Fejezet

 501     2|          szivarozni szeretne, hát küldöm a kávét a Béla szobájába.~
 502     2|             szeretne, hát küldöm a kávét a Béla szobájába.~Lávayné
 503     2|                 most már bánom, hogy azt a levelet elküldtem attól
 504     2|               neked nemcsak szeretőd van a szíveden, hanem – még jobban
 505     2|                üldözhetem.~E pillanatban a kutyák ugatni kezdtek az
 506     2|               ugyancsak védelmezte magát a kemény támadás ellen.~–
 507     2|               Bárzsing! Te vagy az, akit a kutyák fel akarnak falni?~–
 508     2|             kiállhatlan parfümillatával. A jeles ifjú nagyon jól válogatta
 509     2|             nagyon jól válogatta arcához a színeket, midőn salátazöld
 510     2|       öltönyrészekről beszélnünk, de azt a jó ötletét csakugyan örökre
 511     2|             készítmény, 1846-ban”, kívül a pantallonjára varratta hosszában
 512     2|                   szólt kacagva Pusztafi a beretirálóhoz. – Majd úgy
 513     2|            Krétai Miló.~– Ördög vigye el a kutyáidat – lármázott ez,
 514     2|               Mélyen tisztelt hazafi!”~– A mennykőbe, „barátja az erénynek”,
 515     2|                 pedig, hogy akkoriban ez a megszólítás: »barátja az
 516     2|             erénynek«, nagyon divatozott a „Fiatal Magyarországnál”,
 517     2|              Tisztelt hazafi! Igenis, én a fiatalság küldötte vagyok,
 518     2|           országos hírű, nagy férfiúnak, a holnapi nagy díszlakomára
 519     2|                   Pusztafi ki se engedte a kérdéses jegyet bontani
 520     2|                  kérdéses jegyet bontani a szép aranyos papirosból.~–
 521     2|               erénynek, vigye vissza azt a jegyet, s mondja meg a nemes
 522     2|               azt a jegyet, s mondja meg a nemes fiatalságnak, hogy
 523     2|           beszéljünk másról. Átadtam már a bíráló választmánynak az
 524     2|           drámáit.~Tudja jól, hogy ezért a tárgyért elhagy lakomát,
 525     2|                   S mit mondott rájuk?~– A vígjátékra azt mondta, hogy „
 526     2|             kapott kezei közé, azt ezzel a kis langyos epithetonnal
 527     2|               megölelte Pusztafit. – Hát a drámára?~– Arról meg azt
 528     2|                 orrára kötve, hogy mikor a kedélyes költőkritikus valami
 529     2|                 egy dologban jelesek. Te a szónoki pályán aratsz babérokat. –
 530     2|                   miért is léptél vissza a holnapi szónoklattól? Úgy
 531     2|                  emberét: tudta, hogy ez a kérdés a „provokatőr” cselvetése:
 532     2|                  tudta, hogy ez a kérdés a „provokatőr” cselvetése:
 533     2|                 erénynek; mit csinált ön a levelemmel, amit önre bíztam.
 534     2|                  amit önre bíztam. Ez ám a fődolog. Én eljártam az
 535     2|                    szabódék megszeppenve a nemzetiszínű ifjú –, nem
 536     2|         egyenesen oda indulok; nálam van a levél is, az ív is.~– Adja
 537     2|                ív is.~– Adja vissza mind a kettőt. Adja vissza. Különben
 538     2|                   Különben is nem akarom a kisasszonyt terhelni vele.
 539     2|                lesz egy kőnek Béla ellen a Hargitay háznál.~– Akkor
 540     2|                  Béla, kérlek, füttyents a kutyáidnak, hogy ne rohanjanak
 541     2|              szerencse, hogy honi posztó a ruhám, nem ment át a foga.~–
 542     2|              posztó a ruhám, nem ment át a foga.~– Melyik volt az? –
 543     2|           részvétteljesen Pusztafi.~– Az a vörös, a Cicke. Hahaha,
 544     2|                  Pusztafi.~– Az a vörös, a Cicke. Hahaha, magamat ajánlom.~
 545     2|              személyesen Bárzsing vitézt a kapuig, behítta a szobába
 546     2|                 vitézt a kapuig, behítta a szobába Cickét, adott neki
 547     2|               megsimogatta, megcirógatta a fejét: „Óh, te okos, te
 548     2|              Béla perc múlva visszatért. A két ifjú pályatárs a nyílt
 549     2|         visszatért. A két ifjú pályatárs a nyílt ajtóban találkozott.
 550     3|                                          A szív, mely szikrát ád az
 551     3|                 éjjel esett zápor engedé a sietséget olyan városban,
 552     3|                 városban, hol sár idején a látogatóba menő dandynak
 553     3|          dandynak tojástáncot kell járni a hepehupás kövezeten, ha
 554     3|              eljutni céljához; még akkor a gumi felcipők – seligen
 555     3|         Amerikából importálva nem levén.~A zöld kapus háznál nem ugattak
 556     3|                 kapus háznál nem ugattak a kutyák az emberre, sőt egész
 557     3|           előszoba is egészen üres volt; a huszár bizonyosan a tekintetes
 558     3|                volt; a huszár bizonyosan a tekintetes úrnál van elfoglalva,
 559     3|         tekintetes úrnál van elfoglalva, a szobaleány pedig az úrhölgyek
 560     3|                jött. Mit csinál ilyenkor a „jó társasághoz szokott
 561     3|              könyv nélkül megtanulta ezt a jeles „étude”-öt, melyben
 562     3|                azokat mind megtartja, az a „világban jártas férfi”
 563     3|                  us ugyan körülírja: „ha a jó társasághoz” szokott
 564     3|                 megkérdezi: itthon van-e a házi asszonyság és a kisasszony?
 565     3|               van-e a házi asszonyság és a kisasszony? Ha a kisasszony
 566     3|           asszonyság és a kisasszony? Ha a kisasszony csak maga volna
 567     3|                 elfogad, akkor megmondja a nevét, s míg az inas bejelenti,
 568     3|                 pálcáját átadja neki, de a kalapját magával viszi…~
 569     3|                  magával viszi…~Igen, de a dicső könyv nem ad semminemű
 570     3|               hosszat, s azalatt untában a kávémalomban hagyott kávét
 571     3|            adjon-e jelt, hogy valaki van a szobában; vagy pedig visszaforduljon
 572     3|                és elmenjen?~Kivált mikor a mellékteremnek azon ajtaja,
 573     3|         mellékteremnek azon ajtaja, mely a hölgyek szobájához vezet,
 574     3|              pöröl valakire. És mikor az a valaki nem más, mint a kisasszony
 575     3|                az a valaki nem más, mint a kisasszony maga.~Bárzsing
 576     3|                  maga.~Bárzsing úr abban a nézetben volt, hogy a „jó
 577     3|              abban a nézetben volt, hogy a „jó társasághoz szokott
 578     3|             tudósítását ekként kezdené: „A titkos értekezlet részleteiből
 579     3|                kiáltott volna fel: „Nézd a szemtelent! Még hallgatózott!”~
 580     3|                szégyellhette magát. Hogy a beszéd tárgya odabenn egyre
 581     3|            érdekesebb kezdett lenni, még a fülét is az ajtóhoz tartotta.~
 582     3|                  is az ajtóhoz tartotta.~A tekintetes asszony Judit
 583     3|               megtámadta! Hát még, mikor a vegyes házasságok ügyében
 584     3|                 tegnapelőtt még bálványa a nemzetnek, ma lábtörlője.
 585     3|               találna vele történni, ami a honti követtel Pesten a
 586     3|                  a honti követtel Pesten a Szép utcában történt. Mindjárt
 587     3|          meghallani.~Hargitayné segített a dolgon, mert leánya szavait
 588     3|             aztán csak ,Szállj le Balázs a hintóbul!’ „~„…mit mondasz?
 589     3|                  fogunk gyalog? – De még a puha kenyeret is kiejtjük
 590     3|               kezünkből!”~„…hogy teneked a száraz kenyér is jó? De
 591     3|                 minden ember, hogy ki az a Pusztafi, meg annak a ligája?
 592     3|                 az a Pusztafi, meg annak a ligája? Költő? Igen, de
 593     3|                 beültetni. Most már késő a megtérés; ő elzárta maga
 594     3|                  neked ki kell őt verned a fejedből. Azt tudod, hogy
 595     3|                 három órára jön el hozzá a bátyám meg Bárzsing, végrendeletét
 596     3|        végrendeletben úgy meg lesz kötve a kezed, hogy ha akaratunk
 597     3|                holtunk után is utolérjen a büntetés. Én nem akartam,
 598     3|             akartam, hogy ennyire menjen a dolog, de atyád akarata
 599     3|          Ismerheted, mert hiszen ráütött a természeted; éppen olyan
 600     3|              belőle, pedig úgy odatapadt a kulcslyukhoz, hogy észre
 601     3|              nyaláb porcelántányérral, s a hallgatózó úrfinak kedélyes
 602     3|          kedélyes üdvözletül jót csapott a hátára e szókkal:~„Jó napot
 603     3|               bocsánat – enyelge Márton, a kacskaringós bajuszú hajdú –,
 604     3|                  hajdú –, azt gondoltam, a Perflexék inasa. – Mindjárt
 605     3|             inasa. – Mindjárt bejelentem a tensurat.~A tensúr pedig
 606     3|          Mindjárt bejelentem a tensurat.~A tensúr pedig kénytelen volt
 607     3|              kénytelen volt zsebre dugni a hátbaütést s a naiv quiproquot;
 608     3|              zsebre dugni a hátbaütést s a naiv quiproquot; miután
 609     3|               kinn maradt; az utóbbi azt a pantomímiai mulatságot szerezve
 610     3|        mulatságot szerezve magának, hogy a belépett után tekintve,
 611     3|            mintha valami képzelt alaknak a gallérját megragadná, azután
 612     3|               Márton tányért törülgetni.~A terembe lépő Bárzsing nagy
 613     3|          meglepetésére úgy találta, hogy a hallott beszédeknek semmi
 614     3|        kedélyével: Hargitayné asszonyság a legnyájasabb mosollyal siet
 615     3|           ilyenekben. Azon perelek éppen a leányommal, tán ki is hallatszott
 616     3|                   hogy mit tegyen holnap a fejére, a bevonulás alkalmával.
 617     3|                  tegyen holnap a fejére, a bevonulás alkalmával. Ő
 618     3|                  Ott pedig nagy mód volt a válogatásban: az asztalon
 619     3|                csak egyszer sem fordítva a tükör felé.~Bárzsingnak
 620     3|                  az ítélet kimondásával.~A rózsakoszorúval fején úgy
 621     3|                    mint egy menyasszony.~A diadémmal olyan volt – mint
 622     3|                volt – mint egy királyné.~A gyöngyfüzérrel – miként
 623     3|               miként egy istenasszony.~S a mirtusszal olyan szép volt –
 624     3|            léphetni bölcs Salamonnak, ha a szépségeket nyalábra foga,
 625     3|            nyalábra foga, s úgy oldá meg a kérdést, hogy a legszebb
 626     3|                 oldá meg a kérdést, hogy a legszebb lesz, ha a gyöngyfüzért
 627     3|                 hogy a legszebb lesz, ha a gyöngyfüzért meg a rózsakoszorút
 628     3|              lesz, ha a gyöngyfüzért meg a rózsakoszorút a diadém körül
 629     3|         gyöngyfüzért meg a rózsakoszorút a diadém körül fonják, s azt
 630     3|              fonják, s azt teszi fel úgy a kisasszony.~Hargitayné bosszús
 631     3|                   nem tudtad már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~
 632     3|              Judit hideg mosollyal nyúlt a mirtusz után; az volt az
 633     3|               egy idvezült, ki már repül a levegőkön keresztül.~– Tehát
 634     3|             keresni talpainak, s az volt a Pusztafi által rábízott
 635     3|          sejthetett, hogy Pusztafi ennél a háznál nem a legkedvesebben
 636     3|              Pusztafi ennél a háznál nem a legkedvesebben hangzó név,
 637     3|          elhatározással vevé ki kebléből a Pusztafi által Judithoz
 638     3|                ki annyira hírhedett lett a megyében előfizetőfogdosási
 639     3|        mellőztetik.~Judit tehát felnyitá a levelet, s olvasni kezdé
 640     3|              olvasni kezdé azt.~Még csak a levélpapír hegyén sem lehetett
 641     3|                egy percre állt meg, hogy a levélből kitekintsen, s
 642     3|                végigolvasta, akkor fogta a levelet s hideg, megvető
 643     3|          ajkpittyesztéssel széttépte, és a virágkosárba hajította azt.~–
 644     3|              most rossz humorban találta a kisasszonyt, s kezdett tudakozódni
 645     3|       kisasszonyt, s kezdett tudakozódni a tekintetes úr felől.~– Férjem
 646     3|               Bárzsing úr, megemlékezvén a „jó társasághoz szokott
 647     3|                  mindig szemben maradjon a háziasszonnyal, kitől búcsúzik” –
 648     3|           búcsúzik” – ehhez tartá magát; a fatális törvénykönyv azonban
 649     3|                esetre, hogy mi történjék a jó társasághoz szokott ifjúval,
 650     3|          társasághoz szokott ifjúval, ha a háta mögött egy ottomán
 651     3|                  egy ottomán talál lenni a szoba közepén; minélfogva
 652     3|               azon szépen hanyatt esett, a kalapját palacsintává nyomta,
 653     3|                meglepetés után jutott el a szárnyajtóhoz, melynek két
 654     3|                   amelyik nem fordul. Az a hiányos társalgási könyv
 655     3|              épület másik szárnyán volt. A többi termek fényűzéséhez
 656     3|                  szerzett, s miket azóta a hagyományos pipafüst szép
 657     3|           pipafüst szép barnára avított. A szekrényekben csupa törvénykönyvek,
 658     3|                  szoktak volna segíteni. A megrakott pipatartó az íróasztal
 659     3|               ezüstkupakos tajtékokkal s a medvefejű dohánydöbözzel.
 660     3|                medvefejű dohánydöbözzel. A falakon egypár kőrajzú kép:
 661     3|            Mátyás király koszorús fővel; a nádorok arcképei egy táblán;
 662     3|            lefejezése látszik. Valaha ez a kép elébb állt, most már
 663     3|                  már függöny alá került. A falon függ egy nagy ezüstös
 664     3|              nagy ezüstös fringia; annak a vasát is nehezen lehete
 665     3|              vasát is nehezen lehete már a rozsda miatt kihúzni a hüvelyéből.~
 666     3|               már a rozsda miatt kihúzni a hüvelyéből.~A megviselt
 667     3|              miatt kihúzni a hüvelyéből.~A megviselt fekete bőrpamlagon
 668     3|                    Mármost tehát lássunk a dologhoz – szólt Hargitay,
 669     3|               dologhoz – szólt Hargitay, a pipát sem véve ki szájából.
 670     3|                  véve ki szájából. Pedig a dolog, mihez látni akar,
 671     3|                népszerűségére féltékeny, a hatalmasokkal szemben dacos,
 672     3|              hirdeti arcán minden vonás: a kicsattanásig piros kőkemény
 673     3|      kicsattanásig piros kőkemény orcák, a felkunkorodó bajusz; a duzzadt,
 674     3|                   a felkunkorodó bajusz; a duzzadt, de szép metszésű
 675     3|                de szép metszésű ajkak és a villogó büszke szemek, két
 676     3|              ernyője alatt. Igazolja azt a kemény hang, a parancs-
 677     3|              Igazolja azt a kemény hang, a parancs- és ellenmondásban
 678     3|                idomult beszédmód, melyen a legközönyösebb tárgy is
 679     3|                uraim, fogjunk hozzá. Itt a végrendelet készen. Ti ketten
 680     3|                 mert tudnotok kell; majd a másik három csak kívül írja
 681     3|                 három csak kívül írja rá a coramizálást.~Fertőy édeskés
 682     3|         megtörtént!~Mennyire büszke volt a haragos férfi arra, hogy
 683     3|               ily kiváltságos állása van a halál nemeire nézve.~Azután
 684     3|             menni nőül; félbeszakítandja a viszonyt; nem azért, mintha
 685     3|               nemeslelkűbb, minthogy azt a nőt, akit szeretett, egész
 686     3|                egy mozdításával lesújtom a porba.~Bárzsing úr el volt
 687     3|           Hargitay felvéve íróasztaláról a hosszú okiratot –, tessék
 688     3|          kézbesítés végett az illetőnek.~A levél ekként hangzik:~Kívül »
 689     3|              tehát Bárzsing úrnak nyújtá a szilárd akaratú úr, s megszorítá
 690     3|                 akaratú úr, s megszorítá a fiatalember kezét.~– Remélem,
 691     3|                 Judit kisasszonynak, aki a gyűjtést nem fogadta el,
 692     3|                 ha valaki nem tartja meg a szavát.~– Óh, tehát megint
 693     3|                  üres borítékba, írja rá a címet, mellékelje a hat
 694     3|              írja rá a címet, mellékelje a hat húszast, majd a hajdú
 695     3|           mellékelje a hat húszast, majd a hajdú el foga azt neki vinni.~
 696     3|                  csengetett is Mártonnak a büszke hazafi, s elmondta,
 697     3|             Azután még három hazafi jött a társasághoz; azok is mind
 698     3|                 szertartással megtörtént a végrendelet lepecsételése,
 699     3|                az öten felírták, hogy ez a boríték Hargitay János végrendeletét
 700     3|                Fertőy úrnak átadák, hogy a megye levéltárába megőrzés
 701     3|               Márton huszár visszakerült a küldetésből.~– Nos, megkaptad
 702     3|                 úgy megörült neki, mikor a levelet kibontotta, s ami
 703     3|                azt mondta, hogy tiszteli a tekintetes Bárzsing urat,
 704     3|               ennek ugyan jóleshetett az a két forint! – döcögött kacagásformán
 705     3|              szólt Márton huszár –, mert a kétforintost, ami mellé
 706     3|       kétforintost, ami mellé volt adva, a markomba nyomta borravalónak.~–
 707     3|               nagyon – szólt vállvonítva a büszke honfi, s nem is törődött
 708     3|             vidám beszéddel fűszerezett; a beszéd tárgya kizárólag
 709     3|                  beszéd tárgya kizárólag a holnapi nagy ünnepély. Az
 710     3|                  milyen kalpaggal fognak a hintó mellett lovagolni.
 711     3|             holnap tartandó beszédjéből. A pompás ebédben, a pompás
 712     3|           beszédjéből. A pompás ebédben, a pompás beszédben csak Judit
 713     3|                  mit fog holnap beszélni a nádor előtt?”~– Semmit.~–
 714     3|                tudok egy szép köszöntőt; a legszebb ez, amit mondani
 715     3|        ismeretlen vadász Mátyás királyt.~A társaságban magán Hargitayn
 716     3|                   senki sem tudta, mi az a Szép Ilonka, s mi az a vadász-tószt,
 717     3|                az a Szép Ilonka, s mi az a vadász-tószt, a válasz tehát
 718     3|                  s mi az a vadász-tószt, a válasz tehát nem tett semmi
 719     3|                az éhezést – szólt vissza a leány.~Egy percre mind a
 720     3|                 a leány.~Egy percre mind a ketten egymás szemébe néztek.
 721     3|                Olyan volt ez, mint mikor a villámló égre a sötét tenger
 722     3|               mint mikor a villámló égre a sötét tenger tükre visszavillámlik.~
 723     4|                 voltak hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig; a házak
 724     4|               hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig; a házak oldalai
 725     4|             fűvel a hídtól a megyeházig; a házak oldalai fellombozva
 726     4|                az ablakokban megjelentek a nemzetiszín zászlók, a tornyok
 727     4|       megjelentek a nemzetiszín zászlók, a tornyok minden ablakából
 728     4|                 széles lobogók repkedtek a derült légben: úgy látszott,
 729     4|                  hadnagya vezetése alatt a közeli falvakból jő, kék
 730     4|                haladó polgári díszőrség; a becsületes céhek pompás
 731     4|                válla emelte nyolc rúdon, a középső rúddal maga a céhmester
 732     4|             rúdon, a középső rúddal maga a céhmester tartá az egyensúlyt;
 733     4|                hosszú orgonasípsorban és a mindenféle látni, tudni
 734     4|            minden utcát ellepett, amerre a díszmenetnek jönni kellett.~
 735     4|              díszmenetnek jönni kellett.~A Duna a váron felül két ágra
 736     4|       díszmenetnek jönni kellett.~A Duna a váron felül két ágra szakad,
 737     4|                  egy kis szigetet képez; a városból e szigetre állóhíd
 738     4|            szerint két osztálya van: egy a szekerek, más a gyalogjárók
 739     4|                 van: egy a szekerek, más a gyalogjárók számára.~A gyaloghíd
 740     4|               más a gyalogjárók számára.~A gyaloghíd ezúttal el van
 741     4|                van mindkét oldalán zárva a válogatatlan tömeg előtt;
 742     4|                válogatatlan tömeg előtt; a kordont két-két városi és
 743     4|                 és megyei drabant képezi a két bejárásnál, és most
 744     4|           bejárásnál, és most még, midőn a nép csendes hangulatban
 745     4|               csendes hangulatban van, s a kék dolmány az uralkodó
 746     4|                szín, tökéletes sikerrel. A szűrös, inges és mezítlábos
 747     4|             inges és mezítlábos még most a szigetpartokon ácsorog,
 748     4|                szigetpartokon ácsorog, s a nagy jegenyék soraira kapaszkodott
 749     4|            kapaszkodott fel; onnan várja a látandókat.~A gyaloghíd
 750     4|                onnan várja a látandókat.~A gyaloghíd közepén van egy
 751     4|              azon úrhölgyek számára, kik a lovagias ifjú nádornak bejövetelekor
 752     4|                 fognak átnyújtani. Tehát a gyaloghíd azért van elzárva,
 753     4|                  azért van elzárva, hogy a néptömeg e díszes csoportozatot
 754     4|                 Az ünnepély programjában a múlt éjjel az a változtatás
 755     4|             programjában a múlt éjjel az a változtatás történt, hogy
 756     4|               történt, hogy Hargitay nem a kiszálláskor üdvözlendi
 757     4|                  kiszálláskor üdvözlendi a magas vendéget, hanem a
 758     4|                  a magas vendéget, hanem a megyeházába lépte után.
 759     4|              után. Amott rövid szavakkal a városi küldöttség fogadja.~
 760     4|               városi küldöttség fogadja.~A sziget hegyén, ahonnan nagyon
 761     4|              alatt van egy kis pad.~Ezen a helyen, ahova mai nap bizonyosan
 762     4|            találjuk Pusztafit és Lávayt. A távol emberi zaj, mint egy
 763     4|                 idáig; senki sem zavarja a beszélgetőket.~– Látod,
 764     4|                   te menyasszonyt. És az a leány valóban megérdemli,
 765     4|          emlékeim közé névaláírását; még a keze sem reszketett. Hát
 766     4|                 keze sem reszketett. Hát a tied nem reszket-e? No ezt
 767     4|                 ezt szeretem. Ne gondolj a jövővel; a bátor szív előtt
 768     4|          szeretem. Ne gondolj a jövővel; a bátor szív előtt meghunyászkodik
 769     4|               meghunyászkodik az, s csak a gyávákat üldözi, mint az
 770     4|                 volna az este. Kivált az a néhány óra, míg a processzió
 771     4|              Kivált az a néhány óra, míg a processzió tart, igen hosszú
 772     4|                  úgy érzem magamat, mint a macska földinduláskor. Vigyázz
 773     4|              hogy képtelen gondolat volt a hídra állítani a tribünt;
 774     4|           gondolat volt a hídra állítani a tribünt; de te mit fogsz
 775     4|                  csinálni?~– Itt maradok a sziget végén, beleülök egy
 776     4|              mivel akartad felköszönteni a magas vendéget? Úgysem fogja
 777     4|                anya. Nyolcvanöt év előtt a földindulás rommá döntötte
 778     4|          földindulás rommá döntötte ezt: a romok alapjaira új város
 779     4|                 az árvíz pusztította el; a pusztaságnak újra lakói
 780     4|                 újra támadt. Húsz év óta a várerődítés egész negyedét
 781     4|               rontá le s tette legelővé, a város odábbment, és újra
 782     4|                ez szép.~Egy ágyúdördülés a túlparti hegytetőn jelenté,
 783     4|                  hegytetőn jelenté, hogy a gőzös, mely a magas vendéget
 784     4|              jelenté, hogy a gőzös, mely a magas vendéget hozza, már
 785     4|               már látható.~Lávay sietett a hídra jutni, melyhez már
 786     4|                hozzájárulhatóvá az utat. A gyaloghídon is annyi volt
 787     4|            gyaloghídon is annyi volt már a szabadalmazott néző, hogy
 788     4|              néző, hogy munkájába került a baldachin közelébe juthatni;
 789     4|            tisztelője és pártfogója volt a kiadott vőlegénynek. Ő egyedül
 790     4|  legérzékenyebbül sértve általa; mert ha a paraszt is úrrá lesz, hát
 791     4|                  is úrrá lesz, hát akkor a szegény hajdúk hivatala
 792     4|                   Csak ide álljon mellém a tensúr; majd én helyet csinálok –
 793     4|              Innen legjobban lehet látni a zászló mellől.~Tudniillik,
 794     4|             mellől.~Tudniillik, hogy nem a díszmenetet lehet legjobban
 795     4|             lehet legjobban látni, hanem a kisasszonyt, ki pompás díszöltözetben
 796     4|                 ki pompás díszöltözetben a többi delnők között a tribünön
 797     4|     díszöltözetben a többi delnők között a tribünön áll.~– Bizony gyönyörű
 798     4|                hajdú. Bal szomszédja azt a bársonyruhás lovagot érti,
 799     4|                   aki akkor vágtat végig a hídon, s azt mondja rá: „
 800     4|                rá: „Az ám”; pedig Márton a jobb oldalra beszélt, s
 801     4|         folytatja Bélához:~– Tegnap este a kisasszony fekete kenyeret
 802     4|                kenyeret hozatott magának a cselédektől, azt mondta,
 803     4|              újra három lövés hallatszik a szigeten és arra hat dördülés
 804     4|                 hat dördülés egymás után a várfokon, és újra ágyú ágyú
 805     4|              megszámlálja, hányat lőnek.~A városban minden harang megszólal,
 806     4|                 minden harang megszólal, a tornyok üdvkiáltása túlzengi
 807     4|             ezernyi ezer szóval köszönti a lobogós zászlókkal érkező
 808     4|                 gőzhajót; minden hangzik a földtől a jegenyék tetejéig
 809     4|                 minden hangzik a földtől a jegenyék tetejéig és a háztetőkig;
 810     4|           földtől a jegenyék tetejéig és a háztetőkig; s az örömriadal
 811     4|             hömpölyög odább-odább, amint a sziget felől a díszmenet
 812     4|        odább-odább, amint a sziget felől a díszmenet közelebb húzódik.~
 813     4|                  Mennyi igaz lelkesülés!~A diadalívek alatt egyenként
 814     4|                 egyenként tünedeznek elő a polgárőrség csapatjai, elöl
 815     4|              polgárőrség csapatjai, elöl a tábori zenekarral, mely
 816     4|                  tábori zenekarral, mely a Hunyady-indulót harsogtatja,
 817     4|         Hunyady-indulót harsogtatja, azt a dalt, melynek refrénje ez: „
 818     4|                 refrénje ez: „Éljen soká a hon, éljen a király!” Utánuk
 819     4|                  Éljen soká a hon, éljen a király!” Utánuk a lovas
 820     4|                  éljen a király!” Utánuk a lovas nemesi bandérium,
 821     4|              szép rendben vonulnak végig a hídon, büszke, harcias tartással.
 822     4|        szablyákkal, miknek aranyos tokja a fényes kengyelhez verődik.
 823     4|                aranyos díszhintóban maga a nádor, egy szép daliás arcú
 824     4|                ha ennyi ember töri magát a hintó közelébe juthatni;
 825     4|             mosolygások közül, mikkel az a nép üdvözletét viszonozza?~
 826     4|               nép üdvözletét viszonozza?~A nádori hintó körül tóduló
 827     4|             körül tóduló néptömeg, amint a széles útról a keskeny hídra
 828     4|           néptömeg, amint a széles útról a keskeny hídra ért, egyszerre
 829     4|                  az elemekkel, mik eddig a jegenyéket tarták megszállva,
 830     4|               semmi szóra sem hallgatni.~A két megyei hajdú a gyaloghíd
 831     4|            hallgatni.~A két megyei hajdú a gyaloghíd végén nyilván
 832     4|              ember előre láthatta, ahogy a díszhintó a hídra ért, az
 833     4|              láthatta, ahogy a díszhintó a hídra ért, az örömujjongó
 834     4|                egy perc alatt elfoglalta a gyaloghidat, az ellenálló
 835     4|          ellenálló őrséget elkapva, mint a vihar a kaszált füvet. Néhány
 836     4|            őrséget elkapva, mint a vihar a kaszált füvet. Néhány percig
 837     4|                  percig lehete még látni a néptömeg közül kiemelkedni
 838     4|              Azok is eltűntek nemsokára, a csákókat és kardokat bizonyosan
 839     4|           kardokat bizonyosan belelökték a vízbe. Azontúl nem állt
 840     4|                 állt semmi az útban. Aki a gyaloghídon volt, azt a
 841     4|                  a gyaloghídon volt, azt a közeledő ár mind tömte jobban
 842     4|            közeledő ár mind tömte jobban a tribün felé.~– Tensuram,
 843     4|             ahogy lehet. Adja ide Márton a kezét; ketten tán visszatarthatjuk
 844     4|              ketten tán visszatarthatjuk a népet csak annyi ideig,
 845     4|              népet csak annyi ideig, míg a nádor az asszonyoktól átveszi
 846     4|                  az asszonyoktól átveszi a koszorút, mert azután egy
 847     4|               úgy össze fogják törni ezt a vékony sorompót, mint a
 848     4|                  a vékony sorompót, mint a pozdorját, de legalább azalatt
 849     4|           pozdorját, de legalább azalatt a hölgyek csendesen eljuthatnak
 850     4|            hölgyek csendesen eljuthatnak a híd túlsó végéig, s ott
 851     4|             segítségével megkísérték azt a feladatot, ezernyi rohanó
 852     4|      sikerülhetett, de amint sűrűbb lett a rájuk nehezülő tömeg, akként
 853     4|                nyomrul nyomra engedniök.~A hölgyek pedig a baldachin
 854     4|               engedniök.~A hölgyek pedig a baldachin szárnyaitól takarva,
 855     4|              valami szép rigmust mondjon a nyújtott koszorú mellé.~
 856     4|                  Lávayt és Mártont egész a tribünig szorította az ellenállhatlan
 857     4|             ellenállhatlan néphatalom, s a korlátok recsegni kezdtek.
 858     4|                   Mélyen tisztelt…~Abban a percben egy rögtöni roppanás
 859     4|                ember utolsó jajkiáltása…~A gyaloghíd a túlteher alatt
 860     4|                 jajkiáltása…~A gyaloghíd a túlteher alatt harminc ölnyi
 861     4|          zászlóival, szentképével együtt a Duna közepébe zuhant.~A
 862     4|                  a Duna közepébe zuhant.~A következő percben nem látszott
 863     4|           következő percben nem látszott a víz tükrén más, mint uratlan
 864     4|        díszkoszorúk és lemaradt zászlók. A többi a víz alatt volt.~
 865     4|                lemaradt zászlók. A többi a víz alatt volt.~Azok között
 866     5|                                          A víz alatt~Kétszázharminc
 867     5|    Kétszázharminc ember bukott egyszerre a letört híddal a víz alá.~
 868     5|                egyszerre a letört híddal a víz alá.~Ott, a diadal mámorában,
 869     5|            letört híddal a víz alá.~Ott, a diadal mámorában, az ünnepély
 870     5|                 az ünnepély fénykörében, a nádor szeme láttára, alig
 871     5|              hintaja kerekeitől zuhantak a hullámsírba; az ünnepelt
 872     5|                 az ünnepelt még láthatta a koszorús angyalfőket maga
 873     5|                maga előtt, még hallhatta a zengő éljenkiáltást, és
 874     5|         éljenkiáltást, és egy perc múlva a koszorúk úsztak a víz színén,
 875     5|                  múlva a koszorúk úsztak a víz színén, és a fájdalom
 876     5|                  úsztak a víz színén, és a fájdalom ezerszavú ordítása
 877     5|              ezerszavú ordítása tölté be a levegőt.~Óh, milyen ünnepély
 878     5|                  ünnepély volt ez!~Midőn a zászlós diadalíveken át
 879     5|           zászlós diadalíveken át rohant a jajgató néptömeg minden
 880     5|                 nejeik, gyermekeik után! A szép fegyveres polgárőrség
 881     5|                fölvert tábor, s mindenki a part hosszában, mely még
 882     5|            fölékesítve.~– Siessenek önök a dereglyékhez – kiálta a
 883     5|                  a dereglyékhez – kiálta a nádor kíséretéhez; ő maga
 884     5|             kíséretéhez; ő maga leugrott a hintajából. Egy ember, kinek
 885     5|                  szeme láttára bukott le a vízbe, utána akart rohanni;
 886     5|              vízbe, utána akart rohanni; a nádor ragadta meg és tartóztatá
 887     5|                vissza, magával vonszolva a félőrültet: „A dereglyékhez,
 888     5|                 vonszolva a félőrültet: „A dereglyékhez, a dereglyékhez!
 889     5|             félőrültet: „A dereglyékhez, a dereglyékhez! A gőzöshöz
 890     5|            dereglyékhez, a dereglyékhez! A gőzöshöz kell futtatni,
 891     5|                  futtatni, hogy kerüljön a folyamon fel! A halászok
 892     5|                 kerüljön a folyamon fel! A halászok jöjjenek hálóikkal!
 893     5|             halászok jöjjenek hálóikkal! A hajókhoz minden ember.”~
 894     5|                közel voltak és hallották a parancsokat, vágtattak azokat
 895     5|            vágtattak azokat teljesíteni; a távolabb álló tömeg hullámzott
 896     5|            csoport, mely jó előre haladt a város utcáin, még diadalmas
 897     5|                Egy szót mond nekik, arra a zene töredezetten megszakad,
 898     5|                  töredezetten megszakad, a csapat felbomlik, s zenész
 899     5|                 ünnepjáró fut visszafelé a folyamhoz… Óh, milyen ünnep
 900     5|                   Hargitay János ezalatt a választott bizottmány élén
 901     5|               ünnepélyes percet, melyben a nép hódolatát az oly forrón
 902     5|                  érzi is azt, amit mond. A nemzeti büszkeség, az ősi
 903     5|         büszkeség, az ősi honszerelem és a ragaszkodó hűség szavai
 904     5|              lesz, ha ezek mind kimennek a divatból? Ma bizonnyal ezeknek
 905     5|           divatból? Ma bizonnyal ezeknek a napja leend!~Nem Hargitay
 906     5|           diadalnapjukat.~Le is van írva a szép dialektikával alkotott
 907     5|               pillanatot vet belé, midőn a monostori első ágyúszó eldördül.~„
 908     5|                tekintet az, mely nem fél a holnap szelétől, mely nem
 909     5|                szelétől, mely nem mondja a jövendőkre: „ha élünk.”~
 910     5|              évvel fiatalabbnak mutatja; a mai nap eszméi elsimítottak
 911     5|                azzal dicsekszik, hogy ez a nap ma az ő számára virradt.~
 912     5|                János magában számítgatja a tőle távol történtek folyamát.
 913     5|               folyamát. Most megérkezett a gőzös. Most történik meg
 914     5|             elfogadás. Most megszólalnak a harangok. A menet az első
 915     5|                 megszólalnak a harangok. A menet az első diadalkapun
 916     5|                első diadalkapun jött át. A nép üdvkiáltása megzendül,
 917     5|              közbehangzik; most érkeztek a hídra fel. A zeneszó, az
 918     5|               most érkeztek a hídra fel. A zeneszó, az éljenriadás
 919     5|         éljenriadás mind jobban kivehető a part felől. Most egyszerre
 920     5|          egyszerre csendesség lesz, csak a közeledő zene s a harangszó
 921     5|                   csak a közeledő zene s a harangszó marad meg.~Hargitay
 922     5|                most áll neje és gyermeke a magas vendég előtt, ki kegyteljes
 923     5|              Ekkor egyszerre félbeszakad a zene, megáll a harangszó.~
 924     5|               félbeszakad a zene, megáll a harangszó.~És egy perc múlva
 925     5|                  egy perc múlva elkezdik a harangokat félreverni.~Mint
 926     5|             kongani: „Vész, vész, vész!”~A toronyból jól láthaták a
 927     5|                 A toronyból jól láthaták a borzasztó baleseményt.~„
 928     5|           termekben; – „Tűz ütött-e ki?”~A magas épület ablakaiból
 929     5|                 lehetett tüzet látni, és a harangok mégis egyre mondták: „
 930     5|                 mint az elébbeni. Nem az a kitartó zengés, mely egyetlen „
 931     5|             főkkel, akik sápadtan kérdik a járókelőktől: mi történt?
 932     5|               most jár az utcán, az mind a városból siet kifelé a partra,
 933     5|              mind a városból siet kifelé a partra, s maga sem tudja,
 934     5|                  kezeit tördelve, ez már a part felől jő, s lázhidegtől
 935     5|            Máriám! Óh, Jézus Máriám!”~Ez a városházához siet, a tiszti
 936     5|                  Ez a városházához siet, a tiszti sebésznek hírül adni,
 937     5|                 hogy siessen műszereivel a szerencsétleneken segíteni;
 938     5|                Hargitay János lekiáltott a futó asszonyra a megyeház
 939     5|              lekiáltott a futó asszonyra a megyeház ablakából: „Mi
 940     5|               ablakból kérdezték ezt már a jámbortól, de ő nem hallott
 941     5|                  sikongásai elhangzottak a Városház téren, akkor kezdett
 942     5|                  férfi nagy zajjal jönni a megyeház felé, kiket minden
 943     5|               nagy sokára bontakozott ki a lassan húzódó tömegből egy
 944     5|                egy vágtató lovas; egyike a megyei lovas huszároknak,
 945     5|            megyei lovas huszároknak, kik a rendtartás végett voltak
 946     5|                  végett voltak kiküldve. A huszár ruhája csupa por,
 947     5|               mint akit egyszer lovastul a porba gázolt a vakon rohanó
 948     5|                  lovastul a porba gázolt a vakon rohanó néptömeg. Csákója
 949     5|               néptömeg. Csákója sem volt a fején, úgy vágtatott hajadonfővel
 950     5|               úgy vágtatott hajadonfővel a megyeház kapujáig; nagy
 951     5|              Szólj! Beszélj! – kiálta le a lovától hánykodtatott lovasra
 952     5|                  Hargitay.~Az rá sem ért a kérdezőre feltekinteni,
 953     5|                ha megismeri.~– Leszakadt a dobogóhíd; az asszonyságok
 954     5|          dobogóhíd; az asszonyságok mind a Dunába vesztek!…~Hargitay
 955     5|                elordította magát.~– Mind a két Juditom!! (Nejét is
 956     5|                 elmúlt minden mosolygás, a piros arcszín szederjesre
 957     5|                arcszín szederjesre vált, a szép délceg alak aranyzsinóros,
 958     5|              azután homlokával koccantva a márványpallót.~Csakugyan
 959     5|          szemközt állva szokták meglátni a halált. Most már ő is közöttük
 960     5|             halottai valóban megindultak a túlvilág felé, ő gyorsabb
 961     5|              vajon útban vannak-e?~Amint a gyaloghíd korhadt mestergerendája
 962     5|             minden rajta levőkkel egyben a hídlábak alá esett, míg
 963     5|                  hídlábak alá esett, míg a másik rész pántjainál fogva
 964     5|             fogva fennakadva, arról csak a rajta levő népcsoport hömpölygött
 965     5|                 perc múlva, több ölnyire a hídon alul fölmerült az
 966     5|          fölmerült az alászakadt hídrész a víz alól.~Minő látvány volt
 967     5|              mint egy folt féreg, melyet a zivatar ágastul letört,
 968     5|              ágastul letört, egymásba és a karfába kétségbeesetten
 969     5|                 esengő kéz, melynek feje a gerendák alá szorult, emelkedik
 970     5|                alá szorult, emelkedik ki a víz alól; ájult női alakok
 971     5|                  haját libegteti hosszan a hullám.~És egy jajkiáltás
 972     5|               jajkiáltás nem hallatszik; a rémület mindannyinak elvette
 973     5|         embertömeg, lélekvesztő tutaján, a víztől csendesen alávitetni.~
 974     5|           megmenteni könnyű! De hát akik a híd túlsó töredékéről mentő
 975     5|             esése terhével, le, le egész a Duna mély fenekéig, ahol
 976     5|                 Duna mély fenekéig, ahol a kagylók teremnek!~E szerencsétlen
 977     5|             voltak Hargitay két Juditja, a nő és a leány s az elutasított
 978     5|            Hargitay két Juditja, a nő és a leány s az elutasított szerető,
 979     5|         elutasított szerető, Béla.~Abban a percben, midőn az ijesztő
 980     5|           meghalunk!”~Ez tehát megoldása a fájdalmas kérdésnek: meghalni.
 981     5|             meghalni. Nem ijeszté őt meg a pillanat rémképe, egész
 982     5|            fájdalom lehet-e az? feljön-e a lélek a buborékokkal? elébb
 983     5|             lehet-e az? feljön-e a lélek a buborékokkal? elébb megszakad-e
 984     5|          buborékokkal? elébb megszakad-e a szív, mint a fő gondolkodni
 985     5|                 megszakad-e a szív, mint a fő gondolkodni képes? s
 986     5|             mégis gyávaság volna. De íme a sors maga akarja most. Tehát
 987     5|           öntudatát, még akkor is, midőn a következő percben a hullám
 988     5|                midőn a következő percben a hullám összecsapott feje
 989     5|              Szemeit le nem tudta hunyni a víz alatt.~És az rettenetes
 990     5|                fölötte, ismerős arcokat, a halál kétségbeesett agóniájával,
 991     5|            szállt csendesen, mint légben a pehely, másik eltorzult
 992     5|             átölelve lebegtek alá; amint a fenn delelő nyári nap keresztülsütött
 993     5|                nyári nap keresztülsütött a víz átlátszó tömegén, oly
 994     5|                  elem híg világában; még a kezek nyúltak egymás után,
 995     5|             ajkak kiáltásra nyíltak, még a szemek forogtak üregeikben…
 996     5|           forogtak üregeikben… és az már a halál országa volt.~Judit
 997     5|                  még nem érezte, hogy ez a halál. Még nem nyitotta
 998     5|                 érzett egyebet, mint azt a nehéz nyomást a mellen,
 999     5|                 mint azt a nehéz nyomást a mellen, amit a víz tömege
1000     5|             nehéz nyomást a mellen, amit a víz tömege okoz.~S eközben