Fejezet
1 1| nagyon rossz szem lett volna, mely az első tekintetre fel nem
2 1| kénytelen visszavonulni, mely annyival leverőbb lehetett
3 1| feszes lószőr nyakörvet, mely fejét egyenesre tartja;
4 1| ki, ha tud.~Lávay arca, mely eddig egészen közönyös volt,
5 1| soha nem álmodott dörgéssé, mely fenyegetve, magával ragadva
6 1| is átment a társasághoz, mely már azalatt zongorához és
7 2| Juditodhoz egy levelet, mely szóról szóra ekképp hangzik:~„
8 2| elszakítva azon szellemtől, mely önnel rokon, összeköttetésbe
9 3| A szív, mely szikrát ád az ütésre~Bárzsing
10 3| mellékteremnek azon ajtaja, mely a hölgyek szobájához vezet,
11 3| közönnyel áll egy asztal előtt, mely fejékekkel van tele.~– Jöjjön
12 3| rendszabályainak 39-ik §-usára, mely így szól: „Eltávozáskor
13 3| egy tarka, illuminált kép, mely Zrínyi Miklós kirontását
14 3| menne, minden birtokomban, mely szerzeményem és melyről
15 3| érzem magamat azon viszonyt, mely eddigelé ön és Judit leányom
16 4| nemesi bandérium, lóháton, mely hadnagya vezetése alatt
17 4| tarka néptömeg mindenütt, mely minden utcát ellepett, amerre
18 4| hegytetőn jelenté, hogy a gőzös, mely a magas vendéget hozza,
19 4| túlzengi az emberi riadalt, mely ezernyi ezer szóval köszönti
20 4| elöl a tábori zenekarral, mely a Hunyady-indulót harsogtatja,
21 5| mindenki a part hosszában, mely még akkor zászlókkal volt
22 5| jut eszébe. Egy csoport, mely jó előre haladt a város
23 5| sugárzik. Ilyen tekintet az, mely nem fél a holnap szelétől,
24 5| nem fél a holnap szelétől, mely nem mondja a jövendőkre: „
25 5| Nem az a kitartó zengés, mely egyetlen „éljen” szónak
26 5| hanem egy zűrzavaros zsivaj, mely nő, de nem közeledik, melynek
27 5| egy gomolyba keveredve, mely egymást nyomta, tulajdon
28 5| mint hogy íme azon kéz, mely tiltva állt közte és szerelme
29 5| zúgást érzett füleiben, mely agyát elkábította; az a
30 6| utoljára olyan kézbe akadnak, mely azokat megtartja. A királyné
31 6| ha van egy gondolatom, mely sokszor visszatér, s melyet
32 6| neki, mintha e zsibongás, mely Jeruzsálemi Endre trónját
33 6| utcákon hallik az a moraj, mely mintha folytatása volna
34 6| színi kísérletét tenni, mely még tegnap be volt tiltva.
35 6| azon bűvös szentélyhez, mely annyi fiatal kebelnek áhított
36 6| olyan drámát fognak előadni, mely tíz év óta be volt tiltva,
37 6| gondolni. Arra a szerepre, mely tele van fájdalmas vonatkozásokkal
38 7| várna tőle; sem az a toll, mely a kalapokat ékesíti, sem
39 7| engedélyt nem kérve, nem várva, mely önt emancipálni látszik.
40 7| kötelességemet, hogy egy botránynak, mely családilag közel érint,
41 7| felsegíté őt a bérkocsiba, mely az ajtó előtt várt, s azután
42 7| is ott van az ablakban, mely ugyanazt a népdalt fütyörészi,
43 7| reggel Juditot álmából, mely otthon szokta, a hajnalsugár
44 7| eskümet. A trombitaszó, mely reggeli álmodból felkölt,
45 8| egy-egy korlátfára akad, mely most nemzetiszínűre van
46 8| Feladatuk volt a várban lenni, mely, mint tudjuk, az ország
47 8| nemzetőrség is rendeltetett oda, mely nagyobb részt a városi lakosságból
48 8| fordul meg ülésében, s arca, mely most a holdfénnyel szembe
49 8| almási nemzetőri előőrs az, mely szekerét feltartóztatá.~
50 9| egy vas takaréktűzhely, mely valamelyik háznál épen maradt;
51 9| egyetlen cipő a világon, mely a kárvallottat tulajdonosának
52 9| kávéházat szereltek fel, mely az ostromágyúk lőtávolán
53 9| agg nő ajkára ez a mondás? Mely idegen szellem ébredt fel
54 9| kell a sérelemnek lenni, mely engem felháborított és idejönni
55 9| azt a néhány ősz hajszált, mely kalapja alól homlokára tévedt,
56 10| rejtelmes életmódot követte, mely nagyon kevés zajjal, annál
57 10| hangzott el a legelső szó, mely után a legelső tett következett;
58 10| Készíttetett magának egy mankót, mely belül üres volt, azzal járt
59 10| betűkkel; olyan szerrel, mely eltűnik és parancsszóra
60 11| Azután a harsogó zenekart, mely egy rég várt, rég elfojtott,
61 11| dobszóra lépő csapatot, mely ragyogó arccal, rongyolt
62 11| önfeledt tombolást, őrjöngést, mely minden ház faláról omlik,
63 11| könny, mint csók; a képet, mely a napbarnította arcok, a
64 11| rideg, kenetlen hangon, mely éppen úgy csikorgott, mint
65 11| egymást; és az nem szerelem, mely benneteket összekötött.
66 11| fényes álomlátás volt az, mely benneteket összehozott.
67 11| kápolnában esküdtek meg, mely körül a téli sátrak voltak
68 12| utolsó ágyúszó elhangzott, mely az utolsó hőst lováról leüté.
69 12| meglátszani a felszivárgó vért, mely a víz alá rejtőzött sebeiből
70 12| szótalanul, s a csóktól, mely arcát éri, fázni fog… Óh,
71 12| s azt beledugta a tűzbe, mely csak izzó parázs volt már.
72 12| a véres szájú fenevadra, mely görbe hátán felborzolva
73 12| később nagy marakodás támadt, mely lassanként mind távolabb
74 12| lett volna már emberi erő, mely azt elfojtsa többé; a költő
75 12| hír; azt sem lehete tudni, mely föld nyelte el és mikor.~
76 13| Feloldalak egy fátum alul, mely bennem üldöz. Jövendő napjaidat
77 13| lett mindkettőnek arca, mely oly halvány volt eddig.
78 13| olyan csapat lehetett ez, mely valahol szuronynégyszöget
79 13| átvonuló álomkép rajzata volna, mely nem tud semmit arról, aki
80 14| foglalt a legelső széken, mely útjába akadt.~– Kegyed Pestre
81 14| egy emberi alakú tárgyat, mely lepellel volt leterítve,
82 14| gyönyörű hollófekete haj, mely a színpadot söpörte, mikor
83 14| Az a kéz átkozott legyen, mely e tettet végrehajtaná.~–
84 14| azután az a nagy sötétség, mely mindent elborít; mindent,
85 14| úgy porzott bele az út, mely rövid szigor után ismét
86 15| Juditnak saját haditervét, mely szerint egy minden oldalról
87 15| egy-egy villámlobbanás, mely még a láthatáron alol cikázik.~–
88 15| vastag marhabél volt az, mely egyszerre felduzzadt a fúvásra;
89 15| kezében vannak.~Minden hullám, mely előttük kettényílik, sírjuk
90 15| tajtéksörényes habverés, mely harsogva, dulakodva közeleg
91 15| paripája a hideg halálnak, mely olyan gyorsan elszállít.~
92 15| halálfájdalom, a rémület, mely elébb megöli a lelket, mint
93 15| rettenetes kéz ott a vizek alatt, mely megragadta és vonta le magával
94 15| majd a füzes szigetre, mely a Vág közepén esik, valahogy
95 15| rátaláltak a kis felhágóra, mely a szigetről a dobogóhídra
96 15| a hangra sem ismert rá, mely nyers merevséggel kérdé
97 15| kára; kegyes csalás az, mely sem isten, sem ember ellen
98 16| menhely; olyan helységben, mely a térképen sincsen; olyan
99 16| hogy ha ez a szél megáll, mely ezeket a szürke felhőket
100 16| egy eszme tartotta fenn, mely nem engedte leroskadni.
101 16| aztán egy lapályra értek, mely egészen sík víz alatt állt,
102 16| Az első kanyarulatnál, mely egy erdős domb mögül kivezetett,
103 16| hamar megtalálta az ajtót, mely a konyhába vezet.~Halkan
104 17| visszagondolni az időre, mely még napokra és órákra volt
105 17| magával hozta azt a levelet, mely annak életét megmentené.
106 17| kardcsörtetés hangzott, mely egész a szobaajtóig jött.
107 17| fájdalom adta őrültségben, mely öngyilkossá teszen még van
108 17| lázadó szellemet odabenn, mely egy jégtetembe van lezárva!~–
109 17| hullottak, és a zokogást, mely nevét hangoztatá.~„Judit!
110 17| jóltevő zsibbadást érze, mely a lélek öntudatát kezdé
111 18| körülzöldült hamvvederhez, mely Róbert hamvait rejti: Pusztafi,
112 18| szép zöld pázsit alatt, mely lábaik alatt hajladozik,
113 18| a hamiskás komolysággal, mely az iróniát csak azért rejté,
114 19| egy rettentő gondolatot, mely egész valóját betölté; ha
115 19| szemébe nézni egy rémnek, mely őrült óriásként magasult
116 19| lábaik előtt egy vasajtó, mely tán hat négyszöglábnyi lehetett.~
117 19| a helyére.~Az a palack, mely különben nem volt nagyobb
118 19| készítik; az a fehérsárgás por, mely azon kis rézkupakok fenekén
119 19| Szerencséje volt a tömérdek korpa, mely megőrizte attól, hogy agyonzúzza
120 20| szekeret akart volna utolérni, mely előtte döcögött, s a hepehupás
121 20| hajtatott sebesen a hídig; mely merényletnek értelmét csak
122 20| végre egy szilvásba értek, mely éppen Kolbay sajátja volt,
123 20| kiszámíthatta volna, hogy birtoka mely osztályba tartozik.~Most
124 21| uradalom birtokát elfogadni, mely alig tesz húszezer holdacskát.~
125 21| Megragadá az ifjú kezét, mely barna volt és kérges a munkától,
126 21| A földet vájni e kéznek, mely az eget lehozni volt hivatva!~–
127 21| egy pompás nílusi lótusz, mely első, arasznyi nagyságú
128 21| belőle olyan mérget szíjon, mely ellenfelének igazi alakját
129 21| annak a hírhedett lótusznak, mely önnek akváriumában egy szépasszony
130 22| aluszik, s áldotta a vihart, mely fergeteg szárnyával hajtói
131 22| fellebbenését.~A tapsvihar, mely keresztülzengett a falakon,
132 22| semmit. Egy-egy hintóra, mely az utcán végigrobog, úgy
133 22| düh fokoz, s a büszkeség, mely a megaláztatással verseng.
134 22| őket: vajon melyik lesz az, mely Juditot haza fogja szállítani.~
135 22| egyik volt egy szőnyegajtó, mely oldalt nyílt az előpitvarból,
136 22| el egy tágasabb szobától, mely világítva volt.~Béla az
137 22| egy kis benyíló ajtaját, mely tanulószobájául szolgált,
138 22| segítének sűrűbbre vonni, mely Béla rejtekét eltakarta.
139 23| alakoskodás, színjáték, mely egy mélyebb titok elrejtésére
140 23| elismerni azt a jogviszonyt, mely szerint a más szobájához
141 23| kulcsot tart a szekrénykéhez, mely minden idegen betörés ellen
142 23| rendezi; a katonai zenekar, mely valami ünnepélyes indulót
143 23| gerendái közé tévelyedtem, mely most is le volt nehéz szőnyeggel
144 23| lépdeltek fel az emelvényre, mely alatt rejtve voltam, s azután
145 24| reprodukálása forog csupán fenn; mely a mienk volt, mely valóságos
146 24| fenn; mely a mienk volt, mely valóságos jogos igényeket
147 24| alá vétesse a vagyonát, mely konfiskáció alá volt kerülendő?
148 25| társaság volt rendesen, mely közé ő nem illett volna
149 25| Judit és Fertőy között, mely őket az apai örökség miatt
150 25| abban az ádáz munkában, mely azok ellen készül, akiket
151 25| tavasszal kihajtó víz-sarj, mely őszre lesárgul. A fű sem
152 25| bajnok homlokára fűztek, s mely úgy nőtt, zöldült tovább
153 26| oly iratot szerezhetni, mely őt a legnagyobb veszélytől
154 26| partját még senki sem látta, s mely még tört hajók forgácsaival
155 26| kérdezé, megtörve a varázst, mely némává tette.~– És Fertőy
156 26| elő hímzett iszákjából, mely tízezer forintról szólt,
157 27| oly iratot szerezhetni, mely őt a legnagyobb veszélytől
158 27| partját még senki sem látta, s mely még tört hajók forgácsaival
159 27| kérdezé, megtörve a varázst, mely némává tette.~– És Fertőy
160 27| elő hímzett iszákjából, mely tízezer forintról szólt,
161 28| az első meglepetés után, mely egyúttal egy egész tervhalmazát
162 28| kertészlegény arra a kettős lövésre, mely ott az orangériában egy
163 29| átvegye a végrendeletet, mely az ön apósa hagyományát
164 29| pókot vagy egy hernyót, mely véletlenül a kezére szállt,
165 29| végsorok vastag alákanyarítása, mely rendesen egy írótollnak
166 29| ismerte jól azt a kezet, mely oly híven tud idegen aláírásokat
167 30| mintha az a hajnalpír, mely oly idegen vendége a liliomarcnak,
168 30| rendületlen barátságnál fogva, mely engemet az ő házához köt,
169 30| gonosz escamotage volna, mely egyszerre elcserélné a fehér
170 30| van az a lelki kapitális, mely fölér az ő gyűlöletével,
171 30| egy kertlabirintra nyílt, mely mint tudjuk, azzal szokta
172 30| csigatekervény sorjába ültetnek, mely először befelé csavarodik,
173 30| egy olyan balsors elől, mely magával söpörné, ha szavamra
174 30| hárítson el egy akadályt, mely kettőjük között áll.~Összetette
175 30| egyéb, mint egy hideg kő, mely az utat mutatja: „Erre menj!”
176 30| félreeső kis szoba volt az, mely a levéltárba nyílt; a szokott
177 30| eregetésével torkolta le a kacajt, mely valószínűleg az ő rovására
178 31| rajongásnak támadt belőle, mely politikai és vallásos eszméket
179 31| szenvedésekre, a meg dicsőülésre, mely Pál apostolt felmagasztalá,
180 32| csitítá a házőrző ebet, mely vén létére még meg akarta
181 32| olyan kalauz az életben, mely az embert sokszor vízre
182 32| oly neme a büszkeségnek, mely fénynek veszi azt az árnyékot,
183 33| az az öntudatos mosoly, mely a színtelen arcot ragyogóvá
184 33| megelégedéstől ragyogott, mely kitörő jókedvvé fokozódott,
185 34| Az egész politikai divat, mely őt felszínre emelte, avulóban
186 34| tudósítani még azt a papírt sem, mely pedig oly jó titoktartó.~
187 34| érkezőre, s csókolták az arcot, mely fekete szakállal vált meg,
188 34| költemény akadt kezébe, mely valami hetilapban jött ki.
189 34| egész kötet költeményt, mely kiadótól kiadóhoz vándorolt,
190 34| költeményfüzér megjelenését, mely azután nemsokára ily módon
191 34| dobálja be azon ház ablakát, mely valaha az övé volt; egy
192 34| hölgy, a koponya elől, ~Mely ellöketve ott, feléd gurul,~
193 34| életének szomorújátéka, mely történetesen hasonlított –
194 34| egyhangú zúgásával körül, mely máskor őrültté tett volna.
195 34| szólt Pusztafi, s arcát, mely már lágyulni kezdett, újra
196 34| aki szeret, egy sorsot, mely igazságos, egy háztájt,
197 34| Elfelejtesz mindent! A kart, mely küzdött, a szívet, mely
198 34| mely küzdött, a szívet, mely szenvedett, a főt, mely
199 34| mely szenvedett, a főt, mely megőszült; csak a nyelv
200 34| előtted becses emlékben, mely telelármázta füledet. Kérlek,
201 35| járt; azt az egész régiót, mely a közönséges emberek osztályán
202 35| és kimondja azt a nevet, mely szívén akar kitörni, ha
203 Ut| elárulja magát. A történet, mely egy irányban megindul, egyszerre
204 Ut| dicsőségteljes harcból, mely a szereplő alakok tisztító
205 Ut| olyan nagyobb regényt írni, mely a szabadságharcot tünteti
206 Ut| becsületes abszolutizmus volt, mely kimondta az őszinte jelszót,
207 Ut| sajtóorgánumot hoznak létre, mely nézeteiket képviselje. Engem
208 Ut| közönség gyűlt össze melléje, mely annak fennállását biztosítani
209 Ut| katonai törvényszék előtt, mely állt egy ezredesből, egy
|