Fejezet
1 1| okvetlen meg kell tudnunk, mi történik Hargitayék házánál,
2 1| hogy onnan leskelődjünk be, mi látni és hallani való van
3 1| Hát ezt a csodabogarat mi lelte, hogy úgy visszaszaladt? –
4 1| nehezen érti azt meg, hogy mi a sértő.~Az elébbeni főhadnagyhoz
5 1| őszintén elmondom önnek, mi okozza, hogy önt Hargitayék
6 1| hölgykarzaton, s elmondom, mi hatással volt az ön beszéde
7 1| de ez nyilvános élet, s mi köze ennek az én magánéletemhez?~–
8 2| már senki sem kérdi, hogy mi lesz itt, mert mindenki
9 2| forgóját is feltűzi. Hát önnek mi szerep jutott?~– A nézőé.
10 2| örvendve kiálta fel:~– Hiszen mi régi ismerősök vagyunk!~–
11 2| Pusztafi úr, holnap délben a mi vendégünk fog lenni, ezt
12 3| gondolod magadat, meglátod, mi fog következni. Sem én,
13 3| revolúció! S tudod-e, hogy mi lesz abból, aki revolúciót
14 3| összeköttetésünknek. Hogy mi is becsültük Lávayt, az
15 3| utasítást adni azon esetre, hogy mi történjék a jó társasághoz
16 3| Ti ketten tudjátok meg, mi van benne, mert tudnotok
17 3| szerette, senki sem tudta, mi az a Szép Ilonka, s mi az
18 3| mi az a Szép Ilonka, s mi az a vadász-tószt, a válasz
19 5| hűség szavai azok. Ki tudja, mi lesz, ha ezek mind kimennek
20 5| borzasztó baleseményt.~„Mi történhetett ott?” – kérdezék
21 5| sápadtan kérdik a járókelőktől: mi történt? Senki sem tud felelni;
22 5| partra, s maga sem tudja, mi vár rá.~Csak nagy későre
23 5| asszonyra a megyeház ablakából: „Mi történt?”~Óh, hiszen minden
24 5| elszilajult lovát visszatartani.~– Mi történt?! Szólj! Beszélj! –
25 6| nyikorgatja az inas.~– No mi baj? – kérdi Pusztafi félretolva
26 6| tudja-e, átmérlegelte-e, mi kell minden egy színésznő
27 6| most mondja meg kegyed, mi oka van ez elhatározásra?~–
28 6| aziránt jöttem kérni, hogy mi gyakorlati kezdete van e
29 6| nem tudta kitalálni, hogy mi az. Nem örömzaj, nem tisztelgés,
30 6| harag, nem ijedelem moraja; mi tehát?~A tömeg nagy része
31 6| akkor történt.~Kérem: hiszen mi nem történetet írunk, hanem
32 6| meg kedves polgártársam. Mi neve önnek?~– Glanz Melchior,
33 6| utcai zaj áthúzódott Budára.~Mi történhetik ott, afelől
34 6| Nem kellett kérdezni, hogy mi történt; aki rá nézett,
35 7| Mily alacsony rágalom!~Mi kegyetlen ármány!~Tehát
36 7| még nem tudta azt, hogy mi ennek az ára.~– Ráérsz-e
37 7| Itthon vagyunk.”~Mindig „mi” és sohasem „én”, sohasem „
38 8| tacskóját! Így bánni énvelem.~– Mi történt, vitéz őrnagy uram? –
39 8| elhaladót az öreg asszonyság.~– Mi? Ah! Maga az, édes lelkem?
40 8| hogy lármáztak nagyon. Mi baja volt azzal a harkály
41 8| Édes amice, nem őrizénk mi együtt négylábú csürhét
42 8| harc lecsendesülése után –, mi lesz már a világból! Tegnap
43 8| Mit hoz a te haragod még a mi fejünkre?”~ ~Bárzsing
44 8| Uraim! Fegyver élétől mi nem irtózunk, rohanunk ha
45 8| ne százezer gombostűvel! Mi önkényt ajánlkoztunk a hazáért
46 8| egymillió csimaz ellen, mint mi; Zrínyi Miklós védhette
47 8| megkérdezték minden embertől, mi járatban van.~Bárzsing reszkető
48 8| láttamozták; kérdezték tőle, mi történt a városban, nem
49 8| rekedtebb lett a hangja.~– Hát mi újság otthon?~Az „otthon”
50 8| megbántott. Azt kérdezte tőlem, mi okon szólok bele a város
51 8| hisz a város pusztulása…?~– Mi akadályozza önt, az én nevemben
52 8| hajtani.~– De a tűz, uram!~– Mi bajom nekem az önök tüzével.~–
53 9| fejékben, hajfodrozatban! Mi tegnap kapós volt, holnap
54 9| tudja, hogy él-e? Ki tudja, mi sorsba jutott? Tele a világ
55 9| Arról két hétig beszéltek. Mi hírt hozott? Mi van a parton
56 9| beszéltek. Mi hírt hozott? Mi van a parton túl? Ki él?
57 9| megragadva a szolgabíró kezét. – Mi hír Béláról?~A jó gömbölyű
58 9| küldött e percben számára. Mi lenne az egészet eltagadni?~
59 10| a táblakör hallgatóinak.~Mi is kétszer találkoztunk
60 10| és Béla menyegzőjén. Ez a mi Glanz Melchior barátunk.~
61 10| be azalatt, mit végzett, mi dolga volt, azzal nem dicsekedett
62 10| Ki van vájva belől.~– S mi célra van ez? – kérdé kegyetlen
63 10| sandítással a biztos. – Mi van benne?~Melchior bizalmasan
64 11| s akitől azt kérdezték: mi újság – bizonyosan azt felelte
65 11| csontkoponya. Tudom-e én, mi a hűség, mi az árulás, mi
66 11| Tudom-e én, mi a hűség, mi az árulás, mi a szeretet,
67 11| mi a hűség, mi az árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet,
68 11| az árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett,
69 11| szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett
70 11| gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett a mai világban?
71 11| bácsi, nem arra szólítjuk mi fel, hogy üljön lóra és
72 11| elmúló álom.~– De az, amit mi mondtunk e percben, az mégsem
73 11| az mégsem álom; az, hogy mi szeretjük egymást, és hogy
74 12| keresztülbotorkálok veled a mocsáron.~– Mi haszonra? Ott is vége van
75 12| megkérdezni eltűnt férje után? Óh, mi nagyon, nagyon szerettük
76 12| a félhomályban kivenni, mi lehet az.~Fokozott vigyázattal
77 13| másikig van gondolatom. Mi lesz velünk? hogyan jutunk
78 13| tovább? hol állunk meg? mi történik azután? az mind
79 13| elveszett rád nézve: hát én mi vagyok most neked…~– Egész
80 13| senki sem mondta nekik, hogy mi elől fut, de ők sem kérdezték.~
81 15| nem tudta ugyan kitalálni, mi oka van Juditnak bejutni
82 15| az nem ilyen időhöz való. Mi az? Egy dióhéj ebben a zivatarban.
83 15| nem tudom, kegyed kicsoda, mi járatban van. Nem is akarom
84 15| preservert”. A mentőöv, mi férfideréknak szánva egyszeri
85 15| önállóságnak, merészségnek, mi a férfiak sajátja, s ami
86 15| édesapám az elébb, hogy „mi tetszik, tensasszony?”~András
87 15| Azután szárazan kérdezé:~– Mi a neve?~Judit az eget érzé
88 15| homlokon.”~Judit nem tudta, mi történt vele tovább? Hogyan
89 15| azon gondolkozott, hogy mi módon lehetne mégis valahogy
90 16| Judit miben jár; mért siet, mi után törekszik.~A sietség,
91 16| Megálljunk, barátom.~– Mi tetszik?~– Ez a fa!~– Van
92 17| még akkor gondolkozik!? Mi az, óh, bölcsei a mindenható
93 17| fogcsikorgatás kínját; óh, de mi ez a kétségbeeséshez, melynek
94 17| ember vagyok így is, úgy is. Mi az én életem ezután? De
95 17| szánakozva tekinte le rá: „Mi hasztalan küzdelem ez a
96 17| kérdezé:~– Ki volt itt? Mi történt?~– Nézze ön. A halott
97 19| nyugalommal nézte, hogy mi történik körülötte tovább,
98 19| nyitották az ajtót, s kérdezték, mi baj.~Pusztafi elmondta,
99 19| után. A borokat palackokban mi ástuk el a II. kazamata
100 19| borokat és pálinkákat, miket mi egy időben oda elrejtettünk,
101 19| volt, nem lehete látni, mi van benne.~Vencel azonban
102 20| tudta gondolni, voltaképpen mi hozhatta Bárzsingot erre
103 21| dolgozik, s kérdezgeté tőle, mi ennek a virágnak a neve,
104 21| ennek a virágnak a neve, mi amazé. A kertész felelgetett
105 21| asszonyi cselszövény. Ki tudja, mi nem lehet még belőlem? A
106 21| De most hallgassa ön meg, mi tervet gondoltam ki, hogy
107 21| szentimentális ideák à part! Mi megint nem ismerjük egymást;
108 21| már virágzik.~– Hát ennek mi a neve? – kérdé Fertőy.~–
109 21| bizonyítá a herceg –, mi is a neve? – kérdé Bélához
110 21| szólj csak meister Fritz, mi ennek a virágnak az igazi
111 22| hívják őket név szerint? Mi okért tapsolnak? Mi joguk
112 22| szerint? Mi okért tapsolnak? Mi joguk van hozzá?~Azután
113 22| vele boldog.”~Hát odabenn mi játékot adnak?~Egy királynét,
114 22| homloka redőkbe vonult. Mi szükség e magas úrnőnek
115 22| már el is ment Tihamér?~– Mi az? – kérdé Judit, s minden
116 23| Most már megtudtam, hogy mi az a sok gerendaalkotvány
117 24| hogy fogadjuk el; az sem a mi hibánk, hogy a gyászos forradalom
118 24| E tény végrehajtásával mi egy megboldogultnak tartozunk,
119 24| hogy titkomat el ne árulja. Mi ne zavarjuk meg az ő boldogságukat.
120 24| hallgatást fogadott elváláskor.~Mi történt azután a válságos
121 25| azon töri a fejét, vajon mi oka lehetett ennek a másiknak
122 25| jutottam éppen ma eszébe? Mi történhetett vele, hogy
123 25| Ah, Fertőy úr!~– Hát ezt mi szél hozta most ide? – suttogá
124 25| Hiszen tetszik tudni, mi rokonok volnánk – magyarázá
125 25| fölvett tárgyat.~– Ámbár ez a mi szerencsétlen rokonságunk
126 25| becsületes asszonyt”?~– No? Mi az? – kérdé szörnyen elbámulva
127 25| asszonyom. Én nem tudom, mi haragja van kegyednek menye
128 26| gondolatra kitalálta, hogy Fertőy mi jóban töri a fejét. Sietett
129 26| megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog ön viselni? Mert
130 27| gondolatra kitalálta, hogy Fertőy mi jóban töri a fejét. Sietett
131 27| megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog ön viselni? Mert
132 28| óh, miért jöttem én ide? Mi hozott engem ide? Megmondták
133 28| sem volt előttem titok, mi vonzza az asszonyt oly gyakran
134 28| csak az ön pöre volt az; mi nem jártunk nagyon utána
135 28| könnyen kitalálhatja, hogy mi hajtja ide Fertőyt. Kegyed
136 29| divatja, jámbor barátim – mi is együtt figurálunk abban,
137 29| ember, aki azt mondaná: „S mi köze az úrnak az én hogylétemhez?”~
138 29| nagy sötét szemeit.~– Ha mi is le akarunk feküdni, ki
139 29| szenvedett; folytasd, amit mi be nem végezheténk, légy
140 29| és kubinszkiak sincsenek; mi annyira szeretjük egymást,
141 29| versírót leránt, hisz az is a mi vérünkből való vér, annak
142 29| rontja azt a tudatot, hogy mi igen jó emberek vagyunk.
143 29| fogja azt jól.~Ki tudja, mi lesz még ennek a vége?~Mikor
144 29| Béla – úr, alászolgája. Mi ugyan valaha tegeztük egymást,
145 29| rá Béla, és mosolygott.~– Mi az a Neuburg és az az 1851? –
146 30| deríti fel kedélyét.~Hogy mi az az akármi ár? Azt csak
147 30| tudnánk az azonosságról. Mi szükség nekem egy mai gentlemanben
148 30| olyan hamar kezet.~– Hát mi a patvar!? Gondolkozol tán
149 30| maradna az állomáson végig: mi lenne abból újra? Egy ügyvédférj,
150 30| egészet megsemmisíteni.~Hogy mi volt ez expediens? Azt nemsokára
151 30| hogy ne mondana semmit. Mi szükség önnek mindenre felelni,
152 30| szemrehányással monda neki:~– Mi szükség volt önnek ezt kitalálni?~–
153 30| mondja el szaporán, hogy mi kifogásai vannak a jövetel
154 30| bor énnálam nem autokrata, mi egészen konstitucionális
155 30| hozzá, s kérdezte, hogy mi tetszik; nem szólt neki
156 30| túléltük – szólt a herceg. – Mi volt az a pièce? – kérdé
157 30| rekedt válasz a sötétből.~– Mi következik most?~– „L’eruption
158 30| Fertőy odament megnézni, hogy mi történt vele. Látta, hogy
159 31| table moving azon kérdésre: mi volt a kérdező nagyapjának
160 31| híres embernek az arcát? Mi történik itt meg amott a
161 31| elmúlt évek játékán; de mi, kik benne éltünk, emlékezünk
162 31| leszek alkalmatlan. Hiszen mi régi ismerősök vagyunk,
163 31| Akarják tudni kegyetek, hogy mi az én szellememnek a neve?
164 31| hogy meddig él, meg hogy mi számok jönnek ki a lutrin;
165 31| olvasá fejcsóválva Blumné. – Mi ez? Falu?~Ő kérdezte, hogy
166 31| Falu?~Ő kérdezte, hogy mi ez: falu? Mintha nem elébb
167 31| hogy háborút csináljon a mi békés hajlékunkban. Mindjárt
168 31| Béla fog az ügyvéde lenni. Mi szükség Bélának azt tenni?
169 31| szükség Bélának azt tenni? Mi szükség?~– Hiszen az nem
170 31| mondta. Hiszen tegye azt. De mi szükség neki az én fiamat
171 32| vissza tudott térni ebbe a mi idegenné vált otthonunkba.~
172 32| könnyebben megy az elválás. Hogy mi jutalom vár reá érte, az
173 32| büszke, nem mutatja azt, mi fáj neki odabenn, amikor
174 32| haragja teljességében. – Mi szüksége Szerafinnek egy
175 32| ha két ilyen öreg, mint mi, összefog, ki állhat nekünk
176 32| bácsi! Ezer éve hogy láttuk. Mi jó vezeti ide hozzánk?”~–
177 32| óta külön laktok.~– Igen, mi válunk. De hát üljön le
178 32| hozzá? S ha azt tudom, hogy mi okod volt hozzámenni, akkor
179 32| tőlük egyebet. A környékben mi voltunk a haute volée. Gúnyoltak
180 32| könnyeiről? Bánom is én azokat! Mi gondom nekem Lávayékra?
181 33| közelségben.~…Ejh, mit? Mi köze ahhoz a prókátornak?~–
182 33| azt meg is érdemlik, de a mi meridiánusunk alatt nem
183 33| Szemei látszottak kérdezni mi ez?~– Láthatja: én az „ön”
184 33| ellen, ki börtönben ül. Mi fog ön most lenni? Egy hamisító
185 33| morzsolta őket össze, ahogy mi nem is álmodtuk. Hallgatott,
186 33| nagyon helyesen tette; mi asszonyok vagyunk, örömünkben
187 33| hirtelen visszavonulnak. Mikor mi szidtuk Bélát, mért áll
188 33| áll velük szóba, akiket mi úgy gyűlölünk; akkor ő jobban
189 33| No, no, csak tréfa volt. Mi történjék e levéllel?~–
190 34| fölötte, mint a közvélemény.~Mi lehet aztán egy elítélt
191 34| elítélt hamisító nejéből?~Mi lehet egy szépasszonyból,
192 34| szégyentől féltenie nevét?~Ugyan mi lehetne belőle?~Vagy egy
193 34| és nem tudatva senkivel, mi féreg emészti belül.~Szerafin
194 34| ruhám volt s fekete hajam? ~Mi szép fiú lehettem akkor
195 34| rá, míg hazáig elvezette. Mi lett belőled!?~Az került
196 34| magyaráznád meg, kérlek, mi az? Város az, vagy vármegye?
197 34| Hisz neked is ismerősöd.~– Mi dolgod nála? – kérdé Béla
198 34| szemtelenségnek az, hogy „mi” még élünk. Egyébiránt félre
199 35| talán ott ül.~Az pedig, mint mi tudjuk, ott ült ekkor valahol
200 35| bolondságnak a fogantyúja.~– Mi tetszik? – kérdé a komornyik
201 Ut| tömlöc, nehéz vasban.”~– Mi a kakukk? – mondám én az
202 Ut| a morva cserepárnak, a mi törvénybíránknak.~És én
|