Fejezet
1 1| szomszédaiddal, majd azok aztán elmondják, hogy milyen ember
2 1| szavalt volna jobban.~Ez aztán a tűszúrás! Egy megyei szónokot
3 1| fogok lenni!~Az ifjúság aztán nevetett az öregúr zélusán,
4 1| nevetséges alakokat, amire aztán mindenki előállt azzal,
5 1| te ki nem állhatod.~– Nos aztán?~– Én sem állhatom ki.~–
6 2| magamat, poétává lettem. Most aztán ő kért, hogy hadd viselje
7 2| elégíteni a szerelmet, akkor aztán nem ő uralkodik mifelettünk.
8 2| urodalmi ügyésznek, s akkor aztán itt dicsőülsz meg az Úrban.
9 2| kell venned azt a lányt, aztán azzal vége legyen a privát
10 2| bele, a bolond; utolsó nap aztán az ostobát odarendeltem
11 2| vele, ő elvisz mindent. Én aztán írtam ott őelőtte (folyvást
12 2| nincs kit kényeztetni más. Aztán mikor meglátom, mintha mindig
13 2| társaságba. A jó asszonyság aztán egészen jó humorba jött:
14 2| Ah, alászolgája!~Ekkor aztán szemközt fordult. Magas,
15 2| rám rohanjanak. – Ekkor aztán kissé magához térve, Pusztafihoz
16 2| ugyan mérges kis dráma”. Az aztán megint nem volt mindenkinek
17 2| magamat ajánlom.~Pusztafi aztán azalatt, míg Béla kieszkortálta
18 3| megtörténik, akkor minekünk aztán csak ,Szállj le Balázs a
19 3| végrendelet lepecsételése, melyre aztán kívül mind az öten felírták,
20 6| után megbukik az ember, s aztán kigyógyul belőle. Azt kérdeztem,
21 6| egy mosolygás elég, hanem aztán keveset is használ; többet
22 6| azt impromptu elszavalja; aztán még többet kívánt a közönség;
23 6| felvonják magukhoz, és mikor aztán a páholyok is oly tömve
24 8| kutya láncos! Én se voltam aztán rest, eltaszítottam előlem,
25 8| nemét szereti minden ember.~Aztán meg, hogy az ilyen várakat
26 8| egyszerre csak egy cseppet, aztán meg a másodikat, a harmadikat.~
27 8| elismeréssel fogadtaték.~Innen aztán ballagott Bárzsing úr be
28 8| lenni.~Az ilyen bámulókat aztán Kapor uram meg a többi jókedvű
29 9| bennük részt venni, hanem aztán mikor mind a ketten kijutottak
30 9| lelküknek hová lenni, hát aztán Lávayné mindjárt ott marasztotta
31 9| a tehén számára, s mikor aztán mind együtt vannak, mikor
32 9| az ő izenetét.~Ha mégis aztán valahogy nagy időközökben
33 9| írt.~Az öreg asszonyság aztán sóhajtva monda: „Bárcsak
34 9| vele.~Öcsémuram a fiskális aztán megbiztatá: „Várjon asszonynéném,
35 9| testimoniumnak, hogy ő is vele megy, aztán majd hírül hozzák, amit
36 9| nappal is csak hullanak. Aztán Holdváry mama is megengedte,
37 9| lőni azt az embert! – tört aztán ki egyszerre, az anyai düh
38 9| után az ajtót.~Nemsokára aztán megint visszatért.~– Igen
39 9| másikat fogja ön. Innen aztán lőhetünk egymásra.~Azzal
40 9| férfi volt Lávayné, a végén aztán tökéletes nő lett. Mikor
41 10| küldesse be magát, s akkor aztán tudakozódjék a végrendelet
42 10| a városból.~Hetek múlva aztán megint visszatért. Micsoda
43 10| belőle. Az eredeti levelet aztán elégette.~Ez már aztán erős
44 10| levelet aztán elégette.~Ez már aztán erős munka volt.~Hanem hiszen
45 10| szentimentalizmust száműz.~A korcsmáros aztán kivitte a galambot a konyhába;
46 10| nevetett rajta.~A korcsmáros aztán felment a padlásra; ott
47 10| bólintott karcsú nyakával, aztán vizsgálódva emelte fel fejét,
48 11| vonul végig az utcán; és aztán a dobszóra lépő csapatot,
49 11| mind közelebb, egyszerre aztán hirtelen alácsap, mint az
50 11| mozdult az ablakból.~Ha aztán valamelyik elő találta hozni,
51 11| az; mondjátok: va banque! aztán „vagy hatot, vagy vakot!”
52 12| kozákokat; egy perc múlva aztán ágyút fordítottak ellenük,
53 12| egy-egy vadállati kacajt, s aztán egy hosszú sikoltást, amint
54 12| nemsokára együtt leszünk – aztán… gyűrűmet el ne felejtsd.~
55 12| halott szív hidegétől.~Ekkor aztán beszélni kezdett neki arról,
56 13| káromkodjék bőven és hangosan; aztán a lovakat meg ne itassa
57 13| nyerges úgyis nagyon serény; aztán az ostorral csak a hasát
58 13| halál torkába sietnek; mikor aztán azt látta, hogy nem is hajtanak
59 13| múltban vágtatott; mire aztán Bárzsing sántikálva kérezkedék
60 13| ha visszafordulnak; utóbb aztán beérve azzal, ha felveszik
61 13| legközelebbi falu határán túl már aztán nem volt semmi veszély.
62 14| Uram, Jézus! – kiálta aztán ijedten visszatántorogva.
63 14| ráfordítva a zárra a kulcsot, s aztán a rémülés suttogásával kérdezé: –
64 14| letépte róla a leplet, s aztán elfulladtan tántorodott
65 14| könyvtár mögé tolta azt, s aztán csendes szemrehányással
66 14| Komáromba, mint nő, s ott aztán magamat beíratnia hadseregbe
67 14| emberek leánya.~Kapor uram aztán rendén megitatta a lovait,
68 14| nincsen útlevele.~– Nincs ám, aztán nem is lesz. Hát csak majd
69 14| pipája mellől Kapor uram –, aztán ne félj semmit – s azzal
70 14| sem tört és szakadt.~Akkor aztán, hogy az országúton voltak,
71 14| szépen. No mármost semmi baj aztán. Mármost csendesen elkocognak
72 14| megszégyenítse; néha meg aztán eszébe jutott, hogy tekintélyét
73 14| lovak bírták futással.~Mikor aztán már jó messze voltak minden
74 15| kérdé Judithoz fordulva. Aztán felelt is rá magának. –
75 15| árvája, özvegye ne sírjon. Aztán minek úgy sietni! Holnap
76 15| evezni?~– Komáromi ember, aztán ne tudna evezni!~– No hát
77 15| valahogy kijutnak, s onnan aztán állóhíd vezet a városba.
78 15| készséggel ugorva elé.~Mikor aztán a szobába belépett, bámulva
79 16| Nem szólt semmit.~Egyszer aztán egy még sötétebb rengeteg,
80 16| s hajtott odább.~Egyszer aztán kezdte előszedni a lőcs
81 16| felismerni az utat.~Egyszer aztán egy lapályra értek, mely
82 16| nem lehete látni.~Egyszer aztán egy mély kátyúba vágott
83 16| kő, megárt vele magának. Aztán ment türelmesen, panasztalanul
84 16| vagyok elfáradva.~– Én sem. Aztán annyi az nekem, mintha csak
85 18| viszonyok kulcsával bírt, az már aztán tudta, hogy ez a vigasztalás
86 18| anyjával feleselni.~Egy napon aztán Fertőy azzal a lesújtó hírrel
87 18| annak valóságában.~Erre aztán az egész család mély gyászt
88 18| lisztneműek számára, néha aztán a sáncfoglyokat is itt tartják,
89 18| és háttal fordul.~Akkor aztán megindultak ők is az őr
90 18| előtűnik a rács közül.~Egyszer aztán Szerafin hátramaradt, míg
91 19| A papiros-korszakban ezt aztán annál jobban megsínylették.~
92 19| kellett letennie.~Onnan aztán azzal a nyugalommal nézte,
93 19| meg a szemöldökét. Azon aztán dühbe jött; derékon kapta
94 19| arról a tábori ágy, arról aztán majd a többi.~Hanem amint
95 19| takarította, elébb fütyült, aztán dalolt, egyikére azon népdaloknak
96 19| azt meg lehetne tenni. Hát aztán hol volna a borravaló?~–
97 19| pedig takarjuk le ismét, s aztán majd apródonként rájárogathatunk.~
98 20| legjobb oldalról fogva fel, és aztán nagy volt az öröme, mikor
99 20| asszonynak való az már.~Erre aztán nagyot köszörült a torkán
100 20| hirtelen azokat a rőzséket, s aztán vigyen engem fuvarba rögtön.~–
101 20| most velem kell jönni.~– Aztán hová?~– Majd megmondom akkor;
102 20| azt már fogadom.~– S hát aztán mit csinál vele, őrnagy
103 20| jó volna, ha itt volna; aztán meg kiváltképpen ülést is
104 20| mondja, hogy „dobzse”.~– Hát aztán hová lettek?~– Igenis. Hát
105 20| megforgatják a szájukban, s aztán megint kiköpik. Valami babona
106 20| Megbocsásson, uram – szólt aztán Bárzsing úr, tekintetadó
107 22| adta ki magát.~Ha pedig aztán nagyon elterjedt a híre
108 22| nem „szabad” közelíteni.~Aztán meddig tart a nők hűsége?
109 22| majd csak magam viszem fel. Aztán csak hagyja nyitva az ajtót,
110 22| újdonságrovatról. Egyszer aztán Tolna körül egy halottban
111 22| férj menedéke fölött.~És aztán – nem volt-e gazdag jutalma
112 23| lelkével beszámolni. Egyszer aztán a nyomozott imádó elutazott
113 23| mondja rá minden ember.~Mikor aztán fölkel, rendesen délfelé
114 23| nem vette azt észre.~Akkor aztán kinyitotta Fertőy a szekrénykét.~
115 23| bántanak, hanem őtet.~De mikor aztán arccal lefektették a földre,
116 24| együtt vagyunk!” És akkor aztán kezemben tartom őket. Akkor
117 25| ami nagy időköz; akkor aztán elkérdezősködtek egymás
118 25| Ennél az utolsó gondolatnál aztán elmaradt. Ez volt midig
119 25| társaság elé nem toppan. Akkor aztán mindenki ráismer!~– Ah,
120 25| évődött, míg a piacra ért. Itt aztán körültekintett, hogy merre
121 26| fogok itt művelni; hanem aztán az úton jobban meggondoltam;
122 26| által kapott, letegye, és aztán a színpadot elhagyja. Megvallom,
123 27| fogok itt művelni; hanem aztán az úton jobban meggondoltam;
124 27| által kapott, letegye, és aztán a színpadot elhagyja. Megvallom,
125 28| S amire a szép asszony aztán ezt mondta férje előtt: „
126 28| hogy fog goromba lenni, aztán sohasem talált hozzá való
127 29| is bámulják érte nagyon, aztán az is csak leteszi, mikor
128 29| pálcafogantyúkon; másik évben aztán jön egy táncosnő, egy énekesnő,
129 29| fidélis cimbora legyen valaki, aztán a nyilvános jellemével ne
130 29| jelenlétével.~Itthon viselte aztán mindenki a régi embert.~
131 29| volt ráírva: „Bárzsing”. Aztán egy másik pillantást vetett
132 30| tudd meg minél elébb, és aztán közöld velem.~Amint Dombay
133 30| félig-meddig bemutatásformán, aztán félrevonta, s fülébe súgá:~–
134 30| azzal le fogod kötelezni, aztán hagyd ott. Amott is van
135 30| hogy szólni akar vele, aztán mikor odament hozzá, s kérdezte,
136 30| innen-onnan ismeri.~Azzal aztán a cigányokhoz mentek.~Vannak
137 30| kölyket, alig húszéves, aztán az egész banda feje. Nézzed,
138 31| table moving korszak~Volt aztán egy időszak, amikor az egész
139 31| amelyet tán szívük sugallt, s aztán „quis quid optat, cito credit”:
140 31| óhajt, könnyen hiszi.~Hát aztán ki vehette volna rossz néven
141 31| újra láthatta, s engedte aztán Juditot menni a hetivásárba.~
142 31| egy ív tiszta papirost, aztán meg négy gombostűt, a négy
143 31| hajszálnyira hasonlít hozzájuk. Aztán én magam a világért nem
144 31| megtörténendő kárának.~Mikor aztán az asztalka készen volt
145 31| játék újdonsága érdekelte. Aztán ő nem evett még abból a
146 31| indítóerőtől ment.~Mikor aztán megállt az asztal, egy név
147 31| már az egy más nő férje! S aztán, amint egy hajdani imádója
148 31| fiát kell dicsérni, akkor aztán, mint a cseléd, úgy szolgál
149 32| megpillanthatja őket valaki. Aztán az is rosszul esik, hogy
150 32| nevezik, a sok koncert. Aztán mindennap színházba. Mikor
151 33| úrfinak a dolog, most már aztán siethet.~Béla csakugyan
152 33| jobban imádtam önt. Egyszer aztán azt gondolta ön, ez az asszony
153 33| levelet elébb te olvass el, s aztán, ha nem akarod, hogy én
154 34| a közvélemény.~Mi lehet aztán egy elítélt hamisító nejéből?~
155 34| akit hat hétre behoztak, s aztán már most minden disznótoron
156 34| kiveresedtek bele; amiket aztán egy nagyon tarka selyemzsebkendővel
157 34| pohár bort a nyakába; ez aztán elalszik. Majd meg a jövő
158 34| háztájt, amely boldog… és aztán magamat, és körül a szürke
159 34| szóba, akit meg lehet vetni. Aztán akkor majd elbeszélgetünk.~
160 34| mindig ott volt, s ahol aztán tenni kellett, azt mondta,
161 34| se. Tréfa volt az egész, aztán el se hinnéd. Beszéljünk
162 34| fölé emelni. Lassanként aztán mind összébb szorul a világ;
163 35| hogy megmutatja magát, s aztán eltűnik?~Láthatja, hogy
164 35| kökörcsin alakjában…~…A vigalom aztán reggelig tartott.~A zaj,
165 35| megrántotta a csengettyűt.~Vencel aztán törte magát felnyitni az
166 35| attól függ, hogy meséljek-e aztán még neked többet is, vagy
167 35| meg kell halnia.~És mikor aztán egészen közel volt hozzá,
168 Ut| hamuból, a ködből.~Mire aztán elkészültem a regénnyel,
169 Ut| magyar tudja igazán). Azok aztán azonfölül, hogy mortifikáltak
170 Ut| penészedett a fiókomban.~Egyszer aztán a magyarországi ellenzék
171 Ut| oroszlán torkába bedugni; akkor aztán énhozzám hozta a cikket.
172 Ut| eszközöljenek.~Annál nagyobb volt aztán a meglepetésem, mikor az
173 Ut| ellenzéki cikkünkért, hanem aztán előfogták a kormány által
174 Ut| otthon maradhasson.~Mikor aztán az egy hét leteltével ő
175 Ut| folyó regény miatt; nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom
176 Ut| senki a neve alatt. Egyszer aztán lapom főpártolóját, Almássy
177 Ut| csak nem következett be. Aztán adósságra folytattam a lapot.
178 Ut| folytattam a lapot. Mikor aztán már a nyomdai hitelem is
179 Ut| megköszönjem: eltávozott.~Én aztán folytattam a lapot, a jövő
|