Fejezet
1 1| értekezünk, hogyan kellene őt fogadnunk.~– Ki az a Pusztafi? –
2 1| csak egy mosolyába kerül őt idehódítani. Nem első eset
3 2| végre Holdvárynénak kellett őt visszavonni a társaság valódi
4 2| Ez a kérdés: szereted-e őt? Igen vagy nem? Szeret-e
5 2| fog-e olyanra találni, aki őt úgy szeresse, mint anyja
6 2| Ah, azoktól ne féltse őt kegyed. Béla férfi, ki ellenségeinek
7 3| ajtókat, s neked ki kell őt verned a fejedből. Azt tudod,
8 3| levelét összetépned – feddé őt anyja.~– Nem kedves emlék
9 3| várja kegyedet – biztosítá őt Hargitayné asszonyság. –
10 3| akarom mutatni, hogy van erőm őt megtörni, hogy eszére térítem;
11 3| nyílt tusára hívni fel, én őt ujjamnak egy mozdításával
12 5| kérdésnek: meghalni. Nem ijeszté őt meg a pillanat rémképe,
13 5| megtörténni, hanem leviszi őt ismét magával, le a csendes,
14 5| Béla karja újra felragadta őt, de az erőszakos kéz folyvást
15 5| gondolatja. Kedvesét, ki őt eddig karjánál fogva emelte
16 5| szavát; az őrült ölelés őt is vesztébe ragadta.~De
17 6| Kérem, kérem… – csitítá őt Pusztafi. – Nem hangról,
18 6| volt – és én eltaszítottam őt magamtól –, és ő meghalt –
19 6| szüksége lesz valakire, ki őt kétségei közt buzdítsa,
20 6| bántsátok, ne bántsátok őt!”~Óh, milyen nagyon meg
21 7| És ha nem az, akarja-e őt magától eltávolítani vagy
22 7| megijeszté. Az most el akarja őt magától távolítani, hogy
23 7| neki.~De hát elhagyja-e őt? Meghagyja-e cselédének,
24 7| az ajtót.~És mikor Judit őt maga előtt látta – éppen
25 7| ment vele.~Béla felsegíté őt a bérkocsiba, mely az ajtó
26 7| meglepetve maga, ha már őt szemközt jönni találja!~
27 8| elől, hogy az alig győzte őt szemével kísérni.~A víhatatlan
28 8| végrendelet kedveséről lemondani s őt fogadni el férjül. Az előzmények
29 9| legnagyobb oka! Miért nem tudtad őt magadhoz fűzni? Hiszen én
30 9| úrhoz, hogy parancsolja őt elé.~– Az könnyű; éppen
31 9| asszony; valahogy le kellett őt rázni a nyakunkról.~Hanem
32 10| telepedett le, aminek látása őt menten hazakergette.~Egyetlen
33 10| hozzászoktak ismerői, hogy őt mankón járva lássák, el-eltűnt
34 10| Bizony jó helyen – biztosítá őt a korcsmáros.~Melchior még
35 11| szerencsétlenségben meg fogja őt vetni – és arról tudja meg,
36 12| Pusztafi barátjának; így vitte őt magával be a mocsárba; még
37 12| A két menekült ott látta őt vergődni egyölnyi távolban
38 12| valamikor a nagyvilágban őt feltalálhatod, add át neki
39 13| hátrahajolt, neje átölelte őt, s egy hosszú csókban elmondták
40 14| a nemzeti színház előtt, őt lelte ki a hideg e látványtól –
41 14| meg.~– Hogy reméli kegyed őt megmenthetni? Van valami
42 14| nem, óh, nem – biztosítá őt keserves zavarral a kis
43 14| menjen oda – erőszakolá őt Melchior kezét megragadva,
44 14| őrülésre visz. Nekem meg kell őt szabadítanom! Ugye ön fog
45 14| Az is úgy illett rajta. Őt még az is szebbé tette.~
46 14| száz meg száz ember látta őt óra hosszat.~Mikor este
47 15| után kapott, s úgy tartá őt magával együtt a víz színén
48 15| csak csendesen! – csitítá őt András. – Nem kell lármát
49 15| nagyon jól ismerte mind őt, mind Bélát… Az volt Kolbay.~
50 15| alakra, végtől végig mérve őt tekintetével. Azután szárazan
51 15| anya megnyugvása elárulná őt. Az anyának még sokáig sírnia
52 15| hisz szemei előtt látta őt felnőni.~Judit térdre esett,
53 16| beteggé lenni. Hogy fogja őt meglepni, midőn a kis udvartelkes
54 16| Vagy talán útban fogja őt találni, amint az erdei
55 16| iránt háládatos lenni, kik őt eddig rejtve tarták, kik
56 16| kísérőjének:~– Ez az. Itt hagytam őt!~Most már megvallhatta.
57 17| mindent elkövettek, hogy őt életre hozzák ismét, s hogy
58 17| jégtetembe van lezárva!~– Üldözik őt, és én nem segíthetek rajta…
59 17| tesznek a sírba… Nem fogom őt látni soha… Nem fogja megtudni,
60 17| Uram! Barátom! – unszolá őt a házigazda. – Távozzál,
61 17| Meg akarom gátolni, hogy őt eltemessék. Mit bánom én,
62 17| mosolyog! Nem, nem! Aki őt a föld alá akarná tenni,
63 17| szólítsd nődet, vigyétek őt e hideg szobából, és ápoljátok.~–
64 17| látszassék is, soha el nem hagyod őt temetni, míg én meg nem
65 18| indulni, hogy fölkeresi őt a világban; hanem még akkor
66 18| senkinek.~Az egyedüli ember, ki őt valóban látta meghalni,
67 18| azon éj óta elő.~Hová lett? Őt is elsöpörte-e a harci vihar?
68 18| különös szerencsétlensége van őt sohasem találni, hanem helyette
69 19| Vencel barátom – szólítá meg őt Pusztafi, két kezét vánkosul
70 19| csoda által menekült meg. Őt is felvetette a robbanás,
71 19| tudatni, midőn ott látta őt sétálni ablaka előtt, kinyújtott
72 20| drága jó uram – biztatá őt Lávayné –, bizony meglássa,
73 20| felszólított, hogy vezesse őt azon emberek után, akik
74 20| megrövidítésével, hamis bevallással, őt mind egész nemzetestül együtt,
75 20| indulnak meg, anélkül, hogy őt üdvözölnék, s járnak végtül
76 21| vadászni; de ha bevárja őt, akkor ön veszve van.~–
77 21| világon még egy nő, aki őt jobban, igazabban szereti,
78 21| segítek.~– S ki az, aki őt rágalmazza? – tudakozódott
79 21| megszabadítnia magát, hogy őt megvédhesse; önnek azért
80 21| fog a grófné keresni, ki őt utazásaiban kövesse, s ön
81 21| lenézőleg beszélni. Nekem őt a megboldogult hercegnő
82 21| beszélgető urat; valaki őt ezért meg akarja büntetni,
83 22| De lehetetlen az, hogy őt e rongyokban valaki észrevegye.~
84 22| Irtóznék odabenn lenni és látni őt most! és mégis úgy óhajtaná
85 22| úgy óhajtaná azt.~Látni őt, általa látatlanul, és fürkészni
86 22| gróf Szélaknaynéhoz, ki őt, mint fia nevelőjét, külföldre
87 22| ellensége. Ha elébb feltalálná őt az üldöző, mint nejével
88 22| világnak adva.~Akik látták őt abban a jelenetben, amidőn
89 22| szenvedését.~Hanem akik látták őt még azután is a földön fekve,
90 22| függöny legördült, s látták őt igazi könnyeket zokogni,
91 22| sem vette.~Béla engedte őt előre haladni, s csak a
92 22| magát, s a cseléd nem vette őt észre.~Amint a kút kámváját
93 22| keres, az hamar felkeresi őt. Judithoz udvarlók közelítettek.~
94 22| mondataiban; rájött, hogy őt egy nagy úr szeretőjének
95 23| kerülgetése minden feltűnőnek, ami őt gyanújában megerősíti. Csak
96 23| világ elől, s én követtem őt a szalmás viskóba.~Nem volt
97 24| befolyású principálisánál, ki őt ezúttal a szokottnál is
98 24| valakinek, hogy mivel rágalmazza őt saját magát.~– Azok felelni
99 24| hónap óta rejtve tartogatja őt lakásán Judit, s játssza
100 24| egy kiterjedt amnesztia őt is ki fogná szabadítani.
101 24| szabadítani. Hanem arra kell őt kényszerítenem, hogy előttem
102 25| el tőle, s együtt fogjuk őt elő. Kezet rá.~Lávayné megszorította
103 25| teremtés, aki örül annak, ha őt szemközt jőni látja, s még
104 25| tudom, mivel rágalmazhatták őt kegyed előtt, de azt mondom,
105 25| látom magam előtt, ahogy őt utoljára láttam. Az a nő,
106 26| iratot szerezhetni, mely őt a legnagyobb veszélytől
107 26| tulajdonává lett, midőn bírta őt, midőn rajta állt, hogy
108 26| kezéből, tehette-e azt, hogy őt ismét kibocsássa egy oly
109 26| ha találkozik férfi, ki őt e kegyetlenségéért elítélheti,
110 26| minden asszony fel fogja őt menteni.~Egyedül Melchior,
111 26| anyádat várom.~– Jó volt őt Melchior által mindenről
112 26| öregasszony nagyon megszánta őt, midőn így látta maga előtt,
113 26| csak hallgasson; engedje őt beszélni.~– Fertőy uramöcsémet (
114 27| iratot szerezhetni, mely őt a legnagyobb veszélytől
115 27| tulajdonává lett, midőn bírta őt, midőn rajta állt, hogy
116 27| kezéből, tehette-e azt, hogy őt ismét kibocsássa egy oly
117 27| ha találkozik férfi, ki őt e kegyetlenségéért elítélheti,
118 27| minden asszony fel fogja őt menteni.~Egyedül Melchior,
119 27| anyádat várom.~– Jó volt őt Melchior által mindenről
120 27| öregasszony nagyon megszánta őt, midőn így látta maga előtt,
121 27| csak hallgasson; engedje őt beszélni.~– Fertőy uramöcsémet (
122 28| hányni, hogy miért hagyta őt ily soká vigasztalanul,
123 28| Jöjjön, anyám – erőlteté őt gyöngéden Judit a másik
124 29| keresé nyomodat; el tudnád-e őt hagyni most, víg cimborák
125 29| elhagynád-e az egész világért őt. Egy egész paradicsom mosolygása
126 29| díjáért, addig ön megelőzheti őt, s kezébe kaphatja a veszélyes
127 30| van lelke rejtekében, aki őt elfoglalva tartja, azt mindennap
128 30| öltött livrét? Én szeretném őt jogigazgatómnak választani.~–
129 30| megismerteti; olyankor én őt mindig a fiskálisomhoz szoktam
130 30| gyakran eltűnt máskor is, hogy őt fölkeresse.~Szerafin egyszer
131 30| találkozott veled; egyébiránt őt akár esztendőszámra ne lássad,
132 30| nem érné. De ön nem fogja őt megmenteni.~– Miért hiszi
133 30| Egy ujjam nem mozdul, hogy őt űzze; egy szavam nem riasztja
134 30| hegyét nyújtani, mert ha őt fölemelné, akkor neki kellene
135 30| könyöke ki van szakadva, de az őt nem zsenírozza; ő azért
136 30| egyikét fölhasználja, hogy őt megmentse, a másikban már
137 30| azután a nők, kik segíték őt ágyba fektetni, biztosíták
138 31| nap bürójában ül. Hagyjuk őt ott. – Hanem annál többet
139 31| asszonyság? Én nagyon szeretem őt, mert olyan őszinte. Százmilliomszor
140 31| bizonyos dinnye, amivel őt egyszer Blumné a kis kertben
141 31| hozzáment. Ez tönkretette őt vagyonában. Ezek az emberek
142 31| parányi kéz védhetné meg őt.~Az öreg Lávayné indulatba
143 31| asszony keze által kihozta őt a sírból, hogy egy asszony
144 32| arcát. Sokszor vigasztalta őt itt az ablak alatt, most
145 32| mint Béla, tenyerén kellene őt hordoznia azokért, amiket
146 32| s azon est óta, melyben őt a lánghalálból kiragadta,
147 32| életpír derülni. A herceg, ki őt néha meglátogatta, arra
148 32| torokköszörülését; a komornyik utasítá őt a nagyságos asszonyhoz,
149 32| Azért Szerafin fogadhatta őt nyájasan; mondhatta neki: „
150 32| az lepte meg, hogy Kolbay őt első látásra tegezni kezdé,
151 32| tulajdonaiért választotta őt férjül. Kérem, még mindig
152 32| De ha meg nem kaphattam őt, rá fogok találni a gazdag
153 33| komornyik tudta már, hogy őt mindenkor be szabad bocsátani.~
154 33| taszított el magától, midőn az őt fel akarta emelni; csak
155 33| Béla még most is szánta őt.~– Ellenem nem vétett ön,
156 33| Szerafint megszabadítád. Őt most nem éri a csapás.~–
157 33| Béla még most is kimenté őt a világ előtt.~Hanem az
158 33| Oh, te boldoggá fogod őt tenni, ha e levelet feltöretlen
159 34| egész politikai divat, mely őt felszínre emelte, avulóban
160 34| botrány miatt el lehetne őt ejteni. Kinek is volna kedve
161 34| által. Rég ideje már, hogy őt „fiú”-nak nevezték, ahhoz
162 34| elfáradtam.~Béla fölemelé őt a székből.~Odahajolt hozzá
163 34| hazafiakkal együtt „Szózat”-ot énekelni ünnepélyes alkalmakon?
164 34| rimánkodik, nehogy el találja őt az asszony felejteni; hogy
165 34| számára egyengetni az utat, őt magasztalni, karjaikon hordani,
166 35| készült abban.~„Ma láttam őt!…~Mikor kocsim a kapun kigördült,
167 35| kicsoda?~Vagy nem fogja őt látni senki, csak én? Nem
168 35| amik közt végigfuvallja őt a sírbolti szellő?~Óh, e
169 35| csodabogár csakugyan érdekli őt.~– Nem tetszik levetni a
|