Fejezet
1 1| mindkét félnek meg levén a maga vidéki levelezői rangra
2 1| határidő előtt egy nappal maga a fő indítványozó és rendező,
3 1| indítványozó és rendező, maga a zöld kapu parancsnoknéja
4 1| csizmát, pedig nem tudja már maga se fel-, se lehúzni; azt
5 1| csak az imént volt, hogy maga még mint kis diák nekem
6 1| általános tetszésben részesül; maga Lávay is mosolyog rajta.
7 1| hogy gondoskodott Cicero a maga házáról.”~– Az élc elég
8 1| denunciációjával. Valószínűleg ő maga volt az az „illető”. Kitelik
9 1| idegei lázadtak fel ön ellen. Maga a férj is ellene fordult.
10 1| vetni.~– Ah, Szerafin, ön maga sem tudja, mit mond!~– Hogy
11 1| mondhatok.~Alig tette be maga után az utolsó ajtót, midőn
12 1| vonított.~– Leghamarabb Fertőy maga.~Blumné kétszer is összecsapta
13 2| Nem elég, hogy Hargitay maga a kiszálló híd előtt addig
14 2| elmondhatót. Láttam, hogy ő maga is szerelmes bele, a bolond;
15 2| azt mondtam neki: „Hallja maga vadtulok…”~– Ezt csak nem
16 2| részemről. Hát azt mondtam neki: Maga engemet három napig gyilkolt
17 2| volna okot, ha Béla anyja maga rájuk nem nyit, ebédelni
18 2| maradni!~Lávayné most is maga látott az ebéd után; mind
19 2| Béla szobájába.~Lávayné maga ment azt elkészíteni.~Amint
20 2| aratsz babérokat. – Itt maga is megrettent Bárzsing úr
21 3| kisasszony? Ha a kisasszony csak maga volna itthon, akkor nem
22 3| nem más, mint a kisasszony maga.~Bárzsing úr abban a nézetben
23 3| késő a megtérés; ő elzárta maga elől az ajtókat, s neked
24 3| választotta. Ezt azután ő maga illesztette éjsötét hajfürtei
25 3| gyűjtést nem fogadta el, de maga aláírt két forintot, azt
26 4| csákóval, hosszan engedve maga után csörömpölni ezüstös
27 4| rúdon, a középső rúddal maga a céhmester tartá az egyensúlyt;
28 4| lakóit minden csapás üldözé, maga az alattuk álló föld is.
29 4| közepett, aranyos díszhintóban maga a nádor, egy szép daliás
30 5| láthatta a koszorús angyalfőket maga előtt, még hallhatta a zengő
31 5| kiálta a nádor kíséretéhez; ő maga leugrott a hintajából. Egy
32 5| bizonyára Hargitay arcán az élet maga sugárzik. Ilyen tekintet
33 5| siet kifelé a partra, s maga sem tudja, mi vár rá.~Csak
34 5| gyávaság volna. De íme a sors maga akarja most. Tehát így történik
35 5| az rettenetes volt!~Látni maga mellett, körüle, alatta,
36 6| képviselik, midőn ott künn maga a külvilág is új életet
37 6| volt ideát maradni. Hanem maga kívánta ezt a helyzetet.
38 6| csodadolgokat beszélnek.~Csak maga az, kinek ez este első színi
39 6| fel Judit a színpadra, ő maga legbüszkébb, legfölmagasztaltabb
40 7| ajtót.~És mikor Judit őt maga előtt látta – éppen olyan
41 7| visszajő. Mint lesz meglepetve maga, ha már őt szemközt jönni
42 8| Kolbay mérgesen eltaszítja maga elől Bárzsingot, s jön errefelé,
43 8| öreg asszonyság.~– Mi? Ah! Maga az, édes lelkem? Adjon isten!
44 8| ám, igazi katonák; de hát maga micsoda?” Hogy ő tábori
45 8| elszállásoltatása. Bárzsing maga négy tiszttársat ajánlkozott
46 8| vegyest.~A vezénylő férfi maga az ötven felé látszott járni
47 8| A harmadik pohár rumnál maga Bárzsing úr is tréfásan
48 8| abban végső ínség esetére maga lakhassék. Ez volt egyetlen,
49 9| helyét pótolta. Lávayné maga főzött, a kunyhó mögött
50 9| állt egyetlen tehene, azt maga megfejte, s csinált reggelit
51 9| Fiskális úr reggelenként maga elmegy a várba, ahol húst,
52 9| utánavinni a fehérneműit?~Maga Szerafin is óhajtott tudakozódni
53 9| utasítani: „Hallja Bárzsing, maga igen szépen be tud valakit
54 9| mert ha az megtudja, hogy maga az ő fiáról ilyeneket beszél,
55 9| visszafordult, s mérgesen becsapta maga után az ajtót.~Nemsokára
56 9| e szókat sugallta, azt ő maga sem tudta volna magának
57 9| szemébe; törvényszék nincs; maga nem jöhet a sértett. Én
58 9| asszonysággal annak lakásáig. Ő maga a legutolsó ajtóig kikísérte
59 10| határos feladat.~Fertőy maga nem mehetett a körülzárolt
60 10| senki, mert a megoldó szót maga az izenetvivő sem ismeri.~
61 11| szokás, hanem a háztető maga van emeletre véve két sor
62 11| különösen járták a bombák; ő maga cselédet sem kapott, aki
63 11| minden irányba repülnek; de ő maga meg sem mozdult az ablakból.~
64 11| szólalt meg akkor a tiszt maga ismerős nyájassággal.~Kolbay
65 12| monda Pusztafi Róbertnek; maga is úgy tett.~A kozákok megálltak
66 13| kilökte a fél könyökével maga mellől az ülésből, hogy
67 13| arcot mutat, nem gerjeszthet maga ellen semmi gyanút. Annyi
68 14| után.~Amíg azt megeszik, ő maga pipára gyújtott, s nekivetve
69 14| elővevén ez alkalommal ismét a maga hivatalos nyelvét, embergyilkos „
70 14| ismét visszadugta ostorát maga mellé, s egy jókora kulacsból
71 14| kiverje az álmot szeméből, maga kezdte el Kapor uram sok
72 14| egy rövid itatóra; amikor maga is elővette posztószél tarisznyájából
73 14| cselédruhában – Judit volt maga.~És ezt Kapor uram mindekkorig
74 15| volna illendő.~Másrészről ő maga teljes bizalommal elmondá
75 15| ősz hajú embert látott maga előtt Judit.~– Itt a gazda –
76 15| csónakot a folyamba, s ekkor maga is óvatosan felhágott a
77 15| Judit iszonyú képet látott maga előtt feltárulni.~Egy várost,
78 15| a szobába, bereteszelte maga után az ajtót; András gazda
79 15| monda András gazda, miután maga is bizonyossá lett egy pohár
80 16| az az átkozott szél, amit maga után hagyott, úgy áthűtötték
81 16| össze ne törje.~Kapor András maga se tudta, merre mennek.
82 16| azokat gyeplűszárnál fogva maga előtt eresztve, karjára
83 16| súgá Judit Andrásnak, s maga a tornácra besuhanva a csendes
84 17| megfejtője, a halál.~Aki maga olyan titok, melynek mélyét
85 17| urat!~A hulla merően nézett maga elé felnyitott nagy, fekete
86 18| hogy inkább szeretett volna maga Fertőyhez nőül menni, mint
87 19| vastagabb láncot húz fel maga után, s mikor azt megkaptad,
88 19| Mikor a pinceajtót betette maga mögött, Vencel megvárta
89 20| asszony! Mért nem megy hozzá maga nagyasszonyom, hogy beszélne
90 20| jönni! Fénnyes nappal! A maga tulajdon ábrázatával! Igaz,
91 20| előtt történt, nagyasszonyom maga is hallotta. De csakhogy
92 20| gézengúzt.~– Az őrnagy úr maga?~– Én magam. Sohasem tettem
93 20| nem adok zsúpot.~– De hisz maga rettenetes asszony.~– Azt
94 20| mentségére felhozni, hogy talán maga sem tudta földeinek minőségét,
95 21| festenek. Szépségéről ő maga is teljes öntudattal bírt,
96 21| között.~Szerencsére Fertőy maga, azalatt a tenger fenekén
97 22| játék.~Béla képzelmében maga is ott volt a nézőkkel zsúfolt
98 22| játszott még ilyen szépen.~Maga a kritika is elismeré, hogy
99 22| Nem szükséges; hiszen maga kimehet a kocsmán keresztül;
100 23| költségeit fedezik?~Ezt maga a férj sem tudta.~Fertőy
101 23| emlegetni, hanem annyit meg a maga részéről bizonyosan tudott,
102 23| mindig oly udvarlókat vont maga körül, azokat halmozá el
103 23| mint herceg Volozov. Hisz ő maga húzta tűbe azt a fonalat,
104 23| tudta többé kezébe kapni.~Ő maga volt a kísértő, ki a tetőről
105 23| Szerafin mellett reggelig. Ő maga szobájába sietett.~Szerafin
106 24| hű tanítvány, ki most már maga kezére működött, s doktornak
107 24| senki más, mint Bárzsing maga; azért mégis elég gonosz
108 24| legyen.~Ez is ismerte a maga emberét.~Tudta jól, hogy
109 25| senki ottan, csak éppen ő maga, meg Gruber úr; afelől pedig
110 25| találna söpörnivalót a maga háza előtt is eleget. Nicht
111 25| deszkakerítés ajtaját, s maga előtt ereszté Lávaynét.~
112 25| a számára, anélkül, hogy maga odamenne? Hisz az nagyon
113 25| nem hallgatott rá, bevágta maga után az ajtót, s sietett
114 26| megszánta őt, midőn így látta maga előtt, s még ő kezdte biztatni.~–
115 27| megszánta őt, midőn így látta maga előtt, s még ő kezdte biztatni.~–
116 28| bölcsőben olyan komolyan nézett maga elé a világba, mintha ő
117 28| hogy engemet mindenáron maga elé akart állítatni; íme
118 28| szöktetni, ugyanakkor ő maga is fürdőkre készült – külföldre.
119 28| Béla igen olyanformán hitte maga is. De nagy baja volt, hogy
120 29| ember, aki sohasem szokott a maga fejével gondolkozni, hanem
121 29| elégtételt fog adni, minek venne maga. És igaza is volt.~– Óh,
122 29| pamlagon, az egyik lábát maga alá téve, mint valami muzulmán.
123 29| becsületérzetből képes volna egy saját maga ellen szóló okmányt a bíró
124 29| azt tehetné talán más; maga az a bizonyos, akinél most
125 29| eltávozott.~Mikor betette maga után az ajtót, Béla örömtől
126 29| Judit egészen elhalványult; maga Béla is meg volt lepetve.
127 29| fel és olvasd! – biztatá maga Béla nejét.~Judit felszakítá
128 29| megakadályozni, hogy atyja átka a maga teljességében kitöltessék
129 30| találgatások raját támasztja fel maga és neje ellen. Egy ügyvédférj,
130 30| amilyen engesztelhetlen ő maga?~Egy szép szüreti nap volt,
131 30| Béla ismerte már ez utat; maga nyeste eleget a labirint
132 30| megy, megy, és nem látja maga előtt az örvényt, és bele
133 31| Mindjárt le fogja írni ő maga. Tessék ide nézni.~Blumné
134 31| jóltartotta. Alig várta ő maga is, hogy ismét a table moving
135 31| Amit az asztal írt, azt ő maga írta. Szeraf annyit tesz,
136 32| még csak mindig megvan a maga rokkant állapotjában. A
137 32| leülteté Kolbayt a pamlagra, maga pedig rokkájához ült, és
138 32| elfogadni, hadd menjen a maga útján. A büszkeség olyan
139 33| csalhatlan bizonyítvány volt maga a papír, amire azt íratta;
140 33| nevét, s a sorsot, amit maga ellen fölidézett.~A szép
141 33| Ellenem nem vétett ön, csupán maga ellen. Én megbocsáthatok
142 33| akartam, az jó volt; kegyed maga kívánta: „Védje ön peremet
143 33| engemet vélt eltaszítani, maga esett el. Segíteni nem lehet
144 34| óráit?~Senki sem, csak ő maga.~Ismét azt vette már fel,
145 34| magát e költeménytől.~Mintha maga előtt látnál állani azt,
146 34| művész, aki azt alkotta, maga se tudná azt tán újra kigondolni
147 34| családjának küldött belőle, ő maga kilencből hercegileg élt.
148 Ut| üdvös”.~– Hallja, barátom, maga nagyon ravasz ember. Hát
|