Fejezet

2501    12|              sötétjét, melynek oltalmára a menekvők úgy számítottak;
2502    12|                osztoztak. Látni lehetett a tűz világánál, hogy huzakodnak
2503    12|            darabon, s csereberélnek, ami a másiknál valamelyiknek megtetszett.
2504    12|                kezd, másik táncol hozzá, a táncoló alak szilaj árnyképeit
2505    12|              árnyképeit messze hajigálja a fellobogó láng. És ezalatt
2506    12|           fellobogó láng. És ezalatt egy a csapatból, távol a tűztől,
2507    12|           ezalatt egy a csapatból, távol a tűztől, lován ül mozdulatlanul,
2508    12|                 ül mozdulatlanul, arccal a mocsár felé fordulva, kezében
2509    12|            mocsár felé fordulva, kezében a hosszú dárda. Ez az őrs.~
2510    12|                 ifjaknak lehetetlen volt a menekülés.~És Róbert életereje
2511    12|                Pusztafi. – Mikor egyszer a tűzre új nádkévét vetnek,
2512    12|             Érted? Halva sem… Inkább itt a békák között… A vízi férgek
2513    12|               Inkább itt a békák között… A vízi férgek között… Pedig
2514    12|                  verődnek!… Óh, be rút!…~A szenvedő bajnok idegein
2515    12|              szenvedő bajnok idegein már a láz képzelődése vett uralmat,
2516    12|               érzett és mégis eszmélt, s a halál nagy és iszonyú gondolatán
2517    12|                 földi kép csillagsugára: a hősi öntudat s a szerelmi
2518    12|          csillagsugára: a hősi öntudat s a szerelmi hűség.~– Talán
2519    12|                 fehéren és szótalanul, s a csóktól, mely arcát éri,
2520    12|                  újak szövetkeztek; amíg a parton az őrtűz mellett
2521    12| zsákmányörökségén kockázott egy csoport, a másik csoport előjött a
2522    12|                  a másik csoport előjött a csendes berkek mélyéből,
2523    12|               csendes berkek mélyéből, s a meztelen hullákon osztozott.
2524    12|             meztelen hullákon osztozott. A farkasok ott marakodtak
2525    12|                ott marakodtak közelükben a bőséges lakomán, egymást
2526    12|             hívogatva baljós üvöltéssel. A haldokló beszélgetett társához:~–
2527    12|                  űzzenek belőlem csúfot… A kardcsapás nem fájt nagyon,
2528    12|           kardcsapás nem fájt nagyon, de a harapás, a gúnyolás éget…
2529    12|               fájt nagyon, de a harapás, a gúnyolás éget… Utálat!…
2530    12|            fürtöt levágj, és azt is tedd a gyűrű mellé.~Pusztafi biztató
2531    12|        lázbeszédét még meghallja valaki. A kozákdal, a farkasüvöltés
2532    12|            meghallja valaki. A kozákdal, a farkasüvöltés elnyomta a
2533    12|                 a farkasüvöltés elnyomta a halk rebegést.~– Nézd, bajtárs,
2534    12|                  pitymallik… Az ugye ott a hajnalcsillag?… Nézd, mint
2535    12|               Lásd, amit mindig mondtam… A csillagok közelből megannyi
2536    12|            farkas meleg vérre éhezett, s a hideg lakomáról kicsapott
2537    12|                hideg lakomáról kicsapott a kozákok pányván legelésző
2538    12|                  lovaira, azokkal támadt a csata; a felriadt had sűrű
2539    12|                  azokkal támadt a csata; a felriadt had sűrű tüzeléssel
2540    12|                riasztá el új ellenségét; a golyók fütyülve jártak a
2541    12|                 a golyók fütyülve jártak a két beszélő fő körül.~Ez
2542    12|                  annyi haszna volt, hogy a kozákok nem maradtak ily
2543    12|                ily veszélyes közelségben a nádberekhez, hanem beljebb
2544    12|              beljebb terelték paripáikat a sík mezőre, s elhagyva eddigi
2545    12|           eltávozását kiemelte bajtársát a vízből, s vállára véve megindult
2546    12|                 nádvágók szoktak gázolni a berken keresztül, ingadozó
2547    12|                  bürühíddal egyik láptól a másikhoz kötve; vadászok
2548    12|                   járatlanok veszélyére.~A kettős teher alatt még veszélyesebb
2549    12|            Mindenütt süppedt, ingadozott a lépés alatt, pedig alant
2550    12|                 lépés alatt, pedig alant a legundokabb halál.~Egy nagy,
2551    12|                 Egy nagy, vén fűzfa volt a cél, ahova egyelőre Pusztafi
2552    12|                 Pusztafi eljutni kívánt. A mocsárból magányosan emelkedik
2553    12|            jelezvén, hogy ott szilárdabb a földtalaj.~A vén odvas fához
2554    12|                  szilárdabb a földtalaj.~A vén odvas fához elérve,
2555    12|                  letette válláról, fejét a fa derekához támasztá, és
2556    12|                megtörve, tagjai merevek, a bőr rideg és fagyos. Bizony
2557    12|             Bizony meg volt ő halva jól.~A kartács combját zúzta szét,
2558    12|            kartács combját zúzta szét, s a hosszas vízbenlét alatt
2559    12|                elvérzett e nehéz sebben.~A költő még sokáig elmelengeté
2560    12|                életmelegétől; hasztalan, a kéz hűlt át a halott szív
2561    12|                 hasztalan, a kéz hűlt át a halott szív hidegétől.~Ekkor
2562    12|            fenevad, sem undok féreg, sem a náluknál rosszabb ember
2563    12|          agyaraik közt. Eltemetlek, mint a római hősöket szokták: tűzben,
2564    12|               atomjai felszállnak utánad a légbe; még az is szellemmé
2565    12|               föld. Szép temetésed lesz, a pattogó lángok lesznek a
2566    12|                 a pattogó lángok lesznek a dobszó, az ének, a ravatal
2567    12|               lesznek a dobszó, az ének, a ravatal és az engesztelő
2568    12|                és az engesztelő áldozat; a fekete füst a szemfödél,
2569    12|        engesztelő áldozat; a fekete füst a szemfödél, millió szikra
2570    12|                 szemfödél, millió szikra a gyászkíséret. Az emberi
2571    12|                méhe helyett temetőd lesz a tiszta lég. Nem fog fölötted
2572    12|                  járhat minden porszemed a szél szárnyain, s förödhetik
2573    12|                  én eltemetlek az égbe!…~A halott feje előrehanyatlott,
2574    12|            mintha jóváhagyást intene rá.~A költő azzal levonta ujjáról
2575    12|              költő azzal levonta ujjáról a sokszor emlegetett gyűrűt,
2576    12|                keblébe.~Azután fölemelte a hullát, s az odvas fa üregébe
2577    12|                  éppen akkora volt, hogy a holttesttel betölt.~Akkor
2578    12|                Akkor megcsókolá utoljára a szeretett ifjú arcát, s
2579    12|                  arcát, s azután elkezdé a fűzfát körülsáncolni egyikével
2580    12|                  azon nádgúláknak, miket a rétvágók a szárazabb magaslatokra
2581    12|            nádgúláknak, miket a rétvágók a szárazabb magaslatokra felhalmoztak.
2582    12|               magaslatokra felhalmoztak. A csillagfénynél egész várat
2583    12|              egész várat épített körüle.~A máglya kész, csak meg kell
2584    12|            gyújtani, s azután jöhet akár a farkas, akár a keselyű,
2585    12|                jöhet akár a farkas, akár a keselyű, akár más.~Csakhogy
2586    12|              keselyű, akár más.~Csakhogy a máglyához tűz kell, s aki
2587    12|                  aki alkonyattól éjfélig a vízben feküdt, az tűzszereit
2588    12|                és nem messze. Ott voltak a mocsárparton az őrtüzek,
2589    12|           mocsárparton az őrtüzek, miket a kozákok hátrahagytak. Azokból
2590    12|                  Azokból lehetett hozni.~A költő elszánta magát, hogy
2591    12|                  ne csillogjon messziről a tűzfényben, amíg szemben
2592    12|            közelít, s azután visszatérve a tekervényes vadászösvényen
2593    12|          elhagyott őrtüzek felé tartott.~A legközelebb eső zsarátnak
2594    12|               szökellne át, de nem bírta a félhomályban kivenni, mi
2595    12|         vigyázattal lappangott közelebb; a fekete, ugrándozó tárgyak
2596    12|                 voltak – de nem emberek.~A farkasok nem szeretik a
2597    12|                  A farkasok nem szeretik a tüzet. Minden fenevad irtózik
2598    12|            lakomáik mellett, megfürödtek a mocsár vizében, s lompos
2599    12|                 bundáikról ráfecskendték a nyirkot a parázsra. Kettőt
2600    12|                  ráfecskendték a nyirkot a parázsra. Kettőt a három
2601    12|               nyirkot a parázsra. Kettőt a három őrtűz közül már ki
2602    12|                  közeledtére szétriadtak a tűz vad gyűlölői, s távolból
2603    12|             nádcsomóból, s azt beledugta a tűzbe, mely csak izzó parázs
2604    12|               csak izzó parázs volt már. A csóva lobbot vetett.~Ez
2605    12|               rossz kísérlet volt.~Abban a pillanatban, hogy a láng
2606    12|                Abban a pillanatban, hogy a láng fellobbant, a lovas
2607    12|                  hogy a láng fellobbant, a lovas előőrs kiáltása hangzott
2608    12|              hirtelen négykézláb termett a földön, a csóvát elgázolta
2609    12|             négykézláb termett a földön, a csóvát elgázolta térdével,
2610    12|             csóvát elgázolta térdével, s a farkasokéhoz hasonló rivallással
2611    12|             törődtek vele. Így nem lehet a tüzet odább vinni.~Szivarjai
2612    12|            gyanánt, mikor jó tömött volt a tekercs, akkor meggyújtotta,
2613    12|      visszaindult az elhagyott fűzfához.~A siska-tekercset színi kellett
2614    12|                hogy lángra ne lobbanjon; a fanyar füst leette a bőrt
2615    12|          lobbanjon; a fanyar füst leette a bőrt ajkairól, mire a fűzfához
2616    12|             leette a bőrt ajkairól, mire a fűzfához ért, de a tűz eltartott
2617    12|                  mire a fűzfához ért, de a tűz eltartott odáig.~Midőn
2618    12|                Midőn oly messze járt már a nádcsalitban, hogy nem tarthatott
2619    12|                  készített nádszálakból, a polyvás bugák közé tette
2620    12|                 polyvás bugák közé tette a szájában elhozott parázsvégű
2621    12|               azután úgy járt vele, mint a fáklyával.~Midőn a fűzfához
2622    12|                  mint a fáklyával.~Midőn a fűzfához visszatért, irtózva
2623    12|               azalatt mind szétbontották a farkasok, s utat akarnak
2624    12|                  akarnak nyitni maguknak a faodúig, melyben holt bajtársa
2625    12|                 csikasz ordas szembeállt a közeledővel, peressé téve
2626    12|                közeledővel, peressé téve a vitatott tért.~Emberhangnak
2627    12|                szikrázó szemekkel rohant a véres szájú fenevadra, mely
2628    12|                volt, azzal rohant rájuk; a szikrázó fáklyával csapva
2629    12|           szemközt az idétlen fenevadat.~A támadás használt. A farkas
2630    12|           fenevadat.~A támadás használt. A farkas nem várt második
2631    12|             keresztülszökött nőstényén s a nádkötegeken, s vadul kurrogva
2632    12|                  s vadul kurrogva rohant a bereknek; ott azután később
2633    12|               kardjával körül levagdalta a nádat, hogy tovább ne terjedjen
2634    12|                 hogy tovább ne terjedjen a tűz, fel ne gyújtsa az egész
2635    12|                   Azután újra összerakta a szétbontott nádkévéket a
2636    12|                 a szétbontott nádkévéket a vén fűzfa körül. Egy piros
2637    12|               akkor köröskörül meggyújtá a máglyát.~A lángok recsegve
2638    12|          köröskörül meggyújtá a máglyát.~A lángok recsegve iparkodtak
2639    12|               recsegve iparkodtak elérni a máglya tetejét, onnan felkaptak
2640    12|                 tetejét, onnan felkaptak a fűzfa gallyaira; a terebélyes
2641    12|             felkaptak a fűzfa gallyaira; a terebélyes fa, mint egy
2642    12|              tűzsátor borult körös-körül a máglya fölé, tűzágakkal,
2643    12|               tűzágakkal, tűzlevelekkel.~A gyors láng gyorsan emészt,
2644    12|                 mely azt elfojtsa többé; a költő nyugodtan mehetett
2645    12|                az ő útja is sietős volt.~A nádas sűrű bozótjain keresztülhatolni
2646    12|      keresztülhatolni eltart reggelig, s a napvilág már nem a menekülőké.~„
2647    12|           reggelig, s a napvilág már nem a menekülőké.~„Bajtárs, szép
2648    12|             temetésed van. Isten veled.”~A máglya reggelig égett ott
2649    12|         felszínét ha olykor megbolygatta a reggfuvallat, még izzó parázsszem
2650    12|               szérű közepén állt feketén a tövig leégett vén fa csonka
2651    12|                  ifjú, kit úgy szeretett a hölgy, kit úgy becsült a
2652    12|                 a hölgy, kit úgy becsült a jó barát, kiről dalt énekelt
2653    12|                barát, kiről dalt énekelt a nép, kit szárnyán hordozott
2654    12|                   kit szárnyán hordozott a hír.~Ki találna itt reá?
2655    12|                  tudhatná meg ezt?~És ha a megmenekült bajtárs is eltűnik
2656    12|             bajtárs is eltűnik nyomtalan a halálhíradó gyűrűvel együtt.~
2657    12|                  És ha azután évek múlva a vadszederinda ki fog hajtani
2658    12|                  koszorúkat fonva belőle a bemohosult földön.~És ha
2659    12|                 bemohosult földön.~És ha a kétséges özvegy még akkor
2660    12|              álomtündér: „Férjed most is a föld felett jár – és koszorúját
2661    12|             elveszett, elhallgatott róla a hír; azt sem lehete tudni,
2662    13|                                          A feleség~Van egy várrom az
2663    13|        hegytetőkön, melynek neve: „lucus a non lucendo”.~E várrom alatt
2664    13|       tujabokrokból és jerikói rózsából; a lugasban egy fehér márványasztal;
2665    13|                 egy fehér márványasztal; a mellett ül Lávay Béla egyedül.~
2666    13|           mellett ül Lávay Béla egyedül.~A kertben, a kastélyban, az
2667    13|                 Béla egyedül.~A kertben, a kastélyban, az udvaron,
2668    13|             egész helységben és még kinn a mezőkön is tömérdek a vendégsereg.
2669    13|               kinn a mezőkön is tömérdek a vendégsereg. Soha annyi
2670    13|                  nem látott egyszerre ez a kastély; még Mátyás király
2671    13|              szakácsának idejében sem.~S a vendégek mindegyike olyan
2672    13|               van, rábízza, kezet szorít a cseléddel, s odább küldi.
2673    13|                cseléddel, s odább küldi. A szobákban komoly férfiak
2674    13|            mintha kijárást keresne ebből a világból; néhol pendülés
2675    13|                 pendülés hangzik: valaki a kardját törte ketté; egy
2676    13|             talán valaki meglőtte magát.~A szomorú kastély egyik vendége
2677    13|                 keresett ki levélírásra.~A regényes, ábrándos kis lugas
2678    13|                  mint az enyim, kötöttem a tiedet; szülőid óvtak tőlem,
2679    13|                 mindenütt nyomodban jár…~A síron túl is hű szeretőd,
2680    13|             Amint az utolsó szót leírta, a háta mögül csendesen eléje
2681    13|                  egy fehér asszonykéz, s a leírt lapot kiszakítá a
2682    13|                  a leírt lapot kiszakítá a tárcából.~Béla meglepetten
2683    13|                  meglepetten ragadta meg a fehér kezet, s hátratekinte…
2684    13|             fehér kezet, s hátratekinte… A fehér kéz Judit keze volt.~
2685    13|             idéztél-e elő? – szólt Judit a kitépett lapot felmutatva. –
2686    13|                 tudod-e azt, hogy amikor a halált hívod, én egy perccel
2687    13|              mint egy gyermek, midőn ezt a nőt karjai közt tartá. Hogy
2688    13|               Hogy állhatott volna ellen a könnyeknek, aki ennyire
2689    13|                 fölött volt az isten, ki a víz fenekén is megőrzött
2690    13|                  jöttél? Tudod, hogy itt a végzetnek a vége.~– Miért
2691    13|              Tudod, hogy itt a végzetnek a vége.~– Miért jöttem? Azért,
2692    13|              hogy te mit fogsz tenni, ha a végpontra érsz! Megölöd
2693    13|                  álljak. Most életed nem a tied többé; te elvetetted
2694    13|                   sem saját bajomat, sem a másét, én csak téged látlak;
2695    13|             másét, én csak téged látlak; a te kezedet fogom, és el
2696    13|             Nekem csak egyik pillanattól a másikig van gondolatom.
2697    13|             táborokon keresztül, egyedül a fél országot átutazza, hogy
2698    13|                hitves társára találjon?!~A nő oly erővel ragadta meg
2699    13|               heves szemrehányás hangján a nő –, hogy gyáva légy? En
2700    13|                   mint van nekem. Nem az a legerősebb, aki akkor tudja
2701    13|               aki újra fel tud állni, ha a sors lesújtotta. Újra fogjuk
2702    13|                 elejétől újra. Elhagyjuk a ragyogó pályákat, amiken
2703    13|              azok, akik kezükkel keresik a kenyeret. Kezünkön kéreg
2704    13|                  Elvonulunk olyan zugába a hazának, ahová hír sem jár,
2705    13|                  leszünk földmívelők. En a munkát szeretem, s ha te
2706    13|           sóhajta Béla, s kebléhez ölelé a drága nőt, kinek szerelme
2707    13|                  szerelme magasabb, mint a csillagjárás.~– Tehát velem
2708    13|             senkinek, jöjj rögtön velem. A kapuban vár kocsim. Amint
2709    13|                kapuban vár kocsim. Amint a szabadba kiérünk, az álruhát
2710    13|                 ravaszságra tanított már a kénytelen gyakorlat. Egyet
2711    13|               úgy körülhálózna bennünket a sors, hogy nem volna más
2712    13|             volna más váltság, mint vagy a fej, vagy a szív, akkor
2713    13|           váltság, mint vagy a fej, vagy a szív, akkor én volnék, aki
2714    13|               aki azt mondanám: „Férjem, a harmadik út még nyitva van.
2715    13|              nyitva van. Paetus! nem fáj a kés!”~Béla elragadtatva
2716    13|      eszményképét, s e rettentő órájában a kétségbeesésnek boldogabbnak
2717    13|                érzé magát, mint valaha.~…A Hit s a Remény összetörnek,
2718    13|             magát, mint valaha.~…A Hit s a Remény összetörnek, meghalnak,
2719    13|               összetörnek, meghalnak, de a Szerelem még akkor is megmarad,
2720    13|                akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket!…~Egy könnyű
2721    13|                közülük, ki gondolt vele.~A mezőre kiérve, Judit kocsisa
2722    13|               kocsisa leszállt, s átadta a gyeplűt Bélának. Elmondta
2723    13|                 kocsisnak akar látszani: a bajuszát kifenje bajuszkenőccsel,
2724    13|               kifenje bajuszkenőccsel, s a kurta szárú pipát a szája
2725    13|   bajuszkenőccsel, s a kurta szárú pipát a szája végébe szorítsa; igyék
2726    13|           szorítsa; igyék pálinkát, hogy a hangja rekedt legyen; s
2727    13|                 legyen; s ha valamit kér a korcsmában, erősen kiabáljon;
2728    13|                ha más kocsissal összejön a csárdában meg az istállóban,
2729    13|                   de ne is traktálja; ha a tekintetes asszonnyal beszél,
2730    13|               asszonnyal beszél, levegye a kalapját; mihelyt legkisebb
2731    13|                 bőven és hangosan; aztán a lovakat meg ne itassa etetés
2732    13|             adjon nekik, azután abrakot; a rudas lovat Csillagnak híják,
2733    13|                  lovat Csillagnak híják, a nyergest Vidámnak; el ne
2734    13|                akkor összevissza járnak; a rudast kell mindig szólongatni,
2735    13|                 mindig szólongatni, mert a nyerges úgyis nagyon serény;
2736    13|                   aztán az ostorral csak a hasát kell csipkedni a lónak,
2737    13|              csak a hasát kell csipkedni a lónak, mert aki a hátára
2738    13|              csipkedni a lónak, mert aki a hátára üt vele, elárulja,
2739    13|          elárulja, hogy újonc kocsis; az a jó paripa bőrén két nap
2740    13|           utasítások alatt Béla felvette a kocsisjelmezt; a fényes
2741    13|                felvette a kocsisjelmezt; a fényes díszes öltözetet
2742    13|                  öltözetet Judit elzárta a kocsiszekrénybe; a kocsis
2743    13|               elzárta a kocsiszekrénybe; a kocsis átadott ostort és
2744    13|                 kocsisnak.~– Csak előre!~A kocsi odább robogott; a
2745    13|                  A kocsi odább robogott; a cseléd egy „megáldj isten”-
2746    13|               tudja ifjú gazdája hajtani a lovakat. Nagyon csóválta
2747    13|                 lovakat. Nagyon csóválta a fejét, s odább ment. Bizonyosan
2748    13|             talált benne.~Már most merre a világba?~Nyugatnak, északnak
2749    13|                   nyelvére nézve idegen. A veszély körös-körül ért
2750    13|                   Két óra hosszat haladt a szekér, s még útitársra
2751    13|                  ez, egy sem igyekezett.~A szemközt jövők arcán egyre
2752    13|               növekvő rémület tükrözött. A vágtató lovak tajtékos szügye,
2753    13|                szekerek tanúsítják, hogy a sietség erős. Úgy bámult
2754    13|                  Úgy bámult minden ember a velük szemközt haladókra,
2755    13|               akartok vesztetekre jutni.~A visszasietők között egy-egy
2756    13|                néha, kiket Béla és Judit a fővárosban láttak valaha;
2757    13|           bizonyosan megkísérték ez úton a menekülést, s visszafordultak
2758    13|                  hogy az már lehetetlen.~A vágtató szekerek egyre sűrűbb
2759    13|                  az árkon keresztültörve a sík szántóföldre, hogy társait
2760    13|          kérdezték.~Lassanként gyérültek a futó szekerek, hanem a szállingózók
2761    13|         gyérültek a futó szekerek, hanem a szállingózók annál sebesebben
2762    13|             szekér gyékénye alól rákiált a szemközt jövőkre egy kellemetlenül
2763    13|                Judit megdöbbenve tekinte a gyékényernyő alól kibukkanó
2764    13|             vissza! – kiálta Bárzsing. – A kozákok itt jönnek!~E kiáltásra
2765    13|                   parancsolá Judit.~Béla a lovak közé vagdalt.~Bárzsing
2766    13|               közé vagdalt.~Bárzsing még a gyékényernyő hátulján kibújva
2767    13|                is hajtanak rá, akkor meg a fuvarosát arra akarta rábírni,
2768    13|                   hogy fordítsa meg ő is a rudat, s hajtasson amazok
2769    13|                hajtasson amazok után.~Az a fuvaros ezúttal Kapor András
2770    13|                  András uram volt.~Onnan a felvidékről jött el idáig
2771    13|                felvidékről jött el idáig a szekerével; a rudas lova
2772    13|              jött el idáig a szekerével; a rudas lova bele is veszett
2773    13|                 lova bele is veszett már a nagy útba; a lógóst kötötte
2774    13|                 veszett már a nagy útba; a lógóst kötötte helyébe.
2775    13|                  lógóst kötötte helyébe. A pénztárt szállította idáig,
2776    13|              utánuk.~Kapor uram feltolta a kalapját homlokáról, hogy
2777    13|                 jobban szemébe nézhessen a parancsolónak.~– Menjünk
2778    13|            parancsolónak.~– Menjünk bele a kozákokba?~– Nem ismert
2779    13|                 rá arra az asszonyra meg a kocsisára?~– Nem én. Sohasem
2780    13|                   Sohasem láttam őket.~– A kocsis Lávay Béla, az asszony
2781    13|             Lávay Béla, az asszony pedig a felesége.~– Nem tudom én.
2782    13|                 nem tetszik, szálljon le a szekeremről. Én a pénztárt
2783    13|            szálljon le a szekeremről. Én a pénztárt viszem. Az úr az
2784    13|                 javaslatokkal kísérgette a lelkemet. Hogy rejtsük el
2785    13|                lelkemet. Hogy rejtsük el a pénztárt valami faodúba;
2786    13|               Most meg forduljunk vissza a kozákokra, valami szép asszonyt
2787    13|            szekérrel; de minket elfognak a pénzes ládával.~– Paraszt!
2788    13|                 éppen, hogy kimondta ezt a fenyegető szót, már a következő
2789    13|                ezt a fenyegető szót, már a következő percben lent volt
2790    13|              következő percben lent volt a szekérről a földön; Kapor
2791    13|            percben lent volt a szekérről a földön; Kapor uram úgy kilökte
2792    13|                   Kapor uram úgy kilökte a fél könyökével maga mellől
2793    13|                   Kapor uram szekere már a távol múltban vágtatott;
2794    13|             biztos martalékul látott már a sors tőreiben elesni, s
2795    13|                  mintha elragadták volna a lovak. Két nő ült rajta
2796    13|                sápadva, ajkaik elkékülve a félelemtől. Ezeket már üldözték
2797    13|          félelemtől. Ezeket már üldözték a kozákok, lövöldöztek is
2798    13|                   lövöldöztek is utánuk; a növendék fiú mutatta a lyukat
2799    13|                   a növendék fiú mutatta a lyukat kalapján, ahol a
2800    13|                  a lyukat kalapján, ahol a golyó keresztülment, s az
2801    13|                  szilárdul kocsisának, s a két szekér vágtatott délnek,
2802    13|                  ellenség, kinek rémneve a Szajnától az Amurig, s a
2803    13|                 a Szajnától az Amurig, s a Bering úttól az Aranyszarv
2804    13|       rettegéssel és irtózattal tölti be a szíveket.~Jön a kozák!~Az
2805    13|                 tölti be a szíveket.~Jön a kozák!~Az ellen, akivel
2806    13|            hazában beszélni nem tud, aki a rimánkodó siralomszavát
2807    13|                  az elfoglalt városra, s a csecsemőt anyja kebléhez
2808    13|                 kebléhez szegzi. Az, aki a csatában sebesültet megöli,
2809    13|            csatában sebesültet megöli, s a foglyul esettet ezer mérföldnyire
2810    13|               ezer mérföldnyire hurcolja a jeges, fagyos, hosszú földsarki
2811    13|           pusztulásnál: az az ellen, aki a fegyver mellett korbácsot
2812    13|           nemcsak öl, hanem üt! Mert nem a kardcsapás, a kancsukaütés
2813    13|                   Mert nem a kardcsapás, a kancsukaütés az, ami nem
2814    13|           szélihez értek, Béla megállítá a lovakat, s nejéhez hátrafordulva
2815    13|            férfit neje előtt megüt, vagy a nőt férje előtt megcsókolja,
2816    13|               megcsókolja, az több, mint a halál.~– Tudom – felelt
2817    13|                 ellennek egy csókja vagy a tiédet egy ütése érhetné,
2818    13|                cső megszabadított téged, a másik engem. Jó helyen van
2819    13|                  egymásnak mindazt, amit a szív szavakba foglalni nem
2820    13|                 megsuhintotta az ostort, a szekér tovább gördült, a
2821    13|                 a szekér tovább gördült, a kocsis pattogtatni kezdett
2822    13|                  szíve repesett, és keze a pisztoly ravaszán volt.~
2823    13|            ritkulni kezdett.~Az út kiért a fák közül, s amint a bokrok
2824    13|               kiért a fák közül, s amint a bokrok elmaradtak, a megnyílt
2825    13|               amint a bokrok elmaradtak, a megnyílt síkon végtül végig
2826    13|                  végtül végig belátszott a széles országút.~És amilyen
2827    13|           kétszáz lépésnyi távolban volt a szemközt jövőktől, s széltében
2828    13|                  fehér kendővel bekötve, a vér keresztülázott rajta;
2829    13|                   azt nemrég üthették ki a viadalban.~A közlovasok
2830    13|                 üthették ki a viadalban.~A közlovasok között is sok
2831    13|             vigyázok rád, én öllek meg.”~A kozák csapat és a szekér
2832    13|                  meg.”~A kozák csapat és a szekér csendesen közelítének
2833    13|                 ötven lépésnyire voltak, a félszemű vezénytiszt rekedt,
2834    13|                 lovait, s azzal – – fele a csapatnak hátravonult, és
2835    13|             hátravonult, és utat nyitott a közeledő szekérnek.~És azután – –
2836    13|              mellett. Béla fütyürészett, a kozákok daloltak, mintha
2837    13|            mintha nem is látnák egymást…~A széles országúton két csapásút
2838    13|                 két csapásút volt törve. A szembejövő ágyúk, társzekerek
2839    13|                mind rendes sorban jöttek a bal csapáson; a jobb csapás
2840    13|            sorban jöttek a bal csapáson; a jobb csapás üresen volt
2841    13|                azon Béla hajthatta végig a szekerét, anélkül, hogy
2842    13|               folyton vonult el mellette a szembejövő hadtest; ágyúütegek
2843    13|             oldalán, háromölnyi távolban a menekülőktől, s senki azok
2844    13|             lódobogása is elhangzott, és a menekülőkhöz egy szót sem
2845    13|                senki.~Béla megmenekülése a csodával volt határos; pedig
2846    13|              pedig oly egyszerű az, mint a Columbus tojásának története.
2847    13|                  nem fordul vissza, mint a többiek, s folyvást nyugodt,
2848    13|               sem lehet többé menekülni.~A legközelebbi falu határán
2849    13|              semmi veszély. Előttük állt a végtelen alföldi róna, ismerős
2850    13|                  az eltakarta, elvezette a menekülőket.~Ki tudja, hol
2851    14|                        Drága vércseppek~…A kis sánta doktor, Melchior,
2852    14|                hagyta el szobáját.~Amint a legelső kozákot meglátta
2853    14|              meglátta sárga uborkát enni a nemzeti színház előtt, őt
2854    14|               színház előtt, őt lelte ki a hideg e látványtól – talán
2855    14|               hazament, bezárkózott, még a függönyeit is leereszté
2856    14|                 utcára. Nem kellett neki a világból semmi.~Leszedte
2857    14|                 világból semmi.~Leszedte a régi arcképeket a falról,
2858    14|               Leszedte a régi arcképeket a falról, üresen hagyta a
2859    14|                  a falról, üresen hagyta a rámáikat, s egész éjjel
2860    14|                volt augusztus vége felé.~A második nap kezdett csak
2861    14|                mit csinálhatnak ilyenkor a betegei, akiket két nap
2862    14|         ideglázban fekszik, egy harmadik a sorvadás utolsó stádiumában,
2863    14|                  és ha gondolt arra, aki a bizonyos halált várja, úgy
2864    14|            nyissa azt, és be ne bocsássa a kérezkedőt.~– Uram, Jézus! –
2865    14|             ajtót, kétszer is ráfordítva a zárra a kulcsot, s aztán
2866    14|            kétszer is ráfordítva a zárra a kulcsot, s aztán a rémülés
2867    14|                 zárra a kulcsot, s aztán a rémülés suttogásával kérdezé: –
2868    14|       suttogásával kérdezé: – Kegyed az?~A nő némán intett fejével,
2869    14|                fejével, s helyet foglalt a legelső széken, mely útjába
2870    14|                  És nem akartam – felelt a nő, s aggódva tekinte körül
2871    14|                  s aggódva tekinte körül a szobában.~– Hát Béla? –
2872    14|                  Azt nem tudom – beszélt a nő rövid lélegzettel. –
2873    14|                  mikor segíteni kell, ha a lehetetlent kísértem is
2874    14|              jöttem önhöz, hogy segítsen a kivitelben. De csendesen.
2875    14|            valaki?~– Senki sincs kívülem a szobában.~– Hát a kandalló
2876    14|                kívülem a szobában.~– Hát a kandalló ott?~– Ott senki
2877    14|            rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~– Tűz?~– Igen. Hírlapok
2878    14|             tekintetével fürkészte körül a szoba zugait.~Egyszerre
2879    14|                  Egyszerre megpillantott a könyvszekrény mellett egy
2880    14|                  leterítve, de úgy, hogy a fej, a térdek, könyökök,
2881    14|           leterítve, de úgy, hogy a fej, a térdek, könyökök, vállak
2882    14|             szilajon ugrott fel helyéből a hallgató alakra mutatva.~–
2883    14|           biztosítá őt keserves zavarral a kis sánta férfi.~– Ki hát
2884    14|                 magát kezéből, odarohant a hallgató alakhoz, letépte
2885    14|           hallgató alakhoz, letépte róla a leplet, s aztán elfulladtan
2886    14|                 kábult homlokához kapva.~A hallgatózó alak egy csontváz
2887    14|                   Judit egyik rémületből a másikba esve önkénytelen
2888    14|                  orvos sietett letakarni a csontvázt, s a könyvtár
2889    14|                 letakarni a csontvázt, s a könyvtár mögé tolta azt,
2890    14|                 segíteni?~Melchior abban a pillanatban felelt, hogy
2891    14|            őhelyette kell magát beíratni a várőrség közé, az ő nevével
2892    14|              hogy egy mentő deszkát, mit a hajótöréstől megkapott,
2893    14|                  nőnek magas. Ha két nap a forró napon járok, oly barna
2894    14|                  Önnek le kell vágni azt a szép hosszú haját – szólt
2895    14|                   Abban az évben az volt a férfidivat, hogy a hajazatot
2896    14|                  volt a férfidivat, hogy a hajazatot tövig simára lenyírva
2897    14|               volt lenyírva.~Melchiornak a könny gyűlt szemeibe, ha
2898    14|                arra gondolt hová lett az a gyönyörű hollófekete haj,
2899    14|           gyönyörű hollófekete haj, mely a színpadot söpörte, mikor
2900    14|                 halálra ítélt királynét, a vesztőhelyre kísérték. Így
2901    14|              lássam kezem alatt? Nem! Az a kéz átkozott legyen, mely
2902    14|              hogy gyakorlatlan kezem nem a kívánt irányban, s talán
2903    14|               csak azért sajnálnék, mert a bekövetkezendő seblázzal
2904    14|                volt esve, látta, hogy ez a nő legyőzhetetlen.~– Nos,
2905    14|           barátom, akarja-e ön nekem azt a szolgálatot megtenni?~S
2906    14|            nyugodtan, hidegvérrel ült le a karszékbe Judit, amelyben
2907    14|             szokta végezni, s szép fejét a karszék támlájára hajtva,
2908    14|              vehette le Judit homlokáról a köteléket; már akkor egy
2909    14|         begyógyult seb hegedése látszott a márványtiszta homlokon.
2910    14|             napig betegnek volt jelentve a színlapon, a nyolcadikon
2911    14|               volt jelentve a színlapon, a nyolcadikon már fel kellett
2912    14|                  már fel kellett lépnie. A sebhelyet eltakarta a színpadi
2913    14|            lépnie. A sebhelyet eltakarta a színpadi festék, a közönség
2914    14|             eltakarta a színpadi festék, a közönség nem vehette észre,
2915    14|            közönség nem vehette észre, s a színházi tagok között sohasem
2916    14|             Mikor este játék után kijött a színházból, egy kék dolmányos
2917    14|               dolmányos ember megszólítá a színház kapujában.~– Jó
2918    14|                után tíz perccel már üres a Kerepesi utca – különösen
2919    14|                 utca – különösen ezekben a napokban –, csak az őrjáratok
2920    14|               Azonban hangjáról ráismert a megszólítóra.~– Ön az Kapor
2921    14|                Kapor bácsi?~– Rám ismert a tensasszony? – mondá örvendve
2922    14|            tensasszony? – mondá örvendve a megszólító.~– Pedig de régen
2923    14|             udvaron.~– Emlékezik még rá? A tensasszony még olyan kicsike
2924    14|            jobban hajtsa Kapor bácsi azt a hintát; felhajtsa az égbe!
2925    14|              András uram. – Azért jöttem a tensasszonyt fölkeresni;
2926    14|                  fölkeresni; nem akartam a lakására menni, mert hogy
2927    14|              majd mikor otthon leszállok a szekeremről, a legelső lesz
2928    14|                 leszállok a szekeremről, a legelső lesz a jó öreg asszonyság,
2929    14|              szekeremről, a legelső lesz a jó öreg asszonyság, aki
2930    14|                 vajon azt mondjam-e erre a kérdésre, hogy „igen”, vagy
2931    14|              vagy azt, hogy „nem”?~Judit a beszélgetés alatt lakása
2932    14|               előre küldve. Ott megfogta a szekeresgazda kérges kezét,
2933    14|                     Elvinné-e magával be a városba egy cselédemet?~
2934    14|               egy kicsit neheztelt.~– Ha a cselédjében jobban megbízik,
2935    14|           megbízik, mint énbennem…~– Nem a bizalom végett, hanem azért,
2936    14|                 Bizony az jó messze van; a „Két kecskénél”. Szívesen
2937    14|           kecskénél”. Szívesen ideállnék a szekérrel, de valaki még
2938    14|           észrevenné.~– Okosan gondolta. A cseléd fog odamenni. Elmondom,
2939    14|               tévessze. Piros kendő lesz a fején, tarka pruszlik és
2940    14|               isten.~– Istennek ajánlom.~A szekeres ember jószívűen
2941    14|                változáson vitt keresztül a sors, s amíg a belvárosból
2942    14|                 keresztül a sors, s amíg a belvárosból visszatért a
2943    14|                 a belvárosból visszatért a külvárosi fogadóig, elgondolta
2944    14|            Boldog isten, milyen forgandó a világ!” A hajdani pompás
2945    14|                milyen forgandó a világ!” A hajdani pompás víg élet
2946    14|               élet az úri házban otthon; a nagy szerencsétlenség órája
2947    14|   szerencsétlenség órája oly váratlanul; a nagy úr leánya a színpadon;
2948    14|             váratlanul; a nagy úr leánya a színpadon; ott is hírt,
2949    14|              amit elvesztett, kitagadva; a fényes napok, a hírhedett
2950    14|               kitagadva; a fényes napok, a hírhedett férj; azután az
2951    14|                hírhedett férj; azután az a nagy sötétség, mely mindent
2952    14|            elborít; mindent, mindent… Az a kérges tenyerű ember is
2953    14|                  s az két csillag: egyik a szerető nő hűsége, másik
2954    14|                 szerető nő hűsége, másik a letéphetlen koszorú, mit
2955    14|                 letéphetlen koszorú, mit a művészet font homlokára.~
2956    14|             szoktatva, hogy ahol letette a fejét, ott elaludt. Amint
2957    14|                fejét, ott elaludt. Amint a szállásra ért, lefeküdt
2958    14|                ébredni, mikor ideje volt a lovaknak reggeli abrakot
2959    14|             pipára gyújtott, s nekivetve a hátát a „Két kecske” kapubálványának,
2960    14|            gyújtott, s nekivetve a hátát a „Két kecske” kapubálványának,
2961    14|          megérkezik, s nézegette aközben a Göncöl szekerét, merre áll
2962    14|                  szekerét, merre áll már a rúdjával.~Amint a józsefvárosi
2963    14|                áll már a rúdjával.~Amint a józsefvárosi toronyban ütötte
2964    14|            józsefvárosi toronyban ütötte a háromnegyedet egy után,
2965    14|             Kapor uram meg akarta előzni a tudakozást, s messziről
2966    14|                  kigyelmednek is – szólt a leány félreismerhetlen Duna
2967    14|                     Ki is kapartam volna a két szemét.~– No derék leány
2968    14|                  leány vagy. Hát itt van a szekerem: mássz fel az ülésbe,
2969    14|             mássz fel az ülésbe, én csak a lovakat itatom meg, azután
2970    14|               jobb setétben elhagyni ezt a várost. Hát te szeretsz-e
2971    14|                  van égve: nekem is csak a fél házam van tető alatt,
2972    14|              tető alatt, másikba belelát a Fiastyúk az égről.~Azzal
2973    14|                égről.~Azzal felsegítette a cselédet a szekérre, ami
2974    14|                  felsegítette a cselédet a szekérre, ami nagy üggyel-bajjal
2975    14|                üggyel-bajjal járt, elébb a felhércre kellvén lépni,
2976    14|           felhércre kellvén lépni, arról a saraglyára, a lőcsbe fogózva,
2977    14|               lépni, arról a saraglyára, a lőcsbe fogózva, onnan a
2978    14|                  a lőcsbe fogózva, onnan a kocsiülésen átlépni, s úgy
2979    14|               kocsiülésen átlépni, s úgy a hátulsó szénaülésre telepedni,
2980    14|             asszonyfélének nagy akadály. A leányzó értette már azt
2981    14|              uram aztán rendén megitatta a lovait, befogott, előhítta
2982    14|               lovait, befogott, előhítta a korcsmárost, s kifizette,
2983    14|             elővevén ez alkalommal ismét a maga hivatalos nyelvét,
2984    14|                egy hatalmas egyest abból a törkölypálinkából, azzal
2985    14|       törkölypálinkából, azzal felkapván a szekerébe, s elkihajtván
2986    14|            pocséta van, s lámpásnak csak a szegleteken van némi kezdetleges
2987    14|               Egyszer meg is szólítá már a hátulsó ülésben kapaszkodó
2988    14|              kell nekünk kimennünk, ahol a városnak nincsen szája.~–
2989    14|             szerencsésen kijutottak abba a homoktengerbe, ami a fővárost
2990    14|                abba a homoktengerbe, ami a fővárost oldalba fogja.~
2991    14|                 országút.~– Fogózzál meg a lőcsben jól, húgám – dörmögé
2992    14|              ostora végével.~– Látod azt a lámpást ott a hátunk mögött
2993    14|                  Látod azt a lámpást ott a hátunk mögött húgám? Az
2994    14|              hátunk mögött húgám? Az ott a vám. Azt kikerültük szépen.
2995    14|         csendesen elkocognak magukban is a lovak. Hát még a nevedet
2996    14|             magukban is a lovak. Hát még a nevedet sem kérdeztem, hogy
2997    14|                 Hát nem ismer kegyelmed; a nagyságos úr hajdújának
2998    14|                  nagyságos úr hajdújának a leánya vagyok.~– Igaz biz
2999    14|                 Igaz biz az. Ejnye, hogy a beszédedről rád nem ismertem.
3000    14|                hogy hallottam én már ezt a hangot valahol. Úgy lévén!