Fejezet

6501    33|                  íven látható az A betű, a másodikon a B, és így tovább.
6502    33|           látható az A betű, a másodikon a B, és így tovább. Ha már
6503    33|              megelőző időre antedatálva, a későbbi év papírja el fogja
6504    33|                  Jurátus koromban, mikor a királyi tábla levéltárában
6505    33|                 múlt századi pöresetnél. A jelen esetnél a hamisítás
6506    33|              pöresetnél. A jelen esetnél a hamisítás annyival feltűnőbb,
6507    33|               okmány vízjegyén feltűnik, a gyár neve nem is fordulhat
6508    33|              készült papírra, hanem mint a névjegy után tett E betű
6509    33|           készült 1856-ban, kilenc évvel a végrendelkező szülők holta
6510    33|             Fertőy e szavaknál leszédült a székről, melyen ült; ájultan
6511    33|                  is azt az okiratot, ami a törvényszék ülnökeinél kézről
6512    33|           fordítja azt szétterjesztve, s a fejét csóválja utána. Egy
6513    33|         valósággal jelen volt, mikor azt a papírgyárt Csehországban
6514    33|              olyan flegmával, amilyennel a perzsa basreliefeken egymással
6515    33|           királyok mérik egymás nyakának a pallost, inte a törvény
6516    33|                 nyakának a pallost, inte a törvény szolgáinak, és monda:~–
6517    33|              szolgáinak, és monda:~– Ezt a két urat, két külön szobába
6518    33|               közönyös arccal rendeli el a porkolábnál, hogy ettől
6519    33|                  porkolábnál, hogy ettől a két úrtól minden írószert,
6520    33|                  egypár pusztázó betyárt a buckákból, vagy valami hamis
6521    33|             Bélához.~– Ügyvéd úr, tessék a végiratot leírni a jegyzőkönyvbe,
6522    33|                tessék a végiratot leírni a jegyzőkönyvbe, a többi az
6523    33|                  leírni a jegyzőkönyvbe, a többi az államügyész gondja
6524    33|                 leend.~      ~Mikor Béla a törvényszéket elhagyta,
6525    33|                  törvényszéket elhagyta, a tornácon Melchiorral találkozott
6526    33|            szembe.~– Hol jársz te itt?~– A kórházból híttak ide; Fertőy
6527    33|                 ütöttek.~– Elhiszem. Hát a másik?~– Az a nagy ijedségtől
6528    33|              Elhiszem. Hát a másik?~– Az a nagy ijedségtől megéhezett;
6529    33|           megéhezett; éppen most küldött a Komlókertbe egy adag bifsztekért.~–
6530    33|              Azalatt, míg odabenn írtál, a fiatal jegyző elmondta nekem.~–
6531    33|            Hogyan? – szólt nagyot örülve a kis sánta ember. – Te átengeded
6532    33|                  el bérkocsimat, itt áll a kapu előtt; nekem még egy
6533    33|                  követségbe küldetett, s a lépcsőn való leszaladásban
6534    33|                  visszatért Szerafinhez.~A sok köteles irkafirkával
6535    33|                 hogy sietnie kellett, ha a mondott időre ott akart
6536    33|           mondott időre ott akart lenni. A sietségben egészen felhevült.~
6537    33|              hörülök, hogy thalálkozunk! A húgomat thettszik keressni?
6538    33|                és hehentést nem használt a hadastyán, mint ez alkalommal.~
6539    33|                 egészen mással volt tele a feje, minthogy azt találgatta
6540    33|               miért ez az emfatikus öröm a vén csontnál?~Sietett Szerafinhez.~
6541    33|           csontnál?~Sietett Szerafinhez.~A delnő termében várt reá.~
6542    33|                 Végeztem velök – s azzal a kandallóra mutatott. – Itt
6543    33|          megnézheti.~Béla bámulva nézett a delnőre. Szemei látszottak
6544    33|               Láthatja: én az „ön” perét a tűzbe vetettem.~S azzal
6545    33|                  tűzbe vetettem.~S azzal a démoni bosszúállás diadalmas
6546    33|                 szemvillogásával fordult a nő az előtte álló férfi
6547    33|                 Rám homályos hírt vetett a nálamnál rosszabbak rágalma,
6548    33|                volt fagyva. Lehetett is. A pólusi éjszakák nem oly
6549    33|                 nem oly hidegek, mint ez a gúny, ez a nevetés.~És még
6550    33|              hidegek, mint ez a gúny, ez a nevetés.~És még azonfelül,
6551    33|      atlasztopánkás lábacskáját feltette a kandalló rézkorlátjára,
6552    33|                gondolatot? Én most jövök a törvényszéktől, hol Fertőyt
6553    33|        felsikoltott, s visszakapta lábát a kandallótól, mintha az égette
6554    33|        csalhatlan bizonyítvány volt maga a papír, amire azt íratta;
6555    33|              amire azt íratta; de vártam a fölfedezésével. Amint bizonyossá
6556    33|                volt az izzó vas, mellyel a kitörölhetlen bélyeget egy
6557    33|                      Óh! – nyögött, mint a halálra sebesült, a halavány
6558    33|                 mint a halálra sebesült, a halavány asszony, s kezeit
6559    33|                   utaztam egyik városból a másikba, titkolóztam saját
6560    33|       titkolóztam nőm előtt, hogy amidőn a kikerülhetlen csapással
6561    33|                  csapással le fogok ütni a Fertőy névre, ön azt mondhassa: „
6562    33|             névre, ön azt mondhassa: „Ez a név már nem az enyém, megváltam
6563    33|             megvetendő hajlam ébredését. A leckét köszönöm. „Ha prókátor
6564    33|             köszönöm. „Ha prókátor vagy, a szív ügyeihez ne legyen
6565    33|              most viselje férje nevét, s a sorsot, amit maga ellen
6566    33|              amit maga ellen fölidézett.~A szép büszke delnő odaomlott
6567    33|              szép büszke delnő odaomlott a férfi lábaihoz.~Nem iparkodott
6568    33|                Taposson el engem!” Abban a pompás bársonyruhában, azokkal
6569    33|              omló selyemfürtökkel, azzal a márványfehér kebellel, zokogástól
6570    33|               kívánta: „Védje ön peremet a világ ellen.” Én megnyertem
6571    33|           Segíteni nem lehet ezen többé. A válópör okmányai elégtek,
6572    33|             hamisító neje. Egyik szégyen a másikat hozza, s az ember,
6573    33|                  hozza, s az ember, akit a gyalázat nyom, száll fokrul
6574    33|                  száll fokrul fokra alá. A szégyen jogot ád, s a szép
6575    33|               alá. A szégyen jogot ád, s a szép asszonyok szégyene
6576    33|                 még egyszer kezét nyújtá a nőnek, de ez nem fogadta
6577    33|                Az ott vonaglott lábainál a szőnyegen.~– Taposson ön
6578    33|              vétettem ön ellen is; és ez a legnagyobb bűnöm. Én azt,
6579    33|                 Fizessen előre, tegye le a taksát, a bélyegdíjt, a
6580    33|                előre, tegye le a taksát, a bélyegdíjt, a honoráriumot. –
6581    33|                  a taksát, a bélyegdíjt, a honoráriumot. – Ne tégy
6582    33|                 majd öntudatod jutalmaz, a világ becsülni fog, s a
6583    33|                  a világ becsülni fog, s a másvilágon be lesz számítva. –
6584    33|              jutalom fejében rád gyújtsa a házat, s mérget töltsön
6585    33|                  házat, s mérget töltsön a közös tálba, melyből családoddal
6586    33|               asszonnyal, hogy nem annak a másik asszonynak volt igaza. –
6587    33|               idő alatt.~Béla reszketett a dühtől és elkeseredéstől,
6588    33|                  vétett volna ellene.~De a nő nem jött szemrehányó
6589    33|                 szemrehányó tekintettel; a nő mosolygott, és férjét
6590    33|                  akit egyszerre pokolból a mennyországba felragadnak.~
6591    33|           mondani.~Béla ölébe vette mind a kettőt, s a paradicsomot
6592    33|             ölébe vette mind a kettőt, s a paradicsomot vélte karjai
6593    33|           tartani.~Annál jobban megeredt a zivatar hangja az öreg asszonyságnál.~–
6594    33|             Legyőzte őket; leverte őket! A sárga földig verte őket.
6595    33|                  gyűlölte őket, kicsalta a rókákat odúikból, hogy belevesszenek
6596    33|           fizetve valahára! Óh, sok volt a rováson, de ez mind ki van
6597    33|                 átölelé, megcsókolta.~De a férj homlokán még egy ránc
6598    33|            kitalálta, hogy mit jelent az a ránc a homlokon.~– Lássa
6599    33|                hogy mit jelent az a ránc a homlokon.~– Lássa édesanyánk –
6600    33|           megszabadítád. Őt most nem éri a csapás.~– Érni fogja – felelt
6601    33|             osztani akarja balsorsát, és a válópört megsemmisíté. Szerencsétlenségében
6602    33|              Béla még most is kimenté őt a világ előtt.~Hanem az a
6603    33|                  a világ előtt.~Hanem az a redő még mindig ott volt
6604    33|                  meg.~– Nálad e levél? – a redő múlni kezdett a homlokon.~–
6605    33|                     a redő múlni kezdett a homlokon.~– Itt van a zsebemben.
6606    33|            kezdett a homlokon.~– Itt van a zsebemben. Megvártalak vele.~
6607    33|             elővette köténykéje zsebéből a zöld papírra írt levelet.~–
6608    33|             levelet.~– Ennek volt hát az a parfümillata, amit olyan
6609    33|               ismerőst” akartál mondani.~A redő mélyebbre vágott.~–
6610    33|               két sort írt Szerafinnak.~„A levelet nem olvasta senki;
6611    33|                mindenkitől.”~E sorokat s a felbontatlan levelet új
6612    33|                  Mikor Szerafin felbontá a borítékot, s meglátta benne
6613    33|                 saját levelét, és olvasá a kísérő sorokat, térdre rogyott,
6614    33|          százfelé tépte saját levelét, s a tűzbe hajítá.~A kísérő levélkét
6615    33|               levelét, s a tűzbe hajítá.~A kísérő levélkét pedig azzal
6616    33|              kísérő levélkét pedig azzal a két sor írással összehajtogatá,
6617    33|                  kéz írásainak; pedig az a kéz valóban jót akart vele,
6618    33|           örülnek, mind együtt legyenek.~A kis doktor azt állítja,
6619    33|             doktor azt állítja, hogy még a sánta lába is meggyógyult
6620    33|               táncolni szeretne.~Hisz ez a nap adta vissza barátainak
6621    33|           vagyonát, családi nyugalmát és a bosszút.~Azok pedig nem
6622    33|           gondolatjuk azon jár, hogy íme a kisgyermek már ki tudja
6623    33|                 már ki tudja mondani ezt a szót: „apa”.~A redők elmúltak
6624    33|               mondani ezt a szót: „apa”.~A redők elmúltak minden homlokról,
6625    33|                minden homlokról, csak az a két egymásnak megfelelő
6626    33|               megfelelő egyforma sebhely a férj és a nő homlokán, az
6627    33|               egyforma sebhely a férj és a nő homlokán, az beszél titkos
6628    34|                                          A kísértet~„Az ember, akit
6629    34|                 kísértet~„Az ember, akit a gyalázat nyom, száll fokrul
6630    34|                száll fokrul fokra alá”…~„A szépasszonyok szégyene rettentő
6631    34|                   akik ki akarják irtani a világ emlékéből, hogy vele
6632    34|               vele ismeretségben voltak. A törvény szigorú volt iránta.
6633    34|                  Úgy ítélt fölötte, mint a közvélemény.~Mi lehet aztán
6634    34|              belőle?~Vagy egy szép hulla a Duna-parton, melyet egy
6635    34|           Duna-parton, melyet egy reggel a hullám a fövényre fektet; –
6636    34|               melyet egy reggel a hullám a fövényre fektet; – vagy
6637    34|                  tölteni az éjt, s mikor a hajnalfény betör az ablaktáblák
6638    34|                ilyenkor társalgott azzal a kegyetlen üldözővel, amit
6639    34|             megnyugtatják hívőiket, hogy a lélek is fluidum, semmi
6640    34|                 álmodik, mást, mint amit a reszketeg idegek szeretnének;
6641    34|              karjai kiragadták Szerafint a tűzhalálból, megszűnt naplót
6642    34|             vinni álmairól. Ez álmok nem a halott visszatérő arcával
6643    34|                szabad tudósítani még azt a papírt sem, mely pedig oly
6644    34|                  önnek rossz szíve van”, a hideg álomrém újra elfoglalta
6645    34|    változékonyságával, s egészen betölté a két ébrenlét közötti nyugtalan
6646    34|           naplóját Szerafin.~Hisz azokat a kínos álmokat örökíteni
6647    34|               voltak új stádiumai. Ahogy a külélet alakult.~Egyszer
6648    34|                 tért vissza.~De hát azok a szomorú alakok, akikre senki
6649    34|              hetilapban jött ki. Ez volt a refrénje: „Minek jön az
6650    34|                ruháit más hordja:~emléke a szélnek átadott pozdorja. ~
6651    34|             Boldog ember él itt,~Feledte a régit.~Gyászruhát, szerelmet
6652    34|         betoppanna, mikor legjobban szól a zene, a fényes társaság
6653    34|             mikor legjobban szól a zene, a fényes társaság közé, s
6654    34|            átalkodottan titkolja, s mert a publikum most hazafiúi bánatában
6655    34|                csak kalendáriumot, tehát a kiadók nem mertek belevágni;
6656    34|        példánynak az árával biztosította a költeményfüzér megjelenését,
6657    34|                 az ő kezébe is eljutott.~A könyv címe ez volt:~„KESERŰ
6658    34|             meggyőződött felőle, hogy ez a kísértet – „az ő réme”.~
6659    34|                volna,~Te is, én is, mind a ketten ~De jól jártunk volna.~
6660    34|               magát, vagy segített nekik a vádat súlyosbítani.~Egy
6661    34|              minden egyedüllétben, és ez a pör sokáig folyt így.~„Rongyos
6662    34|               sokáig folyt így.~„Rongyos a mentéd; – befoldom, legyen
6663    34|               befoldom, legyen jó;~Sebes a vállad; bekötöm, gyógyuljon:~
6664    34|                  meg, lakjál jól; ~De ha a szíved fáj; – nem bánom:
6665    34|                 Szerafin tovább olvasott a költeményekben.~A költő
6666    34|               olvasott a költeményekben.~A költő sötét kedélye mindenütt
6667    34|                  sötét kedélye mindenütt a legélesebb szarkazmusokban
6668    34|                   Tíz évi távollét után ~A hű nő mint csókoland! ~Hogy
6669    34|               Hogy nyalja gazdája kezét ~A vén eb, a hű bolond!~Viszontlátás
6670    34|                 gazdája kezét ~A vén eb, a hű bolond!~Viszontlátás
6671    34|               titkaiból ~Egyet megtanult a rab:~Nagy idő múlt! Nőd
6672    34|                múlt! Nőd nem csókol, ~És a kutyád megharap.”~Nem álomrontó
6673    34|                zsellérek hadd menjenek, ~A vázak vigyék zörgő csontjaik, ~
6674    34|                meg.~Ne fuss, szép hölgy, a koponya elől, ~Mely ellöketve
6675    34|              ruhám fekete, ~Ilyen furcsa a holtak élete!”~Az alak mind
6676    34|           Szerafin izgatott képzelmében, a kísértet mind jobban körvonalazta
6677    34|               Néha egészen alanyivá lett a költő alakítása; ahol a
6678    34|                  a költő alakítása; ahol a világ jelen állapotát saját
6679    34|               Szerafin.~„Hajdan sas volt a jelvényem, ~Most bogár szól
6680    34|       visszaerőltette emlékezetét azokra a sötét, kapu mögé húzódó
6681    34|               kegyelemdöfés.~„Még nyílik a partokon a nefelejcs: ~Gyűrűmet,
6682    34|                    Még nyílik a partokon a nefelejcs: ~Gyűrűmet, óh
6683    34|               Csak gyűrűs ujja maradt ki a földbül.~Nézd, gyűrűdet,
6684    34|                   zeng táncterem; hallat a puszta vadon.”~Óh, ha tudta
6685    34|                vétettünk egymás ellen, s a mérhetlen kegyelmű úr mindnyájunknak
6686    34|            bosszút állni vissza nem tér.~A névtelen költő bizonyosan
6687    34|           egyedül Szerafin történetéhez.~A dorgált nő tán nem is neje
6688    34|                  soha. Ki venné szorosan a keresést a költők ideáljai
6689    34|                venné szorosan a keresést a költők ideáljai után?~Szerafin
6690    34|           ragadta. Béla meg volt lepetve a szokatlan megszólítás által.
6691    34|               torzonborz, több közte már a fehér, mint a fekete szál;
6692    34|                  közte már a fehér, mint a fekete szál; termete nehézkes
6693    34|               pőrén szokott volna járni. A csomóra hurkolt nyakkendő
6694    34|                rám! – dörögte fennhangon a szürke ember, hogy a járókelők
6695    34|          fennhangon a szürke ember, hogy a járókelők megálltak a csodájára.~
6696    34|               hogy a járókelők megálltak a csodájára.~Erre azután Lávay
6697    34|                  bizony Pusztafi – szólt a torzonborz alak, keserűn
6698    34|               csak mégsem felejtetted el a nevemet. Látod, én rád ismertem.~–
6699    34|                    Meghíztam, ugye? Hja, a szegény rabok nagyon jól
6700    34|                igazán: nagyon rezes lett a pofám, amióta nem láttál.~–
6701    34|                jobbra-balra taszigálnak, a szép leányok, akik hátranézegetnek,
6702    34|                  akik hátranézegetnek, s a nagy urak, akik rám se néznek.
6703    34|                  ahol én utaztam. De hát a mennykőbe is, azt ne gondold,
6704    34|                 ne gondold, hogy ezentúl a tömlöci élményeimmel foglak
6705    34|                 hogy karjára fűzte, mert a nemes kedélyű férfi lábai
6706    34|              került még sok dolgába, míg a lépcsőkön fölvihette. Azt
6707    34|                 állította Pusztafi, hogy a lábai meg vannak dagadva
6708    34|          bevezette. – Nem olyan, mint az a kertre nyíló, amiben legutoljára
6709    34|               szeretem, hogy tükör nincs a szobádban. Nem férfiszobába
6710    34|                 tudod sok olyan pofa van a világon, amivel nem örömest
6711    34|              azok között első helyen van a saját magamé. Kilenc éve,
6712    34|                Beszélj arról. Még mindig a mézeshetek?~– Még mindig.~–
6713    34|               még.~– No, annak én leszek a nevelője.~– Dajka kell annak
6714    34|              vagyok. Csupán tejjel élek. A jámbor kocsmáros a Kék macskánál
6715    34|                 élek. A jámbor kocsmáros a Kék macskánál a kisdedóvó
6716    34|                kocsmáros a Kék macskánál a kisdedóvó dajkám.~Béla nem
6717    34|                  hahotával kacagni, hogy a szék rengett alatta, s a
6718    34|                 a szék rengett alatta, s a szemei kiveresedtek bele;
6719    34|            mozdulatlan arcát látta, kire a nevetés nemigen akart ragadni. –
6720    34|                 akart ragadni. – Add ide a kezedet, hadd álljak fel,
6721    34|             elfáradtam.~Béla fölemelé őt a székből.~Odahajolt hozzá
6722    34|                 székből.~Odahajolt hozzá a költő, és fülébe súgta:~–
6723    34|                 súgta:~– Tegnap este óta a mai találkozásunk órájáig
6724    34|             ismerőst, nem ismerőst, mint a veszett ló, rúgnom, harapnom,
6725    34|            rúgnom, harapnom, és kiállnom a piac közepére, és átkozódnom
6726    34|                  Amint fel-felüti bennem a fejét egy emlék a múltból,
6727    34|                 bennem a fejét egy emlék a múltból, hajrá! egy pohár
6728    34|           múltból, hajrá! egy pohár bort a nyakába; ez aztán elalszik.
6729    34|                 aztán elalszik. Majd meg a jövő posványából dugja ki
6730    34|              remény szörnyalakja. – Bort a fejére! Bort, míg elmerül
6731    34|                 Míg úszom az árban, mint a bolond, vízbe esett ember,
6732    34|                ember, ki amíg él, mindig a víz fenekére megy le, de
6733    34|            meghalt, akkor fenn tud úszni a víz színén.~– Az ember nemcsak
6734    34|                felkacagott, úgy hangzott a kacagása, mintha valami
6735    34|                köhögne egész erejéből.~– A hazájának? Hahhaha! Nem
6736    34|            terület? Gondold meg, hogy én a Vojvodinában születtem.
6737    34|                  össze morzsánként, amit a mennykő egyszerre szétzúzott,
6738    34|         szétzúzott, s beleedződtetek már a munkába; de én most estem
6739    34|             munkába; de én most estem le a felhőkből ide; olyan vagyok,
6740    34|                 más jelszavak igazgatják a napok történetét. Egy darab
6741    34|                 fölösleges eszköz vagyok a világon. Egy kőhajító gép
6742    34|                világon. Egy kőhajító gép a lőpor feltalálása után.
6743    34|                kétértelmű élcet, mellyel a cenzúrát rászedhetem? Írjak
6744    34|              rászedhetem? Írjak Kínáról, a holdról, meg Liliputról
6745    34|            mondtam, hogy van hozzád joga a hazának. Tehát ha annak
6746    34|                  Látod, én is úgy vagyok a világgal, mint te; sokat
6747    34|        tűzpróbálta alakok: anyám, nőm és a kis Melchior.~– Nőd? – szólt
6748    34|               Gondolt ilyesmit: „Majd én a te derék nőd nyakára ilyen
6749    34|                 gyűlölnek, akik elhúzzák a székeiket, ha közéjük leülök,
6750    34|               közéjük leülök, s bedugják a füleiket, mikor beszélek,
6751    34|                  melyikünk bosszantja ki a világból a másikat. Ha öten-hatan
6752    34|                 bosszantja ki a világból a másikat. Ha öten-hatan rohannak
6753    34|            öten-hatan rohannak rám, mint a csahos ebek, amik kígyót
6754    34|            mernek hozzákapni, az énnekem a gyönyörűség. Olyan gorombaságokat
6755    34|        gorombaságokat mondok nekik, hogy a szívem tágul bele. Nem tudom,
6756    34|                  én első nap elmetszeném a torkomat. Látni egy embert,
6757    34|                  aztán magamat, és körül a szürke világot… az engem
6758    34|            sokszor, mikor megtudom, hogy a feleséged a színpadon játszik,
6759    34|               megtudom, hogy a feleséged a színpadon játszik, és te
6760    34|                egyedül vagy. Mert tudod, a becsületes asszonyokat nem
6761    34|              fölépíteni nem lehet többé. A művész, aki azt alkotta,
6762    34|              tennem, s nem szeretném, ha a bor megérzenék rajtam.~–
6763    34|                össze álnév alatt, amikre a jámbor lélek kétszáz aláírót
6764    34|                  ezt az állatot ez alatt a klíma alatt? Én azt hittem,
6765    34|                  rég kiveszett már annak a faja is, mint a mopszlikutyáé.
6766    34|                már annak a faja is, mint a mopszlikutyáé. Hiszen ha
6767    34|                  quincunxnyi részecskéje a szemérmes büszkeségnek volna
6768    34|                  járni az utcán. Hát nem a legnagyobb potenciája-e
6769    34|                  élünk. Egyébiránt félre a szofisztikával. Titkot akartam
6770    34|                 hogy valahányszor rávisz a bűnöm, hogy a börtöni élvényeimről
6771    34|        valahányszor rávisz a bűnöm, hogy a börtöni élvényeimről beszéljek,
6772    34|                volna belőle valami, hogy a fogságomból anekdota-kapitálist
6773    34|         anekdota-kapitálist csináljak, s a kamatjaiból éldegéljek.
6774    34|          férjétől.~– Két férjétől?~– No, a holttól meg az eleventől.
6775    34|                   Roguson. Nem volt más. A kozák meg a farkas üldözött.
6776    34|                Nem volt más. A kozák meg a farkas üldözött. Halála
6777    34|           mindekkorig nem adhattam át. – A másik férjével pedig, az
6778    34|                belemártottad az enyvbe!) a régi szállásomon találkoztam.
6779    34|                  találkoztam. Oda hozták a derék embert éppen abba
6780    34|                  derék embert éppen abba a szobába, ahonnan engem kilöktek.
6781    34|           papirosban kitörni az embernek a nyakát. Azt is elmondta,
6782    34|          elmondta, hogy Bárzsing barátja a vasúti szállítás alatt megszökött.~–
6783    34|             amikor elő fog kerülni, mint a hazáért szenvedő emigráns,
6784    34|                   ha majd egyszer nyakad a guillotine alá fog kerülni,
6785    34|                 elég lovat, aki elhordja a hátán. A szúnyog, aki teleszítta
6786    34|             lovat, aki elhordja a hátán. A szúnyog, aki teleszítta
6787    34|                 vérrel, önzéssel vádolta a méhet, aki az utókor számára
6788    34|                kor! Elfelejtesz mindent! A kart, mely küzdött, a szívet,
6789    34|           mindent! A kart, mely küzdött, a szívet, mely szenvedett,
6790    34|                 szívet, mely szenvedett, a főt, mely megőszült; csak
6791    34|                főt, mely megőszült; csak a nyelv marad előtted becses
6792    34|          folytatom. Nagyon szép az élet. A világ tökéletes. Hova kívánhatnék
6793    34|          gazember izenetet küldjön tőlem a feleségének, aki par excellence
6794    34|                Pusztafi számára behozták a vizet. Az egész üvegkorsóval
6795    34|                  arra is emlékezem, hogy a két férj mit izent annak
6796    34|               meghaltam, elfelejthetsz.” A másiké annál hosszabb. Ez
6797    34|                  pedig annyit kivehettem a beszédéből, hogy saját vagyonára
6798    34|             törvényes nazarénusok tették a kezeiket, s hogy a neje
6799    34|                tették a kezeiket, s hogy a neje hozománya is erősen
6800    34|                is szerelmes tudnék lenni a muszkákba. Az nekem gusztusom.
6801    34|          Menysikov föltett kalappal ment a dívánba. De kérlek, üss
6802    34|                 lettem. – Úgy szaporítom a szót, mintha ívszámra fizetnének
6803    34|                 érte.~Bélának pedig azon a szomorú síron akadtak meg
6804    34|                  Meg, édes fiam. S ezóta a hamvában olyan szép őszi
6805    34|                Erdélybe: felkeressük azt a mocsárt, rávezetlek a leégett
6806    34|                azt a mocsárt, rávezetlek a leégett fűzfára, s egy követ
6807    34|          bajtársunk nyugszik, s rávéssük a nevét.~– Szavadon foglak.
6808    34|                  télen. Mikor fagyva van a mocsár, akkor könnyebb benne
6809    34|               ital borért túladni rajta. A menyecskének még Aradról
6810    34|                 meglehet, hogy nem kapta a levelem. Tán az a balga
6811    34|                  kapta a levelem. Tán az a balga ordinánc, akire rábíztam,
6812    34|                 durrhigany is volt, mint a postára. Hiszen hallottál
6813    34|                 mikor tömlöcöstül együtt a levegőbe repültem? De ihol
6814    34|                  ihol van ni, már megint a börtöni élményeimről beszélek.~–
6815    34|             jössz?~– Oda nem megyek. Ezt a nőt kerülöm.~– Te is? Micsoda?
6816    34|                  is? Micsoda? Az én fiam a szabadság urában; és te
6817    34|                 urában; és te is aláírod a zsarnok világ balítéletét?
6818    34|           balítéletét? Hát mit vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette,
6819    34|                  fogtok, annak keresitek a barátságát, azt megsüvegelitek;
6820    34|               gyöngének teremté, hallgat a szerelem édes szavára, s
6821    34|                 se bántott; az becstelen a világ előtt! Mit tett? Rabolt?
6822    34|              közelíteni szégyen! Elítéli a világ! Én csak azért is
6823    34|             azért is pártját fogom. S ha a világ köveket hajigál rá,
6824    34|                amerikai bölény! Hogy ezt a magam eszével föl nem tudtam
6825    34|            pirulj el, fiam, ne szégyelld a dolgodat. Ez az egy zsarnokság,
6826    34|                nem Bayard és Cid énnekem a bátorság eszményképei, hanem
6827    34|          bátorság eszményképei, hanem az a férj, aki őszinte, derült
6828    34|                   hogy „nem megyek, mert a feleségem…” Jer, hadd öleljelek
6829    34|              fiatal, olyan nagynak látja a világot; azt hiszi, hogy
6830    34|              szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni. Lassanként
6831    34|                aztán mind összébb szorul a világ; mindennap egy leckét
6832    34|                   hogy az egész világ ez a négy fal, s ami benne egyedül
6833    34|                 fal, s ami benne egyedül a mienk: – a nő, az anya és
6834    34|                 benne egyedül a mienk: – a nő, az anya és a gyermek.
6835    34|                mienk: – a nő, az anya és a gyermek. És aki azt föl
6836    34|                 nem tudja fogni, hogy ez a kicsiny világ mégis egész
6837    34|             mégis egész világ – ám járja a bolondját.~– Rengeteg igazság,
6838    34|                 mindenik elkezdi előttem a világot szidni, de senki
6839    34|            mondott ellene, mint te ezzel a szóval: „Boldognak érzem
6840    34|                 hogy nem szorulsz rájuk. A méreg eszi őket miatta.
6841    34|               dolgaimnak indexét készíti a sors. Testem, lelkem csak
6842    34|            nemzeti mulatság, ha az ember a poétáit fényesen eltemetheti.
6843    34|                  már mindhalálig; de nem a bortól, hanem attól a keserű
6844    34|                nem a bortól, hanem attól a keserű pohártól, amit fenékig
6845    34|                   Tájékára se jöjj annak a háznak, ahova én most megyek,
6846    34|            magamban is. Tudom, hol lakik a menyecske, éppen a kapuja
6847    34|                 lakik a menyecske, éppen a kapuja előtt jöttem el,
6848    34|             kihajtatott. Majd elgázoltak a lovai. Az asszonyság nagyot
6849    34|              mire ő hirtelen visszakapta a fejét. Valószínűleg meg
6850    34|              lehetett ijedve attól, hogy a lovai elé kerültem. Megjegyeztem
6851    34|          kerültem. Megjegyeztem magamnak a házat és odatalálok. Ki
6852    34|            odatalálok. Ki van ugyan írva a kapu alatt, hogy „a koldulás
6853    34|                 írva a kapu alatt, hogy „a koldulás és házalás tiltatik”,
6854    34|             dobnak ki. Bízom az inasának a protekciójában, akire ráismertem
6855    34|         protekciójában, akire ráismertem a bakon. Úgy hiszem, Vencelnek
6856    34|                 neki; és én úgy olvastam a regényekben, hogy az emberek
6857    34|             regényekben, hogy az emberek a jótéteményeket meg szokták
6858    35|                                          A férj jegygyűrűje~Szerafinnak
6859    35|                 láttam őt!…~Mikor kocsim a kapun kigördült, ott állt
6860    35|             kigördült, ott állt előttem. A lovak szinte elgázolták.~
6861    35|                mosolygott és köszöntött.~A vér megfagyott ereimben.~
6862    35|             tekintet! Ő volt az.~Az idő, a nyomor, a szenvedés sok
6863    35|               volt az.~Az idő, a nyomor, a szenvedés sok vonást írtak
6864    35|                 ráismertem.~Lelkem, mint a mentő szalmaszálhoz, kapaszkodik
6865    35|                 mintha lett volna valaki a világon, aki Róberthez hasonlított,
6866    35|                valami pokoli keserű, ami a szíven keresztül metsz.
6867    35|                 áll az arca.~Ő az!~Tehát a halottak ilyen korán feltámadnak?~
6868    35|                egymással: „Mikor én ezen a világon kerestelek, akkor
6869    35|             világon kerestelek, akkor te a túlvilágon jártál; most
6870    35|                 bevárom, mint az elítélt a hóhér bárdcsapását.~Kitaláltam.~
6871    35|             össze. Zajos ismerősök, akik a ,szépasszony’-t üdvözölni
6872    35|                 jőnek.~Nem kerülhetem ki a fényt, a mulatságot, mert
6873    35|               Nem kerülhetem ki a fényt, a mulatságot, mert születésem
6874    35|             Mikor legvígabban fog szólni a zene, a kacaj, a pohárcsengés,
6875    35|           legvígabban fog szólni a zene, a kacaj, a pohárcsengés, akkor
6876    35|                  szólni a zene, a kacaj, a pohárcsengés, akkor egy
6877    35|                minden vigalom:~,Éljen az a nő, aki leghűtlenebb volt!’~
6878    35|           rábámulni minden ember! Hát ez a zord alak kicsoda?~Vagy
6879    35|                más, csak az én szívem és a gyertyák lobogó lángja,
6880    35|               amik közt végigfuvallja őt a sírbolti szellő?~Óh, e kép
6881    35|             halovány vagyok; óh, ezentúl a szégyen pírja örökkétartó
6882    35|                  nem törli azt onnan még a halál keze sem.~Elhagytam
6883    35|               meghalt az oroszlán, éljen a róka!’ És azután ,éljenek
6884    35|                róka!’ És azután ,éljenek a majmok!’~És az nem volt
6885    35|                  lesz nálam; látni fogja a világot, melyet magam körül
6886    35|               magam körül teremték.~Ebbe a ragyogó, illatfűszeres,
6887    35|             térdre roskad, s megcsókolja a földet. Holnap…holnap…”~      ~
6888    35|                  termeiben egyik ismerős a másiknak adta a kilincset.
6889    35|                  ismerős a másiknak adta a kilincset. Siettek egymást
6890    35|         szobájában, aki attól tart, hogy a szépasszony különben hamar
6891    35|                 hamar el fog felejtkezni a nevéről.~Előkerültek olyan
6892    35|               nyitott terme volt.~Eljött a herceg is, Olga és Feodora
6893    35|               jött, akire várt.~Szerafin a vacsora idejéig háromszor
6894    35|               utasítsák. Be kell vezetni a terembe.~Éjfélig nem jelentkezett.~
6895    35|         jelentkezett.~Hiszen éjfél éppen a hazajáró lelkek órája.~Pontban
6896    35|           jelenteni: – no igen azt, hogy a soupé fel van tálalva.~A
6897    35|                 a soupé fel van tálalva.~A másik teremben süteményekkel,
6898    35|                 asztal mellé települt le a vendégsereg.~Az asztalfőnél
6899    35|                került, hogy mellette azt a helyet senki sem foglalta
6900    35|            helyet senki sem foglalta el. A herceg bal felől ült le
6901    35|             felől ült le Szerafin mellé, a jobb felőli szék üresen
6902    35|                őreá” vár.~Hasztalan volt a szomszédok jókedve, az ünnepélyes,
6903    35|                 az ünnepélyes, az elmés, a szikrázó tósztok, amikben
6904    35|                szikrázó tósztok, amikben a szép asszonynak hosszú életet
6905    35|                 késő évekkel, amikor már a mostani tósztmondók azt
6906    35|                  fognak rajta; hasztalan a herceg nyájas suttogási,
6907    35|                 herceg nyájas suttogási, a pohárban habzó bor; – a
6908    35|                  a pohárban habzó bor; – a szép asszony csak az üres
6909    35|             közellétét érzé.~Néha, midőn a herceggel beszélt, alattomban,
6910    35|            tudjuk, ott ült ekkor valahol a „Kék macskában”, s tápláltatta
6911    35|          tápláltatta magát az ő dajkája, a kocsmáros által; míg a másik,
6912    35|                   a kocsmáros által; míg a másik, az igazi, kinn a
6913    35|                  a másik, az igazi, kinn a zöld pusztaságban itta az
6914    35|               őszi kökörcsin alakjában…~…A vigalom aztán reggelig tartott.~
6915    35|                  aztán reggelig tartott.~A zaj, a tánc, a mámor, vége
6916    35|                 reggelig tartott.~A zaj, a tánc, a mámor, vége felé
6917    35|                  tartott.~A zaj, a tánc, a mámor, vége felé elűzték
6918    35|            elűzték Szerafin aggodalmait. A dáridó hevélye szétszórta
6919    35|                 Ez szép nap volt – szólt a herceg, midőn reggel felé
6920    35|             vendéggel, s alant becsukták a kaput, Szerafin még egyszer
6921    35|                  még egyszer megkérdezte a vén komornyiktól, nem volt-e
6922    35|                 komornyiktól, nem volt-e a leírt alak a házban, nem
6923    35|                  nem volt-e a leírt alak a házban, nem utasították-e
6924    35|                 el. Menjen, kérdezze meg a többi cselédektől, a kapustól.~
6925    35|                 meg a többi cselédektől, a kapustól.~Vencel elment
6926    35|          tudakozódni, s visszajött azzal a bizonysággal, hogy senki
6927    35|                 is már egyszer.~Szerafin a szokottnál korábban becsengeté
6928    35|            becsengeté komornyikját, hogy a kandallóba tüzet szítson,
6929    35|                 hívatta, és felöltözött.~A legegyszerűbb ruhát vette
6930    35|               egy darab krétás posztóval a tegnapi lakomán használt
6931    35|                 nem.~Csengettek.~Ez vagy a posta lesz, vagy a pipereárus
6932    35|                  vagy a posta lesz, vagy a pipereárus mamzellje. Időt
6933    35|                   hogy várakozzék, míg ő a frakkját felölti.~Az pedig,
6934    35|                kik az egyik csengetéstől a másikig azon a mondaton
6935    35|              csengetéstől a másikig azon a mondaton törik a fejöket,
6936    35|            másikig azon a mondaton törik a fejöket, amivel odabenn
6937    35|            kétszer-háromszor megrántotta a csengettyűt.~Vencel aztán
6938    35|                magát felnyitni az ajtót.~A szürke torzonborz ember
6939    35|          nyargalj, ha én csengetek, mert a kezemben talál maradni ennek
6940    35|             kezemben talál maradni ennek a bolondságnak a fogantyúja.~–
6941    35|             maradni ennek a bolondságnak a fogantyúja.~– Mi tetszik? –
6942    35|        fogantyúja.~– Mi tetszik? – kérdé a komornyik félig mérgesen,
6943    35|             apprehendálva csavarta félre a nyakát.~– Nono: azért ne
6944    35|             felelt gyanús tartózkodással a komornyik.~– No, hát tudd
6945    35|               egy bal parée-ból, ahol ez a kosztüm. Azért ne sokat
6946    35|              képviselem magamat.~– Tehát a nevét fogom kérni.~– Sohase
6947    35|                gyanakodó pofával ment be a terem ajtaján, olyan mosolygóval
6948    35|                   Addig tessék besétálni a terembe, és ott helyet foglalni.~
6949    35|              nyájas és forgolódó kezdett a furcsa vendég körül lenni;
6950    35|           bizonyosan észrevette, hogy ez a csodabogár csakugyan érdekli
6951    35|                őt.~– Nem tetszik levetni a felső kabátját?~– Az már
6952    35|                 rajtam.~– De talán mégis a csizmáiról leverném nagysádnak
6953    35|                  leverném nagysádnak ezt a port?~– Sohse bánts, öcsém.
6954    35|             válva egészen. Ne haragudjál a porra; magad is az fogsz
6955    35|                   hátha nagyapád pora ez a csizmámon? Ne üsd.~Most
6956    35|              csizmámon? Ne üsd.~Most már a vén szolga is kezdett valamit
6957    35|             kezdett valamit érezni abból a borzadályból, ami úrnőjét
6958    35|                engedi ruháiról leveretni a port. Hozzá tartozandó az.~–
6959    35|        tartozandó az.~– Tessék besétálni a terembe.~Pusztafi belépett
6960    35|               terembe.~Pusztafi belépett a teremajtón; a teremben még
6961    35|          Pusztafi belépett a teremajtón; a teremben még akkor nem volt
6962    35|            körültekinteni.~Selyemszőnyeg a falakon, selyemfüggöny az
6963    35|            selyem.~Pusztafi úgy gyűlölte a selymet! Mindenkit, aki
6964    35|                azt az egész régiót, mely a közönséges emberek osztályán
6965    35|                kapcának és zsebkendőnek, a legalacsonyabb szolgálatra;
6966    35|                 Rosszul érezte magát itt a pillangó lakásában, aki
6967    35|                  csupa selyem között él.~A mellékajtó nyílt, s kilépett
6968    35|                  nyílt, s kilépett rajta a halvány asszony.~Alig bírta
6969    35|               vonásokat, és kimondja azt a nevet, mely szívén akar
6970    35|           egészen közel volt hozzá, hova a delejes iszonyat vonta,
6971    35|            delejes iszonyat vonta, akkor a szürke alak eléje nyújtá
6972    35|          Szerafin meglátta az opálgyűrűt a belenőtt fekete kereszttel
6973    35|               belenőtt fekete kereszttel a kísérő alak kezében; két
6974    35|             rutinnal van adva; fölemelte a tisztelt hölgyet, s egy
6975    35|              egész tisztelettel ajánlom.~A hölgy feje halványan csüggött
6976    35|                  feje halványan csüggött a szék támláján alá, hanem
6977    35|                alá, hanem Pusztafi abban a hitben volt, hogy az elájult
6978    35|               magát, és kiment az ajtón.~A vén komornyik az ajtón hallgatózott,
6979    35|               meg.~– Bruder – monda neki a kilépő költő –, hívd össze
6980    35|          őnagysága elájult. Azt képzelte a jó teremtés, hogy én vagyok
6981    35|                por az már, mint az, amit a csizmámról le akartál verni. –
6982    35|         Csodálatos esetről jövök – monda a kis doktor –, most tartottunk
6983    35|                  asszonynál.~– Tán beteg a szépasszony?~– Nem beteg.
6984    Ut|                 munkámhoz, úgy bizonyára a Politikai divatok-hoz szükséges
6985    Ut|          Politikai divatok-hoz szükséges a felvilágosító végszó.~Valószínűleg
6986    Ut|                 föltűnik az olvasónak az a sok hézag, ami e regény
6987    Ut|               folyamatán elárulja magát. A történet, mely egy irányban
6988    Ut|             Köztudomású tényeken átugrik a mese, s lesz belőle mese,
6989    Ut|                igaz történet: érdekesebb a költött dolgoknál. A jellemek
6990    Ut|          érdekesebb a költött dolgoknál. A jellemek széles alapon vannak
6991    Ut|               alig van valami fölépítve. A nagy, dicsőségteljes harcból,
6992    Ut|             dicsőségteljes harcból, mely a szereplő alakok tisztító
6993    Ut|             semmi sem jut érvényre, csak a végkatasztrófa; az is csak
6994    Ut|              csak allegóriákban, amiknek a sorai között kell keresni
6995    Ut|                sorai között kell keresni a komoly valót; a históriai
6996    Ut|                  keresni a komoly valót; a históriai háttér pedig egészen
6997    Ut|             háttér pedig egészen elvész, a korrajz elhalaványul, az
6998    Ut|                  az előadás hangulatában a hazafias lendület kerültetik.~
6999    Ut|               lendület kerültetik.~Ennek a magyarázata az, hogy én
7000    Ut|              magyarázata az, hogy én ezt a regényt akkor kezdtem el