Fejezet

6001    30|              keze mégis csak más valami!~A herceg el volt ragadtatva
6002    30|                  az legyen.~– Nézzed ezt a fiatal kölyket, alig húszéves,
6003    30|                banda feje. Nézzed, mikor a fejét hátraveti, nem törődik
6004    30|              játszanék az egész világon. A könyöke ki van szakadva,
6005    30|          villanyfolyam árad el róla. Ezt a fickót katonának akarták
6006    30|             akarták vinni; én kifizettem a markába a váltságot, ő azt
6007    30|                  én kifizettem a markába a váltságot, ő azt beitta,
6008    30|              Gyémánt egy kölyök! Hát azt a vén brugóst nézzed! Tegnap
6009    30|            patriarkális arc, barna, mint a legszebb kordovány. Tüskés
6010    30|              alapelve, hogy mindenből az a jó, ami van, s az a szükséges,
6011    30|         mindenből az a jó, ami van, s az a szükséges, ami rossz. Csak
6012    30|               szükséges, ami rossz. Csak a szemei körül van egy-egy
6013    30|            takargat homlokán, melyet tán a csatában kapott, vagy tán
6014    30|                csatában kapott, vagy tán a kocsmában. Szemei milyen
6015    30|             gondolja magában: „Üssön meg a devla! Adnátok inkább egy
6016    30|                  inkább egy pohár bort!”~A herceg ömledezéseit a cigányok
6017    30|                    A herceg ömledezéseit a cigányok jellemrajzai fölött
6018    30|         jellemrajzai fölött félbeszakíta a nagy süstörékelés, amit
6019    30|                  nagy süstörékelés, amit a legelső elbocsátott röppentyű
6020    30|           támasztott.~– Ah, Fertőy kezdi a mulatságot. No, ha ezt a
6021    30|                 a mulatságot. No, ha ezt a napot túléli a kastélyom,
6022    30|                No, ha ezt a napot túléli a kastélyom, anélkül, hogy
6023    30|               Azzal felugrott egy székre a herceg, s vezénylő hangon
6024    30|                 és hölgyeim. Kezdődik az a mulatság, amely valószínűleg
6025    30|             meggyújtja, csak vesse magát a földre. A hölgyek ne féljenek,
6026    30|               csak vesse magát a földre. A hölgyek ne féljenek, velük
6027    30|               van elég parachute, amivel a levegőbül megint leszállhatnak.~
6028    30|          levegőbül megint leszállhatnak.~A szüreti élcet megkacagták.
6029    30|                félni! Mefisztó tud bánni a tűzzel.~Abban a pillanatban
6030    30|                tud bánni a tűzzel.~Abban a pillanatban két tűzkerék
6031    30|              szórni színes sziporkáit, s a démoni világítás közepett
6032    30|                 másikról vörösre festett a bengáli fény, s diadalmasan
6033    30|              szép asszony” egészségéért; a bor úgy villogott poharában,
6034    30|                 hegedű rivallása kísérte a tósztot; elmúlva a süvöltő
6035    30|               kísérte a tósztot; elmúlva a süvöltő tűzlövegek zajában.~–
6036    30|                  No ezt túléltük – szólt a herceg. – Mi volt az a pièce? –
6037    30|             szólt a herceg. – Mi volt az a pièce? – kérdé a rendezőtől,
6038    30|                 volt az a pièce? – kérdé a rendezőtől, mikor ismét
6039    30|              sötét lett az udvaron, csak a teraszon levő lámpák világítottak.~–
6040    30|                  világítottak.~– Ez volt a „Höllenfahrt des Zauberkönigs” –
6041    30|             Zauberkönigs” – hangzott fel a rekedt válasz a sötétből.~–
6042    30|             hangzott fel a rekedt válasz a sötétből.~– Mi következik
6043    30|             hölgyeim, aki ebből épkézláb a táncterembe visszajut, az
6044    30|               dicsekedhetni.~Hanem azért a hölgyek nem mozdultak.~–
6045    30|              mozdultak.~– Nézzed – szólt a herceg Bélához –, milyen
6046    30|                 Más tűzijáték volt annak a szívében akkor.~Valami villant,
6047    30|              megint egy röppentyű szállt a magasba.~– No barátom –
6048    30|                  No barátom – ingerkedék a herceg –, ez volt az a Popocatepetl?
6049    30|        ingerkedék a herceg –, ez volt az a Popocatepetl? Csak így tudnak
6050    30|                  Csak így tudnak kitörni a mexikói tűzokádók? Én már
6051    30|                 valók. Most jönnek elébb a lámparöppentyűk és a csillagrúgók.~–
6052    30|               elébb a lámparöppentyűk és a csillagrúgók.~– A csillagrúgó
6053    30|     lámparöppentyűk és a csillagrúgók.~– A csillagrúgó majd te magad
6054    30|              Nagyon kacagtak rajta. Hogy a kacagás okát értsük, elébb
6055    30|                 elébb tudnunk kell, hogy a herceg és Fertőy arra fogadtak,
6056    30|               csillagot rúgat. Áll pedig a csillagrúgatás mulatsága
6057    30|                 s azt meggyújtják. Ezért a nagy nevetés.~Fertőy egy
6058    30|                 eregetésével torkolta le a kacajt, mely valószínűleg
6059    30|           megközelítéséig, ahol az ember a csillagrúgásra megérett,
6060    30|                történt vele. Látta, hogy a kanóc kialudt, nem jó volt.~
6061    30|              Azzal mámoros fővel levette a karóról a röppentyűt, s
6062    30|                  fővel levette a karóról a röppentyűt, s ki akarta
6063    30|            röppentyűt, s ki akarta húzni a kanócát, hogy majd újat
6064    30|                hogy majd újat tesz bele.~A röppentyű abban a percben
6065    30|                  bele.~A röppentyű abban a percben elsült a kezében.~
6066    30|         röppentyű abban a percben elsült a kezében.~Ő ijedten dobta
6067    30|                   Ő ijedten dobta el azt a földre, s azzal az egész
6068    30|             röppentyű süvöltve ment neki a mulató társaságnak.~Kacaj,
6069    30|                lárma, sikoltozás támadt; a hölgyek ugráltak fel a padokra.~
6070    30|                   a hölgyek ugráltak fel a padokra.~El kell taposni! –
6071    30|                kell taposni! – kiabáltak a távolabb állók, míg végre
6072    30|                állók, míg végre sikerült a veranda alatt nyakon önteni
6073    30|              veranda alatt nyakon önteni a rebellis égi tüneményt,
6074    30|             Szerafin ruhája meggyulladt.~A felriadt nő, mint ilyenkor
6075    30|          ilyenkor szokta minden, elkezde a szabadba futni: neki az
6076    30|                 futni: neki az udvarnak.~A futás által a veszély végzetessé
6077    30|                  udvarnak.~A futás által a veszély végzetessé válik;
6078    30|                veszély végzetessé válik; a légroham még szítja a tüzet.
6079    30|             válik; a légroham még szítja a tüzet. Két pillanat csak
6080    30|              tüzet. Két pillanat csak és a nő lángban fog állani tetőtől
6081    30|         fölhasználja, hogy őt megmentse, a másikban már a legnyomorultabb
6082    30|                megmentse, a másikban már a legnyomorultabb halállal
6083    30|                  az első percben, amikor a rögtöni rémület mindenkinek
6084    30|             eszét, hogy elnémulva nézett a futó nő után, akkor Béla
6085    30|                   Szerafin! Megálljon!~S a nő, mintha lebűvölték volna,
6086    30|                   megállt e szóra.~Abban a pillanatban ott termett
6087    30|          plédjével hirtelen körültakarta a nőt, s egy pillanat alatt
6088    30|                 elfojtotta égő köntösein a lángot.~Hogy ezt tehesse,
6089    30|             tehesse, át kellett karolnia a hölgy térdeit, s annak egész
6090    30|                   s megakadályozni, hogy a nő mozdulhasson.~És mikor
6091    30|                nő mozdulhasson.~És mikor a nő meg volt mentve, akkor
6092    30|             fölvitték szobáiba; s azután a nők, kik segíték őt ágyba
6093    30|            magában:~– Pompásan kezdődik! A férj meglövi a nejét röppentyűvel,
6094    30|                 kezdődik! A férj meglövi a nejét röppentyűvel, s az
6095    31|                                          A table moving korszak~Volt
6096    31|                  Szinte lehetett hallani a népek millióinak szimpatetikus
6097    31|            mellyel egyik unatkozó ország a másik életunt országnak
6098    31|                felelt.~Egészen kifogyott a beszélgetésre való tárgy,
6099    31|              beszélgetésre való tárgy, s a história múzsája kezdett
6100    31|                 história múzsája kezdett a csendes magányéletbe való
6101    31|          gyermeknek pedig játék kellett; a nép-óriások számára a kedves
6102    31|           kellett; a nép-óriások számára a kedves Amerika talált ki
6103    31|                  ki valami szép játékot: a táncoló asztalokat.~Ha a
6104    31|                 a táncoló asztalokat.~Ha a földön már nem volt mit
6105    31|              volt mit tanulni, áttértünk a földöntúli régiókba, s csináltunk
6106    31|                   s csináltunk magunknak a szellemekből mulatságot.~
6107    31|              szellemekből mulatságot.~Ez a játék is egészen politikai
6108    31|                  divattá nőtte ki magát.~A szellemek természetesen
6109    31|            szabadelvűek. Ők nem barátjai a konzervativizmusnak, mert
6110    31|              ellenben nagyon is kedvelői a gyors haladásnak, amiről
6111    31|                 mindenki, ha megkérdezte a táncoló asztal kopogó szellemétől,
6112    31|                  jött e percben, s hallá a bámulatos választ, hogy
6113    31|          Tifliszből vagy Connecticutból.~A szellemek azonkívül demokraták
6114    31|               volna, később pedig, midőn a praktikus világ e fölfedezést
6115    31|             láthattunk minden családnál, a kézművestől a hercegekig
6116    31|                 családnál, a kézművestől a hercegekig s a művésztől
6117    31|               kézművestől a hercegekig s a művésztől a tudósig olyan
6118    31|                 hercegekig s a művésztől a tudósig olyan apró, kis
6119    31|               hanem személy), tehát akik a velük szövetségben élő „
6120    31|                 mellett válaszokat adtak a legcifrább kérdésekre, bámulatos
6121    31|                 lett volna, aminthogy ha a table moving azon kérdésre:
6122    31|            moving azon kérdésre: mi volt a kérdező nagyapjának keresztneve,
6123    31|               sem merte volna megcáfolni a szellemet, sőt inkább skrupulusokat
6124    31|                 reszkető ujjakkal állani a table moving előtt, s ihletett
6125    31|              látjuk meg ennek vagy annak a híres embernek az arcát?
6126    31|                Mi történik itt meg amott a zárt kabinetekben? Hol jár
6127    31|              Hogy híják, aki ezt meg azt a titkos tettet elkövette?
6128    31|            figyeltek nagy érdekeltséggel a kért válaszra, amelyet tán
6129    31|             rossz néven ilyenkor azoknak a gyászban járó tisztes asszonyoknak,
6130    31|              kedveseik után tudakozódtak a table moving szellemétől,
6131    31|                hogy az mennyire hasonlít a megboldogult írásához.~Óh!
6132    31|             lehetett egy korszak, amikor a reménytelen hit egy szalmaszálat
6133    31|                választ semmi sóhajtásra, a holt fától kérdezett tanácsot.~
6134    31|              rendes protokollumot vittek a table moving által adott
6135    31|                  válaszokról, s egy neme a rajongásnak támadt belőle,
6136    31|             Ilyen hírhedett szellemidéző a többek között a kis Blumné.~
6137    31|             szellemidéző a többek között a kis Blumné.~Most már régóta
6138    31|      Perflexéknek, hanem Finanzratéknak. A jó Blum avandzsérozott:
6139    31|            többet mutatja magát helyette a kedves Blumné asszonyság.
6140    31|                az utcán. Meg is szólítja a kis eleven asszonyság, akit
6141    31|                  eleven asszonyság, akit a rang és cím nem kapatott
6142    31|                  hogy vannak? Mit csinál a kicsike? Jönnek-e már a
6143    31|                  a kicsike? Jönnek-e már a fogai? Vigyázzon rá, mert
6144    31|                fogai? Vigyázzon rá, mert a vörhenyhimlő nagyon grasszál
6145    31|             vörhenyhimlő nagyon grasszál a városban. Itt van-e még
6146    31|               kegyeteket, de holnap lesz a napja, hogy elmegyek, ha
6147    31|              Elkísérem odáig. Bizonyosan a színházba!~– Óh, nem. A
6148    31|                  a színházba!~– Óh, nem. A hetivásárba megyek, csirkéket
6149    31|        Valahányszor ön felől megkérdezem a kis asztalt, az mindig azt
6150    31|            fekete szemeivel végigbámulva a kis fürgenc asszonyt, onnan
6151    31|                  fürgenc asszonyt, onnan a magasból.~– No igen; a table
6152    31|             onnan a magasból.~– No igen; a table movingot. Hát önnek
6153    31|               Hát önnek még nincs ilyen? A szellemíró asztal; lapokban
6154    31|               Judit nem akarta elrontani a kis vidám menyecske kedvét,
6155    31|                 semmit.~– Ah, kegyed tán a hitetlenek közé tartozik,
6156    31|                 Holnap elviszem magammal a kis asztalkámat is kegyedhez;
6157    31|              ismerősök vagyunk, nem kell a látogatásra úgy kikeresnünk
6158    31|              engedte aztán Juditot menni a hetivásárba.~Délután pontosan
6159    31|                Hivatalszolga hozta utána a háromlábú asztalkát az ajtóig;
6160    31|               Blumné ott elvette tőle, s a viszontlátás örömétől elragadtatva
6161    31|            Lávayné asszonyságokat.~Judit a vendégszeretethez tartozó
6162    31|            tartozó nyájassággal viszonzá a szíves látogatást, hanem
6163    31|                 szája ízében volt még az a bizonyos dinnye, amivel
6164    31|                 amivel őt egyszer Blumné a kis kertben megvendégelte,
6165    31|                föl ne támadt volna benne a gyanú, miért hogy ez az
6166    31|                  meglátogatja az embert. A délutáni vendéget terített
6167    31|                állhatta meg, hogy rögtön a „szellemdús” tárgyra ne
6168    31|          szellemdús” tárgyra ne fordítsa a beszédet.~Azt állította,
6169    31|                 Azt állította, hogy ha ő a két kezét az asztalra leteszi,
6170    31|              asztalra leteszi, úgy, hogy a hüvelykujjai egymáshoz érnek,
6171    31|                egymáshoz érnek, nincs az a nehéz tölgyfaasztal, amely
6172    31|                  emelkedjék, ha mindjárt a legerősebb férfiak akarnák
6173    31|                  addig ne produkálja ezt a bűvészetet, amíg a findzsák
6174    31|        produkálja ezt a bűvészetet, amíg a findzsák az asztalon vannak.~
6175    31|             megdicsőült szellem tanyája. A fiókokban laknak. Az nem
6176    31|              nagyon szkeptikus volt erre a mai napra. Először már Blumnéban
6177    31|             asztalban éppen olyan kevés, a hazajáró szellemekben pedig
6178    31|        szellemekben pedig semmi; hát még a háromban együtt hogy lett
6179    31|                aztán meg négy gombostűt, a négy szegletét letűzni,
6180    31|                   hogy vigyázzon, nehogy a szellem lábát megszúrja
6181    31|               hogy mi az én szellememnek a neve? Mindjárt le fogja
6182    31|                ide nézni.~Blumné letette a háromlábú asztalkát a fehér
6183    31|            letette a háromlábú asztalkát a fehér lapra, azután tíz
6184    31|               föl; szemei mereven néztek a tárgytalan semmibe, s ajkai
6185    31|           megnyílva látszottak hallgatni a füllel meg nem hallható
6186    31|              nagyot kanyarított; ez volt a manupropria a név végén.~–
6187    31|       kanyarított; ez volt a manupropria a név végén.~– Nézzék! – szólt
6188    31|                benső meggyőződés hangján a leírt névre mutatva. – Mindig
6189    31|                mutatva. – Mindig ugyanez a név: „Talleyrand.” És ez
6190    31|                  ő keze írása. Én láttam a bécsi udvari levéltárban
6191    31|                 hozzájuk. Aztán én magam a világért nem tudnék így
6192    31|                 hogy mi számok jönnek ki a lutrin; mert azokra nem
6193    31|            lutrin; mert azokra nem adnak a szellemek választ.~– Hogy
6194    31|              csak magyarul?~– Óh, kérem, a szellemek minden nyelvet
6195    31|            kedves asszonynéném, ennek az a teóriája, hogy ki mennyire
6196    31|            könyvek vannak írva.~– És így a tudós embernek másvilági
6197    31|              jutalma az, hogy holta után a teaestélyeken a társaságot
6198    31|               holta után a teaestélyeken a társaságot tartozik mulattatni.~–
6199    31|               meg, hogy hány krajcár van a zsebemben.~Blumné távol
6200    31|                  tanulmányozni valakinek a zsebében, rögtön egész készséggel
6201    31|                 helyes megoldását adassa a fenntisztelt szellem úrral.~
6202    31|              fenntisztelt szellem úrral.~A háromlábú asztalka járt,
6203    31|                   Blumné szemei meredtek a plafonra, az öreg Lávayné
6204    31|                  az asztalka készen volt a válasszal, nézték; de biz
6205    31|                ákombák, amit ott hagyott a papíron, nem hasonlított
6206    31|            példás természetességgel mind a két zsebét; biz azokban
6207    31|             gyűszűnél.~Ezalatt elkészült a kávé, mit jó gazdasszony
6208    31|           szokott főzni. Ez félbeszakítá a szellemprodukciót.~Azonban
6209    31|                már kíváncsivá volt téve; a játék újdonsága érdekelte.
6210    31|              Aztán ő nem evett még abból a dinnyéből, amivel egyszer
6211    31|         dinnyéből, amivel egyszer Blumné a jó napaasszonyt olyan erősen
6212    31|              várta ő maga is, hogy ismét a table moving csudáira térhessen
6213    31|                csudáira térhessen vissza a napirend, bármennyire iparkodott
6214    31|                 Jöjjön, barátném – szólt a kis Blumné Judithoz –, önnel
6215    31|             mostan Béla.~Van-e fiatal nő a világon, aki ilyen kérdésre
6216    31|               kell tenni az ujjai hegyét a kis asztalra, ha feleletet
6217    31|                   mert ércnek nem szabad a kézen lenni.~Judit mosolyogva
6218    31|                Judit mosolyogva engedett a felhívásnak, s lerakta gyűrűit;
6219    31|            vékony zsinórra fűzte, melyen a nyakában függő medaillont
6220    31|                szólt Blumné –, úgy, hogy a kisujjai az én kezem ujjait
6221    31|                 No mármost kérdezzük meg a szellemtől, hogy hol jár
6222    31|              Béla.~Az asztalka jött-ment a papíron, nyikorgott, firkált;
6223    31|                  az asztal, egy név volt a papírra írva „Volozov.”~–
6224    31|                  elébb tudta volna, mint a másik két asszony, hogy
6225    31|             asszony, hogy ez nem falunak a neve.~Judit abban a stádiumban
6226    31|              falunak a neve.~Judit abban a stádiumban kezdett lenni,
6227    31|                  kegyed nem gondolt erre a névre?~– Nem, én semmire
6228    31|          elfogultan, s nem jutott eszébe a kérdés, hogy „Hát kegyed
6229    31|                asztalka megint jött-ment a két asszony ujjai alatt,
6230    31|                  mikor ismét megállt, ez a szó volt olvasható:~„Szeraf…”~–
6231    31|                 Blumné. – Ez jó! Béla úr a szeráfokkal társalog. Ez
6232    31|                 Béla?~Az asztalka leírta a választ, csak három betű
6233    31|                  komolyabb arccal Judit.~A kis asztal izgett-mozgott,
6234    31|                   mikor kétértelmű lenne a válasz az ékezés nélkül.~
6235    31|                 válasz az ékezés nélkül.~A leírt szó ez volt:~„Váló.”~–
6236    31|                  ez volt:~„Váló.”~– Ezek a válaszok egyre érthetetlenebbek
6237    31|            szellemhez.~– Hát ki ellen ez a válóper?~Az asztalka felelt
6238    31|                 Most meg éppen egy tónak a nevét írja ide – szólt bosszankodva
6239    31|           érthetetlen badarság! Ma ennek a szellemnek különös rossz
6240    31|                rossz szeszélye van. Hja, a szellemek szoktak ilyen
6241    31|                mind asszonynéném az oka. A szellem olyankor, ha egy
6242    31|               nem kérdezünk tőle semmit.~A kis Finanzratné azután többet
6243    31|             azután többet nem is beszélt a table movingról; azt mondta,
6244    31|           megcsodálta, hogy milyen aprók a kezei, azután vette kalapját,
6245    31|         visszajött, leült, és elmélázott a folyvást előtte fekvő teleírt
6246    31|                  kérdé Judit megszakítva a hosszú hallgatást.~– Óh,
6247    31|                   viszonza az, folytatva a munkát azzal a nyílhegyű
6248    31|                 folytatva a munkát azzal a nyílhegyű fegyverrel.~–
6249    31|                hogy mit hiszek.~– Mit?~– A jövendőmondó lelkeket bizonnyal
6250    31|    keresztyéneknek növelték, azért, hogy a világosságot lássák. Az
6251    31|            geográfiát tanultak, az igaz, a leányok, hanem annál több
6252    31|                 idéztetett; én emlékezem a szenvedésekre, a meg dicsőülésre,
6253    31|               emlékezem a szenvedésekre, a meg dicsőülésre, mely Pál
6254    31|            apostolt felmagasztalá, midőn a jövendőmondó lelket kiűzte
6255    31|               jövendőmondó lelket kiűzte a filippibeli leányból; s
6256    31|                azt mondanám neki: „Uram, a szemeim gyöngék, de a hitem
6257    31|              Uram, a szemeim gyöngék, de a hitem erős; a szememet megcsalhattad,
6258    31|                gyöngék, de a hitem erős; a szememet megcsalhattad,
6259    31|               szememet megcsalhattad, de a lelkem azért nem hisz.”
6260    31|                 papagáj megcsaljon, mint a Perflexné asszonyom, arra
6261    31|                   hogy háborút csináljon a mi békés hajlékunkban. Mindjárt
6262    31|             békés hajlékunkban. Mindjárt a számban volt az íze a dinnyének,
6263    31|           Mindjárt a számban volt az íze a dinnyének, amint megláttam
6264    31|                felhozni mentségül. Kinek a mentségére? Béláéra, Blumnééra,
6265    31|          Blumnééra, Szerafinéra vagy tán a szellemekére? Nem jutott
6266    31|           lelkekben. Én nem hiszem, hogy a megboldogult lelkeknek minden
6267    31|                hívására elhagyhassák azt a mennyei boldogságot vagy
6268    31|             mennyei boldogságot vagy azt a pokolbeli kárhozatot, amiről
6269    31|              vannak rossz szellemek ezen a földön, akik szép strucctollas
6270    31|                 tudom, hogy mit oltottam a fába! Az nem teremhet más
6271    31|                  ismeretlen féreg, amely a fa levelét megszúrja, hogy
6272    31|                 állnom. Ez az asszony és a Szerafin! Nagyon jól ismerem,
6273    31|               jól ismerem, hogy kicsoda! A közveszedelem egy kunyhóban
6274    31|                hajdani imádója betoppant a városba, látta, hogy az
6275    31|          mondhatta százszor: „Itt van az a bolond öregasszony, akinek
6276    31|                 öregasszony, akinek csak a fiát kell dicsérni, akkor
6277    31|              dicsérni, akkor aztán, mint a cseléd, úgy szolgál bennünket.”
6278    31|               bennünket.” Azután meghalt a hősemlékezetű férj is, s
6279    31|             emberek el akarták veszíteni a fiamat. És miután az isten
6280    31|       kérdezősködöm is. Minek volt ennek a fityfiritty asszonynak mostan
6281    31|           asztalát. Semmi egyéb nem volt a szándéka vele, mint tudatni
6282    31|              velünk, hogy Fertőyné válik a férjétől, s Béla fog az
6283    31|           Tartozik nekem, neked és annak a gyermeknek ott, s megverné
6284    31|                 odafutott gyermekéhez és a félig alvó csecsemőt ölébe
6285    31|                kísértetek, amik ellen ez a kis parányi kéz védhetné
6286    31|            asszony keze által kihozta őt a sírból, hogy egy asszony
6287    31|               követelem tőle, hogy ő azt a csodát azért az egy asszonyért
6288    31|          juttatni, hogy egy asszony, aki a koporsóba feküdt le érette,
6289    31|               Valakinek megfizetek ezért a rossz óráért, és az nem
6290    31|                  uram”.~Nálunk úgy híják a nők férjeiket, hogy „uram”.~–
6291    31|                  volt, maszlagot szedett a kertben, és én megvertem
6292    31|                 kertben, és én megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze
6293    31|            tehetem többé, hogy megverjem a kezét, mert Béla „úr” és „
6294    31|                 Béla „úr” és „férfi”. De a maszlagot – azt kiüthetem
6295    31|                maszlagot – azt kiüthetem a kezéből még most is!~Az
6296    31|                 nő szemei könnyeztek, és a kisgyermek mosolygott mind
6297    31|               kisgyermek mosolygott mind a kettőre.~
6298    32|                                          A két öreg~A régi kis kert
6299    32|                               A két öreg~A régi kis kert a invalidus
6300    32|                 két öreg~A régi kis kert a invalidus fákkal, a kvietált
6301    32|                 kert a invalidus fákkal, a kvietált rózsabokrokkal,
6302    32|                 kvietált rózsabokrokkal, a penzióba tett kaktuszokkal,
6303    32|    trillage-okkal még csak mindig megvan a maga rokkant állapotjában.
6304    32|               maga rokkant állapotjában. A szomszédok hiába számítanak
6305    32|                rá, hogy majd hozzáveszik a maguk telkeihez, átalakítják,
6306    32|             átalakítják, újra beültetik; a vén csont még mindig a föld
6307    32|                   a vén csont még mindig a föld felett jár, és számítja
6308    32|                már alig van egy ismerőse a városban.~Az egész kisváros
6309    32|            átváltozott. Nemcsak az, hogy a gyermekekből férfiak, asszonyok,
6310    32|             egészen más nép is költözött a régi helyébe.~A megye vezérei,
6311    32|                költözött a régi helyébe.~A megye vezérei, a táblabíró-világ,
6312    32|                helyébe.~A megye vezérei, a táblabíró-világ, ott künn
6313    32|             lehet, mikor egyszer-egyszer a városban megpillanthatja
6314    32|                nem borotválkoznak többé; a sima arcú ismerősök mind
6315    32|       külsejükben is szakítani akarnának a múlttal.~A kereskedők, a
6316    32|           szakítani akarnának a múlttal.~A kereskedők, a tősgyökeres
6317    32|                 a múlttal.~A kereskedők, a tősgyökeres magyar financierek
6318    32|             financierek nem lakják többé a Vág-Duna hosszát; átköltöztek
6319    32|                  kereskedelmi városba, s a régi jó családok egymás
6320    32|                oly mulatságos tanyáikat. A tűz után egész utcák maradtak
6321    32|              találja magát bennük otthon a régi ember.~Hajdan minden
6322    32|                beköszöngetett; most ezek a jó házak el vannak hagyva
6323    32|                  az ablakok helyén, árul a salva guardia küszöbén tűt,
6324    32|              küszöbén tűt, cérnát.~Mikor a vénember végigmegy szokott
6325    32|            végigmegy szokott sétája után a hajdan oly ismerős utcán,
6326    32|                 amott is üveget árulnak; a régi úri házakból mind kurtakereskedők
6327    32|                nagyon jól van így, hanem a vén csont nem akarja azt
6328    32|                ócska emlékekkel. Ezt már a vén csont nem érti; neki
6329    32|             nehezen tud beleébredni ebbe a szürke világba.~Csak az
6330    32|                 hogy tudja megszokni azt a Pestet?~Kolbay nagyon nélkülözte
6331    32|                  hogy déltájon nem látja a tisztes öreg matrónát kinézni
6332    32|           Bizonyomra, mindennap benéztem a kegyed ablakán asszonyom,
6333    32|           sohasem láttam egyebet ezeknél a muskátliknál. Meg is látogatom
6334    32|            vendége elé, s erősen csitítá a házőrző ebet, mely vén létére
6335    32|                  kezét, s látszott arcán a büszke gondolat: No ugye
6336    32|                 ugye megmondtam, hogy az a menyecske derék asszony;
6337    32|            hittem, végképp odamarad azon a Pesten. Nagyon megszerethette
6338    32|              asszonyság leülteté Kolbayt a pamlagra, maga pedig rokkájához
6339    32|                  ült, és nem felelt erre a kérdésre.~Kolbay azt hitte,
6340    32|               Persze, ott egyik mulatság a másikat éri; a sok estély,
6341    32|                  mulatság a másikat éri; a sok estély, soirée, vagy
6342    32|               soirée, vagy hogy nevezik, a sok koncert. Aztán mindennap
6343    32|                 vissza tudott térni ebbe a mi idegenné vált otthonunkba.~
6344    32|           alkalmával csaknem kikergettem a házamból, s azt kegyed még
6345    32|                 nem találta-e gyermekeit a legboldogabbaknak a földön?~
6346    32|           gyermekeit a legboldogabbaknak a földön?~Az öregasszony hosszú
6347    32|               szólt egészen elszomorodva a hadastyán. – Nem boldogok?
6348    32|               Nos? Tehát akkor nem értem a dolgot.~– Nem ő a hibás!~–
6349    32|                  értem a dolgot.~– Nem ő a hibás!~– Nem ő a hibás? –
6350    32|                   Nem ő a hibás!~– Nem ő a hibás? – kiálta fel térdeire
6351    32|          elszörnyedtében Kolbay. – Tehát a másik?~– Igen, a másik!~–
6352    32|                   Tehát a másik?~– Igen, a másik!~– Béla?!~– Az, a
6353    32|                  a másik!~– Béla?!~– Az, a fiam.~– Óh, ezt szörnyűség
6354    32|            kegyedtől hallani. Ez határos a hihetlenséggel. Hiszen asszonyom,
6355    32|             Medúzafővel, és ostoba, mint a kő, még akkor is egy becsületes
6356    32|             lenni egy nőnek, ki férjéért a poklokon tört keresztül?
6357    32|           Fertőyné az.~Kolbay hátraesett a pamlag támlájáig e szóra.~–
6358    32|           Szerafin? Az én húgom?~– Igen. A kegyed húga. Hogyan jött,
6359    32|            ugyanazon Fertőy ellen; abban a végtárgyalás közeledik,
6360    32|               minden rendben van már. És a nő sejt mindent, mert nem
6361    32|             hallottam panaszkodni, pedig a homlokáról olvashatom, hogy
6362    32|            másoknak is bizonyítani, hogy a vén Kolbay még nem olyan
6363    32|           felállva helyéről, megszorítva a hadastyán kezét.~– Ugyebár
6364    32|                    Ugyebár? Kegyed pedig a fiát fogja elővenni.~– Minden
6365    32|               lábait, mint máskor, s még a kapuja küszöbén is elmondá
6366    32|            fészkéből! Ő, aki húsz év óta a város határán túl nem volt.
6367    32|                 azon est óta, melyben őt a lánghalálból kiragadta,
6368    32|                álmokba elmerülve kereste a magányt; és éjjel? Hát az
6369    32|               helyzetben, mindig ugyanaz a kép; a biztatás, a csáb,
6370    32|        helyzetben, mindig ugyanaz a kép; a biztatás, a csáb, megelégedés,
6371    32|               ugyanaz a kép; a biztatás, a csáb, megelégedés, a családi
6372    32|           biztatás, a csáb, megelégedés, a családi nyugalom, a szenvedély,
6373    32|         megelégedés, a családi nyugalom, a szenvedély, a féltés minden
6374    32|                  nyugalom, a szenvedély, a féltés minden jeleneteiben.~
6375    32|                rémképe végképp elmaradt.~A sápadt asszony arcán ismét
6376    32|                 kezdett életpír derülni. A herceg, ki őt néha meglátogatta,
6377    32|                  festesse le arcképét, s a tavalyit mázoltassa be,
6378    32|                   mint egy üdülő betegre a régi bajnak újra jelentkező
6379    32|                Vajon miért jöhet Kolbay?~A komornyiknak azt ígérte,
6380    32|               jön megy ki s be küszöbén?~A nagybátya pontosan megérkezett.
6381    32|                pontosan megérkezett. Már a szalonban hallá Szerafin
6382    32|                rekedt torokköszörülését; a komornyik utasítá őt a nagyságos
6383    32|                   a komornyik utasítá őt a nagyságos asszonyhoz, ki
6384    32|              Hozzátok? – szólt megnyomva a végső szótagot az öreg. –
6385    32|            házánál kerestelek, s ott azt a választ nyertem, hogy ti
6386    32|             többé), nem is veheti, ha én a kegyed életét kritikai szemmel
6387    32|                   egyéb dolgom sincs már a világon, mint azt a regényt
6388    32|                  már a világon, mint azt a regényt tanulmányozni, amit
6389    32|                   szólt bele Szerafin –, a tárcaregényeket nem szokás
6390    32|             Kivéve azt az esetet, amikor a regény tárgya oly régiókba
6391    32|         nyilatkozatra bírják, hogy „Erre a lapra tovább nem prenumerálok”.~–
6392    32|          kritikus, de mint jóbarát jövök a szerzőt valamire figyelmeztetni.
6393    32|                Ha egyszer be van fejezve a regény, akkor a kérlelhetlen
6394    32|                  fejezve a regény, akkor a kérlelhetlen kritika veszi
6395    32|                nem lehet rajta. Még most a kifejlődés en famille intézhető
6396    32|                 en famille intézhető el; a törlés még most szabad.~
6397    32|               szabad.~Szerafint meglepte a kifejezések gondossága nagybátyjától,
6398    32|                 Azt mondtam magamban; ez a nő úgyis büszke valakitől
6399    32|          tanácsot elfogadni, hadd menjen a maga útján. A büszkeség
6400    32|                hadd menjen a maga útján. A büszkeség olyan kalauz az
6401    32|                  kívántam tőlük egyebet. A környékben mi voltunk a
6402    32|                  A környékben mi voltunk a haute volée. Gúnyoltak bennünket
6403    32|          Gúnyoltak bennünket vele, de ez a gúny nekem tetszett. Önnek
6404    32|                 nagyobbra tartotta magát a főispánnál a vármegyében.
6405    32|              tartotta magát a főispánnál a vármegyében. E büszkeség
6406    32|                 szórta marokkal vagyonát a dölyf miatt. – Milliomot
6407    32|                nem szóltam neki, mert én a büszke embereket szeretem. –
6408    32|                  ment, visszautasítottam a násznagyságot; tudtam, hogy
6409    32|             ennek majd megaláztatás lesz a vége.~– Kérem, bátyám, ne
6410    32|                  voltak büszkék; mielőtt a gyászév letelt volna, leveté
6411    32|             gyászév letelt volna, leveté a fátyolt, s felvevé a menyasszonyruhát
6412    32|              leveté a fátyolt, s felvevé a menyasszonyruhát másodszor,
6413    32|             innen az inasaival, s én még a lépcsőkről is fel fogok
6414    32|                 tetszett. Nem misztérium a világ előtt semmi; de a
6415    32|                  a világ előtt semmi; de a férj neve takarta azt. Lehet
6416    32|              takarta azt. Lehet oly neme a büszkeségnek, mely fénynek
6417    32|                  én nem tartom annak; de a férj neve ezt is eltakarja.~–
6418    32|               koronát viselő imádó után, a világ asszonyának ambíciója.
6419    32|         egyszerre kiesett ön szerepéből. A véletlen összehozta önt
6420    32|                  önt egy emberrel, kihez a gyermekszerelem emlékei
6421    32|                Szerafin húgom – folytatá a kérlelhetlen öreg –, kegyednek
6422    32|             kegyedet nőül venni, s azért a múló örömért, hogy kegyed
6423    32|   könnyelműségére bízni; hanem mikor már a világ előtt nem tartozunk
6424    32|                  meg, sikoltott fel erre a szóra.~– Ugye, hogy ezt
6425    32|               vége. Még egy szót mondok, a kilincset a kezemben tartva.~
6426    32|                 szót mondok, a kilincset a kezemben tartva.~Szerafin
6427    32|                mindenkinek joga lesz ezt a bókot önnek elmondhatni,
6428    32|                  is benne, fenékig üríti a pohárt.~– Három nap óta
6429    32|                 szemébe mondjam neki azt a bókot, miszerint én őtet
6430    32|                 között, akiket becsülök, a legeslegutolsónak tartom,
6431    32|               belépett ama régióba, ahol a silány, jellemtelen emberek
6432    32|             éppen annyira előzékeny lett a válóper gyors kimenetele
6433    32|           kaphattam őt, rá fogok találni a gazdag emberre, és rá fogok
6434    32|         gazdaságot fogok testálhatni, de a nevemet olyan tisztán fogom
6435    32|        felszökött helyéről, s megragadta a távozni akaró kezét.~– Maradjon.
6436    32|              valakit? Tán éppen engemet? A vén csontot?~– Várjon ön
6437    32|                  valaki arra ébred, hogy a ház ég a feje fölött.~Vége
6438    32|                arra ébred, hogy a ház ég a feje fölött.~Vége volt a
6439    32|                 a feje fölött.~Vége volt a boldog ábrándoknak, az álomképeknek,
6440    32|            ábrándoknak, az álomképeknek, a csábító, csalogató képzelmeknek;
6441    32|                 kellenél szeretőnek.” Ez a gondolat elég a megőrülésre.~
6442    32|          szeretőnek.” Ez a gondolat elég a megőrülésre.~
6443    33|                                          A számadás napja~A következő
6444    33|                         A számadás napja~A következő nap különben is
6445    33|                  is nevezetes dátum volt a két családra nézve.~Előtte
6446    33|              fejezve lenni.~– Holnap van a te pöröd végtárgyalása Fertőyvel –
6447    33|                 körmére égett az úrfinak a dolog, most már aztán siethet.~
6448    33|                 munkába el van mélyedve.~A reggelit is szobájába viteté,
6449    33|                   mikorra jön vissza.~Ez a rendes férjnek természetes
6450    33|          kötelessége.~– Ma lesz pörödben a végtárgyalás – szólt Juditot
6451    33|               magyarázott meg neki. Csak a kisgyermek felől kérdezősködött,
6452    33|                 Nagyon el voltam merülve a munkában.~– Ugye, elkéstél
6453    33|               munkában.~– Ugye, elkéstél a végirattal Judit pörében.~–
6454    33|                 semmit. Ott nagyon rövid a végválasz, azt majd csak
6455    33|                azt majd csak ott írom le a törvényszéken.~– Hát ez
6456    33|                  törvényszéken.~– Hát ez a nagy tekercs írás, amit
6457    33|                   Mindenki elhallgatott. A cseléd jelenté, hogy itt
6458    33|                 cseléd jelenté, hogy itt a bérkocsi. Béla vette kalapját,
6459    33|                 jövője áll kockán, annak a másik asszonynak az ügyével
6460    33|              korai órában is nyitva volt a ház, a komornyik tudta már,
6461    33|             órában is nyitva volt a ház, a komornyik tudta már, hogy
6462    33|           mindenkor be szabad bocsátani.~A sápadt asszony ma különösen
6463    33|                  mámora, ami oly szédítő a férfiakra nézve; rendezetlen
6464    33|             gyöngyös hálóba szorítva. És a sápadt vonásokon az az öntudatos
6465    33|                az öntudatos mosoly, mely a színtelen arcot ragyogóvá
6466    33|                  Ejh, mit? Mi köze ahhoz a prókátornak?~– Megbocsát
6467    33|                  volna bocsátva, mint az a másik, melyikben ma tárgyalnom
6468    33|          tárgyalnom kell.~– Ön „nejének” a pere az? – szólt Szerafin.~–
6469    33|                 hangnyomattal mondta azt a két szót, hogy akárki más
6470    33|             Tehát ön azt szeretné, ha ez a pör sietve menne ítélet
6471    33|                 megvárni.~– Ön elszokott a bókoktól. Udvariasabb ember
6472    33|                 mondaná: „Tartson sokáig a várakozás.” De nem akarom
6473    33|                külön asztalkára lerakta, a többit összecsomagolá, s
6474    33|                engemet szeretne.”~      ~A boldog emlékű megyeház gyűlésterme
6475    33|                 épületet használni kell; a nagy termekben keresztfalakat
6476    33|                számokkal.~Ne ítéljen meg a kegyes olvasó, ha meg nem
6477    33|                miért volt Nro XIV-ben az a hely, ahol a Fertőy contra
6478    33|                  XIV-ben az a hely, ahol a Fertőy contra Hargitay pör
6479    33|               azoknak az elnöke Blum úr, a hajdani Perflex. Én minderre
6480    33|                Blum úr volt az elnök, és a többi urak is mind igen
6481    33|                  azt meg is érdemlik, de a mi meridiánusunk alatt nem
6482    33|                 igyekezetet fejtettek ki a pontos megjelenésben, mint
6483    33|                  nyerve. Scripta manent. A beadott végrendelet minden
6484    33|                minden kétséget eloszlat, a törvényszék nem fog egyebet
6485    33|              ítélhetni, mint hogy Fertőy a Hargitay-féle birtokba rögtön
6486    33|                 ideig fiataloknak ismert a világ, s amik egyszerre
6487    33|            alakulni, s az idő elfoglalja a homlokon megillető helyét.
6488    33|                  úr igen jó barátja mind a két jeles férfiúnak. Végre
6489    33|             tartja, hogy keresztüllásson a papíron.~Azután visszateszi
6490    33|                   Azután visszateszi azt a törvényszék asztalára.~–
6491    33|                 ez állítás határos volna a szemtelenséggel.~Blum úr
6492    33|              hamisnak.~– Nagyon egyszerű a bizonyíték. A törvényszék
6493    33|            Nagyon egyszerű a bizonyíték. A törvényszék tisztelt tagjai
6494    33|                  nagyon ésszerű oka van. A merített papíron rajta van
6495    33|               merített papíron rajta van a kiállító gyárnak a neve,
6496    33|             rajta van a kiállító gyárnak a neve, és a név mellett egy
6497    33|              kiállító gyárnak a neve, és a név mellett egy betű, melyről
6498    33|                  lehet tudni, melyben az a papír készült. Amely évben
6499    33|               papír készült. Amely évben a gyár megnyílt, abban minden
6500    33|             abban minden íven látható az A betű, a másodikon a B, és