Fejezet
1 El| ideálért sóhajt, férfi vagy nő eszménykép legyen az, ott
2 1| is jár a kisasszonnyal.~– No én meg a huszártul tudom,
3 1| perc múlva visszajön.~– No mármost nevessünk tovább,
4 1| akkor hozzánk is eljön.~– No – akkor én nem leszek itten.~–
5 1| meghalt.~– Azért, mert?… No de ön ne haljon meg, inkább
6 2| esti dikciózásrul?~– Le.~– No, akkor szervusz. Itt a kezem.
7 2| te fiú, szerelmes vagy? No az elég rosszkor jön; nem
8 2| maguktól nem ugranak.~– No nekem nem sok biztatás kell
9 2| hozzám, attól kilelt a hideg. No ez nem a te dolgod. Hanem
10 2| isten és ember előtt férj és nő leendnek.~Ha kegyed ez ajánlott
11 2| kegyednek pirulni miatta.~– No ugye? – kapott rajta Lávayné. –
12 2| kevesebbet fogok enni.~– No, no; ne vedd ezt szívedre,
13 2| kevesebbet fogok enni.~– No, no; ne vedd ezt szívedre, édes
14 2| szemrehányással Béla.~– No, no, fiam, hiszen nem akartalak
15 2| szemrehányással Béla.~– No, no, fiam, hiszen nem akartalak
16 2| gorombán beszélni, mint amaz, no kikaptam ám a guzsalyszárat
17 2| szép aranyos papirosból.~– No hát csak legyen olyan szerencsés,
18 2| vágott Bárzsing úr szavába.~– No ha eddig nem adta át, akkor
19 2| Judit kisasszony nem olyan nő.~Gondolta magában: ezt most
20 3| országgyűlésen is aligha beszélnek.~– No, úgy megnyugszom kedves
21 3| sietni fogok az átadásával.~– No, nem oly sürgetős. Halaszthatja
22 3| Pusztafi Lávaynál van szállva? No azért ne fáradjon ön oda;
23 3| köszöni igen-igen nagyon.~– No, ennek ugyan jóleshetett
24 4| Hát a tied nem reszket-e? No ezt szeretem. Ne gondolj
25 5| zűrzavaros zsivaj, mely nő, de nem közeledik, melynek
26 5| látvány volt az!~Száznál több nő és férfi, egy kuszált gubanccá
27 5| Hargitay két Juditja, a nő és a leány s az elutasított
28 6| ajtót nyikorgatja az inas.~– No mi baj? – kérdi Pusztafi
29 6| szemöldeit. Mondta magában: no ennek ugyan kár volt „in
30 6| egy nővel küzdeni.~– „Óh, nő, nagy a te szerelmed!” –
31 6| orvossegéd a Rókus-kórháznál.~– No, hát adja ide az esernyőjét.
32 6| keblére omlik.~Tett volna-e nő másképpen?~Az ifjú arcán
33 7| különbséget tenni: ki a lány, ki nő. Ez nem vétetik ott szigorúan.
34 7| felén egy férfi, másikán egy nő arcképe volt.~A férfi Béla
35 7| volt.~A férfi Béla volt, a nő édesanyja.~Midőn Béla nem
36 7| azt ismét ágya fölé.~Egy nő, kinek férje a menyegzőéj
37 8| hát prófuntkomisszárius? No hát isten hírével. Lásson
38 8| ez meg tizenhármat ütött.~No annyi óra nincsen. Ez már
39 9| Ez a futár Bárzsing úr.~– No, ettől nem kérdezősködöm
40 9| vállmozgatással eléállt, hogy no azt nem mondta Bárzsing,
41 9| ocsúdott, a csodálatra méltó nő már kinn volt az utcán,
42 9| kávéház ajtaján.~A tisztes agg nő, ki soha egy kávéház belsejét
43 9| felelt nyugodtan az agg nő –, önnek egy futárja érkezett
44 9| az egyszerű, jámbor agg nő ajkára ez a mondás? Mely
45 9| nevettek rajta többé.~Az agg nő nyugodtan törülte félre
46 9| a végén aztán tökéletes nő lett. Mikor azzal fenyegette
47 10| érzéstől, társai járnak a nő szerelme után: neki otthon
48 10| térképek, ugyebár. Hehehe! No én nem tudok semmit. Nem
49 10| tízpengőst (egy másikat): „No, hogy ne mondja uraságod,
50 11| az udvaron megszólalt: „No, ki az? mit akar itt?”~–
51 11| én vagyok itt Szerafin.~– No az más – dörmögött odabenn
52 11| egymást, és hogy férj és nő fogunk lenni – sietett közbeszólni
53 13| hitves társára találjon?!~A nő oly erővel ragadta meg e
54 13| heves szemrehányás hangján a nő –, hogy gyáva légy? En csak
55 13| elragadták volna a lovak. Két nő ült rajta és egy tizenkét
56 14| ijedten visszatántorogva. Egy nő állt előtte, lefátyolozott
57 14| kérdezé: – Kegyed az?~A nő némán intett fejével, s
58 14| És nem akartam – felelt a nő, s aggódva tekinte körül
59 14| Azt nem tudom – beszélt a nő rövid lélegzettel. – Rettegek,
60 14| bejutni Komáromba, mint nő, s ott aztán magamat beíratnia
61 14| volt esve, látta, hogy ez a nő legyőzhetetlen.~– Nos, kedves
62 14| tekintéstől egészen azon nő akaratának rabjává lenni
63 14| Ön kocsival van itten?~– No igen. Hiszen tetszik tudni,
64 14| vissza is kell ismét térni.~– No már az más. Hogyne vinném;
65 14| komáromiasan beszél; odavaló.~– No annak még jobban örülök.
66 14| csillag: egyik a szerető nő hűsége, másik a letéphetlen
67 14| kapartam volna a két szemét.~– No derék leány vagy. Hát itt
68 14| szeretsz-e hazajönni?~– No, de még!…~– Hm. Csúnya ám
69 14| Azt kikerültük szépen. No mármost semmi baj aztán.
70 14| nem ír senki újságot.~– No azt jól is teszi. Hát te
71 15| gazda hátraszólt Judithoz:~– No Örzsi lányom, csak te maradj
72 15| aztán ne tudna evezni!~– No hát jó, most menjen ki kegyelmed,
73 15| is ki volt tatarozva.~– No komám, készüljünk az időnek –
74 15| habtorlat ellenében, míg a nő a csónak fenekén térdelve
75 15| juttatni.~Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben sem veszté
76 15| hitte, az égből esett le.~– No csak csendesen! – csitítá
77 15| csapta össze a kezeit: „No még ilyet sem látott az
78 15| hangon szólongatá vendégét.~– No, vitéz kapitány uram, tessék
79 15| fűszeres ágya volt vetve.~– No vitéz kapitány uram, egy
80 15| tartsd zárva a szádat!~– Ej no, András bátya, nem kell
81 15| semmi bajom, köszönöm.~– No hát eredj a szállásodra,
82 15| állni Béla anyját.~Az öreg nő fején nem volt főkötő. Ősz
83 15| hogy ez nem férfi, hanem nő, egy szerető, egy kétségbeesett
84 15| szerető, egy kétségbeesett nő.~Hirtelen elővette a védlevelet,
85 16| idő oly rossz volt, és a nő oly fáradt.~A zivatar haragjában
86 16| Tensasszony! – kiálta a házi nő eléje sietve. – Kegyed az?~–
87 16| ismétlé zavarban a házi nő, s tétovázva tekinte férjére,
88 17| első osztályú szökevény?~– No, olyan ember, akinek a fejéért
89 18| nem jó jel, ha egy fiatal nő egy fiatal férfit rágalmaz.~–
90 18| múlt” tavaszról.~A két nő ennél a szónál összenézett,
91 19| férjhez mehet már megint.~– No, azt meg lehetne tenni.
92 19| tudod-e olvasni?~– El.~– No hát tedd fel ezt a postára,
93 19| majd visszajövünk értük.~– No, majd meglátom, ha igaz,
94 20| derék úr haragudjék rá.~– No, no, asszonyom; egy szóval
95 20| úr haragudjék rá.~– No, no, asszonyom; egy szóval se
96 20| megyünk embervadászni!~No majd meglássuk, hogy mit
97 20| amint porzik az úton.~– No András, most már se kocsit,
98 20| vagyunk; fogjuk a gallérját. No, ezt nem adom százezer forintért!
99 21| elvetett minden tartózkodást a nő és lett – nő.~Megragadá
100 21| tartózkodást a nő és lett – nő.~Megragadá az ifjú kezét,
101 21| van ezen a világon még egy nő, aki őt jobban, igazabban
102 21| azért kell élnie, mert egy nő, akit szeret, az ön oltalmára
103 21| igazi nevét adja elő.~– No én meg tudnám examinálni,
104 21| nevére van keresztelve.~– No úgy hiszem, Semiramide asszonyság
105 21| királyné az is.~– Királyné? No azt őszintén megvallom,
106 22| ifjú neje volt otthon!~Ifjú nő, kihez a férjnek nem „szabad”
107 22| élethűséggel visszaadni a nő kétségbeesését, midőn a
108 22| aki így tudja játszani a nő szenvedését.~Hanem akik
109 22| beszélnek az előadásról?~– No ez jó nap volt.~– Maradt
110 22| cserélt Judit Bélával.~– No jól van, adja ide, majd
111 22| hiszen ő adta azt Juditnak.~A nő két kezét összetartva, tenyerébe
112 22| szerencsétlen imádó s a féltékeny nő.~Annyira már mindenki rájött,
113 22| egyben ismét hibázott a nő. Hibázott éppen szerelmének
114 22| könnyein keresztül; de lát-e a nő valakit szerelmesén kívül.
115 23| gazdag udvarlók is voltak a nő körül, s csaknem kétségtelen,
116 23| hogy a bőkezű imádót ne a nő ruinálja „egyedül”.~Hanem
117 23| láncot lekapcsolni a beteg nő kezéről. Szerafin nem vette
118 23| előnyt ígért magának. A nő forró fekhelyén zilált hajjal
119 23| feketeség, a semmi él, mozog, nő, közelít!~És egyszer valami
120 24| Az nem lehet, hogy egy nő eltűrje azt a gúnyt, azt
121 24| az a végrendelet írva? (No, mert ha történetesen az
122 25| mondta rá, hogy „jawohl”.~– No igen – szólt az öreg asszonyság –,
123 25| elszomorodva, félig szégyenkedve.~– No azt meg kell kóstoltatnom
124 25| neki, és kifütyültetem.~– No, csak maradjunk annál, asszonynéném,
125 25| becsületes asszonyt”?~– No? Mi az? – kérdé szörnyen
126 25| őt utoljára láttam. Az a nő, aki képes volt arra a gondolatra
127 26| jöttek, a követ fölemelte a nő a rajta égő hasábokkal együtt,
128 26| visszatolatott helyére, s a nő ott főzött derült arccal
129 26| lehetetlen az, hogy egy szemérmes nő felemelje arcát akkor, midőn
130 26| magát a halálra kínzott nő, s testével akarta azt visszatartani,
131 26| Judit, megragadva az agg nő karját kétségbeesetten.~–
132 27| jöttek, a követ fölemelte a nő a rajta égő hasábokkal együtt,
133 27| visszatolatott helyére, s a nő ott főzött derült arccal
134 27| lehetetlen az, hogy egy szemérmes nő felemelje arcát akkor, midőn
135 27| magát a halálra kínzott nő, s testével akarta azt visszatartani,
136 27| Judit, megragadva az agg nő karját kétségbeesetten.~–
137 28| kétségbeesetté.~A szegény agg nő Fertőy térdeihez csuklott
138 28| kezével megkapta a fiatal nő kezét, s ő, az agg nő, ő,
139 28| fiatal nő kezét, s ő, az agg nő, ő, az anya, leányának kezét
140 28| tudom, hova célozhat ön?~– No, ezt a szót tőlem tanulta.
141 29| veres tollakat viseltek.~No, ez elmúlt. Jött más. Divat
142 29| legjobb papucskormány.~A nő föláldozott érted mindent,
143 29| elfelejthetnéd-e, milyen adósa vagy. A nő járt utánad, mikor bujdostál,
144 29| víg cimborák kedvéért. A nő átvette a férfi szerepét,
145 29| elbocsátanád-e kezét. A nő éjeket virrasztott, midőn
146 29| mulatságból hazatérve. A nő elzárta magát a világ előtt,
147 29| Micsoda komisz színpad?~– No, no, ne pattanjon fel; azt
148 29| Micsoda komisz színpad?~– No, no, ne pattanjon fel; azt értettem,
149 29| kilátszottak jókedvében.~– No, ezt vártam öntől; valóban
150 29| amit a puskacsőbe tömött.~– No hát – sok szerencsét a vadászathoz.~
151 29| ellenében, melyet megnyerünk.~– No és mit nyertetek? – kérdé
152 29| intézett balsorsa ellen. A nő gondolja meg, hogy saját
153 30| pedig lehetetlen, hogy egy nő, aki férjét gyűlöli, akármilyen
154 30| nem ő. Tehát más.~A szép nő elfogadja udvarlásait, karján
155 30| furcsa felköszöntést.~– No ez derék! Holnap mindjárt
156 30| fogadd el.~– Azt nem tudom.~– No hát tudd meg minél elébb,
157 30| Föltette magában, hogy mindkét nő erényét védeni fogja; Szerafinét
158 30| és veszekednék velem.~– No hisz akkor meg éppen nem
159 30| színhelyéről; maradt még ott nő elég, aki a győztes homlokára
160 30| egész világ ellen – szólt a nő, egy csomó éretlen szőlőt
161 30| szédelegne valamitől.~Nagyon is nő volt, hogy egy gondolat
162 30| volt indulva a halavány nő esdő tekintetétől, s megfogta
163 30| volt. Én tudtam azt, hogy nő, mint kegyed, ki a tisztelet
164 30| Szerafin! Ne áltassa magát, egy nő sohasem egészen a magáé.~–
165 30| megyünk és hallgatunk. No hát nyújtsd a kezedet bruder!
166 30| nihil de me, sine me”.~– No hát tegezzük egymást – szólt
167 30| Szegények, hová lettek? No majd ha egyszer egy tósztot
168 30| az a halavány; igen jeles nő, hanem megint valami hava
169 30| Fertőy kezdi a mulatságot. No, ha ezt a napot túléli a
170 30| süvöltő tűzlövegek zajában.~– No ezt túléltük – szólt a herceg. –
171 30| felelt Fertőy hangja.~– No uraim és hölgyeim, aki ebből
172 30| röppentyű szállt a magasba.~– No barátom – ingerkedék a herceg –,
173 30| meggyulladt.~A felriadt nő, mint ilyenkor szokta minden,
174 30| Két pillanat csak és a nő lángban fog állani tetőtől
175 30| elnémulva nézett a futó nő után, akkor Béla érchangon
176 30| Szerafin! Megálljon!~S a nő, mintha lebűvölték volna,
177 30| s megakadályozni, hogy a nő mozdulhasson.~És mikor a
178 30| mozdulhasson.~És mikor a nő meg volt mentve, akkor ájultan
179 31| asszonyt, onnan a magasból.~– No igen; a table movingot.
180 31| szemfényvesztés, csak komédia? No ezt nem engedem el. Kegyedet
181 31| mostan Béla.~Van-e fiatal nő a világon, aki ilyen kérdésre
182 31| magában az öreg asszonyság.~– No mármost tegye az ujjai hegyeit
183 31| én kezem ujjait érintsék. No mármost kérdezzük meg a
184 31| három betű volt:~„Pör.”~– No ez mulatságos! – nevetett
185 31| ilyen balga feleleteket ád. No ma nem kérdezünk tőle semmit.~
186 31| hogy az egy csodagyümölccsé nő ki, belül hamu van és penész.
187 31| felőle, mikor már az egy más nő férje! S aztán, amint egy
188 31| indulatban lángolt; az ifjú nő szemei könnyeztek, és a
189 32| arcán a büszke gondolat: No ugye megmondtam, hogy az
190 32| nem köszönte meg nekem. No, de elengedem. Hát mit mondtam,
191 32| az az asszony derék és hű nő; és most is azt mondom,
192 32| mondom, Judit derék és hű nő.~– Igaz, Judit derék nő,
193 32| nő.~– Igaz, Judit derék nő, hű feleség.~– Nos? Tehát
194 32| És Judit szép, okos és jó nő – és Béla el tudott róla
195 32| minden rendben van már. És a nő sejt mindent, mert nem volna
196 32| mindent, mert nem volna nő, ha nem sejtene. Érzi, mindennap
197 32| még magát hírbe keverni? No, asszonyom, ezt köszönöm,
198 32| fog bennem csalatkozni. No, az nagy számadás lesz.~–
199 32| ki állhat nekünk ellent? No, az nagy számadás fog lenni!~–
200 32| tovább nem prenumerálok”.~– No, és az én regényemnél az
201 32| Azt mondtam magamban; ez a nő úgyis büszke valakitől tanácsot
202 32| volt kegyed valami; egy nő, akinek férje mindent elnéz.
203 33| vissza fog jönni bizonyosan. No ez nagyon derék lesz.~Azzal
204 33| szemvillogásával fordult a nő az előtte álló férfi felé:~–
205 33| vétett volna ellene.~De a nő nem jött szemrehányó tekintettel;
206 33| szemrehányó tekintettel; a nő mosolygott, és férjét megölelte,
207 33| nem engedheté, hogy egy nő, ki „nekem” régi barátném
208 33| redő mélyebbre vágott.~– No, no, csak tréfa volt. Mi
209 33| mélyebbre vágott.~– No, no, csak tréfa volt. Mi történjék
210 33| egyforma sebhely a férj és a nő homlokán, az beszél titkos
211 34| országban! Hazatérők örömünnepe. Nő, gyermek, testvérek, barátok
212 34| évi távollét után ~A hű nő mint csókoland! ~Hogy nyalja
213 34| kegyetlenséget követett el egy nő iránt, aki neki nem vétett
214 34| történetéhez.~A dorgált nő tán nem is neje annak, aki
215 34| valami erősen érzik rajta.~– No csak az kellene még, hogy
216 34| megcsókolá.~– Pusztafi!~– No, bizony Pusztafi – szólt
217 34| alak, keserűn nevetve. – No csak mégsem felejtetted
218 34| de nagyon fiatal még.~– No, annak én leszek a nevelője.~–
219 34| Azt mondanám rá, hogy „no hát leszek dajkája”. De
220 34| férjétől.~– Két férjétől?~– No, a holttól meg az eleventől.
221 34| férjével pedig, az újabbikkal (no azt ugyan szépen belemártottad
222 34| balítéletét? Hát mit vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette,
223 34| benne egyedül a mienk: – a nő, az anya és a gyermek. És
224 35| minden vigalom:~,Éljen az a nő, aki leghűtlenebb volt!’~
225 35| az inas jött jelenteni: – no igen azt, hogy a soupé fel
226 35| tartózkodással a komornyik.~– No, hát tudd meg. Mert attól
|