Fejezet
1 1| nem lesz belőle semmi.~– Bárzsing úrhoz akarják adni.~– Haha. (
2 1| üsse helyre. Mint ön tudja, Bárzsing nem nemes eredetű. Ő ugyan
3 2| Hogyan?~– Ismersz itt valami Bárzsing nevű fiatal embert?~Lávay
4 2| kemény támadás ellen.~– Ah, Bárzsing! Te vagy az, akit a kutyák
5 2| riada ragyogó szemmel Bárzsing úr, s szinte megölelte Pusztafit. –
6 2| írsz! – feddé tréfásan Béla Bárzsing urat.~– Hm. Nem lehetünk
7 2| Itt maga is megrettent Bárzsing úr saját mondásától; Lávay
8 2| venni! Miért is jónak látá Bárzsing úr hízelkedő hangra fordítani
9 2| azzal neheztelve vágott Bárzsing úr szavába.~– No ha eddig
10 2| tartani – hadart közbe badaron Bárzsing vitéz –, nem lesz annak
11 2| kieszkortálta személyesen Bárzsing vitézt a kapuig, behítta
12 3| mely szikrát ád az ütésre~Bárzsing úr sietett Hargitayékhoz –
13 3| az úrhölgyek körül lesz.~Bárzsing úr zavarba jött. Mit csinál
14 3| mint a kisasszony maga.~Bárzsing úr abban a nézetben volt,
15 3| szemtelent! Még hallgatózott!”~Bárzsing úr bizony hallgatózott.
16 3| oly hangosan ismétlé, hogy Bárzsing úr is megérthette.~„…azt
17 3| jön el hozzá a bátyám meg Bárzsing, végrendeletét elkészíteni.
18 3| alányomott hangon, hogy Bárzsing úr egy szót sem vehetett
19 3| szókkal:~„Jó napot Jankó!”~Bárzsing úr ijedten tekinte hátra.~–
20 3| pillanat!~De már be kelle menni Bárzsing úrnak, mert Márton kitárta
21 3| törülgetni.~A terembe lépő Bárzsing nagy szorongást érze magában,
22 3| Jöjjön csak, jöjjön, kedves Bárzsing. Magának jó ízlése van az
23 3| ízlésemre térni; meglássuk, Bárzsing úr melyikünknek ad igazat.~
24 3| miként egy szép halott.~Bárzsing úr azzal vélt nyomdokába
25 3| mindenki ellenzi, tehát azért…~Bárzsing szükségesnek találta e csendes
26 3| együtt odanyújtá Bárzsingnak.~Bárzsing úr átlátta, hogy most rossz
27 3| csókolom kegyes kezeiket. Azzal Bárzsing úr, megemlékezvén a „jó
28 3| szoba közepén; minélfogva Bárzsing úr sarkaival megakadván
29 3| Hargitay és Fertőy urakat, Bárzsing úr megérkeztekor, kik mindketten
30 3| mozdításával lesújtom a porba.~Bárzsing úr el volt ragadtatva e
31 3| iderekesztek, másolatát tekintetes Bárzsing Vilmos hites ügyvéd úrra
32 3| volt pecsételve, azt tehát Bárzsing úrnak nyújtá a szilárd akaratú
33 3| elmondta, hogy mint járjon el.~Bárzsing nem tudott hozzájutni, hogy
34 3| hogy tiszteli a tekintetes Bárzsing urat, köszöni igen-igen
35 8| Az ember alig ismerne rá Bárzsing barátunkra.~Kardja is van,
36 8| még a mi fejünkre?”~ ~Bárzsing úr pedig csörtetett a vár
37 8| társalgás folyt javában, midőn Bárzsing odaérkezett.~Tudta jól,
38 8| szónokot erősen megéljenezték. Bárzsing legjobban.~Az volt még csak
39 8| polgártársak elszállásoltatása. Bárzsing maga négy tiszttársat ajánlkozott
40 8| fogadtaték.~Innen aztán ballagott Bárzsing úr be a várba.~A várkapunál
41 8| elfelejtett neki, amiért Bárzsing úr le is hordta istenesen.~
42 8| lábad!”~Tehát éppen, amidőn Bárzsing úr becsörtetett a várudvarra,
43 8| ki a sorból, te lakatos!~Bárzsing úr, mint afféle felsőbbség,
44 8| Rohamra!” úgy elszelelt Bárzsing úr elől, hogy az alig győzte
45 8| András uram volt az orákulum.~Bárzsing úr eltűnt a térről, Kapor
46 8| Most ráismerhetünk: ez Bárzsing.~Az almási nemzetőri előőrs
47 8| embertől, mi járatban van.~Bárzsing reszkető kezével alig bírta
48 8| fogadója előtt szállt le Bárzsing. Ott kifizette fuvarosát,
49 8| vagyok – válaszolt dideregve Bárzsing.~– Igyék egy kis rumot,
50 8| kis rumot, az helyrehozza.~Bárzsing nem kínáltatta magát kétszer;
51 8| otthon?~Az „otthon” szóra Bárzsing riadtan tekinte szét.~–
52 8| megfordul, még az is eléghet.~Bárzsing jónak látta még egyszer
53 8| harmadik pohár rumnál maga Bárzsing úr is tréfásan kezdte venni
54 8| Bárzsingnak, hogy olvassa el.~Bárzsing arca haragvörös lett e sorok
55 8| el férjül. Az előzmények Bárzsing úr kedvét éppen nem rontották
56 9| csodálatos úton-módon. Ez a futár Bárzsing úr.~– No, ettől nem kérdezősködöm
57 9| amikor a most jött futár, Bárzsing úr is ott lesz, s első forrásból
58 9| hogy no azt nem mondta Bárzsing, hogy Béla mint katona,
59 9| egy egész társaság előtt Bárzsing. Azt beszélte felőle, hogy
60 9| Igen, igen; azt beszélte Bárzsing, hogy Béla is azokkal tart,
61 9| legyenek állítva. Ezt beszélte Bárzsing, cifrán illusztrálva, s
62 9| helyre utasítani: „Hallja Bárzsing, maga igen szépen be tud
63 9| piramidba rakva.~– Nem ismeri ön Bárzsing urat?~– Óh, igen. Most ment
64 9| nem adósa az asszonyságnak Bárzsing úr?~– Nem. Miért?~– Mert
65 9| védelmére önnel szembeszállni.~Bárzsing úr ki akart bújni e jelenet
66 9| csakugyan nem forgott még Bárzsing úr. Ez akár tréfa, akár
67 9| írásban.~– Igen szívesen.~Bárzsing rögtön fogta az asztalon
68 9| alávaló, semmirekellő…”~Bárzsing úr mégis megsokallta az
69 9| ajtóig kikísérte Lávaynét.~Bárzsing úr tréfára akarta venni
70 10| mehetett a körülzárolt városba.~Bárzsing barátját sikerült rábeszélnie,
71 10| tudakozódjék a végrendelet felől.~Bárzsing úr ez idő szerint éppen
72 10| békés időben is így van.~Bárzsing úr az országos ügyek mellett
73 10| Akármiket mesélt légyen is Bárzsing a veszélyek felől, amik
74 10| tud ennek nyomára akadni?~Bárzsing úr ezen az úton nem nyomozhatta
75 10| Egyszer összetalálkozott Bárzsing Debrecenben egy régi ismerősével,
76 10| akadémiával szemben.~Tehát Bárzsing úr is, bárcsak vidéki és
77 10| mankójában jöttek.~Tehát egyszer Bárzsing úr összetalálkozik Melchiorral
78 10| szabadulni akart tőle, de Bárzsing úrban olyan nagy volt a
79 10| csak akkor gondolta ki.~Bárzsing nem hagyott neki békét,
80 10| őszinteségre mindjárt azt ajánlotta Bárzsing Melchiornak, hogy tegezzék
81 10| végrendelet titkába, amit Bárzsing nem sejthetett. Egyszerre
82 10| van intézve.~Azzal kikapta Bárzsing kezéből a mankóját, s otthagyta
83 10| gondolatában is olvassanak.~Bárzsing utánanézett az ablakon az
84 13| gyékényernyő alól kibukkanó arcra. Bárzsing volt az.~– Vissza, vissza! –
85 13| Vissza, vissza! – kiálta Bárzsing. – A kozákok itt jönnek!~
86 13| elfeledkezék magáról, s odatekinte. Bárzsing egyszerre ráismert.~– Szervusz
87 13| Béla a lovak közé vagdalt.~Bárzsing még a gyékényernyő hátulján
88 13| szállította idáig, melyhez Bárzsing volt adva őrizőnek.~– Forduljunk
89 13| múltban vágtatott; mire aztán Bárzsing sántikálva kérezkedék fel
90 20| semmi segítséget.~– Igen! de Bárzsing! – Bárzsingh!~– Én tudom
91 20| legjobban, hogy ki az a Bárzsing. Ellenségem nekem is, a
92 20| hallatszottak az ismeretes hangok, Bárzsing beszélt még valakivel.~Kolbay
93 20| elállnia az ajtót. Ott állt Bárzsing az aszaló padja előtt egész
94 20| aszalóba.~– Itt van ön tehát, Bárzsing uram!~Bárzsing úr a véletlen
95 20| ön tehát, Bárzsing uram!~Bárzsing úr a véletlen betoppanás
96 20| a magukét.~Azután megint Bárzsing vette át a szót.~– Pedig
97 20| felelni az a másik úr –, Bárzsing úr hivatalos minőségben
98 20| Megbocsásson, uram – szólt aztán Bárzsing úr, tekintetadó pozitúrába
99 20| millió vesztesége fog lenni.~Bárzsing szólt:~– Melynek ellenőrzése
100 20| egyértékűnek tekintendik.~Bárzsing szólt:~– Én ugyan hajlandó
101 20| osztályba tartozik.~Most Bárzsing kenetteljes hangon szólt:~–
102 20| váddal.~– De nem! – szólt Bárzsing, a másikat csitítva. – Én
103 20| kötelességekből, olyan emberek, mint Bárzsing; hogy vádolják csalfasággal,
104 20| együtt, olyan emberek, mint Bárzsing; hogy vádolják, hogy védelmezik,
105 20| az olyan emberek, mint Bárzsing.~Csak állta és nem szólt
106 23| mellett sem eszközölhető. Bárzsing, az ügyvivő, ugyan azt replikázta,
107 23| hivatalos zár alatt tartatván.~Bárzsing meg is mondá Fertőynek,
108 24| felfedezés reggelén elküldött Bárzsing úrért Fertőy.~A hű tanítvány,
109 24| akarjuk támasztani – szólt Bárzsing olyan hidegvérrel ütve le
110 24| létrehozásáról volna szó, arra egy Bárzsing nem adná tanácsát, azt egy
111 24| nem adná tanácsát, azt egy Bárzsing legmélyebb indignációval
112 24| vissza magától; azt egy Bárzsing nem késlekednék csalásnak
113 24| meg nevetés nélkül. Arra Bárzsing még jobban belejött az emfaticus
114 24| felpattant a karszékből Bárzsing, hogy erkölcsi magassága
115 24| annak idejében letétetett-e Bárzsing által, kire bízva volt,
116 24| alapos gyanúja van, hogy Bárzsing ez okirat hollétéről tud,
117 24| Fertőy mosolygott azon, hogy Bárzsing ilyen szépen tud tanácsot
118 24| ügyes ember senki más, mint Bárzsing maga; azért mégis elég gonosz
119 24| biztos vagyok! – állítá Bárzsing. (Tudta azt Fertőy jól.) –
120 24| kiálta kárörvendő arccal Bárzsing, s vígságában leharapott
121 24| hollétét eltakarja vele.~Bárzsing úr most már a derekán harapta
122 24| apja valóban kitagadta.~Bárzsing úr most kezdett már valamit
123 24| Judit rá fog arra állani. Bárzsing nagyon csóválta a fejét.~–
124 24| szűntem meg rájuk haragudni.~Bárzsing úr a szivarjának utolsó
125 24| alatt a négy fal között, azt Bárzsing úr nem tudhatta meg, hanem
126 24| bele nem egyezik. Lássa Bárzsing úr az idemellékelt három
127 24| dugába dűlt. Hanem azért ő Bárzsing úr tervébe semmiképpen nem
128 24| semmiképpen nem egyezik.~Bárzsing úr látta, hányadán van.
129 24| emberét.~Tudta jól, hogy ha ő Bárzsing kezébe szolgáltatja az eszközöket,
130 24| felismerik a különbséget.)~Bárzsing ravaszul hunyorított félszemével,
131 24| nem szokott megbukni egy Bárzsing!~Bizony merített papirosra
132 28| a bizonyos levelet, amit Bárzsing arra a tudvalevő haszonra
133 29| tisztes régiségeket őrzik.~Bárzsing úr például olyan jó flamingó
134 29| olyan ellensége, mint neki Bárzsing; nekem is olyan rosszul
135 29| vetett belé, az volt ráírva: „Bárzsing”. Aztán egy másik pillantást
136 29| szobájába nyitott, már akkor Bárzsing ott ült a pamlagon, az egyik
137 29| szentimentalizmust – szólt Bárzsing úr a másodszori száraz interpellációra. –
138 29| drága.~– Az igaz – szólt Bárzsing nagy schweici óráját kihúzva,
139 29| mindegyikére biccentett a fejével Bárzsing, mint aki azt mind igen
140 29| azt, vagy megsemmisíteném?~Bárzsing zavarba jött. Erre a kérdésre
141 29| a végrendelet megvolna.~Bárzsing úr nevetve csapott térdeire.
142 29| azt fogja mondani: „Kedves Bárzsing, mesebeszéd az mind, amit
143 29| Egyszer azonban észrevevé Bárzsing a tükörből, hogy Béla a
144 29| kérdezé diadalmas mosollyal Bárzsing.~– Tegye ön, amit hasonló
145 29| esetben a becsületes ember.~Bárzsing nagyon vonogatta a vállát.~–
146 29| ígért. És ön?~– Semmit.~Bárzsing szédelgett a nem várt válasz
147 29| Azzal hátat fordított neki.~Bárzsing visszadugta zsebébe az okiratot,
148 33| senki többé.~Fertőy úr és Bárzsing úr nagyobb igyekezetet fejtettek
149 33| évvel, mint tegnap.~Csak Bárzsing úrnak volt határtalan jókedve.~
150 33| Ismét azt teszi vele, amit Bárzsing jelenlétében tett, világosság
151 33| összerázkódik ülőhelyén, míg Bárzsing indulatosan ugrik fel helyéből,
152 33| merített papír – kiálta közbe Bárzsing, kinek minden szeplője arcán
153 33| ült; ájultan vitték félre.~Bárzsing felállt, és valamit dadogott,
154 33| fedelét – de nem azért, hogy Bárzsing urat megkínálja belőle még
155 33| fogságba kell helyezni.~Bárzsing nem azon bámult, hogy őrajta
156 34| nyakát. Azt is elmondta, hogy Bárzsing barátja a vasúti szállítás
157 34| guillotine alá fog kerülni, hogy Bárzsing nyakaztat le, mint náladnál
|