Fejezet

2001    10|               meglehet, hogy együtt ment a ki tudja merre járó hadakkal,
2002    10|                 szorították, hátrahagyta a vasládát, s ami benne volt,
2003    10|            valami árokba, vagy beledobta a Dunába; de az is meglehet,
2004    10|                 fogja hozni; hanem az is a valószínűségek közé tartozik,
2005    10|       valószínűségek közé tartozik, hogy a megmentett iratok között
2006    10|                 között éppen nincs jelen a keresett végrendelet.~Ez
2007    10|                 keresett végrendelet.~Ez a bizonytalan tudósítás rosszabb
2008    10|                  tudósítás rosszabb volt a legrosszabb bizonyosságnál.~
2009    10|          bizonyosságnál.~Mert ha elégett a végrendelet, okos ember
2010    10|              úton nem nyomozhatta tovább a keresett iratot: ha annak
2011    10|            iratot: ha annak gondviselője a felső hadsereggel kalandoz,
2012    10|              régi ismerősével, de akinek a nevét nem tudta.~Egyike
2013    10|                 tudta.~Egyike volt ez is a „közvélemény asztala” rendes
2014    10|                  Blancról, Michelet-ről, a népfenség tanairól; itt
2015    10|        reggelijöket elkölteni; itt folyt a művészi vita esténként klasszicizmus
2016    10|                  fölött; innen indult ki a taps és pissz – előbb csak
2017    10|               taps és pissz – előbb csak a színpad, azután a szónokszék,
2018    10|             előbb csak a színpad, azután a szónokszék, végre a csatatér
2019    10|               azután a szónokszék, végre a csatatér hőseinek és áldozatainak;
2020    10|          áldozatainak; innen hangzott el a legelső szó, mely után a
2021    10|                 a legelső szó, mely után a legelső tett következett;
2022    10|                ama sokat igénylő névvel: a közvélemény asztala. Azon
2023    10|        tudakozódtak volna. Bizonyos neme a kollegialitásnak támadt
2024    10|             támadt időjártával közöttük.~A részvevők valódi megalakult
2025    10|               tevékeny ifjúi hevük által a contrapondiumot vélték képezni
2026    10|           contrapondiumot vélték képezni a tudós akadémiával szemben.~
2027    10|                  kicsi sánta ifjúval, ki a közvélemény asztalánál rendes
2028    10|             rendes ülnökséggel bírt, kit a többiek doktornak neveztek,
2029    10|                és amikor szerét tehette, a vegytan befolyását a nemzetgazdászatra
2030    10|            tehette, a vegytan befolyását a nemzetgazdászatra élénken
2031    10|   nemzetgazdászatra élénken magyarázgatá a táblakör hallgatóinak.~Mi
2032    10|                  és Béla menyegzőjén. Ez a mi Glanz Melchior barátunk.~
2033    10|               ember, akit gyermekkorában a dajka elejtett, s kinek
2034    10|                  érzéstől, társai járnak a nő szerelme után: neki otthon
2035    10|                 ő lába sánta. – És mikor a tettek mezeje nyitva, mikor
2036    10|              tettek mezeje nyitva, mikor a férfi karja, szíve gyűlöli
2037    10|                  gyűlöli az álmot, mikor a trombita megszólal, a többiek
2038    10|              mikor a trombita megszólal, a többiek sietnek a hívogató
2039    10|             megszólal, a többiek sietnek a hívogató szóra, előttük
2040    10|                  hívogató szóra, előttük a dicsőség fényes útja: neki
2041    10|                  hát éppen nem lehetne-e a sánta embernek semmi hasznát
2042    10|             embernek semmi hasznát venni a világon?~Nem tehette-e a
2043    10|                 a világon?~Nem tehette-e a mostoha természet, hogy
2044    10|         természet, hogy amit megtagadott a lábától, azt kipótolja az
2045    10|               nem harcolt-e sánta lábbal a fél világ ellen? Hát Byron
2046    10|          magukkal az istenekkel?~Ki volt a világ forgatva a sarkaiból;
2047    10|                 Ki volt a világ forgatva a sarkaiból; minden ember
2048    10|              elhagyatottnak érezte magát a nagy év elején; mikor reggelenként
2049    10|                  kétszer-fehér kávéjánál a közvélemény asztala mellett,
2050    10|               neki, miket olvasott össze a hírlapokból. Judit régóta
2051    10|              okai voltak.~Melchior látta a szép ifjú arcot napról napra
2052    10|                 érte, s elhozom számára. A kegyed betegségének gyógyszere
2053    10|                mosolygásért elment volna a holdba is.~Készíttetett
2054    10|                  járva lássák, el-eltűnt a városból.~Hetek múlva aztán
2055    10|                  senkinek. Szakmája volt a szemészet; azt adta ürügyül,
2056    10|                  szürke hályogot kellett a szeméről levenni.~A szürke
2057    10|              kellett a szeméről levenni.~A szürke hályogot nagyon sokszor
2058    10|                  is kapott. Azok is mind a sánta ember mankójában jöttek.~
2059    10|              összetalálkozik Melchiorral a debreceni fajárdán, amit
2060    10|           Bárzsing úrban olyan nagy volt a viszontlátás öröme, hogy
2061    10|              fejében, amiknek egy részét a hírlapokból is lehetett
2062    10|                 éjszakára helyet találni a kálvinista Jeruzsálemben,
2063    10|          kálvinista Jeruzsálemben, ahova a jövevény fejét lehajtsa:
2064    10|   hozzátartozóikkal.~– Mit tud, citoyen, a közvélemény asztalának tagjairól,
2065    10|        közvélemény asztalának tagjairól, a régi jó pajtásokról? Hová
2066    10|              merre ment Lávay, hová lett a kis dadogó?~Melchior elmondta
2067    10|               járni. De milyen könnyű ez a mankó. Mintha belül üres
2068    10|           Melchior úgy tett, mint akinek a rejtett szavát kitalálták.
2069    10|                Ezen azután nevettek mind a ketten.~Ez őszinteségre
2070    10|            mindenfelé is. Nem voltál még a felső táborban?~– Óh, akárhányszor.~–
2071    10|                lepecsételt vasas ládával a szekerén jár mindenütt a
2072    10|                 a szekerén jár mindenütt a főhadiszállással együtt?~
2073    10|          tudakozd meg szépszerével attól a táblabírótól, vajon a megyeház
2074    10|              attól a táblabírótól, vajon a megyeház leégésekor megmentett
2075    10|                bizonyos Hargitay tett le a levéltárban.~Melchiort elfutotta
2076    10|         levéltárban.~Melchiort elfutotta a méreg erre a szóra. Hisz
2077    10|         Melchiort elfutotta a méreg erre a szóra. Hisz ő rég be volt
2078    10|          barátságot.~– Uram; adja vissza a mankómat. Köszönöm a szállást;
2079    10|              vissza a mankómat. Köszönöm a szállást; de én önnek semmi
2080    10|                 kikapta Bárzsing kezéből a mankóját, s otthagyta a
2081    10|                  a mankóját, s otthagyta a saját bámulatának martalékát,
2082    10|              lehessen az, hogy valakinek a gondolatában is olvassanak.~
2083    10|               elhagyta Debrecent.~      ~A hadtudomány akadémikus tudósai
2084    10|            izeneteit Ázsia egyik végéről a másikra az izenetvivő simára
2085    10|             borotvált fejére íratta fel; a hosszú útban kinőtt a leborotvált
2086    10|               fel; a hosszú útban kinőtt a leborotvált haj, s eltakarta
2087    10|                  írást; mikor helybe ért a követ, ismét lenyírták a
2088    10|                 a követ, ismét lenyírták a fejét, s elolvasták róla
2089    10|                   kívül nem látszott meg a tojáson semmi, de a kemény
2090    10|                  meg a tojáson semmi, de a kemény héj feltörésével
2091    10|                  kemény héj feltörésével a belső hártyán állt az egész
2092    10|            Szilisztria ostroma alatt még a kopogó szellemek akkor nagyon
2093    10|                  akadályok, bonyolultabb a helyzet, égetőbb a veszély,
2094    10|          bonyolultabb a helyzet, égetőbb a veszély, amiken az illetőnek
2095    10|               ellenfél is ügyes és éber.~A kísérletnek legaggasztóbb
2096    10|          eligazodni.~Legegyszerűbb ugyan a szóbeli izenet, mert az
2097    10|                  szóbeli izenet, mert az a hírnök nyelvébe van elrejtve.
2098    10|                van elrejtve. De hátha ez a nyelv áruló akar lenni!
2099    10|                  hozzá.~Sokféle neme van a titkosírásnak; csakhogy
2100    10|                 míg csakugyan rátalálnak a nyitjára.~Minden nyelvben
2101    10|          szótagocskát kell kitalálni, és a kulcs kézben van!~Hanem
2102    10|                Hanem van azután egy neme a titkosírásnak, melynek éppen
2103    10|                  melynek éppen nem lehet a kulcsára akadni: a dolog
2104    10|                 lehet a kulcsára akadni: a dolog pedig nagyon egyszerű.~
2105    10|                ezt: „Helion”, s ezt csak a két illetékes helyen tudják.~
2106    10|           illetékes helyen tudják.~Ekkor a két alfabetsor egymás alá
2107    10|                  az izenet első szavánál a „H” betű vétetik „A” helyett,
2108    10|             szavánál a „H” betű vétetik „A” helyett, s ily sorban a
2109    10|                 A” helyett, s ily sorban a többi, a második szónál
2110    10|           helyett, s ily sorban a többi, a második szónál az „E” betű
2111    10|                 E” betű helyettesíti az „A”-t, a harmadiknál az „L”
2112    10|              betű helyettesíti az „A”-t, a harmadiknál az „L” és így
2113    10|                külön kulcsa van, s egyik a másikra nem vezet; aki az
2114    10|                  sokszor használják ezt, a hírnök és izenet ha kézre
2115    10|                  kerül is, az legfeljebb a hírnökre nézve baj; az iratból
2116    10|             iratból nem okul senki, mert a megoldó szót maga az izenetvivő
2117    10|                az izenetvivő sem ismeri.~A „Helion” szó segélyével
2118    10|             várparancsnok útban van”; de a kulcs bírása nélkül az egész
2119    10|          Duna-parti helységeknek, melyek a világhírű erőddel átellenben
2120    10|            erőddel átellenben feküsznek. A helység nagyon jó ellenőrség
2121    10|              régi douanier vizsgálta meg a keresztülutazókat, kinek
2122    10|         fortélyokat, mik által dugárusok a hatóság árgus tekintetét
2123    10|        tekintetét megcsalni törekesznek. A kettős bőrű uszkárok, miknek
2124    10|              felső bőre alatt csipkéket, a bádogcsecsemők, mikben külhoni
2125    10|                mikben külhoni borszeszt, a kétfenekű hordók, mikben
2126    10|         kétfenekű hordók, mikben lőport, a duplatalpú csizmák, mikben
2127    10|   útlevélláttamozó hivatal előtt megállt a könnyű ekhós szekér, s belőle
2128    10|            különösen féltékenynek lenni.~A vámbiztos átvizsgálta útitáskáit,
2129    10|                 mankóját egy szék mellé.~A vámbiztos szemeinek nagyon
2130    10|            nagyon kezdett megtetszeni ez a mankó.~Kezébe vette nagy
2131    10|           mosolyogva.~– Milyen könnyű ez a mankó. Mintha csak „üres
2132    10|                  nyugodtan felelt vissza a kérdezőnek.~– Az ám. Ki
2133    10|              kérdé kegyetlen sandítással a biztos. – Mi van benne?~
2134    10|               Melchior bizalmasan súgott a vámos fülébe:~– Csendesen,
2135    10|               fülébe:~– Csendesen, uram, a pénzemet tartom benne. Akárki
2136    10|               Akárki rabolna ki az úton, a mankómat csak nem venné
2137    10|              mankómat csak nem venné el.~A vámos nevetett az elmés
2138    10|                ötleten.~– Le lehet ennek a tetejét csavarni, ugyebár.~–
2139    10|                ám, még az aljáról is azt a rézszorítót, s azzal az
2140    10|                  meg.~Melchior kész volt a felhívásnak engedni; lecsavarta
2141    10|          felhívásnak engedni; lecsavarta a hónaljvánkost és a rézszorítót
2142    10|            lecsavarta a hónaljvánkost és a rézszorítót a mankóról,
2143    10|           hónaljvánkost és a rézszorítót a mankóról, s az rögtön kétfelé
2144    10|               bankjegy – és egyéb semmi. A százasok szép újak voltak,
2145    10|                 voltak, keveset törődve.~A vámbiztos nagy bonhomiával
2146    10|              neki, hogy ez igen jó ötlet a pénzt a mankóban tartani;
2147    10|                 ez igen jó ötlet a pénzt a mankóban tartani; egyébiránt
2148    10|                  egyébiránt ő ajánlkozik a tíz darab százast egy ezeresre
2149    10|                  egy ezeresre fölváltani a főpénztárnál, akkor még
2150    10|           megköszönte. „Biz az jó lesz.”~A százasok gyanúsak voltak.~
2151    10|             hanem, hogy nincsen-e valami a túlsó lapjukra írva. Mert
2152    10|                 Mert sokszor azt hazudja a papírlap, hogy ő fehér,
2153    10|                 megjelen.~Vannak azonban a tapasztalt embereknek kémiai
2154    10|               üres lapból is kivallatják a titkot.~Melchiornak az mondatott,
2155    10|             mondatott, hogy várjon addig a vendéglőben, amíg a százasait
2156    10|                addig a vendéglőben, amíg a százasait felváltják; különben
2157    10|               kaphat. Kész volt ráállni.~A vendéglőben szobát nyittatott
2158    10|                 vagy az ajtaján kinézett a folyosóra, s itt is, ott
2159    10|                is gondolhatta, hogy azok a maguk mulatsága végett töltik
2160    10|                egészen nyugodt lehetett; a százasok hátáról nem lehetett
2161    10|                Igen, de akkor hová tette a rábízott izenetet?~Hová?
2162    10|                 rábízott izenetet?~Hová? A fejébe. Megtanulta könyv
2163    10|               Hanem hiszen mondtuk, hogy a sánta embernek a fejében
2164    10|           mondtuk, hogy a sánta embernek a fejében adta ki a természet,
2165    10|               embernek a fejében adta ki a természet, amit a lábában
2166    10|                adta ki a természet, amit a lábában elvont tőle.~Vacsorálni
2167    10|               Vacsorálni átment Melchior a közös étterembe. Alig kapott
2168    10|              mégis egy kis helyet.~Hanem a vacsorálni valóval nagyon
2169    10|                 sajt és kenyér közt volt a válogatás.~– Se csirke,
2170    10|                lúd, se más baromfi nincs a háznál? – kérdé Melchior
2171    10|                 háznál? – kérdé Melchior a mentegetőző korcsmárostól.~–
2172    10|         sincsenek?~– Galambjaim? – szólt a korcsmáros élesen szemügyre
2173    10|         korcsmáros élesen szemügyre véve a kérdezőt. – Azok is elfogytak
2174    10|            kérdezőt. – Azok is elfogytak a padlásról.~– De hisz itt
2175    10|                 padlásról.~– De hisz itt a szobában is látok vagy hatot
2176    10|             szobában is látok vagy hatot a kalitkában.~– Ah, uram azok
2177    10|                  Csak ritkaságnak tartom a szobában.~– Tán bizony „
2178    10|               szóra megemelinté sapkáját a korcsmáros a jövevény előtt,
2179    10|        megemelinté sapkáját a korcsmáros a jövevény előtt, s halk hangon
2180    10|                alább.~– Én pedig megadom a tíz pengőt, mert éhes vagyok.
2181    10|        Teringettét, nekem pecsenye kell.~A többi vendégek egy kicsit
2182    10|                 közöttük elég olyan, aki a hadjárat alatt egy tányér
2183    10|          pengővel. Éhes ember jó fizető.~A korcsmáros tartotta a tenyerét
2184    10|            fizető.~A korcsmáros tartotta a tenyerét az ígért pénzért.~
2185    10|                  hitték, hogy mosakodik.~A korcsmáros mindjárt kifogott
2186    10|                  mindjárt kifogott egyet a galambok közül a kalitkából;
2187    10|          kifogott egyet a galambok közül a kalitkából; mégpedig egyet
2188    10|               kalitkából; mégpedig egyet a legszebbek közül, aranycsillámos
2189    10|               szentimentalizmust száműz.~A korcsmáros aztán kivitte
2190    10|                 korcsmáros aztán kivitte a galambot a konyhába; voltak,
2191    10|                 aztán kivitte a galambot a konyhába; voltak, akik kikísérték,
2192    10|           kikísérték, vajon megöli-e azt a szép galambot.~– Van eszem,
2193    10|                ne fojtsam meg – nevetett a korcsmáros ravaszul az utána
2194    10|              tódulóknak –, ezt felviszem a padlásra, s lehozok a dúcból
2195    10|          felviszem a padlásra, s lehozok a dúcból egy fiókgalambot
2196    10|               helyette. Jó lesz az ennek a bolondnak a tíz forintjáért.
2197    10|                lesz az ennek a bolondnak a tíz forintjáért. Nem ismeri
2198    10|                mint hogy nevetett rajta.~A korcsmáros aztán felment
2199    10|                 korcsmáros aztán felment a padlásra; ott a sötétben
2200    10|                  felment a padlásra; ott a sötétben a kapott bankjegyet
2201    10|                 padlásra; ott a sötétben a kapott bankjegyet vékony
2202    10|             vékony zsineggel átszorítva, a galamb szárnya alá kötötte;
2203    10|             megsimogatta, megcsókolgatta a kedves állatkát, s tenyerére
2204    10|            tenyerére fektetve kitartotta a házhéj ablakán.~A galamb
2205    10|             kitartotta a házhéj ablakán.~A galamb néhányat bólintott
2206    10|            szárnycsattogtatva emelkedett a magasba, s néhányszor körülkóvályogva
2207    10|               néhányszor körülkóvályogva a légben megtalálta az irányt,
2208    10|              azzal nyílsebesen repült át a folyamon a távol sötétlő
2209    10|         nyílsebesen repült át a folyamon a távol sötétlő város csonka
2210    10|               város csonka tornyai felé.~A korcsmáros utánanézett,
2211    10|               azután elégülten szállt le a gerendáról, s benyúlva kezével
2212    10|           gerendáról, s benyúlva kezével a dúcba, kihúzott egy nagy
2213    10|             akkor mindenki tudta odabenn a tréfát, hogy a galamb ki
2214    10|             tudta odabenn a tréfát, hogy a galamb ki van cserélve.~
2215    10|                felemlegették, hogy mikor a régi nagy urak pávát süttettek,
2216    10|               nagy urak pávát süttettek, a fejét meg a farkát épen
2217    10|             pávát süttettek, a fejét meg a farkát épen szokták hagyni,
2218    10|                  legyen, nem adott-e fel a szakács pulykát a páva helyett.~
2219    10|            adott-e fel a szakács pulykát a páva helyett.~Ámbátor, mondának
2220    10|                 Ámbátor, mondának mások, a csalódás nem kár. Aki úgy
2221    10|                  kár. Aki úgy lakott jól a kakassal, mintha fácánhúst
2222    10|                arra nézve úgyis mindegy.~A korcsmáros látva, hogy nagyon
2223    10|            nagyon köztudomású kezd lenni a tréfa, átcsapott a nagylelkűségbe.~
2224    10|                 lenni a tréfa, átcsapott a nagylelkűségbe.~Mikor Melchior
2225    10|               Mikor Melchior készen volt a vacsorájával, kivett a zsebéből
2226    10|              volt a vacsorájával, kivett a zsebéből egy tízpengőst (
2227    10|              mondja uraságod, hogy ebben a korcsmában rászedték, hát
2228    10|                  hát tudja meg, hogy nem a pávafarkú galambot süttettem
2229    10|            aminek az ára két húszas; itt a tíz pengő forintja.”~Mindenki
2230    10|              Mindenki el volt ragadtatva a derék vendéglős becsületessége
2231    10|                  szívélyesen.~– Tehát az a galamb, „aki beszélni tud”,
2232    10|                 jó helyen – biztosítá őt a korcsmáros.~Melchior még
2233    10|                   Korán reggel fölkeresé a vámbiztos, s mosolygó arccal
2234    11|                                          A vén csont~Olyan vagyok,
2235    11|                 csont~Olyan vagyok, mint a búvár, ki a tenger fenekén
2236    11|                 vagyok, mint a búvár, ki a tenger fenekén jár; odafenn
2237    11|                 fenekén jár; odafenn tán a vihar zúg; ég és tenger
2238    11|                egymást szárnyaikkal, tán a vihar robajába emberi harc
2239    11|       halálkardala… Idelenn nincs semmi; a búvár szedi a kagylókat,
2240    11|               nincs semmi; a búvár szedi a kagylókat, mikben a gyöngyök
2241    11|                szedi a kagylókat, mikben a gyöngyök termenek, jár a
2242    11|                 a gyöngyök termenek, jár a tengerfenék állatnövényei
2243    11|           állatnövényei között, s tán ha a korallok piros erdejében
2244    11|          történnek, s tán amire felbukik a víz felszínére, új lélegzetet
2245    11|                  elsüllyedt…~Megint csak a leégett városban vagyunk;
2246    11|                   tavasz van, virágzanak a fák!~Minden ház kertekkel,
2247    11|           rózsaszín virágerdő takarja el a kormos üszköket, zöld fű
2248    11|                   zöld fű is sarjadt már a falakon.~És a természet
2249    11|                sarjadt már a falakon.~És a természet pompája nem volt
2250    11|         természet pompája nem volt elég, a kidűlt-bedűlt falak még
2251    11|             építés örömcégéréül; ezúttal a bevégzett rombolás örömjelei
2252    11|                  bevetve vascserepekkel, a piacok bezöldülve a legszebb
2253    11|      vascserepekkel, a piacok bezöldülve a legszebb zabvetéssel.~Egyik
2254    11|              akácfa; egy bomba úgy esett a két ága közé, hogy derékig
2255    11|        bennszorult, és nem pattant szét. A széthasadt fa úgy nyomorékul
2256    11|                 is kivirágzott, s valaki a beleékelt bomba nyílásába
2257    11|              bomba nyílásába tűzte éppen a háromszín lobogó nyelét.~
2258    11|                 háromszín lobogó nyelét.~A gyermekek felmásztak a viruló
2259    11|                   A gyermekek felmásztak a viruló fákra s a kormos
2260    11|              felmásztak a viruló fákra s a kormos házfalakra, onnan
2261    11|                  amellől is le volt égve a templom; nagy baj volt feljutni
2262    11|                   nagy baj volt feljutni a harangjaihoz, de azért reggel
2263    11|           úrnapján szokott, mikor azokat a díszes zászlókat hordták
2264    11|                 díszes zászlókat hordták a céhek, amiken annyi szalag
2265    11|                 ahány leány férjhez ment a városban; amik mind ott
2266    11|                   amik mind ott égtek el a szép kéttornyú templomban.~
2267    11|            kéttornyú templomban.~És ezen a napon minden ember ismerős
2268    11|           felelte rá: nagyon jó.~Ez volt a felmentő sereg bevonulásának
2269    11|            lovast, ki keresztülvágtatott a hídon, vállán panyókára
2270    11|          telefűzve mindkét karja. Azután a harsogó zenekart, mely egy
2271    11|                 végig az utcán; és aztán a dobszóra lépő csapatot,
2272    11|                   rongyolt ruhában halad a romok közt végig; és az
2273    11|                   mint könny, mint csók; a képet, mely a napbarnította
2274    11|                 mint csók; a képet, mely a napbarnította arcok, a közéjük
2275    11|              mely a napbarnította arcok, a közéjük vegyült ismerők,
2276    11|                 közéjük vegyült ismerők, a lábnyomaikat csókoló hölgyek
2277    11|          lábnyomaikat csókoló hölgyek és a paripák lábai elé boruló
2278    11|               csoportozatából támadt. El a képpel! Ez az őrülésre vezet.~
2279    11|              hogy írjunk csendesen, mert a felhevítő dolgok – nem valók
2280    11|               elmúlt az már régen.~Távol a főutcák zajától, a városnak
2281    11|                 Távol a főutcák zajától, a városnak azon szegletében,
2282    11|                 azon szegletében, melyet a tűz nem hamvasztott el,
2283    11|               egy ódon alakzatú ház. Még a francia háború alatt épült,
2284    11|          földszintre, mint szokás, hanem a háztető maga van emeletre
2285    11|          emeletre véve két sor ablakkal. A ház ablakait kiülő vaskosarak
2286    11|              vagy segítettek is kaparni) a salva guardia jelvénye.
2287    11|                   miknek vén gyümölcsfái a kerítésen át nyújtogatják
2288    11|          volnának gazdájukkal együtt.~Ez a ház az öreg Kolbay őrnagyé.~
2289    11|                 őrnagyé.~Az öreg most is a régi vén csont. Az ő házát
2290    11|                nem ékesíti zászló, mikor a többi mind repülni készül,
2291    11|                  e nagy riadal végigmegy a városon. Kapu és ablak zárva
2292    11|                 és ablak zárva marad.~Ez a ház nem égett le a nagy
2293    11|             marad.~Ez a ház nem égett le a nagy tűzvészben, s Kolbay
2294    11|          otthagyták lakásaikat, mert ezt a részt különösen járták a
2295    11|                 a részt különösen járták a bombák; ő maga cselédet
2296    11|                  az udvarába és kertébe, a szomszédjába hullottakat
2297    11|                   Egy sem gyújtott, csak a fákban tett kárt. Akik ostromszünetek
2298    11|                 vetődtek, gyakran látták a hadastyánt, amint kertészlábtójára
2299    11|                 nyugalommal fűrészelgeté a bombasértett fák tört csontjait,
2300    11|                csontjait, s kenegette be a sebeket iszapos agyaggal.~
2301    11|                  az átváltozott világból a leghevesebb tüzelések idejében
2302    11|                  velök biztosabb helyre, a várba.~Ezek késő éjjel is
2303    11|               késő éjjel is ott találták a hadastyánt ablakában könyökölve,
2304    11|           hirtelen alácsap, mint az ölyv a martalékra, föld rendül,
2305    11|               megálló ismerősöknek, mert a kaput magának kellett volna
2306    11|              volna.~Mikor egy bomba fenn a légben pattant szét, figyelmezteté
2307    11|              pattant szét, figyelmezteté a vele beszélgetőket, hogy
2308    11|             beszélgetőket, hogy álljanak a túlsó fal mögé, mert a szétrúgott
2309    11|          álljanak a túlsó fal mögé, mert a szétrúgott ércdarabok ilyenkor
2310    11|                 ránézve, ha elhagyná ezt a magányos bagolyodút, már
2311    11|                  élet unalmai végett is, a veszélyt nem is számítva,
2312    11|                  mondta:~– Szép tudomány a haditudomány.~És azzal betette
2313    11|               betette az ablak redőnyeit a legjobb ismerőse orra előtt
2314    11|             fényével és nyomorával, azon a helyen, ahol az utolsó francia
2315    11|                  lováról leszállt.~Mikor a bevonulási zaj, zúgás lecsendesült,
2316    11|                 zaj, zúgás lecsendesült, a vártér felől egy fiatal
2317    11|                egy fiatal pár közeledett a bezárt ajtajú ház felé:
2318    11|                 ifjú katonatiszt karján. A hölgy mindkét kezével kísérője
2319    11|              volt – kívül is – belül is.~A Kolbay-ház elé érve, a fiatal
2320    11|                   A Kolbay-ház elé érve, a fiatal hölgy finom ujját
2321    11|                  téve, csendet intett, s a messze elnyílt kapuhasadékon
2322    11|                 udvarra; azután megfogta a zörgettyűt az ajtón, s nagyon
2323    11|                erősen megkocogtatta vele a hangadó vasat.~De még azután
2324    11|            kukucskálnia, s újra kezdenie a zörgetést, míg egy mogorva
2325    11|                 bácsi – szólalt meg erre a legcsengőbb, leghamiskásabb
2326    11|                odabenn jóval szelídülten a fogatlan oroszlán, s kopogó
2327    11|             nehéz léptek után nyikorgott a kulcs a zárban, nyikorgott
2328    11|                  után nyikorgott a kulcs a zárban, nyikorgott az ajtó
2329    11|                  ajtó sarkaiban, s amint a fiatal hölgy kísérőjével
2330    11|          visszazuhant az; olyan volt már a járása, hogy magától is
2331    11|                  magától is becsukódjék.~A hadastyán feszülten nézett
2332    11|         hadastyán feszülten nézett végig a fiatal katonán, ki barna,
2333    11|            rögtöni bevezetéssel Szerafin a feszes öregúrhoz, közelebb
2334    11|         húzódozék ez –, ne nyúljon ahhoz a vállamhoz, mert fáj. A kezemhez
2335    11|             ahhoz a vállamhoz, mert fáj. A kezemhez se, az is fáj.
2336    11|           közelebb vonva az ifjú tisztet a hadastyánhoz.~Ez még jobban
2337    11|                 jobban megtámasztá állát a gőgtartó szőrnyakravalóba,
2338    11|               Róbert – szólalt meg akkor a tiszt maga ismerős nyájassággal.~
2339    11|                 mozdulatlan maradt, mint a kőoroszláné ott a kúton.~–
2340    11|                   mint a kőoroszláné ott a kúton.~– Nem volt szerencsém.~
2341    11|                mert ha még tovább fűzik, a harmadik válasz az fog lenni: „
2342    11|                Hozzám? – kérdé elbámulva a hadastyán. – Kéréssel? Az
2343    11|                  Halljuk, mit tehetek én a legszebb Szerafinnak. Uram,
2344    11|                évekig mindennapos voltam a házadnál, itt sakkoztunk
2345    11|             együtt óra hosszat”, azonban a hadastyán úgy viselkedett
2346    11|         bőrpamlagra mutatva. – Rendetlen a házam, magam vagyok, aki
2347    11|                cselédnek nem tetszett ez a hely. Nos Szerafin, legszebb
2348    11|                 Szerafin, legszebb leány a városban, hát mondja, mivel
2349    11|                   mivel szolgálhat önnek a legvénebb, legostobább öreg
2350    11|                   legostobább öreg csont a világon, ami olyan bolond
2351    11|               paróka is, akin nevessenek a többiek; aki bolondokat
2352    11|                legszebb tündérkisasszony a nap alatt.~– Nem mulatságba,
2353    11|               igen. Nagyon megzavarta az a nagy szerencsétlenség. Lelkére
2354    11|               retteg, és nem mer kibújni a kucikból?~– Sőt ennek éppen
2355    11|         ellenkezőjébe csapott át; amióta a vár föl van mentve, valami
2356    11|            napernyőt nem szerez, melynek a fogantyúja valamely megölt
2357    11|                 vállperecéből készült, s a jó, szelíd Lávaynénak egész
2358    11|                  rohanni, hogy amint ott a hadifoglyok a sáncépítésnél
2359    11|                  amint ott a hadifoglyok a sáncépítésnél dolgoznak,
2360    11|                 sáncépítésnél dolgoznak, a konyhaedényeket a fejükhöz
2361    11|             dolgoznak, a konyhaedényeket a fejükhöz hajigálja. Szegény
2362    11|            hajigálja. Szegény mama.~Ezen a nagyon nevetni való állapoton
2363    11|                   kútágas és szélvitorla a házon, viszonza a nyájas,
2364    11|            szélvitorla a házon, viszonza a nyájas, atyafiságos kérésre.~–
2365    11|              húgom, nem leszek násznagya a menyegzőjén.~Szerafin tréfásan
2366    11|                   kéz-, lábszárcsontokat a régi ráctemető helyén heverni,
2367    11|                ráctemető helyén heverni, a gyermekek lapdáztak velök,
2368    11|                   mogyorót törtek velök. A vén csont engedte magát
2369    11|                 de nem is adott tanácsot a gyerekeknek, hogy ne menjenek
2370    11|            gyerekeknek, hogy ne menjenek a jégre sikánkózni. Ilyen
2371    11|             csontkoponya. Tudom-e én, mi a hűség, mi az árulás, mi
2372    11|                  hűség, mi az árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet,
2373    11|                árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett,
2374    11|              szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett
2375    11|               gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett a mai világban?
2376    11|                 hőstett, mi a szörnytett a mai világban? Én nem tudom
2377    11|              hazajáró lélek vagyok, akit a felvilágosodott gyermek
2378    11|               akárhogy fújják is fülembe a feltámadás trombitáját.~
2379    11|              Szerafin ki hagyta tombolni a rosszkedvű hadastyánt, s
2380    11|                hogy üljön lóra és jöjjön a zászló után, hanem hogy
2381    11|                 merev nyakát.~– Hát kell a mai világban áldás is valamire?
2382    11|                 kocka, istenkísértés. Ez a házasság is az; mondjátok:
2383    11|                  az egyik oldalon, másik a másik oldalon, s megvan
2384    11|                  másik oldalon, s megvan a násznagy. Minek arra az
2385    11|              arra az én öreg csontom?~Ez a fordulat már bántotta Szerafint.~–
2386    11|              jobban szívéhez tud szólni.~A fiatal tiszt megfogta az
2387    11|                  álom és álmodás. Azután a diadalünnep, a felzászlózott
2388    11|           álmodás. Azután a diadalünnep, a felzászlózott romok, az
2389    11|               benneteket összekötött. Ez a fényes álomlátás volt az,
2390    11|                  benneteket összehozott. A leány látott egy ifjút paripán,
2391    11|                az ifjú látott egy leányt a felmentett város küszöbén
2392    11|                meghajtva előtte, és mind a ketten azt álmodták, hogy
2393    11|               egymásba szerettek. Azután a leány beszélt azokról, amiket
2394    11|               róla, népdalokat énekelnek a nevéről! De ha egyszer fordul
2395    11|            nevéről! De ha egyszer fordul a kocka, ha a délceg, ragyogó
2396    11|               egyszer fordul a kocka, ha a délceg, ragyogó hősből száműzött
2397    11|                lenni, ha el kell tagadni a nevét, el, hogy tud róla
2398    11|                ön, akit most dicsőít, és a szerencsétlenségben meg
2399    11|                üdvözlő szót se!~És azzal a leány hevesen karjára öltve
2400    11|            Kolbay nagy csendesen betette a nyitva hagyott ajtót, s
2401    11|              Tehát nem tartozom senkihez a világon.~      ~Zeleji Róbert
2402    11|               oltárhoz vezette Szerafint a jelen levő celebritások
2403    11|                 esküdtek meg, mely körül a téli sátrak voltak építve,
2404    12|                                          A végzet kezdete s a kezdetnek
2405    12|                       A végzet kezdete s a kezdetnek a vége~Olyan vagyok,
2406    12|             végzet kezdete s a kezdetnek a vége~Olyan vagyok, mint
2407    12|                  vége~Olyan vagyok, mint a búvár, ki a tenger fenekén
2408    12|                 vagyok, mint a búvár, ki a tenger fenekén jár…~Tört
2409    12|            ismerős halott arcok szállnak a vízfenékre alá, s tört horgonyba
2410    12|                  horgonyba botlik lábam.~A vihar utolsót zúdul odafenn;
2411    12|                 úszók maradnak csak fenn a haragos hullámokon, kik
2412    12|                  hullámokon, kik keresik a partot.~Mindennek vége van
2413    12|                 leüté. Halottakkal fedve a csatatér, csak egy csoport
2414    12|                kozák portyázik alá s fel a mocsár berkébe elbújt menekvők
2415    12|                  oltalma az üldözöttnek, a széles kerek levelek, mik
2416    12|                széles kerek levelek, mik a víz színét ellepik, nem
2417    12|                  nem engedik meglátszani a felszivárgó vért, mely a
2418    12|                 a felszivárgó vért, mely a víz alá rejtőzött sebeiből
2419    12|              feltör, s elárulja ottlétét a kutatóknak.~A sárga sásliliomok
2420    12|          elárulja ottlétét a kutatóknak.~A sárga sásliliomok között
2421    12|                 két arc látszik ki félig a vízből, hanyatt fordulva.~
2422    12|              Ifjú, deli és halovány mind a kettő. Úgy hasonlítanak
2423    12|                 egyik arc Zeleji Róbert, a másik Pusztafi arca.~A harc
2424    12|                   a másik Pusztafi arca.~A harc viszálya összeterelte
2425    12|                 kiszabadítá, visszaverve a kozákokat; egy perc múlva
2426    12|              ellenük, s egy kartácslövés a mocsárba verte az ellenállókat.~–
2427    12|                  így vitte őt magával be a mocsárba; még egy kartácslövést
2428    12|              Róbertet, s megölte alattuk a lovat; mindketten a vízbe
2429    12|              alattuk a lovat; mindketten a vízbe hullottak.~– Siessünk
2430    12|              vízbe hullottak.~– Siessünk a rekettye közé jutni – monda
2431    12|                     Itt elárul bennünket a ló hullája.~– Én nem siethetek –
2432    12|                kellett magával vonszolni a rekettyésig. Éppen jókor
2433    12|                 Éppen jókor rejtőztek el a sötétzöld zsombikok s a
2434    12|                  a sötétzöld zsombikok s a halvány liliomok közé; a
2435    12|                 a halvány liliomok közé; a vad kozák csapat már ott
2436    12|               vad ordítozással fürkészve a menekülteket. A lovak lubickolva
2437    12|                fürkészve a menekülteket. A lovak lubickolva gázoltak
2438    12|                lovak lubickolva gázoltak a vízben, s hallani lehetett
2439    12|                kétölnyire lubickol végig a helytől, ahol a két ifjú
2440    12|           lubickol végig a helytől, ahol a két ifjú vitéz rejtve volt.~–
2441    12|               volt.~– Végy egy nádszálat a szádba, azon keresztül lélegezhetel;
2442    12|          lélegezhetel; s azután fogózzál a nád tövébe, s húzd le magadat
2443    12|                tövébe, s húzd le magadat a vízfenékre – monda Pusztafi
2444    12|             Róbertnek; maga is úgy tett.~A kozákok megálltak ott fejük
2445    12|            rekedt hangon énekelni, annak a végén a többiek nevettek.~
2446    12|                  énekelni, annak a végén a többiek nevettek.~Azután
2447    12|               éppen azon hely felé, ahol a két bajnok volt elrejtve.~
2448    12|                  egymás kezét, hallották a közelítő veszélyt.~Egyik
2449    12|                 egyenesen rájuk hajtott. A ló prüszkölése egyre közelebb
2450    12|                 egy halálordítás támadt. A közeledő kozák paripája
2451    12|                  örvényeknek lépett, mik a mocsárok hínárjában olyan
2452    12|            lovagjával együtt belezuhant. A paripa megint felszínre
2453    12|                jött s kivergődött, hanem a kozák elmaradt. A két menekült
2454    12|                  hanem a kozák elmaradt. A két menekült ott látta őt
2455    12|    utánanyújtogatták dárdáikat, keresték a víz alatt, míg a hullát
2456    12|                keresték a víz alatt, míg a hullát magától felvetette
2457    12|                hullát magától felvetette a víz, azt azután kilökték
2458    12|                 víz, azt azután kilökték a partra, pedig ha feléleszthették
2459    12|                 előkelő menekült elbújva a víz alatt.~Azok azután kikerülték
2460    12|                   Azok azután kikerülték a veszélyes helyet, s azontúl
2461    12|            lándzsáikkal vizsgálták elébb a víz fenekét, úgy haladtak
2462    12|               odafenn.~Amint eltávoztak, a két arc ismét felmerült
2463    12|                  két arc ismét felmerült a víz színére.~– Távol járnak –
2464    12|                  társa –, most már érzem a seb lüktetését, amint a
2465    12|                  a seb lüktetését, amint a vér tódul ki rajta.~– Várj,
2466    12|          kendőmmel bekötöm sebedet, hogy a vérvesztés miatt el ne alélj.
2467    12|            vérvesztés miatt el ne alélj. A víz még jobban húzza a vért.
2468    12|                   A víz még jobban húzza a vért. Pusztafi bekötötte
2469    12|                 bánja dolgát – felelt rá a költő. – Embernek küldetése
2470    12|                keresztülbotorkálok veled a mocsáron.~– Mi haszonra?
2471    12|                van már mindennek.~– Ejh! A nap annyiszor feljön, ahányszor
2472    12|               lesz idefenn.~– Velem csak a férgeknek odalenn.~– Ne
2473    12|            azután nagyot hallgattak mind a ketten.~Hosszú hallgatás
2474    12|               megszólalt az egyik fő ott a víz színén.~– Nekem még
2475    12|             özvegyem, így van az megírva a csillagokban. Nézd, hogy
2476    12|      csillagokban. Nézd, hogy pirosodnak a habok körülöttünk; – ez
2477    12|                egy bánt – beszélt tovább a víz fölötti fő a másik fejhez –
2478    12|                  tovább a víz fölötti fő a másik fejhez – az, hogy
2479    12|               lett. Évekig fogja hordani a gyászruhát miattam, anélkül,
2480    12|                Ejh, verd ki fejedből ezt a gondot.~– Pedig csak ez
2481    12|               kell halnom.~– Legyen erős a lelked, ha a tested nem
2482    12|                 Legyen erős a lelked, ha a tested nem akar az lenni.~–
2483    12|                 azután egyszer valamikor a nagyvilágban őt feltalálhatod,
2484    12|                 ereklyét, mondd meg neki a napot, melyen kimúltam,
2485    12|                  kimúltam, s tudasd vele a helyet, ahol el vagyok temetve…
2486    12|            vagyok temetve… Ígéred-e ezt?~A beszélő arc olyan halálsápadt
2487    12|     kézszorításban meg kelle néki tenni.~A kozákok visszatértek a mocsárból,
2488    12|                   A kozákok visszatértek a mocsárból, beljebb nem törhettek
2489    12|                 már.~– Gyorsan merüljünk a víz alá ismét – súgá Pusztafi
2490    12|                 súgá Pusztafi Róbertnek. A nádszálakat ismét szájukba
2491    12|            fogták, s hanyatt ereszkedtek a sásliliomok és nymphaeák
2492    12|        sásliliomok és nymphaeák tövéhez. A kozák csapat zajongva csörtetett,
2493    12|        csörtetett, lubickolt visszafelé.~A visszatérő kozák csapat
2494    12|              most már óvatosan kikerülte a veszélyes helyet, hol a
2495    12|                  a veszélyes helyet, hol a két ifjú lappangott, s félig-meddig
2496    12|             csatárláncban ügetett kifelé a mocsárból.~Pusztafi halkan
2497    12|           Pusztafi halkan kiemelte fejét a vízből, s utánuk nézett.
2498    12|                Aggódva vette észre, hogy a kozákok, amint kiértek a
2499    12|                 a kozákok, amint kiértek a kokojszásból, leugráltak
2500    12|                  maguk nádkévéket hoztak a gúlába rakott csomókból,