Fejezet

4001    19|              igen szépen, hagyd utoljára a borkeresést.~– Jól van,
4002    19|                 ezalatt összetakarította a papírszemetet, s kiseperte
4003    19|                  az ajtón.~– Hová tegyem a gyertyát, hogy megint el
4004    19|                 hogy megint el ne vigyék a patkányok?~– Csak vidd ki
4005    19|                 aludni fogok.~– De az ám a rend, hogy idebenn gyertyának
4006    19|                 égni.~– Hát akkor akaszd a kilincsre. Jó éjszakát.~
4007    19|               Pusztafi behunyta szemeit, a víg fickó végig énekelt
4008    19|                  víg fickó végig énekelt a folyosón: „Engem szeret
4009    19|                  folyosón: „Engem szeret a kocsmárosnő, én szeretem
4010    19|                 kocsmárosnő, én szeretem a bort, a bor meg szereti
4011    19|         kocsmárosnő, én szeretem a bort, a bor meg szereti a kocsmárost.” (
4012    19|                  bort, a bor meg szereti a kocsmárost.” (Hogy miért
4013    19|        kocsmárost.” (Hogy miért szerette a bor a kocsmárost, annak
4014    19|                Hogy miért szerette a bor a kocsmárost, annak bizony
4015    19|                  gyakorlatilag fogja fel a kérdést, csakugyan elébbvaló
4016    19|             kérdést, csakugyan elébbvaló a teendők sorozatában a borok
4017    19|          elébbvaló a teendők sorozatában a borok felfedezése, mint
4018    19|                izenetnek postára vitele. A rossz hírnek szabad egy
4019    19|               szabad egy éjszakát késni, a jó bornak pedig kár csak
4020    19|                 az az egy nehézsége volt a kivitelben, hogy ahhoz a
4021    19|                 a kivitelben, hogy ahhoz a pincéhez neki nem volt bejárása,
4022    19|              alatt állt, ki ott tartotta a lisztet.~Nem volt tehát
4023    19|                tehát más expediens, mint a kijáró sütőlegény ismeretségét
4024    19|                   azzal őszintén közölni a titkot, megtartva a helyiség
4025    19|              közölni a titkot, megtartva a helyiség leírását rejtélynek,
4026    19|          helyiség leírását rejtélynek, s a közös zsákmányt megfelezni
4027    19|                  Úgy tett tehát.~Hubert, a sütőlegény, igen kapacitálható
4028    19|                 kapacitálható ifjú volt; a pince azon osztályának kulcsa
4029    19|            osztályának kulcsa nála állt; a takarodó után a két reményteljes
4030    19|               nála állt; a takarodó után a két reményteljes fiatalember
4031    19|         reményteljes fiatalember leosont a kazamata alatti pince lépcsőin,
4032    19|               akadálytalanul megérkezett a Pusztafi által leírt helyre.~
4033    19|                első ászokfát fölemelték, a veres jegyre csakugyan ráakadtak;
4034    19|          tűzhelyi vaslapockával elkezdék a földet félrehárítani azon
4035    19|                földet félrehárítani azon a helyen, s csakhamar ráakadtak
4036    19|            helyen, s csakhamar ráakadtak a megígért rézgombra is.~A
4037    19|                 a megígért rézgombra is.~A gomb fülén ott volt a vékony
4038    19|                is.~A gomb fülén ott volt a vékony lánc, a vékony lánc
4039    19|                  ott volt a vékony lánc, a vékony lánc felhúzta a vastag
4040    19|                   a vékony lánc felhúzta a vastag láncot, s amint abba
4041    19|                 négyszöglábnyi lehetett.~A látvány felülmúlta a várakozást.
4042    19|           lehetett.~A látvány felülmúlta a várakozást. Egy üreg nyílt
4043    19|                 alakú boros palackokkal.~A legelsőnek, melyet kiemelének,
4044    19|            Bezzeg nem olyan bor, amelyik a kocsmárost szereti; ezzel
4045    19|                  amennyi magunknak elég, a többit pedig takarjuk le
4046    19|                 indítványt.~Az volt csak a kérdés, hogy mit válogassanak
4047    19|                hogy mit válogassanak ki. A megkezdett muskotályhoz
4048    19|             derekú ménesi, villogó, mint a gránát. Következett a válogatás,
4049    19|               mint a gránát. Következett a válogatás, a mindenféle
4050    19|                 Következett a válogatás, a mindenféle égetett szeszekből.
4051    19|           mindenféle égetett szeszekből. A választás egy fekete üvegű
4052    19|                Amint Vencel adogatná fel a palackokat egyenként Hubertnek,
4053    19|                 borított üveg nyaka akad a kezébe, melyet amint fölemelt,
4054    19|          hirtelen visszabocsátott megint a helyére.~Az a palack, mely
4055    19|     visszabocsátott megint a helyére.~Az a palack, mely különben nem
4056    19|            fontot akar nyomni, nem lehet a világon.”~„Ekkora súllyal
4057    19|             bírni, mint az arany.”~„Ebbe a palackba arany van eltéve.”~„
4058    19|             lehet már érteni, miért volt a többi is ilyen nagy gonddal
4059    19|                  elrejtve.”~„Hanem ennek a palacknak a tartalmát csakugyan
4060    19|                  Hanem ennek a palacknak a tartalmát csakugyan nagy
4061    19|             Huberttal megosztani, miután a szerződés úgysem szól egyébre,
4062    19|              bajtársának, hogy elég lesz a kiszedett palackok száma
4063    19|              majd Vencel magára vállalja a rejtekajtó helyretevését,
4064    19|           betakarását. Addig ő rejtse el a palackokat a felső bolt
4065    19|                 ő rejtse el a palackokat a felső bolt alatti dercés
4066    19|                alá rejté, s felballagott a pince lépcsőin.~Mikor a
4067    19|                  a pince lépcsőin.~Mikor a pinceajtót betette maga
4068    19|               Vencel megvárta elébb, míg a nagy dercés láda nyikorgását
4069    19|               hallja, s csak akkor nyúlt a rejtélyes tartalmú palack
4070    19|            tartalmú palack után.~Hogy ez a vártatás Hubertre nézve
4071    19|               nagyon okosan történt, azt a következmény majd mindjárt
4072    19|                 mindjárt igazolni fogja.~A nehéz palack átlátszatlan
4073    19|                minden földi anyag között a legtöbb súllyal bír; ez
4074    19|                hogy hirtelen hozzájusson a tartalmához; megfogja majd
4075    19|                  megfogja majd az üveget a nyakánál, hozzáüti a csizmája
4076    19|              üveget a nyakánál, hozzáüti a csizmája sarkához, az kétfelé
4077    19|                eltörött, tartalma elment a föld alá.~Hogy milyen őrült
4078    19|            vakmerőséget gondola ki ezzel a fiatalember, azt a következő
4079    19|                 ezzel a fiatalember, azt a következő perc bebizonyítá.~
4080    19|                  volnának az iránt, hogy a durr-higannyal mennyire
4081    19|                  röviden elmondjuk, hogy a durr-higany azon szer, mellyel
4082    19|           durr-higany azon szer, mellyel a gyutacsokat készítik; az
4083    19|                 gyutacsokat készítik; az a fehérsárgás por, mely azon
4084    19|           fenekén szokott lenni, amikkel a lőfegyvereket elsütik. Ez
4085    19|                lőfegyvereket elsütik. Ez a vegytani készítmény általában
4086    19|               készítmény általában azzal a szokással bír, hogy legkisebb
4087    19|              legkisebb ütésre, néha csak a papírról leseprő toll zsúrlására
4088    19|                ki azon pillanatban, hogy a lelt palackokat a derce
4089    19|                   hogy a lelt palackokat a derce közé bedugdosta, egy
4090    19|             pukkanás által álló helyéből a dercés ládába vágatott,
4091    19|          vágatott, onnan ládástul együtt a levegőbe felrepült, s hüvelyestül
4092    19|          felrepült, s hüvelyestül együtt a Maros túlsó partjára esett
4093    19|               esett le. Szerencséje volt a tömérdek korpa, mely megőrizte
4094    19|         agyonzúzza magát. Ott rátaláltak a lelt palackokkal egyben.~
4095    19|                annak az utolsó palacknak a hatása rettenetes volt!~
4096    19|              volt!~Tizenegy szoba repült a levegőbe. A várparancsnok,
4097    19|                 szoba repült a levegőbe. A várparancsnok, ki a lobbanásra
4098    19|            levegőbe. A várparancsnok, ki a lobbanásra szobája ajtaján
4099    19|                 ott halálra zúzta magát, a kazamaták fel voltak dúlva,
4100    19|              kazamaták fel voltak dúlva, a sáncok összeszaggatva; ezer
4101    19|             kövekkel, téglákkal.~Vencelt a pince falán lelték meg.
4102    19|           menekült meg. Őt is felvetette a robbanás, de nem messze
4103    19|             fogollyal együtt.~Így jutott a k…i kazamatákba.~Ő volt
4104    19|               válaszul azt is nyerheti: „A gyűrű viselője első, korán
4105    20|                  naponként fellátogatott a várba; megtudta, nem hoztak-e
4106    20|          kívánalmaikban egyik hivataltól a másikhoz, porkolábtól a
4107    20|                  a másikhoz, porkolábtól a várparancsnokig; mindenkinél
4108    20|              volt. Az egyik fogolynak az a kívánsága volt, hogy olvashasson,
4109    20|                  adjanak neki könyveket; a másik többször óhajtott
4110    20|                levegőn járni. Némelyiket a felesége kívánta meglátogatni,
4111    20|        beküldetni, kinek meg nedves volt a szállása; ezeknek a megbízásait
4112    20|                 volt a szállása; ezeknek a megbízásait ő mind rendre
4113    20|                  egyes embernek elmondta a velük érintkező felügyelő
4114    20|      összeköttetéseit, jellemét; mindent a legjobb oldalról fogva fel,
4115    20|          kieszközölhette, hogy beszélhet a feleségével, vagy olvashat
4116    20|                kap.~Már úgy is csúfolták a szegény öreget, hogy „a
4117    20|                  a szegény öreget, hogy „a rabok apja”. Délben, este
4118    20|               pedig, mikor hazafelé ment a várból, rendesen bekocogtatott
4119    20|         nagyasszonyom? Ne sírjon mindig. A fiának még semmi baja.~Az
4120    20|      elbeszélgettek, rendesen ugyanerről a tárgyról. Kolbay biztosítá
4121    20|               tárgyról. Kolbay biztosítá a kegyes özvegyet, hogy Bélának
4122    20|                 hátha meghalt? – ez volt a jó asszonyság legnagyobb
4123    20|              bujdosó embernek.~– De hogy a felesége sem ír.~– Az pedig
4124    20|          személyesen érte menni, magának a nevét aláírni; száz emberrel
4125    20|              Erre aztán nagyot köszörült a torkán Kolbay, s nem mondott
4126    20|                   hanem odább ment.~S ez a beszéd másnap is így folyt,
4127    20|              folyt, mindennap ugyanarról a tárgyról, s mindennap veresebbre
4128    20|              látták az utcán végigsietni a hadastyánt. Úgy tetszék,
4129    20|                  mely előtte döcögött, s a hepehupás kövezeten egy
4130    20|                  is foghatta el hamarább a szekeret, mint mikor az
4131    20|                 az udvaron megállapodva, a szekér gazdája, Kapor uram,
4132    20|                Kapor uram, elkezdé arról a rőzsekötegeket lehajigálni.~
4133    20|          lehajigálni.~Kolbay odatopogott a szekérhez, s belekapaszkodott
4134    20|            szekérhez, s belekapaszkodott a lőcsbe, mintha nem akarná
4135    20|                Hányja le hirtelen azokat a rőzséket, s aztán vigyen
4136    20|              isten – felelt András gazda a nem is mondott „jó nap”-
4137    20|                   s egykedvűen hányta le a rőzsekévéket. – De bizony
4138    20|                  egyet kellene fordulnom a szigetbe a nagyasszonynak.~–
4139    20|             kellene fordulnom a szigetbe a nagyasszonynak.~– Azt hagyja
4140    20|               kívánt szerencsés jó napot a hadastyánnak az oszlopos
4141    20|                  meg?~– Hát képzelje azt a hallatlan vakmerőséget.
4142    20|            hangon Lávayné, egy percre az a gondolatja támadt, hogy
4143    20|                    De hinné-e valaki azt a botor merészséget. Éppen
4144    20|                  merészséget. Éppen ebbe a városba merni jönni! Fénnyes
4145    20|             merni jönni! Fénnyes nappal! A maga tulajdon ábrázatával!
4146    20|                   Hát kit mást, mint azt a gézengúz Bárzsingot; aki
4147    20|          Bárzsingot; aki tavaly itt ezen a helyen, itt éppen ezen az
4148    20|                Utána megyek, és elcsípem a gézengúzt.~– Az őrnagy úr
4149    20|                   magam is elősegítettem a menekülésben a szegény szerencsétlen
4150    20|             elősegítettem a menekülésben a szegény szerencsétlen elbukottakat;
4151    20|               fog érte; de tartozom vele a bennem levő ördögnek; annak
4152    20|           Kóstolja meg ő, hogy milyen az a kurta vas! Kapor uram! Siessen
4153    20|              Kapor uram! Siessen azokkal a kévékkel, megyünk embervadászni!~
4154    20|                hogy mit hoz vissza ebből a hajtásból a haragos vadász.~
4155    20|                 vissza ebből a hajtásból a haragos vadász.~Kolbay még
4156    20|                  míg Kapor uram hazamegy a szekerével, pedig annak
4157    20|             annak sokfele baja volt még; a tarisznyát is el kellett
4158    20|             tudja az ember, meddig tart; a gubája is jó volna, ha itt
4159    20|                ülést is kellene csinálni a saroglyában, mert így csak
4160    20|             ülhet fel bele valaki, ahogy a rőzsét hozta a szekéren.~–
4161    20|             valaki, ahogy a rőzsét hozta a szekéren.~– Nem, nem; egy
4162    20|                kéve zsúpra, azt pedig ád a nagyasszony.~– Nem adok
4163    20|              tudom legjobban, hogy ki az a Bárzsing. Ellenségem nekem
4164    20|           Bárzsing. Ellenségem nekem is, a fiamnak is, de azt én nem
4165    20|                  visszaharagszik – monda a jó öreg asszonyság, s igazán
4166    20|                  mégis elmegyek. Felülök a kocsis mellé a deszkára.~–
4167    20|                   Felülök a kocsis mellé a deszkára.~– Ne menjen drága
4168    20|                 nem lesz istenáldás ezen a jártán; valami éri az úton.
4169    20|              indulatosan felkapaszkodott a ferhécen keresztül az első
4170    20|                  pedig hajtatott sebesen a hídig; mely merényletnek
4171    20|              kövezet minőségét, amit még a bombák is felszaggattak,
4172    20|                szál pucér deszkán ülve s a lőcsbe kapaszkodva.~– Csak
4173    20|                 kend hajtson sebesebben!~A hídnál kérdezősködni kezde
4174    20|               hídnál kérdezősködni kezde a vámosoktól, nem láttak-e
4175    20|         Félórával ezelőtt hajtatott arra a véki puszta felé.~Fél óra!
4176    20|                 Csak sebesen előre!~Ahol a Zsitva-hídnál lekanyarodik
4177    20|              felé, egy pár ács dolgozott a hídkarfákat javítva; azokat
4178    20|                 negyed óra előtt ment át a hídon.~Tehát már egy negyed
4179    20|             negyed órával közelebb volna a háta mögött.~Tovább a Zsitva
4180    20|              volna a háta mögött.~Tovább a Zsitva rekesztéseinél halászokkal
4181    20|                  azokat is interpellálta a zöld bricska és tartalma
4182    20|              előtt hajtatott ezen; ha az a fűzfás ott nem volna, meglátszanék,
4183    20|                 Sarkában vagyunk; fogjuk a gallérját. No, ezt nem adom
4184    20|                 menekül meg tőlem.~Amint a fűzfásból kiértek, már meglátszott
4185    20|                 kiértek, már meglátszott a közelben a kis telep, melyen
4186    20|               már meglátszott a közelben a kis telep, melyen Magyarország
4187    20|           haszonbére abból állt, hogy az a becsületes tót ember, aki
4188    20|        szívogatott, s elosztogatott.~Ezt a szívélyes patriarkális viszonyt
4189    20|               ugyan egy kissé megrigázta a dolgok újabb rende; mint
4190    20|                mint sokan érteni fogják, a haszonbért bizonyos epochán
4191    20|               nem lehete többé kiadni, s a haszonbér készpénzül behajtása
4192    20|          kilátásban.~Kolbay valahányszor a véki birtokára gondolt,
4193    20|          kedvetlen hangulatba hozta vele a kedélyét.~Tehát amint a
4194    20|                  a kedélyét.~Tehát amint a sokszor emlegetett helységbe
4195    20|                szekerén, szemközt jön rá a kerülő. Azt megállítja.
4196    20|                   Azt megállítja. Persze a sokat emlegetett zöld bricska
4197    20|                  emlegetett zöld bricska a kérdés.~– Itt van, pán velkomozsnye:
4198    20|               Itt van, pán velkomozsnye: a bíró háza előtt áll éppen.~–
4199    20|                Hát magukkal parancsolták a bírót, meg két esküdtet,
4200    20|                két esküdtet, s egyenesen a pán velkomozsnye földeire
4201    20|             csinálnak ott?~– Megkövetem: a földet eszik.~– Bolond kend?~–
4202    20|               kérem alássan. Láttam jól; a nyelvük hegyére veszik a
4203    20|                 a nyelvük hegyére veszik a földet, megforgatják a szájukban,
4204    20|            veszik a földet, megforgatják a szájukban, s aztán megint
4205    20|             Valami babona lesz az: talán a földi bolhát űzik el, hogy
4206    20|                  űzik el, hogy ne menjen a dohányra.~– Ez az ember
4207    20|                 hozhatta Bárzsingot erre a helyre?~Amint a faluházához
4208    20|          Bárzsingot erre a helyre?~Amint a faluházához ért, csudálkozva
4209    20|             csudálkozva tapasztalá, hogy a zöld bricska már visszafelé
4210    20|             tovább menekülni.~Kolbay még a köszvényt is elfelejté térdeiben,
4211    20|        iparkodott mentül előbb leszállni a szekérről. Egy pár szájtátó
4212    20|                  pár szájtátó ember volt a faluháza előtt, egyet felszólított,
4213    20|                  emberek után, akik ezen a kocsin jöttek.~Egypár bűzös
4214    20|               Bárzsing uram!~Bárzsing úr a véletlen betoppanás által
4215    20|                 én itt vagyok?~– Egészen a propos tetszik érkezni.
4216    20|              öregurat annyira kivette ez a váratlan riposzt a sodrából,
4217    20|            kivette ez a váratlan riposzt a sodrából, hogy nem tudott
4218    20|                Igen, igen – bizonyítá az a másik úr. – Hibásan tetszett
4219    20|             másik úr. – Hibásan tetszett a bevallást intézni; harmadik
4220    20|              harmadik osztályban vallván a birtokát, s ehhez vallották
4221    20|                 s ehhez vallották azután a többi tulajdonosok is a
4222    20|                  a többi tulajdonosok is a magukét.~Azután megint Bárzsing
4223    20|                 megint Bárzsing vette át a szót.~– Pedig ez hát dohánytermesztő
4224    20|                  kerti föld.~Arra megint a másik úr folytatta.~– Mert
4225    20|                termékeny homok.~– Aminek a jövedelmi átlaga évenként
4226    20|            gondolkodott, hogy hiszen nem a dohányföldemnek a minéműségét
4227    20|             hiszen nem a dohányföldemnek a minéműségét megtudni vágtattam
4228    20|                     riadt rá Bárzsingra, a mutatóujja hegyével megbökve
4229    20|             mutatóujja hegyével megbökve a jeles ifjú vállát, amitől
4230    20|               kérem – sietett felelni az a másik úr –, Bárzsing úr
4231    20|                 csak elámult.~Hiszen még a cserebogárnak is két esztendő
4232    20|        pozitúrába téve magát s két kezét a pantalon zsebébe, s egyet-egyet
4233    20|                  s egyet-egyet emelkedve a sarkán. – Én tudom, minő
4234    20|                 megfeledkezni; de amidőn a státus érdekei kívánják,
4235    20|                  bocsátanom.~Most megint a másik úr szólt. Ennek már
4236    20|                 már nem voltak ismeretei a hadastyán korábbi érdemeiről,
4237    20|            változatokban forgatta ellene a fegyvert.~– Hja, mert azt „
4238    20|              hogy sok kicsinyből lesznek a milliók; ha minden ember
4239    20|                ha minden ember eltagadja a birtokát egy osztállyal
4240    20|                  birtokát egy osztállyal a valódinál hátrább, abból
4241    20|                 által vagyunk kötelezve.~A másik úr szólt:~– Különben
4242    20|                 vagyok megjegyezni, hogy a fassió benyújtmányi ívén
4243    20|               tévedésből írt bevallásába a valóságtól eltérő adatokat.~
4244    20|                  eltérő adatokat.~Megint a másik szólt:~– Ámbátor az
4245    20|   alattomossággal kell találkoznunk ezen a téren, hogy nem csoda, ha
4246    20|                meghiúsítására törekvést, a hatósági közegek szántszándékos
4247    20|    félrevezetését, mint mennyit jelenleg a magyar népben, de kivált
4248    20|                 magyar népben, de kivált a volt kiváltságolt osztálynál
4249    20|                    sietett közbekiáltani a másik úr –, akik különben
4250    20|                De nem! – szólt Bárzsing, a másikat csitítva. – Én az
4251    20|                 lojális? – tréfálózék az a másik úr.~– Aki minden bizonnyal
4252    20|                 kész hűséggel iparkodand a támasztott hibát helyrehozni.~–
4253    20|                hagyta magát egyik kézből a másikba dobatni. Csak hallgatta,
4254    20|                   alattomos rászedéssel, a közjó megrövidítésével,
4255    20|            sokszor eszébe. „Megmondta az a kriminális asszony, hogy
4256    20|        üdvözölnék, s járnak végtül végig a földeken; felmarkolva, megszaglászva,
4257    20|               megszaglászva, megkóstolva a porondot; hogy veszik jegyzőkönyvbe
4258    20|                hogy veszik jegyzőkönyvbe a parasztok beszédeit, hogy
4259    20|                 rész televény lehet ezen a földön, melyet hetvenhét
4260    20|               jött; és akik között ő már a legutolsó.~És akkor még
4261    20|              régen meghalt, rég kimaradt a századból; csakhogy elfeledte
4262    20|            hússal és vérrel.~Hanem ettől a naptól fogva nem ment fel
4263    20|                fogva nem ment fel többet a várba.~
4264    21|                Dolnay bárónő egyike volt a legünnepeltebb honleányoknak.
4265    21|         legünnepeltebb honleányoknak. Ez a szó sem régi eredetű; hajdanában
4266    21|                 régi eredetű; hajdanában a honfiak elvégezték a haza
4267    21|          hajdanában a honfiak elvégezték a haza minden dolgát, most
4268    21|              vagy annyira megszaporodtak a haza viszontagságai, vagy
4269    21|                  vagy annyira elfáradtak a férfiak, hogy a leányágnak
4270    21|               elfáradtak a férfiak, hogy a leányágnak is osztozni kellett
4271    21|           leányágnak is osztozni kellett a küzdelmekben, s azt sokan
4272    21|                áron e kis faemlékeket, s a foglyok kényelmesebb ellátására
4273    21|                ilyen célokra fogyott el.~A bárónőt százan meg százan
4274    21|              muszkához ment; mert hiszen a herceg igen derék, mívelt
4275    21|                  ember volt; nem azoknak a torzonborz hetmanoknak az
4276    21|           hetmanoknak az előképe, akiket a világ minden bolond lapja
4277    21|        karikatúrában örökít, hanem éppen a szabadelvű Oroszország új
4278    21|                 aki együttműködött ugyan a magyarországi campagne-ban,
4279    21|           szimpátiákkal; hanem csupán az a kifogásom e házasság ellen,
4280    21|         kifogásom e házasság ellen, hogy a bárónő ötvenhárom, a herceg
4281    21|                hogy a bárónő ötvenhárom, a herceg pedig harminchárom
4282    21|                 hanem bőven pótolták azt a herceg szabadelvű szavai,
4283    21|               múlva férjhezmenetele után a hercegnő meghalt. Akkor
4284    21|            szerzette földet nem kötötték a család nevéhez; minden egyes
4285    21|            rendelkezhetett kénye szerint a rábízott darabjával az országnak.
4286    21|                 darabjával az országnak. A hercegnő férjének hagyományozta
4287    21|          szemrehányásképpen említem fel. A herceg, mint ezt mindenki
4288    21|                pontossággal így vannak-e a számok, azt én bizonyosan
4289    21|              parancsoljanak velem.~Tehát a hercegre nézve valódi áldozat
4290    21|                tesz húszezer holdacskát.~A birtokba iktatásnál Fertőy
4291    21|          birtokba iktatásnál Fertőy volt a végrehajtó hatalom.~Ebben
4292    21|            különösebben megjegyeznivaló.~A hercegnek még neje életében
4293    21|              életében volt két „nièce”-e a kastélyban, akik igen vidám
4294    21|              leszármazásnál fogva voltak a herceggel unokahúgaságban,
4295    21|              Moszkauba fogok utazni, ott a Kremlben előkérem a nemességi
4296    21|                  ott a Kremlben előkérem a nemességi aranykönyvet,
4297    21|               Feodora hercegkisasszonyok a Volozov hercegi családtörzzsel,
4298    21|              Feodora úrhölgyek csakugyan a herceg „niècei”.~Mind a
4299    21|                  a herceg „niècei”.~Mind a kettő hercegi szépség. Egyik
4300    21|                Olga és Feodora hercegnők a beiktatás után meglátogatták
4301    21|                úgy illett, hogy Szerafin a meghívást elfogadja, s a
4302    21|                 a meghívást elfogadja, s a látogatást visszaadja.~Íme
4303    21|            mindig együtt járt nejével, s a herceg igen nemes keblű
4304    21|                 keblű férfi volt, ki még a hatodik hónapban is borsos
4305    21|                  valódi kultuszt csinált a megboldogult emlékezetéből.~
4306    21|                  is gyakran ellátogatott a hercegi kastélyba, s hosszasabb
4307    21|                is ott felejtette nemcsak a feleségét, hanem még saját
4308    21|                hanem még saját magát is.~A herceg igen szép ember volt,
4309    21|                   s azt úgy ápolta, mint a bibliai sáfár a rábízott
4310    21|             ápolta, mint a bibliai sáfár a rábízott talentumot, aminek
4311    21|               már róla, hogy Szerafin és a herceg között valami szívbeli
4312    21|                viszony létezik, mégpedig a férj elnézésével. Pedig
4313    21|                  talán nem is volt igaz. A világ rossz nyelve megelőzi
4314    21|              nyelve megelőzi az embernek a rossz gondolatját.~Fertőyék
4315    21|                   Fertőyék sokat időztek a herceg kastélyában.~Néha
4316    21|       kastélyában.~Néha megtörtént, hogy a herceg és Fertőy elmentek
4317    21|            Szerafin nem érezte magát jól a két hercegnő társaságában;
4318    21|                 megszökött tőlük, lement a kertbe, valami regényt vitt
4319    21|                kacagva vissza nem vitték a kastélyba a szökevényt.~
4320    21|            vissza nem vitték a kastélyba a szökevényt.~Vagy pedig óraszámra
4321    21|         óraszámra elnézte, hogy dolgozik a kertész a virágágyak között;
4322    21|                  hogy dolgozik a kertész a virágágyak között; ültetgeti
4323    21|             virágágyak között; ültetgeti a rabatokat, metéli a fattyúhajtásokat,
4324    21|            ültetgeti a rabatokat, metéli a fattyúhajtásokat, s ojtogatja
4325    21|                  gonddal és figyelemmel.~A kertész is egyike volt azon
4326    21|                 azon cselédeknek, kikről a meghalt hercegnő hagyatékilag
4327    21|      hagyatékilag kikötötte, hogy azokat a szolgálatból soha elbocsátani
4328    21|              sipka, hosszú ernyővel volt a fején, s zöld blúzt viselt.~
4329    21|                kérdezgeté tőle, mi ennek a virágnak a neve, mi amazé.
4330    21|                tőle, mi ennek a virágnak a neve, mi amazé. A kertész
4331    21|               virágnak a neve, mi amazé. A kertész felelgetett neki
4332    21|              mentek, Szerafin megszólítá a kertészt.~– Hogy híják önt?~–
4333    21|                jó, szakítsa le nekem azt a halavány sárga rózsát, én
4334    21|             sárga rózsát, én félek, hogy a kezemet megszúrom.~– A sárga
4335    21|              hogy a kezemet megszúrom.~– A sárga rózsának nincs tövise.~–
4336    21|                magam.~Szerafin leszakítá a rózsát, a kertész dolgához
4337    21|             Szerafin leszakítá a rózsát, a kertész dolgához látott.~–
4338    21|                  Kedves Friedrich, ennek a „lángvirágnak” mért nincsen
4339    21|                  nem tudja, hogyan lehet a virágot ismét illatossá
4340    21|                  ide, majd én megmondom.~A kertész közelebb lépett.~–
4341    21|           Szerafin eddig németül beszélt a kertésszel, most magyarul
4342    21|            barátom, rosszul van álcázva…~A kertész ijedten tekinte
4343    21|            ráismert; az egyik én vagyok, a másik Fertőy… Ön Lávay Béla…~
4344    21|             másik Fertőy… Ön Lávay Béla…~A megszólított szoborrá merevült
4345    21|                 ez alakban, ha nem annak a szeme, aki szeret és annak
4346    21|               szeme, aki szeret és annak a szeme, aki gyűlöl?~– Jöjjön
4347    21|             elvetett minden tartózkodást a nő és lett – nő.~Megragadá
4348    21|                mely barna volt és kérges a munkától, s mielőtt az akadályozhatta
4349    21|            alacsony munkát végezni most! A földet vájni e kéznek, mely
4350    21|             asszonyom – szólt az ifjú –, a földmunka a legédesebb,
4351    21|             szólt az ifjú –, a földmunka a legédesebb, s a zöld levél
4352    21|                földmunka a legédesebb, s a zöld levél a legjobb barát.~–
4353    21|               legédesebb, s a zöld levél a legjobb barát.~– De önnek
4354    21|               önnek nem árthatott, mivel a herceg magával vitte vadászni;
4355    21|                 esküdt hitvestárssal, és a halált hordja szíve fölött.
4356    21|                Óh, nem, asszonyom; ettől a gondolattól egy istennek
4357    21|                  Gyáva emberek dolga az, a bátor küzd. Valaha engemet
4358    21|             Valaha engemet fog elérni ez a sors, mert én asszony vagyok,
4359    21|                 férfi. Adja ön nekem ezt a kést.~– Mit érdekli önt,
4360    21|            kellene jutni, hogy „én ebből a kőből gyémántot alakíthattam
4361    21|                mi nem lehet még belőlem? A bűnlajstrom még nem egész.
4362    21|             efelett lesújt, összezúz, az a gondolat, hogy van ezen
4363    21|                  gondolat, hogy van ezen a világon még egy nő, aki
4364    21|               eljátszottam. Lássa ön, ez a gondolat az, ami megöl,
4365    21|                  hanem azért, mert ebben a kastélyban rövid időn önnek
4366    21|              kastélyban rövid időn önnek a nejét rágalmazni fogják,
4367    21|                angyal. Óh, érzi-e ön azt a rettenetes kínt, hogy ezt
4368    21|               rebegé Béla, kezét nyújtva a reszkető hölgy elé.~– Lássa
4369    21|                  hogy tépném, szaggatnám a fonalakat, amik önt Judithoz
4370    21|            szorulva. Átadja-e ön már azt a kést?~Béla kivonta kebléből
4371    21|              kést?~Béla kivonta kebléből a rejtett vasat, s némán átadta
4372    21|                 enyém, se másé, ahelyett a vas és a szív közé állok.
4373    21|                  másé, ahelyett a vas és a szív közé állok. Tehetek-e
4374    21|               arcára, de midőn Juditról, a vele találkozás reményéről
4375    21|           tekintetét, akkor vágyva leste a szót Szerafin ajkairól,
4376    21|            létesíthető. Nem messze innen a hamvasi pusztán lakik egy
4377    21|               barátném, gr. Szélaknayné. A grófné özvegy; egyetlen
4378    21|          nevelőül ajánlhatnék fia mellé. A nevelőnek magyarnak kell
4379    21|            felismertem, első dolgom volt a grófnénak levelet írni,
4380    21|                  szülöttevárosának neve, a másik németre fordított
4381    21|                küldött szekéren elutazik a grófnőhöz, a szekér a faluvégi
4382    21|           szekéren elutazik a grófnőhöz, a szekér a faluvégi csárdánál
4383    21|           elutazik a grófnőhöz, a szekér a faluvégi csárdánál egész
4384    21|                 van nálam. Két nap múlva a grófné kiutazik Schweizba,
4385    21|                 azután társalkodónét fog a grófné keresni, ki őt utazásaiban
4386    21|                  ki fog tehetni róla, ha a nevelő és a társalkodóné
4387    21|             tehetni róla, ha a nevelő és a társalkodóné egymást megszeretik? –
4388    21|             folytatá Szerafin kacagva. – A grófné bizonyosan nem fogja
4389    21|           hangulatába.~– Tetszik-e önnek a terv?~Béla némán intett,
4390    21|             lásson hozzá, hogy merre van a kerékvágás!~E percben két
4391    21|                  sikolta fel Szerafin, s a rémület önfeledt rezzenetében
4392    21|              öntestével akarná megvédni.~A kívülről hangzó kettős kacaj
4393    21|              kettős kacaj tanúsítá, hogy a sikoltást odakinn is meghallották,
4394    21|               odakinn is meghallották, s a tréfa tökéletes.~A herceg
4395    21|       meghallották, s a tréfa tökéletes.~A herceg és Fertőy tértek
4396    21|                  és Fertőy tértek vissza a vadászatról, s amint az
4397    21|               üvegház felé közelítettek, a kerten és a parkon végighaladva
4398    21|                közelítettek, a kerten és a parkon végighaladva Fertőy
4399    21|           találta kilőni fegyverét, hogy a delnők hadd jöjjenek egy
4400    21|               egy kis kellemes emócióba.~A sűrű virágcsoportozattól,
4401    21|         szeretetreméltó durcával sietett a nimródok elé, s követelte,
4402    21|               követelte, hogy ki volt az a szerencsétlen, aki itt lőtt.~
4403    21|             szerencsétlen, aki itt lőtt.~A herceg elárulá, hogy Fertőy
4404    21|                     Szerencséje; mert ha a herceg tette volna, meg
4405    21|            megbocsátja? – kérdé tréfásan a herceg.~– Óh, ha azt tudom,
4406    21|                 lett volna még itt, mint a kertész, okvetlenül odaájultam
4407    21|              okvetlenül odaájultam volna a karjai közé.~(Valakinek
4408    21|             talán nem; hanem éppen annak a kertésznek igenis.)~– Tehát
4409    21|            csakugyan nincs itt más, mint a kertész? – kérdezé fürkésző
4410    21|                 sem – felelt Szerafin. – A kertészeket pedig Moszkauban
4411    21|                 Moszkauban nem számítják a lelkek közé, ugyebár, herceg?
4412    21|             lenézőleg beszélni. Nekem őt a megboldogult hercegnő különösen
4413    21|                Fertőy gúnyosan nevetett.~A herceg azt hitte, hogy azon
4414    21|                sem értek annyit, mint ez a jó fiú; pedig nekem „Hofmeisterem”
4415    21|                 volt, aki annak idejében a tudományokkal gyötrött.
4416    21|                 Én gyakran bámulom ennek a fiúnak az óriási emlékezőtehetségét.
4417    21|            Tessék megkísérteni! – ajánlá a herceg. – Lieber Friedrich!
4418    21|          Friedrich! Hát mutasd meg ennek a nagyságos úrnak, hogy érted
4419    21|              nagyságos úrnak, hogy érted a mesterségedet.~Ilyen módon
4420    21|                  Ilyen módon produkálják a nagy urak a kitanított vizsláikat
4421    21|                  produkálják a nagy urak a kitanított vizsláikat is.~
4422    21|                Béla mint kertész, azután a herceg és Szerafin egymás
4423    21|                emberségtudásból, levette a sipkáját, míg az urak feltett
4424    21|               akkor látta Szerafin, hogy a homlokán a haj kétfelől
4425    21|                Szerafin, hogy a homlokán a haj kétfelől úgy van felborotválva,
4426    21|                  úgy tudja nyakába húzni a fejét, mint ahogy kitanult
4427    21|                  azért tesznek így, hogy a papmacska az inggallérukba
4428    21|          iskolában tanulta volna. És ami a legismerhetlenebbé tette:
4429    21|            Ilyennek csakugyan nem látták a régi világban.~A legnagyobb
4430    21|                  látták a régi világban.~A legnagyobb készséggel és
4431    21|            recitálta el minden növénynek a nevét, amit csak Fertőy
4432    21|                  arra szorítkozott, hogy a latin „us”-ba végződő főnevek
4433    21|             világosította fel, miszerint a fák és cserjék a diáknál
4434    21|               miszerint a fák és cserjék a diáknál mind a „szép nemhez”
4435    21|                és cserjék a diáknál mind a „szép nemhez” tartoznak.~–
4436    21|                  ez? – szólt diadalmasan a herceg, kinek öröme akkora
4437    21|             kinek öröme akkora volt ezen a „sport”-on mintha borzebe
4438    21|                  borzfiút kihúzott volna a lyukból.~– Igazán! – szólt
4439    21|                   vágott közbe Szerafin.~A herceg nevetett; Fertőynek
4440    21|             nevetett; Fertőynek pedig az a jó szokása volt, hogy mikor
4441    21|              alássan, Gloxinia.~– Hát az a másik?~– Ez pedig Zinnia.~–
4442    21|          hazugság! Ezt már ismerem. Amaz a Zinnia, emez a Gloxinia.~
4443    21|             ismerem. Amaz a Zinnia, emez a Gloxinia.~A kertész meghajtotta
4444    21|                 Zinnia, emez a Gloxinia.~A kertész meghajtotta magát,
4445    21|                  cebravirág.~– Hol ennek a hazája?~– Kérem alássan,
4446    21|                  való, másutt nem terem.~A kertész megadta magát: „
4447    21|                  kertész megadta magát: „a bizony meglehet.”~– Hát
4448    21|               Teringettét! – szólt közbe a herceg. – Ön olyan szépen
4449    21|             egymást.~– Hát lieber Fritz, a sok teória mellett tudod-e,
4450    21|                  hanem félrekancsalított a herceg felé, sipkáját hóna
4451    21|             szippantott belőle, s megint a hercegre nézett, mintha
4452    21|                 büszkeséget, hanem azért a meghunyászkodást mégsem
4453    21|               mégsem annyira vinni, hogy a speciális kertészi büszkeség
4454    21|                  vízmedence kristályában a legbujább tenyészetű vízi
4455    21|        hímporbojtjával magasan emelve ki a víz színe fölött, míg tányérnyi
4456    21|                sárga erektől márványozva a víz tükrén lebegtek.~E ritka
4457    21|              figyelmét megragadta.~És ez a szép virág volt az, melyet
4458    21|         csakugyan ő az.~– Lássák – szólt a herceg –, ezt én saját magam
4459    21|                ezt én saját magam hoztam a párizsi jardin des plantes-ból
4460    21|                 virágzik.~– Hát ennek mi a neve? – kérdé Fertőy.~–
4461    21|                     Óh, igen – bizonyítá a herceg –, mi is a neve? –
4462    21|              bizonyítá a herceg –, mi is a neve? – kérdé Bélához fordulva. –
4463    21|                 is így tudom – bizonyítá a herceg.~– Ah, ah, ne tréfáljon
4464    21|                   ah, ne tréfáljon velem a herceg – kötődék naiv enyelgés
4465    21|                nem hallottam hírét annak a hírhedett lótusznak, mely
4466    21|          lehetett valaha.~– Igen valaha, a triumvirátus idejében; de
4467    21|            őszintén megvallom, hogy erre a genre-ra a most élők közül
4468    21|          megvallom, hogy erre a genre-ra a most élők közül nem fordítottam
4469    21|                  meister Fritz, mi ennek a virágnak az igazi neve?
4470    21|                 Mikor keresztelte el azt a herceg egy igen-igen szép
4471    21|                  hogy hirtelen felcsapja a sipkáját a fejére.~Fertőy
4472    21|            hirtelen felcsapja a sipkáját a fejére.~Fertőy démoni gúnymosollyal
4473    21|           théâtre, madame Lávay…?”~Abban a percben az álkertész úgy
4474    21|                 úgy ütötte öklével arcul a kérdezőt, hogy az hanyatt
4475    21|                 üvegház nyitott ablakán.~A herceg e jelenet által fellázasztva
4476    21|                puskáját, s arcához emelé a menekvőt gyorsan célba véve.
4477    21|        megragadta kezét, s félrerántotta a fegyver csövét.~A herceg
4478    21|          félrerántotta a fegyver csövét.~A herceg bámult, és újra bámult.
4479    21|             ezért meg akarja büntetni, s a megsértett neje megakadályozza
4480    21|           megsértett neje megakadályozza a büntető kezet. Ki értene
4481    21|                 Ki értene ebből valamit? A másik percben már eltűnt
4482    21|                 másik percben már eltűnt a gonosztevő a kert bokrai
4483    21|                  már eltűnt a gonosztevő a kert bokrai között.~Szerencsére
4484    21|         Szerencsére Fertőy maga, azalatt a tenger fenekén járván, nem
4485    21|                  koszorúzva, s elkezdett a felvilágon prüszkölni és
4486    21|            prüszkölni és habuckolni, azt a jelenetet a herceg oly tréfásnak
4487    21|              habuckolni, azt a jelenetet a herceg oly tréfásnak találta,
4488    21|                 mindent elfelejtett, még a Semiramide tönkrejutását
4489    22|              játék~Emlékeztek-e még arra a szomorú divatra? Mikor az
4490    22|             zsírszagút, fontos talpút és a – megfelelő szolgálatot
4491    22|          megfelelő szolgálatot is hozzá. A tudós, a dandy, a hős lovakat
4492    22|           szolgálatot is hozzá. A tudós, a dandy, a hős lovakat vakart.~
4493    22|                 hozzá. A tudós, a dandy, a hős lovakat vakart.~S ha
4494    22|             pedig aztán nagyon elterjedt a híre egy vidéken, akkor
4495    22|              vidéken, akkor kezébe fogta a vándorbotot, és indult országot,
4496    22|   gyalogösvényeken, miket kecskék vertek a hegyoldalakba.~Óvakodva
4497    22|               minő nép lakik ott? érti-e a nyelvét? nem haragosa-e?
4498    22|                   nincs-e ottan zsandár? A szélső házaknál szállt,
4499    22|                  szélső házaknál szállt, a zsindelyes tetőket kerülte.
4500    22|                fák menedékéből hallgatta a vihar zúgását, szíve dobogását.