Fejezet
1 1| hanem a szomszédba – felelt rá Jóska, Baraczkyék lakája,
2 1| hogy az ember alig ismer rá, mint lehetett amaz iménti
3 1| most szavalni – jegyzi meg rá hamis mosolygással Blumné
4 1| nincs eszme, nincs divat rá nézve; ott megállt vele
5 1| reszketek, mikor visszagondolok rá. Ah, ön irtózatos volt akkor!
6 1| renunciál, egyúttal gondja van rá, hogy e csorbát eklatáns
7 1| Ez kutyavíz?” Én feleltem rá: „Nem, ez csak kút-víz.”~
8 2| fogadhatom el; nem érek rá, nem vagyok oly helyzetben;
9 2| hozzányúlni; s ha anyja azt mondja rá: „éretlen”, nem veszi el.~
10 2| veszi el.~Egyébiránt büszke rá, s meg van győződve felőle,
11 2| üldözik, ezért irigykednek rá. Tudok én jól mindent, azért,
12 2| cselvetése: vajon mit fog rá felelni, hogy magát se meg
13 2| hagyhatom.~Pusztafi azt dörmögte rá, hogy „brávó”. Ez már diplomatának
14 2| kisasszonyhoz.~Béla nyugodtan felelt rá: „Igen.”~Pusztafi még egyszer,
15 3| szemrehányással tekinte rá, mintha mondaná: te filkó!
16 3| szorítanak vele. Vártak már rá. Ő menti magát, hogy az
17 3| másik három csak kívül írja rá a coramizálást.~Fertőy édeskés
18 3| egy üres borítékba, írja rá a címet, mellékelje a hat
19 3| kegyedet, akkor mégis kell rá válaszolnia.~– Akkor tudok
20 4| földinduláskor. Vigyázz rá!~– Az igaz, hogy képtelen
21 4| végig a hídon, s azt mondja rá: „Az ám”; pedig Márton a
22 4| rögtöni roppanás hallatszott, rá egy rövid, egy borzasztó
23 5| s maga sem tudja, mi vár rá.~Csak nagy későre fut végig
24 5| hánykodtatott lovasra Hargitay.~Az rá sem ért a kérdezőre feltekinteni,
25 6| királyné sóhajtva gondol rá, bárcsak ne hínák ki annyit,
26 6| kellene lenni. Nem emlékezik rá? Tegnap abban egyeztünk
27 6| kérdezni, hogy mi történt; aki rá nézett, tudta már.~Egy pillanat
28 6| Egy élettörténet volt ez rá nézve, tele katasztrófokkal,
29 7| följogosít. Emlékezni fog rá kegyed talán, hogy e hét
30 7| ifjú legénnyel, azt mondják rá: „ez menyasszonya”; ha egy
31 7| színésznő teszi ezt, azt mondják rá: „szeretője”.~Mit tegyen?
32 7| olyan nyájasan mosolygott rá, éppen oly forrón szorítá
33 7| sietett felelni: nem ér rá.~– Tehát egyedül. (És azt
34 7| vesződnie, míg betanította rá. Hogy ilyen komoly ember
35 7| összecsókolá; könny hullott-e rá több, mint csók; ki számlálhatta
36 7| bizalmasan nézett vissza rá, mint aki nem kerüli a ránéző
37 8| mintha nem is léteznének rá nézve; csak néha-néha, mikor
38 8| botoljék, egy csörtető alak jön rá szemközt. Zöld dolmány,
39 8| sastoll. Az ember alig ismerne rá Bárzsing barátunkra.~Kardja
40 8| várat, mikor szükség van rá: vajon a várkormányzónak
41 9| Máskor a világ minden kincse rá nem bírta volna, hogy egy
42 9| falhoz támaszkodva várt rá.~– Ugyan kérem – szólt a
43 9| aludni és azután felelni rá. A rágalmazó itt van a várban,
44 9| kezébe vette, megesküdhetett rá akárki, hogy bizony meg
45 9| Lávayné bámulva nézett rá.~– Az úr nem nevezte Bélát
46 10| És erre senki sem jöhet rá.~Ezen azután nevettek mind
47 10| élet-halál dolgai vannak rá írva láthatlan, észrevehetlen
48 10| Örülök rajta – felelt rá Melchior.~Ő tudta, hogy
49 11| bizonyosan azt felelte rá: nagyon jó.~Ez volt a felmentő
50 11| tüzelések idejében meglátogatta, rá akarva bírni, hogy hagyja
51 11| tavasszal.~– Nem ismer rá? – kérdé csintalanul mosolyogva
52 12| eb bánja dolgát – felelt rá a költő. – Embernek küldetése
53 12| vagyunk.”~Róbert nem felelt rá semmit – mert meg volt halva.~
54 12| mintha jóváhagyást intene rá.~A költő azzal levonta ujjáról
55 13| mihelyt legkisebb alkalom van rá, káromkodjék bőven és hangosan;
56 13| parancsoló hangon kiálta rá:~– Minek állunk meg az úton?~–
57 13| látta, hogy nem is hajtanak rá, akkor meg a fuvarosát arra
58 13| kozákokba?~– Nem ismert rá arra az asszonyra meg a
59 14| lélegzettel. – Rettegek, ha rá gondolok; de mit ér rettegni,
60 14| kezét, gyámolul támaszkodva rá, s fulladtan rebegé:~– Megbocsásson
61 14| személyleírást is adnak. Ön emlékszik rá, Béla homlokán egy hosszú
62 14| azt kapta.~– Ön emlékezik rá, mily irányban vonult, mekkora
63 14| udvaron.~– Emlékezik még rá? A tensasszony még olyan
64 14| Beszédéről is mindjárt rá fog ismerni, mert komáromiasan
65 14| küldeni őtet akármikor, én rá várok.~– Köszönöm, jó Kapor
66 15| Senki sem gyanakodott volna rá, hogy ez valami úriasszony.~
67 15| fordulva. Aztán felelt is rá magának. – Nem, nem; hiszen
68 15| komámnak; de azt felelte rá, hogy ez teljes lehetetlen.~–
69 15| zivatarban. Jótét lélek arra rá nem ül ma.~– Hallgasson
70 15| Még a hangra sem ismert rá, mely nyers merevséggel
71 15| előtt, azután meg patkót rá, az a kávé után való pohár.~
72 15| becsalni a konyhába. Többé rá nem mert volna nézni a tisztre,
73 15| elfordítá tőle arcát, nehogy rá találjon ismerni.~Hisz addig,
74 15| oltalmazott, nem létezett rá nézve senki.~Most csak az
75 15| csókoljon neki. Én mondtam. Rá emlékezzék.”~És azzal tovább
76 16| amikor egészen összeázott, rá a nyugtalan, izgalmas nap,
77 17| vállfűzőjébe. Ki jönne ott valaha rá? Ki találhatná azt ki? Hogyan
78 17| állítá a csendőr. – Jó volt rá nézve, hogy eleve megugrott.~–
79 17| oly szánakozva tekinte le rá: „Mi hasztalan küzdelem
80 17| őrjöngő nevetéssel mutatott rá; diadaltól hevült arcán
81 18| jutott? Kinek lett volna rá gondja?~Egyszóval eltűnt,
82 18| ringása, azután kezdeni rá a nászzenét. Olyan vakmerők
83 18| ágyúlőréseket belül, emlékezni fog rá, hogy azok egy inkább széles,
84 19| azon népdaloknak gyújtva rá, melyet atyánkfiai „gassenhauer”
85 20| ilyen derék úr haragudjék rá.~– No, no, asszonyom; egy
86 20| döcögő szekerén, szemközt jön rá a kerülő. Azt megállítja.
87 20| sodrából, hogy nem tudott rá mit felelni.~– Igen, igen –
88 20| hát micsoda az úr? – riadt rá Bárzsingra, a mutatóujja
89 20| Csak állta és nem szólt rá semmit. Csupán az öreg Lávayné
90 21| ábrándozott, míg Olga és Feodora rá nem találtak, s kacagva
91 21| kertész ijedten tekinte rá.~– Önre már két ember ráismert;
92 21| mögött: ki ismerhetett volna rá e helyzetben, ez alakban,
93 21| akkor ráismert. Én figyeltem rá, és tudom jól, hogy önt
94 21| ugyan senki sem foghatta rá, mintha valami iskolában
95 22| De nemcsak én ismertem rá, hanem Fertőy is.”~Judit
96 23| égetőbb kérdés kezdett lenni rá nézve. Voltak különös szorongató
97 23| alkalmatlan emberek elébb-utóbb rá fognak jutni, hogy az írott
98 23| Bizarr bolondság!” – mondja rá minden ember.~Mikor aztán
99 23| látta, hogy az nem ismer rá, megtapintá üterét, az száztizenhatot
100 23| halott volt.~Úgy haragudtam rá, hogy minek tesz így, mikor
101 23| cselekszem. Dühös voltam rá. Akartam, hogy ne lássam
102 24| elő.~Fertőy némán bólinta rá, de szavát nem adta, hogy
103 24| végrendelet értelmében.” És Judit rá fog arra állani. Bárzsing
104 24| készült. Tagsatzungok vártak rá.~– Az ön tervéről tehát
105 25| határozottsággal mondta rá, hogy „jawohl”.~– No igen –
106 25| szemközt.~– Óh, igen, emlékezem rá, öcsémuram. A szomszédasszonynak
107 25| együtt fogjuk őt elő. Kezet rá.~Lávayné megszorította azt
108 25| Magától pedig nem talált rá. Más idők, más emberek voltak
109 25| tennék is, én azt mondanám rá: az hazugság, én nem hiszem,
110 25| bizonyos az.~– Emlékezik-e még rá, asszonyom, mikor egyszer
111 25| asszonyság nem hallgatott rá, bevágta maga után az ajtót,
112 26| keresék, sohasem akadhattak rá, pedig a férj mindig ott
113 26| legkedvezőbb esetben készen kellett rá lennie, hogy születése helyére
114 26| hittem, hogy kegyedet erre is rá fogom vehetni, de nem hittem,
115 27| keresék, sohasem akadhattak rá, pedig a férj mindig ott
116 27| legkedvezőbb esetben készen kellett rá lennie, hogy születése helyére
117 27| hittem, hogy kegyedet erre is rá fogom vehetni, de nem hittem,
118 28| indulatkifejezésű arc tekinte egyszerre rá.~Fertőy el volt sápadva,
119 28| méltó kérdés; felelni fogok rá, és ön átlátandja, hogy
120 28| az előadást, azután mond rá kritikát. Judit húgommal
121 29| nem tett semmi észrevételt rá. Egyszer azonban észrevevé
122 29| 1851”-ik.~– Derék – mondá rá Béla, és mosolygott.~– Mi
123 29| mert még szükség lehet rá valaha.~Béla nagyon jól
124 29| hogy vissza fognak térni rá, hogy meg fognak előtte
125 29| mert még szükség lehet rá. Nekem semmi szükségem rá;
126 29| rá. Nekem semmi szükségem rá; neked adom, őrizd te, ha
127 30| észrevenni, hogy emlékezik rá, miszerint már valaha találkozott
128 30| egy nagy elszánásra. Nekem rá kell arra beszélnem kegyedet,
129 30| való szép!~Béla azt mondta rá, hogy innen-onnan ismeri.~
130 30| akkor Béla érchangon kiálta rá:~– Szerafin! Megálljon!~
131 31| Jönnek-e már a fogai? Vigyázzon rá, mert a vörhenyhimlő nagyon
132 31| menyecske kedvét, s nem felelt rá semmit.~– Ah, kegyed tán
133 31| részt venni?~– Önnek is rá kell tenni az ujjai hegyét
134 31| Judit gondolat nélkül bámult rá, halvány mosolygással, s
135 31| hogy „Hát kegyed gondolt-e rá?”.~– Ugyan kérdezzük meg –
136 32| szomszédok hiába számítanak rá, hogy majd hozzáveszik a
137 32| bizonyosan nincs már szüksége rá.~– Meg se látogatná az embert,
138 32| idézett elő, úgy hatott rá, mint egy üdülő betegre
139 32| kétkedem, hogy igaz oka volt rá, hiszen már azóta nyolc
140 32| utcán járók összecsődülnek rá, mikor kegyed ki fog löketni
141 32| mit egy hercegi korona vet rá; én nem tartom annak; de
142 32| ha meg nem kaphattam őt, rá fogok találni a gazdag emberre,
143 32| találni a gazdag emberre, és rá fogok találni kegyed ügyvédjére.
144 33| mert ébren voltál – felelt rá anyja.~– Nagyon el voltam
145 33| Béla. Jó félóráig kellett rá várakozni mindenkinek.~Blum
146 34| majd aláírást próbálnak rá nyitni.~Szerafin rögtön
147 34| Fel ne taszíts! – kiálta rá valami rekedt hang, s egy
148 34| Béla szomorodva nézett rá, míg hazáig elvezette. Mi
149 34| nem nevelő.~– Azt mondanám rá, hogy „no hát leszek dajkája”.
150 34| szerepek várnak itthon. Rá emlékezzél, ha majd egyszer
151 34| a világ köveket hajigál rá, én azokat visszahajigálom.~
152 34| gúnyolnak ki, akik irigykednek rá. Én is gúnyolnálak, ha nem
153 Ut| hogy az engedély megadassék rá. Gróf Forgách Antal első
|