Fejezet

5001    24|        idemellékelt három levélből, hogy a felkérdezett tanúk semmit
5002    24|                  tanúk semmit sem tudnak a végrendelet további fázisai
5003    24|                fázisai felől. Egyébiránt a minap tervezett egyezkedés
5004    24|                  annyi figyelemmel, hogy a három válaszadó levél borítékjain
5005    24|              válaszadó levél borítékjain a pecséteket nem törte fel,
5006    24|               ellenére úgy intézte, hogy a neve tökéletesen olvasható
5007    24|          olvasható legyen.~Ez is ismerte a maga emberét.~Tudta jól,
5008    24|               fel fogja azokat használni a kitűzött célra, mert hiszen,
5009    24|          kitűzött célra, mert hiszen, ha a számára testált néhány ezer
5010    24|            néhány ezer forint nem is, de a szegény közintézetek, iskolák,
5011    24|              bizonyosan erősen nyomhatja a lelkét, s kényszerítendi
5012    24|                 lelkét, s kényszerítendi a kellő erkölcsi felmagasulásra.~
5013    24|                az illető helyekről, hogy a kívánt végrendelet ügyvédje
5014    24|             merített” papirosra van-e az a végrendelet írva? (No, mert
5015    24|                 géppapírt használt hozzá a másoló, akkor beleütött
5016    24|                  másoló, akkor beleütött a száraz mennykő, a tanúk
5017    24|              beleütött a száraz mennykő, a tanúk rögtön felismerik
5018    24|                  tanúk rögtön felismerik a különbséget.)~Bárzsing ravaszul
5019    24|              olyan nagy kétfejű sas volt a papír közepén kiformálva
5020    24|              első végrendeletnél mondták a tanúk: „ejnye, de nagy sas!”~
5021    25|                                          A kelepce~Vannak az embernek
5022    25|         találkozhatni, s mikor elválnak, a meglátogatott azon töri
5023    25|                  meglátogatott azon töri a fejét, vajon mi oka lehetett
5024    25|              vajon mi oka lehetett ennek a másiknak arra, hogy engemet
5025    25|                  volt az öreg Lávaynénak a kis Perflexné.~Néha bizony
5026    25|            bizony egyik esős esztendőtől a másikig nem látták egymást,
5027    25|              ellátogatott Szerafinhez, s a vásári bódékban újra feléledt
5028    25|                 mikor az öreg asszonyság a város szigetén levő gyümölcsöskertéből
5029    25|    gyümölcsöskertéből estefelé hazajött, a Blumnéék kertje előtt kellett
5030    25|           kellett elhaladnia, s olyankor a rácson keresztül jó estét
5031    25|                egy buzgó napszámos, akit a gazdája néz.~Egy szép nyári
5032    25|                néz.~Egy szép nyári napon a kis Perflexné ellátogatott
5033    25|                nálam nem teremnek, pedig a kertészem mindent elkövet.~–
5034    25|                 s késő őszig nem kímélem a kezemtől a munkát.~– Már
5035    25|             őszig nem kímélem a kezemtől a munkát.~– Már az igaz, hogy
5036    25|                különben, hogy miről foly a beszéd.~Lávayné egy kosárkában
5037    25|                  látogatóját, ne bántsák a fán azt, ami éretlen.~–
5038    25|                azt, ami éretlen.~– Hanem a dinnyéim szebbek, kedves
5039    25|                 dicsekedék Blumné, midőn a dinnyeágyak felé sétáltak –,
5040    25|           dinnyék is vannak, s különösen a versailles-i, az olyan,
5041    25|             versailles-i, az olyan, mint a cukor. Nicht wahr, Herr
5042    25|                 Herr Gruber?~Herr Gruber a kis menyecske szájának cuppantásáról
5043    25|        kegyeteknél melegágyban keltik ki a dinnyét, üvegharang alá
5044    25|                  nálam, ahol bizony csak a gyepszínbe szoktuk azt vetni;
5045    25|              hogy még másnap is megérzik a szobában; azután egy turkesztáni
5046    25|                faj, melynek tiszta fehér a húsa, és tenyérnyi széles
5047    25|                 lé az egész s édes, mint a méz. Nicht wahr, Herr Gruber?~
5048    25|              Nicht wahr, Herr Gruber?~Ez a tárgy volt az öreg asszonyság
5049    25|                 Nem az, olyan sima, mint a tök, tolvaj el nem vinné,
5050    25|                 legyen szerencsém holnap a kertemben.~– Igen megköszönöm,
5051    25|                megértett Gruber úr, hogy a kezébe adott szilvás kosarat
5052    25|               hallgató fái alá, elővette a tépelődés: „Vajon miért
5053    25|                 ha nem jöttek volna ebbe a városba lakni; ha falusi
5054    25|                   ha Béla nem ment volna a háborúba, ha abban a várban
5055    25|               volna a háborúba, ha abban a várban lett volna helyőrségnél;
5056    25|                 volna, akit tudott volna a kegyelem után járni; – akkor
5057    25|                 más élet volna itten.~Az a szerencséje még, hogy senki
5058    25|                  híre van fia özvegyének a világ előtt. Az almák, körték
5059    25|            magára, ami abban különbözött a hétköznapitól, hogy ezen
5060    25|            fekete alapon, s meglátogatta a Perflexné kertjét.~A kis
5061    25|        meglátogatta a Perflexné kertjét.~A kis vidám asszonyság igen
5062    25|                  Gruber úron kívül senki a kerti nyaralóban. Blumné
5063    25|                pletykákkal is elhalmozta a vendégséget, amit minden
5064    25|        hallgatnak.~Hogy X. kisasszonynak a vőlegénye hogy szökött meg
5065    25|               vőlegénye hogy szökött meg a menyegzőnap előtt, megtudva,
5066    25|                  hogy fakadt sírva – nem a menyasszony, hanem a vőlegény. –
5067    25|                 nem a menyasszony, hanem a vőlegény. – Hogy Q. úr hogy
5068    25|                   úr hogy esküdtette meg a feleségét, hogy nem volt
5069    25|               szekeresgazda, ki ottkapta a tilosban. – Hogy az előkelő
5070    25|          mostanában azt kapták fel, hogy a katonai uszodában úszni
5071    25|              Hogy egy előkelő úr elvette a szakácsnéját, s most senki
5072    25|               visszautasította; megkérte a leányát, az pedig hozzáment! –
5073    25|         asszonyokat ártatlanul mulattat.~A jó öreg asszonyság végtére
5074    25|                is azt kezdte hinni, hogy a tegnapi látogatás s a mai
5075    25|               hogy a tegnapi látogatás s a mai ozsonna egyedül csak
5076    25| közrebocsátásában, egy úri cséza áll meg a kertajtó előtt, s leugrik
5077    25|             leugrik belőle egy férfi, ki a szőlőlugason keresztül mindaddig
5078    25|           közelít, míg annak kijáratánál a társaság elé nem toppan.
5079    25|                 emlékezem rá, öcsémuram. A szomszédasszonynak igazán
5080    25|              kell adni.~Fertőy elfogadta a kínált dinnyét, de azért
5081    25|                  de azért nem ejtette el a fölvett tárgyat.~– Ámbár
5082    25|              fölvett tárgyat.~– Ámbár ez a mi szerencsétlen rokonságunk
5083    25|              viseli. Kegyed cukrot eszik a dinnyéhez? Kóstolja inkább
5084    25|              sóval, úgy jobb.~– Köszönöm a sót. Bizony nem tudom, hogy
5085    25|            dicsérik.~– Remélem, hogy nem a magánéletét.~Az öreg asszonyság
5086    25|                  öreg asszonyság ismerte a viszonyt Judit és Fertőy
5087    25|              tudom, találna söpörnivalót a maga háza előtt is eleget.
5088    25|                 Nicht wahr, Herr Gruber?~A kis Perflexné majd eldőlt
5089    25|                 nem mondhatván „jawohlt” a nem értett témára, a szájába
5090    25|            jawohlt” a nem értett témára, a szájába dugott cantalouptól,
5091    25|               dugott cantalouptól, abban a kínban majd megfulladt.~
5092    25|              Fertőy úgy volt, mint mikor a pápaszemes kígyót ingerlik,
5093    25|              ingerlik, annál kékebb lett a taréja.~– Igaz, asszonynéném,
5094    25|        asszonynéném, hogy sokat ráfognak a szegény színésznőkre, akik
5095    25|          uramöcsém, hogy én nem tanultam a diák meséket, nem tudom,
5096    25|            megszagolt, s attól született a fia, Mars.~Az öreg asszony
5097    25|                  asszony letette kezéből a kis üvegkést, melyet az
5098    25|              asszonynéném, hogy Juditnak a napokban fia született?~–
5099    25|           annyira sem törekedik titkolni a dolgot, hogy a házon kívül
5100    25|                  titkolni a dolgot, hogy a házon kívül tartaná a gyermekét;
5101    25|               hogy a házon kívül tartaná a gyermekét; ott van nála,
5102    25|               annak tizennégy hónapja. S a törvény csak tizenegy hónapig
5103    25|             öléből kölykét, és megfojtom a szeme előtt; talán megölöm
5104    25|          kényszeríteni, hogy letegye azt a nevet, melyet meggyalázott.~–
5105    25|                    Igaza van. Nekem csak a névhez van már közöm, a
5106    25|                  a névhez van már közöm, a személyhez semmi. Hidegvérrel
5107    25|                 fogadok pénzért, s mikor a színpadra lép, hagymakoszorút
5108    25|                asszonynéném, hogy kegyed a saját nevét, én pedig a
5109    25|                  a saját nevét, én pedig a Hargitay-családét veszem
5110    25|                Lávayné megszorította azt a kezet, amely legnagyobb
5111    25|              akiket legjobban szeretett. A harag, a szégyen úrrá lett
5112    25|            legjobban szeretett. A harag, a szégyen úrrá lett egész
5113    25|                 maradhatott tovább ebben a társaságban. Készülődött.~
5114    25|               marasztalta, hogy most jön a fagylalt.~– Eléggé át vagyok
5115    25|                  már lelkemig fagylalva.~A házinő szemrehányásokat
5116    25|                  vállára téve Lávayné. – A többi mind hazudott, mind
5117    25|        titkolódzott előttem, míg egyszer a fejem tetejéig nőtt a sár;
5118    25|            egyszer a fejem tetejéig nőtt a sár; ez az egy becsületes
5119    25|                  történt, nem adná ezért a szigetért, ha asszonynénjét
5120    25|                  is vetődött ő be tegnap a kertjébe. Óh, milyen szerencsétlenség!~–
5121    25|                 az isten áldja meg érte. A dinnye igen jó volt, hanem
5122    25|               dinnye igen jó volt, hanem a magjából nem fogok kérni.~
5123    25|                  Azzal ment egyenesen be a városba.~Forrt lelkében
5124    25|                csak ment és évődött, míg a piacra ért. Itt aztán körültekintett,
5125    25|        körültekintett, hogy merre van az a hivatal, ahol őneki útlevelet
5126    25|                 idők, más emberek voltak a város felett, nem azok,
5127    25|                 meglátja öreg ismerősét, a vén csontot, Kolbayt, szemközt
5128    25|                   nagyon felindulva azon a gondolaton, hogy lehet a
5129    25|                 a gondolaton, hogy lehet a világon élő teremtés, aki
5130    25|                 akarnám kérni, jöjjön be a házamhoz, majd ottan elbeszélem.~–
5131    25|           különben még közelebb van, itt a kert felől bemehetnénk,
5132    25|                  feküdt; az öreg kinyitá a rozzant deszkakerítés ajtaját,
5133    25|                éppen olyan vén fák, mint a gazdájuk, éppen úgy összevissza
5134    25|           víz-sarj, mely őszre lesárgul. A fű sem akar már benne nőni,
5135    25|               sem akar már benne nőni, s a virágok nem akarnak bimbóba
5136    25|              körtefákon; ez is tán abból a repkény-füzérből eredt,
5137    25|      repkény-füzérből eredt, amit egykor a vitéz bajnok homlokára fűztek,
5138    25|            tovább évről évre, mint ahogy a bajnok érdemeinek emléke
5139    25|                   oda leültette Lávaynét a hadastyán.~– Tudom, hogy
5140    25|             kellene, de átallok odamenni a hivatalba, hogy engem ott
5141    25|                 hogy útlevelet szereznék a számára, anélkül, hogy maga
5142    25|              fogja látogatni egyszer azt a kedves derék, jó menyét.~–
5143    25|                  mondja kegyed még: „Azt a derék, becsületes asszonyt”?~–
5144    25|                 kérdé szörnyen elbámulva a hadastyán.~– Igenis, azt
5145    25|                 akarom meglátogatni, azt a némbert. De azt a látogatást
5146    25|      meglátogatni, azt a némbert. De azt a látogatást nem fogja felírni
5147    25|             idáig! Minden hajam szálának a hegyéig. Igenis, őhozzá
5148    25|                  előtt leveszem, ha csak a neve eszembe jut is. Én
5149    25|                mint megfogható igazságot a kezembe tennék is, én azt
5150    25|         semmiségeken meg nem indulok; én a mende-mondák után nem járok;
5151    25|              Bélámmal nem találkozhatnám a másvilágon, ha ezt meg nem
5152    25|                önnek valaki; én csak azt a képet látom magam előtt,
5153    25|             ahogy őt utoljára láttam. Az a nő, aki képes volt arra
5154    25|                  nő, aki képes volt arra a gondolatra jőni, amit akkor
5155    25|                   Az isten megvert azért a gondolatért, hogy egy embert
5156    25|                  akartam. Én magam estem a kelepcébe; leszidtak, lepiszkoltak,
5157    25|               zokulnám annyira, mint ezt a pirulást. – Most, asszonyom,
5158    25|              Most, asszonyom, visszaadom a kölcsönt; most én tanácsolom,
5159    25|               isten megáldjá”-t dörmögve a hadastyánnak, indult a kertből
5160    25|          dörmögve a hadastyánnak, indult a kertből kifelé.~Kolbay még
5161    25|            mondja az írás. Nagy bajt fog a családjára hozni!~De az
5162    25|          libériás inas.~Lávayné fölbontá a levelet. Egy szabályszerűen
5163    25|              Fertőy úr előzékenyebb volt a hadastyánnál, s míg az elutasítá
5164    25|                  régen el is küldeté azt a jó asszonyság házához.~
5165    26|                                          A felvert vad~Egy kis oldalszoba,
5166    26|             mindig lefüggönyözött ablak, a padlaton szőnyegek, melyek
5167    26|               padlaton szőnyegek, melyek a lépések hangját elenyésztik,
5168    26|           elenyésztik, egy kis íróasztal a szögletben; – tizennégy
5169    26|               akár itt, akár amott, csak a kilátás az ablakon különböző.
5170    26|                  Hát nem börtön-e az, ha a világ be van zárva olyan
5171    26|                 lejtik illatos termekben a valcert és a polkát, ablakom
5172    26|           illatos termekben a valcert és a polkát, ablakom alatt a
5173    26|                  a polkát, ablakom alatt a kintorna új divatú dallamokat
5174    26|               táncolnak, tombolnak végig a színpadon, kiket egy saeculum
5175    26|                 kezdődik; de én azt csak a hónapos retekről tudom meg;
5176    26|           retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői dalidók, itt
5177    26|               császárfürdői dalidók, itt a lóversenyek: azoknak én
5178    26|             lóversenyek: azoknak én csak a programjaikat látom. Utaznak,
5179    26|               emberek, én pedig itt ülök a négy fal között, s szoktatom
5180    26|              között, s szoktatom magamat a meghaláshoz!”~De ez mind
5181    26|                ez mind nem igaz.~Az, aki a fák északi oldalán mohot
5182    26|              gondoskodott arról is, hogy a börtönök lakói meg ne őrüljenek.~
5183    26|              minden szenvedély elalszik; a vágyak elcsillapulnak; a
5184    26|                 a vágyak elcsillapulnak; a fantázia megdermed. Játékok,
5185    26|             gyermekek mulatnak, betöltik a fogoly lelkét; ez minden
5186    26|            becsét, érdeket támaszt benne a hozzá legközelebb eső tárgy,
5187    26|                tárgy, nem nyugtalanítják a külélet gondjai; utoljára
5188    26|               mint Bélának volt Judit, s a börtönben egy oly világító
5189    26|                 egy csecsemő mosolygása? A fogoly egy egész új élettervet
5190    26|                boldog volt azzal, amivel a hazajáró lelkek boldogok,
5191    26|                Judit nem tudatta Bélával a védlevél történetét, melyért
5192    26|              fáradt, szenvedett, melyért a koporsóban feküdt.~Akkor
5193    26|              iratot szerezhetni, mely őt a legnagyobb veszélytől megóvja;
5194    26|             sohasem akadhattak rá, pedig a férj mindig ott volt; hol?
5195    26|                 hol? Egy széles kő alatt a tűzhely közepén. Mikor kutatni
5196    26|           közepén. Mikor kutatni jöttek, a követ fölemelte a nő a rajta
5197    26|                jöttek, a követ fölemelte a nő a rajta égő hasábokkal
5198    26|                   a követ fölemelte a nő a rajta égő hasábokkal együtt,
5199    26|             rajta égő hasábokkal együtt, a férj rejtekébe menekült,
5200    26|                 férj rejtekébe menekült, a kő visszatolatott helyére,
5201    26|                visszatolatott helyére, s a nő ott főzött derült arccal
5202    26|                 ott főzött derült arccal a férj feje fölött, míg azt
5203    26|                   pincében keresték.~Óh, a nők nagyon erősek a félteni
5204    26|                  Óh, a nők nagyon erősek a félteni tudásban!~Azonfelül
5205    26|                  megnyugtatást talált is a védlevélben Judit, hogy
5206    26|            megvédheti vele; hátravolt az a félelem, hogy hátha besorozzák.
5207    26|                   hogy hátha besorozzák. A legkedvezőbb esetben készen
5208    26|              esetben vagy férjétől, vagy a színpadtól kellett volna
5209    26|              csábító szépet talált abban a gondolatban, hogy íme az,
5210    26|            szavát, lépteit hallani; hogy a bálványozott férj most az
5211    26|               tökéletesen, mint az anyáé a gyermek, mielőtt született
5212    26|               menteni.~Egyedül Melchior, a fiatal orvos volt e titokba
5213    26|             mellé, míg ő megnézi, ki jő.~A kis rejtekszobán kívül még
5214    26|              kell fizetni.~Hja bizony az a viszály történt, hogy Melchior
5215    26|                 Lávaynét fölvilágosítani a családi rejtélyről, amely
5216    26|          elindult Judittól számot kérni. A két gőzös találkozott is
5217    26|                  ilyenkor egyik gőzösről a másikra át szokás tekingetni,
5218    26|           tekingetni, Melchior felismeré a fedélzeten az öreg asszonyságot
5219    26|        fedélzeten az öreg asszonyságot s a vele bizalmasan beszélgető
5220    26|                hogy Fertőy mi jóban töri a fejét. Sietett azonnal Almásnál
5221    26|               azonnal Almásnál kiszállni a gőzösből, s gyors fogatokon
5222    26|                érkezett meg.~Ha akkor az a veszedelmes rögeszméje nem
5223    26|             orvosnak azon porosan, ahogy a gyorsparaszttól elszabadult,
5224    26|           szállására.~Judit tehát, midőn a csengetésre kinyitá hálószobája
5225    26|       kíséretében, nem reszketett nagyon a találkozástól, meg levén
5226    26|              levén győződve afelől, hogy a kísérő úr senki sem más,
5227    26|               most készen kellett lennie a legrosszabbra. Ez volt a
5228    26|                 a legrosszabbra. Ez volt a büntetés. Az isten büntetése
5229    26|                eltitkolt örömhírért; ezt a poharat fenékig kellett
5230    26|                  előtt. Reszketett attól a gondolattól, hogy Béla a
5231    26|                 a gondolattól, hogy Béla a szomszéd szobában meghallva
5232    26|                  bírt, kérdezé, megtörve a varázst, mely némává tette.~–
5233    26|                  Fertőy uramöcsémet (ezt a szót jól megnyomta) azért
5234    26|          elkövetni: hazulról ugyan azzal a szándékkal jöttem el, hogy
5235    26|               újra más fővel jelenik meg a világ előtt?~– El fogom
5236    26|                 előtt?~– El fogom hagyni a színpadot – rebegé Judit
5237    26|          megélnem, nem keresném meg vele a kenyérhez való sót. Ideje,
5238    26|                 megmondjam kegyednek azt a végső gondolatot, amiért
5239    26|             jöttem. Az volt mindenesetre a szándékom, hogy kegyedet
5240    26|             kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam által kapott,
5241    26|                kapott, letegye, és aztán a színpadot elhagyja. Megvallom,
5242    26|           szemébe. Hiszen méltatlan volt a vád; hiszen az, amit nála
5243    26|             Kegyed emiatt kénytelen lesz a színpadot is elhagyni; hittem,
5244    26|                hittem, hogy ily könnyen. A színpad kegyednek tisztességes
5245    26|                 elhagyni, ki lármát csap a fia nevéért, nem tréfadolog.
5246    26|                hadd küzdött ifjú korában a megélhetésért, mint küzdött
5247    26|               elfacsarodott e látványra, a könny elborítá szemeit.
5248    26|              szemeit. Béla anyja kiveszi a falatot szájából, hogy holt
5249    26|                hitte, hogy most mindjárt a szíve fog megszakadni.~–
5250    26|            maradok. Úgysem használom azt a pénzt semmire, s nem tudnék
5251    26|                akar tehát? Mint mondtam, a dolgozásról való tréfabeszéd
5252    26|                 Asszonymunka! Mit vet az a latba? Kegyed visszautasítja,
5253    26|            asszonyom?~Judittal keringett a világ, kezével támaszt kellett
5254    26|                ide színdarabot játszani; a csábító nevét akarom tudni,
5255    26|               durván felrántotta Juditot a földről.~Judit összeszorítá
5256    26|                  komédiás, hanem nagy úr a gazember! Titokban akarja
5257    26|          asszonyi becsületéről, nevéről, a színpadról, hogy titkos
5258    26|             gondolja, hogy majd eltartja a gyalázat!…~– Asszonyom! –
5259    26|           percben férfiléptek hangzottak a rejtekszobában, Judit elrémülve
5260    26|                rögtön közéjük fog lépni.~A kétségbeesés e percében
5261    26|            mindenről elfelejtkezve, csak a férjét fenyegető veszélyt
5262    26|                   az ajtó elé veté magát a halálra kínzott nő, s testével
5263    26|                  Az öregasszony meghallá a férfilépteket, s e neszre
5264    26|                  indulat.~– Ki van abban a szobában? Ott van ugye elrejtve
5265    26|                van ugye elrejtve most is a becstelen csábító?~E szóval
5266    26|             akarok? Be akarok törni ebbe a szobába; szemtül szembe
5267    26|                Vagy letépem fejedről azt a tisztességes asszonyok viseletét,
5268    26|                  És ott állt Lávay Béla. A vad szerencsésen föl volt
5269    27|                                          A felvert vad~Egy kis oldalszoba,
5270    27|             mindig lefüggönyözött ablak, a padlaton szőnyegek, melyek
5271    27|               padlaton szőnyegek, melyek a lépések hangját elenyésztik,
5272    27|           elenyésztik, egy kis íróasztal a szögletben; – tizennégy
5273    27|               akár itt, akár amott, csak a kilátás az ablakon különböző.
5274    27|                  Hát nem börtön-e az, ha a világ be van zárva olyan
5275    27|                 lejtik illatos termekben a valcert és a polkát, ablakom
5276    27|           illatos termekben a valcert és a polkát, ablakom alatt a
5277    27|                  a polkát, ablakom alatt a kintorna új divatú dallamokat
5278    27|               táncolnak, tombolnak végig a színpadon, kiket egy saeculum
5279    27|                 kezdődik; de én azt csak a hónapos retekről tudom meg;
5280    27|           retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői dalidók, itt
5281    27|               császárfürdői dalidók, itt a lóversenyek: azoknak én
5282    27|             lóversenyek: azoknak én csak a programjaikat látom. Utaznak,
5283    27|               emberek, én pedig itt ülök a négy fal között, s szoktatom
5284    27|              között, s szoktatom magamat a meghaláshoz!”~De ez mind
5285    27|                ez mind nem igaz.~Az, aki a fák északi oldalán mohot
5286    27|              gondoskodott arról is, hogy a börtönök lakói meg ne őrüljenek.~
5287    27|              minden szenvedély elalszik; a vágyak elcsillapulnak; a
5288    27|                 a vágyak elcsillapulnak; a fantázia megdermed. Játékok,
5289    27|             gyermekek mulatnak, betöltik a fogoly lelkét; ez minden
5290    27|            becsét, érdeket támaszt benne a hozzá legközelebb eső tárgy,
5291    27|                tárgy, nem nyugtalanítják a külélet gondjai; utoljára
5292    27|               mint Bélának volt Judit, s a börtönben egy oly világító
5293    27|                 egy csecsemő mosolygása? A fogoly egy egész új élettervet
5294    27|                boldog volt azzal, amivel a hazajáró lelkek boldogok,
5295    27|                Judit nem tudatta Bélával a védlevél történetét, melyért
5296    27|              fáradt, szenvedett, melyért a koporsóban feküdt.~Akkor
5297    27|              iratot szerezhetni, mely őt a legnagyobb veszélytől megóvja;
5298    27|             sohasem akadhattak rá, pedig a férj mindig ott volt; hol?
5299    27|                 hol? Egy széles kő alatt a tűzhely közepén. Mikor kutatni
5300    27|           közepén. Mikor kutatni jöttek, a követ fölemelte a nő a rajta
5301    27|                jöttek, a követ fölemelte a nő a rajta égő hasábokkal
5302    27|                   a követ fölemelte a nő a rajta égő hasábokkal együtt,
5303    27|             rajta égő hasábokkal együtt, a férj rejtekébe menekült,
5304    27|                 férj rejtekébe menekült, a kő visszatolatott helyére,
5305    27|                visszatolatott helyére, s a nő ott főzött derült arccal
5306    27|                 ott főzött derült arccal a férj feje fölött, míg azt
5307    27|                   pincében keresték.~Óh, a nők nagyon erősek a félteni
5308    27|                  Óh, a nők nagyon erősek a félteni tudásban!~Azonfelül
5309    27|                  megnyugtatást talált is a védlevélben Judit, hogy
5310    27|            megvédheti vele; hátravolt az a félelem, hogy hátha besorozzák.
5311    27|                   hogy hátha besorozzák. A legkedvezőbb esetben készen
5312    27|              esetben vagy férjétől, vagy a színpadtól kellett volna
5313    27|              csábító szépet talált abban a gondolatban, hogy íme az,
5314    27|            szavát, lépteit hallani; hogy a bálványozott férj most az
5315    27|               tökéletesen, mint az anyáé a gyermek, mielőtt született
5316    27|               menteni.~Egyedül Melchior, a fiatal orvos volt e titokba
5317    27|             mellé, míg ő megnézi, ki jő.~A kis rejtekszobán kívül még
5318    27|              kell fizetni.~Hja bizony az a viszály történt, hogy Melchior
5319    27|                 Lávaynét fölvilágosítani a családi rejtélyről, amely
5320    27|          elindult Judittól számot kérni. A két gőzös találkozott is
5321    27|                  ilyenkor egyik gőzösről a másikra át szokás tekingetni,
5322    27|           tekingetni, Melchior felismeré a fedélzeten az öreg asszonyságot
5323    27|        fedélzeten az öreg asszonyságot s a vele bizalmasan beszélgető
5324    27|                hogy Fertőy mi jóban töri a fejét. Sietett azonnal Almásnál
5325    27|               azonnal Almásnál kiszállni a gőzösből, s gyors fogatokon
5326    27|                érkezett meg.~Ha akkor az a veszedelmes rögeszméje nem
5327    27|             orvosnak azon porosan, ahogy a gyorsparaszttól elszabadult,
5328    27|           szállására.~Judit tehát, midőn a csengetésre kinyitá hálószobája
5329    27|       kíséretében, nem reszketett nagyon a találkozástól, meg levén
5330    27|              levén győződve afelől, hogy a kísérő úr senki sem más,
5331    27|               most készen kellett lennie a legrosszabbra. Ez volt a
5332    27|                 a legrosszabbra. Ez volt a büntetés. Az isten büntetése
5333    27|                eltitkolt örömhírért; ezt a poharat fenékig kellett
5334    27|                  előtt. Reszketett attól a gondolattól, hogy Béla a
5335    27|                 a gondolattól, hogy Béla a szomszéd szobában meghallva
5336    27|                  bírt, kérdezé, megtörve a varázst, mely némává tette.~–
5337    27|                  Fertőy uramöcsémet (ezt a szót jól megnyomta) azért
5338    27|          elkövetni: hazulról ugyan azzal a szándékkal jöttem el, hogy
5339    27|               újra más fővel jelenik meg a világ előtt?~– El fogom
5340    27|                 előtt?~– El fogom hagyni a színpadot – rebegé Judit
5341    27|          megélnem, nem keresném meg vele a kenyérhez való sót. Ideje,
5342    27|                 megmondjam kegyednek azt a végső gondolatot, amiért
5343    27|             jöttem. Az volt mindenesetre a szándékom, hogy kegyedet
5344    27|             kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam által kapott,
5345    27|                kapott, letegye, és aztán a színpadot elhagyja. Megvallom,
5346    27|           szemébe. Hiszen méltatlan volt a vád; hiszen az, amit nála
5347    27|             Kegyed emiatt kénytelen lesz a színpadot is elhagyni; hittem,
5348    27|                hittem, hogy ily könnyen. A színpad kegyednek tisztességes
5349    27|                 elhagyni, ki lármát csap a fia nevéért, nem tréfadolog.
5350    27|                hadd küzdött ifjú korában a megélhetésért, mint küzdött
5351    27|               elfacsarodott e látványra, a könny elborítá szemeit.
5352    27|              szemeit. Béla anyja kiveszi a falatot szájából, hogy holt
5353    27|                hitte, hogy most mindjárt a szíve fog megszakadni.~–
5354    27|            maradok. Úgysem használom azt a pénzt semmire, s nem tudnék
5355    27|                akar tehát? Mint mondtam, a dolgozásról való tréfabeszéd
5356    27|                 Asszonymunka! Mit vet az a latba? Kegyed visszautasítja,
5357    27|            asszonyom?~Judittal keringett a világ, kezével támaszt kellett
5358    27|                ide színdarabot játszani; a csábító nevét akarom tudni,
5359    27|               durván felrántotta Juditot a földről.~Judit összeszorítá
5360    27|                  komédiás, hanem nagy úr a gazember! Titokban akarja
5361    27|          asszonyi becsületéről, nevéről, a színpadról, hogy titkos
5362    27|             gondolja, hogy majd eltartja a gyalázat!…~– Asszonyom! –
5363    27|           percben férfiléptek hangzottak a rejtekszobában, Judit elrémülve
5364    27|                rögtön közéjük fog lépni.~A kétségbeesés e percében
5365    27|            mindenről elfelejtkezve, csak a férjét fenyegető veszélyt
5366    27|                   az ajtó elé veté magát a halálra kínzott nő, s testével
5367    27|                  Az öregasszony meghallá a férfilépteket, s e neszre
5368    27|                  indulat.~– Ki van abban a szobában? Ott van ugye elrejtve
5369    27|                van ugye elrejtve most is a becstelen csábító?~E szóval
5370    27|             akarok? Be akarok törni ebbe a szobába; szemtül szembe
5371    27|                Vagy letépem fejedről azt a tisztességes asszonyok viseletét,
5372    27|                  És ott állt Lávay Béla. A vad szerencsésen föl volt
5373    28|                                          A verembe esett vadász~A tisztes
5374    28|                   A verembe esett vadász~A tisztes öreg asszonyság,
5375    28|                   hirtelen megfordult, s a kétségbeesés erőszakával
5376    28|             ragadta meg Fertőy kezét, ki a háta mögött állt.~– Uram!
5377    28|         megmondták, hogy megver az isten a saját kezemmel. Minek mondta
5378    28|              látom, hogy ön rossz ember. A rossz embernek pénz kell.
5379    28|                  adja fel fiamat. Nézze, a porban könyörgök ön előtt:
5380    28|                ne tegyen kétségbeesetté.~A szegény agg nő Fertőy térdeihez
5381    28|             személyes veszedelem alól; ő a komáromi vár kapitulációjakor
5382    28|              volt, íme itt van tárcámban a védlevele, amit akkor kapott.
5383    28|               miatt aggódni.~Mikor Judit a védlevelet előmutatá, három
5384    28|                  Fertőy el volt sápadva, a düh kővé változtatta arcát.~
5385    28|                   s megfogva két kezével a mutatott írás széleit, melyet
5386    28|           egyszerre két kezével megkapta a fiatal nő kezét, s ő, az
5387    28|      öregasszonynak vas erő volt azokban a mindennap dolgozó kezeiben.~–
5388    28|                Lávayné –, hogy én egykor a menyem előtt így fogok térdepelni,
5389    28|             térdepelni, s így fogom neki a kezét megcsókolni. Csak
5390    28|                  kezét megcsókolni. Csak a jövendölés teljesedik bé.
5391    28|              napát.~– Jöjjön velem anyám a mellékszobába. A többit
5392    28|             velem anyám a mellékszobába. A többit ezen úrral majd elvégzi
5393    28|              erőlteté őt gyöngéden Judit a másik szobába át. – Hiszen
5394    28|                 szobába át. – Hiszen itt a másik.~Az a másik!~Ez a
5395    28|                   Hiszen itt a másik.~Az a másik!~Ez a szó magával
5396    28|                  a másik.~Az a másik!~Ez a szó magával ragadta az öregasszonyt. –
5397    28|            öreganyák úgy szeretik azokat a kicsi unokákat.~Az a másik.~
5398    28|              azokat a kicsi unokákat.~Az a másik.~Egy perc múlva kis
5399    28|             bölcsője előtt térdelt annak a néma teremtésnek, aki még
5400    28|            ártatlan lénynek, akit tegnap a falhoz ígért paskolni, s
5401    28|               föld feletti szerelmükben. A néma ember ott a bölcsőben
5402    28|           szerelmükben. A néma ember ott a bölcsőben olyan komolyan
5403    28|                 komolyan nézett maga elé a világba, mintha ő tartana
5404    28|                 engemet, hanem én önt. S a sérelem teszi előttem egészen
5405    28|                  csakugyan nem számított a nap alatt.~Ő indulathevében
5406    28|                  rágalmazza, arcul üt, s a legelső, legközelebbi találkozásnál
5407    28|         sérelemről. Igazán kétsége volna a személy azonossága felől?
5408    28|               Nemigen jut eszembe.~– Ott a lótusz medencéje mellett.~–
5409    28|                  ami akkor kitört rajta, a virágok közé taszított,
5410    28|            elszaladt; később elfogták, s a herceg sokáig gyógyíttatta,
5411    28|                     Rosszul tudja ön; az a kertész én vagyok.~Fertőy
5412    28|             egészen zavarba hozta.~– Én, a sértő fél, bizonyítsam be
5413    28|                 nem tudok felőle semmit. A világ nem tud felőle semmit.
5414    28|                az hallgatni fog; mert az a feleségem.~– Tehát mégis
5415    28|            fiatal ember, s úgy veszi fel a dolgot, ahogy ön szokta.
5416    28|               lépésről lőhetünk; küldjem a szekundánsaimat; határozzanak
5417    28|             sajnálatos gonosztett; azért a finom világ elégtétel-adást-vevést
5418    28|                  aki éppen olyan jól ért a hallgatáshoz, mint a mesemondáshoz,
5419    28|                 ért a hallgatáshoz, mint a mesemondáshoz, s ez az asszony
5420    28|                van: az egyik én vagyok – a másik ön.~– Én?~– Sokkal
5421    28|               gyanít. Higgye el ön, hogy a rododendronok levelei nem
5422    28|                tudom, emlékezik-e még ez a kertészlegény arra a kettős
5423    28|                  ez a kertészlegény arra a kettős lövésre, mely ott
5424    28|          felriasztott?~– Uram!~– S amire a szép asszony aztán ezt mondta
5425    28|                volna itt más ember, mint a kertész, keblére rogytam
5426    28|             nagyokat, gondolja meg, hogy a felesége a szomszéd szobában
5427    28|            gondolja meg, hogy a felesége a szomszéd szobában van, s
5428    28|                 ilyen fizikai állapotban a nők fogékonysága nagyon
5429    28|       fogékonysága nagyon egészségrontó.~A felülkerült vad kezdte észrevenni,
5430    28|                  kezdte észrevenni, hogy a vadász ismét fegyvert vont
5431    28|              hova célozhat ön?~– No, ezt a szót tőlem tanulta. Most
5432    28|                 tőlem tanulta. Most önön a sor azt mondani: „Nem értem,
5433    28|           asszonyt oly gyakran és erősen a Volozov mezei kastélyába.
5434    28|         kastélyába. Az asszony szeretett a társaságtól elmaradozni;
5435    28|            elmaradozni; legjobban érezte a kertben magát.~Béla erre
5436    28|              hogy ebben az egész mesében a látszat ellenfele pártján
5437    28|                az embert úgy kiszorítják a világ szeme elé, hogy nem
5438    28|               másként, mint egy ugrással a háta mögött álló síron keresztül,
5439    28|            keresztül, vagy abba bele: ez a párbaj. Örömest bizony senki
5440    28|                  hogy fölkeltettem önben a féltést saját neje iránt.
5441    28|                féltést saját neje iránt. A mendemonda, amit ön előtt
5442    28|                tökéletesen sikerült. Azt a lökést, amivel ön engem
5443    28|                  lökést, amivel ön engem a tengeri növények közé taszított,
5444    28|                 növények közé taszított, a hatás sikerének számítom
5445    28|                 hazajött, szépen megtért a feleségéhez. S én nem is
5446    28|               egyebet; de ennyit akarnom a saját feleségem miatt elég
5447    28|                szóltam senkinek; hagytam a bujdosót játszani. Amire
5448    28|            bujdosott ön? Volt az ön neve a hadi törvényszékek elé idézettek
5449    28|                  voltak, s járnak-kelnek a világ szeme előtt; fel is
5450    28|               adják őket százszor, hanem a hatóságok nem törődnek már
5451    28|               hatóságok nem törődnek már a feladásokkal. Én azt nagyon
5452    28|           kihíhasson. Semmit sem mondtam a tisztelt nagyasszonynak,
5453    28|               évekig tudja kínozni azzal a hírrel, hogy meghalt? A
5454    28|                  a hírrel, hogy meghalt? A világ előtt játszatni Judittal
5455    28|                  értelme, de elhallgatni a valót a tulajdon édesanyja
5456    28|                   de elhallgatni a valót a tulajdon édesanyja előtt,
5457    28|                  hihettem önről.~Bélának a szemrehányás fájt, annyival
5458    28|                 Nekünk egy pörünk folyik a bíróságok előtt.~– Eddig
5459    28|            gyermekünk van, az ő sorsáért a pör a mienk is. Most már
5460    28|                 van, az ő sorsáért a pör a mienk is. Most már én magam
5461    28|               már én magam fogom vezetni a pert, mert van kiért!~–
5462    28|                 rosszul állna önre nézve a per?~– Korántsem.~– Tehát
5463    28|              bizonyosan meg fogom nyerni a pert.~– Ha a határnapig
5464    28|                fogom nyerni a pert.~– Ha a határnapig elő tudja mutatni
5465    28|                egyezkedést kínálok önnek a per alatti vagyon egyharmadának
5466    28|                  tulajdonképpen így áll. A végrendelet csakugyan megvan.
5467    28|                pörtárgy feléért. Mármost a kegyed lángesze könnyen
5468    28|                 feltöretlen küldi vissza a levelet; ő szóba sem áll;
5469    28|           szükségem kegyedre. Most tehát a dolog így áll. Rám nézve
5470    28|             Kegyedre nézve pedig így áll a választás: ha én az okiratot
5471    28|                én az okiratot megszerzem a mondott áldozattal, kegyetek
5472    28|                  része nem volt igaz; én a tizedik részben is gyanakodom.
5473    28|                ha nagyobb okai nincsenek a velem való értekezésre,
5474    28|                  fog győződni róla, hogy a tizedik részlet igaz volt,
5475    28|                távozni.~És azzal sietett a most már nyitva levő családi
5476    28|            azután Fertőy Bárzsinghoz azt a bizonyos levelet, amit Bárzsing
5477    28|              levelet, amit Bárzsing arra a tudvalevő haszonra fordított.~
5478    29|                  bizony, jámbor barátim, a politikai divatok is csak
5479    29|                calabriai tollas kalappal a fejükön, hogy szebbet se
5480    29|                 éppen semmi kalappal sem a fejükön.~Természetesen arra
5481    29|             Divat csak divat. Egyszer az a divat, hogy a honleányok
5482    29|                 Egyszer az a divat, hogy a honleányok tépést csinálnak,
5483    29|                csinálnak, másszor meg az a divat, hogy egyik táncvigalomból
5484    29|                 egyik táncvigalomból ki, a másikba be. Egyszer az a
5485    29|                 a másikba be. Egyszer az a divat, hogy hősök, nagy
5486    29|                 s annak az arcképe kerül a melltűkre, az inggombokra.
5487    29|               hízelgő diatribákkal kenik a lelkes publikumot, s az
5488    29|                  szatírákkal ostorozzák; a józan filozóf azonban úgy
5489    29|                filozóf azonban úgy veszi a dolgot, hogy a divat csak
5490    29|                 úgy veszi a dolgot, hogy a divat csak divat: elkopik,
5491    29|                 mindenesetre új.~Nemcsak a kabátnak, a salüpnek, a
5492    29|                  új.~Nemcsak a kabátnak, a salüpnek, a krinolinnak
5493    29|                  a kabátnak, a salüpnek, a krinolinnak van divatja,
5494    29|               nagy előnyük az embereknek a ruhák felett.~Vannak bölcs,
5495    29|           emberek, akik sohasem kerülnek a zsibvásárba, vagy ha nagy
5496    29|              tisztelet akarja őket érni, a múzeumba, hol a tisztes
5497    29|               őket érni, a múzeumba, hol a tisztes régiségeket őrzik.~
5498    29|                  csak tucatszámra szedte a honleányoktól a nemzetiszínű
5499    29|       tucatszámra szedte a honleányoktól a nemzetiszínű szalagcsillagokat,
5500    29|                 aligha ki nem lelné tőle a hideg e békeszerető időben,