Fejezet
1 1| nyújtva át Szerafinnek.~– Ah, amit ön ígért: Pusztafi költeményei.
2 1| igényéről a szépnek tartáshoz, amit divatos toalettje s csodálatos
3 1| elvenne tőle valamit, de amit éppen nem lehet fegyveres
4 1| ön nekem azt mind hinni, amit önnek mondok?~– Föltétlenül.~–
5 1| azt hinni ellenségeinek, amit azok jó barátairól beszélnek?~–
6 1| ön nyájas, biztató arcát, amit soha haragra nem bírt semmi
7 1| úrbériségekben bírja, s az a kő, amit ön mozgat, az ő házuknak
8 1| liberális celebritás híréről, amit a megyei életben szerzett.
9 1| mindenki előállt azzal, amit ellenük tudott. Ez igen
10 2| hogy hadd viselje ő is azt, amit magam szereztem.~– Azt elhiszem,
11 2| akkor, ha mind való az, amit kedvesedről leveleidben
12 2| az útonállás azon nemére, amit előfizettetésnek hívnak.
13 2| menekülni kell. Minden, amit ember elveszíthet: ismerősök
14 2| mind az jön az asztalra, amit fia legjobban szeret; drága
15 2| rossz, hanem bánatod van, amit előlem titkolsz. Ugyebár
16 2| megharagudtak a beszédéért, amit a gyűlésen tartott; amiben
17 2| csinált ön a levelemmel, amit önre bíztam. Ez ám a fődolog.
18 3| atyád nagyon szigorú ember: amit ő kimond, azt meg nem másítja
19 3| meggyőződésemet változtatni. Amit kimondtam, azt kimondtam.
20 3| nem vagyok szélvitorla, amit minden fuvallat más irányba
21 3| köszöntőt; a legszebb ez, amit mondani lehet; az, amivel
22 5| mert valóban érzi is azt, amit mond. A nemzeti büszkeség,
23 5| nehéz nyomást a mellen, amit a víz tömege okoz.~S eközben
24 6| oda való volna. Elolvassa, amit írt már: „nyomorúság!” dörmögi
25 6| tárgyat hallottam volna. Amit kegyed akar – az helyes.~–
26 6| De nem azt érték el vele, amit akartak. Nem riasztottak
27 6| szomorújátékot?~– Ismerem. De amit én tartok annak, az be van
28 6| tiltva.~– Akkor ugyanaz, amit én gondolok. Tanulja be
29 6| ugyanazt követik el vele, amit ő egy perc előtt; hisz ez
30 6| következett a két városra, amit még egy elkésett dalhang
31 7| teszi azt a jó szolgálatot, amit az ember várna tőle; sem
32 7| vagyok. Vagyonommal tehet ön, amit akar, de jó híremhez megtiltom
33 7| feledte-e, vagy tán gondolá: „Amit te meggyújtottál, azt én
34 8| valami nemzeti nóta felett, amit az egyik kicsúfolt; alig
35 8| átka, az amerikai plága, amit még Mózes nem ismert, különben
36 8| első számú üres pavilont, amit ők nagy kevélyen „Babilon”-
37 8| segélykiáltása, ijedelme támaszt; s amit a pattogó tűzrobaj elnémítani
38 8| abban meglátta mindazt, amit eltakartak hegyek, erdők;
39 9| volt, holnap eldobva hever. Amit az egyik farsang imádott,
40 9| aztán majd hírül hozzák, amit kitudnak belőle.~Mint a
41 9| megszánta, és kitört azzal, amit eddig visszatartogatott.~–
42 9| új dolognak sem találták, amit mondott. Minthogy önök nem
43 10| és változatossággal jár, amit nagyon bőkezűleg szoktak
44 10| sem szokott meggörbülni.~Amit azonban a városban ki bírt
45 10| mostoha természet, hogy amit megtagadott a lábától, azt
46 10| Melchiorral a debreceni fajárdán, amit akkor még pallónak neveztek.~–
47 10| Melchior elmondta róluk, amit tudott, és amit nem tudott.~–
48 10| elmondta róluk, amit tudott, és amit nem tudott.~– Ön többször
49 10| van-e bizonyos végrendelet, amit egy bizonyos Hargitay tett
50 10| avatva e végrendelet titkába, amit Bárzsing nem sejthetett.
51 10| fejében adta ki a természet, amit a lábában elvont tőle.~Vacsorálni
52 10| korcsmárostól.~– Bizony amit reggel hoznak, azt estére
53 11| csak mind álomalakok, és amit azoktól hallok, az is mind
54 11| álom; elmúló álom.~– De az, amit mi mondtunk e percben, az
55 11| sátrak voltak építve, s amit épen hagyott meg az ostrom.
56 12| Már vége… Hallgass arra, amit most neked mondok… Majd
57 12| közelebb-közelebb… Lásd, amit mindig mondtam… A csillagok
58 13| mindenüvé.~– Megfogadod, amit én mondok? Rám bízod magadat?~–
59 13| balszerencsének, fele az enyim. Amit magaddal tész, velem is
60 13| utazott; négyoszlopú ernyővel, amit nálunk ekhónak hínak.~Könnyű
61 13| elmondták egymásnak mindazt, amit a szív szavakba foglalni
62 14| hallgató ember, de aki azt, amit hall, nem mondja el senkinek.~
63 14| felelt, hogy mindenre képes, amit Judit kívánni fog tőle.~–
64 14| mindenre, ami szent, hogy amit én szükségesnek találok,
65 14| kegyed tőlem?~– Azt, hogy amit megígért, teljesítse. Egy
66 14| fog vágni, mint szükséges, amit csak azért sajnálnék, mert
67 14| szava is egy kérdés lesz, amit már száz embertől, fűtől,
68 14| dicsőséget szerez, ahelyett, amit elvesztett, kitagadva; a
69 14| hanem elhordani a városban, amit az elkészített; hanem hát
70 15| dűlőutakon, szőlők, kertek alatt; amit e vargabetűkkel vesztett,
71 15| egy fából vájt alkotmány, amit felvitetett az eszterhajra;
72 15| halásszal valamit megértetni, amit szóval elmondani nem szabad.
73 15| ég legerősebb oltalma az, amit a nők szerelmére bízott!~
74 16| csatlakozás megmagyarázták előtte, amit nem hallott meg szóval.
75 16| zivatar s az az átkozott szél, amit maga után hagyott, úgy áthűtötték
76 16| háborgós világba, hogy mindaz, amit megmentésére tett, bevégzettnek
77 17| biztosít, hogy el nem felejtem, amit fogadtam. De most siess.~
78 18| egyébiránt mindent megtett, amit tőle várnunk lehetett.~Mikor
79 18| hogy ez már a határa annak, amit tréfának szokás nevezni,
80 19| megkímélte volna magát, amit később ki kellett szenvednie.~
81 19| történik körülötte tovább, amit csak azok ismernek, akik
82 19| izenetet.~– Feladom uram, amit én magamra vállalok.~– De
83 19| iparkodott tudtára adni, amit az oly aggódva kívánt megtudni.~
84 20| oszlopos folyosóról, de amit az egyszer sem hallott.~–
85 20| renovált kövezet minőségét, amit még a bombák is felszaggattak,
86 20| mázsa dohánnyal ellátni, amit ő évről évre el is szívogatott,
87 21| államfoglyok vigasztalója lett, s amit azok odabenn apró faragványocskákat
88 21| gyermekkoromtól fogva ismert. Amit anyám iránt érzék, az félelem
89 21| akart lenni: hallgassa meg, amit gyónok, s vallomás után
90 21| az, ami megöl, és ez az, amit el nem hallgathattam. Önnek
91 21| hitte, hogy azon nevet, amit ő mondott.~– De bizony,
92 21| inggallérukba ne essék. Amit németül beszél, az oly valóságos „
93 21| minden növénynek a nevét, amit csak Fertőy meg akart tudni
94 21| Nono herceg, én tudom, amit tudok; szólj csak meister
95 22| kifáradt test aléltsága ahhoz, amit lelkében viselt. Egy elveszett
96 22| tensasszony smaragdgyűrűjét, amit a színpadon elejtett, tudja,
97 22| átkát tovább; bevégzi azt, amit a sors úgyis bevégzett már.
98 23| mindennap fel fogom jegyezni, amit felőle álmodom, mert hiszen
99 23| kopogó szellemeket lát.~Amit keresett, azt nem találta
100 24| Fertőy –, de csak vártam azt, amit előre láttam.~– És nem állt
101 25| elhalmozta a vendégséget, amit minden időskorú asszonyságok,
102 25| rendesen ártatlanok mindabban, amit róluk pletykáznak, hanem
103 25| bizonnyal. És ha igaz lesz, amit mondtam?~– Akkor nem tudom
104 25| bemehetnénk, s ott is elmondhatná, amit parancsol.~– Jó lesz.~Az
105 25| repkény-füzérből eredt, amit egykor a vitéz bajnok homlokára
106 25| eltakarhatatlan gyalázat, amit e némber ősz fejemre, fiam
107 25| arra a gondolatra jőni, amit akkor keresztül is vitt,
108 26| gondolatban van valami, amit férfiak nem értenek meg
109 26| döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam; semmi gorombaságot
110 26| méltatlan volt a vád; hiszen az, amit nála bűnrovásra véstek,
111 26| Béla –, most már tudod, amit tudni akartál; hanem fiadat
112 27| gondolatban van valami, amit férfiak nem értenek meg
113 27| döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam; semmi gorombaságot
114 27| méltatlan volt a vád; hiszen az, amit nála bűnrovásra véstek,
115 27| Béla –, most már tudod, amit tudni akartál; hanem fiadat
116 28| odaajándékozom önnek azt, amit Juditnak akartam adni. Ne
117 28| van tárcámban a védlevele, amit akkor kapott. Tehát ne tessék
118 28| pártján van.~– Kedves rokon, amit én akkor tettem, az bizony
119 28| s zajt csináljon abból, amit szégyenl. Mit tehettem én
120 28| neje iránt. A mendemonda, amit ön előtt az orangériában
121 28| soha. Tehette ön azzal, amit akart. De amióta gyermekünk
122 28| felőlem minden rosszat, amit kósza hírekből összeszedett;
123 28| harmadát átengedje annak, amit egészen elfoglalhat? S miért
124 28| és ön átlátandja, hogy amit beszélek, nem „Schwindel”,
125 28| azt a bizonyos levelet, amit Bárzsing arra a tudvalevő
126 29| csatadalát elolvasná valaki, amit akkor írt, aligha ki nem
127 29| akik megmaradtak amellett, amit egyszer szépnek, jónak hittek;
128 29| küzdött, szenvedett; folytasd, amit mi be nem végezheténk, légy
129 29| negyedik nap barátod lett.”~Amit ez az asszony mondott, olyan
130 29| ajánlatot téteti önnek, amit tett Fertőynek.~– Micsoda
131 29| Bárzsing, mesebeszéd az mind, amit hol te, hol Fertőy a fülembe
132 29| a hatást tanulmányozza, amit az olvasmány az ifjú arcvonásaira
133 29| mosollyal Bárzsing.~– Tegye ön, amit hasonló esetben becsületes
134 29| fordítsunk rajta. Tegye ön azt, amit hasonló esetben egy ügyes
135 29| a töltést viszi magával, amit a puskacsőbe tömött.~– No
136 29| Egy helységnek a neve, amit rég kerestünk. Én most ráakadtam.
137 29| asszonyság, ki mindent elhitt, amit fia mondott, s azt szerette
138 29| már, megtalálta a hullát, amit elhurcoltak, tudja, hogy
139 29| elismételte azt az esküt, amit egyszer az oltár előtt elmondott.~
140 30| De ki ne nevess azzal, amit mondok. Ez az én rejtélyes
141 30| az ajánlott helyzetben, amit én neked meg nem mondhatok.~–
142 30| meg nem mondhatok.~– De amit én neked elejétől végig
143 30| ember vagy. Két fejed van; amit az egyikkel ki nem találtál,
144 30| Ah, az valódi szenvedély, amit a kertész fái iránt érez;
145 30| gazdagon az a tulipánfa, amit ő e tömkeleg közepébe ültetett?
146 30| beszédét hallgatva.~– Tudja, amit a falevelek beszélnek, az
147 30| jutott, hogy egy alvó szemet, amit kertész korában kötve felejtett,
148 30| önnek mindenre felelni, amit én mondok? És abból a hangból
149 30| mindig mást gondolok, mint amit beszélek?~Szerafin vállat
150 30| meg éppen nem hihetné azt, amit mondok; – gondolja meg:
151 30| Tehát lássuk az ügyet, amit rám akar kegyed bízni. Ki
152 30| akarjon okos színt adni annak, amit én bolondul beszélek. Miért
153 30| csapása az égnek érjen engem, amit soha nem mérhet rám: az
154 30| tudom, hogy merész szó volt, amit kiejtettem, de kegyed „becsültetésről”
155 30| velem még több rosszat, mint amit már tett? Nem volnék-e miatta
156 30| örülnék rajta. Ne felejtse el, amit mondtam; nekem lenne legnagyobb
157 30| most parancsolhat velem, amit akar. Le vagyok álarcozva;
158 30| akar ön velem tenni?~– Azt, amit ön kívánt e percben, önnek
159 30| mikor ön egy kavicsot, amit öntől el akartam venni,
160 30| Minden porcikája érzi azt, amit húz, s az egész társaságra
161 30| félbeszakíta a nagy süstörékelés, amit a legelső elbocsátott röppentyű
162 31| nézték; de biz az ákombák, amit ott hagyott a papíron, nem
163 31| ember kezd kétkedni abban, amit hisz.~– Béla valóban ott
164 31| azt, amiről játszani akar. Amit az asztal írt, azt ő maga
165 32| és az nagy számadás lesz, amit én fogok vele elkövetni.~–
166 32| első látásra tegezni kezdé, amit különben sohasem tett.~–
167 32| érti ezt.~Megkapta azután amit keresett.~– Kedves Szerafin,
168 32| a regényt tanulmányozni, amit kegyed saját életéből csinál.~–
169 32| gazdálkodott azon tőkével, amit egy semmirekellő férj elnézésének
170 32| azt tartsa kéznél, mert amit mondok, az kegyetlen dolog
171 32| kegyed férjétől, és lesz az, amit úgy hínak, hogy „szépasszony”.
172 32| lesz megelégedve, ám tegye, amit szükségesnek lát, ellenem
173 32| egész pokol társaságában.~Amit ez az öregember mondott
174 33| ez a nagy tekercs írás, amit cipelsz?~– Ez egy válóper.~
175 33| végig kell azt olvasnia, amit nevében ír valaki.~– De
176 33| neki.~Ismét azt teszi vele, amit Bárzsing jelenlétében tett,
177 33| férje nevét, s a sorsot, amit maga ellen fölidézett.~A
178 33| tudjon megbocsátani magának. Amit én akartam, az jó volt;
179 33| legnagyobb bűnöm. Én azt, amit önnek itt elmondtam – megírtam
180 33| volt hát az a parfümillata, amit olyan idegennek találtam
181 34| azzal a kegyetlen üldözővel, amit az érző ember saját lelkének
182 34| az álmodik, mást, mint amit a reszketeg idegek szeretnének;
183 34| megbocsátjuk egymásnak, amit vétettünk egymás ellen,
184 34| kegyelmű úr mindnyájunknak azt, amit vétettünk őellene; és onnan
185 34| hordjuk össze morzsánként, amit a mennykő egyszerre szétzúzott,
186 34| rám bízott egy izenetet, amit holmi aprólékos gátló körülmények
187 34| világot; azt teheti benne, amit akar. Érts meg világosan.
188 34| dolgodat. Ez az egy zsarnokság, amit tiszteletben kell tartani;
189 34| tiszteletben kell tartani; amit csak azok gúnyolnak ki,
190 34| bolondját.~– Rengeteg igazság, amit mondasz. Ha száz embertől
191 34| csak feloszlása elé megy. Amit írok, maró méreg; nem ének
192 34| attól a keserű pohártól, amit fenékig ki kelle innod!~–
193 35| nők szokták azt hallani, amit körülöttük beszélnek.~És
194 35| jó por az már, mint az, amit a csizmámról le akartál
|