– Kit kapott meg?~– Hát képzelje azt a hallatlan
137 20| nem Béláról van szó.~– De hát kit látott már, őrnagy uram?~–
138 20| látott már, őrnagy uram?~– Hát kit mást, mint azt a gézengúz
139 20| csakhogy elém került egyszer.~– Hát most mit akar vele, őrnagy
140 20| visszahozom, azt már fogadom.~– S hát aztán mit csinál vele, őrnagy
141 20| régen tudják felőlem.~– Hát igazán: nem ad nekem valami
142 20| mondja, hogy „dobzse”.~– Hát aztán hová lettek?~– Igenis.
143 20| aztán hová lettek?~– Igenis. Hát magukkal parancsolták a
144 20| vette át a szót.~– Pedig ez hát dohánytermesztő föld levén,
145 20| belőle az indulat.~– De hát micsoda az úr? – riadt rá
146 21| rózsának nincs tövise.~– Hát akkor leszakítom magam.~
147 21| hazájukban van nekik.~– Hát ön nem tudja, hogyan lehet
148 21| herceg. – Lieber Friedrich! Hát mutasd meg ennek a nagyságos
149 21| van most az iskolákban.~– Hát még akkor mennyi lehetett,
150 21| valakinek másnak adta odább.~– Hát ezt hogy híják itt? – kérdezé
151 21| kérem alássan, Gloxinia.~– Hát az a másik?~– Ez pedig Zinnia.~–
152 21| abban is megnyugszom.~– Hát ez itten micsoda?~– Ez engedelmével
153 21| a bizony meglehet.”~– Hát ez micsoda?~– Ficus elastica.~–
154 21| orraik érték egymást.~– Hát lieber Fritz, a sok teória
155 21| alatt, és már virágzik.~– Hát ennek mi a neve? – kérdé
156 21| kérdé Fertőy.~– Lótusz! Hát lótusz – sietett egyszerre
157 22| öcsém, légy vele boldog.”~Hát odabenn mi játékot adnak?~
158 22| minden ízében reszketni.~– Hát az a bohó színházi szolga
159 23| maradna ott magában; hanem hát ez lehetetlen, Szerafin
160 24| konfiskáció alá volt kerülendő? Hát ez nem volt-e pia fraus?
161 24| jövendő között semmi.~– De hát az aláírások? Hát a pecsétek?~–
162 24| De hát az aláírások? Hát a pecsétek?~– Kettőről azt
163 24| Talán. Nem mondom. De hát a másik három?~– Azok is
164 24| hamisítás biz ez; hanem hát engedjen ön nekem két hetet
165 24| Micsoda skandalum?~– Hát– egy özvegy asszony! Tizennégy
166 24| Óh, az természetes. De hát ki legyen Judit nagysám
167 24| fiacskájának a papája?~– Hát senki sem más, mint Judit
168 24| lett.~– Magam is. Hanem hát lássa ön, vannak nemes érzések,
169 25| üvegharang alá takarják, hát azért elébbre van, mint
170 25| ráismer!~– Ah, Fertőy úr!~– Hát ezt mi szél hozta most ide? –
171 25| tudom, hogyan járt Juno.~– Hát úgy járt, hogy egy virágot
172 25| szerzek útlevelet.~– Jó, hát majd tudok szerezni magam! –
173 26| kétszer szabad légen járhat.~Hát nem börtön-e az, ha a világ
174 27| kétszer szabad légen járhat.~Hát nem börtön-e az, ha a világ
175 29| dolgokat ne is emlegessünk. De hát ugyan, ki vetné neki ezt
176 29| férje ruhájában ráismert.~– Hát azután sokat éheztél, fáztál,
177 29| puskacsőbe tömött.~– No hát – sok szerencsét a vadászathoz.~
178 30| Igen furcsa gyerek az.~– Hát tudod mit? Ne hozd neki
179 30| Nem vagy most otthon.~– Hát fogadjunk egy fertálybankóba.~–
180 30| adott olyan hamar kezet.~– Hát mi a patvar!? Gondolkozol
181 30| el.~– Azt nem tudom.~– No hát tudd meg minél elébb, és
182 30| észre, mikor tréfálok.~– Hát, lássa kegyed, én nem tréfálok.
183 30| egy tárgyról beszélnek. De hát a felvonásközökben mit csinálnak?
184 30| ha másképpen nem lehet, hát majd a vállamon viszem le.~–
185 30| megyünk és hallgatunk. No hát nyújtsd a kezedet bruder!
186 30| nihil de me, sine me”.~– No hát tegezzük egymást – szólt
187 30| maradhasson. Gyémánt egy kölyök! Hát azt a vén brugóst nézzed!
188 31| mit óhajt, könnyen hiszi.~Hát aztán ki vehette volna rossz
189 31| esztendeje, hogy láttuk egymást. Hát hogy vannak? Mit csinál
190 31| igen; a table movingot. Hát önnek még nincs ilyen? A
191 31| szellemekben pedig semmi; hát még a háromban együtt hogy
192 31| megszúrja valamelyikkel.~– Nos, hát mit kérdezzünk tőle? Akarják
193 31| tartozik mulattatni.~– De hát kegyed csakugyan nem akar
194 31| valamit.~– Mit kérdezzek? Hát mondja meg, hogy hány krajcár
195 31| megkérdezik: hiszen ha tréfa, hát annál jobb.~– Hanem ebben
196 31| jutott eszébe a kérdés, hogy „Hát kegyed gondolt-e rá?”.~–
197 31| úgynevezett szellemhez.~– Hát ki ellen ez a válóper?~Az
198 31| álmában hű legyen feleségéhez, hát én követelem tőle, hogy
199 32| neki egy keserű jó napot.~Hát egyszer, amint menne hazafelé,
200 32| nekem. No, de elengedem. Hát mit mondtam, ugye? Hát nem
201 32| Hát mit mondtam, ugye? Hát nem volt-e igazam? Hát nem
202 32| Hát nem volt-e igazam? Hát nem találta-e gyermekeit
203 32| kereste a magányt; és éjjel? Hát az éjjeli álmok mit szóltak
204 32| múlva visszajön. Ha ígérte, hát bizonyosan itt is lesz.~
205 32| laktok.~– Igen, mi válunk. De hát üljön le bácsi nálam. –
206 32| süketnéma vagyok.~– De hát beszéljen ön rólam! – sürgeté
207 33| írom le a törvényszéken.~– Hát ez a nagy tekercs írás,
208 33| főbe ütöttek.~– Elhiszem. Hát a másik?~– Az a nagy ijedségtől
209 33| írt levelet.~– Ennek volt hát az a parfümillata, amit
210 34| fehérrel tért vissza.~De hát azok a szomorú alakok, akikre
211 34| akikre senki sem várt már? Hát azok, akiknek visszatérésétől
212 34| ott, ahol én utaztam. De hát a mennykőbe is, azt ne gondold,
213 34| van minden. Szép az élet. Hát vezess az odúdba, hol van.~
214 34| Azt mondanám rá, hogy „no hát leszek dajkája”. De magam
215 34| tartozik az életével.~– Hát még kinek?~– Hazájának.~
216 34| sem szükség választanod.~– Hát mit?~– Kinevettél, mikor
217 34| kérdé Béla csodálkozva.~– Hát, tudod, holmi ostobaságokat
218 34| Pusztafi cinikus gúnnyal. – Hát tenyésztik még ezt az állatot
219 34| kellene járni az utcán. Hát nem a legnagyobb potenciája-e
220 34| azt mondja, hogy „az ám”. Hát biz én két rendbeli izenetet
221 34| zsarnok világ balítéletét? Hát mit vétett ez a nő? Azt,
222 34| szerette, holnap meg amazt? Hát vétek az? Ha egy férfi egy
223 35| emésztő tűzön.~De miért nem jő hát, ha rám talált, ha keresett?
224 35| rábámulni minden ember! Hát ez a zord alak kicsoda?~
225 35| megtudni, hogy miért jöttem, hát azt röviden elmondom. Itthon
226 35| azt én szeretni fogom. Hát itthon van az úrnőd?~– Nem
227 35| tartózkodással a komornyik.~– No, hát tudd meg. Mert attól függ,
228 35| egyúttal ez az alsó kabátom is, hát csak hagyd rajtam.~– De
229 Ut| közegek dühöngése ellenében.~Hát természetes, hogy ennek
230 Ut| maga nagyon ravasz ember. Hát csak írjon újságot. De vigyázzon
231 Ut| okozott károk megtérítésére.~Hát ez idáig egész humorisztikus
|