Fejezet
1 1| táblabírák kardot is kötnek fel, sarkantyús csizmát húznak
2 1| mely az első tekintetre fel nem ismerte volna benne,
3 1| elásva, hogy azt a szomszédok fel ne kutassák.~Egy arab példabeszéd
4 1| főhadnagyi szívnek! – kiálta fel Artmann százados tréfás
5 1| republikánus.~– Micshoda? – kiálta fel a hadastyán magas pátosszal. –
6 1| felett függ a pallos. Aki fel akarja forgatni az egész
7 1| Hargitayné idegei lázadtak fel ön ellen. Maga a férj is
8 1| szeret, hogy titkokat fedezek fel ön előtt, mik önre nézve
9 1| szavalni.~Béla bámulva riadt fel ez utóbbi szavakra, amiknek
10 1| naiv ijedtséggel kiálta fel.~– Nem, nem, nem. Önnek
11 1| magas frizurjával sem ért fel válláig. – Akkor te nem
12 2| elméjű öregurat szólítani fel e célra?~– Úgy? Tehát még
13 2| rátekinte, örvendve kiálta fel:~– Hiszen mi régi ismerősök
14 2| Linzben; együtt csaptunk fel; te, úgy látom, sokra vitted,
15 2| veszettkutya harapta drámákat olvas fel előttem? Nagy bizalmasságnak
16 2| magasztos lénynek tűnik fel énelőttem az említett honleány.
17 2| és pártütés jogát emelem fel ellenük; s ha az írás szavai
18 2| mondta, hogy a parasztot fel kell szabadítani az urak
19 2| Mit, szerencse? – pattant fel e szóra Pusztafi. – Tartsa
20 2| Te vagy az, akit a kutyák fel akarnak falni?~– Az ördög
21 2| salátazöld magyarkát öltött fel, melynek bő, nyitott ujjából
22 3| később emblemai hírre küzdték fel, Amerikából importálva nem
23 3| olvasó így kiáltott volna fel: „Nézd a szemtelent! Még
24 3| rózsakoszorúval fején úgy tűnt fel – mint egy menyasszony.~
25 3| körül fonják, s azt teszi fel úgy a kisasszony.~Hargitayné
26 3| ki régi ismerősöm, kért fel, hogy ismerve nagysád honleányi
27 3| látszik, rólad többet tesz fel.~Hargitayné komolyan sértve
28 3| engem nyílt tusára hívni fel, én őt ujjamnak egy mozdításával
29 3| Pusztafinak?! – kiálta fel megorrolva Hargitay. – Ön
30 3| Szép Ilonkájában köszönti fel az ismeretlen vadász Mátyás
31 4| jegenyék soraira kapaszkodott fel; onnan várja a látandókat.~
32 5| hogy kerüljön a folyamon fel! A halászok jöjjenek hálóikkal!
33 5| közbehangzik; most érkeztek a hídra fel. A zeneszó, az éljenriadás
34 5| halál. Még nem nyitotta fel ajkát. Nem érzett egyebet,
35 5| vízfenékre, a két lélek fel az égbe…~– Hahó! Béla! Ide! –
36 6| arcok, kik kardot kötöttek fel, amikor az arcfestőnek ültek,
37 6| van, reggel még sötéttel fel kell neszezni, hogy szobáját
38 6| a Landerer nyomdával.~– Fel fogom kegyedet keresni.~–
39 6| elősietve.~– Béla! – sikolt fel a leány, s abban a pillanatban
40 6| telt közönség előtt lépett fel Judit a színpadra, ő maga
41 7| hivatalos komolysággal szólítom fel kegyedet, hogy nekem mától
42 7| fütyülő madárka ébreszti fel reggel Juditot álmából,
43 8| tenni; tehát csak vegyem fel a mangalétát, s éjszakára
44 8| borítják el a sziporkák.~– Fel a Babilon tetejére, legénység! –
45 8| tiszti ügyésznek, s holnap fel fog nyittatni.~– Holnap?
46 9| az ember a poharát reggel fel akarja emelni az asztalról,
47 9| miközben hevenyén szedte fel ócska selyemkalapját, zöld
48 9| egy kávéházat szereltek fel, mely az ostromágyúk lőtávolán
49 9| Mely idegen szellem ébredt fel szívében ekkor, ki neki
50 10| új álláspontot nem fogta fel.~Ha keresett egy bírót,
51 10| Ez asztal mellett olvasta fel Pusztafi leglángolóbb költeményeit,
52 10| belül üres volt, azzal járt fel s alá, s mikor már hozzászoktak
53 10| borotvált fejére íratta fel; a hosszú útban kinőtt a
54 10| már ennek az üres lapjára fel volt írva az egész izenet
55 10| aztán vizsgálódva emelte fel fejét, perc múlva szárnycsattogtatva
56 10| megismerhető legyen, nem adott-e fel a szakács pulykát a páva
57 11| zászlókkal és májusfákkal is fel vannak díszítve. Tetőtlen
58 11| csikorgó térdekkel kelt fel csikorgó karszékéből, s
59 11| bácsi, nem arra szólítjuk mi fel, hogy üljön lóra és jöjjön
60 11| áldását.~– Áldást! – csattant fel az öregúr, megrázva merev
61 11| álmodtam ezt!~– Bátyám – kiálta fel Szerafin –, mit akart ezzel
62 11| szerelem!~– Uram! – kiálta fel Szerafin túláradó indulattal,
63 12| csoport kozák portyázik alá s fel a mocsár berkébe elbújt
64 12| is egy nádkévét állított fel, és azt meggyújtotta felül,
65 12| tovább ne terjedjen a tűz, fel ne gyújtsa az egész berket.
66 13| Lehetséges-e élni tovább? – kiálta fel Béla mély keserűséggel.~–
67 13| vetni; hanem az, aki újra fel tud állni, ha a sors lesújtotta.
68 13| Bárzsing sántikálva kérezkedék fel az utána érkező szekerekre,
69 14| rám!~Azzal szilajon ugrott fel helyéből a hallgató alakra
70 14| van még: Komárom.~– Azt is fel fogják adni.~– Tudom. De
71 14| színlapon, a nyolcadikon már fel kellett lépnie. A sebhelyet
72 14| szekerébe, és aludt addig, amíg fel kelle ébrednie. Órát nem
73 14| tartott, hanem azért pontosan fel szokott ébredni, mikor ideje
74 14| itt van a szekerem: mássz fel az ülésbe, én csak a lovakat
75 15| várat.~– Istenem! – kiálta fel Judit.~– Jó azoknak, akik
76 15| és kezeit tördelve járt fel s alá a szobában, míg Kapor
77 15| azt mondá, hogy emelje fel a karjait. És azzal dereka
78 15| az volt, hogy a csónakot fel ne borítsa a szél, el ne
79 15| évszámot betűkkel jegyzik fel belé.~És eszerint nem lehet
80 15| Nagyasszonyom. Jegyezze fel magának ezt a napot, és
81 16| szorult a kerék. Jó még, hogy fel nem fordultunk.~– Mit fogunk
82 16| Andrásnak a parton ismét fel kelle venni Juditot, hogy
83 16| meglátta, örvendve kiálta fel.~– Megálljunk, barátom.~–
84 17| mozzanatát sem fedezheti fel az éltet magyarázó vegytani
85 17| és senki sem veheti azt fel onnan.~Még holtan is szeret
86 17| odvas kőbe ne menj, az már fel van fedezve; siess északnak,
87 17| rögtön elmúlt a baj. Neki fel kell éledni attól újra.~
88 17| szerelem halottakat támaszt fel.~– Most szólítsd nődet,
89 19| őrült óriásként magasult fel képzelete előtt, nagyon
90 19| izenetet postára teszed fel; adj egy szeletet abból
91 19| olvasni?~– El.~– No hát tedd fel ezt a postára, s a címre
92 19| egy rézpitykét, azt mikor fel akarod venni, észreveszed,
93 19| hogy egy vékony lánc jön fel utána; a vékony lánc – egy
94 19| egy vastagabb láncot húz fel maga után, s mikor azt megkaptad,
95 19| Vencel. Hanem hát elébb add fel a postára azt a kis izenetet.~–
96 19| ember gyakorlatilag fogja fel a kérdést, csakugyan elébbvaló
97 19| mondhatom. Hanem vigyünk fel magunkkal annyit, amennyi
98 19| becsülni.~Amint Vencel adogatná fel a palackokat egyenként Hubertnek,
99 19| alkalomra; ő csak vigye fel azokat; azalatt majd Vencel
100 19| zúzta magát, a kazamaták fel voltak dúlva, a sáncok összeszaggatva;
101 20| a legjobb oldalról fogva fel, és aztán nagy volt az öröme,
102 20| mert így csak nem ülhet fel bele valaki, ahogy a rőzsét
103 20| értelmét csak az foghatja fel, aki ismeri egy József császár
104 20| a naptól fogva nem ment fel többet a várba.~
105 21| szemrehányásképpen említem fel. A herceg, mint ezt mindenki
106 21| hallani.~– Juditot! – kiálta fel lángra gyulladtan Béla.~–
107 21| közelében.~– Jézusom! – sikolta fel Szerafin, s a rémület önfeledt
108 21| hogy nem világosította fel, miszerint a fák és cserjék
109 22| hogy rekvizitumok.~Judit fel volt már öltözve az első
110 22| belső ember harca tűnik fel ugyanegy arcon, a kegyetlen
111 22| akik félaléltan emelték fel, s szobájáig vezették megtörten
112 22| volt már. Ott járt alá s fel a színház előtt.~A játék
113 22| majd csak magam viszem fel. Aztán csak hagyja nyitva
114 22| szobájába; Béla óvatosan haladt fel a lépcsőn.~A házicselédet
115 22| csókot.~Riadtan tekinte fel: – az arckép állt előtte
116 23| ígérte, hogy annak hollétét fel fogja fedezni, s evégre
117 23| van.”~„Ezentúl mindennap fel fogom jegyezni, amit felőle
118 23| mondták neki, hogy keljen fel, ott maradt, meg volt halva.~
119 23| járt-kelt előttem alá s fel, a gránátok sivítottak körülünk
120 23| foglyok egyenként lépdeltek fel az emelvényre, mely alatt
121 23| szőnyegen, ott ébredtem fel.~Óh, én istenem, örökké
122 24| okiratot hamvaiból ismét fel akarjuk támasztani – szólt
123 24| borítékjain a pecséteket nem törte fel, hanem felmetszette szépen
124 24| ő tiltakozása dacára is fel fogja azokat használni a
125 25| kisasszonyok mostanában azt kapták fel, hogy a katonai uszodában
126 25| És az én menyem? – kiálta fel gúnyos keservvel Lávayné. –
127 26| bizonyára minden asszony fel fogja őt menteni.~Egyedül
128 26| Azt hirtelen nem foghatta fel.~– Bocsásd be őket.~Az ajtó
129 26| kelepce.~Most nem fedezhetett fel napa előtt semmit; most
130 26| felelhetek önnek.~– Keljen fel ön! – kiálta szárazan Lávayné. –
131 26| Asszonyom! – sikolta fel eliszonyultan Judit.~E percben
132 27| bizonyára minden asszony fel fogja őt menteni.~Egyedül
133 27| Azt hirtelen nem foghatta fel.~– Bocsásd be őket.~Az ajtó
134 27| kelepce.~Most nem fedezhetett fel napa előtt semmit; most
135 27| felelhetek önnek.~– Keljen fel ön! – kiálta szárazan Lávayné. –
136 27| Asszonyom! – sikolta fel eliszonyultan Judit.~E percben
137 28| Juditnak akartam adni. Ne adja fel fiamat. Nézze, a porban
138 28| szilárd hangon. – Eredj. Emeld fel anyádat amaz ember lábaitól,
139 28| fiatal ember, s úgy veszi fel a dolgot, ahogy ön szokta.
140 28| járnak-kelnek a világ szeme előtt; fel is adják őket százszor,
141 29| mindig nagyon költőileg fogja fel ezt a kérdést. Vegyük a
142 29| No, no, ne pattanjon fel; azt értettem, hogy szegény
143 29| titkos rugók lökték volna fel onnan, s mint aki sánta
144 29| ugrott a lépcsőkön, úgy törte fel magát az emeleten, lélegzete
145 29| tökéletes volt.~– Bontsd fel és olvasd! – biztatá maga
146 30| Szerafin akármi áron deríti fel kedélyét.~Hogy mi az az
147 30| kezdte tudni.~Ezt a mást fel kelle találnia.~Miért? Talán
148 30| Éppen nem; ezt a valakit fel kelle találnia azért, hogy
149 30| egyikben sem találta azt fel, akinek láttára a fehér
150 30| találgatások raját támasztja fel maga és neje ellen. Egy
151 30| terebély lugassá nőttek fel azóta, s befutották a pagoda
152 30| nagy mély merengésből idült fel, sokáig nézett merően a
153 30| csomó éretlen szőlőt hajítva fel a levegőbe.~– Ah, az igen
154 30| ismeretét ön nagyon jól fel tudja használni. Itt van
155 30| hogy melyik. Ez bizonyosan fel fog gyújtani vagy egy pajtát
156 30| kastélyom, anélkül, hogy fel legyen gyújtva, akkor fölösleges
157 30| Zauberkönigs” – hangzott fel a rekedt válasz a sötétből.~–
158 30| támadt; a hölgyek ugráltak fel a padokra.~El kell taposni! –
159 31| Csak ügyvéd? – pattant fel az öregasszony. – Béla férj,
160 32| Kolbay meglepetve pillanta fel, és egészen kiderült feszes
161 32| Nem ő a hibás? – kiálta fel térdeire csapva elszörnyedtében
162 32| énnekem itt elmond – csattant fel az öregúr haragja teljességében. –
163 32| hiszen csak azért jöttem fel Pestről. Kolbay el volt
164 32| még keményebben tartva fel nyakát katonás nyakörvében. –
165 32| s én még a lépcsőkről is fel fogok kiabálni. Azért még
166 32| csípte volna meg, sikoltott fel erre a szóra.~– Ugye, hogy
167 32| Szerafin hevesen kezdett fel s alá járni szobájában,
168 32| gondolkoznék, ne szakítsa-e fel az ablaktáblákat, s ne ugorjék-e
169 33| Bárzsing indulatosan ugrik fel helyéből, s olyasmit mond,
170 33| el magától, midőn az őt fel akarta emelni; csak odarogyott
171 33| Szerafin kézvonását ismerém fel.~– Nem olvastad? – kérdé
172 34| maga.~Ismét azt vette már fel, hogy nappal aludjék. Tíz-tizenegy
173 34| azt mondják, hogy keljen fel, s ő azt kérdi, hogy „minek”.~
174 34| igyekezett hazafelé.~– Hahó, fiú! Fel ne taszíts! – kiálta rá
175 34| ide a kezedet, hadd álljak fel, mert elfáradtam.~Béla fölemelé
176 34| ebek, amik kígyót hajtottak fel, de nem mernek hozzákapni,
177 34| az oka, amiért Fertőynét fel kell keresnem.~– Hiába is
178 35| no igen azt, hogy a soupé fel van tálalva.~A másik teremben
179 35| nyakát.~– Nono: azért ne húzd fel az orrod, hogy „te”-nek
180 35| leteszem az asztalra, majd ha fel tetszik ébredni, itt megtalálja.
181 Ut| csalóka reményt költötte fel, hogy az elmúlt szabadság
182 Ut| Én siettem az írásommal fel Budára gróf Pálffy Mórichoz,
|