Fejezet

1501     8|                   Nem vihetne el engemet a szekerével Kapor uram?~–
1502     8|                   Hát mikor állhatna elő a lovakkal?~– Tíz hónap és
1503     8|                 vagy mit? Elfelejtkezett a tartozott fegyelemről?~–
1504     8|                 fegyelemről?~– Sőt éppen a fegyelemre emlékezvén. Mert
1505     8|               esztendőre önkéntesnek ide a várba; én azt a várat parolám
1506     8|          önkéntesnek ide a várba; én azt a várat parolám ellenére tíz
1507     8|           hagyhatván és addig senki fiát a szekeremmel nem fuvarozván.~
1508     8|          irtózatos „Vigyázz!”-t ordított a szakaszára, s azzal „Szuronyszegezz!
1509     8|              győzte őt szemével kísérni.~A víhatatlan vár őrsége akkoriban
1510     8|                  oda, mely nagyobb részt a városi lakosságból alakult.
1511     8|                 polgárok vállukra vették a puskát és satöbbi.~Hanem
1512     8|              puskát és satöbbi.~Hanem ez a várba fészkelt egy zászlóalj
1513     8|        zeneszóval hadgyakorlatokra, majd a folyampartra, majd a közbeeső
1514     8|                majd a folyampartra, majd a közbeeső szigetnek. Az ilyen
1515     8|           bámulókat aztán Kapor uram meg a többi jókedvű hazafiak visszatérőben
1516     8|            kegyelmed velünk, odabenn van a víg élet.~A zászlóaljparancsnok
1517     8|                  odabenn van a víg élet.~A zászlóaljparancsnok el nem
1518     8|              felállításkor hosszabb lesz a had sora? Az emberek teremnek
1519     8|                sora? Az emberek teremnek a földből.~Komám uram, bátyám
1520     8|                 kétezred magával ült már a várban, egészen elfoglalta
1521     8|                 ide tartozó, ki nem, azt a világért sem lehetett volna
1522     8|           hazatalálni. Tartották magukat a katonaregulához.~A sereg
1523     8|               magukat a katonaregulához.~A sereg zöme és java a „Tolnai”
1524     8|    katonaregulához.~A sereg zöme és java a „Tolnai” utcai hajósokból,
1525     8|                Tolnai” utcai hajósokból, a „Malomrévi” molnárokból
1526     8|                 Malomrévi” molnárokból s a „Megyercsi” utcai, „Rozmaring”
1527     8|             orákulum.~Bárzsing úr eltűnt a térről, Kapor uram izzadt
1528     8|      harangütésig gyakorolni alattvalóit a hadtudomány rudimentáiban.~
1529     8|                  kezét megjegyezni, hogy a kálvinista toronyban ugyan
1530     8|          toronyban ugyan már elütötte ám a tizenkettőt éppen mostan.
1531     8|              annálfogva azt felelé, hogy a kálvinista toronynak semmi
1532     8|                  mások fogják eldönteni.~A Szent János-egyház tornyában
1533     8|                 tornyában szinte kondult a harang. Ez mondja meg az
1534     8|             Kondult végre az öreg harang a Szent András-egyház tornyában.
1535     8|              András-egyház tornyában. Ez a hiteles! Utánaszámláltak: –
1536     8|               füstoszlop bizonyítá, hogy a harangok igazat mondanak,
1537     8|                mondanak, s hat ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra,
1538     8|           ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra, míg künn a városban
1539     8|               felelt a riadóra, míg künn a városban és benn a várban
1540     8|                  künn a városban és benn a várban egyszerre megpördültek
1541     8|            várban egyszerre megpördültek a dobok. Veszély van!~A dobszóra
1542     8|       megpördültek a dobok. Veszély van!~A dobszóra a katona és nemzetőr
1543     8|                  Veszély van!~A dobszóra a katona és nemzetőr fegyverbe
1544     8|                 nemzetőr fegyverbe állt, a várudvaron egymás mellé
1545     8|                 egymás mellé sorakozott; a tisztek csapatjaik élén
1546     8|              kemény töltéseket eresztvén a csőbe, puskáját le ne tegye
1547     8|               helyéből meg ne mozduljon.~A sáncon állt egy őr, ki a
1548     8|                 A sáncon állt egy őr, ki a városra onnan lelátott,
1549     8|               onnan lelátott, s az alant a várudvaron állókat koronként
1550     8|               állókat koronként tudósítá a vész haladásáról.~– A tűz
1551     8|           tudósítá a vész haladásáról.~– A tűz a Megyercsi utcában
1552     8|                vész haladásáról.~– A tűz a Megyercsi utcában ütött
1553     8|                    Az őr kiálta ismét.~– A szél a városnak fordítja
1554     8|                őr kiálta ismét.~– A szél a városnak fordítja a tüzet!
1555     8|                 szél a városnak fordítja a tüzet! Isten irgalmazz!~
1556     8|             irgalmazz!~Néhány perc múlva a tüzes pernye a várudvaron
1557     8|                perc múlva a tüzes pernye a várudvaron állók fejeire
1558     8|                 házaiknak hamva volt az. A sorban állók nyugtalankodni
1559     8|                    Kapor uram észrevette a nyüzsgést, s hidegvérrel
1560     8|            gyulladt ki egyszer re! – Már a város közepén a tűz! – A
1561     8|                re! – Már a város közepén a tűz! – A tábori kórház is
1562     8|                 a város közepén a tűz! – A tábori kórház is kigyulladt.~–
1563     8|                  kórház is kigyulladt.~– A kórházról átcsapott a tűz
1564     8|                    A kórházról átcsapott a tűz a megyeházára! – A tűz
1565     8|                kórházról átcsapott a tűz a megyeházára! – A tűz erre
1566     8|         átcsapott a tűz a megyeházára! – A tűz erre fordul. A várat
1567     8|        megyeházára! – A tűz erre fordul. A várat borítják el a sziporkák.~–
1568     8|              fordul. A várat borítják el a sziporkák.~– Fel a Babilon
1569     8|           borítják el a sziporkák.~– Fel a Babilon tetejére, legénység! –
1570     8|             pillanat múlva az őrség fele a vár laktetőin volt, azokat
1571     8|                 volt, azokat oltalmazta.~A vártetőről borzasztó volt
1572     8|                vártetőről borzasztó volt a városra nézni! Egy tenger
1573     8|                   melynek hullámja láng. A szél viharrá nőtt már, s
1574     8|                  forgó tölcsérré kavarta a zsarátnokot; a füst, a láng
1575     8|         tölcsérré kavarta a zsarátnokot; a füst, a láng közepéből mint
1576     8|           kavarta a zsarátnokot; a füst, a láng közepéből mint rémes
1577     8|              rémes fáklyák emelkedtek ki a templomok, a kolostorok,
1578     8|               emelkedtek ki a templomok, a kolostorok, a városház tornyai;
1579     8|                 templomok, a kolostorok, a városház tornyai; hat torony
1580     8|               hat torony egyszerre. Csak a hetedik állt még sértetlen,
1581     8|               egyre szomorú kondulásait. A szép város háromnegyed része
1582     8|             része égett egy óra alatt, s a bőszült láng a széles Duna
1583     8|                  alatt, s a bőszült láng a széles Duna egyik partjáról
1584     8|              széles Duna egyik partjáról a másikra csapott át, elborítva
1585     8|          összekötő hidakat, s felgyújtva a szemközt álló falut.~És
1586     8|                 ijedelme támaszt; s amit a pattogó tűzrobaj elnémítani
1587     8|                  elnémítani nem bír, sem a tomboló vihar hahotája túl
1588     8|   legfájdalmasabb volt, azok fenn álltak a vár palotái tetején, s azokat
1589     8|          hangosan sír.~Kapor András uram a pavilon tetőgerincén ülve,
1590     8|                 sorozgatá magában: „Most a megyeháza ég; most a városháza
1591     8|                Most a megyeháza ég; most a városháza gyúlt ki; most
1592     8|                 városháza gyúlt ki; most a szentegyházba kapott bele;
1593     8|     szentegyházba kapott bele; most mind a két torony lángol; most
1594     8|                 az egész Duna-sor végig, a hajók, a malmok a Dunán
1595     8|                 Duna-sor végig, a hajók, a malmok a Dunán úsznak égve
1596     8|                 végig, a hajók, a malmok a Dunán úsznak égve mind.
1597     8|             megemlékezik.”~És amíg nézte a siralmas nagy pusztulást,
1598     8|                nagy pusztulást, még csak a szemöldöke sem mozdult meg
1599     8|         szemöldöke sem mozdult meg bele.~A várban és városban erre
1600     8|                  várban és városban erre a napra nem következett éjszaka.
1601     8|                 nem következett éjszaka. A terjedő láng helyettesíté
1602     8|                terjedő láng helyettesíté a lemenő napot, s egy mértföldnyi
1603     8|                nem tudott keresztültörni a lángvörös ég bíborán, csak
1604     8|               lángvörös ég bíborán, csak a félhold csónakja látszott,
1605     8|               rém világította környéken, a Duna túlsó partján vágtat
1606     8|          parasztok” nevezet alatt ismert a vasúttalan hajdankor.~A
1607     8|                  a vasúttalan hajdankor.~A szekér hátuljában egy köpönyegbe
1608     8|                férfi ül, ki azalatt, míg a négy paripa tüsszögve vágtat
1609     8|            paripa tüsszögve vágtat előre a kavicsos országúton, kezével
1610     8|             kavicsos országúton, kezével a saraglyába fogózva, szüntelenül
1611     8|          saraglyába fogózva, szüntelenül a háta mögött elmaradó égő
1612     8|                elmaradó égő városra néz. A tűz arcába világít, s oly
1613     8|              hogy ezt már láttuk valaha. A rémlátványra meredő szemek
1614     8|                 is vérben fénylenének, s a távolról lobogó fény és
1615     8|         köpönyegét; azután megint mintha a távoli tűz pokoli hőségét
1616     8|                 soha; mindig csak hátra: a lobogó tornyokra, a gomolygó
1617     8|               hátra: a lobogó tornyokra, a gomolygó aranyvörös füstfelhőkre,
1618     8|            füstfelhőkre, az izzó égre és a vérszínű folyamra, melynek
1619     8|            folyamra, melynek tükre egész a távozóig elviszi az égő
1620     8|                 város visszfényét.~Ettől a látványtól nem bír megmenekülni,
1621     8|                 torzképe enyhülne, amint a rémvilágítás távolodik,
1622     8|                rémvilágítás távolodik, s a tájat mind jobban elfoglalja
1623     8|                 elfoglalja az éjsötét és a hold.~– Állj! Ki vagy? –
1624     8|                vagy? – hangzik egyszerre a lovak előtt.~Az utazó összerezzenve
1625     8|              ülésében, s arca, mely most a holdfénnyel szembe fordul,
1626     8|               fordul, olyan sápadt, mint a halál. Az előbbi vörös fényből
1627     8|               nem maradt rajta más, csak a sűrű vörös szeplők.~Most
1628     8|                  futár, Pestre küldetik. A legszélső háznál útlevelét
1629     8|               kérdezték tőle, mi történt a városban, nem felelt, fogai
1630     8|             felelt, fogai vacogtak, csak a kezével mutatott hátra:
1631     8|                 Azután új lovakat fogtak a szekér elé, az ostor pattogott,
1632     8|                 elé, az ostor pattogott, a szekér robogott tovább.~
1633     8|                 vissza-visszanézett még, a lángoló tornyokat nem találta
1634     8|                 nem jöhettek azok utána, a csillámló folyam nem futott
1635     8|                   mindenütt utána hordva a tűz világát; hanem egy felhő,
1636     8|                   Egész éjjel kísérte ez a felhő.~Reggel esős, borongós
1637     8|               esős, borongós idő támadt, a zápor egyhangú szürkére
1638     8|               egyhangú szürkére festette a tájat.~Reggelre egy kis
1639     8|            iszákját kezébe véve, fölment a fogadóba.~Nem is tudakozódott;
1640     8|                  tudakozódott; tudta már a szoba számát, ahova be kell
1641     8|             ahova be kell nyitnia.~Abban a szobában volt Fertőy.~–
1642     8|                 szólt nyájasan közelítve a mindig mosolygó úr. – Hogy
1643     8|                  magát kétszer; csakhogy a rumtól még rekedtebb lett
1644     8|                rumtól még rekedtebb lett a hangja.~– Hát mi újság otthon?~
1645     8|               Nem látszott ide az éjjel? A város ég…~– Csak a város? –
1646     8|                éjjel? A város ég…~– Csak a város? – kérdé a mosolygó
1647     8|                    Csak a város? – kérdé a mosolygó úr.~– Az egész
1648     8|           mosolygó úr.~– Az egész város; a templomok, kórházak mind
1649     8|        negyedrésze az egésznek.~– Hm. Ha a szél megfordul, még az is
1650     8|                 egyszer hozzá folyamodni a rumos palackhoz.~– Tehát
1651     8|                    Oltásra természetesen a nagy viharban gondolni sem
1652     8|          viharban gondolni sem lehetett. A hídon jött ön keresztül?~–
1653     8|             szóra Fertőy nem mosolygott, a fogait szítta.~– Az úri
1654     8|           Senkinek sincs ilyenkor gondja a másikra. Lávaynét láttam,
1655     8|               tőlem, mi okon szólok bele a város dolgába, mikor nem
1656     8|                Holdvárynét ájulva vitték a Rozália térre, ahova nem
1657     8|               térre, ahova nem jutott el a tűz, Szerafin kisasszonyt
1658     8|            nélkül. – Hm. Kíváncsi vagyok a toallettjére. Olyankor nemigen
1659     8|                ügyelhet az ember erre.~– A megyeházát sokáig oltalmazták,
1660     8|                hol fognak majd dikciózni a tekintetes karok és rendek?~
1661     8|              tekintetes karok és rendek?~A harmadik pohár rumnál maga
1662     8|                 is tréfásan kezdte venni a dolgot.~– A többek között
1663     8|                 kezdte venni a dolgot.~– A többek között a Hargitay-ház
1664     8|                dolgot.~– A többek között a Hargitay-ház is porrá égett.~
1665     8|                porrá égett.~Fertőy arcán a mosoly most már gúnyvigyorgássá
1666     8|               minden vagyonából kizárja, a házat oly feltétellel hagyta
1667     8|               Juditot kényszeríteni foga a végrendelet kedveséről lemondani
1668     8|              rontották el.~Mikor letette a levelet az asztalra, azt
1669     8|           szerencsétlen; teljék be rajta a keserűség pohara.~– Már
1670     8|                  nincs mit tennünk, mint a végrendelet fölnyitását
1671     8|                összeszorítva, úgy szűrve a levegőt azokon keresztül.~–
1672     8|               nagy nyugalommal Fertőy –, a végrendelet át van adva
1673     8|                  végrendelet át van adva a tiszti ügyésznek, s holnap
1674     8|             nyittatni.~– Holnap? De hisz a város pusztulása…?~– Mi
1675     8|                  én nevemben jelen lenni a felnyitásnál? Annyi hely
1676     8|       felnyitásnál? Annyi hely csak lesz a városban, ahol ezt végre
1677     8|                végre lehet hajtani.~– De a tűz, uram!~– Mi bajom nekem
1678     8|              önök tüzével.~– Az, hogy ha a megye levéltárában volt
1679     8|                  megye levéltárában volt a végrendelet, tehát az ott
1680     9|                  szűk körülmények között~A tél is eljött, és a leégett
1681     9|               között~A tél is eljött, és a leégett város még nem volt
1682     9|                  olyan tél volt ez, mint a többiek szoktak lenni. Ez
1683     9|                amikor százezer ember meg a másik százezer ember okvetlenül
1684     9|               lóháton; éjjel künn aludni a fagyon s ágyat vetni a hóba,
1685     9|            aludni a fagyon s ágyat vetni a hóba, követ és árokpartot
1686     9|                  feje alá vánkosnak; míg a nőnemen levő százezrek abban
1687     9|                 százezrek abban találták a farsangi divatot, hogy vászonszöveteket
1688     9|             hanem egészen más moraj, ami a kebleket hevíté.~De nem
1689     9|                  De nem akarom én leírni a férfiak fényes dolgát; regényt
1690     9|                erősebb ellenséggel, mint a férfiak; kik küzdöttek azután
1691     9|               elnyugodtak, kik küzdöttek a sorssal. A história férfiaké,
1692     9|                 kik küzdöttek a sorssal. A história férfiaké, a nőknél
1693     9|            sorssal. A história férfiaké, a nőknél hadd beszéljen a
1694     9|                  a nőknél hadd beszéljen a regény.~Hiszen én csak divatokat
1695     9|         divatjait. Óh, milyen változandó a nők ízlése, színben, ruhában,
1696     9|                az egyik farsang imádott, a másik farsang már csak álarcnak
1697     9|                 járót kinevetik. Ilyenek a nők a maguk divatjával.
1698     9|                 kinevetik. Ilyenek a nők a maguk divatjával. Hát a
1699     9|                  a maguk divatjával. Hát a férfiak divatja? Melyik
1700     9|          állandóbb, melyik változandóbb? A jelmez-e vagy a jellem?~…
1701     9|            változandóbb? A jelmez-e vagy a jellem?~… A leégett város
1702     9|                jelmez-e vagy a jellem?~… A leégett város romjainak
1703     9|              leégett város romjainak még a télen sem volt tetejük.
1704     9|              télen sem volt tetejük. Hát a lakosok hol laktak? Bizony
1705     9|            azoknak nagyon erős okuk volt a négy víz közül el nem meherni:
1706     9|                 nem meherni: benn voltak a városban. Nem a romok között,
1707     9|              benn voltak a városban. Nem a romok között, miknek nem
1708     9|          futócsillag nagyon sok esett be a tetőtlen házak szobáiba
1709     9|             tetőtlen házak szobáiba azon a télen.~Hanem volt egy kis
1710     9|                  Hanem volt egy kis mező a város szegletében, melyet
1711     9|                város szegletében, melyet a hullócsillagok nem értek
1712     9|            cigánymező. Azért, mivel ezen a téren van a szegény cigányok
1713     9|                   mivel ezen a téren van a szegény cigányok gunyhósora.
1714     9|               alkalmával, azt felállítja a partos oldalra, s elhelyezi
1715     9|                lakott az öreg Lávayné és a Holdváry család együtt.~
1716     9|              együtt.~Hja bizony, együtt! A nagy boldogság napjaiban
1717     9|               kellene egymást látogatni. A nagyúri család piknikjei
1718     9|                   hanem aztán mikor mind a ketten kijutottak az utcára,
1719     9|                  És ott elfértek szépen.~A fasátor közepén el volt
1720     9|                volt rekesztve deszkával; a belseje volt a hálószoba.
1721     9|                deszkával; a belseje volt a hálószoba. A külső rekesztékben
1722     9|                belseje volt a hálószoba. A külső rekesztékben állt
1723     9|                 az utcán elég, aki annak a helyét pótolta. Lávayné
1724     9|            pótolta. Lávayné maga főzött, a kunyhó mögött volt egy kis
1725     9|                  nem sokat volt útban; ő a nagy szerencsétlenség óta
1726     9|                kisasszony pedig segített a főzésnél Lávaynénak. Hogyan?
1727     9|                 kisasszony főz? Szerafin a tűzhely mellett?~Valóban
1728     9|         asszonyságnak, míg ifjú segédjét a rántáskészítés titkába beavathatta;
1729     9|                  dorgálni tréfásan, s ha a kisasszony azalatt, míg
1730     9|                 azalatt, míg ő kinn járt a zöldséget tisztítani, ott
1731     9|                 ott benn ki hagyta futni a húslevest, hogy az öreg
1732     9|                  az öreg asszonyság csak a nagy süstörgésre szaladt
1733     9|                  el-kifuthat az embernek a levese a fazékból.~Az öreg
1734     9|         el-kifuthat az embernek a levese a fazékból.~Az öreg asszonyság
1735     9|         zsörtölődött; Holdváry mama benn a rekesztékben fekhelyéről
1736     9|               találva ki magának, mintha a valódi nem volna elég: „
1737     9|                elég: „Te Szerafin, nekem a lábam kőbül van; te Szerafin,
1738     9|               álmodtam, hogy ha bejönnek a városba, az asszonyokat
1739     9|              összefogják, s előre küldik a várfalnak, hogy őket lőjék,
1740     9|                  ha nekem elébb elvágnád a nyakamat azzal a késsel,
1741     9|                elvágnád a nyakamat azzal a késsel, amivel most a laskát
1742     9|              azzal a késsel, amivel most a laskát metéled?”~Szerafin
1743     9|                 metéled?”~Szerafin pedig a kereszttűz közepett folyvást
1744     9|             ötletekből. Az igaz, hogy ha a főzésben nem nagy segítségére
1745     9|                 olyan tréfás dolog, mint a nyomorúság.~Milyen kacagásra
1746     9|                 dolog az, mikor az ember a poharát reggel fel akarja
1747     9|               hogy oda van fagyva; mikor a cipőjét felhúzza, s egy
1748     9|                 hogy ez az egyetlen cipő a világon, mely a kárvallottat
1749     9|            egyetlen cipő a világon, mely a kárvallottat tulajdonosának
1750     9|    tulajdonosának ismeri. Vagy mikor sok a vendég, s kanál hiányában
1751     9|              kanál hiányában Szerafinnak a nagy levesmerő kanállal
1752     9|                követni, hogy sorba járja a kunyhótanyákat, s ma itt,
1753     9|                  rendes zsellérje is van a vendégszerető szállásnak,
1754     9|                  emberek, kik valahonnan a vidékről, bizonyos okoknál
1755     9|                 hely elég: itt hálhatnak a konyhában; legalább megőriznek
1756     9|                 reggelenként maga elmegy a várba, ahol húst, lisztet
1757     9|           lisztet osztogatnak, lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál,
1758     9|      asszonynénjének hazahordja, ellátva a konyhát; szolgabíró úr meg
1759     9|                sötétedik, nyakába keríti a köpönyegét, s a köpönyeg
1760     9|           nyakába keríti a köpönyegét, s a köpönyeg alatt fát, szénát
1761     9|                  fát, szénát cipel haza; a széna éjszakára jó fekhelynek,
1762     9|                   nappal pedig szükséges a tehén számára, s mikor aztán
1763     9|             együtt vannak, mikor leültek a felfordított deszkaszekrényekre,
1764     9|         felfordított deszkaszekrényekre, a földre, a leterített gubára,
1765     9|            deszkaszekrényekre, a földre, a leterített gubára, akkor
1766     9|             nevetnek mindezen, mintha ez a legderekabb adoma volna.~
1767     9|             helyét visszaköveteli: „Csak a Bélám köztünk volna!”~„Csak
1768     9|            Persze akkor paradicsom volna a négy deszkafal ürege; akkor
1769     9|                 olyan tökéletes volna ez a világi boldogság, hogy az
1770     9|                   mi sorsba jutott? Tele a világ veszedelemmel. Az
1771     9|               ment volna el hírt keresni a világba; ne szeretett volna
1772     9|                  ne kényszerítette volna a sorsát.~Kivált mikor a napi
1773     9|             volna a sorsát.~Kivált mikor a napi munka után kifáradva,
1774     9|           mondani: „És mindennek te vagy a legnagyobb oka! Miért nem
1775     9|               hogy téged szeressen. Most a te férjed volna, és együtt
1776     9|                  s mikor feküdni mentek, a gyertyát kioltották, minden
1777     9|         kioltották, minden elcsendesült, a csendben imádkozni jó, elrebegi
1778     9|         elsóhajtja az „ámen”-t; és akkor a sötétben egy másik halk
1779     9|                 imádkozott.~Hírt hallani a távollevők felől ez idők
1780     9|                  mása volt ez, aminőkben a székely népdal a „felhőben
1781     9|               aminőkben a székely népdal a „felhőben tollászkodó hollóra
1782     9|                 valódi eseményt képezett a város lakóinak életében.
1783     9|                   Mi hírt hozott? Mi van a parton túl? Ki él? Ki halt
1784     9|             ugyan veszedelem nem érheti. A jó öreg asszonyság ebben
1785     9|         megnyugodott.~Pár hét múlva jött a másik hírgalamb. Az is olyan
1786     9|                ismerte Lávay Bélát, mint a tulajdon testvérét, nemrég
1787     9|                  jár Selmec tájékán. Biz a sokat fázik, és fárad, hanem
1788     9|                 sóhajtva monda: „Bárcsak a Béla ne volna egyszerre
1789     9|           futamodék, hogy futár érkezett a várba, csodálatos úton-módon.
1790     9|                csodálatos úton-módon. Ez a futár Bárzsing úr.~– No,
1791     9|          elkedvetlenülten Lávayné, mikor a nevét meghallotta; – mert
1792     9|                ez bizonyosan azt mondaná a fiam felől, hogy ellőtték
1793     9|                fiam felől, hogy ellőtték a lábát, vagy elfogták valahol,
1794     9|               keserítsen vele.~Öcsémuram a fiskális aztán megbiztatá: „
1795     9|               amit kitudnak belőle.~Mint a kívánság, lépett be a sátorba
1796     9|               Mint a kívánság, lépett be a sátorba éppen a kis pletykahordó
1797     9|                lépett be a sátorba éppen a kis pletykahordó Blumné,
1798     9|         pletykahordó Blumné, kinek férje a várban most is régi hivatalát
1799     9|               délutáni ozsonnára, amikor a most jött futár, Bárzsing
1800     9|                 csak menjen el Blumnéhoz a várba, hisz az idő kellemes,
1801     9|                  hisz az idő kellemes, s a gombai töltésen, négy töltésen
1802     9|                hátha azalatt elfoglalják a várost, s Szerafin a várban
1803     9|         elfoglalják a várost, s Szerafin a várban reked, ki fogja utánavinni
1804     9|               reked, ki fogja utánavinni a fehérneműit?~Maga Szerafin
1805     9|                 az öreg asszonyság kiült a sátorajtóba, s a szép meleg
1806     9|        asszonyság kiült a sátorajtóba, s a szép meleg márciusi napfényen
1807     9|                mintha űzve lettek volna. A figyelő anya szemeit nem
1808     9|          Szerafin arca elárult, valamint a levert kedély nyoma az öcsémuramék
1809     9|                hát? – kérdezé megragadva a szolgabíró kezét. – Mi hír
1810     9|                 kezét. – Mi hír Béláról?~A jó gömbölyű arcú férfi szörnyen
1811     9|         bizonyosan arra gondolt, hogy ő, a legale testimonium, hogy
1812     9|                öcsém inkább vállalkozott a válaszadásra; hiszen neki
1813     9|                válaszadásra; hiszen neki a kegyes szándékú elferdítések
1814     9|              engedve.~– Él és egészséges a Béla, asszonynéném.~A jó
1815     9|         egészséges a Béla, asszonynéném.~A jó öreg asszonyság többet
1816     9|               megtudni fiáról; úgy leste a kedvetlenül hullatott szót.~–
1817     9|           sietett egyszerre felelni mind a két öcsémuram; a nagy sietségről
1818     9|            felelni mind a két öcsémuram; a nagy sietségről észre lehetett
1819     9|             akarnak simítani, félrevinni a beszédet.~– De ha nem érte
1820     9|                volt az öregasszonynak ez a kérdése, ki úgy remegett
1821     9|                 tán csak nem volt gyáva.~A két öcsémuram szepegve nézett
1822     9|               valami exceptívával leütni a főkérdést, s nagy vállmozgatással
1823     9|              éppen gyáva lett volna. Ezt a szót, mint katona, különösen
1824     9|               kik grófi címekre vágynak, a radikális és republikánus
1825     9|           elüldözik, hogy ki is van adva a rendelet a kormánytól, hogy
1826     9|                ki is van adva a rendelet a kormánytól, hogy mindannyian
1827     9|                 először mondhatta már el a városban, onnan láthattam,
1828     9|          városban, onnan láthattam, mert a jelenlevők még csak új dolognak
1829     9|                  mert jelenleg itt ebben a városban senkije sincs Lávaynak,
1830     9|                  agyát mutatta elő.~Mire a két férfi bámulatából magához
1831     9|            bámulatából magához ocsúdott, a csodálatra méltó nő már
1832     9|                 utcán, és sebesen haladt a város felé.~Utána futottak,
1833     9|                 utána, hogy ki ne fusson a lábasból a tej. Ha nem voltak
1834     9|                  ki ne fusson a lábasból a tej. Ha nem voltak önök
1835     9|             magam is. Nem repül ki innen a víz közül.~A két engesztelő
1836     9|              repül ki innen a víz közül.~A két engesztelő hüledezve
1837     9|                  hüledezve maradozott el a felingerült asszonyságtól,
1838     9|        eresztenek be többé semmi idegent a várba.~A leégett házak között
1839     9|             többé semmi idegent a várba.~A leégett házak között hevenyészett
1840     9|                akkori egyetlen gyűlhelye a bennszülötteknek és bevándorlottaknak.
1841     9|    bevándorlottaknak. Az öreg asszonyság a sötét romutcákon keresztül
1842     9|           romutcákon keresztül egyenesen a kávéháznak tartott.~A két
1843     9|          egyenesen a kávéháznak tartott.~A két kísérő látta jól, amint
1844     9|                tétovázás nélkül belépett a kávéház ajtaján.~A tisztes
1845     9|              belépett a kávéház ajtaján.~A tisztes agg nő, ki soha
1846     9|                elégtételt vegyen. Máskor a világ minden kincse rá nem
1847     9|     elfogyasztani betérjen olyan helyre.~A nagy zaj és nagy pipafüst
1848     9|               láttára másnak is elveszne a szemefénye. Lávaynénak idő
1849     9|                   Óh, igen. Most ment be a kártyázó szobába.~– Ugyan
1850     9|                hozzám, vagy ha restellné a fáradságot, hát majd én
1851     9|             múlva vigyorogva jött vissza a pincér Lávaynéhoz, ki egy
1852     9|            Lávaynéhoz, ki egy szegletben a falhoz támaszkodva várt
1853     9|                rá.~– Ugyan kérem – szólt a pincér fütyörézéshez kezdve,
1854     9|                 rám, hogy mondjam, már ő a várba ment; s azzal kieblábolt
1855     9|                 ment; s azzal kieblábolt a kisajtón. Nem hiszem, hogy
1856     9|                  utolérje az asszonyság.~A pincér és néhány körülálló
1857     9|                néhány körülálló nevetett a tréfán. Lávayné a másik
1858     9|               nevetett a tréfán. Lávayné a másik percben már kinn volt
1859     9|                 volt az utcán, s sietett a vár felé vezető úton.~Ő,
1860     9|                itt laktában sohasem volt a várnak tájékára, aki sohasem
1861     9|                  éjszaka be akar rontani a várba.~Alkony volt már,
1862     9|                  várba.~Alkony volt már, a sötét fasorok között nehéz
1863     9|               egy vörösprémes mentét. Ez a harkálymadár! Jól látta,
1864     9|            harkálymadár! Jól látta, hogy a várkapun bement. De utol
1865     9|               utol nem bírta érni.~Mikor a várkapuhoz ért, az őr útját
1866     9|              pedig öreg. Be akarok menni a várba.~– Nem lehet már.~–
1867     9|                  hogy az öreg asszonyság a bejárat boltíve alá be ne
1868     9|              katonának akar felcsapni?~– A várkormányzóval akarok szólni
1869     9|                  már egy tizedes vált ki a többi közül, ki tisztelettel
1870     9|             ígérte, hogy elvezeti odáig.~A pavilon ajtajánál ez is
1871     9|             tovább az őröktől, mert neki a vártát elhagyni nem szabad.~
1872     9|              vártát elhagyni nem szabad.~A várkormányzó kapujában álló
1873     9|             Bihari román újonc volt mind a kettő. Lávayné nem tudta
1874     9|               mit akar.~Ott azután leült a kőpadra, elhatározva, hogy
1875     9|               szalag volt keresztülkötve a mellén. Ez bámulva kérdezé
1876     9|               ide?~– Nevem öreg Lávayné. A várkormányzóval akarok beszélni.~–
1877     9|              beszélni.~– Rögtön?~– Ebben a pillanatban.~– Valami országos
1878     9|                Akkor tessék velem jönni.~A fiatal tiszt gyanakodó tekintettel
1879     9|         Azonkívül egy szalmaszék is volt a szobában, meg egy festetlen
1880     9|                egy festetlen asztal.~Itt a segédtiszt hátrahagyá Lávaynét.~
1881     9|            rövidséggel tudtára adá, hogy a várkormányzónak sok sürgetős
1882     9|                 elvégzi. – S azzal leült a rongyos szalmaszékre, lekönyökölt
1883     9|                szalmaszékre, lekönyökölt a faggyúpettyes asztalra rendületlen
1884     9|               rendületlen elszántsággal.~A segédtiszt visszafordult,
1885     9|              visszatért.~– Igen sürgetős a kegyed közlendője?~– Olyan
1886     9|                tűr.~– És fontos tárgy?~– A legfontosabb, ami az életben
1887     9|               Akkor jöjjön kegyed velem; a várkormányzó úr szíveskedik
1888     9|              lépett, bár azt is jellemzé a bútorzat nagy egyszerűsége.
1889     9|           akikkel állva szokás beszélni.~A harmadik teremből hangos
1890     9|              férfibeszéd zajlott át arra a pillanatra, míg az ajtót
1891     9|             lépések kopogtak, s kilépett a várkormányzó.~Egy igen nyájas
1892     9|                 orrokról I. Napóleon azt a históriai mondást örökíté,
1893     9|            mondást örökíté, hogy ezeknek a hűsége megdönthetetlen.~–
1894     9|              mondani, asszonyom? – szólt a várkormányzó, közellépve
1895     9|                  egy futárja érkezett ma a várba, ki itt hazug híreket
1896     9|          híreszteli, hogy az én fiam, ki a felső táborban szolgál,
1897     9|             áruló. Fiam neve Lávay Béla.~A várkormányzó kissé neheztelni
1898     9|                   Azt hiszem, uram, hogy a katonai becsület mindig
1899     9|                  jámbor agg nő ajkára ez a mondás? Mely idegen szellem
1900     9|             rendkívüli helyzetek, mikben a pillanat nagyobbá teszi
1901     9|                nagyobbá teszi az embert.~A várkormányzó most már meglepetve
1902     9|                 éjnek éjszakáján egyedül a várba jöttem, abból láthatja
1903     9|                   milyen iszonyúnak kell a sérelemnek lenni, mely engem
1904     9|                  idejönni kényszerített.~A várkormányzó jó nevelésű
1905     9|             aludni és azután felelni rá. A rágalmazó itt van a várban,
1906     9|                  rá. A rágalmazó itt van a várban, láttam bejönni,
1907     9|              könnyű; éppen itt van nálam a mellékteremben.~Azzal inte
1908     9|                 hogy hívja ki Bárzsingot a mellékszobából.~A kilépő
1909     9|             Bárzsingot a mellékszobából.~A kilépő ifjú óriás csodálatosan
1910     9|              Uram! – szól hozzá fordulva a parancsnok. – Ismer ön ez
1911     9|                 urat gátolni abban, hogy a fia hírnevét megölje. Az
1912     9|                  tudja azt jól, hogy ezt a szót mai nap könnyen elhiszik.
1913     9|                 könnyen elhiszik. Miután a városban, hol fiamnak annyi
1914     9|                  azokban vághatná valaki a szemébe; törvényszék nincs;
1915     9|        törvényszék nincs; maga nem jöhet a sértett. Én elégtételt kérek
1916     9|               kezdett. Ez nagyon határos a komikummal. Egy öreg, meghajlott
1917     9|              ócska selyemkalapban, azzal a szándékkal, hogy ő párbajt
1918     9|              pedig nem akarta észrevenni a tréfás hatást, hanem csendesen
1919     9|         asszonnyal nem szokás verekedni; a kutyának is szabad védni
1920     9|                 kutyának is szabad védni a kölykét, s mikor ön az asszonyok
1921     9|                  az asszonyok fegyverét, a pletykát használta eszközül,
1922     9|            használta eszközül, lemondott a büszkeségről, ami a férfit
1923     9|            lemondott a büszkeségről, ami a férfit az asszonynál különbbé
1924     9|                hogy öreg vagyok, rosszak a szemeim, nem tudok már célozni.
1925     9|                tudok már célozni. Itt ez a zsebkendő: ennek az egyik
1926     9|                 az egyik végét fogom én, a másikat fogja ön. Innen
1927     9|                  egymásra.~Azzal kivette a két pisztolyt a zöld merinó
1928     9|                  kivette a két pisztolyt a zöld merinó köpeny zsebéből,
1929     9|              letette szépen az asztalra.~A férfiak most már nem nevettek
1930     9|              nyugodtan törülte félre azt a néhány ősz hajszált, mely
1931     9|              magasztosságával arcán állt a bámulók előtt.~– Én beszámoltam
1932     9|              hamu, fiam földönfutó, csak a becsület van még meg; azt
1933     9|               nem adom oda. Ön egyenesen a mellemnek szegezheti a fegyvert,
1934     9|         egyenesen a mellemnek szegezheti a fegyvert, nem fogok reszketni
1935     9|                 vinni az Úr elé; – hanem a lábának fogom szegezni a
1936     9|                 a lábának fogom szegezni a pisztolyt és ellövöm az
1937     9|            pisztolyt és ellövöm az úrnak a lábát, hogy ne járhassa
1938     9|                  járhassa be az országot a fiam rágalmazásával.~Ha
1939     9|            tökéletes férfi volt Lávayné, a végén aztán tökéletes nő
1940     9|                  Bárzsingot, hogy ellövi a lábát, egészen kitört belőle
1941     9|                 heverő tollat, beleverte a tintatartóba, s papirost
1942     9|         visszarakva zöld köpenye zsebébe a mordályokat. – Tessék írni: „
1943     9|        mordályokat. – Tessék írni: „Én – a nevét – bizonyítom, hogy
1944     9|                 tetszik? – kérdé Lávayné a köpenyegzsebbe nyúlva.~– „
1945     9|         Rágalmazó.” Így; tessék aláírni; a tisztelt urak lesznek olyan
1946     9|                az írást, eltette keblébe a fehér zsebkendőbe takargatva.~–
1947     9|               elégítve. Bocsánatot kérek a parancsnok úrtól az alkalmatlankodásért.
1948     9|             történt, az közöttünk marad.~A parancsnok szívélyesen megszorítá
1949     9|             kezét:~– Asszonyom, ha önnek a fia is „ilyen katona”, akkor
1950     9|     asszonysággal annak lakásáig. Ő maga a legutolsó ajtóig kikísérte
1951     9|                  úr tréfára akarta venni a dolgot a parancsnok előtt.~–
1952     9|            tréfára akarta venni a dolgot a parancsnok előtt.~– Őrült
1953     9|             valahogy le kellett őt rázni a nyakunkról.~Hanem a parancsnok
1954     9|                rázni a nyakunkról.~Hanem a parancsnok azt mondta neki,
1955     9|                  iparkodnék felhasználni a sötétséget, hogy a várost
1956     9|          felhasználni a sötétséget, hogy a várost szépszerével elhagyja.~
1957     9|               idő volt már, mire Lávayné a közös gunyhóhoz visszaérkezett.
1958     9|                  istenért?~– Benn voltam a várban.~Alig akarták elhinni.~–
1959     9|                  Hogy elhiggyék, íme itt a bizonysága.~Azzal kivette
1960     9|                   Azzal kivette kebléből a begöngyölt iratot, odaadta,
1961     9|                ismét és ismét átolvasták a csalhatatlan jellemző okiratot,
1962     9|                 eregetni, halkan dönögve a zsoltár énekét: „Az Úr az
1963     9|                 annyi ember el tud lenni a világon.~Ilyen az idők divatja!~
1964     9|              fonogatott, csak főzögetett a közös gunyhócskában, s hallgatta
1965     9|               gunyhócskában, s hallgatta a mások dicsekedéseit. – Ha
1966     9|                mások dicsekedéseit. – Ha a jelenvoltak valamelyike
1967    10|                 Mire jó egy sánta ember?~A rendkívüli idők minden álló
1968    10|            Akinek semmi köze nem volt is a csaták sorsához, a politikai
1969    10|               volt is a csaták sorsához, a politikai élet nagy rendületeihez,
1970    10|         szokatlan gőzkörében, mint mikor a tizenhatodik századbeli
1971    10|             napra elborította sörényével a földet, hogy az egész földteke
1972    10|       elfelejtett emberekké sorozott be.~A gazdag nélkülözni tanult;
1973    10|        jövedelméhez nem nyúlhatott, azok a holdon is túl voltak; –
1974    10|        végrehajtani valója volt! Az, aki a parancsot adta, egészen
1975    10|                csak talppal állna feléje a föld túlsó oldalán, s néha
1976    10|            szekérre rakva egyik határból a másikba; talán utol lehet
1977    10|              ugyan, ha még megvan; annak a helynek csak az egy baja,
1978    10|            hozzájutni éppen olyan könnyű a levegőn keresztül madár
1979    10|            keresztül madár képében, mint a föld alatt vakond alakjában.~
1980    10|                 akarta kinyújtani kezét.~A gyümölcs az ő számára érett
1981    10|                 nem lehetett hozzáférni.~A végrendelet sorsáról nem
1982    10| felvilágosításhoz jutni.~Vajon elégett-e a nagy tűz katasztrófa alatt?
1983    10|            szerezni; hanem ez volt éppen a minden lehetetlenséggel
1984    10|                 Fertőy maga nem mehetett a körülzárolt városba.~Bárzsing
1985    10|                 akkor aztán tudakozódjék a végrendelet felől.~Bárzsing
1986    10|               esetében.~Igen régi axióma a hadviselés tudományában,
1987    10|            hadviselés tudományában, hogy a legjobb tábori kém az, aki
1988    10|                  tábori kém az, aki mind a két felnek szolgál. Hogy
1989    10|                az az ő titka. Talán mind a kettőnek egyformán. Ez háborún
1990    10|                mesélt légyen is Bárzsing a veszélyek felől, amik útját
1991    10|                 ostromzárlaton keresztül a hírhedett várba bejutott,
1992    10|                meggörbülni.~Amit azonban a városban ki bírt nyomozni
1993    10|               úrra nézve.~Rátalált ugyan a régi levéltárnokra, aki
1994    10|                 faluról szinte beszorult a cigánymezői sátorutcába,
1995    10|        cigánymezői sátorutcába, de annak a tudósítása kevesebb megnyugtatására
1996    10|                az elébbi tudatlanságnál.~A nagy gyulladás alatt némely
1997    10|              némely fontosabb okmányokat a levéltárban hirtelen egy
1998    10|                 fiatal tiszti ügyész még a tűzveszedelem hevében dereglyére
1999    10|          elszállíttatá Neszmélyre; onnan a visszavonulás alkalmával
2000    10|            alkalmával ő is odább vonult, a ládát is magával vitte.~