Fejezet

4501    22|                 lélek aluszik, s áldotta a vihart, mely fergeteg szárnyával
4502    22|             vihar, mit üldözők neki! mit a kifáradt test aléltsága
4503    22|                 éjszaka sem maradnak el. A lélek vadászkutyái, akik
4504    22|              volt otthon!~Ifjú nő, kihez a férjnek nem „szabad” közelíteni.~
4505    22|            közelíteni.~Aztán meddig tart a nők hűsége? Vajon van-e
4506    22|                külföldre, hanem megkérdi a legelső éjszaka csillagaitól,
4507    22|          elérkezett. Az utolsó napot már a kerepesi téglavetők agyagvermeiben
4508    22|         megszólítás nélkül beeresztettek a vámon.~Legelső hely, ahova
4509    22|                hely, ahova sietett, volt a színház. Pedig őrizkednie
4510    22|            rongyokban valaki észrevegye.~A kapu előtt ki volt függesztve
4511    22|                 előtt ki volt függesztve a színlap, a lámpavilágnál
4512    22|               volt függesztve a színlap, a lámpavilágnál olvasá: „Lávayné
4513    22|                   lelke forró lett, mint a pokol.~Judit jutalomjátéka
4514    22|                   Ezért siet annyi ember a színházba ebben a rossz
4515    22|                  ember a színházba ebben a rossz időben, azért robog
4516    22|                 robog annyi fényes hintó a kapu elé. És ő minden egyes
4517    22|                   de kivált azokra, akik a hintókon érkeznek!~Ott maradt
4518    22|            hintókon érkeznek!~Ott maradt a szomszéd vendéglő falának
4519    22|                falának támaszkodva, amíg a színmű elkezdődik, és nézte
4520    22|               arcokat, amiket egy percre a lámpák megvilágítottak.
4521    22|              kertészlegény bokrétát visz a kötényével letakarva, azt
4522    22|                az embert nyakon ragadni, a bokrétát kitépni kezéből
4523    22|               bokrétát kitépni kezéből s a sárba taposni. Pedig akkor
4524    22|                  aki nem tűrheti odabenn a nagy melegséget.~Nemsokára
4525    22|          melegséget.~Nemsokára rákezdték a zenét. Az öreg dob keresztülhallatszik
4526    22|               utcára. Nemsokára kezdődik a játék.~Béla képzelmében
4527    22|             képzelmében maga is ott volt a nézőkkel zsúfolt teremben,
4528    22|                zsúfolt teremben, s várta a függöny fellebbenését.~A
4529    22|                 a függöny fellebbenését.~A tapsvihar, mely keresztülzengett
4530    22|         tapsvihar, mely keresztülzengett a falakon, jelenté, hogy Judit
4531    22|                  Azután csendesség lett, a közönség figyel. Judit játékát,
4532    22|                haragudni: mit háborgatja a „nézők” figyelmét ilyenkor.~
4533    22|                 ilyenkor.~És újra zendül a taps. Talán nem is Juditnak
4534    22|                másiknak, harmadiknak, ki a lámpa nimbuszba lépett,
4535    22|              tapsra oly féltékeny azért. A szerelem az, melyet a düh
4536    22|             azért. A szerelem az, melyet a düh fokoz, s a büszkeség,
4537    22|                az, melyet a düh fokoz, s a büszkeség, mely a megaláztatással
4538    22|               fokoz, s a büszkeség, mely a megaláztatással verseng.
4539    22|             verseng. Minden taps, melyet a férj hall, azt tudatja vele,
4540    22|                  királynő „és” szolganő, a legfüggetlenebb népnek királynéja
4541    22|      legfüggetlenebb népnek királynéja s a legzsarnokabb úrnak szolgája:
4542    22|            legzsarnokabb úrnak szolgája: a közönségé.~Irtóznék odabenn
4543    22|                  és fürkészni vonásaiban a valót, akkor, amidőn alakoskodik.~
4544    22|           belépti jegyet kapni úgy, hogy a pénztárhoz ne kellene érte
4545    22|              akad olyan derék ember, aki a színpadi hősök kivégeztetésénél
4546    22|          kivégeztetésénél többre becsüli a friss bifszteket, s elhagyja
4547    22|                fickótól el lehetne kérni a térti jegyét. Szokás az
4548    22|                  térti jegyét. Szokás az a színház kapujában.~A harmadik
4549    22|                  az a színház kapujában.~A harmadik felvonás után jött
4550    22|                menni, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy beléjük
4551    22|                 ismét visszatámaszkodott a küszöbnek.~Megint jött valaki
4552    22|            küszöbnek.~Megint jött valaki a színházból. Ez alkalmasint
4553    22|         szégyenkedve megszólítá: „kérném a térti jegyét.” A megszólított
4554    22|                  kérném a térti jegyét.” A megszólított félreérté a
4555    22|                 A megszólított félreérté a kérelmet, s odaadta neki
4556    22|                  élethűséggel visszaadni a nő kétségbeesését, midőn
4557    22|                 nő kétségbeesését, midőn a királynő és a szerető küzdenek
4558    22|      kétségbeesését, midőn a királynő és a szerető küzdenek szívében
4559    22|            felejtse majd magával bevinni a színpadra. Itt a méreg,
4560    22|                 bevinni a színpadra. Itt a méreg, itt a tőr, itt az
4561    22|              színpadra. Itt a méreg, itt a tőr, itt az elhajítani való
4562    22|               elhajítani való gyűrű; itt a pecsétes levelek. Mindezeket
4563    22|                    Köszönöm. Tegye kérem a többi közé a tálcára.~–
4564    22|                 Tegye kérem a többi közé a tálcára.~– De ez nem rekvizitum-levél,
4565    22|               kegyednek szól, most hozta a posta. Kívül az van ráírva,
4566    22|                   sürgős”.~Judit átvette a levelet, s rögtön megismerte
4567    22|              Szerafin kezét.~Odakünn már a zenészek számára csöngettek,
4568    22|          zenészek számára csöngettek, de a levél sürgős volt, azt el
4569    22|                 el lehete addig olvasni.~A levél így szólt~„Kedves
4570    22|      felhőárnyékot hamar letörlé arcáról a további sorokból felidézett
4571    22|               jelenet után rögtön eltűnt a kastélyból, senki sem tudta
4572    22|                 Szélaknaynéhoz menekült. A grófnénak írni nem akartam,
4573    22|                 ugyanaz, ami az enyém. Ő a férjben neje iránti féltékenységet
4574    22|          országban: ő Pestre fog sietni. A féltés csak egy tárgyat
4575    22|             féltés csak egy tárgyat Iát, a többire nézve vak. Azért
4576    22|                 jól, hogy az ő lábnyomai a te kapudban fognak végződni…”~
4577    22|                  nem olvashatott tovább: a világ elsötétült előtte;
4578    22|             elsötétült előtte; lerogyott a székre.~Béla üldözve és
4579    22|              alatt meg kell fulladnia.~– A játék elkezdődött! A kegyed
4580    22|                     A játék elkezdődött! A kegyed jelenése következik! –
4581    22|               figyelmeztetése.~Ah! Ebben a percben játszani indulni!
4582    22|                játszani indulni! Kiállni a lámpafény elé, ezzel a dúlt
4583    22|           Kiállni a lámpafény elé, ezzel a dúlt arccal; hazudni királynéi
4584    22|                  királynéi dölyföt ezzel a reszketéssel minden tagján;
4585    22|                  indulatokat szenvelegni a kétségbeesés tőrével szívében!~
4586    22|                  lenni. Rab vagy, eredj, a te urad vár.~Judit kitántorgott
4587    22|                  vár.~Judit kitántorgott a színpadra. Hosszú taps fogadta;
4588    22|                 fogadtak, aki szépen tud a közönség előtt meghalni.
4589    22|          játszott még ilyen szépen.~Maga a kritika is elismeré, hogy
4590    22|                tűnik fel ugyanegy arcon, a kegyetlen fagyon keresztüllövellő
4591    22|               adva.~Akik látták őt abban a jelenetben, amidőn egyedül
4592    22|              kendőjét lobogtatják; amint a rémjelenetet lelke előtt
4593    22|             kifesti, és amidőn megjönnek a hírrel, hogy a kegyelem
4594    22|                 megjönnek a hírrel, hogy a kegyelem későn jött, a kedves
4595    22|              hogy a kegyelem későn jött, a kedves fő legördült, s midőn
4596    22|             kedves fő legördült, s midőn a királyné leomlik a porba,
4597    22|                 midőn a királyné leomlik a porba, koronáját messze
4598    22|               azt kelle hinniök, hogy ez a művészet remeke; és tapsoltak
4599    22|                   aki így tudja játszani a nő szenvedését.~Hanem akik
4600    22|                  látták őt még azután is a földön fekve, midőn a függöny
4601    22|                 is a földön fekve, midőn a függöny legördült, s látták
4602    22|                 onnan ismét vissza, hogy a jutalmazó közönség kihívására
4603    22|                  már. Ott járt alá s fel a színház előtt.~A játék vége
4604    22|               alá s fel a színház előtt.~A játék vége felé hintók,
4605    22|                 s hosszú falanxot állnak a színházzal szemben, uraságokra
4606    22|                 Az előadásnak vége lett, a hintók egymás után robogtak
4607    22|              hintók egymás után robogtak a színház csarnoka elé, selyemruhás
4608    22|                  s tovarobogott. Az utca a fényes hintófalanxtól megüresült.
4609    22|               jár ekvipázson. Óh, az nem a nagy urak kegyence, aki
4610    22|                is gyalog megy haza ebben a sárban.~Azután a színészek
4611    22|              haza ebben a sárban.~Azután a színészek kezdtek hazaszállingózni,
4612    22|                  kik hamarább bevégezték a fényes hercegekből fakó
4613    22|                lépett ki rajta, kit Béla a félhomályban is megismert.
4614    22|              ázzék.~Béla ott állt előtte a küszöbhöz támaszkodva. Judit
4615    22|                  nézett arcába, midőn az a kettős lámpa világába érve,
4616    22|               tünemény átvillant előtte. A szép nemes arcvonásokon
4617    22|            csüggetegség volt látható. Ez a kép szívébe égette magát
4618    22|                 őt előre haladni, s csak a távolból követte azután,
4619    22|              költsön kísérgetésével.~Nem a régi kényelmes belvárosi
4620    22|                ház előtt becsöngettek, s a kapun át eltűntek Béla szemei
4621    22|                lopni indul.~Előcsengette a házmestert.~A gyanús háziőr
4622    22|               Előcsengette a házmestert.~A gyanús háziőr szemei előtt
4623    22|              háziőr szemei előtt kellett a legelső próbát kiállania.~–
4624    22|              legelső próbát kiállania.~– A színháztól jövök, én vagyok
4625    22|              színháztól jövök, én vagyok a szolga. Megtaláltam a tensasszony
4626    22|             vagyok a szolga. Megtaláltam a tensasszony smaragdgyűrűjét,
4627    22|        tensasszony smaragdgyűrűjét, amit a színpadon elejtett, tudja,
4628    22|           elejtett, tudja, mikor elküldi a hírnöktől. Ott volt a kulisszák
4629    22|            elküldi a hírnöktől. Ott volt a kulisszák közt, én találtam
4630    22|         kulisszák közt, én találtam meg.~A házmester megnézte a gyűrűt.
4631    22|                meg.~A házmester megnézte a gyűrűt. Valóságos smaragd
4632    22|                  is kelle gondolni, hogy a házmester észre ne vegye,
4633    22|           szükséges; hiszen maga kimehet a kocsmán keresztül; kár is
4634    22|         csengetni. Ismerősök bejárhatnak a kocsmaajtón is.~A házmester
4635    22|            bejárhatnak a kocsmaajtón is.~A házmester azzal visszament
4636    22|                 Béla óvatosan haladt fel a lépcsőn.~A házicselédet
4637    22|           óvatosan haladt fel a lépcsőn.~A házicselédet már nehezebb
4638    22|              mert az valószínűleg ismeri a színházi szolgákat.~Azután
4639    22|               színházi szolgákat.~Azután a folyosóra feljutva, nem
4640    22|             biztonsággal tájékozni, hogy a sok ajtó közül melyik lesz
4641    22|              kezében, ki dalolva ment le a lépcsőn; valószínűleg a
4642    22|                  a lépcsőn; valószínűleg a kútra sietett, s azalatt
4643    22|              ajtaját nyitva hagyta.~Béla a lépcsőtornác ajtaja mögé
4644    22|               ajtaja mögé húzta magát, s a cseléd nem vette őt észre.~
4645    22|                nem vette őt észre.~Amint a kút kámváját hallotta zakatolni,
4646    22|             hallotta zakatolni, hirtelen a nyitva maradt ajtóhoz lépett,
4647    22|            oldalt nyílt az előpitvarból, a másik szemközt levő szárnyajtó
4648    22|           szemközt levő szárnyajtó volt, a harmadik a konyhába vezetett.~
4649    22|              szárnyajtó volt, a harmadik a konyhába vezetett.~Béla
4650    22|                  konyhába vezetett.~Béla a szőnyegajtó kilincsét próbálta;
4651    22|                miknek szövetén keresztül a túlsó szobába látott.~Nejét
4652    22|              senkit.~Az étek érintetlen, a pohár üresen állt előtte;
4653    22|                pohár üresen állt előtte; a lámpa üvegét nézte merően,
4654    22|                mint egy halott. Arcán az a végtelenség eszméjének kifejezése,
4655    22|           eszméjének kifejezése, mellyel a reménytelen bánat oly márványszerűvé
4656    22|           változtatja az élő tekintetet. A szemek követni akarják a
4657    22|                 A szemek követni akarják a gondolatokat, mik túljárnak
4658    22|              gondolatokat, mik túljárnak a láthatáron.~Az étel elhűlt,
4659    22|              hiszen ő adta azt Juditnak.~A nő két kezét összetartva,
4660    22|           összetartva, tenyerébe fekteté a kis medaillont, s amint
4661    22|             tekintete ellágyult, vonásai a rideg bánatból méla keservbe
4662    22|                  át, szempilláit lezárta a tóduló könny, s ajkai rebegni
4663    22|                 mintha beszélnének ahhoz a képhez, mintha intéseket,
4664    22|                 kérnék, óvnák valamitől.~A két kéz mindig közelebb
4665    22|                kéz mindig közelebb hozta a képecskét a némán rebegő
4666    22|               közelebb hozta a képecskét a némán rebegő ajkakhoz. Midőn
4667    22|                 az igen jó gondolat volt a nőtől, hogy azon percben
4668    22|             vagyok, mily kétségbeesett!”~A külső ajtó nyikorgott.~–
4669    22|               ajtó nyikorgott.~– El, el! A belső szobába.~Judit hirtelen
4670    22|                 s Bélát elrejté, mielőtt a cseléd belépett volna. Már
4671    22|             estebédje előtt ült ismét, s a sült feldarabolásához kezdett.~
4672    22|                feldarabolásához kezdett.~A belépő nőcseléd kandian
4673    22|            nőcseléd kandian tekinte szét a szobában.~– Nini, már el
4674    22|               ízében reszketni.~– Hát az a bohó színházi szolga úgy
4675    22|                     Azt én nem tudtam.~– A házmester mondta, hogy meglelte
4676    22|          házmester mondta, hogy meglelte a tensasszony elejtett gyűrűjét,
4677    22|               vissza.~Judit most értette a mese összefüggését.~– Igen,
4678    22|              mese összefüggését.~– Igen, a gyűrűt meghozták, de az
4679    22|                 ismerek.~– Parancsol még a tensasszony valamit?~– Igen,
4680    22|                 alulról, ma éhes vagyok.~A nőcseléd megbámulta e szónál
4681    22|                elmúlik az álmatlanságom.~A cseléd mindent elhitt szépen.
4682    22|           asszonyok, akik örömest isszák a bort.~Judit csak most kapta
4683    22|                 vesz. Nem akarja viselni a bujdosás átkát tovább; bevégzi
4684    22|                tovább; bevégzi azt, amit a sors úgyis bevégzett már.
4685    22|               már. Hulláját majd kivetik a habok valahol a partra.~
4686    22|                  kivetik a habok valahol a partra.~És Judit játszotta
4687    22|               partra.~És Judit játszotta a gyászos özvegy szerepét,
4688    22|                 keresteté férjét azokban a partra vetett maradványokban,
4689    22|      maradványokban, mikről mai világban a napi közlönyök úgy beszélnek
4690    22|             botránkozva vevék észre, sem a temetésre el nem ment, sem
4691    22|                el nem ment, sem későbben a sírt egyszer sem látogatá
4692    22|                  Judit arcával gyászolta a halottat, míg szívében boldogul
4693    22|             arcán közönyt mutatott; hisz a halottat már nem kell félteni,
4694    22|                 némely ember természetét a bánat. Amíg Judit nem gyászolt,
4695    22|                   azért, hogy eltitkolja a rejtve tartott férjt, kinek
4696    22|         féltékeny vágytársnő is támad, s a legármányosabb titkosrendőrség
4697    22|           legármányosabb titkosrendőrség a szerencsétlen imádó s a
4698    22|                  a szerencsétlen imádó s a féltékeny nő.~Annyira már
4699    22|                már mindenki rájött, hogy a szép özvegy valakit szerelmével
4700    22|          iparkodott e titkot felfedezni.~A csalatkozott imádók lassanként
4701    22|      csalatkozott imádók lassanként arra a felfedezésre is eljutottak,
4702    22|         felfedezésre is eljutottak, hogy a boldog kiválasztott nem
4703    22|             gazdag ember, s mindig eljár a színházba, mikor Judit játszik,
4704    22|             félóra hosszat is.~Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fú.~
4705    22|                  Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fú.~A Volozov hercegrőli
4706    22|               haraszt, ha a szél nem fú.~A Volozov hercegrőli mese
4707    22|             elterjedt az egész városban.~A herceg gyakran jár titokban
4708    22|           gyakran jár titokban bérkocsin a külvárosi keresztutcákba,
4709    22|               felől; majd az egyik, majd a másik szálláson jönnek össze;
4710    22|               ragyog; bizonyos óráin túl a napnak senkire nézve sincs
4711    22|                    játszotta remekül azt a szerepet, melynek pirosítója
4712    22|             szerepet, melynek pirosítója a szégyen.~A gúnypillantást,
4713    22|            melynek pirosítója a szégyen.~A gúnypillantást, a sértő
4714    22|               szégyen.~A gúnypillantást, a sértő célzatokat tudta azzal
4715    22|             sértő célzatokat tudta azzal a dacoló mosollyal fogadni,
4716    22|                mosollyal fogadni, amivel a bukott angyalok valaha az
4717    22|        rágalmazák, gúnnyal illeték, csak a fátyolt segítének sűrűbbre
4718    22|                 Béla rejtekét eltakarta. A feleség rossz híre volt
4719    22|                híre volt az angyalszárny a bujdokló férj menedéke fölött.~
4720    22|              volt-e gazdag jutalma érte?~A nap fele a kínos szerepé,
4721    22|                 jutalma érte?~A nap fele a kínos szerepé, a világé,
4722    22|                nap fele a kínos szerepé, a világé, a szégyené volt,
4723    22|                 kínos szerepé, a világé, a szégyené volt, a másik fele
4724    22|                 világé, a szégyené volt, a másik fele a szívé, a szeretőé,
4725    22|              szégyené volt, a másik fele a szívé, a szeretőé, a vigasztalásé.~
4726    22|              volt, a másik fele a szívé, a szeretőé, a vigasztalásé.~
4727    22|                fele a szívé, a szeretőé, a vigasztalásé.~Ha a nap egyik
4728    22|             szeretőé, a vigasztalásé.~Ha a nap egyik felében a pokol
4729    22|                   Ha a nap egyik felében a pokol dacos izgalmát viselte
4730    22|                  izgalmát viselte arcán, a másik felében a menny nyugalmát
4731    22|           viselte arcán, a másik felében a menny nyugalmát hordozá
4732    22|              Hanem egyben ismét hibázott a nő. Hibázott éppen szerelmének
4733    22|             férjének anyját nem tudósítá a valóról.~Szerafin levele
4734    22|             könnyein keresztül; de lát-e a nő valakit szerelmesén kívül.
4735    22|                   gyanút költene.~…Hanem a kihullott könny megbosszulja
4736    23|               hírét hallotta.~És valóban a szép delnőnek nehéz lett
4737    23|               hírét nem hallani, annyira a világ szeme előtt járt.~
4738    23|                leltek leereszkedésükért.~A Fertőy családnál sohasem
4739    23|                 előtt. Akkor oszlik szét a vidám társaság.~Minden keresztülutazó
4740    23|                 mesélni, hogy hol van az a Kalifornia, amelynek bányái
4741    23|             költségeit fedezik?~Ezt maga a férj sem tudta.~Fertőy annyit
4742    23|               Fertőy annyit tudott, hogy a világ azt hiszi, miszerint
4743    23|              emlegetni, hanem annyit meg a maga részéről bizonyosan
4744    23|        bizonyosan tudott, hogy ha van is a közvéleménynek e tekintetben
4745    23|             Szerafinnak ez úton jutnának a módszerek a divatkirálynői
4746    23|                úton jutnának a módszerek a divatkirálynői szerephez,
4747    23|               tőkének nevezett volna, de a tudvalevő fényűzéshez nem
4748    23|                gazdag udvarlók is voltak a nő körül, s csaknem kétségtelen,
4749    23|                 kitudni, vajon melyik az a sok közül.~Pedig milyen
4750    23|                milyen hévvel üldözte ezt a felfedezést! Nem azért,
4751    23|            mintha tán sértett becsérzete a csábító vérére szomjazott
4752    23|            szomjazott volna, hanem azzal a praktikus utógondolattal,
4753    23|           praktikus utógondolattal, hogy a bőkezű imádót ne a nő ruinálja „
4754    23|                  hogy a bőkezű imádót ne a nő ruinálja „egyedül”.~Hanem
4755    23|               volt az életben! Fertőy és a világi mendemonda vizslái
4756    23|                beszámolni. Egyszer aztán a nyomozott imádó elutazott
4757    23|     megházasodott, vagy egészen elmaradt a háztól, s a kergetők a puszta
4758    23|             egészen elmaradt a háztól, s a kergetők a puszta közepén
4759    23|          elmaradt a háztól, s a kergetők a puszta közepén találták
4760    23|               Hisz ő maga húzta tűbe azt a fonalat, hanem azután a
4761    23|                  a fonalat, hanem azután a fonalat nem tudta többé
4762    23|                kezébe kapni.~Ő maga volt a kísértő, ki a tetőről megmutatta
4763    23|                  maga volt a kísértő, ki a tetőről megmutatta a vidék
4764    23|                  ki a tetőről megmutatta a vidék szépségeit, hanem
4765    23|               bosszúsan tapasztalá, hogy a ravasz görög megcsalja magát
4766    23|             ravasz görög megcsalja magát a sátánt; titokban elfoglalja
4767    23|              sátánt; titokban elfoglalja a szép vidéket, s a szenzálról
4768    23|             elfoglalja a szép vidéket, s a szenzálról utólagosan semmit
4769    23|        utólagosan semmit sem akar tudni.~A herceg inkább kerülte, mint
4770    23|                  kerülte, mint látogatta a házat, s ha megjelent is
4771    23|         megjelent is Szerafin estélyein, a nők mulattatása helyett
4772    23|               mulattatása helyett inkább a férfiakkal kártyázott, s
4773    23|             kártyázott, s még ott is azt a gorombaságot követte el,
4774    23|            gorombaságot követte el, hogy a házigazda pénzét elnyerte.
4775    23|               Így nem tesznek azok, akik a háziasszonyba szerelmesek.~
4776    23|                 gyönge selyemszál akadna a kezébe ebből a gubancból,
4777    23|         selyemszál akadna a kezébe ebből a gubancból, arról ő az egészet
4778    23|             saját motollájára, úgy, hogy a pillebáb pusztán maradna
4779    23|                 holnap olyan hozzá, mint a jég, s holnapután egy rég
4780    23|                 egy pillanat múlva ismét a bűnbánat dicsfényében a
4781    23|                  a bűnbánat dicsfényében a családi hűség enyhe légkörébe
4782    23|                  az önfeledt szenvedély, a meghasonlás, a viszontlátási
4783    23|               szenvedély, a meghasonlás, a viszontlátási szcénák, a
4784    23|                 a viszontlátási szcénák, a bizarr fantáziák és a hitvesi
4785    23|           szcénák, a bizarr fantáziák és a hitvesi megtérés; ez mind
4786    23|            nagyobb erszényű pártfogó, ki a felismert házibarát minőségében
4787    23|             kénytelen volt elismerni azt a jogviszonyt, mely szerint
4788    23|                jogviszonyt, mely szerint a más szobájához mellékkulcsot
4789    23|         mellékkulcsot tartani együtt jár a saját ládájáhozi mellékkulcs
4790    23|                átengedésével, vagy pedig a Hargitay-féle örökséget
4791    23|           keríteni.~Ez utóbbira nézve az a baj forog fenn, hogy a kérdéses
4792    23|                az a baj forog fenn, hogy a kérdéses végrendelet a megyeház
4793    23|              hogy a kérdéses végrendelet a megyeház elégésekor csakugyan
4794    23|         elégésekor csakugyan ottveszett, a megmentett okiratok között
4795    23|               anélkül pedig bírói ítélet a legjobb akarat mellett sem
4796    23|               ugyan azt replikázta, hogy a végrendeletnek meg kell
4797    23|                  határidő is tűzetett ki a bíróság által, a per alatti
4798    23|             tűzetett ki a bíróság által, a per alatti birtokok jövedelme
4799    23|                Csak ki kellett Fertőynek a kezét nyújtani utána, hogy
4800    23|               kellett.~Legelébb is annak a kis rózsafa szekrénynek
4801    23|                  kis rózsafa szekrénynek a kulcsa, melybe Szerafin
4802    23|                  be ablaktábláit, csupán a vékony csipkefüggönyök szűrik
4803    23|               csipkefüggönyök szűrik meg a beható napvilágot. Csak
4804    23|              Szerafin angol kulcsot tart a szekrénykéhez, mely minden
4805    23|                ellen biztosít.~Tehát ezt a kulcsot kellett Fertőynek
4806    23|                 minél előbb megszerezni.~A kulcsot Szerafin mindig
4807    23|         felejteni. Egy kis acéllánc volt a kezén, azon függött a kulcs,
4808    23|               volt a kezén, azon függött a kulcs, ékszernek is nézhette,
4809    23|                  ajánlkozott virrasztani a beteg ágya mellett, s midőn
4810    23|     száztizenhatot ütött egy perc alatt, a száztizenhatodiknál sikerült
4811    23|             száztizenhatodiknál sikerült a láncot lekapcsolni a beteg
4812    23|            sikerült a láncot lekapcsolni a beteg nő kezéről. Szerafin
4813    23|                  aztán kinyitotta Fertőy a szekrénykét.~Kezében volt
4814    23|                szekrénykét.~Kezében volt a rejtélyes napló, kitárultak
4815    23|              annyi előnyt ígért magának. A nő forró fekhelyén zilált
4816    23|                  hagymázosan fantaziált; a férj pedig kényelmesen végigdűlt
4817    23|              pedig kényelmesen végigdűlt a karszékben, és olvasá neje
4818    23|                  és olvasá neje titkait. A napló így kezdődött:~„Almaim
4819    23|             megvetem; emettől irtózom.”~„A nap mindennap más, változó;
4820    23|                   Sokáig kerülgettem ezt a rémet, el akartam magammal
4821    23|                 de ma már mindennapos ez a lét, érzem, hogy ez valami
4822    23|              álom.”~      ~„Ma Róberttel a mezőn jártam, paraszt földmívesek
4823    23|            voltunk.~Ő így rejté el magát a világ elől, s én követtem
4824    23|             világ elől, s én követtem őt a szalmás viskóba.~Nem volt
4825    23|                 kellett mennem Róberttel a mezőre veteménygyökereket
4826    23| veteménygyökereket ásni.~Mikor tele lett a zsák, Róbert feladta a vállamra,
4827    23|              lett a zsák, Róbert feladta a vállamra, hogy vigyem haza.
4828    23|                  Százszor összeroskadtam a teher alatt, míg hazáig
4829    23|             Otthon ebédet kellett főznöm a hazahozott veteményből;
4830    23|            hazahozott veteményből; amint a gyökereket válogattam, egy
4831    23|                  egy kettős gyökér akadt a kezembe, melynek egészen
4832    23|             egészen más színe volt, mint a többinek.~Odakinn az ablak
4833    23|                   Odakinn az ablak alatt a parasztasszonyok daloltak: „
4834    23|               amiért ilyen szegény lett.~A kettős gyökeret is közé
4835    23|                  gyökeret is közé főztem a többinek.~Róbert azután
4836    23|           nevetett, és húzott le magával a földre, míg együtt lezuhantam
4837    23|                 aztán arccal lefektették a földre, hogy megverjék,
4838    23|                megverjék, akkor úgy fájt a szívem, majd megszakadt.~
4839    23|               megvallani, hogy én vagyok a bűnös.~Még azt is megnéztem,
4840    23|                  azt is megnéztem, mikor a koporsóban feküdt. Olyan
4841    23|                 ezután kimentem játszani a többiekhez.~Még álmomban
4842    23|               voltunk már csak, én és ő; a többit megölte a láz és
4843    23|                én és ő; a többit megölte a láz és a golyók.~Csak egy
4844    23|                  többit megölte a láz és a golyók.~Csak egy ágyú szólt
4845    23|                 Csak egy ágyú szólt még, a mienk. Annak én voltam a
4846    23|                 a mienk. Annak én voltam a tüzérje. Szolgálnom kellett,
4847    23|                mind.~Féltem, iszonyodtam a csatától; de ha ő rám tekintett,
4848    23|                  meg magunkat; írjuk alá a békét. Látod, mégis szép
4849    23|               fölébredsz. Jer, tűzzük ki a fehér zászlót. Nézd, ingfodromat
4850    23|             járt-kelt előttem alá s fel, a gránátok sivítottak körülünk
4851    23|                  villant át lelkemen.~Ez a fantom engem mily régóta
4852    23|              állhatatosan kínoz.~Ha most a kanócot lebocsátanám a lőlyukra,
4853    23|              most a kanócot lebocsátanám a lőlyukra, egy lobbanás,
4854    23|           Akartam, hogy ne lássam többé. A kanócot lebocsátottam a
4855    23|                  A kanócot lebocsátottam a lőlyukra. Szememet eltakartam,
4856    23|              eltakartam, hogy ne lássam. A föld megrendült alattam,
4857    23|         megrendült alattam, s én éreztem a meleg véresőt, amint nyakamat
4858    23|                is előttem állt, csakhogy a fejét hátrafordította, s
4859    23|                 vissza hidegen; csakhogy a szívén keresztül lehetett
4860    23|          keresztül lehetett látni, amint a golyó átfúródott rajta.~
4861    23|             fölébrednem!”~      ~„Mintha a cári palotában lettünk volna
4862    23|            utaztam mindaddig, míg azokat a különös hegyes kupolájú
4863    23|           siketítő zajjal. Azt mondták: ,A cár születése napja van
4864    23|                 ma.’~Be akartam surranni a néptömeg között a palota
4865    23|               surranni a néptömeg között a palota kapuján; egy őrt
4866    23|              utánam nyúlt, s elérte vele a vállamat, de meg nem tudott
4867    23|              tudott szúrni. Úgy érzettem a vas hidegségét.~Nagy széles
4868    23|              állt egy roppant táncterem.~A cári palota táncterme volt
4869    23|               csillár által kivilágítva.~A fényes udvaroncsereg, a
4870    23|                  A fényes udvaroncsereg, a feszes egyenruhák, a gyémántokkal
4871    23|      udvaroncsereg, a feszes egyenruhák, a gyémántokkal rakott delnők;
4872    23|              gyémántokkal rakott delnők; a prémes kaftánok az ó-nemesek
4873    23|           kaftánok az ó-nemesek vállain; a feszes ceremónia-mester,
4874    23|              feszes ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi; a katonai
4875    23|                ki a csoportokat rendezi; a katonai zenekar, mely valami
4876    23|              ünnepélyes indulót játszik; a háttérben a trón magas lépcsőjével,
4877    23|             indulót játszik; a háttérben a trón magas lépcsőjével,
4878    23|                  az óriás termetű cár ül a cárnő mellett; mintha most
4879    23|           nyitott előttem, hogy mehessek a cárig.~Rajtam fekete ruha
4880    23|                 Rajtam fekete ruha volt, a többin mind színes, aranyos,
4881    23|               hímzetes.~Eljutottam egész a trón lépcsőjéig.~A cár intett,
4882    23|                 egész a trón lépcsőjéig.~A cár intett, hogy szóljak,
4883    23|                észre, hogy elfelejtettem a férfi nevét, akiért könyörögni
4884    23|             akiért könyörögni jöttem, el a helyet, ahol fogva van,
4885    23|               juttatni, elmém megtagadta a szolgálatot; ott álltam,
4886    23|                azt talán megértik; hanem a zene közbezendült; táncra
4887    23|           mindent.~Repültünk, keringtünk a hosszú termen végig, s amint
4888    23|             hosszú termen végig, s amint a terem oldalai tükrökkel
4889    23|                 mindenütt láttam magamat a tükrökben. Az oly borzasztó
4890    23|                Pokolbeli vízió!~Nekem az a gondolatom volt, hogy az
4891    23|              táncosom hóhér…”~      ~„Ma a tegnapi álmom folytatását
4892    23|             Ugyanazon úton jöttem vissza a fényes teremből, melyen
4893    23|                már megtudtam, hogy mi az a sok gerendaalkotvány ott.~
4894    23|            gerendaalkotvány ott.~Az volt a vérpad.~A kijárás minden
4895    23|  gerendaalkotvány ott.~Az volt a vérpad.~A kijárás minden végén alabárdosok
4896    23|               lánccsörrenést; felemeltem a szőnyeg egyik szegélyét,
4897    23|                  és kileskelődtem alóla.~A termet szurokfáklyák világíták
4898    23|             szurokfáklyák világíták meg.~A veres fáklyafénynél egy
4899    23|              láncra vert fogoly jött elő a sötét végtelenségből.~A
4900    23|                  a sötét végtelenségből.~A foglyok egyenként lépdeltek
4901    23|             keresztül hallottam.~Egyszer a legutolsó a foglyok sorában
4902    23|           hallottam.~Egyszer a legutolsó a foglyok sorában lépett elő.
4903    23|               kirohanjak rejtekemből, és a kegyetlenek lábaihoz vessem
4904    23|                    Inkább elrejtém magam a függöny alá, és eltakartam
4905    23|        elfojthatlan dobogását, és láttam a rettenetes sötétséget, melynek
4906    23|                arca van az álmodó előtt; a feketeség, a semmi él, mozog,
4907    23|               álmodó előtt; a feketeség, a semmi él, mozog, nő, közelít!~
4908    23|                még akkor is hallottam. S a vércseppek melegét éreztem
4909    23|             Hasztalan, minden hasztalan.~A rém eljön, és együtt él
4910    23|         homlokomat.~Azután lehajtá fejét a vánkosra mellém.~Fehér zubbony
4911    23|              Fehér zubbony volt rajta és a nyakán piros nyakravaló.~
4912    23|                Nem lehet, mert ez tartja a fejemet a nyakammal össze,
4913    23|                 mert ez tartja a fejemet a nyakammal össze, ha leoldanám,
4914    23|     Felsikoltottam. Ágyam előtt feküdtem a szőnyegen, ott ébredtem
4915    23|               Fertőy, miért történt vele a minap az, hogy amidőn nejét
4916    23|               szék volt. Ő le akart arra a székre ülni, Szerafin nem
4917    23|               Fertőy visszatette helyére a naplót, s bezárta a szekrénykét.~
4918    23|              helyére a naplót, s bezárta a szekrénykét.~Most még a
4919    23|                  a szekrénykét.~Most még a kulcsot kellett Szerafin
4920    23|              hallja, kacagott volna ezen a gondolaton, így pedig hideg
4921    23|                  hideget szíveik között.~A beteg nyugtalanul aludt,
4922    23|                   Fertőy kitalálni hitte a lázbeteg álmát. A rettenetes
4923    23|                  hitte a lázbeteg álmát. A rettenetes vetélytárs volt
4924    23|               eszébe.~Valóban reszketett a keze, midőn az acélláncot
4925    23|                keze, midőn az acélláncot a hófehér kézcsuklóra visszacsatolta.~
4926    23|        kézcsuklóra visszacsatolta.~Amint a hideg lánc érte az alvó
4927    23|            érhetetlenül nyögött, s midőn a lánc kezére volt kapcsolva,
4928    23|            maradt ott tovább: csengetett a komornának, s rábízta, hogy
4929    24|                  Fertőy felhagyott azzal a tervével, hogy egy gazdag
4930    24|         elküldött Bárzsing úrért Fertőy.~A hű tanítvány, ki most már
4931    24|              felek nagy félelmére, amint a „Tagsatzung”-ok sora engedé,
4932    24|           principálisánál, ki őt ezúttal a szokottnál is nyájasabban
4933    24|               találom, hogy jó volna, ha a Hargitay-ügy befejezéséhez
4934    24|            találom az időt.~– Hiszen még a határidő messze van. Nem
4935    24|           elégett?~– Hamuvá lett biz az, a megyeház elpusztulásakor.~–
4936    24|             Fertőy nem talált kifejezést a tény megnevezésére.~– Ha
4937    24|                  ütve le szivarja hamvát a csészébe, mintha semmi egyébről
4938    24|             azonban ki akarta belőle ezt a szót kapni mindenáron.~–
4939    24|                  forog csupán fenn; mely a mienk volt, mely valóságos
4940    24|                 hogy fogadjuk el; az sem a mi hibánk, hogy a gyászos
4941    24|                 az sem a mi hibánk, hogy a gyászos forradalom pusztításai
4942    24|                közben az okirat elégett. A gyászos forradalom rendkívüli
4943    24|            például, hány ember jött abba a helyzetbe, hogy hamis kötelezvények
4944    24|       álhitelezők által csőd alá vétesse a vagyonát, mely konfiskáció
4945    24|            volt-e pia fraus? S vetette-e a világ szemükre, ha ezt tették?~–
4946    24|               szemükre, ha ezt tették?~– A világról ne beszéljünk,
4947    24|                 barátom, annak megvannak a saját nézetei, kivált ha
4948    24|                 saját nézetei, kivált ha a kérdés a kormányközegek
4949    24|              nézetei, kivált ha a kérdés a kormányközegek ellen van
4950    24|    kormányközegek ellen van intézve. Itt a bíró, akit meg kell nyugtatni.~
4951    24|               meg kell nyugtatni.~Fertőy a „bíró” szónál véletlen pátoszból
4952    24|               kezét, ami Bárzsingot arra a téveszmére vezette, mintha
4953    24|              vezette, mintha barátja ura a „belső bíró” felől volna
4954    24|                 efelől nyugtatva. Nem az a néhány ezer forint, ami
4955    24|                 legáltatott, óh, nem. De a holtak végakarata előttem
4956    24|                  találkoznám vele egykor a túlvilágon?~Fertőy nem állhatta
4957    24|             találok.~E szónál felpattant a karszékből Bárzsing, hogy
4958    24|                nagyon is nevetett.~– Nem a lelkiismeretről beszélek
4959    24|          beszélek én, kedves barátom; az a papok dolga, hanem a világi
4960    24|                  az a papok dolga, hanem a világi hatóságokról. Az
4961    24|               fogunk tartani. Először is a végrendelet szövegét én
4962    24|                 az én kezem írása, tehát a különbség a múlt és jövendő
4963    24|                 írása, tehát a különbség a múlt és jövendő között semmi.~–
4964    24|                 De hát az aláírások? Hát a pecsétek?~– Kettőről azt
4965    24|                Talán. Nem mondom. De hát a másik három?~– Azok is életben
4966    24|             akarja ön azokat is beavatni a tervbe?~– Óh, nem. Adhatnak
4967    24|                 felszólítja egy levélben a három távollévő tanút a
4968    24|                  a három távollévő tanút a végrendelet ügyében; körülbelül
4969    24|                  ügyében; körülbelül azt a kérdést intézve hozzájuk,
4970    24|                  által, kire bízva volt, a megye levéltárába, nem vétetett-e
4971    24|         drágábban akarja felárvereztetni a hagyományosok és a természetes
4972    24|       felárvereztetni a hagyományosok és a természetes örökösök által.~
4973    24|                 vajon nem fél-e, hogy az a bizonyos elárulhatja.~–
4974    24|                Fertőy jól.) – Azután ami a szükséges pecséteket illeti,
4975    24|           ugyanazok szinte rajta lesznek a leveleken. Evégett azokat
4976    24|                leveleken. Evégett azokat a borítékon nem szükség összetörni,
4977    24|          szivaccsal könnyen letörölhetni a pecséthez ragadt papirost,
4978    24|                 ragadt papirost, s magát a pecsétet akárhová lehet
4979    24|              nekem két hetet mindezeknek a meggondolására; akkor majd
4980    24|                 skandalum! Tele van vele a város. Szép skandalum!~–
4981    24|               Vagy úgy?~– Vajon ki lehet a szép kis magzatkának az
4982    24|               Judit nagysám fiacskájának a papája?~– Hát senki sem
4983    24|                 lakásán Judit, s játssza a világ előtt az özvegyet
4984    24|               világ előtt az özvegyet és a kurtizánt.~– Ah! Az lehetetlen!
4985    24|                  hogy egy nő eltűrje azt a gúnyt, azt a csúfságot,
4986    24|                 eltűrje azt a gúnyt, azt a csúfságot, ami minden oldalról
4987    24|              azért…~– Csupán azért, hogy a férje hollétét eltakarja
4988    24|               vele.~Bárzsing úr most már a derekán harapta ketté a
4989    24|                  a derekán harapta ketté a szivarját, s zúgolódott,
4990    24|                hogy patkányszőrt tesznek a dohánylevelek közé.~– Ezt
4991    24|             boldogságukat. Ne bolygassuk a fülemilefészket.~– Csudálom,
4992    24|                 megjelenjen. Erre megvan a jó tervem. Én tudni fogom
4993    24|                 Bárzsing nagyon csóválta a fejét.~– Higgye el ön nekem –
4994    24|                  én ezt az asszonyt, ezt a férfit, olyan bizonyos,
4995    24|             rájuk haragudni.~Bárzsing úr a szivarjának utolsó csutakját
4996    24|            titkom marad négy fal között.~A két érdemes férfi kezet
4997    24|            elváláskor.~Mi történt azután a válságos két hét alatt a
4998    24|                 a válságos két hét alatt a négy fal között, azt Bárzsing
4999    24|            csomagot Fertőy által küldve. A csomagban három levelet
5000    24|          csomagban három levelet talált, a negyedik volt Fertőyé. Fertőy