Fejezet

  1     1|               tekintetes Hargitay János úr, szintén becses családjával.~
  2     1|       Behallatszott.~– Azon, hogy Lávay úr az elébb benyitott, belépett,
  3     1|               közben magasztalna.~Lávay úr, ki néhány perc múlva kesztyűsen
  4     1|          költeményei. Köszönöm.~– Lávay úr megint oly későn jött –
  5     1|          alakulásra képes hang.~– Lávay úr mindig elkésik tőlünk –
  6     1|                szemrehányás, mire Lávay úr egy hang mentséget sem képes
  7     1| Gyermekkorunktól kezdődik.~– Úgy, Lávay úr nagyon fiatal ember.~– Aha –
  8     1|                    higgye el, főhadnagy úr, hogy ők együtt jártak iskolába.~
  9     1|                 asszonyság.~– Óh, Lávay úr híres szavaló! – E magasztalással
 10     1|     zsidóemancipációrul beszél!~Az öreg úr rokokó észrevétele általános
 11     1|             végezte, egyik magas állású úr, ki éppen önnek brochure-jét
 12     1|                élc elég jó.~– Egy másik úr egy harmadik úrnak átszólt
 13     1|                oszlófélben volt, Fertőy úr félszemüvegével rég fixírozva
 14     2|                 centrumához.~– Pusztafi úr, holnap délben a mi vendégünk
 15     2|             kapni. Mondja csak Pusztafi úr, nekem nem vallja meg, mivel
 16     2|              titkolsz. Ugyebár Pusztafi úr; neki valami nagy baja van.
 17     2|                   Eltakarodjék innen az úr mindjárt, mert úgy a hátához
 18     2|                ragyogó szemmel Bárzsing úr, s szinte megölelte Pusztafit. –
 19     2|             maga is megrettent Bárzsing úr saját mondásától; Lávay
 20     2|            Miért is jónak látá Bárzsing úr hízelkedő hangra fordítani
 21     2|              neheztelve vágott Bárzsing úr szavába.~– No ha eddig nem
 22     3|           szikrát ád az ütésre~Bárzsing úr sietett Hargitayékhoz –
 23     3|          úrhölgyek körül lesz.~Bárzsing úr zavarba jött. Mit csinál
 24     3|               kisasszony maga.~Bárzsing úr abban a nézetben volt, hogy
 25     3|                 hallgatózott!”~Bárzsing úr bizony hallgatózott. Egyedül
 26     3|         hangosan ismétlé, hogy Bárzsing úr is megérthette.~„…azt mondod,
 27     3|        alányomott hangon, hogy Bárzsing úr egy szót sem vehetett ki
 28     3|               Jó napot Jankó!”~Bárzsing úr ijedten tekinte hátra.~–
 29     3|              térni; meglássuk, Bárzsing úr melyikünknek ad igazat.~
 30     3|               egy szép halott.~Bárzsing úr azzal vélt nyomdokába léphetni
 31     3|         odanyújtá Bárzsingnak.~Bárzsing úr átlátta, hogy most rossz
 32     3|                tudakozódni a tekintetes úr felől.~– Férjem már várja
 33     3|                kezeiket. Azzal Bárzsing úr, megemlékezvén a „jó társasághoz
 34     3|            közepén; minélfogva Bárzsing úr sarkaival megakadván az
 35     3|             mond egy szót sem!~Hargitay úr dolgozószobája az épület
 36     3|                 Fertőy urakat, Bárzsing úr megérkeztekor, kik mindketten
 37     3|              lesújtom a porba.~Bárzsing úr el volt ragadtatva e szónoklat
 38     3|            Helyben.«~Belül:~»Tekintetes úr!~Fontos és változhatatlan
 39     3|                nyújtá a szilárd akaratú úr, s megszorítá a fiatalember
 40     6|           talentumaival.~– Óh, Pusztafi úr, ha hallaná egyszer, ahogy
 41     7|              esze. Kegyednél Lávay Béla úr mindennapos; kegyedhez a
 42     8|          szemeinek könnyeiben.~„Teremtő úr isten! Mit hoz a te haragod
 43     8|              fejünkre?”~      ~Bárzsing úr pedig csörtetett a vár felé.~
 44     8|                aztán ballagott Bárzsing úr be a várba.~A várkapunál
 45     8|       elfelejtett neki, amiért Bárzsing úr le is hordta istenesen.~
 46     8|            Tehát éppen, amidőn Bárzsing úr becsörtetett a várudvarra,
 47     8|            sorból, te lakatos!~Bárzsing úr, mint afféle felsőbbség,
 48     8|                múlva.~– Megbolondult az úr?~– Nem úgy lévén.~– Tréfálni
 49     8|                  úgy elszelelt Bárzsing úr elől, hogy az alig győzte
 50     8|              volt az orákulum.~Bárzsing úr eltűnt a térről, Kapor uram
 51     8|              puskájára támaszkodva: „Az Úr adta, az Úr elvette; áldassék
 52     8|            támaszkodva: „Az Úr adta, az Úr elvette; áldassék szent
 53     8|             közelítve a mindig mosolygó úr. – Hogy van?~– Fázom és
 54     8|               város? – kérdé a mosolygó úr.~– Az egész város; a templomok,
 55     8|              pohár rumnál maga Bárzsing úr is tréfásan kezdte venni
 56     8|                  Az előzmények Bárzsing úr kedvét éppen nem rontották
 57     9|         megőriznek bennünket.”~Fiskális úr, szolgabíró úr nem is valami
 58     9|                 Fiskális úr, szolgabíró úr nem is valami haszontalan
 59     9|           haszontalan emberek. Fiskális úr reggelenként maga elmegy
 60     9|           ellátva a konyhát; szolgabíró úr meg mindennap, este, mikor
 61     9|         úton-módon. Ez a futár Bárzsing úr.~– No, ettől nem kérdezősködöm
 62     9|               most jött futár, Bárzsing úr is ott lesz, s első forrásból
 63     9|                 ember fiamról?~Fiskális úr ismét vállalkozott valami
 64     9|               az asszonyságnak Bárzsing úr?~– Nem. Miért?~– Mert amint
 65     9|            kegyed velem; a várkormányzó úr szíveskedik néhány pillanatra
 66     9|                abból láthatja kormányzó úr, milyen iszonyúnak kell
 67     9|                fia hírnevét megölje. Az úr egy hajdankori jó barátját,
 68     9|     úton-útfélen, hogy az hazaáruló. Az úr tudja azt jól, hogy ezt
 69     9|                 szembeszállni.~Bárzsing úr ki akart bújni e jelenet
 70     9|                akarom lelkemen vinni az Úr elé; – hanem a lábának fogom
 71     9|                nem forgott még Bárzsing úr. Ez akár tréfa, akár valóság,
 72     9|                 bámulva nézett rá.~– Az úr nem nevezte Bélát árulónak?~–
 73     9|                 semmirekellő…”~Bárzsing úr mégis megsokallta az egymásután
 74     9|            kikísérte Lávaynét.~Bárzsing úr tréfára akarta venni a dolgot
 75     9|           dönögve a zsoltár énekét: „Az Úr az én erősségem.”~Ki gondolta,
 76    10|             végrendelet felől.~Bárzsing úr ez idő szerint éppen azon
 77    10|             időben is így van.~Bárzsing úr az országos ügyek mellett
 78    10|                nyomára akadni?~Bárzsing úr ezen az úton nem nyomozhatta
 79    10|                 szemben.~Tehát Bárzsing úr is, bárcsak vidéki és levelező
 80    10|                  Tehát egyszer Bárzsing úr összetalálkozik Melchiorral
 81    11|     feszességgel válaszolt:~– Főhadnagy úr! (Ignorálta az ezredesi
 82    13|                Én a pénztárt viszem. Az úr az egész úton mindig olyan
 83    13|                 venni. Ne féltse azt az úr; azok majd átnádalnak valamerre
 84    13|            tekintélyét az aranyzsinóros úr.~– Már én, ugye? – kérdé
 85    14|            órája oly váratlanul; a nagy úr leánya a színpadon; ott
 86    14|            ismer kegyelmed; a nagyságos úr hajdújának a leánya vagyok.~–
 87    14|                Örzsi lévén, a nagyságos úr hajdújának a leánya lévén.
 88    15|                égi háborútól. Akinek az Úr megerősíté az ő lelkét.~
 89    15|                 A „kell” nem olyan nagy úr. Ezzel lehet még beszélni;
 90    15|              hordta el az ágyúgolyó. Az Úr adta, az Úr elvette. Most
 91    15|               ágyúgolyó. Az Úr adta, az Úr elvette. Most magam vagyok.~
 92    16|               magát a feleletre:~– Béla úr nincs itt. Két nap előtt
 93    16|                 érkeztek a faluba, Béla úr amint azt észrevette, hirtelen
 94    17|        megszólítá:~– Jó estét, őrmester úr. Látja, halottunk van.~–
 95    17|              bor inkább.~– Köszönöm. Az úr egészségére!~Egy szék recsegése
 96    17|              még egy pohárral, őrmester úr.~– Köszönöm, a biz elkel.
 97    17|              még egy pohárral, őrmester úr.~– Köszönöm, de már inkább
 98    17|                   Jó éjszakát, őrmester úr.~– Nyugodalmas jó éjszakát.~–
 99    18|            Fertőy is.~Fertőy ekkor nagy úr volt. Biz én nem is tudom
100    19|                 raktárul használtatott; úr változtával valami iroda
101    20|          haladhatott, de amelyet Kolbay úr köszvényes lábainak mégis
102    20|              most mit akar vele, őrnagy úr?~– Utána megyek, és elcsípem
103    20|                a gézengúzt.~– Az őrnagy úr maga?~– Én magam. Sohasem
104    20|                   Ejh, hagyja el őrnagy úr, nem kegyedhez méltó munka
105    20|              enni!~– Ugyan, édes őrnagy úr, nem érdemes az az ember
106    20|            ember arra, hogy ilyen derék úr haragudjék rá.~– No, no,
107    20|                 mit csinál vele, őrnagy úr?~– Mit csinálok? Mith cshinálokh!
108    20|                 Bárzsing uram!~Bárzsing úr a véletlen betoppanás által
109    20|             igen – bizonyítá az a másik úr. – Hibásan tetszett a bevallást
110    20|               föld.~Arra megint a másik úr folytatta.~– Mert ámbátor
111    20|            indulat.~– De hát micsoda az úr? – riadt rá Bárzsingra,
112    20|              sietett felelni az a másik úr –, Bárzsing úr hivatalos
113    20|               az a másik úr –, Bárzsing úr hivatalos minőségben katasztrális-bizottsági-reklamacionális-törvényszéki
114    20|             uram – szólt aztán Bárzsing úr, tekintetadó pozitúrába
115    20|         bocsátanom.~Most megint a másik úr szólt. Ennek már nem voltak
116    20|              vagyunk kötelezve.~A másik úr szólt:~– Különben bátor
117    20|             Mert tessék elhinni, őrnagy úr, annyi rosszakarattal, annyi
118    20|           sietett közbekiáltani a másik úr –, akik különben állásuknál
119    20|                   tréfálózék az a másik úr.~– Aki minden bizonnyal
120    21|             ember magát. Az nagyon nagy úr, aki azt tudja magáról,
121    21|               egy paraszt vagyok, ez az úr pedig nemes – hanem „ló”.~
122    22|                rájött, hogy őt egy nagy úr szeretőjének tartják.~És –
123    24|                eltakarja vele.~Bárzsing úr most már a derekán harapta
124    24|             valóban kitagadta.~Bárzsing úr most kezdett már valamit
125    24|               rájuk haragudni.~Bárzsing úr a szivarjának utolsó csutakját
126    24|                fal között, azt Bárzsing úr nem tudhatta meg, hanem
127    24|                 egyezik. Lássa Bárzsing úr az idemellékelt három levélből,
128    24|                  Hanem azért ő Bárzsing úr tervébe semmiképpen nem
129    24|       semmiképpen nem egyezik.~Bárzsing úr látta, hányadán van. Fertőy
130    25|                éppen ő maga, meg Gruber úr; afelől pedig beszélhetnek
131    25|                azonban megértett Gruber úr, hogy a kezébe adott szilvás
132    25|               bukófélben van. – Hogy Y. úr hogy tébolyodott meg, s
133    25|             hanem a vőlegény. – Hogy Q. úr hogy esküdtette meg a feleségét,
134    25|             letenni. – Hogy egy előkelő úr elvette a szakácsnéját,
135    25|          mindenki ráismer!~– Ah, Fertőy úr!~– Hát ezt mi szél hozta
136    25|               használt.~– Mit beszél az úr?~– Tehát nem tudná még asszonynéném,
137    25|                útlevélért megyek. De az úr is el fog velem jönni oda.~–
138    25|                egész évre szóló.~Fertőy úr előzékenyebb volt a hadastyánnál,
139    26|            magát Lávaynénak nevezi, egy úr kíséretében, nem reszketett
140    26|          győződve afelől, hogy a kísérő úr senki sem más, mint Melchior!
141    26|            szegény komédiás, hanem nagy úr a gazember! Titokban akarja
142    27|            magát Lávaynénak nevezi, egy úr kíséretében, nem reszketett
143    27|          győződve afelől, hogy a kísérő úr senki sem más, mint Melchior!
144    27|            szegény komédiás, hanem nagy úr a gazember! Titokban akarja
145    29|             régiségeket őrzik.~Bárzsing úr például olyan jó flamingó
146    29|                ajtón jelentve, hogy egy úr van itt, látogatójegyét
147    29|               egy szenvedő asszony nagy úr a földön.~Béla a csodával
148    29|        kezdhesse.~– Ah! Jó napot Béla – úr, alászolgája. Mi ugyan valaha
149    29|     szentimentalizmust – szólt Bárzsing úr a másodszori száraz interpellációra. –
150    29|          végrendelet megvolna.~Bárzsing úr nevetve csapott térdeire.
151    29|                jól ismerem a tekintetes úr írását, sok levelet hordtam
152    29|            mindig kérdezte a tekintetes úr, ha meglátott: nincsen-e
153    30|                    Jól van tehát ügyvéd úr, nekem is van egy perem.
154    30|            levegőbe.~– Ah, az igen nagy úr! És micsoda jogalapon?~–
155    30|                látni fogja, hogy Fertőy úr az egész puskaporos készletet
156    31|          hangosan Blumné. – Ez jó! Béla úr a szeráfokkal társalog.
157    31|              kellene hinnünk, hogy Béla úr ilyenkor délutáni sziesztát
158    31|                nem gyermek többé, hanem úr. Mikor kicsiny gyermek volt,
159    31|           megverjem a kezét, mert Béla „úr” és „férfi”. De a maszlagot –
160    32|             látogatná az embert, őrnagy úr, ha meg nem szólítaná.~–
161    32|               igazított egyet.~– Őrnagy úr – szólt azután komoly hangon –,
162    33|           férjem” ellen?~– Igen, Fertőy úr ellen.~Szerafin oly hangnyomattal
163    33|             volt azoknak az elnöke Blum úr, a hajdani Perflex. Én minderre
164    33|         bizonyosan mondhatok, hogy Blum úr volt az elnök, és a többi
165    33|              reájuk senki többé.~Fertőy úr és Bárzsing úr nagyobb igyekezetet
166    33|            többé.~Fertőy úr és Bárzsing úr nagyobb igyekezetet fejtettek
167    33|             várakozni mindenkinek.~Blum úr nem mulaszthatá el, hogy
168    33|           tubákot is kérjen, s az elnök úr burnótjának magasztalására
169    33|          rettentőket trüsszentett.~Blum úr igen jó barátja mind a két
170    33|               ellenfél ügyvéde is.~Blum úr int mindenkinek, hogy hol
171    33|            melynek midőn vége van, Blum úr felteszi szemüvegét, s mintha
172    33|                 a szemtelenséggel.~Blum úr leveszi szemüvegét, s azzal
173    33|                 okirat kelte szól.~Blum úr kiveszi zsebéből burnótszelencéjét,
174    33|            Fertőyt kivitte, bejön.~Blum úr olyan flegmával, amilyennel
175    33|       történhetik.~Fertőy hatalmas nagy úr, nagy befolyású férfi, tekintélyes
176    33|               barátja; hanem azért Blum úr éppen olyan közönyös arccal
177    33|               fordult Bélához.~– Ügyvéd úr, tessék a végiratot leírni
178    33|                jött visszafelé.~Az öreg úr arca titkos megelégedéstől
179    34|                  s a mérhetlen kegyelmű úr mindnyájunknak azt, amit