Fejezet

3501    16|                   Egy őzet üldöztek mind a heten, melynek csak csörtetését
3502    16|             csörtetését lehetett hallani a csalitban.~A farkasok számba
3503    16|            lehetett hallani a csalitban.~A farkasok számba sem látszottak
3504    16|              számba sem látszottak venni a szekéren utazókat. Ősszel
3505    16|               megtámadni az embert, csak a téli éhség teszi őket vakmerőkké.~
3506    16|               azok, amik ott csörtetnek, a halál kutyái közül valók,
3507    16|         elhangzik csiholó üvöltésük, míg a hajha egy más völgyben el
3508    16|              talál az éhes csorda térni!~A hidegláztól reszketett minden
3509    16|                emberi lakáshoz érni ezen a kétségbeejtő úton is.~Az
3510    16|                   az est jókor beállt, s a hólepte mezőn alig lehetett
3511    16|            elfödött előttük.~– Jött ezen a mocsáron keresztül tensasszonyom –
3512    16|        szakadhatott el, s itt rekedt meg a víz. Baj lesz keresztültörtetni
3513    16|                  hanem azért isten neki.~A vízre vékony hártya fagyott
3514    16|                 s azon itt-amott megállt a hó; az utat éppen nem lehete
3515    16|               egy mély kátyúba vágott le a kerék, ahonnan a két ló
3516    16|               vágott le a kerék, ahonnan a két ló nem bírta többé kimozdítani.~–
3517    16|                     Nem lehet! Próbáljuk a szekeret oldalt fordítani.~–
3518    16|                megy; két kő közé szorult a kerék. Jó még, hogy fel
3519    16|               egyebet, mint hogy kifogom a lovakat, a szekeret itt
3520    16|                  hogy kifogom a lovakat, a szekeret itt hagyom; az
3521    16|               lóra két pokrócot terítek, a tensasszony arra ráül, s
3522    16|              rajta. Csak vigyen ki innen a vízből, majd el tudok menni
3523    16|                  Kapor András megfogadta a szót, kifogta a lovait a
3524    16|               megfogadta a szót, kifogta a lovait a rúd mellől, s azokat
3525    16|                 a szót, kifogta a lovait a rúd mellől, s azokat gyeplűszárnál
3526    16|           Juditot, s szekerét ott hagyva a térdig érő pocsolyából kigázolt
3527    16|                 érő pocsolyából kigázolt a partos oldalig.~Ott kérte
3528    16|               előre. Az út csúszós volt, a hó sárra esett; a járás
3529    16|                  volt, a hó sárra esett; a járás kétszeresen fárasztó.
3530    16|              András figyelmezteté: hideg a kő, megárt vele magának.
3531    16|                  Egyszer ismét utat állt a hegyi patak; Andrásnak a
3532    16|                 a hegyi patak; Andrásnak a parton ismét fel kelle venni
3533    16|             venni Juditot, hogy átemelje a vízen. Hanem ezúttal a túlsó
3534    16|          átemelje a vízen. Hanem ezúttal a túlsó partra érve sem tette
3535    16|                sem tette le.~– Bocsásson a földre – rebegé Judit.~–
3536    16|             helyre nem érünk – fakadt ki a nyers, nyakas szekeresgazda.~–
3537    16|              csak egy kisgyereket vinnék a karomon.~Judit elkezde csendesen
3538    16|                 egész éjszaka lett, csak a hó világította meg a sötétet.~
3539    16|                csak a hó világította meg a sötétet.~Egyszerre egy kerek
3540    16|              kerek térre jutottak, annak a közepén állt magányosan
3541    16|                bükkfa, közel hozzá folyt a patak, apró zuhatagot képezve,
3542    16|                apró zuhatagot képezve, s a zuhatagot kétfelől belé
3543    16|               árnyazták.~Amint Judit ezt a fát meglátta, örvendve kiálta
3544    16|              barátom.~– Mi tetszik?~– Ez a fa!~– Van valami ezen a
3545    16|                  a fa!~– Van valami ezen a fán?~– Erre a fára én emlékezem.
3546    16|                valami ezen a fán?~– Erre a fára én emlékezem. Vigyen
3547    16|              Vigyen oda.~András odavitte a nőt, s le hagyta szállni
3548    16|                karjáról.~Judit odafutott a fához, s kedélye egyszerre
3549    16|                  ez az! Ismerem már; itt a patak a rózsabokrokkal;
3550    16|                 Ismerem már; itt a patak a rózsabokrokkal; itt a kő,
3551    16|              patak a rózsabokrokkal; itt a kő, melyen együtt ültünk!
3552    16|                jöjjön ide; látja itt ezt a két betűt a kéregbe vésve,
3553    16|                látja itt ezt a két betűt a kéregbe vésve, egy J és
3554    16|             istenem!~Azzal ráborult arra a hideg, nedves fára, s csókjaival
3555    16|               már közel vagyunk. Itt van a falu egy hajításnyira. Ha
3556    16|                falu egy hajításnyira. Ha a szél nem fúj, kellett volna
3557    16|               sincs; biztatta Andrást és a botorkázó lovakat, hogy
3558    16|                jólesik e hű háziállatnak a szavát hallani az éjben;
3559    16|               egyetlen állatnak, melynél a barátság, jellem, bátorság
3560    16|        kivezetett, ott állt lábaik előtt a falu, alig százlépésnyire
3561    16|            ereszkedőn túl az első házak, a többi elszórt sorban a hosszú
3562    16|                   a többi elszórt sorban a hosszú völgyön végig; a
3563    16|                  a hosszú völgyön végig; a kémények füstöltek, s az
3564    16|              mint fénybogárkák csillagai a mezőn.~Judit megállt, s
3565    16|            dobogott, erei úgy lüktettek; a nagy öröm volt az vagy a
3566    16|                 a nagy öröm volt az vagy a nagy láz?~Pedig nem jó semminek
3567    16|             abból mind siralom lett.~Már a falu előházainál meglepte
3568    16|                  előházainál meglepte ez a gondolat Kapor Andrást,
3569    16|              meglátott két levert karót, a két karóra kötve lógó keskeny
3570    16|          ifjúasszony is láthatta azt; de a városi asszonyságok nem
3571    16|            városi asszonyságok nem értik a falusi szimbolisztikát.
3572    16|              tudná, mint András, hogy az a kettős karó, meg a tábla,
3573    16|               hogy az a kettős karó, meg a tábla, meg a szalmacsutak
3574    16|            kettős karó, meg a tábla, meg a szalmacsutak mit jelentenek,
3575    16|         jelentenek, le kellene roskadnia a földre.~Azon a fatáblán
3576    16|                 roskadnia a földre.~Azon a fatáblán szoktak reggelenként
3577    16|                  fakalapáccsal jelt adni a káplárok a lovas katonáknak
3578    16|       fakalapáccsal jelt adni a káplárok a lovas katonáknak az abrakolásra.~
3579    16|              abrakolásra.~Tehát baj van!~A hosszú falun végtől végig
3580    16|              végtől végig kellett menni. A legutolsó háznál állottak
3581    16|                  Judit Andrásnak, s maga a tornácra besuhanva a csendes
3582    16|                maga a tornácra besuhanva a csendes házikóban hamar
3583    16|                megtalálta az ajtót, mely a konyhába vezet.~Halkan benyitott.~
3584    16|                ernyős tűzhely előtt állt a háziasszony, a tűzhely szélén
3585    16|                előtt állt a háziasszony, a tűzhely szélén ült egyik
3586    16|              egyik gyermeke, másik kettő a padkán ványolgott, egy kis
3587    16|        ványolgott, egy kis zsámolyon ült a házigazda, s a zsámolyba
3588    16|             zsámolyon ült a házigazda, s a zsámolyba ékelt késlemezen
3589    16|               hogy ki jön, s amint Judit a sötétből a pattogó tűz elé
3590    16|                 s amint Judit a sötétből a pattogó tűz elé lépett,
3591    16|                pattogó tűz elé lépett, s a burkoló nagy kendőt szétnyitá
3592    16|                    Tensasszony! – kiálta a házi nő eléje sietve. –
3593    16|               tensúr? – ismétlé zavarban a házi nő, s tétovázva tekinte
3594    16|              férjére, ki fölkelt azalatt a zsámolyról, s Judithoz lépett.~–
3595    16|               mondják meg, hol van Béla.~A házigazda nekibátorítá magát
3596    16|             házigazda nekibátorítá magát a feleletre:~– Béla úr nincs
3597    16|                 lovas csendőrök érkeztek a faluba, Béla úr amint azt
3598    16|            észrevette, hirtelen kiugrott a kertre nyíló ablakon, s
3599    16|             felőle semmit.~Idáig tartott a szegény asszony életereje.~
3600    16|                   hogy belevetette magát a veszélyekkel háborgós világba,
3601    16|                lett, hiába történt, hogy a viszontlátás forró ölelése
3602    16|       viszontlátás forró ölelése helyett a kétség tépő karjai közé
3603    16|                  s élettelenül terült el a földön.~Többet megbírni
3604    17|                                          A két halott~Tehát már most
3605    17|               halott~Tehát már most mind a kettő meg van halva.~Az
3606    17|                  halva.~Az egyik él még, a föld felett jár; de azért
3607    17|                   hallgatni, tűrni, mint a halottaknak, még följárási
3608    17|                  ideje is az éjfél, mint a kísérteteké.~A másik pedig –
3609    17|               éjfél, mint a kísérteteké.~A másik pedig – már a ravatalon
3610    17|         kísérteteké.~A másik pedig – már a ravatalon fekszik.~A jó
3611    17|                 már a ravatalon fekszik.~A jó emberek, kiknek házához
3612    17|               kísérlet hasztalan maradt, a halál fehér színe örökkévalónak
3613    17|         csináltattak neki, s meghúzatták a harangokat, holnap el fogják
3614    17|                fogják temetni. Tehát itt a minden élet titkának megfejtője,
3615    17|                élet titkának megfejtője, a halál.~Aki maga olyan titok,
3616    17|                mindent kimagyaráztak már a kémiából, kifejtették, hogy
3617    17|               vegytani alakulásfolyam, s a halál semmi más, mint hogy
3618    17|                 át, semmi más, mint hogy a borból ecet lesz. Hanem
3619    17|                  egyet nem fejtettek meg a bölcsek… Hogy lesz az ecetből
3620    17|               lesz az ecetből újra bor?!~A vér megállt már, a szív
3621    17|                 bor?!~A vér megállt már, a szív nem dobog; az idegnek
3622    17|                többé; az anyag nem érez, a teher a földre vágyik, a
3623    17|                  anyag nem érez, a teher a földre vágyik, a por rokonai
3624    17|                 a teher a földre vágyik, a por rokonai közé siet… de
3625    17|               siet… de hátha az ezredik, a százezredik még akkor gondolkozik!?
3626    17|         gondolkozik!? Mi az, óh, bölcsei a mindenható anyagnak, midőn
3627    17|               mindenható anyagnak, midőn a tudomány semmi mozzanatát
3628    17|              lakhelyét hiába kerestétek: a főben, a szívben, a vér
3629    17|               hiába kerestétek: a főben, a szívben, a vér melegében
3630    17|          kerestétek: a főben, a szívben, a vér melegében van-e, a homlokban,
3631    17|                   a vér melegében van-e, a homlokban, a gerinci agyban
3632    17|            melegében van-e, a homlokban, a gerinci agyban tartja-e
3633    17|             halott, hogy illik homlokára a mirtusz”, és a mirtuszlevelek
3634    17|                 homlokára a mirtusz”, és a mirtuszlevelek szúrását
3635    17|               mikor azt lehúzták. Hallja a virrasztók énekét, hallja
3636    17|                virrasztók énekét, hallja a gyászharangszót, a látogatók
3637    17|                hallja a gyászharangszót, a látogatók érzékeny suttogását
3638    17|              egymás között; hallja, hogy a függönyöket leeresztik az
3639    17|           ablakon, hogy ne süssön arcára a nap, és a napsugárt nem
3640    17|                  süssön arcára a nap, és a napsugárt nem érzi arcán,
3641    17|                és órákra volt felosztva; a szép földi időre, melyben
3642    17|                gondolatja arról, hogy ez a szerelem, ez az oltalom
3643    17|                  szerelem, ez az oltalom a halállal együtt mind le
3644    17|               együtt mind le fog szállni a földbe, és senki sem veheti
3645    17|                 fölé, és ő hallani fogja a hulló hantoknak mind jobban,
3646    17|                 azután körül fogja venni a föld alatti mély csend,
3647    17|             fogja hallgatni, hogy túrnak a föld alatti sírvájó vakondok
3648    17|                 e rettentő egyedüllétben a koporsó deszkái között imádni
3649    17|            koporsó deszkái között imádni a halált mint örök szabadítót.~
3650    17|                arra gondolt.~Hanem avval a gondolattal küzdött, hogy
3651    17|             küzdött, hogy íme eltávozott a férj, elmenekült a széles
3652    17|            eltávozott a férj, elmenekült a széles világba, ő pedig
3653    17|                  pedig magával hozta azt a levelet, mely annak életét
3654    17|                életét megmentené. De azt a kis levélkét senki sem fogja
3655    17|                   Bevarrva halcsont közé a viselt öltöny vállfűzőjébe.
3656    17|          juthatna az az üldözött kezébe?~A halott homloka hideg volt,
3657    17|                volt, és e homlokon belül a kétségbeesés élt.~Ezt magyarázzátok
3658    17|               magyarázzátok meg, bölcsei a mindent tudó anyagnak! Az
3659    17|           anyagnak! Az óra nyolcat vert, a halottlátogatók jó éjszakát
3660    17|    halottlátogatók jó éjszakát kívántak. A házigazda azt mondta háznépének,
3661    17|               majd fennmarad virrasztani a halott mellett.~A háziasszony
3662    17|            virrasztani a halott mellett.~A háziasszony ígérte, hogy
3663    17|                 bort. Az éjszaka hosszú, a szoba hideg, a halott közelléte
3664    17|           éjszaka hosszú, a szoba hideg, a halott közelléte még hidegebb.
3665    17|                  közelléte még hidegebb. A gazda ráhagyta, hogy jó
3666    17|                ismét ütött, kilenc volt.~A házajtóban kardcsörtetés
3667    17|       kardcsörtetés hangzott, mely egész a szobaajtóig jött. Valaki
3668    17|           belépett sarkantyús csizmával.~A házigazda megszólítá:~–
3669    17|               Alkalmasint annak az úrnak a felesége, aki innen megugrott.~–
3670    17|          megugrott.~– Nem tudom – felelt a házigazda –, sem azt az
3671    17|                   ha azt mondja – felelt a káplár. – Ne is beszéljünk
3672    17|              szék recsegése hallatszott. A csendőr altiszt leült.~–
3673    17|                veszedelmes ember – szólt a házigazda.~– Bizony veszedelmes –
3674    17|              Bizony veszedelmes – állítá a csendőr. – Jó volt rá nézve,
3675    17|                  No, olyan ember, akinek a fejéért nem adnék egy fületlen
3676    17|                 őrmester úr.~– Köszönöm, a biz elkel. Mikor az ember
3677    17|                  felfedezni?~– Óh, igen. A kondások az erdőn beszélték,
3678    17|             erdőn beszélték, hogy látták a megillanás óta, még nem
3679    17|                meg is lőnék?~– Sajnálnám a magam részéről, mert én
3680    17|              ránézve aligha ez nem volna a kisebbik baj.~– A kisebbik?~–
3681    17|                  volna a kisebbik baj.~– A kisebbik?~– Azt gyanítom,
3682    17|               hálni az éjszaka? Szobáját a szegény halott számára kellett
3683    17|                  semmit. Majd fölfekszem a padlásra, ott a szénában
3684    17|               fölfekszem a padlásra, ott a szénában is jól alhatom.~–
3685    17|           éjszakát.~– Nekem nem lesz, én a halott mellett virrasztok.~–
3686    17|                Hideg mulatság. Én inkább a férjére vadászok. Holnap
3687    17|              újra kezdődik. Isten őrizz.~A puskaagy csörrenése hangzott,
3688    17|           csörrenése hangzott, amint azt a földről felvették, az ajtó
3689    17|           felvették, az ajtó nyikorgott, a padlás lépcsői recsegtek,
3690    17|                lépcsői recsegtek, azután a padlás deszkáin hangzottak
3691    17|               padlás deszkáin hangzottak a lépések, amint a fegyveres
3692    17|              hangzottak a lépések, amint a fegyveres vitéz helyet keresett
3693    17|                 letelepült aludni. Éppen a halott feje fölött választá
3694    17|            fölött választá fekhelyét.~És a halott mindezt jól hallá.~
3695    17|             rettenetes volt gondolatnak!~A kárhozatot úgy festi az
3696    17|      fogcsikorgatás kínját; óh, de mi ez a kétségbeeséshez, melynek
3697    17|                  nincsen mozdulata. Hisz a fájdalom adta őrültségben,
3698    17|                még van valami emberi, de a tébolyodás, melynek ajka
3699    17|                 vagyok… Elevenen tesznek a sírba… Nem fogom őt látni
3700    17|               istent… Óh, anyám, anyám!… A te átkod rettenetes!… A
3701    17|                  A te átkod rettenetes!… A te hideg kezed messzire
3702    17|                  miért nem követtelek le a víz fenekére… Az a halál
3703    17|         követtelek le a víz fenekére… Az a halál nem volt oly irtózatos,
3704    17|         segítesz-e rajtam többé?… Örökké a benned való hit tartott
3705    17|                  egy másik világba azzal a gondolattal, hogy nincs
3706    17|               föl az éji csendet, mintha a nyitott ablakon át valaki
3707    17|                 át valaki beugrott volna a szobába.~Erre a virrasztó
3708    17|           beugrott volna a szobába.~Erre a virrasztó férfi felriadó
3709    17|               úristen!…~Valaki odarohant a ravatalhoz; Judit hallá,
3710    17|                 Judit hallá, de nem érzé a csókokat, amik kezére, arcára
3711    17|             kezére, arcára hullottak, és a zokogást, mely nevét hangoztatá.~„
3712    17|         hangoztatá.~„Judit! Juditom!”~És a halott megismeré férje hangját.~
3713    17|            megismeré férje hangját.~Mint a galvánütés, úgy futotta
3714    17|               galvánütés, úgy futotta be a hang egyszerre minden idegét.~
3715    17|                 egyszerre minden idegét.~A halottak örömöt is éreznek.~–
3716    17|               jössz te vissza? – suttogá a házigazda. – Itt a házban
3717    17|               suttogá a házigazda. – Itt a házban a csendőrök.~– Meghallottam
3718    17|                házigazda. – Itt a házban a csendőrök.~– Meghallottam
3719    17|                csendőrök.~– Meghallottam a kondásoktól az erdőben,
3720    17|             rendelte! – riadt bele vadul a férj. – Az nem igaz.~– Csendesen.
3721    17|                magadat. Ha itt találnak! A csendőr itt alszik a fejünk
3722    17|           találnak! A csendőr itt alszik a fejünk felett, ha fölébred,
3723    17|             Csókold meg egyszer és fuss!~A férj azzal felelt, hogy
3724    17|              Uram! Barátom! – unszolá őt a házigazda. – Távozzál, mentsd
3725    17|                   arra még szabad az út. A holttal ne törődjél többé;
3726    17|             halhatott meg. Hát ilyenek-e a halottak? Így mosolyog-e
3727    17|               mosolyog! Nem, nem! Aki őt a föld alá akarná tenni, az
3728    17|               Judit e percben érezé azt.~A férj, a hű szerető, visszajött,
3729    17|               percben érezé azt.~A férj, a hű szerető, visszajött,
3730    17|                  hű szerető, visszajött, a halálos veszélytől nem rettegve,
3731    17|                 nem rettegve, hogy nejét a legirtózatosabb végtől megszabadítsa.
3732    17|           mondhatják azt: „Én nem hiszek a halálnak! álom ez! fölébredésre
3733    17|         fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé még; az enyém és én
3734    17|                de én nem engedem rázárni a koporsó födelét, s megölöm,
3735    17|                 e szavaknak melegét érzi a lélek az éktelen éj fagyain
3736    17|               forróságától rögtön elmúlt a baj. Neki fel kell éledni
3737    17|            jóltevő zsibbadást érze, mely a lélek öntudatát kezdé kábítani;
3738    17|                 mentől jobban hanyatlott a gondolat ereje, az állati
3739    17|                 megdicsőülés; e gondolat a lelki béke kútforrása: „
3740    17|             tudott magáról többé semmit.~A férj mint egy őrjöngő feküdt
3741    17|              iparkodék azt átmelegíteni, a másik kétkedő férfi oly
3742    17|                 Mi hasztalan küzdelem ez a halál ellen!”~– Nézzed,
3743    17|                  észre, hogy arca pirul?~A gazda fejét rázta, nem lehetett
3744    17|                elé. Nem lesz-e homályos?~A tükrön nem hagyott nyomot
3745    17|              nyomot semmi lélegzetvétel.~A férj folytatá a kétségbeesett
3746    17|           lélegzetvétel.~A férj folytatá a kétségbeesett kísérletet.~–
3747    17|                 látod?~– Mit?~– Mit? Azt a verítékgyöngyöt homlokán.~
3748    17|                verítékgyöngyöt homlokán.~A kérdezett azt felelte, hogy
3749    17|               egy háborodott lélek, mert a sors végzetében nem akar
3750    17|         végzetében nem akar megnyugodni, a föltámadást készül erőszakolni,
3751    17|                embert. Reszketett.~Pedig a hideg verítékgyöngy a márvány
3752    17|              Pedig a hideg verítékgyöngy a márvány homlokon valóban
3753    17|          szemekkel.~– Nem. Semmit.~Abban a pillanatban a hulla felnyitá
3754    17|              Semmit.~Abban a pillanatban a hulla felnyitá nagy, fekete
3755    17|               szemét, s mereven rábámult a tagadó szó kiejtőjére.~Az
3756    17|                jó lélek dicséri az urat!~A hulla merően nézett maga
3757    17|                  él! – rebegé magánkívül a férj. A másik férfi pedig
3758    17|                rebegé magánkívül a férj. A másik férfi pedig eltakarta
3759    17|                 irtózott tőle. Odahajolt a kísértő rém arcára, és megcsókolta
3760    17|                  csókkal illetni!~És íme a csók után – csendesen lezárta
3761    17|                 selyemszálas szempilláit a halott, és halvány pír kezdett
3762    17|                   diadaltól hevült arcán a könny és halántékain a veríték
3763    17|             arcán a könny és halántékain a veríték csorgott alá. Óh,
3764    17|          éjszakai küzdelme volt istennel a pusztában! Isten engedte,
3765    17|                 hogy az „ember” győzzön.~A házigazda áhítattal ragadá
3766    17|          Elmegyek. De elébb esküdjél meg a közöttünk jelen levő istenre,
3767    17|                Egy csókot még, Judit!~És a csóknak nem akart vége szakadni.~„
3768    17|                szakadni.~„Siess, siess!” A csendőr fölébredt a zajra
3769    17|              siess!” A csendőr fölébredt a zajra odafenn, neszt fogott,
3770    17|                fogott, gyanúsnak találta a zajt, megindult; a nyikorgó
3771    17|               találta a zajt, megindult; a nyikorgó lépcsőkön hangzanak
3772    17|                 az ajtó előtt hangzottak a léptek, midőn a csendőr
3773    17|               hangzottak a léptek, midőn a csendőr a zárva talált ajtón
3774    17|                  léptek, midőn a csendőr a zárva talált ajtón kezdett
3775    17|              szökött ki Béla az ablakon.~A belépő csendőr gyanúsan
3776    17|                  Mi történt?~– Nézze ön. A halott magához tért – szól
3777    17|            magához tért – szól rámutatva a gazda.~– Segítsen a koporsót
3778    17|            rámutatva a gazda.~– Segítsen a koporsót átemelni a meleg
3779    17|             Segítsen a koporsót átemelni a meleg szobába.~A hadfi lelke
3780    17|                átemelni a meleg szobába.~A hadfi lelke meg volt hatva;
3781    17|             amiért jött, megfogta lábtul a koporsót, a házigazda fejtül
3782    17|              megfogta lábtul a koporsót, a házigazda fejtül emelte
3783    17|            emelte azt, s kivitték együtt a halottas házból.~Fél óra
3784    17|                 Fél óra múlva útban volt a derék házigazda a székváros
3785    17|             útban volt a derék házigazda a székváros felé, hol az orvos
3786    17|                lehetett. De hogy gyalog, a hegyeken keresztül, hogy
3787    17|                  nagyon szerettek.~Judit a halálos dermedésből életre
3788    17|          többnyire magánkívül volt; mire a kór megfordult, midőn eszmélete,
3789    18|                  várnunk lehetett.~Mikor a segesvári csatának híre
3790    18|                 híre jött, s vele együtt a Róbert haláláróli monda,
3791    18|               indulni, hogy fölkeresi őt a világban; hanem még akkor
3792    18|                világban; hanem még akkor a híd nem volt újra fölépítve.~
3793    18|              később megbánhatta nagyon.)~A világ új fordultával sok
3794    18|                  dologból ismét új lett. A régi ház felépült hamvaiból,
3795    18|                ház felépült hamvaiból, s a régi vendégek ismét ellátogattak
3796    18|             termeibe. Nem ugyanazok, kik a közelebb múlt időkben, hanem
3797    18|            időkben, hanem egészen mások. A többek között Fertőy is.~
3798    18|              micsoda? Annak az uraságnak a nevét sem örökítette a história.~
3799    18|         uraságnak a nevét sem örökítette a história.~Fertőy igen kedves
3800    18|            Fertőy igen kedves ember lett a háznál, éppen, mint azelőtt;
3801    18|              elfeledték neki, hogy mikor a legszomorúbb napokban menekülni
3802    18|               napokban menekülni akartak a városból, ő volt az, aki
3803    18|              lett megint; leszámítva azt a csekély hajlamot, hogy inkább
3804    18|               Fertőyhez nőül menni, mint a leányát nekiadni.~Ez adott
3805    18|     nyilatkozatait csak az érthette, aki a dologba be volt avatva.~
3806    18|                 Szerafin előtt annyiszor a szegény Róbertet; miért
3807    18|             Bizonyosan visszaveszik abba a charge-ba, amelyikben átlépett,
3808    18|          Szerafin, ne búsulj.”~Hanem aki a családi viszonyok kulcsával
3809    18|                 már aztán tudta, hogy ez a vigasztalás arra való, hogy
3810    18|                 napon aztán Fertőy azzal a lesújtó hírrel lepte meg
3811    18|               kitudakolnia Erdélyben azt a három embert, akik Róbertet
3812    18|              három embert, akik Róbertet a csata helyén megtalálták
3813    18|                 eltemették; itt van mind a háromnak (hiteles szászföldi
3814    18|                vallomása, ők kutatták ki a zsebeit, meglelték a tárcájában
3815    18|                  ki a zsebeit, meglelték a tárcájában a nevét; a nevét
3816    18|                   meglelték a tárcájában a nevét; a nevét följegyezték,
3817    18|          meglelték a tárcájában a nevét; a nevét följegyezték, a tárcáját
3818    18|             nevét; a nevét följegyezték, a tárcáját megtarták maguknak
3819    18|             maguknak érdemlett jutalmul; a személyleírás is összevágó,
3820    18|              személyleírás is összevágó, a három tanú kész akármikor
3821    18|             meghalt! De temetéséről csak a felhők tudnak, akik az áldozat
3822    18|          elrepülni, aki el tudna vezetni a körülzöldült hamvvederhez,
3823    18|                 hamvait rejti: Pusztafi, a költő, nem került azon éj
3824    18|                  lett? Őt is elsöpörte-e a harci vihar? Valahol megölték
3825    18|               megnevezve. Talán elfogták a muszkák, s magukkal vitték,
3826    18|              történetet.~Hanem hát azért a gyászhírt szabad volt bizonyosnak
3827    18|                  mennyire meg volt hatva a veszteség érzetétől, azt
3828    18|                  miszerint Holdváry mama a helybeli szabójának felmondott,
3829    18|                  oly ügyetlen volt, hogy a gyászruhákat fekete atlasz-szalagokkal
3830    18|               tudnia kellett volna, hogy a fekete atlasz csak háromnegyedrész
3831    18|              Szerafinnek igen jól illett a fekete özvegyi mez; az eleven
3832    18|               érdekessé tudja varázsolni a provizórius szomorúság.~
3833    18|              hozzá, ha eltitkolnók, hogy a szép asszony szenvedett.
3834    18|     szívszakadásban, ne élne tovább ezen a világon, melyben senkit
3835    18|                többé.~Csakhogy különböző a betegségek természete. Ugyanaz
3836    18|           betegségek természete. Ugyanaz a fájdalom, ami annál a másik
3837    18|            Ugyanaz a fájdalom, ami annál a másik asszonynál idült betegséggé
3838    18|                kigyógyulhat-e?~Erre csak a kérdező orvosnak felelnének
3839    18|                utána kellett volna járni a férj halálának, s megvárni,
3840    18|          megvárni, míg végképp elhangzik a halálharang utolsó kondulásának
3841    18|               ringása, azután kezdeni rá a nászzenét. Olyan vakmerők
3842    18|            kedvétől pedig jó volt félni.~A régi baráti körök tehát
3843    18|       feltalálták egymást: Blumné megint a várban lakott, megint Perflexnének
3844    18|            többször egyedül is.~Ott benn a várban igen szép séták esnek;
3845    18|            várban igen szép séták esnek; a bombamentes kazamaták teteje
3846    18|            mulatóka van felállítva; ezen a gyepes magaslaton sokat
3847    18|              csevegő barátnéjával, abban a kínai mulatókában sokat
3848    18|                  egyik sem gondolt, hogy a szép zöld pázsit alatt,
3849    18|             mindenféle emberek néznek ki a távol napfény után, s ezek
3850    18|                nagyon jól hallják, mikor a fejük fölött olyan jóízűen
3851    18|          lisztneműek számára, néha aztán a sáncfoglyokat is itt tartják,
3852    18|                  itt tartják, s ilyenkor a lőrések külső nyílását,
3853    18|                  lőrések külső nyílását, a belső kettős keresztvason
3854    18|                 gyakran sétált Blumnéval a szép áprilisi verőfényen
3855    18|                 szép áprilisi verőfényen a rácsos lőrések előtt; az
3856    18|              szóltak nekik, látták, hogy a házhoz tartozandók.~Egy
3857    18|               ismét nagyon jó kedve volt a két asszonyságnak.~Szerafin
3858    18|                Blumné efölött tréfált.~– A pálmák, hiába, mindenütt
3859    18|             Bizony, ha Volozov úgy állja a tüzet férfiak ellenében
3860    18|               férfiak ellenében is, mint a nők előtt, akkor nem tudom,
3861    18|             akkor nem tudom, hogy jutott a Vlagyimir-rendhez?~– A herceg
3862    18|            jutott a Vlagyimir-rendhez?~– A herceg egészen itt veszett.
3863    18|               rágalmaz.~– Miért?~– Annak a jele, hogy védelmezi magát
3864    18|                 Óh, ha! Az Fertőy dolga, a feleségét férfiak ellen
3865    18|            hercegek ellenében azt tartja a törökökkel, hogy „egyedül
3866    18|                 oltalom”.~– Ne rágalmazd a férjemet, kérlek – szólt
3867    18|            kérlek – szólt Szerafin azzal a hamiskás komolysággal, mely
3868    18|                 ember.~– Ah, az nem áll; a herceg mindig Fertőyt keresi.~–
3869    18|              mindig tégedet.~– Ejh! hogy a te rossz nyelvednek ezúttal
3870    18|              csak Varsóig.~– Mit tesz az a „csak”?~– Azt teszi, hogy
3871    18|                azt tartotta, hogy ez már a határa annak, amit tréfának
3872    18|              hangos nevetéssel ütötte el a dolgot. E percben ismét
3873    18|                Nézd, milyen hamisak ezek a rabok – szólt Blumné, más
3874    18|             Blumné, más tárgyra fordítva a beszédet –, hogy dugja ki
3875    18|                  valamelyik az ujját ott a sodrony között.~Szerafin
3876    18|            kidugott ujj látszott mozogni a rostélyon kívül.~– Ha az
3877    18|                  Ha az őr meglátná, majd a körmére koppantana – jegyzé
3878    18|                Szokták. Többször láttam. A férjem azt mondja, azért
3879    18|             teszik, hogy figyelmeztessék a járókelőket, hogy ott foglyok
3880    18|               pár forintost dug be nekik a rácson, mikor a katona nem
3881    18|                 be nekik a rácson, mikor a katona nem látja.~– Talán
3882    18|                tetted már?~– Nem biz én. A pénz, tudod, nálam nemigen
3883    18|             odamegyek.~– Azt ne tedd. Ha a várparancsnok megtudja,
3884    18|                 ismer; valami ismerősünk a „múlt” tavaszról.~A két
3885    18|           ismerősünk a „múlt” tavaszról.~A két nő ennél a szónál összenézett,
3886    18|                tavaszról.~A két nő ennél a szónál összenézett, s most
3887    18|                 hogy ne adjon be valamit a rostélyon. Úgy egy kis öt
3888    18|                 bokrétát nyújtott valaha a két hölgy közül valamelyiknek,
3889    18|                éppen azt várták meg, míg a fegyveres őr ismét elhalad,
3890    18|              hogy az az egy ujj előtűnik a rács közül.~Egyszer aztán
3891    18|        hátramaradt, míg Blumné folytatta a sétát az őr mögött, hogy
3892    18|              sétát az őr mögött, hogy az a ruhasuhogásról azt higgye,
3893    18|                  azt higgye, mintha mind a ketten nyomában járnának,
3894    18|              Szerafin hirtelen odasuhant a vasrácsos ablakhoz.~A pénzjegyet
3895    18|          odasuhant a vasrácsos ablakhoz.~A pénzjegyet összegöngyölítve
3896    18|                  hirtelen be fogja dugni a sodrony rostalyukai között.~
3897    18|              sodrony rostalyukai között.~A félig kidugott ujj a hölgy
3898    18|             között.~A félig kidugott ujj a hölgy közeledtére egész
3899    18|                  hölgy közeledtére egész a harmadik ízig előtűnt a
3900    18|                  a harmadik ízig előtűnt a rostély közül, s azon a
3901    18|                  a rostély közül, s azon a harmadik ízen meglátta Szerafin
3902    18|              Szerafin azt az opálgyűrűt, a természetes kereszttel közepén,
3903    19|                          Kié volt hát az a gyűrű?~Ha Szerafin akkor,
3904    19|                üldöző gondolatok, amiket a felkeléstől a lefekvésig
3905    19|         gondolatok, amiket a felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani;
3906    19|          rendszer nélküli kínzásaikat, s a lélek nem menekülhet előlük
3907    19|                Pusztafi azon napon, hogy a mocsárból kimenekült, véletlenül
3908    19|                 határőrre bukkant, midőn a havasokon keresztül akart
3909    19|                  már ott, tulajdonképpen a vár első átadásakor, s a
3910    19|                 a vár első átadásakor, s a helyiségekkel jól ismeretes
3911    19|     helyiségekkel jól ismeretes volt.~Az a helyiség, amelybe került,
3912    19|                iroda szorult bele, annak a szemetje látszott a szögletekben
3913    19|                annak a szemetje látszott a szögletekben felhalmozva
3914    19|             gyűrt papírrakás mivoltában.~A szoba minden szegletében
3915    19|               szokásosak ilyen helyeken; a patkányok lyukai.~A szalonna-korszak
3916    19|            helyeken; a patkányok lyukai.~A szalonna-korszak idejében
3917    19|                szalonna-korszak idejében a patkányoknak persze jó dolguk
3918    19|      patkányoknak persze jó dolguk volt. A papiros-korszakban ezt aztán
3919    19|                amennyit éppen kaphatott.~A bútorzat állt egy asztalból,
3920    19|                  s még hozott is valamit a lábán, el volt fáradva,
3921    19|                 fáradva, s rögtön ledűlt a tábori ágyra.~Hanem ott
3922    19|              rögtön nekiállt egy patkány a lábbelijének, s kezdte róla
3923    19|              lábbelijének, s kezdte róla a talpat lefejtegetni. Ígérkezett
3924    19|               miután az asztalon feküdt, a gyertyát a szalmaszékre
3925    19|              asztalon feküdt, a gyertyát a szalmaszékre kellett letennie.~
3926    19|              letennie.~Onnan aztán azzal a nyugalommal nézte, hogy
3927    19|          ismernek, akik már voltak abban a helyzetben, hogy mindent
3928    19|              vehetne még rajtuk valamit.~A zörgés, motozás a papiroshalomban,
3929    19|               valamit.~A zörgés, motozás a papiroshalomban, az aprózott
3930    19|                 az aprózott futó léptek, a visítás, cincogás a szögletekben,
3931    19|              léptek, a visítás, cincogás a szögletekben, a kaparás
3932    19|                 cincogás a szögletekben, a kaparás a falon, az asztallábak
3933    19|                  szögletekben, a kaparás a falon, az asztallábak dühös
3934    19|           növekedő mérvben jelenté, hogy a mélyben lakók nincsenek
3935    19|              lakók nincsenek megelégedve a változással.~Pusztafi hagyta
3936    19|               egy kihízott őspatkány azt a mesterkedést követte el,
3937    19|            mesterkedést követte el, hogy a szalmaszék lábán felmászott,
3938    19|           szalmaszék lábán felmászott, s a szék karjára leült, és onnan
3939    19|                  volna, hanem mert abban a véleményben volt, hogy milyen
3940    19|                  volna ahelyett, hogy ez a gyertya itt csak haszontalan
3941    19|                hogyan hozzányúlni, mikor a gyertya ég?~A patkány leszállt
3942    19|         hozzányúlni, mikor a gyertya ég?~A patkány leszállt a szék
3943    19|           gyertya ég?~A patkány leszállt a szék karjáról, körülszaglászta
3944    19|                karjáról, körülszaglászta a gyertyát, felnyalogatta
3945    19|                  gyertyát, felnyalogatta a tartórul a faggyúpettyeket.
3946    19|                 felnyalogatta a tartórul a faggyúpettyeket. Vágyait
3947    19|         megerősíté. Felágaskodott hozzá; a lángnál elpörzsölte a bajuszát,
3948    19|             hozzá; a lángnál elpörzsölte a bajuszát, meg a szemöldökét.
3949    19|              elpörzsölte a bajuszát, meg a szemöldökét. Azon aztán
3950    19|              tartóstól együtt lerántotta a székről a földre, s iramodott
3951    19|              együtt lerántotta a székről a földre, s iramodott vele,
3952    19|                  dacára az égő kanócnak, a szeglet felé.~Pusztafi mindezt
3953    19|             flegmájával nézte csendesen.~A patkány belevitte az égő
3954    19|                belevitte az égő gyertyát a papírhalmazba; a papiros
3955    19|                gyertyát a papírhalmazba; a papiros meggyúlt. Pusztafinak
3956    19|            Pusztafinak ott volt mellette a korsó tele vízzel – a kezét
3957    19|           mellette a korsó tele vízzel – a kezét sem mozdította utána.
3958    19|                  gyullad meg apródonként a papírhalmaz, arról a tábori
3959    19|         apródonként a papírhalmaz, arról a tábori ágy, arról aztán
3960    19|             tábori ágy, arról aztán majd a többi.~Hanem amint a füst
3961    19|                majd a többi.~Hanem amint a füst kezdett kitódulni az
3962    19|                  Miért nem oltotta ön el a tüzet? – kérdé a porkoláb.~–
3963    19|           oltotta ön el a tüzet? – kérdé a porkoláb.~– Az nem az én
3964    19|                     Az nem az én gondom.~A porkoláb fejet csóvált,
3965    19|                 hátra, hogy takarítsa ki a szobából azt a sok papírlomot.~
3966    19|              takarítsa ki a szobából azt a sok papírlomot.~Az ordináncot
3967    19|                   csinált virágot viselt a lapos kék sipkája mellett.~
3968    19|             mellett.~Vencel azalatt, míg a pörkölt hulladékot takarította,
3969    19|                  kis jókedvet csináljon.~A gassenhauer tartalma ilyenforma
3970    19|           ilyenforma volt: „Engem megver a bor, én megverem a kocsmárost,
3971    19|                megver a bor, én megverem a kocsmárost, a kocsmáros
3972    19|                én megverem a kocsmárost, a kocsmáros megveri a feleségét.
3973    19|          kocsmárost, a kocsmáros megveri a feleségét. Didldumdáj. A
3974    19|                 a feleségét. Didldumdáj. A kocsmárosné szeret engem,
3975    19|                szeret engem, én szeretem a bort, a bor meg szereti
3976    19|               engem, én szeretem a bort, a bor meg szereti a kocsmárost.
3977    19|                  bort, a bor meg szereti a kocsmárost. Didldáj.”~Háromszor
3978    19|             legalább úgy mosolygott arra a mogorva emberre ott az asztalon.~–
3979    19|                 két kezét vánkosul rakva a tarkója alá. – Te ugyebár
3980    19|           ugyebár valósággal is szereted a bort?~– Csak volna.~– Én
3981    19|                  sem lesz semmi kára. Az a szép asszony K…ban lakik;
3982    19|                szép asszony K…ban lakik; a férje elesett a csatában;
3983    19|               ban lakik; a férje elesett a csatában; azt kellene neki
3984    19|               tenni. Hát aztán hol volna a borravaló?~– Nálam bizony
3985    19|                 Nem lopni, csak felvenni a föld alól, ahol el vannak
3986    19|                   adj egy szeletet abból a sok rossz papírból.~Vencel
3987    19|                El.~– No hát tedd fel ezt a postára, s a címre küldd
3988    19|                tedd fel ezt a postára, s a címre küldd el.~– Jó. Hisz
3989    19|                  hát láss jutalmad után. A borokat palackokban mi ástuk
3990    19|                  palackokban mi ástuk el a II. kazamata alatti pincének
3991    19|              tanyáztunk.~– Hisz ez éppen a II. kazamata.~– Nem tudtam.
3992    19|               tudtam. Tehát ide figyelj. A lépcső mellett mindjárt,
3993    19|                két hosszú ászokfa. Amint a külsőt felemeled, annak
3994    19|              festve egy karika. Ott azon a helyen kezdd el a földet
3995    19|               Ott azon a helyen kezdd el a földet felvájni. Majd nemsokára
3996    19|               vékony lánc jön fel utána; a vékony lánc – egy vastagabb
3997    19|                  alatt megtalálod azokat a jó borokat és pálinkákat,
3998    19|                  Hanem hát elébb add fel a postára azt a kis izenetet.~–
3999    19|              elébb add fel a postára azt a kis izenetet.~– Feladom
4000    19|               Vencel, hogy elébb járj el a postára, azután igyekezzél