Fejezet

  1     1|           míg az ebből támadt zaj le nem csendesül. Járjanak
  2     1|          rajta.~Venci próbát tesz le belőle, hogyan lehet kacagni,
  3     1|       rajta, hogy még nem mondott le minden igényéről a szépnek
  4     1|    Pusztafi fráter akkor kutyagol le ide, mikor a nádor keresztül
  5     1|        amíg az ébren van, szemeit le nem hunyja mellette.~És
  6     1|     szemrehányásra szomorún hajtá le szép fejét.~– Talán mégis: –
  7     1|      állna ott, akinek a feje már le van vágva s ismét helyére
  8     1|      világ előtt nem örömest mond le a liberális celebritás híréről,
  9     1|          hideg kevélységgel nézve le a parányi asszonykára, ki
 10     2|       holnap esti dikciózásrul?~– Le.~– No, akkor szervusz. Itt
 11     2|       Zelejiéhez? Ha az elébbinek le volna borotválva bajusza,
 12     2|        vállalkozik, hacsak azt is le nem kötöm, hogy mindennap
 13     2|        szaladgálást, s egykönnyen le nem hagyják magukat rázatni
 14     2|          mikor tudniillik a bőrük le van húzva. A két jó barátnak
 15     2|          egyszerűen azért mondtam le, mert Pusztafi érkeztét
 16     2|         bizonyosan Lávay beszélte le arról, hogy Juditnak írjon;
 17     3|       minekünk aztán csak ,Szállj le Balázs a hintóbul!’ „~„…
 18     3|              Az eredeti levél már le volt pecsételve, azt tehát
 19     4|  várerődítés egész negyedét rontá le s tette legelővé, a város
 20     4|          hivatala hová alacsonyul le!~Hanem azért Márton huszár
 21     5|         neje szeme láttára bukott le a vízbe, utána akart rohanni;
 22     5|        tartják ma diadalnapjukat.~Le is van írva a szép dialektikával
 23     5|          Szólj! Beszélj! – kiálta le a lovától hánykodtatott
 24     5|          tulajdon esése terhével, le, le egész a Duna mély fenekéig,
 25     5|      tulajdon esése terhével, le, le egész a Duna mély fenekéig,
 26     5| összecsapott feje fölött.~Szemeit le nem tudta hunyni a víz alatt.~
 27     5|           alásuhanó alak szállana le hozzá! Kedvesének arca volt
 28     5|         leviszi őt ismét magával, le a csendes, a nyugodalmas
 29     5|      Pusztafi a csónakot, szemeit le nem véve az ölében fekvő
 30     6|        előbb felöltözni?~– Hiszen le sem vetkőztem tegnap óta.~–
 31     7|        végét vessem!”~Judit lelke le volt zúzva e sorok alatt!~
 32     7|        kalapja fátyolát sem húzta le arcára. Béla kedvese keze
 33     7|           soha, s íme egy nap még le sem telt, már megszegém
 34     8|          neki, amiért Bárzsing úr le is hordta istenesen.~Az
 35     8|       eresztvén a csőbe, puskáját le ne tegye kezéből, s helyéből
 36     8|       város fogadója előtt szállt le Bárzsing. Ott kifizette
 37     9|           olyan csillagok, melyek le is szoktak esni; ilyen futócsillag
 38     9|   Lávaynét udvariasan, hogy üljön le.~– Köszönöm, nem pihenek,
 39     9|           ez az asszony; valahogy le kellett őt rázni a nyakunkról.~
 40    10|           olyan arc is telepedett le, aminek látása őt menten
 41    10|        egy bizonyos Hargitay tett le a levéltárban.~Melchiort
 42    10|     fordulni: „és”, „az”, „der”, „le”, „un”; csak egy ilyen magányosan
 43    10|          sánta ember kapaszkodott le, ki minden motyóját legnagyobb
 44    10|      nevetett az elmés ötleten.~– Le lehet ennek a tetejét csavarni,
 45    10|         Melchior azalatt írta azt le, míg azt hitték, hogy mosakodik.~
 46    10|           azután elégülten szállt le a gerendáról, s benyúlva
 47    10|       nagy orrú fiókgalambot; azt le is hozta és megsütteté.
 48    11|          csodára épen, amellől is le volt égve a templom; nagy
 49    11|      vaskosarak védik, s redőnyei le vannak zárva az utca felől.
 50    11|        látható már (tán idő mosta le, vagy segítettek is kaparni)
 51    11|         marad.~Ez a ház nem égett le a nagy tűzvészben, s Kolbay
 52    11|      Tessék besétálni hozzám, ott le is ülhetünk. Halljuk, mit
 53    12|     fogózzál a nád tövébe, s húzd le magadat a vízfenékre – monda
 54    12|        menyegzőm napján… Ezt vond le ujjamról, és rejtsd el magadnál…
 55    13|    hajukat, szakállukat vagdalják le, anélkül, hogy eltorzított
 56    13|          Ha nem tetszik, szálljon le a szekeremről. Én a pénztárt
 57    14|   Segítségemre lesz-e ön?~– Önnek le kell vágni azt a szép hosszú
 58    14|        nyugodtan, hidegvérrel ült le a karszékbe Judit, amelyben
 59    14|       magát…~Nyolcadnapra vehette le Judit homlokáról a köteléket;
 60    14|     istenem.~– Még most sem estem le – szólt Judit meg nem szelídített
 61    14|       most odahaza nagyon. Minden le van égve: nekem is csak
 62    15|          mely megragadta és vonta le magával a kárhozatos sírba.~
 63    15|           a ház – szülőinek háza. Le van égve porig.~A kopasz
 64    15|    csapzott fejét bódultan hajtja le a falrepedésben megfészkelt
 65    15|         Azt hitte, az égből esett le.~– No csak csendesen! –
 66    15|        abból a szobából, hogy ért le a lépcsőkről a pavilon folyosójára,
 67    15|           szállásodra, s feküdjél le. Itt van a védleveled meg
 68    16|      magának sem bevallani.~Mikor le kellett szállnia a szekérről,
 69    16|        Kapor András úgy emelgette le karjai közt. Útközben alig
 70    16|           egy mély kátyúba vágott le a kerék, ahonnan a két ló
 71    16|           kérte Judit, hogy tegye le, majd fog menni odább.~Pedig
 72    16|         hogy megpihenjen. Egyszer le is ült egy mohos kőre tikkadtan;
 73    16|       túlsó partra érve sem tette le.~– Bocsásson a földre –
 74    16|          András odavitte a nőt, s le hagyta szállni karjáról.~
 75    16|      szalmacsutak mit jelentenek, le kellene roskadnia a földre.~
 76    17|     mondják: „Jegygyűrűjét vonjuk le ujjáról, hogy majd ha egyszer
 77    17|    oltalom a halállal együtt mind le fog szállni a földbe, és
 78    17|         központja, hogy nemsokára le fogják zárni egy fabörtönbe,
 79    17|          Óh, miért nem követtelek le a víz fenekére… Az a halál
 80    17|      férfi oly szánakozva tekinte le rá: „Mi hasztalan küzdelem
 81    19|           a többit pedig takarjuk le ismét, s aztán majd apródonként
 82    19|           eszmejárás gombolyodott le gondolatmotolláján:~„Olyan
 83    19|        Maros túlsó partjára esett le. Szerencséje volt a tömérdek
 84    19|           zsuppasztagra hajította le; azonkívül, hogy haja és
 85    20|         Kapor András uram! Hányja le hirtelen azokat a rőzséket,
 86    20|           ra, s egykedvűen hányta le a rőzsekévéket. – De bizony
 87    21|         legyen olyan jó, szakítsa le nekem azt a halavány sárga
 88    21|      magával! Éles késsel fekszik le, mint esküdt hitvestárssal,
 89    21|       önnek. Egy-egy ízt szakítok le saját szívemből, midőn azt
 90    22|          kezében, ki dalolva ment le a lépcsőn; valószínűleg
 91    22|     magával többé; zokogva borult le az arcképre, s égő homlokát
 92    22|       Judit játszik, s szemcsövét le nem veszi róla félóra hosszat
 93    22|        rövid napokat is úgy sírja le, úgy vérezzék el könnyein
 94    23|       családnál sohasem feküsznek le hajnal előtt. Akkor oszlik
 95    23|          csak nevetett, és húzott le magával a földre, míg együtt
 96    23|         tévelyedtem, mely most is le volt nehéz szőnyeggel takarva.~
 97    23|        elalvástól.~Reggel fekszem le, mikor már világosodik.
 98    23|           akarsz, miért nem veted le nyakkendődet?’~Erre ő mosolyogva
 99    23|             Fertőy borzadva tette le neje naplóját.~Fásult önzése
100    23|      mellett még egy szék volt. Ő le akart arra a székre ülni,
101    24|   Bárzsing olyan hidegvérrel ütve le szivarja hamvát a csészébe,
102    24|         az aláírásokat igen híven le tudja tenni tetszés szerinti
103    25|      fogja viselni többé, s azzal le fogom nézni, s otthagyom.
104    26|           hozni nem szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot
105    26|           becsületes nevem.~– Azt le fogom tenni, asszonyom.~–
106    27|           hozni nem szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot
107    27|           becsületes nevem.~– Azt le fogom tenni, asszonyom.~–
108    28|         Fertőy térdeihez csuklott le, s azokat ölelte át, az
109    29|         sötét szemeit.~– Ha mi is le akarunk feküdni, ki marad
110    29|       Bélának kínálni, hogy üljön le.~Béla sietett hamarább szólni.~–
111    29|          megvető arccal dobta azt le, mint egy pókot vagy egy
112    29|           marad, egész haragjában le fog sújtani. A férj büszkén
113    29|            Az ebéd csendben folyt le, senki sem szólt a másikhoz
114    30|       nyugalmas pozíciójába teszi le magát.~– Tudod – szólt Béla
115    30|       alatt lehet. És akkor mondj le.~Béla megköszönte a jó tanácsot.~
116    30|        kertbe utasítá; oda mentek le ozsonnázni az egész társasággal.
117    30|           tetejét, s úgy csüggtek le világoszöld indáikkal. E
118    30|          Fertőyvel, hogy ki issza le a másikat – fogadásból.
119    30|          önkéntelenül bocsátkozék le a lugas mélyében levő fehér
120    30|    parancsolhat velem, amit akar. Le vagyok álarcozva; ön tudja,
121    30|         építi, kötelességeit rója le, s öröme van benne, ha siker
122    30|        hát majd a vállamon viszem le.~– Köszönöm, herceg – szólt
123    30|     valamelyikkel táncolni, azzal le fogod kötelezni, aztán hagyd
124    30|       Csak úgy félszemmel kacsint le ránk, de azért már kitalálta,
125    30|        után eregetésével torkolta le a kacajt, mely valószínűleg
126    31|     szellememnek a neve? Mindjárt le fogja írni ő maga. Tessék
127    31|           kapni. Azért csak rakja le gyűrűit, mert ércnek nem
128    31|            aki a koporsóba feküdt le érette, még most is él!~–
129    32|              Holnap rögtön megyek le Pestre, felkeresem Szerafint,
130    32|       unszolá, hogy most festesse le arcképét, s a tavalyit mázoltassa
131    32|           mi válunk. De hát üljön le bácsi nálam. – Szerafint
132    32|     ablaktáblákat, s ne ugorjék-e le az ablakból azok elől, amiket
133    33|            azt majd csak ott írom le a törvényszéken.~– Hát ez
134    33|         hamis végrendeletet adott le, csalhatlan bizonyítvány
135    33|           kikerülhetlen csapással le fogok ütni a Fertőy névre,
136    33|       neki: Fizessen előre, tegye le a taksát, a bélyegdíjt,
137    34|          Özvegyasszony könnye rég le van törülve, ~Új családdal
138    34|        mindig a víz fenekére megy le, de ha meghalt, akkor fenn
139    34|         munkába; de én most estem le a felhőkből ide; olyan vagyok,
140    34|           hogy Bárzsing nyakaztat le, mint náladnál derekabb
141    35|           őrült eszméket írok itt le!~Hisz ő nem képzelt árny,
142    35|         örökkétartó lesz arcomon; le nem törli azt onnan még
143    35|   megrakott asztal mellé települt le a vendégsereg.~Az asztalfőnél
144    35|            A herceg bal felől ült le Szerafin mellé, a jobb felőli
145    35|        mint az, amit a csizmámról le akartál verni. – Isten áldjon.~
146    Ut|         két bőre, hogy az egyiket le engedheti magáról húzatni?”~