Fejezet
1 1| opálgyűrűt is ajándékozott neki, melynek kövében egy természetes
2 1| ujját, mintha szűk volna neki.~– De isz oda ugyan többet
3 1| hogy ha Lávay jön, azt kell neki mindig mondani, hogy senki
4 1| lebben, s kezét nyújtja neki, egy valóban finom, selyempuha
5 1| sejtelmes örvendéssel mondja neki: „Te Lina (ő mindenkit tegez
6 1| legyezőjét, hát csak engedi neki, hogy vegye föl, ahogy elejtette.~
7 1| nagyszerű engedményt tevé neki, hogy válasszon hát ő valamit
8 1| Pusztafi versei közül; amelyik neki fog tetszeni, azt tanulja
9 1| magával tanakodnék, szóljon-e neki többet, vagy sem.~– Én pedig
10 2| gyilkos drámát; hiába mondtam neki, hogy szamárságok, eszeveszettségek:
11 2| magamhoz, s azt mondtam neki: „Hallja maga vadtulok…”~–
12 2| Ezt csak nem mondtad neki?~– De mit vágsz a szavamba?
13 2| részemről. Hát azt mondtam neki: Maga engemet három napig
14 2| titkolsz. Ugyebár Pusztafi úr; neki valami nagy baja van. Előttem
15 2| Béla túl esik azon, hogy neki árthassanak.~– Én is azt
16 2| a szobába Cickét, adott neki cukrot, megsimogatta, megcirógatta
17 3| visszatértével pálcáját átadja neki, de a kalapját magával viszi…~
18 3| csináljon az atyád? Ha opponál neki, azt fogják mondani: pecsovics.
19 3| tetszenek, akkor maradjon neki. Atyád elég szépen tudtára
20 3| forintot, azt szeretném neki elvinni; mert tetszik tudni,
21 3| majd a hajdú el foga azt neki vinni.~Rögtön csengetett
22 3| tekintetes uram; úgy megörült neki, mikor a levelet kibontotta,
23 3| Fertőy szeretett volna neki jókedvet csinálni. „Hát
24 5| haboknak ura maradhasson. Mondá neki: „Hagyj el, menekülj magad!”
25 6| tették sorsomat az övétől. Neki szüksége lesz valakire,
26 6| Egyszer csak úgy tetszék neki, mintha e zsibongás, mely
27 6| találkozott Pusztafi Judittal. Neki természetesen mindenütt
28 7| ezt mind nem mondhatja meg neki.~De hát elhagyja-e őt? Meghagyja-e
29 7| mikor jönni fog, mondja neki, nincs számára itthon senki?~
30 7| gazdaságát megmutogatja neki: „Ez itt a konyha, ez az
31 7| lélek volt, hogy át kellett neki engedni azt az „arany hidat,
32 8| Szervusz öreg? Én?” – mondék neki. – Édes amice, nem őrizénk
33 8| csinálni! De nem mondtam neki semmit, csupán csak annyit
34 8| török ellen, mert nem volt neki kétszázezer poloskája odabenn.
35 8| tisztelkedni is elfelejtett neki, amiért Bárzsing úr le is
36 8| ott birtokos. Most jólesik neki.~– Holdvárynét ájulva vitték
37 8| oly feltétellel hagyta meg neki, hogy abban végső ínség
38 8| gondolta magában tehát úgy kell neki! Legyen tehát koldus, legyen
39 9| olyant, akit nem hagytak neki szeretni; ne kényszerítette
40 9| szemével, mintha azt akarná neki mondani: „És mindennek te
41 9| vállalkozott a válaszadásra; hiszen neki a kegyes szándékú elferdítések
42 9| be hozzá, és mondja meg neki, hogy itt van Lávayné, szíveskedjék
43 9| Mert amint azt mondtam neki, hogy Lávayné asszonyság
44 9| tovább az őröktől, mert neki a vártát elhagyni nem szabad.~
45 9| ébredt fel szívében ekkor, ki neki e szókat sugallta, azt ő
46 9| a parancsnok azt mondta neki, hogy nagyon jó volna, ha
47 10| bizonyos volt, hogy soha neki se jövet, se menet, egy
48 10| gyermekek elmennek játszani, neki félre kell ülnie és nézni
49 10| járnak a nő szerelme után: neki otthon kell maradni, belőle
50 10| a dicsőség fényes útja: neki pedig otthon kell maradni,
51 10| agyában? Nem adhatott-e neki lábak helyett szárnyakat,
52 10| Judithoz, s elmondhatta neki, miket olvasott össze a
53 10| lenni. Egy napon azt mondta neki:~– Tisztelt asszonyom, kegyed
54 10| ki.~Bárzsing nem hagyott neki békét, míg szállására nem
55 10| nagy bonhomiával mondta neki, hogy ez igen jó ötlet a
56 10| vendégekkel. Valahogy szorítottak neki mégis egy kis helyet.~Hanem
57 10| összehajtogatott tízpengőst, s átadta neki.~De már ennek az üres lapjára
58 10| mosolygó arccal adta át neki az ezerpengőst.~– Tessék
59 11| egyezik összekelésünkbe, míg neki egy olyan napernyőt nem
60 12| őt feltalálhatod, add át neki ez ereklyét, mondd meg neki
61 12| neki ez ereklyét, mondd meg neki a napot, melyen kimúltam,
62 12| támasztá, és bátorítva monda neki: „Róbert, most már biztos
63 12| szorított bajtársát, beszélt neki szép napokról, szép feleségről;
64 12| Ekkor aztán beszélni kezdett neki arról, hogy mint fogja eltemetni.~–
65 12| hollétéről, nem súghatja-e neki az emberkínzó álomtündér: „
66 13| ahová akarják.~Így kellett neki elszalasztani azt az ellenségét,
67 14| nézett az utcára. Nem kellett neki a világból semmi.~Leszedte
68 14| Más kell ide, egészen más. Neki azalatt nem szabad onnan
69 14| mintha szemrehányást tenne neki, s magában mondá: ne volnék
70 14| vigasztalá Juditot.~– Az neki keveset használ. Ki tenné
71 14| mikor eljöttem, megfogadtam neki, hogy róla egy teremtett
72 14| monda Kapor uram, s tetszett neki nagyon, hogy a leány olyan
73 15| aggodalmas tétovázással segített neki a leszállásban, s úgy szerette
74 15| tensasszonyság, ami muszáj, annak neki kell menni. Én nem tudom,
75 15| előszólítá leányát, s meghagyva neki, hogy rögtön tüzet rakjon,
76 15| kávénak. Előbb sarkantyút neki! Ez az első pohár a kávé
77 15| ha annyit mondott volna neki: „Béla él, védlevele kezemben
78 15| összejön vele, kezet csókoljon neki. Én mondtam. Rá emlékezzék.”~
79 16| Andrással, ki azt ígérte neki, hogy elviszi a világ végére
80 16| fiam”. Mert hiszen ő adta neki másodszor az életet. S milyen
81 16| rajta, hanem azért isten neki.~A vízre vékony hártya fagyott
82 17| ruhába, koporsót csináltattak neki, s meghúzatták a harangokat,
83 17| férje visszajő, átadhassuk neki”, és nem érzi, mikor azt
84 17| megugrott.~– Baja lett volna neki, ha megcsípik?~– Nagyon
85 17| forróságától rögtön elmúlt a baj. Neki fel kell éledni attól újra.~
86 18| mint azelőtt; elfeledték neki, hogy mikor a legszomorúbb
87 18| egy pár forintot akarok neki beadni, azt miről tudhatnák
88 19| a csatában; azt kellene neki megírni, hogy férjhez mehet
89 19| rossz papírból.~Vencel adott neki egy darab nyíradékot.~Pusztafi
90 19| kivitelben, hogy ahhoz a pincéhez neki nem volt bejárása, mert
91 20| foglyokat; azokhoz könnyű volt neki bejutni. Azután eljárt azoknak
92 20| hogy olvashasson, adjanak neki könyveket; a másik többször
93 20| mozdulatlanul, hogy tartanak neki leckét hűségből, lojalitásból,
94 21| is megadóztatva, eladván neki mesés áron e kis faemlékeket,
95 21| amazé. A kertész felelgetett neki mindenre köteles készséggel.~
96 21| utánam az üvegházba – súgá neki Szerafin. – Az ifjú gépileg
97 21| levelet írni, melyben azt írám neki, hogy egy igényeinek megfelelő
98 21| Nem viszonozta, nem örült neki, jól tudta ő, hogy ez nem
99 21| jól tudta ő, hogy ez nem neki szólt.~– És ezután ki fog
100 21| tapsolni lehetett volna neki érte.~Először is, emberségtudásból,
101 21| kapott, azt rendesen nem neki vissza, hanem valakinek
102 21| hercegre nézett, mintha mondaná neki: én ugyan csak egy paraszt
103 21| meg volt elégedve Bélával. Neki nem volt szabad elárulni
104 22| De mit vihar, mit üldözők neki! mit a kifáradt test aléltsága
105 22| félreérté a kérelmet, s odaadta neki elhajításra szánt szivarcsutakját: „
106 22| Béláddal, azt ajánlottam neki, hogy menjen el innen gróf
107 22| Második emelet, balra. Neki nem volt szabad kérdezősködnie.~
108 22| szemrehányásokat tennének neki, mintha figyelmeztetnék,
109 23| szereti: Kopotnyikot főzzön neki”.~Én úgy haragudtam Róbertre,
110 23| És én hiába könyörögtem neki, hogy ha meghalt, ne nevessen
111 23| vállalta azt.~Én úgy örültem neki, hogy nem engem bántanak,
112 23| hallgatott.~És mikor azt mondták neki, hogy keljen fel, ott maradt,
113 23| keringőre. Én kezet adtam neki, és elfelejtettem mindent.~
114 23| De nem mertem ezt mondani neki.~Olyan nyájas volt, megsimogatta
115 24| nagy az ára.~– Lehetetlen neki kiderülni, ha minden óvatossági
116 25| meddig viselheti.~– Ameddig neki tetszik, amíg férjhez nem
117 25| hagymakoszorút hajíttatok neki, és kifütyültetem.~– No,
118 25| ellenségéé volt, s ígéretet adott neki, hogy segítségére lesz abban
119 25| keresztfiacskái kezet csókoltak neki mentében, azokhoz sem szólt,
120 26| örökség. Ezt én nem adtam neki át addig, amíg élt; férfi
121 26| odamegyek hozzá, s így szólok neki: „Uram, ön szerencsétlenné
122 26| szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom
123 27| örökség. Ezt én nem adtam neki át addig, amíg élt; férfi
124 27| odamegyek hozzá, s így szólok neki: „Uram, ön szerencsétlenné
125 27| szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom
126 28| hosszú regét mondott el neki. Egy olyan pillanat volt
127 28| térdepelni, s így fogom neki a kezét megcsókolni. Csak
128 28| volna szerencsés nevemet neki adhatni. Az sem volt előttem
129 29| De hát ugyan, ki vetné neki ezt szemére! Ha akkor az
130 29| második nap kezet adsz neki, harmadik nap meglátogat,
131 29| volt olyan ellensége, mint neki Bárzsing; nekem is olyan
132 29| természetében, hogy ezt neki előhozza.~– Halljuk az ügyletet,
133 29| szubsztrátum feléért akarta neki átadni; – Fertőy egyharmadában
134 29| azzal a másikkal alkudoznék. Neki nem sikerült. Jól van. Most
135 29| tanul; ha pedig levelet írok neki, és megismeri a borítékon
136 29| vadászathoz.~Azzal hátat fordított neki.~Bárzsing visszadugta zsebébe
137 30| csak egyre haloványabb.~Neki bezzeg nincs szüksége liliomkenőcsre,
138 30| liliomkenőcsre, hercegnők vizére; neki van egy tündére, aki éjszaka
139 30| dicsvágyból hódít. Tetszik neki az, hogy a világ azt beszéli,
140 30| pillanatban úgy tetszék neki, mintha az a hajnalpír,
141 30| Hát tudod mit? Ne hozd neki elő ezt a dolgot. Más szándékom
142 30| jogigazgatónak; kit ajánlanék neki? Én, tudva azt, hogy az
143 30| tanulmányaid, téged neveztelek meg neki, s ő mindjárt kezet adott.
144 30| állt előtte, és nem szólt neki semmit.~Néhány perc múlva
145 30| zokogó szemrehányással monda neki:~– Mi szükség volt önnek
146 30| mert ha őt fölemelné, akkor neki kellene az ő lábainál heverni.~
147 30| és ő szankcionálja, de neki „nihil de me, sine me”.~–
148 30| lépcsőkön lejutottak, elmesélte neki, miféle falusi mulatságok
149 30| a társasághoz, s mondák neki, hogy Szerafin akar vele
150 30| vetődő emberről megmondta neki, hogy ezt ennek meg annak
151 30| hogy mi tetszik; nem szólt neki semmit, csak végignézte
152 30| megint kérdezte: mit akar neki mondani; akkor meg vállat
153 30| röppentyű süvöltve ment neki a mulató társaságnak.~Kacaj,
154 30| elkezde a szabadba futni: neki az udvarnak.~A futás által
155 31| óráját.~Judit azt mondta neki, hogy szívesen látja.~Blumné
156 31| Blumné asszony –, ne tessék neki nevetni. Holnap elviszem
157 31| mosolygással, s úgy tetszék neki, mintha az asztalka mozgása
158 31| tudományomat, és azt mondanám neki: „Uram, a szemeim gyöngék,
159 31| parancsolhasson, hogy azok neki felelgessenek, s egy hívására
160 31| tegye azt. De mi szükség neki az én fiamat belekeverni
161 31| asszony keze által visszaadta neki hátralevő esztendeit; s
162 32| már a vén csont nem érti; neki harci munka, nemesi parancsszó,
163 32| kinézni ablakán, s nem mondhat neki egy keserű jó napot.~Hát
164 32| hónapok óta. Ha előhoztam neki, röviden azzal fizetett
165 32| nem mutatja azt, mi fáj neki odabenn, amikor egy másik
166 32| óta, melyen Béla azt mondá neki, hogy váljék el férjétől,
167 32| fogadhatta őt nyájasan; mondhatta neki: „Hozta isten, édes bácsi!
168 32| kevély volt; nem szóltam neki, mert én a büszke embereket
169 32| gondolkozni tud. Nem tetszett neki kegyedet nőül venni, s azért
170 32| férjét, hogy szemébe mondjam neki azt a bókot, miszerint én
171 32| midőn ön először azt mondá neki, hogy válni akar, miután „
172 32| ez az öregember mondott neki, az olyan világosság volt,
173 32| mondás előtt.~„Nem kellettél neki feleségnek; de kellenél
174 33| többet nem magyarázott meg neki. Csak a kisgyermek felől
175 33| vele közöltetését.~Átadják neki.~Ismét azt teszi vele, amit
176 33| szemüvegét, s azzal int neki, hogy hallgasson.~– Adja
177 33| mintha most hoztak volna neki egypár pusztázó betyárt
178 33| Micsoda beszéd?~– És elmondani neki e kimenetelét az ügynek.~–
179 33| Aki pört bíz rád, mondd neki: Fizessen előre, tegye le
180 34| más, milyen könnyű volna neki parancsolni: most örülj,
181 34| követett el egy nő iránt, aki neki nem vétett soha, mily irtóztató
182 34| aláírót gyűjtött, azt meg kell neki köszönnöm.~– Te? Személyesen
183 34| el. Római temetést adtam neki. Roguson. Nem volt más.
184 34| tüskékkel. Én szépen likvidáltam neki mindazon szerzeményeimet,
185 34| elég barmot, aki higgyen neki, s elég lovat, aki elhordja
186 34| hogy ezt meg azt küldjön neki, különösen mentül több pénzt,
187 34| mintha én lettem volna vele neki eljegyezve. Hej, pedig de
188 34| igen nyájasan köszöntem neki, mire ő hirtelen visszakapta
189 34| húszas borravalót adtam neki; és én úgy olvastam a regényekben,
190 35| előtte megállni? Mit fogok neki felelni, ha azt kérdi tőlem:
191 35| mamzellje. Időt engedett neki, hogy várakozzék, míg ő
192 35| úrnőd sem. Csak annyit mondj neki, hogy itt van egy ember,
193 35| Komáromban találkozott, az hozott neki messze földről izenetet.~
194 35| őmaga eléje állt, és elmondá neki röviden:~– Asszonyom, én
195 35| tudhatott meg.~– Bruder – monda neki a kilépő költő –, hívd össze
196 Ut| előtt, hogy engedtessék meg neki minden nap a börtönből kimehetni
197 Ut| azt folytathasd?~Mondtam neki valami összeget.~Szó nélkül
|