Fejezet
1 El| élt.~Saját légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt leheljük
2 El| légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt leheljük be, mint éltetőt,
3 1| eltávozott vendégen.~– Hát ezt a csodabogarat mi lelte,
4 1| hosszúra kapva a pofáját – ezt meg kell mondanom odabenn;
5 1| hogy mit szoktak jelezni. Ezt nemcsak hallotta Hargitay,
6 1| átkozni, mint Dózsa Györgyét. Ezt a nevet akarod-e viselni?
7 1| mondta Lávay.)~– … Hogy Judit ezt az embert megveti, … azt
8 1| Nagyon jól tudom, hogy ezt teszem. És talán azt is
9 2| eléje siető barátjának, ezt kérdé tőle:~– Lemondtál-e
10 2| mi vendégünk fog lenni, ezt már megígérte Lávay.~– Tehát
11 2| Hallja maga vadtulok…”~– Ezt csak nem mondtad neki?~–
12 2| a szavamba? Persze, hogy ezt mondtam. Hát szoktam én
13 2| hogy fűtsenek be velük. (Ezt ő élcnek vette! „köszöni”.)
14 2| esküdött becsületére, hogy ezt eltaláltam. Nohát: legyen
15 2| adott gyermekeik felett, ezt tirannizmussá engedik fajulni,
16 2| válasz is érthető leend.”~Ezt a levelet rábíztam a bikficre,
17 2| szerencsétlenség soha ne érje ezt a házat! – szólt tréfás
18 2| enni.~– No, no; ne vedd ezt szívedre, édes fiam. Nem
19 2| kényeztesse kegyed olyan nagyon ezt a fiút. Tessék elhinni,
20 2| úgy a hátához verem egybe ezt a rokkanyelet, ahogy még
21 2| olyan nő.~Gondolta magában: ezt most bizonyosan Lávay beszélte
22 3| könyv nélkül megtanulta ezt a jeles „étude”-öt, melyben
23 3| felpróbálta leánya fejére: nézze ezt! nézze emezt!~Judit engedett
24 3| az volt az ő választotta. Ezt azután ő maga illesztette
25 3| Pusztafi névvel van összekötve.~Ezt az elébb hallottak után
26 4| a tied nem reszket-e? No ezt szeretem. Ne gondolj a jövővel;
27 4| földindulás rommá döntötte ezt: a romok alapjaira új város
28 4| múlva úgy össze fogják törni ezt a vékony sorompót, mint
29 4| szárnyaitól takarva, nem látták ezt az egész veszélyt, csupán
30 5| minden ablakból kérdezték ezt már a jámbortól, de ő nem
31 6| ugyan minek tartja itt ezt a sok németet?”, s csak
32 6| maradni. Hanem maga kívánta ezt a helyzetet. Most hát benne
33 7| ha egy színésznő teszi ezt, azt mondják rá: „szeretője”.~
34 7| egy kézszorítás? – És ő ezt mind nem mondhatja meg neki.~
35 7| Gyöngyiné azt állította, hogy ő ezt az egész dolgot igen jól
36 7| Juditomnak.”~Nem tudta mire vélni ezt. Reszkető kézzel feltörte
37 8| adta semmiházia! Hallotta ezt?~– Hallottam, hogy lármáztak
38 8| veret! Csak ne szeretném úgy ezt a várost! Ma elmennék innen,
39 8| megválni innen; úgy megszoktam ezt a rossz kövezetet, ezeket
40 8| polgárai még nem ismerik ezt a fenevadat; azért az irtózat
41 8| legtöbbet veszthettek, akiknek ezt nézni legfájdalmasabb volt,
42 8| hogy ez ismerősünk, hogy ezt már láttuk valaha. A rémlátványra
43 8| csak lesz a városban, ahol ezt végre lehet hajtani.~– De
44 9| kell lenni olyannál, aki ezt most tanulja.~Sok bajába
45 9| él? Ki halt meg? Látta-e ezt, beszélt-e azzal? Az ilyen
46 9| éppen gyáva lett volna. Ezt a szót, mint katona, különösen
47 9| haditörvényszék elé legyenek állítva. Ezt beszélte Bárzsing, cifrán
48 9| megszorította Szerafin kezét.~– Ezt jól mondta Szerafin. Ez
49 9| Az úr tudja azt jól, hogy ezt a szót mai nap könnyen elhiszik.
50 9| mindenütt.~– Hallották uraságtok ezt? Jól van, adja ön ezt rögtön
51 9| uraságtok ezt? Jól van, adja ön ezt rögtön írásban.~– Igen szívesen.~
52 9| lesznek olyan jók, hogy ezt mint tanúk, előttemezik.~
53 10| utána: „Megbánod te még ezt!”~Melchior még azon éjjel
54 10| felvesznek egy szót, például ezt: „Helion”, s ezt csak a
55 10| például ezt: „Helion”, s ezt csak a két illetékes helyen
56 10| Hadjáratokban sokszor használják ezt, a hírnök és izenet ha kézre
57 10| fejjel. Milyen kár lesz ezt megölni, nyársra húzni.~–
58 10| galambot.~– Van eszem, hogy ezt ne fojtsam meg – nevetett
59 10| ravaszul az utána tódulóknak –, ezt felviszem a padlásra, s
60 11| más levegő kell arra, ami ezt érthetővé tudja tenni.~Kezemet
61 11| otthagyták lakásaikat, mert ezt a részt különösen járták
62 11| volna ránézve, ha elhagyná ezt a magányos bagolyodút, már
63 11| mondja: bánom, hogy álmodtam ezt!~– Bátyám – kiálta fel Szerafin –,
64 12| Ejh, verd ki fejedből ezt a gondot.~– Pedig csak ez
65 12| kaptam azt menyegzőm napján… Ezt vond le ujjamról, és rejtsd
66 12| vagyok temetve… Ígéred-e ezt?~A beszélő arc olyan halálsápadt
67 12| itt reá? Ki tudhatná meg ezt?~És ha a megmenekült bajtárs
68 13| mint egy gyermek, midőn ezt a nőt karjai közt tartá.
69 13| csak éppen, hogy kimondta ezt a fenyegető szót, már a
70 14| véletlen karcolása; hogy én ezt az arcot vérezni lássam
71 14| jobb setétben elhagyni ezt a várost. Hát te szeretsz-e
72 14| én, hogy hallottam én már ezt a hangot valahol. Úgy lévén!
73 14| hát megtöltöm a számodra ezt a zöld korsót a kútnál vízzel –
74 14| cselédruhában – Judit volt maga.~És ezt Kapor uram mindekkorig észre
75 15| ezzel nem lehet feleselni, ezt nem lehet elodábbozni, ez
76 15| elodábbozni, ez nem kapacitálható, ezt nem szabad megvárakoztatni:
77 15| vállalkozzék legény. Hanem ezt nem közölhetjük minden bolond
78 15| Nagyasszonyom. Jegyezze fel magának ezt a napot, és emlékezzék vissza
79 15| őrnagy mai napon kegyednek ezt mondta: „Asszonyom! öreg
80 16| mindenkinek olyan asszonya, hogy ezt kigondolta volna; férfitól
81 16| vadrózsabokrok árnyazták.~Amint Judit ezt a fát meglátta, örvendve
82 16| nézze: jöjjön ide; látja itt ezt a két betűt a kéregbe vésve,
83 16| kéregbe vésve, egy J és egy B, ezt ő metszette ide: „Judit
84 17| belül a kétségbeesés élt.~Ezt magyarázzátok meg, bölcsei
85 17| sem azt az urat, sem ezt az asszonyságot nem ismerem.~–
86 17| tartózkodhatik, egyébiránt ezt csak köztünk mondtam, nehogy
87 19| volt. A papiros-korszakban ezt aztán annál jobban megsínylették.~
88 19| és add esküszavadat, hogy ezt az izenetet postára teszed
89 19| El.~– No hát tedd fel ezt a postára, s a címre küldd
90 19| egyébre, mint csak borra.”~Ezt gondolhatta magában Vencel,
91 19| alatti dercés ládába.~Hubert ezt egészen okos indítványnak
92 20| véki puszta felé.~Fél óra! Ezt még be lehet érni. Csak
93 20| fogjuk a gallérját. No, ezt nem adom százezer forintért!
94 20| szívogatott, s elosztogatott.~Ezt a szívélyes patriarkális
95 20| személyes tekinteteket. Ezt előre kell bocsátanom.~Most
96 21| hagyományozta minden vagyonát.~Ezt ismét nem szemrehányásképpen
97 21| említem fel. A herceg, mint ezt mindenki beszélte, azért,
98 21| ön férfi. Adja ön nekem ezt a kést.~– Mit érdekli önt,
99 21| a rettenetes kínt, hogy ezt nekem kell önnek megmondanom?~–
100 21| másnak adta odább.~– Hát ezt hogy híják itt? – kérdezé
101 21| pedig Zinnia.~– Az hazugság! Ezt már ismerem. Amaz a Zinnia,
102 21| szigete.~– Az hazugság. Ezt már én jól tudom. Ez az
103 21| Lássák – szólt a herceg –, ezt én saját magam hoztam a
104 21| békét, abból semmi sincs. Ezt csak azért mondja ön, hogy
105 21| meister Fritz, nem úgy híják-e ezt az új szépséget, hogy „reine
106 22| elejtve fejéről; ah, akik ezt látták, azt kelle hinniök,
107 23| történtek~Szerafin jól mulat!~Ezt tartá felőle minden ismerőse,
108 23| életmód költségeit fedezik?~Ezt maga a férj sem tudta.~Fertőy
109 23| Pedig milyen hévvel üldözte ezt a felfedezést! Nem azért,
110 23| szerelmesek.~Pedig Volozov az! Ezt senki sem hiszi, de Fertőy
111 23| Hanem az út és mód, melyen ezt el lehete érni, mégis olyannemű
112 23| betörés ellen biztosít.~Tehát ezt a kulcsot kellett Fertőynek
113 23| ki.”~„Sokáig kerülgettem ezt a rémet, el akartam magammal
114 23| feszült vonaglások voltak.~Én ezt hallgattam mind csendesen.
115 23| vagy halva?’ De nem mertem ezt mondani neki.~Olyan nyájas
116 24| azonban ki akarta belőle ezt a szót kapni mindenáron.~–
117 24| vetette-e a világ szemükre, ha ezt tették?~– A világról ne
118 24| a dohánylevelek közé.~– Ezt én régen jól tudom – folytatá
119 24| hogy amennyire gyűlölöm én ezt az asszonyt, ezt a férfit,
120 24| gyűlölöm én ezt az asszonyt, ezt a férfit, olyan bizonyos,
121 25| Ah, Fertőy úr!~– Hát ezt mi szél hozta most ide? –
122 25| Fertőynek.~– Lássa, kár volt ezt most itt előhozni. Nekünk
123 25| találkozhatnám a másvilágon, ha ezt meg nem büntetném.~– Nem
124 25| nem zokulnám annyira, mint ezt a pirulást. – Most, asszonyom,
125 26| előtt eltitkolt örömhírért; ezt a poharat fenékig kellett
126 26| mért hozta kegyed magával?~Ezt Bélának meg kellett hallania,
127 26| beszélni.~– Fertőy uramöcsémet (ezt a szót jól megnyomta) azért
128 26| asszonyom.~– Átlátja, hogy ezt nem viselheti többé?~– Átlátom,
129 26| hatezer forint örökség. Ezt én nem adtam neki át addig,
130 26| nevet.” Hogy híják tehát ezt az embert, asszonyom?~Judittal
131 27| előtt eltitkolt örömhírért; ezt a poharat fenékig kellett
132 27| mért hozta kegyed magával?~Ezt Bélának meg kellett hallania,
133 27| beszélni.~– Fertőy uramöcsémet (ezt a szót jól megnyomta) azért
134 27| asszonyom.~– Átlátja, hogy ezt nem viselheti többé?~– Átlátom,
135 27| hatezer forint örökség. Ezt én nem adtam neki át addig,
136 27| nevet.” Hogy híják tehát ezt az embert, asszonyom?~Judittal
137 28| hogy titokban fogja tartani ezt! Adja-e?~Fertőy kárörvendő
138 28| engem ide? Megmondták nekem ezt még otthon; megmondták,
139 28| dolgozó kezeiben.~– Megmondta ezt nekem egy öregember otthon –
140 28| szemekkel Béla.~– Hagyjuk ezt abba, édes rokon. Ön fiatal
141 28| amire a szép asszony aztán ezt mondta férje előtt: „Úgy
142 28| hova célozhat ön?~– No, ezt a szót tőlem tanulta. Most
143 28| fürdőkre készült – külföldre. Ezt én mind igen jól tudtam.~
144 28| engedni igazi gyászban járni: ezt én nem hihettem önről.~Bélának
145 29| hát ugyan, ki vetné neki ezt szemére! Ha akkor az volt
146 29| színpadi öltözékén, hallgatta ezt a beszédet, s Bélára veté
147 29| volt természetében, hogy ezt neki előhozza.~– Halljuk
148 29| nagyon költőileg fogja fel ezt a kérdést. Vegyük a dolgot
149 29| kilátszottak jókedvében.~– No, ezt vártam öntől; valóban nagyon
150 29| kitörülni közakarattal.” Én ezt előre tudtam. És evégett
151 29| tudom, ki adta a nőknek ezt a jogot; annyi bizonyos,
152 29| mindnyájok fejére. Gondolja meg ezt, és határozzon.”~Judit arca
153 29| mintha kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~Amint Béla végigfutotta
154 29| megtudod egyszer, hogy ki írta ezt a levelet. Addig is kérlek,
155 29| hogy mesét hall, mikor ezt hallja.~
156 30| mindennap jobban kezdte tudni.~Ezt a mást fel kelle találnia.~
157 30| dühével üldözze? Éppen nem; ezt a valakit fel kelle találnia
158 30| köszöntgetni új ismerősöket, ezt csak rejtegetve.~A herceg
159 30| Holnap mindjárt megkérdezem ezt Bélától.~– Te ismered?~–
160 30| tudod mit? Ne hozd neki elő ezt a dolgot. Más szándékom
161 30| ha ki nem húzták volna. Ezt tudja minden ember, pedig
162 30| nagyon közte, mint magát ezt az asszonyt.~Sejtette talán,
163 30| szándékozik itt tölteni.~Ezt elég érthető gúnnyal mondá
164 30| nem semmiskedésből mondtam ezt. El voltam szánva kegyedet
165 30| hallgathattam, és ha szóltam, ezt kellett mondanom.~– Engedjen
166 30| Mi szükség volt önnek ezt kitalálni?~– Mert ez igen
167 30| Minden asszony gondolná ezt magában.~– Azért mégsem
168 30| mégsem kellett volna önnek ezt szemembe mondani. Hiszen
169 30| akkor én lennék az erős. Ezt az ismeretét ön nagyon jól
170 30| többet. Magamra nem bízhatom ezt. – Én az adomai furcsaságig
171 30| nevetve –, nem kívánom én ezt a nagy tisztességet: megyek
172 30| emberről megmondta neki, hogy ezt ennek meg annak híják; egy-egy
173 30| Béla is az legyen.~– Nézzed ezt a fiatal kölyket, alig húszéves,
174 30| villanyfolyam árad el róla. Ezt a fickót katonának akarták
175 30| kezdi a mulatságot. No, ha ezt a napot túléli a kastélyom,
176 30| tűzlövegek zajában.~– No ezt túléltük – szólt a herceg. –
177 30| köntösein a lángot.~Hogy ezt tehesse, át kellett karolnia
178 30| életének megmentéséért tette ezt; égő ruháit össze kellett
179 30| hogy megmentse az életét. Ezt jobban nem lehetett volna
180 31| meg az? Hogy híják, aki ezt meg azt a titkos tettet
181 31| szemfényvesztés, csak komédia? No ezt nem engedem el. Kegyedet
182 31| hogy addig ne produkálja ezt a bűvészetet, amíg a findzsák
183 31| kegyed bámulni fog, ha ezt meglátja. Adjon kérem egy
184 31| Blumné. – Olyankor szokta ezt tenni, mikor kétértelmű
185 31| Nem találja édesanyám ezt az egészet csodálatosnak? –
186 32| törődik ócska emlékekkel. Ezt már a vén csont nem érti;
187 32| Béla?!~– Az, a fiam.~– Óh, ezt szörnyűség kegyedtől hallani.
188 32| újságokat mond nekem.~– Ezt sem tudta még? Igen. Béla
189 32| megalázva van! Én nem láttam ezt az asszonyt sírni, nem hallottam
190 32| keverni? No, asszonyom, ezt köszönöm, hogy velem közölte.
191 32| fogok vele elkövetni.~– Ezt vártam öntől – szólt Lávayné
192 32| nagybátyjától: hogyan érti ezt.~Megkapta azután amit keresett.~–
193 32| tartom annak; de a férj neve ezt is eltakarja.~– Bátyám.
194 32| egymást. Hogy miért nem tették ezt akkor, azt kegyetek maguk
195 32| meg nem mondanám kegyednek ezt, úgysegéljen, kényszerítve
196 32| kegyednek.~– Honnan gondolja ezt? – szólt Szerafin meglepetten.~–
197 32| erre a szóra.~– Ugye, hogy ezt az irtóztató gorombaságot
198 32| és mindenkinek joga lesz ezt a bókot önnek elmondhatni,
199 33| szolgáinak, és monda:~– Ezt a két urat, két külön szobába
200 33| saját nőm előtt; érti ön ezt? titkolóztam nőm előtt,
201 33| kisgyermek már ki tudja mondani ezt a szót: „apa”.~A redők elmúltak
202 34| előtt látnál állani azt, aki ezt írhatta.~„Helye rég betöltve,
203 34| kísértet – „az ő réme”.~Mikor ezt mondja:~„Ha meghaltam volna, ~
204 34| Komolyan aggódom.~– Lásd, ezt nekem már sokan mondták,
205 34| gúnnyal. – Hát tenyésztik még ezt az állatot ez alatt a klíma
206 34| Mennyiszer hallottam én ezt az embert deklamálni, s
207 34| asszony felejteni; hogy ezt meg azt küldjön neki, különösen
208 34| jössz?~– Oda nem megyek. Ezt a nőt kerülöm.~– Te is?
209 34| vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette, holnap meg amazt?
210 34| én amerikai bölény! Hogy ezt a magam eszével föl nem
211 35| de emlékezetem elhagy; ezt talán csak álmodtam valamikor.~
212 35| És az nem volt igaz, és ezt nekem tudnom kellett volna.~
213 35| ilyen alakú látogató felől; ezt mégis be kell jelenteni.~
214 35| csizmáiról leverném nagysádnak ezt a port?~– Sohse bánts, öcsém.
215 Ut| magyarázata az, hogy én ezt a regényt akkor kezdtem
216 Ut| naiv voltam azt hinni, hogy ezt mind föl lehet már támasztani
217 Ut| Nándornak tökéletes igaza van.~Ezt a védbeszédet (ékes német
218 Ut| Hon virágzásnak indult.~Ezt az adatot kötelességemnek
|