Fejezet
1 1| előbbi tárgyával, s csak azután érté meg a fordulatot, midőn
2 1| kelj védelmére.~Szerafin azután elég jól mulatott, engedve
3 2| siker nélkül.~A férfiak azután hazáig kísérték a delnőket,
4 2| a privát ábrándozásnak. Azután nagyobb ábrándok parancsolnak
5 3| a gallérját megragadná, azután egyet rántana rajta, olyanformán,
6 3| volt az ő választotta. Ezt azután ő maga illesztette éjsötét
7 3| van a halál nemeire nézve.~Azután ünnepélyes hangon folytatá:~–
8 3| csak, így lesz ez legjobb.~Azután még három hazafi jött a
9 4| közelébe juthatni; ahol azután Márton huszárral összetalálkozva,
10 4| büszke, harcias tartással. És azután következnek az úrlovagok,
11 4| átveszi a koszorút, mert azután egy perc múlva úgy össze
12 5| úgy végigborzong valami. Azután egyszerre csendesség lesz,
13 5| megőrül-e vagy meghal. Hanem azután egyszerre elmúlt minden
14 5| összeroskadt; előbb térdével, azután karjával, azután homlokával
15 5| térdével, azután karjával, azután homlokával koccantva a márványpallót.~
16 5| gyermeket a bölcsőbül, s azután lefekteté őket a menyasszonyi
17 6| a sok németet?”, s csak azután borzongott a háta, mikor
18 6| s tenyerével elkapkodva; azután ismét leül és ír tovább.~
19 6| nyomorúság!” dörmögi magában; azután széttépi az egészet, összegyűri
20 6| momentumait átgondolja, s azután iparkodik az ebéden mentül
21 6| segít az, hogy igen rövid. Azután előkeresi öltönyeit, mik
22 6| magát szerepe lelkületébe. Azután következik a dicsőség. A
23 6| végiggördült a kövezeten, s azután a gyászkíséret párosával
24 6| egy percig gondolkozott, azután hirtelen felállt.~– Egy
25 6| ott kezet szorított velük, azután visszatért szobájába – és
26 6| kihítták Juditot vagy hatszor; azután a többit külön és mind valamennyit
27 6| mind valamennyit együtt. Azután az sem volt elég; a közönség
28 7| elég ragyogó volt.~Hanem azután úgy nyár vége felé kezdett
29 7| mely az ajtó előtt várt, s azután odaült mellé.~– Tudod, hová! –
30 7| s elébb megcsókolá Béla, azután anyja képét, s magában így
31 7| fiú onnan a Szepességből; azután Gyöngyinét és senkit egyebet.~
32 7| ki számlálhatta meg?~És azután összekulcsolt kezeit ölébe
33 7| elment a halál mezejére!~Azután megerősíté szívét, és átment
34 7| tudta, hogy hová intézze.~És azután felegyenesedett, nagyot
35 7| gyertya az íróasztalon még azután is égve maradt. Ő is úgy
36 8| csak mintha feleselnének, azután egyre gorombább hangon megy
37 8| jobb és bal lába közt; azt azután azzal tette csúffá, hogy
38 8| szélben repkedő köpönyegét; azután megint mintha a távoli tűz
39 8| mutatott hátra: láthatják.~Azután új lovakat fogtak a szekér
40 9| a férfiak; kik küzdöttek azután is, hogy amazok elnyugodtak,
41 9| és együtt lennénk.”~És azután olyan jólesik szívének,
42 9| lelkének drága kincsét; azután halkan elsóhajtja az „ámen”-
43 9| megértetni, hogy mit akar.~Ott azután leült a kőpadra, elhatározva,
44 9| ajtót nyitották, csukták. Azután sarkantyús lépések kopogtak,
45 9| nem lehet egyet aludni és azután felelni rá. A rágalmazó
46 9| mint tanúk, előttemezik.~Azután csendesen összehajtogatta
47 10| magával vitte.~Hová lett azután, mit tett az iratokkal,
48 10| előbb csak a színpad, azután a szónokszék, végre a csatatér
49 10| sokszor kellett műtőzni.~Judit azután nem volt többé oly halovány.
50 10| senki sem jöhet rá.~Ezen azután nevettek mind a ketten.~
51 10| gondolkozott egy kicsit, azután azt felelte, hogy látta
52 10| kulcs kézben van!~Hanem van azután egy neme a titkosírásnak,
53 10| az est ködében kiveheté, azután elégülten szállt le a gerendáról,
54 10| szivarozgatott egy ideig, azután alunni ment, s reggelig
55 11| telefűzve mindkét karja. Azután a harsogó zenekart, mely
56 11| kapuhasadékon bekémelt az udvarra; azután megfogta a zörgettyűt az
57 11| a hangadó vasat.~De még azután kétszer is be kellett kukucskálnia,
58 11| mind csak álom és álmodás. Azután a diadalünnep, a felzászlózott
59 11| hogy egymásba szerettek. Azután a leány beszélt azokról,
60 12| keresztül lélegezhetel; s azután fogózzál a nád tövébe, s
61 12| végén a többiek nevettek.~Azután valamivel távolabbról valami
62 12| iszap megfojtotta.~Társai azután lóhátról utánanyújtogatták
63 12| magától felvetette a víz, azt azután kilökték a partra, pedig
64 12| elbújva a víz alatt.~Azok azután kikerülték a veszélyes helyet,
65 12| folytatá Pusztafi.~Arra azután nagyot hallgattak mind a
66 12| ez mind az én vérem.~Azután megint sokáig hallgattak.~–
67 12| és rejtsd el magadnál… Ha azután egyszer valamikor a nagyvilágban
68 12| hajából, azt eldugta keblébe.~Azután fölemelte a hullát, s az
69 12| szeretett ifjú arcát, s azután elkezdé a fűzfát körülsáncolni
70 12| csak meg kell gyújtani, s azután jöhet akár a farkas, akár
71 12| amíg szemben közelít, s azután visszatérve a tekervényes
72 12| meggyújtotta, s szájába vette.~Azután visszaindult az elhagyott
73 12| lángra gyújtotta azt, s azután úgy járt vele, mint a fáklyával.~
74 12| kurrogva rohant a bereknek; ott azután később nagy marakodás támadt,
75 12| bajtárs lappanghat még abban!~Azután újra összerakta a szétbontott
76 12| halálhíradó gyűrűvel együtt.~És ha azután évek múlva a vadszederinda
77 13| átölelte, megcsókolta, és azután azt kérdezé tőle:~– Hogy
78 13| állunk meg? mi történik azután? az mind titok lelkem előtt;
79 13| szénát elébb adjon nekik, azután abrakot; a rudas lovat Csillagnak
80 13| a közeledő szekérnek.~És azután – – csendesen elhaladtak
81 14| napok, a hírhedett férj; azután az a nagy sötétség, mely
82 14| csak a lovakat itatom meg, azután mindjárt befogok és megyünk;
83 14| kitalálok én azért innen.~Azután még egy néhány gyomszagú
84 14| meg hirtelen föltette; azután sebtében felszerszámozta
85 15| Dunára szállni?~– Én is.~– Azután – folytatá András gazda –,
86 15| kegyelmed, lássa el a lovait, azután együtt lehozzuk a csónakot.~–
87 15| csónakot.~– Elsőbb a csónak, azután a lovak. – Nagy szó volt
88 15| letették a szoba közepére; azután ment csak András gazda lovait,
89 15| András gazda hasonlót tett.~Azután levetettek minden nehezebb
90 15| halász besegíté Juditot, azután övig gázolva a vízben, betaszítá
91 15| lelket, mint a testet; és azután az a rettenetes kéz ott
92 15| azt, hogy álljanak meg?~Azután egy lövés is történt; golyó
93 15| első pohár a kávé előtt, azután meg patkót rá, az a kávé
94 15| huszonegyet fog beíratni. Abból azután akár számmal, akár betűvel
95 15| közül, akiket nem ismert. És azután az ellenkező részről is
96 15| végig mérve őt tekintetével. Azután szárazan kérdezé:~– Mi a
97 15| szemüvegeit, újra feltevé, s azután lehajolva az előtte fekvő
98 15| Lávay Béla százados.”~Azután ismét felemelé tekintetét,
99 15| hogy még jobban lássa, azután beleírta a védlevélbe: „
100 15| Katica vissza nem érkezett.~Azután arra kérte a háziakat, hogy
101 16| legközelebbi cél, s onnan azután megint tovább, tovább, pihenés
102 16| mohos kőre tikkadtan; hanem azután fölkelt megint, hogy András
103 17| enyészetes döngését; és azután körül fogja venni a föld
104 17| halálos hosszú éjben még azután sokáig fogja hallgatni,
105 17| padlás lépcsői recsegtek, azután a padlás deszkáin hangzottak
106 17| Isten mindenütt jelen van.” Azután nem tudott magáról többé
107 18| talán nem is volt méreg. Azután el akart indulni, hogy fölkeresi
108 18| volt újra fölépítve.~Még azután is sokáig, több hétig, rémületes
109 18| aggodalmas válsággal; hanem – azután kigyógyul belőle az ember.
110 18| utolsó kondulásának ringása, azután kezdeni rá a nászzenét.
111 19| elébb járj el a postára, azután igyekezzél az elásott kincs
112 19| után, mert félek, hogy majd azután elfelejted.~– Esküszöm,
113 20| könnyű volt neki bejutni. Azután eljárt azoknak az apró kívánalmaikban
114 20| baja.~Az öreg asszonyság azután olyankor ki szokta nyitni
115 20| birtokát, s ehhez vallották azután a többi tulajdonosok is
116 20| tulajdonosok is a magukét.~Azután megint Bárzsing vette át
117 21| Akkor gyanakodott. Egyszer azután hirtelen hátratekintett
118 21| országból. Két hónap múlva azután társalkodónét fog a grófné
119 21| utána Béla mint kertész, azután a herceg és Szerafin egymás
120 22| tapsolnak? Mi joguk van hozzá?~Azután csendesség lett, a közönség
121 22| külföldre kiviendi, s oda azután te is utána mehetsz. Ebbe
122 22| Hanem akik látták őt még azután is a földön fekve, midőn
123 22| megy haza ebben a sárban.~Azután a színészek kezdtek hazaszállingózni,
124 22| csak a távolból követte azután, hogy gyanút ne költsön
125 22| ismeri a színházi szolgákat.~Azután a folyosóra feljutva, nem
126 23| tűbe azt a fonalat, hanem azután a fonalat nem tudta többé
127 23| vidék szépségeit, hanem azután bosszúsan tapasztalá, hogy
128 23| ember elszörnyed rajta, hogy azután egy pillanat múlva ismét
129 23| főztem a többinek.~Róbert azután hazajött és evett.~Evés
130 23| és vállaimat elborította.~Azután lassan felnyitottam szemeimet,
131 23| borító szőnyegek alá.~És azután hallottam katonai csapatlépteket,
132 23| mely alatt rejtve voltam, s azután egyet sem láttam azok közül
133 23| vágna be kemény tőkébe; azután hallottam valamit elgurulni
134 23| megsimogatta homlokomat.~Azután lehajtá fejét a vánkosra
135 23| felsikoltott „ne bánts, hóhér!”~Azután megfordult, s csendesebben
136 23| szobájába sietett.~Szerafin azután igen csendesen szunnyadt,
137 24| egész tárgyról egy szót sem. Azután van itt egy ügyes kéziratmásoló,
138 24| Tudta azt Fertőy jól.) – Azután ami a szükséges pecséteket
139 24| fogadott elváláskor.~Mi történt azután a válságos két hét alatt
140 25| feléledt az ismeretség, hogy azután idők fordultával ismét elaludjék.~
141 25| is megérzik a szobában; azután egy turkesztáni faj, melynek
142 25| gyümölcséből mutatványt adott, s azután kikísérte őket az útig,
143 25| volt midig az utolsó.~Ezen azután eltépelődött; ha ez történt
144 25| bosszúsan Lávaynéhoz, s azután nagy örvendő hangon kiálta
145 25| rokonok volnánk – magyarázá azután, helyet foglalva az asztalnál
146 28| virágok közé taszított, s azután elszaladt; később elfogták,
147 28| sikerének számítom be; – hanem azután ön egyenesen hazajött, szépen
148 28| végighallgatja az előadást, azután mond rá kritikát. Judit
149 28| gyermek!~ ~Ekkor írta azután Fertőy Bárzsinghoz azt a
150 29| röppentyűszikra két helyen kiégetett.~Azután meg Bélát iparkodott beszédbe
151 29| ruhájában ráismert.~– Hát azután sokat éheztél, fáztál, bujdokoltál? –
152 29| és vesztettek mindent, s azután ismét felülkerült, s most
153 29| megnézve, hány rajta az óra; azután füléhez tartva, hogy vajon
154 29| s odanyújtá Bélának. És azután, hogy tanújelét adja, mennyire
155 29| sikernek tapsolna most, azután felöltözött, s menni készült.~
156 29| szótárában felhalmoztattak; azután felszökött helyéről, mintha
157 29| Egy fogadás az – szólt azután tökéletesen sikerült hipokrízissel
158 29| sok szenvedésébe került azután mind a kettőnek; de én Bélának
159 30| Judit gondolatokba merült.~Azután hirtelen megfogta Béla kezét,
160 30| ügyét, amiért hívatott, s azután hagyd ott.”~ ~Mikor
161 30| először befelé csavarodik, azután a górt elérve, onnan megint
162 30| merően a közeledőre, csak azután tért meg arcára az ismerős
163 30| halványabb lett, mint eddig volt, azután pedig elkezde kigyulladni,
164 30| választva látni, és csak azután mondhatom meg, hogy miért.~
165 30| összeköttetésben érni, amelyből azután nincs több út kifelé.~–
166 30| nyárnak, kezdődik az ősz. És azután legyen ön rajta, hogy ne
167 30| vannak a jövetel ellen, s azután, ha másképpen nem lehet,
168 30| Szerafint fölvitték szobáiba; s azután a nők, kik segíték őt ágyba
169 31| szívesen látja.~Blumné még azután igen sokáig örült, hogy
170 31| asztalkát a fehér lapra, azután tíz ujja hegyét csendesen
171 31| semmit.~A kis Finanzratné azután többet nem is beszélt a
172 31| hogy milyen aprók a kezei, azután vette kalapját, sálját,
173 31| magát.~Judit kikísérte, azután visszajött, leült, és elmélázott
174 31| úgy szolgál bennünket.” Azután meghalt a hősemlékezetű
175 32| egyet.~– Őrnagy úr – szólt azután komoly hangon –, ha kegyed
176 32| rokkáján, s fejét csóválta, azután csak kimondá nagy elszántan:~–
177 32| hogyan érti ezt.~Megkapta azután amit keresett.~– Kedves
178 33| bizalmas barátaikkal, s azután, hogy az ajtó elválasztá
179 33| keresztüllásson a papíron.~Azután visszateszi azt a törvényszék
180 33| hamisító ujjai megfertőztettek.~Azután csenget. Két drabant, ki
181 33| valamelyik külvárosi lebujból.~Azután hasonló hidegvérrel fordult
182 33| férjét megölelte, megcsókolá.~Azután jött édesanyja, és az is
183 33| imádkozott könnyhullatások közt.~Azután százfelé tépte saját levelét,
184 34| színházban, cirkuszban mulatni, azután víg társaságot fogadni el,
185 34| álmokat örökíteni kellett.~És azután az álmoknak is voltak új
186 34| költeményfüzér megjelenését, mely azután nemsokára ily módon világra
187 34| italokkal vigasztalja magát. Azután minden ruha úgy állt rajta,
188 34| megálltak a csodájára.~Erre azután Lávay Béla átölelte, nyakába
189 34| élet, édes fiam – szólt azután elkomolyodva, hogy Béla
190 34| míg elmerül benne. Végre azután e jámbor, nyugalmas cilinderkalapos
191 35| kezével kezemet megfogja. És azután elmenni vele.~Milyen őrült
192 35| oroszlán, éljen a róka!’ És azután ,éljenek a majmok!’~És az
193 35| tüzet szítson, mert fázik.~Azután komornáját hívatta, és felöltözött.~
194 35| karszékbe segíté ülni. És azután őmaga eléje állt, és elmondá
195 35| Nem beteg. Egy perccel azután, hogy te nála voltál látogatáson –
196 Ut| az emlékei között).~Most azután módomban volt a Politikai
|