Fejezet
1 1| városunk, melyről, dacára annak, hogy most kicsiny és szegény,
2 1| átvenni, s hüledezve bámulják annak fogantyúján a furcsa faragványokat,
3 1| volt nevetés, hanem csak annak a hangja, az arc megmaradt
4 2| egy özvegy szappanosné, annak van három leánya, mind a
5 2| kacagott Pusztafi. – Nem is annak indult.~– Akik azelőtt alig
6 2| hogy ne hallgassak e szóra, annak én most halálos ellensége
7 2| hogy „mérges kis jószág”, annak valami nagyon borzasztó
8 2| Bárzsing vitéz –, nem lesz annak semmi rossz következménye.
9 3| hogy ki az a Pusztafi, meg annak a ligája? Költő? Igen, de
10 3| egy nagy ezüstös fringia; annak a vasát is nehezen lehete
11 3| Majd ha híre fog futamodni annak, hogy Hargitay János elég
12 5| szép.~Megmenekülni! Éppen annak erős karja által mentetni
13 5| vonta a víz alá, és ajkaival annak ajkait keresve föl, egy
14 6| markolatra tették kezeiket, annak jeléül, hogy ha még magátul
15 6| Ismerem. De amit én tartok annak, az be van tiltva.~– Akkor
16 7| Nagynénje levelét átvitte annak szobájába, a magáéval visszatért.~
17 7| esetre, ha nejévé lenne annak, vagyonaikból kirekesztették.
18 7| hirtelen szemébe nézett, annak valóban két könnycsepp volt
19 7| médaillont viselt keblében, annak egyik felén egy férfi, másikán
20 7| dolgozószobájába, s leült annak íróasztalához, melyen a
21 8| kell, vérüket is odaadják annak védelmére.~Hanem hogy vannak
22 9| ember az utcán elég, aki annak a helyét pótolta. Lávayné
23 9| ócska tisztes zöld köpenyt, annak belső zsebéből két pisztoly
24 9| őr nem állhatott ellent annak, hogy az öreg asszonyság
25 9| dolgokért; ma, még ma kell annak megtörténni.~– De minek?
26 9| zsebkendőt köpenye alól, s annak egyik szegletét megfogva,
27 9| kíséretül az asszonysággal annak lakásáig. Ő maga a legutolsó
28 10| megvan ugyan, ha még megvan; annak a helynek csak az egy baja,
29 10| cigánymezői sátorutcába, de annak a tudósítása kevesebb megnyugtatására
30 10| tovább a keresett iratot: ha annak gondviselője a felső hadsereggel
31 11| ah, de most nem látjuk annak romjait, tavasz van, virágzanak
32 12| rekedt hangon énekelni, annak a végén a többiek nevettek.~
33 12| hosszan, hogy majd átmelegszik annak életmelegétől; hasztalan,
34 12| vigyázók szeme láttára! Pedig annak meg kell lenni.~Meztelen
35 13| szemközt az ellenségre, ki annak közeledtére nem fordul vissza,
36 14| végett, hanem azért, mert annak vissza is kell ismét térni.~–
37 14| komáromiasan beszél; odavaló.~– No annak még jobban örülök. Tehát
38 14| elkészített; hanem hát most annak is rosszul megy. A gazdája,
39 15| tensasszonyság, ami muszáj, annak neki kell menni. Én nem
40 15| vékony foszlányformát, s annak az egyik végébe hatalmas
41 15| akár ne is főznéd.~– Hát annak a tensasszonynak odabenn? –
42 15| hogy támaszkodott a vállára annak a szürke szakállú tüzértisztnek,
43 16| egy kerek térre jutottak, annak a közepén állt magányosan
44 17| hozta azt a levelet, mely annak életét megmentené. De azt
45 17| ismeretlen hang. – Alkalmasint annak az úrnak a felesége, aki
46 17| rém arcára, és megcsókolta annak ajkát.~– Mit cselekszel? –
47 17| volt tekinteni, őrjöngés annak száját csókkal illetni!~
48 18| nem is tudom már micsoda? Annak az uraságnak a nevét sem
49 18| senki sem kételkedhetett annak valóságában.~Erre aztán
50 18| Róbert után mindjárt éppen annak ellenlábasához fordulni,
51 18| tömör boltozat következik, annak oldalai öles vastagságú
52 18| férfit rágalmaz.~– Miért?~– Annak a jele, hogy védelmezi magát
53 18| tartotta, hogy ez már a határa annak, amit tréfának szokás nevezni,
54 19| valami iroda szorult bele, annak a szemetje látszott a szögletekben
55 19| dalolt olyan vígan, hogy annak az asztalon elnyúlt komor
56 19| Amint a külsőt felemeled, annak az aljára veres olajfestékkel
57 19| szerette a bor a kocsmárost, annak bizony nehéz volna hirtelen
58 19| borok felfedezése, mint annak az izenetnek postára vitele.
59 19| mennyire lehet tréfát űzni, annak röviden elmondjuk, hogy
60 19| palackokkal egyben.~Hanem annak az utolsó palacknak a hatása
61 20| a bennem levő ördögnek; annak emberhús kell ma. Azt az
62 20| hazamegy a szekerével, pedig annak sokfele baja volt még; a
63 20| visszahökkent. Mit örül ez annak, hogy én itt vagyok?~– Egészen
64 20| mulaszthatlan kötelességünk, s annak lelkiismeretes megtartására
65 21| helyzetben, ez alakban, ha nem annak a szeme, aki szeret és annak
66 21| annak a szeme, aki szeret és annak a szeme, aki gyűlöl?~– Jöjjön
67 21| Ahelyett, hogy örülnék annak, hogy egy kőkemény szívet,
68 21| addig ő szegzé szemeit annak lecsüggesztett arcára, de
69 21| keblére borult, két kezével annak fejét takarva el. Mintha
70 21| másnak talán nem; hanem éppen annak a kertésznek igenis.)~–
71 21| Hofmeisterem” volt, aki annak idejében a tudományokkal
72 21| aggódva nézett Bélára, hanem annak legelső mozdulatánál meg
73 21| Tán nem hallottam hírét annak a hírhedett lótusznak, mely
74 22| Volozov kastélyában voltunk, annak udvari kertészében ráismertem
75 22| művészet remeke; és tapsoltak annak, aki így tudja játszani
76 22| kép szívébe égette magát annak, aki úgy vágyott azt meglátni.~
77 22| előszobában éjjeli mécs égett; annak világánál három ajtót vehetett
78 23| kell lenni, s ígérte, hogy annak hollétét fel fogja fedezni,
79 23| kulcs kellett.~Legelébb is annak a kis rózsafa szekrénynek
80 23| napló, kitárultak előtte annak jól őrzött titkai, amikből
81 23| ágyú szólt még, a mienk. Annak én voltam a tüzérje. Szolgálnom
82 24| beszéljünk, kedves barátom, annak megvannak a saját nézetei,
83 24| róla, hogy az illető okirat annak idejében letétetett-e Bárzsing
84 25| Van egy ananászdinnyém, annak olyan illatja van, hogy
85 25| felismerhetlenül közelít, míg annak kijáratánál a társaság elé
86 25| öreg asszonyság arcán, hogy annak kissé szokatlanul hangzik
87 25| hónapja hogy meghalt.~– Bizony annak tizennégy hónapja. S a törvény
88 25| világon élő teremtés, aki örül annak, ha őt szemközt jőni látja,
89 25| isten nem ad szerencsét annak, aki embertársát megy üldözni”;
90 26| még egy hálószoba volt, s annak is zárva szokott lenni az
91 27| még egy hálószoba volt, s annak is zárva szokott lenni az
92 28| melyet Judit kezében tartott, annak betűit iparkodott sorra
93 28| alakja megnyugtatá, hogy annak semmi férfi ellenében nincs
94 28| kis bölcsője előtt térdelt annak a néma teremtésnek, aki
95 28| legtávolabb az embertől; annak az ártatlan lénynek, akit
96 28| hogy harmadát átengedje annak, amit egészen elfoglalhat?
97 28| az illetőségnek átengedni annak, ki az okmányt bírja, vagy
98 29| énekesnő, egy lovarművésznő, s annak az arcképe kerül a melltűkre,
99 29| például olyan jó flamingó volt annak az idejében, amilyen csak
100 29| hogy a világ változik, mert annak szükségképpen változnia
101 29| a mi vérünkből való vér, annak a keserve is rontja azt
102 29| hovalettéről semmit; ön nem részese annak, ami azzal történhetett;
103 29| evégett előre elláttam magamat annak bizonyítékaival, hogy amiért
104 29| Adja ön el az okiratot annak, aki többet ád érte.~– Fertőy
105 29| táncolva ugrált barátjáig, annak megszorítá a kezét, s kacagva
106 29| Óh, igen sokat! Majd annak idejében megtartjuk annak
107 29| annak idejében megtartjuk annak az áldomását. Hanem addig
108 29| kéziratára ismert minden betűben. Annak a sírkövét pedig már régen
109 30| adni a történetnek, mintha annak megindításában nagy részük
110 30| amikor Fertőy unokahúgára és annak családjára gondolt, mindig
111 30| legmélységesebb fenekére kívánta annak öregét, apraját; és senkit
112 30| fölkeresni a kertben.~Tudta, hogy annak kedvenc mulatóhelye egy
113 30| kínai függönyöket, úgy hogy annak, aki be akart a kéjlakba
114 30| támaszkodott a fának, egyik kezével annak kinyúló ágába kapaszkodva,
115 30| akarjon okos színt adni annak, amit én bolondul beszélek.
116 30| tekintetétől, s megfogta annak összekulcsolt kezeit.~–
117 30| utat mutatja: „Erre menj!” Annak hinne kegyed, s nem kérdené,
118 30| kinek a birtoka?~– Birtoka annak a névnek, melyet a magáé
119 30| költészetében él, s elfeledi, hogy annak prózája is van – szólt Béla
120 30| leülve Szerafin mellé, s annak forró kezét kezébe véve. –
121 30| s vágd fejéhez a poharat annak, akinek a szeme tele nem
122 30| neki, hogy ezt ennek meg annak híják; egy-egy nagyon vérben
123 30| belőle.~Más tűzijáték volt annak a szívében akkor.~Valami
124 30| karolnia a hölgy térdeit, s annak egész remegő testét erőszakosan
125 31| magában, hogy hátha mégis annak van igaza.~Láttunk komoly,
126 31| Mikor látjuk meg ennek vagy annak a híres embernek az arcát?
127 31| Tartozik nekem, neked és annak a gyermeknek ott, s megverné
128 32| korona vet rá; én nem tartom annak; de a férj neve ezt is eltakarja.~–
129 33| vagyona, jövője áll kockán, annak a másik asszonynak az ügyével
130 33| burnótszelencéjét, és felnyitja annak fedelét – de nem azért,
131 33| barátném, játszótársam volt, annak nem szabad együtt veszni
132 33| lábaihoz.~Nem iparkodott annak kezét még egyszer megragadni,
133 33| egy asszonnyal, hogy nem annak a másik asszonynak volt
134 34| egy „Kísértet.”~Szerafin annak minden sorát keresztültanulmányozta,
135 34| Szerafinra; tán nem is tudott annak élményeiről semmit. Képzelem
136 34| dorgált nő tán nem is neje annak, aki írta; talán meg is
137 34| nagyon bizonytalanok voltak annak az elhatározásában, hogy
138 34| nagyon fiatal még.~– No, annak én leszek a nevelője.~–
139 34| a nevelője.~– Dajka kell annak még, nem nevelő.~– Azt mondanám
140 34| joga a hazának. Tehát ha annak nincs, van nekem. Élj nekem.~
141 34| hogy rég kiveszett már annak a faja is, mint a mopszlikutyáé.
142 34| hogy a két férj mit izent annak az egy asszonynak. Az egyik
143 34| ember, azzal kezet fogtok, annak keresitek a barátságát,
144 34| itthon. Tájékára se jöjj annak a háznak, ahova én most
145 Ut| gyűlt össze melléje, mely annak fennállását biztosítani
|