Fejezet

5501    29|                szemére! Ha akkor az volt a divat.~Most pedig olyan
5502    29|           utriusque, amilyen csak valaha a váltó-első-bírósági-törvényszék
5503    29|                  kapuja alatt elfogdosta a klienseket.~Igen nagy ismeretköre
5504    29|                   s négynek csak úgy int a kezével, kalapját sem billentve
5505    29|         billentve meg. Színházban ő adja a tónust; akit akar, ő hívatja
5506    29|                 ha kedve ellenére tapsol a profanus nép, magas szemöldökkel
5507    29|              szemöldökkel körültekint, s a lenézett vidéki tapsoló
5508    29|                 celebritással; bejáratos a legelőkelőbb hivatalos uraságokhoz;
5509    29|                 minákkal szokta fogadni. A poétákat a Pilvaxból csak
5510    29|               szokta fogadni. A poétákat a Pilvaxból csak úgy köszönti,
5511    29|                  akad elég nagy kísérete a hangadó egyéniségnek, egy
5512    29|             cimbora legyen valaki, aztán a nyilvános jellemével ne
5513    29|               ember, aki sohasem szokott a maga fejével gondolkozni,
5514    29|              gondolkozni, hanem felveszi a divatot, úgy, ahogy készen
5515    29|                  úgy, ahogy készen kapja a boltban.~Azért természetesen
5516    29|                 ülnek, nagyon válogatják a magukhoz hasonlókat, s nemigen
5517    29|                azokon kívül.~Ezek persze a baglyok.~Akik nem akarják
5518    29|                nem akarják átlátni, hogy a világ változik, mert annak
5519    29|            Itthon viselte aztán mindenki a régi embert.~A jó öreg asszonyság
5520    29|                  mindenki a régi embert.~A jó öreg asszonyság kifogyhatatlan
5521    29|           asszonyság kifogyhatatlan volt a múlt évek viszontagságainak
5522    29|                  még most is viselte azt a barna felöltönyt, melyet
5523    29|             Melchior el nem árulta volna a Judit homlokán levő sebhely
5524    29|               mire példálózott annyiszor a mogorva hadastyán, ki Juditra
5525    29|             minden tudományom elhagyott, a kertészség, mire jó apám
5526    29|            keserű gyöngédséggel susogott a szendergőhöz:~– Úgy, úgy,
5527    29|              kézműves, aki boldog.~Judit a bölcső mellett dolgozva
5528    29|                 öltözékén, hallgatta ezt a beszédet, s Bélára veté
5529    29|                 állva? Éppen azért, mert a tudomány szenvedés, a művészet
5530    29|               mert a tudomány szenvedés, a művészet nyomor; éppen azért,
5531    29|               mert te és én éreztük mind a kettőt, nekünk kell azt
5532    29|            homlokát.~– Óh, asszony, nagy a te hited.~– Volnék csak
5533    29|                Igaz. De nem volnál ehhez a világhoz való. Te éppen
5534    29|              Életmódunk kényszerít, hogy a világgal érintkezzünk.~–
5535    29|             fogadd el ennek vagy amannak a köszönését. Én nem szoktam
5536    29|                     Ez csak külső illem. A kalapemelés nem kötelez
5537    29|               emberek vagyunk. Szeretjük a verekedést, de a gyűlölködést
5538    29|               Szeretjük a verekedést, de a gyűlölködést a tusa után
5539    29|            verekedést, de a gyűlölködést a tusa után nem folytatjuk.
5540    29|              szeretjük egymást, hogy még a kritikusra is haragszunk,
5541    29|              versírót leránt, hisz az is a mi vérünkből való vér, annak
5542    29|                vérünkből való vér, annak a keserve is rontja azt a
5543    29|                  a keserve is rontja azt a tudatot, hogy mi igen jó
5544    29|                  gyermeknek, mint ez itt a pólában, és olyan szelíd
5545    29|         elfogadja, de ő azt mondta, hogy a sors elégtételt fog adni,
5546    29|              ember sárba tiporta azoknak a neveit, kik tettek mindent,
5547    29|                  emberek, mint ő, voltak a dicsők, s az olyanok, mint
5548    29|                és az olyanok, mint Béla, a bolondok. Ez a mérhetlen
5549    29|                mint Béla, a bolondok. Ez a mérhetlen mélység miköztünk!~
5550    29|                  Béla felkelve helyéről.~A két asszony reá bámult.~–
5551    29|      látogatójegyét küldi.~Béla megnézte a látogatójegyet, s letette
5552    29|                 Béla jónak látta elvenni a látogatójegyet az asztalról
5553    29|                 hallgató feszültség volt a család körében, mint mikor
5554    29|               hosszú száraz nyáron telve a lég gőzzel, ki sem tud tisztulni,
5555    29|              Mert az életben úgy van az: a legjobb asszonyok szerelme
5556    29|               legjobb asszonyok szerelme a legjobb papucskormány.~A
5557    29|                 a legjobb papucskormány.~A nő föláldozott érted mindent,
5558    29|     elfelejthetnéd-e, milyen adósa vagy. A nő járt utánad, mikor bujdostál,
5559    29|                   víg cimborák kedvéért. A nő átvette a férfi szerepét,
5560    29|          cimborák kedvéért. A nő átvette a férfi szerepét, csoda módon
5561    29|                vette sorsod kormányát, s a hajótörésből parthoz vezetett;
5562    29|               most elbocsátanád-e kezét. A nő éjeket virrasztott, midőn
5563    29|               víg mulatságból hazatérve. A nő elzárta magát a világ
5564    29|            hazatérve. A nő elzárta magát a világ előtt, midőn előled
5565    29|               midőn előled el volt zárva a világ; most, midőn nyitva
5566    29|                 szenvedő asszony nagy úr a földön.~Béla a csodával
5567    29|           asszony nagy úr a földön.~Béla a csodával határos vállalatra
5568    29|                 tudja, mi lesz még ennek a vége?~Mikor Béla szobájába
5569    29|               már akkor Bárzsing ott ült a pamlagon, az egyik lábát
5570    29|               kezdeni, nehogy látogatója a „tegezésen” kezdhesse.~–
5571    29|           hivatkozással. Vessünk fátyolt a múltakra.~– Mivel szolgálhatok?~–
5572    29|   szentimentalizmust – szólt Bárzsing úr a másodszori száraz interpellációra. –
5573    29|                  interpellációra. – Mint a minapi találkozásunkkor
5574    29|             ugyan azt mondaná, hogy neme a barátságos szolgálattételnek,
5575    29|    szolgálattételnek, de én nem szépítem a dolgot; én ördöngösen őszinte
5576    29|                 ördöngösen; nem szeretem a színdarabokat, a poétázást,
5577    29|                szeretem a színdarabokat, a poétázást, hahaha! Nem vagyok
5578    29|               drámával kínozta Pusztafit a jeles férfiú, ki most már
5579    29|            tizenegy órakor őnagyságához, a Vorstandhoz kell mennem.
5580    29|                   Nem szabad. Nőmnek árt a dohányfüst.~– Ah, tehát
5581    29|               Fertőy itt volt, elmondta; a végrendelet megkerült, de
5582    29|                 magánál tartogatja, csak a szubsztrátum feléért akarta
5583    29|                  mindegyikére biccentett a fejével Bárzsing, mint aki
5584    29|            ajánlatot tett, mielőtt azzal a másikkal alkudoznék. Neki
5585    29|               sikerült. Jól van. Most az a bizonyos másik küld engemet
5586    29|                 engemet önhöz, tudja: az a bizonyos, aki per avia et
5587    29|          bizonyos, aki per avia et devia a végrendelet eredetijének
5588    29|                  tétovázik, hogy átvegye a végrendeletet, mely az ön
5589    29|        megelőzheti őt, s kezébe kaphatja a veszélyes okmányt szinte
5590    29|                ön azt hiszi, hogy én, ha a véletlen kezembe játszaná
5591    29|              Bárzsing zavarba jött. Erre a kérdésre nem terjedt már
5592    29|                 maga ellen szóló okmányt a bíró kezébe adni, ahelyett,
5593    29|               tehetné talán más; maga az a bizonyos, akinél most van,
5594    29|              most van, juttathatná önnek a kezébe oly roncsolt állapotban,
5595    29|          roncsolt állapotban, amikor már a szavakat olvasni nem lehetne
5596    29|                  költőileg fogja fel ezt a kérdést. Vegyük a dolgot
5597    29|                fel ezt a kérdést. Vegyük a dolgot egészen prókátorosan.
5598    29|             dolgot egészen prókátorosan. A pör abban a stádiumban van,
5599    29|                prókátorosan. A pör abban a stádiumban van, hogy ha
5600    29|                  stádiumban van, hogy ha a végrendelet nem kerül elő
5601    29|                végrendelet nem kerül elő a kitűzött határidőig, az
5602    29|                  Szép vagyon! Megérdemli a pörlekedést. Őnagysága nem
5603    29|                 nem volna kénytelen azon a komisz színpadon rontani
5604    29|               azt értettem, hogy szegény a színház, rongyosak már a
5605    29|                 a színház, rongyosak már a színfalai, csak úgy csügg
5606    29|          színfalai, csak úgy csügg róluk a ponyva. Biz az keserves
5607    29|            tudhatja. Ha nekem nőm volna, a fél világért meg nem engedném,
5608    29|                 élhetne. Nos azonban, ha a végrendelet előkerül, akkor
5609    29|                  nem hagyatott más, mint a komáromi ház, amely porig
5610    29|              égett, az eső mossa most is a romjait.~– Tehát a vége
5611    29|               most is a romjait.~– Tehát a vége a dolognak az, hogy
5612    29|                  romjait.~– Tehát a vége a dolognak az, hogy segítsem
5613    29|               dolognak az, hogy segítsem a végrendeletet elsikkasztani,
5614    29|     végrendeletet elsikkasztani, ugye.~– A vége nem az; beszéljünk
5615    29|                  nem tud többről semmit. A végrendelet a határidőig
5616    29|            többről semmit. A végrendelet a határidőig nem kerül elő,
5617    29|             isten és ember előtt.~– Csak a saját szemem előtt és az
5618    29|                   Én nem hiszem, hogy az a végrendelet megvolna.~Bárzsing
5619    29|                  amit hol te, hol Fertőy a fülembe danoltok, arról
5620    29|                  fülembe danoltok, arról a bizonyos emberről, arról
5621    29|                 bizonyos emberről, arról a rejtélyesen megkerült okiratról;
5622    29|            összebeszéltetek, szeretnétek a szememet kitörülni közakarattal.”
5623    29|              rossz tréfa. Már uram azzal a tisztelettel tartozik ön
5624    29|                 az együgyűségére számít. A végrendelet nálam van. Az
5625    29|                végrendelet nálam van. Az a bizonyos valaki rám bízta,
5626    29|              Bélát az asztal mellett, ki a végrendeletet figyelmesen
5627    29|                 mellett is megtett, hogy a szemközt álló fali tükörből
5628    29|            egyrészt azért, hogy titokban a hatást tanulmányozza, amit
5629    29|                 az okmányt, megvizsgálta a pecséteket rajta, s nem
5630    29|               azonban észrevevé Bárzsing a tükörből, hogy Béla a kiterjesztett
5631    29|           Bárzsing a tükörből, hogy Béla a kiterjesztett okiratot a
5632    29|                 a kiterjesztett okiratot a világosság felé fordítja.~–
5633    29|             féltréfásan rendre igazítani a vizsgálót.~– Igaz, nincs –
5634    29|                 nézte az okiraton, hanem a merített papír gyári vízjegyét.~–
5635    29|                 mit tesz hasonló esetben a becsületes ember.~Bárzsing
5636    29|                Bárzsing nagyon vonogatta a vállát.~– Az a becsületesség
5637    29|                 vonogatta a vállát.~– Az a becsületesség igen relatív
5638    29|              Semmit.~Bárzsing szédelgett a nem várt válasz után. Béla
5639    29|                 hernyót, mely véletlenül a kezére szállt, s melytől
5640    29|                 azt fogja kiizenni, hogy a feje fáj, vagy szerepet
5641    29|                  írok neki, és megismeri a borítékon az írásomat, visszaküldi;
5642    29|            elindul vadászni, nemcsak azt a töltést viszi magával, amit
5643    29|              töltést viszi magával, amit a puskacsőbe tömött.~– No
5644    29|                  No hát – sok szerencsét a vadászathoz.~Azzal hátat
5645    29|                 haza. Nem tudom, ki adta a nőknek ezt a jogot; annyi
5646    29|              tudom, ki adta a nőknek ezt a jogot; annyi bizonyos, hogy
5647    29|            szobájában találta Melchiort. A kis doktor sűrűen használta
5648    29|            használta az alkalmat, melyet a háziorvos minősége nyújt,
5649    29|                 meglátogassa, s olyankor a végtelenig mulattatá őket
5650    29|                szívére tudta venni, hogy a rafinált cukorban hány százalék
5651    29|          százalék kutyacsont van; s hogy a keményített alsószoknyák
5652    29|        alsószoknyák hány millió embernek a kenyerét eszik meg évenként.~–
5653    29|                előtt bebizonyítani, hogy a szőnyegek a szobában mennyire
5654    29|          bebizonyítani, hogy a szőnyegek a szobában mennyire előmozdítják
5655    29|           szobában mennyire előmozdítják a gümőkórt.~– Tehát menjünk! –
5656    29|                  szólt Melchior felkelve a székről, melyet elfoglalt.~–
5657    29|                  visszaültetve Melchiort a székre.~– Miért ne? – felelt
5658    29|                 az egész. Egy helységnek a neve, amit rég kerestünk.
5659    29|             Melchior egy ideig felnézett a plafonra, mintha oda volnának
5660    29|                volnának felírva mindazok a nevek, számok és kombinációk,
5661    29|              barátjáig, annak megszorítá a kezét, s kacagva mondá:~–
5662    29|                  meg sem kell mozdulnunk a helyünkből. Hiszen az (itt
5663    29|               Hiszen az (itt súgva mondá a szót), hiszen az „1851”-
5664    29|                   és mosolygott.~– Mi az a Neuburg és az az 1851? –
5665    29|                midőn éppen asztalnál ült a család, hozta a leveleket
5666    29|            asztalnál ült a család, hozta a leveleket a postakihordó.~
5667    29|                család, hozta a leveleket a postakihordó.~A kis termetű
5668    29|                leveleket a postakihordó.~A kis termetű férfiú régi
5669    29|            férfiú régi szolgája volt már a közönségnek, nemcsak a lakosokat
5670    29|               már a közönségnek, nemcsak a lakosokat ismerte, akiknek
5671    29|               hordott, hanem még azoknak a kézírását is, akik ezeknek
5672    29|             nagyon várt kedves levél van a tarsolyában, hármat-hármat
5673    29|        tarsolyában, hármat-hármat ugrott a lépcsőkön, úgy törte fel
5674    29|                is elállt, mikor bebukott a levéllel; bele is halt korán
5675    29|               bele is halt korán szegény a nagy serénységbe.~– Alázatos
5676    29|                 idő van odakinn. Itt van a tekintetes úrnak három levele,
5677    29|              Csak úgy szakad az eső, fúj a szél. A tensasszony számára
5678    29|               szakad az eső, fúj a szél. A tensasszony számára is van
5679    29|                   Óh, nagyon jól ismerem a tekintetes úr írását, sok
5680    29|                 sok levelet hordtam tőle a tekintetes úrnak, mikor
5681    29|              volt. Akkor mindig kérdezte a tekintetes úr, ha meglátott:
5682    29|                írást nagyon jól ismerem.~A serény postakihordó azt
5683    29|         tartozott tudni, hogy az, akinek a leveleit oly kedvesen várták
5684    29|                 meghalt.~Ő sebtén átadta a leveleket, a tizenhárom
5685    29|               sebtén átadta a leveleket, a tizenhárom krajcárért majd
5686    29|              majd eljön máskor, mert azt a bámuló család elfelejtette
5687    29|                 futott egy házzal odább.~A Judit kezébe adott levél
5688    29|                  levél borítékán valóban a legtökéletesebben felismerhető
5689    29|      legtökéletesebben felismerhető volt a megboldogult Hargitay kézírása.
5690    29|              oppozicionális szarvaikkal, a szabadelvűen elszalasztott
5691    29|                elszalasztott betűszárak, a nyakát protestánsi keménységgel
5692    29|       keménységgel hátravető kezdőbetű s a végsorok vastag alákanyarítása,
5693    29|             írását, rögtön ráismerhetett a posztumusz levélre.~Judit
5694    29|                Béla is meg volt lepetve. A csalódás tökéletes volt.~–
5695    29|                  nejét.~Judit felszakítá a levél borítékát. Benne ugyanazzal
5696    29|              borítékát. Benne ugyanazzal a vastag fénylő tintával írva,
5697    29|                mint meghalt atyjáé és ez a tartalom.~Semmi megszólítás.~„
5698    29|        megszólítás.~„Hargitay Juditot az a csapás érte, hogy atyja
5699    29|                  megátkozta és kitagadá. A halál meggátlá az apát,
5700    29|           Azonban az apák láthatlan keze a sírból is kiér, hogy gyermekeiket
5701    29|                 haragjának bizonyítékát, a végrendeletet. De a gyermekeket
5702    29|        bizonyítékát, a végrendeletet. De a gyermekeket nem törte meg
5703    29|              kemény és büszke maradt. Az a láthatlan kéz fölfedezte
5704    29|        tanúbizonyságát. Egy régi barátja a családnak megmutatta azt
5705    29|                 családnak megmutatta azt a férjnek, s tudatá vele,
5706    29|               csak elengedve, de egészen a fejök fölött függ az, s
5707    29|               haragjában le fog sújtani. A férj büszkén utasítá vissza
5708    29|                 intézett balsorsa ellen. A nő gondolja meg, hogy saját
5709    29|          megakadályozni, hogy atyja átka a maga teljességében kitöltessék
5710    29|             ismert minden betűben. Annak a sírkövét pedig már régen
5711    29|                pedig már régen befutotta a folyondár repkény!~Némán
5712    29|                 repkény!~Némán nyújtá át a férjének a levelet, mintha
5713    29|               Némán nyújtá át a férjének a levelet, mintha kérné, hogy
5714    29|               kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~Amint Béla végigfutotta
5715    29|                  Amint Béla végigfutotta a levelet, neje elsápadt arcára
5716    29|                egyszer, hogy ki írta ezt a levelet. Addig is kérlek,
5717    29|                 alapját; ismerte jól azt a kezet, mely oly híven tud
5718    29|          nyomukra talált már, megtalálta a hullát, amit elhurcoltak,
5719    29|              tekint félre, vár csendesen a pillanatra, amikor lőközelébe
5720    29|          szenvedésébe került azután mind a kettőnek; de én Bélának
5721    29|                folyt le, senki sem szólt a másikhoz egy szót sem. Ebéd
5722    29|             Hiszed-e, hogy még emlékszem a világosi rossz napra?~–
5723    29|                     Én én emlékezem arra a „jó éjszakára” a koporsóban.~–
5724    29|          emlékezem arra a „jó éjszakára” a koporsóban.~– Nem lehet
5725    29|         elválasztani élő embernek.~– Még a halottnak sem.~Férj és feleség
5726    30|                                          A sápadt asszony~Fertőyné
5727    30|                 orcáját; olyan már, mint a liliom.~Volozov herceg nem
5728    30|             hódít. Tetszik neki az, hogy a világ azt beszéli, miszerint
5729    30|             világ azt beszéli, miszerint a legszebb, legelmésebb asszony
5730    30|             kedvese.~Csak egy hibája van a legszebb, a legelmésebb
5731    30|               egy hibája van a legszebb, a legelmésebb asszonynak;
5732    30|         gyűlöletes dolog, ha az embernek a kedvese blazírt. A felesége
5733    30|              embernek a kedvese blazírt. A felesége lehet az; de a
5734    30|                  A felesége lehet az; de a másik, a vidámabb társ,
5735    30|           felesége lehet az; de a másik, a vidámabb társ, az legyen
5736    30|                az az akármi ár? Azt csak a férfiak tudják.~Azt nagyon
5737    30|                 is, valakit ne szeressen a világon.~A herceg tudta
5738    30|                  ne szeressen a világon.~A herceg tudta azt nagyon
5739    30|                 valaki nem ő. Tehát más.~A szép nő elfogadja udvarlásait,
5740    30|                 jobban kezdte tudni.~Ezt a mást fel kelle találnia.~
5741    30|                  üldözze? Éppen nem; ezt a valakit fel kelle találnia
5742    30|              hadd legyen egyszer boldog; a halavány arc hadd legyen
5743    30|              divaturacsok rajongák körül a nőt, de a herceg egyikben
5744    30|                 rajongák körül a nőt, de a herceg egyikben sem találta
5745    30|                  azt fel, akinek láttára a fehér arc egyszer elpirul.~
5746    30|                 egyszer elpirul.~Egyszer a színházban voltak; Szerafin
5747    30|                 nézte az előadást, hanem a közönséget; a herceg szemközt
5748    30|            előadást, hanem a közönséget; a herceg szemközt ült vele,
5749    30|                  tetszék neki, mintha az a hajnalpír, mely oly idegen
5750    30|                  mely oly idegen vendége a liliomarcnak, elborítaná
5751    30|           titkolózva üdvözölne ott alant a földszinten valakit. Máskor
5752    30|        ismerősöket, ezt csak rejtegetve.~A herceg követte Szerafin
5753    30|             hanem amint új látogató jött a páholyba, búcsút vett tőle,
5754    30|               búcsút vett tőle, s lement a kaszinóerkélyre, helyet
5755    30|                  nélkül ismer, akit csak a színházban látni szokás;
5756    30|         színházban látni szokás; még tán a karzaton ülőket is.~– Te
5757    30|                   mondd meg nekem, ki az a fiatalember ott a földszinten,
5758    30|                  ki az a fiatalember ott a földszinten, aki a negyedik
5759    30|       fiatalember ott a földszinten, aki a negyedik páholy alatt áll,
5760    30|               negyedik páholy alatt áll, a pálcájára támaszkodva.~–
5761    30|             támaszkodva.~– Az ott, abban a manchester paletotban? Az
5762    30|                   Az túlnan rajta. Abban a chamois kabátban.~– Úgy?
5763    30|                  akvárium előtt, hogy az a lótusz bizonyosan Lávayné
5764    30|                 viseli, s erre kapta azt a furcsa felköszöntést.~–
5765    30|                mit? Ne hozd neki elő ezt a dolgot. Más szándékom van
5766    30|                 percben erre az ötletre.~A herceg kétkedve tekinte
5767    30|        fertálybankóba.~– Áll. Teneked ez a bizarr ötleted jött most:
5768    30|      megismerteti; olyankor én őt mindig a fiskálisomhoz szoktam utasítani,
5769    30|              utasítani, s az megért mind a kettőnket. De milyen mulatságos
5770    30|                  jövőre Fertőy barátomat a legártatlanabb orcával küldözöm
5771    30|             értekezzék vele, ha tetszik.~A herceg kacagott a vége felé.
5772    30|               tetszik.~A herceg kacagott a vége felé. Az ötlet mulatságos
5773    30|                 szülemlett. Kacagott, de a fejét rázta; az igazi indok
5774    30|               volt eltalálva. Hanem – ez a magyarázat nagyon jó volt
5775    30|                nagyon jó volt arra, hogy a valódit eltakarja mindenki
5776    30|           eltakarja mindenki szeme elől. A világ azt fogja hinni, hogy
5777    30|              négyrét hajtotta, nyelvével a hajtás széleit megnyálazá;
5778    30|                    szólt Dombay elé téve a nyereményt.~Az anekdota
5779    30|                az előadás alatt megtette a körutat a kaszinóban.~Mindenki
5780    30|                 alatt megtette a körutat a kaszinóban.~Mindenki igen
5781    30|                igen zseniálisnak találta a módszert, mellyel egy szerencsés
5782    30|                kezdő férjnek megnehezíti a szekrényéhez vezető utat.~
5783    30|                 pedig kiegészíté magában a történetnek azon részleteit,
5784    30|                  azon részleteit, amiket a világ nem ismert.~Midőn
5785    30|                világ nem ismert.~Midőn ő a vélt gonosztevő kertész
5786    30|                  lőni, Szerafin megfogta a kezét, és visszatartóztatá
5787    30|               kezét, és visszatartóztatá a lövést.~Szerafin egyedül
5788    30|                az állítólagos kertésszel a téli kertben, s gyakran
5789    30|             laktak, ablakaik átellenben; a város azt is hitte, hogy
5790    30|               vígabb lesz, ha élni kezd, a művésznő pedig annál művésziebben
5791    30|                 olyanforma genezist adni a történetnek, mintha annak
5792    30|              fiatal ügyvédnek, csakugyan a szerencsés esetek közé számítható.~–
5793    30|            Volozov herceg előhozta, hogy a tagosztályi ügyek nagyon
5794    30|               ügyek nagyon megnehezültek a jószágain, s a bécsi doktor,
5795    30|             megnehezültek a jószágain, s a bécsi doktor, ki eddig minden
5796    30|                  ügyét vitte, annyit ért a tagosztály, úrbér, majorsági
5797    30|            remanenciák kérdéseihez, mint a tyúk az ábécéhez; kénytelen
5798    30|              olyan hamar kezet.~– Hát mi a patvar!? Gondolkozol tán
5799    30|              ügyvéd másképp, mintha vagy a váltók után szaladgál, vagy
5800    30|                  mint politikai bujdosó, a sok álarc között egyszer
5801    30|                 között egyszer felvetted a kertészlivrét is; szolgáltál
5802    30|                  meg, mert búcsú fejében a hercegnek egyik úri vendégét,
5803    30|                 te nem mondtad senkinek. A herceg azonban nem fog rád
5804    30|                  ne lássad, kivéve mikor a helyszínén kell megjelenned,
5805    30|        helyszínén kell megjelenned, hogy a parasztjaival kiegyeztesd.~–
5806    30|                   hogy majd közlöm elébb a feleségemmel. Jól teszed
5807    30|                nem találtál, megkérdezed a másiktól. Úgy is illik.
5808    30|               mondj le.~Béla megköszönte a jó tanácsot.~Hiába, a nők
5809    30|        megköszönte a jó tanácsot.~Hiába, a nők tapintata legfinomabb.~
5810    30|                  egy kis féltékenység, s a sok apróságból oly általános
5811    30|                  vannak emberek, akiknek a jó hírük drágább a mindennapi
5812    30|               akiknek a jó hírük drágább a mindennapi falatnál. Ha
5813    30|           ügyvédférj, aki nem fogadja el a főurat kliensének, ki koszorúkat
5814    30|             koszorúkat szokott hajigálni a színésznőnek, aki az ügyvédnek
5815    30|             koszorúkat szokott hajigálni a színésznőnek, amely színésznő
5816    30|              Mikor Fertőy megtudta, hogy a herceg Lávay Bélával micsoda
5817    30|               így gondolkozott magában:~„A herceg szeszélyes ember;
5818    30|             ember; olyanok szoktak lenni a nagy urak. Judit szép asszony,
5819    30|                  áll; és ami több, abban a hírben, hogy férjéhez hű;
5820    30|                   mint bámulatra méltók. A herceg megtudhatta könnyen,
5821    30|       gondolhatott-e egy kettős cserére? A régi tüzet könnyű föléleszteni.”~
5822    30|                 könnyű föléleszteni.”~Ez a kombináció nem elégíté ki
5823    30|                Béla ellen, Juditét pedig a herceg ellen.~Lám tehát
5824    30|             hadjárat részleteit kifőzte.~A helyzet igen bonyolódott
5825    30|                mely egyszerre elcserélné a fehér galamb és a fekete
5826    30|             elcserélné a fehér galamb és a fekete galamb fejeit.~Kiben
5827    30|               valamit, ami által Juditot a cselszövény gyúpontjába
5828    30|               családjára gondolt, mindig a tenger legmélységesebb fenekére
5829    30|               ennél az asszonynál van az a lelki kapitális, mely fölér
5830    30|             szüreti nap volt, midőn Béla a herceg kastélyába megérkezett.
5831    30|                 megérkezett. Jól ismerte a járást még korábbi időkből;
5832    30|              járást még korábbi időkből; a cselédeket is, akik ott
5833    30|                nagyon megváltozott. Csak a vén vizslakopó az előszobában
5834    30|                  emlékeznék még valamire a jövevény múltjából.~A herceg
5835    30|           valamire a jövevény múltjából.~A herceg után kérdezősködve,
5836    30|               herceg után kérdezősködve, a vén komornyik a kertbe utasítá;
5837    30|           kérdezősködve, a vén komornyik a kertbe utasítá; oda mentek
5838    30|            társasággal. Sokan vannak itt a környékből; ma végezték
5839    30|            környékből; ma végezték éppen a szüretet.~Béla sietett a
5840    30|                 a szüretet.~Béla sietett a herceget fölkeresni a kertben.~
5841    30|            sietett a herceget fölkeresni a kertben.~Tudta, hogy annak
5842    30|               még az ő idejében ültették a szőlővesszőket. Azok már
5843    30|                  fel azóta, s befutották a pagoda tetejét, s úgy csüggtek
5844    30|                befelé csavarodik, azután a górt elérve, onnan megint
5845    30|                  kifelé csavarog vissza.~A herceg olyankor, mikor jól
5846    30|                akart mulatni, leszedette a kéjlak első három ajtajáról
5847    30|              kéjlak első három ajtajáról a kilincseket, lebocsáttatá
5848    30|                kilincseket, lebocsáttatá a festett kínai függönyöket,
5849    30|                 hogy annak, aki be akart a kéjlakba jutni, elébb az
5850    30|                kellett vándorolnia, hogy a hátulsó ajtóig eljusson,
5851    30|                 utat; maga nyeste eleget a labirint bokrait; nem tartozott
5852    30|              sövényútnak nekiinduljanak.~A pagodában nagy férfizaj
5853    30|                női hanggal is élénkítve. A herceg unokahúgai azok valószínűleg.~
5854    30|              valami emlék: mit csinálnak a régi ismerősök, az általa
5855    30|                  valódi szenvedély, amit a kertész fái iránt érez;
5856    30|           búskomorság; melynek van vágya a távollétében, öröme a viszontlátásban,
5857    30|              vágya a távollétében, öröme a viszontlátásban, keserve
5858    30|             vajon virágzik-e gazdagon az a tulipánfa, amit ő e tömkeleg
5859    30|                kíváncsibb volt e percben a tulipánfára, mint az egész
5860    30|                 az egész úri társaságra.~A tulipánfa azóta megnőtt,
5861    30|                lombos lett és virágzott; a rotonda körül ültetett hibikfák
5862    30|            hibikfák összeborultak már, s a vadszőlő elszabadult indái
5863    30|              boltozatként fonódtak össze a pompás virágfa gallyaival,
5864    30|              halavány hölgy támaszkodott a fának, egyik kezével annak
5865    30|                melynek selyemfürtei közé a vadszőlő éretlen zöld böngjei
5866    30|               virág helyett tűzve. Amint a nap keresztülsütött az átlátszó
5867    30|                 átlátszó szőlőleveleken, a halványzöldes fény még bágyadtabb
5868    30|              lepve, mint Szerafin, midőn a véletlen így egymással szembeállítá
5869    30|             egymással szembeállítá őket. A csigaút úgy hozta, hogy
5870    30|                fel, sokáig nézett merően a közeledőre, csak azután
5871    30|           hamadriádjának, ily egyedül és a falevelek beszédét hallgatva.~–
5872    30|                 hallgatva.~– Tudja, amit a falevelek beszélnek, az
5873    30|            falevelek beszélnek, az ennél a háznál a legokosabb beszéd.
5874    30|             beszélnek, az ennél a háznál a legokosabb beszéd. De mit
5875    30|                  is meglehet. Egyébiránt a herceg hívatott magához,
5876    30|                 igen magasztos ügyekben. A parasztjaival akar kiegyezni,
5877    30|                elértette azt.~– Sajnálom a szép alkalmat, melytől a
5878    30|                 a szép alkalmat, melytől a pörös ügyek halmaza megfoszt.
5879    30|                 amit én mondok? És abból a hangból felelni, amin én
5880    30|                 jönne, felcsapná előttem a kalapját, és veszekednék
5881    30|                   hogy vállalja el?~– Az a kérdés, hogy nem védencem
5882    30|          törődjék ön most védencével, ha a herceget érti alatta. Azzal
5883    30|              Fertőyvel, hogy ki issza le a másikat – fogadásból. Ahogy
5884    30|                   fogadásból. Ahogy mind a kettőt ismerem, a vitézi
5885    30|             Ahogy mind a kettőt ismerem, a vitézi torna nem fog „ma”
5886    30|                  elvégződni. Én eltűntem a csata színhelyéről; maradt
5887    30|              maradt még ott nő elég, aki a győztes homlokára a kivívott
5888    30|                  aki a győztes homlokára a kivívott babért feltűzze.
5889    30|              odamenni és besorozni magát a nemes küzdők rangsorába,
5890    30|             dilemma?~– Sőt igen kellemes a választás – szólt Béla,
5891    30|         szőlőkacsot rágcsált fogai közt, a legfanyarabb növényt egy
5892    30|                egész világ ellen – szólt a nő, egy csomó éretlen szőlőt
5893    30|               éretlen szőlőt hajítva fel a levegőbe.~– Ah, az igen
5894    30|      Osztályújítás. Osztályt kérek abból a boldogságból, abból a becsültetésből,
5895    30|              abból a boldogságból, abból a becsültetésből, abból a
5896    30|                  a becsültetésből, abból a nyugalomból, ami a világon
5897    30|                 abból a nyugalomból, ami a világon mindenkinek kijár:
5898    30|               nem nevet most, éppen most a szemem közé, még rám ragad
5899    30|               szemem közé, még rám ragad a nevetése. Ön sohasem veszi
5900    30|                  meg fogja ítélhetni. Én a múlt hetekben azon határozatot
5901    30|                levélben fölszólítani, ha a véletlen össze nem hoz.
5902    30|                  véletlen össze nem hoz. A múltak mindig kegyelt emléke,
5903    30|            múltak mindig kegyelt emléke, a jóindulat, melyet kegyed
5904    30|              önkéntelenül bocsátkozék le a lugas mélyében levő fehér
5905    30|             velem?~Béla meg volt indulva a halavány nő esdő tekintetétől,
5906    30|     összekulcsolt kezeit.~– Szerafin! Az a csapása az égnek érjen engem,
5907    30|                 hogy nő, mint kegyed, ki a tisztelet napsugarában fejlődött,
5908    30|              vonására büszkeséget lehelt a természet, arra, ami az
5909    30|                  okaim felől, mert abban a Nemezis keze van, aminek
5910    30|                  éppen mellette maradna. A szegénység szégyen ugyan
5911    30|                 szegénység szégyen ugyan a mások szemében, de legalább
5912    30|              mások szemében, de legalább a magunkéban nem.~– Tán a
5913    30|                  a magunkéban nem.~– Tán a politikai hangulat változik,
5914    30|                   Azt tudja kegyed, hogy a politikáról ebben az országban
5915    30|                  Nem volnék-e miatta rég a másé, akárkié, az egész
5916    30|             akárkié, az egész világé, ha a magamé nem volnék?~– Kedves
5917    30|                   egy nő sohasem egészen a magáé.~– Tehát egy részben
5918    30|                  Tehát egy részben kinek a birtoka?~– Birtoka annak
5919    30|                 birtoka?~– Birtoka annak a névnek, melyet a magáé helyett
5920    30|           Birtoka annak a névnek, melyet a magáé helyett fölvett. Az
5921    30|       fölemelheti, az levonhatja magával a sárba, anélkül, hogy tehetett
5922    30|                 el akar engem választani a férjemtől, azért… azért…
5923    30|              azért… hogy elválaszthasson a hercegtől.~Szerafin, mint
5924    30|                hercegtől.~Szerafin, mint a villámvakított, takarta
5925    30|                  fölemelte könnyes arcát a sápadt asszony, s zokogó
5926    30|           percben, önnek perét megnyerni a világ ellen.~– Ön valóban
5927    30|            kértem önt, hogy védjen. Mint a gyermek a mesében, aki éppen
5928    30|              hogy védjen. Mint a gyermek a mesében, aki éppen attól
5929    30|            melyet ön iránt megtartottam, a legőszintébb tisztelet.~–
5930    30|           kellene az ő lábainál heverni.~A sápadt asszony arcán, mint
5931    30|                az indulatos kitörés után a felgyúlt szenvedély.~– Ah,
5932    30|               forró kezét kezébe véve. – A regényekben vannak hősök,
5933    30|                egy tárgyról gondolkozni. A színpadon kezdődik a dráma
5934    30|        gondolkozni. A színpadon kezdődik a dráma ábrándozással, végződik
5935    30|               végződik csalatkozással, s a szereplők öt felvonáson
5936    30|               tárgyról beszélnek. De hát a felvonásközökben mit csinálnak?
5937    30|               után békén megpihenhet. Ez a rettenetes próza az életben,
5938    30|              esik, az mind versenytársam a „vanity fair”-en, és én
5939    30|                imádom az antipedeseimet.~A kínai lakból kitörő bacchanáli
5940    30|                bacchanáli zaj megzavarta a beszélgetést.~Szerafin úgy
5941    30|               ügyet, melyre most fölkért a herceg, bevégzem, és azontúl
5942    30|              viszonyban.~– Ön felmondaná a jogigazgatói állomást?~–
5943    30|              kezdett verni egy hit. – Ez a gyermekkori álom.~Megszorította
5944    30|                 Most isten önnel. Menjen a kastélyba vissza. Ma nem
5945    30|                 nem akar vele. Én megyek a parkba. Szükségem van az
5946    30|             amikor azt mondják: vége van a nyárnak, kezdődik az ősz.
5947    30|              Isten önnel Béla.~Most mind a két kezével megszorítá Béla
5948    30|          megszorítá Béla kezét, s nehogy a csigaúton együtt legyen
5949    30|               kimenni, utat tört magának a bokrokon keresztül, toalettje
5950    30|          feláldozásával.~Béla visszatért a kastélyba, s a kulcsárral
5951    30|                visszatért a kastélyba, s a kulcsárral szobájába vezetteté
5952    30|                  kis szoba volt az, mely a levéltárba nyílt; a szokott
5953    30|                 mely a levéltárba nyílt; a szokott házi zajtól elzárva.~
5954    30|                   Béla azt hivé, hogy ez a napja igen csendesen fog
5955    30|           Csalatkozott.~Alig esteledett, a szüretelők távoli danája
5956    30|                Volozov nyitott be hozzá.~A herceg természet rende szerint
5957    30|                   mikor részegnek látta. A herceg olyankor, mikor ittas
5958    30|                ilyen jótékony hatása van a bornak.~– Üdvözlöm önt,
5959    30|                 hogy mi kifogásai vannak a jövetel ellen, s azután,
5960    30|            másképpen nem lehet, hát majd a vállamon viszem le.~– Köszönöm,
5961    30|            nevetve –, nem kívánom én ezt a nagy tisztességet: megyek
5962    30|                nagy tisztességet: megyek a magam lábán, ahová akarja
5963    30|                magam lábán, ahová akarja a herceg.~– De ugyan kérem,
5964    30|                   Van is mit válogatnunk a címekben mai világban. Egyforma
5965    30|               hallgatunk. No hát nyújtsd a kezedet bruder! Ne tartsd
5966    30|                   hogy most belőlem most a bor beszél, s majd holnap,
5967    30|              ismét megtekintetesurazlak. A bor énnálam nem autokrata,
5968    30|              Parbleu! Hiszen ez igaz. Ez a felelet nekem nagyon tetszik.
5969    30|           koccints velem, s vágd fejéhez a poharat annak, akinek a
5970    30|                  a poharat annak, akinek a szeme tele nem lesz könnyel.~
5971    30|             szeme tele nem lesz könnyel.~A herceg vitte magával karonfogva
5972    30|                 karonfogva Lávayt, s míg a folyosón és lépcsőkön lejutottak,
5973    30|          versenyezni. Az egyiknek vezére a hírhedett Pikó, a másiké
5974    30|                 vezére a hírhedett Pikó, a másiké a nyalka Dundi. Húzni
5975    30|                 hírhedett Pikó, a másiké a nyalka Dundi. Húzni fognak
5976    30|          társaság, ami gyönyörűség lesz; a parasztlegények meg a parasztleányok
5977    30|              lesz; a parasztlegények meg a parasztleányok táncolni
5978    30|              mert Fertőy vállalta magára a rendezését, aki pedig oly
5979    30|             kettőnek lát; az imént, hogy a felesége közeledett a társasághoz,
5980    30|               hogy a felesége közeledett a társasághoz, s mondák neki,
5981    30|                 gyújtani vagy egy pajtát a röppentyűkkel, amilyen állapotban
5982    30|     sajnálatraméltóbb volna, mintha mind a kettőt kilőné.~Béla mindezt
5983    30|                egyik fülén beeresztette, a másikon ki.~A mulató társaság
5984    30|              beeresztette, a másikon ki.~A mulató társaság odalenn
5985    30|             mulató társaság odalenn volt a földszinti erkélyen. A herceg
5986    30|              volt a földszinti erkélyen. A herceg nem vetette oda prédául
5987    30|               oda prédául az új vendéget a már „elkészült” seregnek.
5988    30|            óhajtott szerencse” felől, de a herceg nem hagyott ilyesmit
5989    30|                  az Olga húgom, amaz meg a Feodora húgom – szólt félig-meddig
5990    30|               velük, kérlek, ostoba mind a kettő, mint a gyöngytyúk;
5991    30|                ostoba mind a kettő, mint a gyöngytyúk; ha majd egy
5992    30|                 még egy szép asszony, az a halavány; igen jeles nő,
5993    30|               hozzá közelíteni. Az imént a férjét hívatta, hogy szólni
5994    30|          innen-onnan ismeri.~Azzal aztán a cigányokhoz mentek.~Vannak
5995    30|             mentek.~Vannak órák, amikben a cigánynak elsőbbsége van
5996    30|              szép asszony fölött.~Hiszen a szép asszonyok is tudnak
5997    30|                 el is vagyunk ragadtatva a szép fehér kezek által,
5998    30|                 azokat; hanem ha egyszer a cigány rákezdi odakinn,
5999    30|              egészen más. Akkor csókolom a szép fehér kezét mennyei
6000    30|                kezét mennyei nagysád, de a cigány fekete keze mégis