Fejezet

3001    14|                lévén! Tehát Örzsi lévén, a nagyságos úr hajdújának
3002    14|                  nagyságos úr hajdújának a leánya lévén. Hát az apád
3003    14|                     Nem; hanem elhordani a városban, amit az elkészített;
3004    14|              most annak is rosszul megy. A gazdája, tudja kigyelmed,
3005    14|                  leány vagyok, megtartom a szavamat.~– Azt jól teszed –
3006    14|                 csak kísértetbe se hozza a leányzót fogadásának megszegésére,
3007    14|       megszegésére, azt cselekedte, hogy a pipája kupakját tűzmentesen
3008    14|               nem lett abból semmi hiba. A lovak azért egyformán kocogtak;
3009    14|            valamit mondott nagy titokban a rudas lovának, az kikerült
3010    14|                   az kikerült szépen; ha a gyeplűszár lógásáról észrevették
3011    14|         gyeplűszár lógásáról észrevették a kezei, hogy a nyerges lassabban
3012    14|                észrevették a kezei, hogy a nyerges lassabban húz, arra
3013    14|               szép csendesen megdorgálta a restet, mintha nem akarná,
3014    14|                  mintha nem akarná, hogy a másik előtt megszégyenítse;
3015    14|              ostorát, megsuhogtatta mind a kettő fölött, hogy csak
3016    14|             Ilyenkor rendesen megkínálta a leányzót is. Az pedig nem
3017    14|               kis faluban állt meg kívül a csárdánál Kapor uram egy
3018    14|                posztószél tarisznyájából a Pesten vásárolt sonkát és
3019    14|              sonkát és kenyeret, s elébb a viseltes felét leszelve
3020    14|           leszelve magának mindkettőből, a frisséből megkínálta a leányzót.
3021    14|                   a frisséből megkínálta a leányzót. A leányzó szívesen
3022    14|         frisséből megkínálta a leányzót. A leányzó szívesen fogadta,
3023    14|                 nem iszol, hát megtöltöm a számodra ezt a zöld korsót
3024    14|                 megtöltöm a számodra ezt a zöld korsót a kútnál vízzel –
3025    14|               számodra ezt a zöld korsót a kútnál vízzel – monda Kapor
3026    14|               tetszett neki nagyon, hogy a leány olyan igazi komáromiasan
3027    14|          komáromiasan tudja, hogyan kell a zöld korsó csőbimbójából
3028    14|               szopva inni, hogy az ember a felső szájából meg a szeme
3029    14|               ember a felső szájából meg a szeme közé ne öntse a vizet. –
3030    14|                meg a szeme közé ne öntse a vizet. – Ej, de meg is látszik
3031    14|                hiába, ki tudják fáinítni a leányt ezen a Pesten. Hiszen
3032    14|            tudják fáinítni a leányt ezen a Pesten. Hiszen rád se ismer
3033    14|                senki? – kérdé nevetgélve a leányzó.~– Nem oda bizony.~–
3034    14|          láttalak valaha.~– Úgy? – szólt a leányzó, s hangja, tekintete
3035    14|      megvigasztal.~Kapor uramnak kiesett a pipa a szájából e hang hallatára.
3036    14|             Kapor uramnak kiesett a pipa a szájából e hang hallatára.
3037    14|                 hang hallatára. Ránézett a beszélőre; egy percre lekapta
3038    14|            beszélőre; egy percre lekapta a süvegét, meg hirtelen föltette;
3039    14|                 sebtében felszerszámozta a lovait, nem szólt semmit,
3040    14|                  ülésébe, s el-kihajtott a faluból, ahogy csak a lovak
3041    14|       el-kihajtott a faluból, ahogy csak a lovak bírták futással.~Mikor
3042    14|                  csendesen visszafordítá a fejét, megszólalván.~– Tensasszony… –
3043    14|                 többet nem mondott, csak a kezével meg a fejével, meg
3044    14|              mondott, csak a kezével meg a fejével, meg a szemöldöke
3045    14|               kezével meg a fejével, meg a szemöldöke hunyorításával,
3046    14|           szemöldöke hunyorításával, meg a válla felhúzásával intett,
3047    14|                 van, tökéletesen van.~Az a leányzó ott a cselédruhában –
3048    14|        tökéletesen van.~Az a leányzó ott a cselédruhában – Judit volt
3049    15|                                          A „muszáj”~Kapor András uram
3050    15|                 oka van Juditnak bejutni a körülzárolt városba, de
3051    15|              Jóformán éjszaka lesz, mire a Mátyás földére megérkezünk. (
3052    15|          vitatott tért.)~… Szerencsénkre a Nyitra és Zsitva annyira
3053    15|               most apadva, hogy nem kell a hidakat kerülnünk, ahol
3054    15|                 állnak, hanem átmehetünk a gázlókon. Akkor lekerülünk
3055    15|              szépen. Kocsi, ló ott marad a tanyán halász komámnál.
3056    15|          komámnál. Nem fél tensasszonyom a víztől ugye?~– Én nem félek.~–
3057    15|               Hát menjünk isten hírével.~A faluvégi csárdáknál Kapor
3058    15|                  hogy tartsa addig, amíg a hóka iszik, ő meg az abrakot
3059    15|               alól már letért Kapor uram a rendes járt útról, s nagy
3060    15|             mondá, késő este lett, midőn a füzesi nyárfaerdőhöz és
3061    15|                 villámlobbanás, mely még a láthatáron alol cikázik.~–
3062    15|                Nem tesz semmit – dörmögé a közeledő viharra tekintve
3063    15|               annál biztosabban átjutunk a túlsó partra. Nem fél-e
3064    15|                  túlsó partra. Nem fél-e a zivatartól? – kérdé Judithoz
3065    15|                  cseppek kezdtek hullani a gyékényernyőre, mikor a
3066    15|                  a gyékényernyőre, mikor a halászház előtt megállt
3067    15|                  halászház előtt megállt a szekér. Odabenn gyertyavilág
3068    15|             benézek, hogy milyen odabenn a házban a „levegő”. Mindjárt
3069    15|                  milyen odabenn a házban a „levegő”. Mindjárt itt termek,
3070    15|              leszökött helyéről s bement a halászház ajtaján.~Amíg
3071    15|                  halászház ajtaján.~Amíg a zápor kövér cseppjei egyhangúan
3072    15|                cseppjei egyhangúan verik a szomjú földet, amíg a szél
3073    15|              verik a szomjú földet, amíg a szél haragos dalát tanítja
3074    15|               szél haragos dalát tanítja a jegenyefák zenekarának,
3075    15|                  mint ahogy szokott néha a lázbeteg hosszú álmatlan
3076    15|          feladványok fejtegetésével.~Van a magyar nyelvnek egy ismeretes
3077    15|                rég bevett, magára öltött a közélet, bárha a tudomány
3078    15|                  öltött a közélet, bárha a tudomány lételét sehol el
3079    15|          fogadták; mégis ott él, ott jár a tősgyökeres autochton szavak
3080    15|                 rag nem férhet hozzá.~Ez a rendkívüli, egyedül változhatatlan,
3081    15|            mindenen felülemelkedett szó: a „muszáj”.~Tudják a nyelvtudósok,
3082    15|                  szó: a „muszáj”.~Tudják a nyelvtudósok, hogy ez ebből
3083    15|              nyelvtudósok, hogy ez ebből a két szóból van összetéve: „
3084    15|          összetéve: „muss sein”.~Nemcsak a magyar nyelv, de minden
3085    15|            jelent, hogy „kell” – „soll”.~A „kell” nem olyan nagy úr.
3086    15|                 úgy kell, ha lehet? – de a rettenetes „muszáj” előtt
3087    15|             muszáj” – az „muszáj”!~Hiába a nyelvújítók tisztítási hadjárata:
3088    15|         hadjárata: e szó kineveti őket: „a muszáj sohasem fullad a
3089    15|                  a muszáj sohasem fullad a Dunába”, azt mondja egy
3090    15|                 nagyon régi példabeszéd. A muszáj halhatatlan!~… András
3091    15|                eső zuhogott kegyetlenül; a mennydörgő mennykő benyargalázta
3092    15|                   olyan idő volt, amikor a jó kutyát sem szokás kiverni
3093    15|                kutyát sem szokás kiverni a házból.~Testének azon részét,
3094    15|             Testének azon részét, melyet a szűr nem takart, a gyékény
3095    15|                melyet a szűr nem takart, a gyékény alá dugván, így
3096    15|             András gazda Judithoz:~– Hát a rossz hírektől fél-e tensasszonyom?~
3097    15|                  félek semmitől.~– Tehát a legelső újság az, hogy nem
3098    15|                 az, hogy nem mehetünk át a Vág-Dunán, mert a csónakokat,
3099    15|            mehetünk át a Vág-Dunán, mert a csónakokat, dereglyéket
3100    15|               egy lélekvesztő maradt meg a komám padlásán, egy olyan
3101    15|                 az eszterhajra; de ebben a zivatarban ki merne azzal
3102    15|                zivatarban ki merne azzal a Dunára szállni?~– Én is.~–
3103    15|                 folytatá András gazda –, a komám beszéli, mint bizonyost,
3104    15|            beszéli, mint bizonyost, hogy a kapituláció alá van írva;
3105    15|               írva; holnap fogják átadni a várat.~– Istenem! – kiálta
3106    15|                  ez éjjel be kell jutnom a városba.~– Mondtam a komámnak;
3107    15|              jutnom a városba.~– Mondtam a komámnak; de azt felelte
3108    15|              elhagyva helyét s leszállva a szekérről.~Kapor uram aggodalmas
3109    15|               tétovázással segített neki a leszállásban, s úgy szerette
3110    15|           betakarni, hogy ne ázzék, amíg a házajtóig ér. Judit nem
3111    15|                 alacsony ház konyhájából a lakószobába nyitva egy magas,
3112    15|                  maga előtt Judit.~– Itt a gazda – monda András.~–
3113    15|              Judit kezeit összekulcsolva a halász előtt –, nekem még
3114    15|              előtt –, nekem még ez éjjel a városban kell lennem.~–
3115    15|                 fejét megrázva. – Még ha a csónakom kéznél volna is,
3116    15|              mellett istenkísértés lenne a vízre menni. Magammal nem
3117    15|                ér már ezután az élet; de a más veszedelmét nem vehetem
3118    15|                  veszedelmét nem vehetem a lelkemre. De különben is
3119    15|                 lelkemre. De különben is a csónakomat elvitték.~– Óh,
3120    15|               önnek még van egy csónakja a padláson.~– Az a lélekvesztő?
3121    15|                csónakja a padláson.~– Az a lélekvesztő? Jaj, az nem
3122    15|                  Mi az? Egy dióhéj ebben a zivatarban. Jótét lélek
3123    15|              csak szállítson most rögtön a vízen keresztül.~– Köszönöm,
3124    15|            alkuszom. De nem lehet. És ha a világ minden kincsét, ami
3125    15|           kincsét, ami még ki sincs ásva a földből, nekem ajánlaná
3126    15|                venném ma éjjel az evezőt a kezembe. Énutánam senki
3127    15|                sietni! Holnap megnyitják a kapukat, s mindenki mehet
3128    15|                  tördelve járt fel s alá a szobában, míg Kapor uram
3129    15|                taglejtésekkel iparkodott a halásszal valamit megértetni,
3130    15|             szóval elmondani nem szabad. A halász pedig csak a vállát
3131    15|              szabad. A halász pedig csak a vállát vonogatta, s a tenyereivel
3132    15|               csak a vállát vonogatta, s a tenyereivel mentegette keblét.~–
3133    15|                 nem akarná senki halálát a lelkén viselni. Tudja meg,
3134    15|              rögtön engem át nem szállít a városba, az két ember halála
3135    15|                ember halála fog lenni: – a férjemé és az enyém. Ha
3136    15|           magamat rettenteni tőle: akkor a másik veszély bizonyosan
3137    15|              módon. Nekem át kell jutnom a várba!~E szók a kétségbeesés
3138    15|              kell jutnom a várba!~E szók a kétségbeesés elszánt látnoki
3139    15|           látnoki hangján voltak mondva; a vén halász leráncolta bozontos
3140    15|                Kapor András gazda kitört a szóval.~– Hát nem érti kegyelmed,
3141    15|                  átmenni még ma! Muszáj!~A halász nagyot sóhajtott
3142    15|                 akarom tudni. Elég, hogy a komám hozta ide, s hogy
3143    15|                  az idő nagyon jó hozzá. A záportul nem lát senki,
3144    15|                  lát senki, ha meglát is a silbak, mit tehet velünk.
3145    15|            menjen ki kegyelmed, lássa el a lovait, azután együtt lehozzuk
3146    15|                   azután együtt lehozzuk a csónakot.~– Elsőbb a csónak,
3147    15|            lehozzuk a csónakot.~– Elsőbb a csónak, azután a lovak. –
3148    15|                  Elsőbb a csónak, azután a lovak. – Nagy szó volt ez
3149    15|                    Tehát előbb felmentek a padlásra, lehozták vállon
3150    15|                padlásra, lehozták vállon a könnyű ladikot, azt fenékkel
3151    15|            fenékkel felfordítva letették a szoba közepére; azután ment
3152    15|               öreg bátyám? – kérdé Judit a halásztól, ki azalatt, míg
3153    15|             faggyús rongyokat tömögetett a ladik repedéseibe. – Hadd
3154    15|                 áldjak, ha egyszer isten a veszedelemből kisegít.~–
3155    15|                János – felelt az öreg. – A nyáron múltam hetvenkilenc
3156    15|                halt meg; utolsó unokámat a múlt hónapban hordta el
3157    15|               hogy amiért az öreg halász a kész veszedelemnek nekimenni
3158    15|             nekimenni vonakodott, az nem a napok java volt, amik még
3159    15|                 múlva visszatért András; a ladik is ki volt tatarozva.~–
3160    15|                magukról, hogy éppen csak a vászonköntös maradt rajtuk.~
3161    15|                mely egyszerre felduzzadt a fúvásra; akkor erősen bekötötte
3162    15|                   akkor erősen bekötötte a végét, s minden teketória
3163    15|               azt mondá, hogy emelje fel a karjait. És azzal dereka
3164    15|              egyszerű „life preservert”. A mentőöv, mi férfideréknak
3165    15|              lehetett, kétszer is átérte a karcsú termetet.~– Így.
3166    15|               isten szent hírével.~Judit a magával hozott kis batyut
3167    15|                kis batyut karjára vette, a két férfi vállára emelte
3168    15|                 két férfi vállára emelte a ladikot, kezébe fogta a
3169    15|                  a ladikot, kezébe fogta a kormányt és evezőlapátot,
3170    15|         evezőlapátot, s megindult.~– Hát a vízmerő lapát?~– Azt majd
3171    15|                asszony – dörmögé magában a vén halász.~Egész olyan
3172    15|                 istent kísérteni mennek.~A zápor rézsút vágott alá
3173    15|                  zápor rézsút vágott alá a szél rohamában; mikor a
3174    15|                  a szél rohamában; mikor a villámlobbanás megvilágította
3175    15|            villámlobbanás megvilágította a tájat, mintha millió ezüst
3176    15|                  mozgó árny sietne végig a parton.~A meredélyről nem
3177    15|              árny sietne végig a parton.~A meredélyről nem lehetett
3178    15|                 nem lehetett leereszteni a csónakot, a tomboló hab
3179    15|                  leereszteni a csónakot, a tomboló hab egyszerre felfordította
3180    15|               helyet kelle keresni, hová a hullám tajtékot túrva járt
3181    15|                  Itt legelőször beszállt a vén halász; András tartotta
3182    15|                  András tartotta azalatt a kötelet, míg a halász besegíté
3183    15|          tartotta azalatt a kötelet, míg a halász besegíté Juditot,
3184    15|             Juditot, azután övig gázolva a vízben, betaszítá a csónakot
3185    15|              gázolva a vízben, betaszítá a csónakot a folyamba, s ekkor
3186    15|             vízben, betaszítá a csónakot a folyamba, s ekkor maga is
3187    15|               maga is óvatosan felhágott a ladik orrára, melyet a következő
3188    15|         felhágott a ladik orrára, melyet a következő percben szél és
3189    15|           tovaragadt mint egy forgácsot.~A szél a folyammal keresztben
3190    15|               mint egy forgácsot.~A szél a folyammal keresztben fútt
3191    15|                  s az evezőkkel szemben. A Vág egész felszíne ősz volt
3192    15|                  egész felszíne ősz volt a korbácsolt hullámok fehér
3193    15|               hullámok fehér sörényétől; a zöldessárga vízbarázdák
3194    15|             vízbarázdák között el-eltűnt a kis lélekvesztő, hol elejével,
3195    15|                 hátuljával tűnve ki újra a haláldajka ringatásából.~
3196    15|               haláldajka ringatásából.~S a viharnak nincs rendes észjárása.~
3197    15|              bírná szeszélyét kitanulni?~A távolban vészkiáltások hangzanak;
3198    15|                 letépett malom indult el a vízen, azon kiáltoznak segélyért;
3199    15|               azon kiáltoznak segélyért; a csónak a három menekvővel
3200    15|           kiáltoznak segélyért; a csónak a három menekvővel nesztelenül
3201    15|               két ellenség között: egyik a víz, másik a lég; ott nem
3202    15|               között: egyik a víz, másik a lég; ott nem kiáltanak segély
3203    15|             kiáltanak segély után.~Pedig a halál kezében vannak.~Minden
3204    15|                feléjük, egy-egy paripája a hideg halálnak, mely olyan
3205    15|              gyorsan elszállít.~És ebben a hosszú órájában a kétséges
3206    15|                  ebben a hosszú órájában a kétséges küzdelemnek eszébe
3207    15|              küzdelemnek eszébe jutottak a sokat szenvedett nőnek azon
3208    15|                  sírnak fenekén töltött; a kínos küzdelem a fojtogató
3209    15|                töltött; a kínos küzdelem a fojtogató elemmel, a segélytelen
3210    15|            küzdelem a fojtogató elemmel, a segélytelen kétségbeesés,
3211    15|                segélytelen kétségbeesés, a hangtalan halálfájdalom,
3212    15|                 hangtalan halálfájdalom, a rémület, mely elébb megöli
3213    15|               rémület, mely elébb megöli a lelket, mint a testet; és
3214    15|              elébb megöli a lelket, mint a testet; és azután az a rettenetes
3215    15|              mint a testet; és azután az a rettenetes kéz ott a vizek
3216    15|                  az a rettenetes kéz ott a vizek alatt, mely megragadta
3217    15|           megragadta és vonta le magával a kárhozatos sírba.~E kéz
3218    15|               leskelődik reá ott alant!…~A szél és a hullám ragadta
3219    15|                reá ott alant!…~A szél és a hullám ragadta a csónakot,
3220    15|                 szél és a hullám ragadta a csónakot, mint egy elkapott
3221    15|                  egy elkapott nádszálat.~A két férfinak minden erejét
3222    15|               roham vissza ne verje őket a parthoz. Az a reménységük
3223    15|                 verje őket a parthoz. Az a reménységük volt, hogy ha
3224    15|                reménységük volt, hogy ha a szélre és hullámokra bízzák
3225    15|          hullámokra bízzák magukat, majd a füzes szigetre, mely a Vág
3226    15|              majd a füzes szigetre, mely a Vág közepén esik, valahogy
3227    15|                onnan aztán állóhíd vezet a városba. Legrosszabb esetben
3228    15|             városba. Legrosszabb esetben a dobogóhíd oszlopainál fognak
3229    15|             fognak fennakadni, s ott, ha a csónak felfordul is, maguk
3230    15|            emberi tudomány az volt, hogy a csónakot fel ne borítsa
3231    15|                  csónakot fel ne borítsa a szél, el ne rabolja a hullám.
3232    15|            borítsa a szél, el ne rabolja a hullám. A két férfi egyetértő
3233    15|                  el ne rabolja a hullám. A két férfi egyetértő munkával
3234    15|              egyetértő munkával forgatta a lenge járművet habtorlat
3235    15|                 habtorlat ellenében, míg a nő a csónak fenekén térdelve
3236    15|            habtorlat ellenében, míg a nő a csónak fenekén térdelve
3237    15|           térdelve meríté ki folytonosan a vizet, mivel a zápor s a
3238    15|               folytonosan a vizet, mivel a zápor s a keresztülcsapó
3239    15|                 a vizet, mivel a zápor s a keresztülcsapó hullám szüntelen
3240    15|                  szüntelen újra megtölté a lélekvesztőt.~Egy-egy villámlobbanás
3241    15|              megmutatta nekik, hogy mind a két parttól egyenlő távolban
3242    15|                  egyenlő távolban vannak a folyam közepén.~A pillanatig
3243    15|                 vannak a folyam közepén.~A pillanatig tartó fénynél
3244    15|                 tartó fénynél kivehették a part hosszában felállított
3245    15|           felállított őrök alakjait, kik a vihar dacára helyeiken álltak.~
3246    15|                álltak.~Egy őr észrevette a csónakot, s rájuk kiáltott.
3247    15|                is történt; golyó fütyült a szél ellenében, s lecsapott
3248    15|              szél ellenében, s lecsapott a vízbe.~A többi előőrs figyelmeztetve
3249    15|          ellenében, s lecsapott a vízbe.~A többi előőrs figyelmeztetve
3250    15|               újabb villanásra vár, hogy a menekülőkre tüzeljen.~Hanem
3251    15|           menekülőkre tüzeljen.~Hanem ez a villámlobbanás sokáig késett;
3252    15|            villámlobbanás sokáig késett; a csónak haladt, merre a folyam
3253    15|                   a csónak haladt, merre a folyam ragadta, két ellenséges
3254    15|             valami sötét tömeg közelíte, a zápor és éjszaka vak homályán
3255    15|                 nehezen tűnve keresztül. A fűzsziget volt az. Egy hullámtorlat
3256    15|                volt az. Egy hullámtorlat a parthoz csapta a csónakot,
3257    15|            hullámtorlat a parthoz csapta a csónakot, s azon pillanatban
3258    15|                  tartá őt magával együtt a víz színén lebegve. A vén
3259    15|             együtt a víz színén lebegve. A vén halászt nem látta többé
3260    15|           gyermekei s unokái után.~Judit a veszély által fokozott eréllyel
3261    15|             magán; ő is belekapaszkodott a lehajló törzsbe, s András
3262    15|           törzsbe, s András segítségével a partra jutott.~A csónak
3263    15|            segítségével a partra jutott.~A csónak felfordítva hányódott
3264    15|             csónak felfordítva hányódott a víz színén tovább.~András
3265    15|                előkerül; sietett Juditot a városba juttatni.~Facsaró
3266    15|               juttatni.~Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben sem
3267    15|                Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben sem veszté el
3268    15|             magával hozott kis batyuját.~A sziget partján végigsiettek,
3269    15|                  partján végigsiettek, s a fűzbokrok között rátaláltak
3270    15|              fűzbokrok között rátaláltak a kis felhágóra, mely a szigetről
3271    15|         rátaláltak a kis felhágóra, mely a szigetről a dobogóhídra
3272    15|              felhágóra, mely a szigetről a dobogóhídra felvezet.~–
3273    15|              igyekezzünk házamhoz jutni.~A híd végén meglepte Andrást,
3274    15|         Tensasszonyom, „itthon” vagyunk.~A hold e pillanatban kisütött
3275    15|              hold e pillanatban kisütött a szakadozó felhők közül,
3276    15|                  hevenyészett új teteje; a többi meztelen rom, tátongó
3277    15|          ablakokkal.~András úgy sietteté a maradozót: „Menjünk, menjünk,
3278    15|                ne álljunk meg sehol.”~És a romhalmaz fölött öt csonka
3279    15|          vezetője úgy vonná el onnan.~Ez a ház – szülőinek háza. Le
3280    15|                 háza. Le van égve porig.~A kopasz falakat végigmossa
3281    15|                 eső; az udvart telenőtte a fű; a pincét beszakították
3282    15|                az udvart telenőtte a fű; a pincét beszakították a bombák.~
3283    15|                   a pincét beszakították a bombák.~A rozsdás ablakvason
3284    15|                  beszakították a bombák.~A rozsdás ablakvason keresztül
3285    15|               ablakvason keresztül benéz a szobába, melyhez annyi életéhez
3286    15|               emlék köti. Még ráismerhet a festés maradványairól. Ezüstszínű
3287    15|                  volt az kék virágokkal. A falak itt-amott még tartogatják
3288    15|                itt-amott még tartogatják a színt.~Ott állt zongorája,
3289    15|             rajta; amott függött arcképe a kedvesnek, rejtett függönytől
3290    15|              atyja és anyja arcképe. Ott a fülkében állt fehér függönyös
3291    15|                 fejét bódultan hajtja le a falrepedésben megfészkelt
3292    15|              megfészkelt bógács.~Ez volt a boldog és boldogtalan szerelem
3293    15|            szentélye. Valami zörög alant a gyom között; valami hideg
3294    15|                 elmélázót, s elvonszolta a szomorú képtől.~Judit nagyot
3295    15|                 én mégis boldog vagyok.”~A tekervényes Megyercsi utcán
3296    15|                  leánya volt otthon, aki a háztartást vitte. Katicának
3297    15|             örömtől sikoltozva rohant ki a házból, mikor az atyja szavát
3298    15|                 első szobát, s te maradj a hátulsóban, míg híni foglak.~
3299    15|            Tessék az első szobába menni. A Katica leányom ruháiból
3300    15|               semmit.~Azzal bement Judit a szobába, bereteszelte maga
3301    15|             aközben bölcsen elhallgatva.~A tűz vígan pattogott már,
3302    15|                 tűz vígan pattogott már, a serpenyőben süstörékelt
3303    15|                András gazda!~– Parancsol a tensasszony? – kiálta a
3304    15|                  a tensasszony? – kiálta a gazda készséggel ugorva
3305    15|                  ugorva elé.~Mikor aztán a szobába belépett, bámulva
3306    15|               hajjal, kis piros sipkával a fején. Még a hangra sem
3307    15|              piros sipkával a fején. Még a hangra sem ismert rá, mely
3308    15|                Judit, s hogy jött ide ez a katonatiszt.~Judit ekkor
3309    15|                  csak akkor csapta össze a kezeit: „No még ilyet sem
3310    15|               kardja ott függött most is a falon, azt levette, átkötötte
3311    15|            kapitány uram, tessék kijönni a konyhába, hadd melegedjünk
3312    15|           konyhába, hadd melegedjünk meg a tűznél; ott főzi már a reggelit
3313    15|               meg a tűznél; ott főzi már a reggelit Katica leányom.~
3314    15|                Judit levetett női ruháit a szekrénybe, hogy senki észre
3315    15|              sokat tesz, de nem mindent. A prémes bekecs eltakarja
3316    15|            prémes bekecs eltakarja ugyan a női kecsteljes formákat,
3317    15|                 női kecsteljes formákat, a magas katonai nyakszorító
3318    15|                  nyakszorító megszünteti a különbséget a gömbölyű hölgyidom
3319    15|                megszünteti a különbséget a gömbölyű hölgyidom s az
3320    15|            szájba dugott szivar befejezi a csalódást; hanem azért mégis
3321    15|              álcán keresztül is elárulja a nőt, hogy egy önfeledt pillanat
3322    15|             teheti az egész alakjátékot. A főnek nem szabad szelíden
3323    15|              föltartva kell azt viselni; a befelé szokott térdeknek
3324    15|                sarkon kell nyugodni, nem a láb elején; a csípőnek nem
3325    15|              nyugodni, nem a láb elején; a csípőnek nem szabad hajlékonynak
3326    15|               szabad hajlékonynak lenni; a vállaknak pedig szét kell
3327    15|           önállóságnak, merészségnek, mi a férfiak sajátja, s ami legnehezebb,
3328    15|                 remekül sikerült.~Kiment a konyhába, jó reggelt kívánt
3329    15|                  Katicának, meggyújtotta a tűznél a szivarát, aminek
3330    15|         Katicának, meggyújtotta a tűznél a szivarát, aminek ízét sohasem
3331    15|               eddig, s azzal felpattanva a széles tűzhelyre, sarkantyúit
3332    15|                 egy kis poharat magával. A palackban valami erős pálinkaféle
3333    15|          papramorgót! – szólt teletöltve a pohárkát a smaragdszínű
3334    15|              szólt teletöltve a pohárkát a smaragdszínű nedvvel. –
3335    15|                  Jó lesz sarkantyút adni a kávénak. Előbb sarkantyút
3336    15|        sarkantyút neki! Ez az első pohár a kávé előtt, azután meg patkót
3337    15|                 azután meg patkót rá, az a kávé után való pohár.~Judit
3338    15|             szeszest.~Fenékig kiürítette a poharat.~– Hát te húgám,
3339    15|                 iszol? – kérdezé Katicát a szesztől fojtott hangon.~–
3340    15|                dehogy kell! – tiltakozék a leány takarózva a kínálás
3341    15|             tiltakozék a leány takarózva a kínálás elől. – Kiégetné
3342    15|               Bizony pedig ez jobb, mint a te kotyvalékod – monda András
3343    15|                ne is főznéd.~– Hát annak a tensasszonynak odabenn? –
3344    15|                 nőnek úgy kacagni, ahogy a férfiak szoktak.~– Micsoda
3345    15|                   máskor nyisd ki jobban a füledet, hunyd be a szemedet,
3346    15|               jobban a füledet, hunyd be a szemedet, s tartsd zárva
3347    15|                 szemedet, s tartsd zárva a szádat!~– Ej no, András
3348    15|                   András bátya, nem kell a leányt megpirítani férfi
3349    15|                 meg szeretőm lesz; eszem a lelke!~– De már azt kikérem,
3350    15|             teremtette!~Katica elszaladt a konyhából; András gazda
3351    15|                  András gazda pedig majd a földhöz verte magát nevettében.~–
3352    15|               csak esztendeig lett volna a kaszárnyában, s ott tanított
3353    15|              alig lehetett újra becsalni a konyhába. Többé rá nem mert
3354    15|                  rá nem mert volna nézni a tisztre, s az nagyon jól
3355    15|                 pedig, mikor készen volt a kávé, paprikás szalonnát
3356    15|              vendégével. Judit otthagyta a kávét, és evett szalonnát,
3357    15|               ökle bötykével törülve meg a száját evés után, ahogy
3358    15|             hangzott, s erre megnépesült a város. Minden házból katonák
3359    15|           tisztek egyenruháikban siettek a vár felé. Judit hirtelen
3360    15|                búcsút vett gazdájától, s a tömeg közé elegyedve ment,
3361    15|              közé elegyedve ment, amerre a többiek.~András gazda sokáig
3362    15|                gazda sokáig utánanézett. A nőt nem lehete nőnek felismerni.~„
3363    15|              Judit szerencsésen eljutott a várba, s útközben megtudta
3364    15|                társaktól, hogy ma fogják a kapituláló hadseregnek kiosztani
3365    15|                  gondolkodott, hogy vagy a várparancsnokság, vagy a
3366    15|                 a várparancsnokság, vagy a megszálló sereg parancsnokai
3367    15|                 sereg parancsnokai fogák a jegyeket kiosztani. Ha az
3368    15|              bizonyosan meg fogja érteni a kegyes csalás okát, s inkább
3369    15|            nevével, aki ezáltal meg lesz a legfőbb veszélytől szabadulva.~
3370    15|            Mintegy háromszáz őrnagy volt a várudvaron; olyan őrnagy,
3371    15|                 egy közkatonája sem volt a várban; alsóbb rendű tisztek
3372    15|              tehetni, akik nem tartoztak a várőrséghez. Volt közöttük
3373    15|                  tegnap nem volt katona. A menekvésnek olyan neme volt
3374    15|                elnéztek. Mindenkinek, ki a várőrséghez tartozott, bántatlanság
3375    15|            elvonulhatás volt biztosítva.~A várban megtudta Judit, hogy
3376    15|                  csinálni, anélkül, hogy a hamisítás észrevehető lenne.
3377    15|                 Délfelé gyérülni kezdtek a jelentkező csoportok, sok
3378    15|            dolgát; ekkor Judit is bement a pavilonba, ahol a védleveleket
3379    15|                 bement a pavilonba, ahol a védleveleket oszták.~Ugyanazon
3380    15|               védni. Akkor az anya, most a feleség.~Óh, az ég legerősebb
3381    15|              legerősebb oltalma az, amit a nők szerelmére bízott!~A
3382    15|                 a nők szerelmére bízott!~A túltömött termekben egyiptomi
3383    15|             egyiptomi hőség volt, dacára a nyitott ablakoknak; az előszobákban
3384    15|             Judit szédelegni érzé fejét: a zsibbasztó helyzet, az életbe
3385    15|            szüksége volt.~Végre rákerült a sor, hogy az ajtóhoz juthatott,
3386    15|                  juthatott, melyen belől a bizottmány ülésezett.~Bebocsáttaték.~
3387    15|              asztal mellett ültek többen a várőrséghez tartozó férfiak
3388    15|                   hogy Kolbay ott üljön.~A hadastyán előtt egy csomó
3389    15|                 az utolsó havidíjt osztá a távozóknak.~Lehetetlen volt
3390    15|            Azután szárazan kérdezé:~– Mi a neve?~Judit az eget érzé
3391    15|                előtte álló arcába; Judit a kétségbeesés agóniájával
3392    15|                az, hanem Hargitay Judit, a felesége!”~A hadastyán megtörlé
3393    15|             Hargitay Judit, a felesége!”~A hadastyán megtörlé szemüvegeit,
3394    15|               fekvő üres lapra, beleírta a mondott nevet: „Lávay Béla
3395    15|             lehet úgy, mint ő kiszámítá, a huszonegyből huszonnégyet
3396    15|               nem hiszik el; nincs arcán a férfibélyeg.~„Huszonegy.”~„
3397    15|                  jelei – mormogá magában a hadastyán: – , tojásdad
3398    15|                 ajk – fekete rövid haj.” A fehér ruhás tiszt hozzászólt: „
3399    15|                 hozzászólt: „egy sebhely a homlokon.” Kolbay rideg
3400    15|               rideg tekintetét odaszegzé a még piros sebhelyre, közelebb
3401    15|            jobban lássa, azután beleírta a védlevélbe: „egy sebhely
3402    15|                 védlevélbe: „egy sebhely a homlokon.”~Judit nem tudta,
3403    15|                   Hogyan jutott ki abból a szobából, hogy ért le a
3404    15|                  a szobából, hogy ért le a lépcsőkről a pavilon folyosójára,
3405    15|                 hogy ért le a lépcsőkről a pavilon folyosójára, hogy
3406    15|           folyosójára, hogy támaszkodott a vállára annak a szürke szakállú
3407    15|             támaszkodott a vállára annak a szürke szakállú tüzértisztnek,
3408    15|                 pajtás. Nem csoda. Abban a pogány melegben, s ebben
3409    15|         tiltakozék Judit nagyot lélegzve a szabad levegőből –, már
3410    15|                 köszönöm.~– No hát eredj a szállásodra, s feküdjél
3411    15|                   s feküdjél le. Itt van a védleveled meg a pénzed.~–
3412    15|                 Itt van a védleveled meg a pénzed.~– Micsoda pénz?~–
3413    15|                  öreg tüzér megveregette a fiatal társ vállát, s gondolta
3414    15|                köszönés közben sipkáját. A vén katona ekkor észrevette
3415    15|                  katona ekkor észrevette a sebhelyet.~– Megbocsáss! –
3416    15|                   kérdezé Judit bámulva.~A vén sas nem szólt semmit,
3417    15|       gondolatért kért bocsánatot.~Judit a szabad levegőn magához térve,
3418    15|             módon lehetne mégis valahogy a német „Einundzwanzig”-ból „
3419    15|           anyjának háza előtt haladt el.~A ház már be volt födelezve,
3420    15|      fölkeresheti, nincs elfordítva róla a veszély. Az anya megnyugvása
3421    15|                 sokáig sírnia kell, hogy a csel sikerüljön. Óh, e kegyetlen
3422    15|                központja, hogyan lehetne a különbséget az évszámban
3423    15|                évszámban megváltoztatni?~A kénszesz kiveszi a tintának
3424    15|       megváltoztatni?~A kénszesz kiveszi a tintának a színét… A nagy
3425    15|              kénszesz kiveszi a tintának a színét… A nagy E-ből lehet
3426    15|             kiveszi a tintának a színét… A nagy E-ből lehet V-t idomítani,
3427    15|               E-ből lehet V-t idomítani, a kis n-ből r-et… akkor lesz „
3428    15|                  fogják hinni, hogy csak a helyesírás hiánya az.~Megérkezve
3429    15|             Katicát, hogy hozzon számára a gyógyszertárból egy üvegcse
3430    15|               tintát. Olyannal volt írva a védlevél.~Addig elő sem
3431    15|              érkezett.~Azután arra kérte a háziakat, hogy már most
3432    15|                  már most hagyják magára a szobában.~Tehát oklevelet
3433    15|               teste összerázkódott ennél a gondolatnál. E hamisítás
3434    15|           hamisítással egészen elrontaná a védlevelet – megfosztaná
3435    15|            Kétségeiben alá s föl járkált a szobában, s aki látta volna
3436    15|               kulcsolta, amint szemeivel a magasságban lakókat kereste,
3437    15|      kétségbeesett nő.~Hirtelen elővette a védlevelet, s kiterjeszté
3438    15|             kiterjeszté azt az asztalon. A bámulat, az öröm, a meglepetés
3439    15|            asztalon. A bámulat, az öröm, a meglepetés sikoltása tört
3440    15|                  pillantást vetett belé.~A védlevélben öreg és vastag
3441    15|            kacagni és kacagás közben azt a papírlapot csókolni és csókjai
3442    15|                  egészen asszony.~      ~A bánatos öregasszony még
3443    15|                 s nézte kisírt szemekkel a járókelőket.~A nap munkájában
3444    15|                 szemekkel a járókelőket.~A nap munkájában kifáradva
3445    15|                  utcán Kolbay őrnagy, ki a sors merő fordultával előjött
3446    15|                 nem azért, hogy gúnyolja a fényehagyott zászlót, hanem
3447    15|            zászlót, hanem hogy könnyítse a menekülők útját.~Mikor Lávayné
3448    15|                 Jegyezze fel magának ezt a napot, és emlékezzék vissza
3449    15|              Asszonyom! öreg asszonyság, a kegyed menye-asszonya megérdemli,
3450    16|                  még azon éjjel elindult a hosszú útra Kapor Andrással,
3451    16|                ígérte neki, hogy elviszi a világ végére is. Sietni
3452    16|                 míg ő visszatér.~Valahol a negyedik-ötödik megyében
3453    16|        negyedik-ötödik megyében lehet az a menhely; olyan helységben,
3454    16|                   olyan helységben, mely a térképen sincsen; olyan
3455    16|                 vissza is jönni.~Ott vár a veszély előtt rejtőző férj,
3456    16|               rejtőző férj, és számlálja a pillanatokat, amik kedvese
3457    16|                 siet, mi után törekszik.~A sietség, az átöltözés, a
3458    16|                 A sietség, az átöltözés, a várőrséghez csatlakozás
3459    16|                  juthatott volna eszébe; a szétszórva bujdokló nagynevű
3460    16|                az idő oly rossz volt, és a nő oly fáradt.~A zivatar
3461    16|                volt, és a nő oly fáradt.~A zivatar haragjában történt
3462    16|               haragjában történt átkelés a Vágon amikor egészen összeázott,
3463    16|            amikor egészen összeázott, rá a nyugtalan, izgalmas nap,
3464    16|               nap, az ideggyötrő jelenet a várban, a kétségbeejtő töprengés,
3465    16|             ideggyötrő jelenet a várban, a kétségbeejtő töprengés,
3466    16|                Mikor le kellett szállnia a szekérről, Kapor András
3467    16|        feketekávéval, hogy álmát elűzze.~A pirospozsgás parasztleány,
3468    16|          időjárás is oly kegyetlen volt.~A tegnapelőtti zivatar s az
3469    16|                  hagyott, úgy áthűtötték a levegőt, hogy a nyárból
3470    16|               áthűtötték a levegőt, hogy a nyárból egyszerre ősz lett.
3471    16|              ember jól tudta, hogy ha ez a szél megáll, mely ezeket
3472    16|                 szél megáll, mely ezeket a szürke felhőket hajtja,
3473    16|                 az idő, annál halványabb a hölgy.~Csak egy eszme tartotta
3474    16|          leroskadni. Sokszor van ez így. A láz minden érben dúl már,
3475    16|            parancsoló gondolat túlnyomja a test szenvedését, s nem
3476    16|                 fogja őt meglepni, midőn a kis udvartelkes házban gondolatokban
3477    16|             rejtve tarták, kik osztották a vészt, mit jelenléte házukra
3478    16|             örökké kedveséhez; mert hisz a halottak, akik holtuk után
3479    16|              Judit igazgatta, hogy merre a legközelebbi cél, s onnan
3480    16|               erdős völgybe jutottak el. A völgy két oldalát meredek
3481    16|               miken oly óriásokká nőttek a bükkfák, mint másutt a fenyők.
3482    16|            nőttek a bükkfák, mint másutt a fenyők. A völgy keskeny
3483    16|           bükkfák, mint másutt a fenyők. A völgy keskeny zöld mezejét
3484    16|              szaggatják keresztül, miken a döcögős hegyi út minden
3485    16|             egyetlen út hosszan kanyarog a völgy mentében végig; órákig
3486    16|                 látszanék valahol. Néhol a hegyvágányokból egyes meredély
3487    16|                   alig különböző azoktól a vízmosásoktól, amiket görgeteggel
3488    16|             mindig mélyebben jutottak be a rengetegbe, és semmi helység
3489    16|                 mutatkozott még.~Azalatt a hó is elkezdett esni.~Eleinte
3490    16|         kavargott, s eltakarta egyszerre a zöld mezőt.~Judit keble
3491    16|                hogy erőt ne vegyen rajta a sivatag félelme.~Kapor uram
3492    16|                 félelme.~Kapor uram csak a fejét csóválgatta; nem szólt
3493    16|                  Most mindjárt vége lesz a járt útnak! Nem szólt semmit.~
3494    16|                  állták útjukat, amikben a keskeny út végéhez érni
3495    16|              tovább – rebegé Judit. – Ez a helyes út. Mindjárt ott
3496    16|           Egyszer aztán kezdte előszedni a lőcs mellől a vasvilláját,
3497    16|                  előszedni a lőcs mellől a vasvilláját, s keze ügyébe
3498    16|                finomult ideggel neszezve a csendben. – Menjünk arra,
3499    16|             közel.~András megrázta búsan a fejét, s erősebben fogta
3500    16|                hét darab ordas ugrott ki a bozótból, s keresztülbaktatott