Fejezet

  1    El|       anélkül, hogy élethűtelen vagy éppen frivol ne legyen.~Kérdezzétek
  2     1|         kopogtatót megemelje, s vele éppen oda, ahol a hármas zöld
  3     1|             ki volt már tűzve, midőn éppen a határidő előtt egy nappal
  4     1|        felőlük.~A sárga kapus házban éppen víg dinnyeszüret van; válogatott
  5     1|              két sor foga kilátszik, éppen mint Blaubart agyoncsiklandott
  6     1|          kell mondanom odabenn; hisz éppen őrajta nevetnek.~Azzal a
  7     1|            önben, hogy nem jön el.~– Éppen azt feledtem honn, amiért
  8     1|        elvenne tőle valamit, de amit éppen nem lehet fegyveres kézzel
  9     1|            egyik magas állású úr, ki éppen önnek brochure-jét lapozgatá
 10     1|           pedig most mulattatta vele éppen a társaságot, egy perccel
 11     1|             mint egy kanárimadár, és éppen olyan kifogyhatatlan a beszédben,
 12     2|              tele virággal.~Jelenleg éppen szokatlan mozgalom van körül;
 13     2|          bizonyítványaival! Az pedig éppen diadalnap volt, midőn a
 14     3|        hiszen ráütött a természeted; éppen olyan makacs vagy, mint
 15     3|             ilyenekben. Azon perelek éppen a leányommal, tán ki is
 16     5|             segíteni; saját nejét is éppen most fogták ki holtan.~Hargitay
 17     5|              emelkednék fölfelé: tán éppen azáltal, hogy elhagyta magát.
 18     5|           nagyon szép.~Megmenekülni! Éppen annak erős karja által mentetni
 19     6|              az igazgatót magát vagy éppen az egész hétfejű sárkányt?
 20     6|           sem lesz rosszabb. Vagy ha éppen nagy és gyors sikert akar
 21     7|           zsinóros sipkákat viselni.~Éppen a toborzó zenéje vonul végig
 22     7|              választ adni, mert Béla éppen nyitotta az ajtót.~És mikor
 23     7|          Judit őt maga előtt látta – éppen olyan nyájasan mosolygott
 24     7|              nyájasan mosolygott rá, éppen oly forrón szorítá meg kezét,
 25     7|        csodálatos bevásárlásaiból, s éppen arra célzott ma reggel az
 26     7|         otthon szokta, a hajnalsugár éppen úgy szűrődik át az ákászokon,
 27     8|               hogy miről foly a szó. Éppen azért sietett oda.~Egy csoport
 28     8|              véréből egy kicsit. Nem éppen sokat, hanem egyszerre csak
 29     8|         városban kinn szállásolva is éppen úgy közel érik a várat,
 30     8|         lábad, szalmás lábad!”~Tehát éppen, amidőn Bárzsing úr becsörtetett
 31     8|         tartozott fegyelemről?~– Sőt éppen a fegyelemre emlékezvén.
 32     8|            elütötte ám a tizenkettőt éppen mostan. Kapor András uram
 33     8|        előzmények Bárzsing úr kedvét éppen nem rontották el.~Mikor
 34     9|        kívánság, lépett be a sátorba éppen a kis pletykahordó Blumné,
 35     9|               hogy Béla mint katona, éppen gyáva lett volna. Ezt a
 36     9|     parancsolja őt elé.~– Az könnyű; éppen itt van nálam a mellékteremben.~
 37     9|           Lávayné. – Katonadolog ez; éppen ide tartozik. Rágalom ellen
 38    10|              körülötte, s hozzájutni éppen olyan könnyű a levegőn keresztül
 39    10|              szerezni; hanem ez volt éppen a minden lehetetlenséggel
 40    10|           Bárzsing úr ez idő szerint éppen azon rejtelmes életmódot
 41    10|             megmentett iratok között éppen nincs jelen a keresett végrendelet.~
 42    10|              az ő lába sánta.~De hát éppen nem lehetne-e a sánta embernek
 43    10|            tudni, másik részét pedig éppen csak akkor gondolta ki.~
 44    10|             az, hogy hátha az izenet éppen az ellenfél kezébe esik!
 45    10|             a titkosírásnak, melynek éppen nem lehet a kulcsára akadni:
 46    10| elfogyasztának már minden megehetőt. Éppen csak sajt és kenyér közt
 47    11|      beleékelt bomba nyílásába tűzte éppen a háromszín lobogó nyelét.~
 48    11|              a kucikból?~– Sőt ennek éppen az ellenkezőjébe csapott
 49    11|         rideg, kenetlen hangon, mely éppen úgy csikorgott, mint minden
 50    12|             vonszolni a rekettyésig. Éppen jókor rejtőztek el a sötétzöld
 51    12|      megindultak nagy csörtetéssel – éppen azon hely felé, ahol a két
 52    12|           üregébe elhelyezé. Az üreg éppen akkora volt, hogy a holttesttel
 53    13|         regényes, ábrándos kis lugas éppen alkalmas volt ily szerelmes
 54    13|         Különben főbe lőlek!~De csak éppen, hogy kimondta ezt a fenyegető
 55    14|        lenyírva viselték. Judit feje éppen olyan simára volt lenyírva.~
 56    14|             nagy figyelemmel, s ahol éppen kellett, leányok módjára
 57    15|              megerősíté az ő lelkét.~Éppen az első nehéz cseppek kezdtek
 58    15|   substantivum, hol adiectivum, néha éppen adverbium vagy interjekció:
 59    15|        tartják.~– Mind? Mind?~– Csak éppen egy lélekvesztő maradt meg
 60    15|       nehezebb gúnyát magukról, hogy éppen csak a vászonköntös maradt
 61    15|             egyszerre felpillantott, éppen Béla anyjának háza előtt
 62    16|      itt-amott megállt a hó; az utat éppen nem lehete látni.~Egyszer
 63    17|             végre letelepült aludni. Éppen a halott feje fölött választá
 64    17|           mindenről értesülve van, s éppen oda indult. Valami fiatalember
 65    18|                             Szerafin~Éppen száznyolcvan nap múlt el
 66    18|          kedves ember lett a háznál, éppen, mint azelőtt; elfeledték
 67    18|          Zeleji Róbert után mindjárt éppen annak ellenlábasához fordulni,
 68    18|             sohasem is látta.~– Hisz éppen azért mondja, hogy jó ember.~–
 69    18|         mikor táncvigalom volt.~Csak éppen azt várták meg, míg a fegyveres
 70    19|         ökölnyi lyukacskák, amik nem éppen szükségesek ugyan, de már
 71    19|    világosságot kapott; már amennyit éppen kaphatott.~A bútorzat állt
 72    19|            itt tanyáztunk.~– Hisz ez éppen a II. kazamata.~– Nem tudtam.
 73    20|        olvashat könyveket, vagy hogy éppen tintát és papírt is kap.~
 74    20|             azt a botor merészséget. Éppen ebbe a városba merni jönni!
 75    20|        tavaly itt ezen a helyen, itt éppen ezen az utcán engem azzal
 76    20|           bricska és tartalma felől. Éppen néhány perc előtt hajtatott
 77    20|  velkomozsnye: a bíró háza előtt áll éppen.~– Rajta van egy szürke
 78    20|            egy szilvásba értek, mely éppen Kolbay sajátja volt, de
 79    20|              propos tetszik érkezni. Éppen uraságod ügyével foglalkozunk.
 80    21|          karikatúrában örökít, hanem éppen a szabadelvű Oroszország
 81    21|     birtokairól, amik ezer, vagy tán éppen kétezer, ha nem háromezer
 82    21|              másnak talán nem; hanem éppen annak a kertésznek igenis.)~–
 83    21|              kifejezést ad. Amellett éppen úgy tudja nyakába húzni
 84    22|              hibázott a nő. Hibázott éppen szerelmének nagysága miatt.
 85    23|              hiszi, de Fertőy tudja. Éppen e kerülgetése minden feltűnőnek,
 86    23|             megállt előttem, hátával éppen az ágyú nyílásának támaszkodva.~
 87    24|              önnel az enyémet, hanem éppen úgy kérem azt titokban tartani,
 88    24|            papirosra volt az írva, s éppen olyan kék színűre; éppen
 89    24|             éppen olyan kék színűre; éppen olyan nagy kétfejű sas volt
 90    25|           fölkeressen. Hogy jutottam éppen ma eszébe? Mi történhetett
 91    25|            lesz ám senki ottan, csak éppen ő maga, meg Gruber úr; afelől
 92    25|            hogy láttuk! Hozta isten; éppen jókor érkezett. Nálunk ma
 93    25|            Szomorú kert volt biz ez, éppen olyan vén fák, mint a gazdájuk,
 94    25|            vén fák, mint a gazdájuk, éppen úgy összevissza szabdalva,
 95    26|           lelkének minden indulatja, éppen úgy lesi az ő lépteinek
 96    26|               hogy Melchior barátunk éppen aznap utazott el K…ba, Lávaynét
 97    26|         vissza Pestre, ahova azonban éppen csak reggelre érkezett meg.~
 98    27|           lelkének minden indulatja, éppen úgy lesi az ő lépteinek
 99    27|               hogy Melchior barátunk éppen aznap utazott el K…ba, Lávaynét
100    27|         vissza Pestre, ahova azonban éppen csak reggelre érkezett meg.~
101    28|        csupán egy asszony tudja, aki éppen olyan jól ért a hallgatáshoz,
102    28|         melyet önnek gondolóra venni éppen úgy érdekében áll, mint
103    29|           megint telivér flamingókat éppen semmi kalappal sem a fejükön.~
104    29|       kénytelen volt beszélni, hanem éppen csak annyi szót, amennyit
105    29|       feküdni, ki marad akkor állva? Éppen azért, mert a tudomány szenvedés,
106    29|        szenvedés, a művészet nyomor; éppen azért, mert te és én éreztük
107    29|            ehhez a világhoz való. Te éppen az volnál férfinak, aki
108    29|       kenyerét eszik meg évenként.~– Éppen hozzád akartam indulni –
109    29|          midőn barátját meglátta, ki éppen akkor szándékozott az asszonyok
110    29|          orvos.~Pár nap múlva, midőn éppen asztalnál ült a család,
111    30|           gyűlöli ez asszony; hiszen éppen azért választotta férjéül.~
112    30|             féltése dühével üldözze? Éppen nem; ezt a valakit fel kelle
113    30|              az ő gyűlöletével, hogy éppen oly engesztelhetlen szívet
114    30|              környékből; ma végezték éppen a szüretet.~Béla sietett
115    30|            állt ott egyedül.~Béla is éppen úgy meg volt lepve, mint
116    30|              csigaút úgy hozta, hogy éppen csak akkor vették észre
117    30|           velem.~– No hisz akkor meg éppen nem hihetné azt, amit mondok; –
118    30|      beszélek. Miért nem nevet most, éppen most a szemem közé, még
119    30|             tudom, hogy kegyed akkor éppen mellette maradna. A szegénység
120    30|             a gyermek a mesében, aki éppen attól kér segélyt, akitől
121    30|        nagyon sok. Ön játszik velem, éppen úgy, mint gyermekkorunkban,
122    30|               ugye?~– Fájdalom, hogy éppen ez az; és éppen azért, mert
123    30|       Fájdalom, hogy éppen ez az; és éppen azért, mert tőlem legtávolabb
124    31|          látogatásra úgy kikeresnünk éppen az etikett óráját.~Judit
125    31|              hite volt, az asztalban éppen olyan kevés, a hazajáró
126    31|               Fertő.”~– Ah! Most meg éppen egy tónak a nevét írja ide –
127    32|             nagy baja lehet. És hogy éppen unokahúgát jön látogatni,
128    32|            haragosan elutasított; ez éppen rendkívüli időket jelez.
129    32|            sohasem tett.~– Köszönöm. Éppen csak azért jövék, hogy megtudjam,
130    32|             Tán nincs. De lehetne. S éppen azért én nem mint kritikus,
131    32|             elhallgattatás történt), éppen annyira előzékeny lett a
132    32|         mondott.~– Félt valakit? Tán éppen engemet? A vén csontot?~–
133    33|         hajdani Perflex. Én minderre éppen úgy nem emlékezem, mint
134    33|              utána. Egy kopasz ülnök éppen azt állítja, hogy ő valósággal
135    33|         barátja; hanem azért Blum úr éppen olyan közönyös arccal rendeli
136    33|          nagy ijedségtől megéhezett; éppen most küldött a Komlókertbe
137    33|      mutatott. – Itt ég az egész pör éppen; ha akarja, megnézheti.~
138    33|              egyszer megragadni, kit éppen akkor ily gúnyosan taszított
139    33|           nekem” régi barátném volt, éppen énmiattam, éppen az ő keze
140    33|      barátném volt, éppen énmiattam, éppen az ő keze által legyen férjével
141    34|            felemelni; hátha egyikben éppen őrá ismerne.~Végre ott volt
142    34|             nem hittél nekik?~– Hisz éppen azért teszem, mert elhittem.~–
143    34|              vagy vármegye? Vagy tán éppen egy egész helyhatósági terület?
144    34|          szélesebb hazát értesz? Tán éppen az egész rhenusi szövetséget?
145    34|            Oda hozták a derék embert éppen abba a szobába, ahonnan
146    34|            hosszabb. Ez ellenkezőleg éppen azon rimánkodik, nehogy
147    34|               hol lakik a menyecske, éppen a kapuja előtt jöttem el,
148    35|           évben egyszer látott, vagy éppen csak színházi páholyából
149    35|           jelentkezett.~Hiszen éjfél éppen a hazajáró lelkek órája.~
150    35|             aki az ajtón kívül volt, éppen nem látszott azok közé tartozni,
151    35|           kicsit valaha; de most már éppen nem hasonlítunk. Én megvénültem,