Fejezet

  1     1|            örvendéssel mondja neki: „Te Lina (ő mindenkit tegez
  2     1|            Egy ilyen emberhez akarsz te nőül menni? Akinek már feje
  3     1|        távollevőt unisono szidnak, s te azt akarod, hogy még jobban
  4     1|         szólok; a tan alkalmazásáról te többet tudhatsz praxis után.~
  5     1| macskaláb-kezeit.~– Ah! ah! Hisz azt te ki nem állhatod.~– Nos aztán?~–
  6     1|                Én sem állhatom ki.~– Te ne is menj hozzá.~– De az
  7     1|           most világosodik valami.~– Te attul tartasz, hogy anyádat
  8     1|             ért fel válláig. – Akkor te nem ismersz még engem.~Blumné
  9     1|               hogy: „Nem ismersz még te engem!”~
 10     2|        Linzben; együtt csaptunk fel; te, úgy látom, sokra vitted,
 11     2|           szereztem.~– Azt elhiszem, te már tábornok vagy.~Szerafin,
 12     2|           gyújta, s így szólt:~– Hát te fiú, szerelmes vagy? No
 13     2|           szívével van elfoglalva.~– Te mint költő tudhatod, hogy
 14     2|            én beszélek, öcsém, akkor te hallgass. Én nem azért jöttem
 15     2|              Dehogy tudod! Én tudom. Te sohasem tudsz semmit, hacsak
 16     2|          mondom; azt már tanuld meg. Te azt hiszed, hogy ez valami
 17     2|          kilelt a hideg. No ez nem a te dolgod. Hanem hát én ettől
 18     2|            rám becses pártfogását.~– Te? – kérdé Béla elcsodálkozva.~–
 19     2|           tréfa-e ez vagy valóság.~– Te most bohóckodol?~– Szoktam.
 20     2|    mindkétszer igen, akkor ő a tied, te az övé. Ha nem adják, elveszed
 21     2|       Pusztafi. – Azt gondolom, hogy te egy hájnak induló táblabíró
 22     2|             arról képzelődöm, hogy a te arcod mennyire hasonlít
 23     2|           szoktalak címezgetni? Vagy te Saint-Just? Vagy bizony
 24     2|          most mind azt hajtják, hogy te kockára tetted a fejedet.
 25     2|        beszélem fiamnak. Mit keresed te ezeknek a barátságát? Mit
 26     2|         velük magadat? Nem szorultál te rájuk, nem fogsz te közöttük
 27     2|        szorultál te rájuk, nem fogsz te közöttük igaz emberre akadni.
 28     2|            jószágunk, kimegyünk oda; te jó gazda vagy, én takarékos,
 29     2|            is ilyen buzgó volt, mint te. Ő is a közügyek szolgálatára
 30     2|       támadás ellen.~– Ah, Bárzsing! Te vagy az, akit a kutyák fel
 31     2|          terménynek kellett lenni.~– Te nem is mondanád az embernek,
 32     2|     mindnyájan egy dologban jelesek. Te a szónoki pályán aratsz
 33     2|           vele. Béla öcsém, ugyebár, te is helytelennek tartod,
 34     2|         felelte: „Nem.”~– Micsoda? – te azt hiszed, hogy az rendén
 35     2|           megcirógatta a fejét: „Óh, te okos, te kedves állat, te
 36     2|  megcirógatta a fejét: „Óh, te okos, te kedves állat, te derék emberismerő
 37     2|            te okos, te kedves állat, te derék emberismerő bölcs!”~
 38     2|            nyújtá egymásnak kezét.~– Te sorsod kockáját elvetetted –
 39     3|              engesztelhetlen iránta. Te azt nem érted, miért, mert
 40     3|          tekinte rá, mintha mondaná: te filkó! nem tudtad már még
 41     4|             belőle, más hivatalokat; te menyasszonyt. És az a leány
 42     4|         hídra állítani a tribünt; de te mit fogsz addig csinálni?~–
 43     4|             barátja vállát.~– Eredj, te balga! Nagyon jó, hogy el
 44     6|           küzdeni.~– „Óh, nő, nagy a te szerelmed!” – kiálta elragadtatással
 45     7|             van; nagyon is egyszerű; te már előkelő színésznő vagy,
 46     7|         Hanem gondolta magában:~Ha a te szíved az enyémnek valóban
 47     7|          igazán megfelelő fele, ha a te lelked az én lelkemmel valóban,
 48     7|            én kezemen keresztül és a te kezeden át, meg kell azt
 49     7|            át, meg kell azt tudnia a te szívednek, a te lelkednek,
 50     7|             tudnia a te szívednek, a te lelkednek, amire én most
 51     7|              én most gondolok; és ha te azt a gondolatot érzed,
 52     7|              fáj, lehetetlen, hogy a te szemedből ki ne csorduljon
 53     7|            és sohasem „én”, sohasem „te”.~A boldog kettős lét, a „
 54     7|         olvasott.~„Kedves szerettem!~Te nem sejtéd, hogy amidőn
 55     7|         megyek. Mentségem nincs: azt te fogsz keresni számomra.
 56     7|            foltnak lenni; én megyek. Te várni fogsz rám és szeretsz. –
 57     7|              vagy tán gondolá: „Amit te meggyújtottál, azt én nem
 58     8|          Teremtő úr isten! Mit hoz a te haragod még a mi fejünkre?”~      ~
 59     8|          lábad! Ne lépj ki a sorból, te lakatos!~Bárzsing úr, mint
 60     9|              valódi nem volna elég: „Te Szerafin, nekem a lábam
 61     9|             nekem a lábam kőbül van; te Szerafin, ez az ágy mindig
 62     9|           feljebb emelkedik alattam; te Szerafin én azt álmodtam,
 63     9|          neki mondani: „És mindennek te vagy a legnagyobb oka! Miért
 64     9|              téged szeressen. Most a te férjed volna, és együtt
 65    10|             hogy tegezzék egymást.~– Te nagy kópé vagy. Te nemcsak
 66    10|        egymást.~– Te nagy kópé vagy. Te nemcsak Erdélyben jársz,
 67    10|       fenyegetőzött utána: „Megbánod te még ezt!”~Melchior még azon
 68    12|             Majd éjszaka lesz; abban te megszabadulsz, én pedig
 69    12|         akkor rövid időre elsötétül, te kapaszkodjál nyakamba, s
 70    13|              zárom be soraimat, hogy te megbocsátasz nekem, kibékülsz
 71    13|          kérdezé tőle:~– Hogy jöttél te ide?~– Nem magad idéztél-e
 72    13|               Semmim sincsen, csupán te vagy; tégedet meg kell szabadítanom.
 73    13|     elvállalom azt. Tudtam jól, hogy te mit fogsz tenni, ha a végpontra
 74    13|             életed nem a tied többé; te elvetetted azt, íme e papír
 75    13|              én csak téged látlak; a te kezedet fogom, és el nem
 76    13|              a munkát szeretem, s ha te megvagy, semmim sem hiányzik;
 77    14|           elhagyni ezt a várost. Hát te szeretsz-e hazajönni?~–
 78    14|       tévedtünk mink el?~– Hallgass, te húgám! Tudom én, merre járok.
 79    14|             No azt jól is teszi. Hát te hogy vagy az asszonyoddal,
 80    14|             hogy komáromi leány vagy te, Böske! Hanem szó ami szó,
 81    14|             szó, nagyon megszépültél te, amióta idefenn vagy; csak
 82    15|                No Örzsi lányom, csak te maradj itt addig az ernyő
 83    15|           Nyisd ki az első szobát, s te maradj a hátulsóban, míg
 84    15|          kiürítette a poharat.~– Hát te húgám, nem iszol? – kérdezé
 85    15|         Bizony pedig ez jobb, mint a te kotyvalékod – monda András
 86    15|             azt, hogy „tensasszony?” te hülye, te! Hát te még rám
 87    15|              tensasszony?” te hülye, te! Hát te még rám fogod, hogy
 88    15|      tensasszony?” te hülye, te! Hát te még rám fogod, hogy részeg
 89    17|         istent… Óh, anyám, anyám!… A te átkod rettenetes!… A te
 90    17|              te átkod rettenetes!… A te hideg kezed messzire elér!…
 91    17|              Az istenért, hogy jössz te vissza? – suttogá a házigazda. –
 92    17|          igaz.~– Csendesen. Az égre! Te veszélybe döntöd magadat.
 93    17|            Reggelre itt leszek vele. Te pedig most siess, és menekülj.
 94    18|      szotnyája sincs az országban.~– Te, talán nem is volt?~– De
 95    18|        mindig tégedet.~– Ejh! hogy a te rossz nyelvednek ezúttal
 96    18|            katona nem látja.~– Talán te is tetted már?~– Nem biz
 97    19|      vánkosul rakva a tarkója alá. – Te ugyebár valósággal is szereted
 98    22|     külföldre kiviendi, s oda azután te is utána mehetsz. Ebbe ő
 99    22|           mintha Pesten keresne föl. Te legjobban tudhatod, miért.
100    22|           jól, hogy az ő lábnyomai a te kapudban fognak végződni…”~
101    22|            lenni. Rab vagy, eredj, a te urad vár.~Judit kitántorgott
102    23|              Látod, mégis szép élni! Te tudhatod azt legjobban,
103    23|              kérdeznem: ,Hogy akarsz te az én vánkosaimon aludni,
104    23|            vánkosaimon aludni, mikor te már meg vagy halva?’ De
105    29|              úgy, lelkem kisfiam, ha te megnősz, én kézművest nevelek
106    29|          belőled; ne félj, nem fogsz te tudós lenni, mint apád,
107    29|            nyomor; éppen azért, mert te és én éreztük mind a kettőt,
108    29|      homlokát.~– Óh, asszony, nagy a te hited.~– Volnék csak férfi.~–
109    29|        volnál ehhez a világhoz való. Te éppen az volnál férfinak,
110    29|             nejére e szavak miatt.~– Te most haragszol? – szólt
111    29|            viszonza Béla keserűen –, te nagyon jól ismersz, én az
112    29|             volna még: és ötödik nap te mégy oda hozzá, és hatodik
113    29|            oda hozzá, és hatodik nap te hordod az ő divatját. Az
114    29|         mesebeszéd az mind, amit hol te, hol Fertőy a fülembe danoltok,
115    29|      szükségem rá; neked adom, őrizd te, ha akarod.~– S nem bánod,
116    30|              a karzaton ülőket is.~– Te Elemér, mondd meg nekem,
117    30|     publicista; – ilyenkor ügyvéd.~– Te? De ki ne nevess azzal,
118    30|           megkérdezem ezt Bélától.~– Te ismered?~– Nagyon jól. Igen
119    30|          elejétől végig elmondhatok. Te, mint politikai bujdosó,
120    30|            tudja minden ember, pedig te nem mondtad senkinek. A
121    30|              urakkal is per tu, mint te vagy.~– Parbleu! Hiszen
122    30|              fogok, mint egy bolond, te pedig könnyezni fogsz, mint
123    30|   csillagrúgók.~– A csillagrúgó majd te magad fogsz lenni az éjjel.~
124    32|         ismerem jobban Fertőyt, mint te ismerted, mielőtt hozzámentél.
125    33|        fejezve lenni.~– Holnap van a te pöröd végtárgyalása Fertőyvel –
126    33|           köhögött-e az éjjel.~– Azt te legjobban hallhattad volna,
127    33|      találkozott szembe.~– Hol jársz te itt?~– A kórházból híttak
128    33|          majd kenni. Annál rosszabb. Te már tudsz mindent, ami itt
129    33|          örülve a kis sánta ember. – Te átengeded nekem, hogy én
130    33|            anyádnak? Barátom, hiszen te aranyos ember vagy. Futok.~–
131    33|       másvilágon be lesz számítva. – Te nemeslelkű prókátor, te
132    33|              Te nemeslelkű prókátor, te nevetséges figura! Ki futsz,
133    33|                 Csak én nehezteltem, te nem. Én szidtam Bélát, te
134    33|            te nem. Én szidtam Bélát, te védelmezted.~– Hiszen csak
135    33|         hozzám címzett levelet elébb te olvass el, s aztán, ha nem
136    33|            megbántásnak venni?~– Oh, te boldoggá fogod őt tenni,
137    34|            volna, ~Eltemettek volna,~Te is, én is, mind a ketten ~
138    34|              Én nyugodnám ott lenn, ~Te siratnál itt fenn.~Én sem
139    34|             itt fenn.~Én sem volnék, te sem volnál ~Szerelmünkhöz
140    34|          koldus, rongyos tolvaj…) ~… Te még most is olyan szép vagy…~
141    34|            csak az kellene még, hogy te se ismerj rám! – dörögte
142    34|             ostoba beszéd. Hogy vagy te? Beszélj arról. Még mindig
143    34|           hisz így elölöd magadat.~– Te is azt hiszed?~– Komolyan
144    34|          alatt meg kell halnod.”~– S te nem hittél nekik?~– Hisz
145    34|         teszem, mert elhittem.~– Ah, te megadod magadat.~– Ne beszélj
146    34|        könnyezett.~– Bolond fiú vagy te, Béla. Mindig is az voltál.
147    34|              vagyok a világgal, mint te; sokat járok benne, de csak
148    34|         Gondolt ilyesmit: „Majd én a te derék nőd nyakára ilyen
149    34|              olyan korszaka, melyben te benne nem vagy. Ő igen fog
150    34|              a színpadon játszik, és te egyedül vagy. Mert tudod,
151    34|             bor megérzenék rajtam.~– Te? Egy szépasszonyhoz készülsz?~–
152    34|           meg kell neki köszönnöm.~– Te? Személyesen megköszönni,
153    34|              mondta, hogy „szólj már te is”. Mindig talált elég
154    34|         megyek. Ezt a nőt kerülöm.~– Te is? Micsoda? Az én fiam
155    34|          fiam a szabadság urában; és te is aláírod a zsarnok világ
156    34|               becsületes ember, mint te, szükségképpen papucskormány
157    34|          ismerném bátorságodat, hogy te attól meg nem ijedsz. Mert
158    34|             nem mondott ellene, mint te ezzel a szóval: „Boldognak
159    34|              nevess így.~– Nem, nem. Te ott fogsz lenni, és gondolni
160    34|              öreg poéta! Részeg vagy te, részeg is maradsz te már
161    34|           vagy te, részeg is maradsz te már mindhalálig; de nem
162    35|            világon kerestelek, akkor te a túlvilágon jártál; most
163    35|              túlvilágon jártál; most te visszajöttél, most én megyek
164    35|             húzd fel az orrod, hogy „te”-nek szólítlak. Ez szokásom.
165    35|           biz azt, mit nyernél vele. Te sem ismernél rám róla, meg
166    35|             Egy perccel azután, hogy te nála voltál látogatáson –