Fejezet
1 1| költséges szenvedélyei?~– Kegyed tudja, hogy még csak nem
2 2| becsülöm, oly szerencsés, hogy kegyed jegygyűrűjét viselheti.
3 2| főtéren találkozni fogunk. Kegyed azon férfival fog járni,
4 2| E pillanatban barátom, kegyed híve, ott terem; kegyed
5 2| kegyed híve, ott terem; kegyed karjába fűzi kezét, a néptömeg
6 2| férj és nő leendnek.~Ha kegyed ez ajánlott tervet helybenhagyja
7 2| sincs Bélának, higgye el kegyed – szóla nyers szarkazmussal
8 2| társalgásnak.~– Ne kényeztesse kegyed olyan nagyon ezt a fiút.
9 2| Ah, azoktól ne féltse őt kegyed. Béla férfi, ki ellenségeinek
10 2| csinálunk valahol. Megengedi kegyed, nagyon tisztelt hazafi.~–
11 2| szívesen, csak csináltasson kegyed végrendeletet, amennyit
12 3| jókedvet csinálni. „Hát kegyed szép húgocskám, mit fog
13 6| fiatal és egy éltes.~– Ah! kegyed az? – kiálta öröm hangján
14 6| tárgyak rablására adta magát kegyed.~– Bemutatom önnek nagynénémet,
15 6| tárgyat hallottam volna. Amit kegyed akar – az helyes.~– Én színésznő
16 6| előre helyeslé akaratomat?~– Kegyed valóban igen jó rendőrséget
17 6| tart szép szemeiben.~– S kegyed igen rossz titkárt arcvonásaiban.
18 6| előbb tudni, számot vetett-e kegyed magával és tehetségeivel;
19 6| ha hallaná egyszer, ahogy kegyed költeményeit szavalja Judit!
20 6| belőle. Azt kérdeztem, tud kegyed mosni, vasalni; tud varrni,
21 6| házmesternek. – Nos tehát tud kegyed mindezekhez?~– Akarok tudni,
22 6| magas személyes protekció… Kegyed elpirul: bocsánat, nem mondom
23 6| általánosságban beszéltem. Kegyed tud tűrni…~– Tűrni és igyekezet
24 6| És már most mondja meg kegyed, mi oka van ez elhatározásra?~–
25 6| Azon akartam kezdeni. Kegyed nem engedett engem meghalni,
26 6| Egy eszmém van. Ismeri kegyed a legjobb, a legelső magyar
27 6| én gondolok. Tanulja be kegyed. Mire készen lesz vele,
28 6| jó lesz, ha nem mutatja kegyed magát az utcán, mert ha
29 6| egy kapu alá.~– Hol jár kegyed itt?~– Ahol önök.~– De kegyednek
30 6| abban egyeztünk meg, hogy kegyed egy tragédiában akarja első
31 7| följogosít. Emlékezni fog rá kegyed talán, hogy e hét folytán
32 7| nap évfordulója, melyen kegyed szerencsétlen szülői egy
33 7| gyászos halállal kimúltak. Kegyed megboldogult édesatyjától
34 7| egy év múlva felbontandó.« Kegyed tudja e végrendelet tartalmát,
35 7| vagyonaikból kirekesztették. Kegyed igen ügyes és furfangos
36 7| végrendelet kijátszásának. Kegyed azt mondá: »Nem választom
37 7| válaszoljon e kérdésemre: »Neje-e kegyed Lávaynak, vagy nem? És ha
38 7| eltávolítani vagy nem?« Ha kegyed Lávay Bélához sem nőül menni,
39 7| neked való szállást.~– Igen, kegyed keresett nekem szállást?~–
40 8| ezüstjét, még a gyermekét is. Kegyed is odaadta egyetlenegy fiát.~–
41 9| visszatért.~– Igen sürgetős a kegyed közlendője?~– Olyan sürgetős,
42 9| előfordul.~– Akkor jöjjön kegyed velem; a várkormányzó úr
43 9| kezdett.~– De asszonyom, kegyed azt izente nekem, hogy valami
44 9| De minek? Mit akar tehát kegyed?~– Mit? Elégtételt akarok!
45 10| neki:~– Tisztelt asszonyom, kegyed beteg, miért nem gyógyíttatja
46 10| érte, s elhozom számára. A kegyed betegségének gyógyszere
47 11| világosan.~– Kimondom világosan. Kegyed, tündéri szép húgom, most
48 14| suttogásával kérdezé: – Kegyed az?~A nő némán intett fejével,
49 14| széken, mely útjába akadt.~– Kegyed Pestre jött! Nem ment külföldre?~–
50 14| kísértem is meg.~– Hogy reméli kegyed őt megmenthetni? Van valami
51 14| általadjon?~– Óh, szóljon hát kegyed, hogy mit cselekedjem én? –
52 14| térni vissza.~– Mire gondol kegyed?~– Kérem! Egy szó ellenvetést
53 14| Az istenért! Mit kíván kegyed tőlem?~– Azt, hogy amit
54 14| vágást homlokomra.~– Ah! Kegyed énvelem tréfál. Hogy én
55 15| kell menni. Én nem tudom, kegyed kicsoda, mi járatban van.
56 15| Asszonyom! öreg asszonyság, a kegyed menye-asszonya megérdemli,
57 16| házi nő eléje sietve. – Kegyed az?~– Én vagyok, jó Teréz;
58 20| Kolbay őrnagyot! Hiszen kegyed előtt történt, nagyasszonyom
59 20| Nem kegyednek való ez. Kegyed olyan jó ember különben.~–
60 22| A játék elkezdődött! A kegyed jelenése következik! – hangzott
61 25| maradt, és nevét viseli. Kegyed cukrot eszik a dinnyéhez?
62 25| annál, asszonynéném, hogy kegyed a saját nevét, én pedig
63 25| Lávayné. – Mért nem mondja kegyed még: „Azt a derék, becsületes
64 25| mivel rágalmazhatták őt kegyed előtt, de azt mondom, hogy
65 25| ülésnek szekérderékba valót, kegyed akkor azt mondta nekem: „
66 25| egy szál szalmát sem; mert kegyed embervadászatra indul. Óvom,
67 25| és csakugyan nem adott kegyed szalmát. És csakugyan úgy
68 25| csakugyan úgy történt, ahogy kegyed mondá. Az isten megvert
69 26| És Fertőy urat mért hozta kegyed magával?~Ezt Bélának meg
70 26| aki érti. Ne döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam; semmi
71 26| ahhoz semmi jogom nincsen, kegyed ura saját tetteinek, s nekem
72 26| azt ne feledje ki, hogy kegyed színésznő, akinek nevét
73 26| kerülni. Szeretem, hogy kegyed első szóra engedett és belátta,
74 26| és azt rebegte: „Igaz”.~– Kegyed emiatt kénytelen lesz a
75 26| tréfadolog. Én nem akarom, hogy kegyed szükséget lásson. Béla fiamat
76 26| enyém, hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most is büszke. Erről jó
77 26| Asszonymunka! Mit vet az a latba? Kegyed visszautasítja, és büszkén
78 27| És Fertőy urat mért hozta kegyed magával?~Ezt Bélának meg
79 27| aki érti. Ne döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam; semmi
80 27| ahhoz semmi jogom nincsen, kegyed ura saját tetteinek, s nekem
81 27| azt ne feledje ki, hogy kegyed színésznő, akinek nevét
82 27| kerülni. Szeretem, hogy kegyed első szóra engedett és belátta,
83 27| és azt rebegte: „Igaz”.~– Kegyed emiatt kénytelen lesz a
84 27| tréfadolog. Én nem akarom, hogy kegyed szükséget lásson. Béla fiamat
85 27| enyém, hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most is büszke. Erről jó
86 27| Asszonymunka! Mit vet az a latba? Kegyed visszautasítja, és büszkén
87 28| pörtárgy feléért. Mármost a kegyed lángesze könnyen kitalálhatja,
88 28| hogy mi hajtja ide Fertőyt. Kegyed ügyvéd, kegyeddel lehet
89 28| kegyeddel lehet beszélni. Kegyed elébb végighallgatja az
90 29| Biz az keserves kenyér; kegyed jól tudhatja. Ha nekem nőm
91 29| prókátorosan, legyünk okos emberek. Kegyed és tisztelt neje énnekem
92 30| az ügyet, amit rám akar kegyed bízni. Ki ellen van?~– Az
93 30| mikor tréfálok.~– Hát, lássa kegyed, én nem tréfálok. Hogy én
94 30| én nem tréfálok. Hogy én kegyed sorsán igen sokat töprengtem,
95 30| emléke, a jóindulat, melyet kegyed balsorsomon tanúsított irántam,
96 30| szavamra nem figyelmez. Kegyed jövőjének tartoztam e szóval,
97 30| volt, amit kiejtettem, de kegyed „becsültetésről” szólt előttem.
98 30| tudtam azt, hogy nő, mint kegyed, ki a tisztelet napsugarában
99 30| Nekem nagy okaim voltak kegyed útmutatójának lenni. Nézzen
100 30| útmutatójának lenni. Nézzen úgy kegyed, mintha nem volnék egyéb,
101 30| Erre menj!” Annak hinne kegyed, s nem kérdené, vajon igazat
102 30| Egykor igen jól meg fog kegyed engemet érteni, és akkor
103 30| felőle. Jól tudom, hogy kegyed akkor éppen mellette maradna.
104 30| meredélyre jut?~– Azt tudja kegyed, hogy a politikáról ebben
105 30| Nos, mit?~– Azt gondolja kegyed, Szerafin: ez az én gyermekkori
106 30| segélyt, akitől retteg.~– Kegyed igaztalan hozzám, Szerafin;
107 30| igaztalan hozzám, Szerafin; kegyed nem akarja hinni, hogy az
108 30| szenvedély.~– Ah, Szerafin, kegyed még mindig az élet költészetében
109 31| felelt rá semmit.~– Ah, kegyed tán a hitetlenek közé tartozik,
110 31| asszonyba kötve bele –, kegyed bámulni fog, ha ezt meglátja.
111 31| tartozik mulattatni.~– De hát kegyed csakugyan nem akar hinni?
112 31| Sohase fárassza vele kegyed doktor Kruxfuxot – kiálta
113 31| ügyekben.~– Ah! Ugye pedig kegyed nem gondolt erre a névre?~–
114 31| eszébe a kérdés, hogy „Hát kegyed gondolt-e rá?”.~– Ugyan
115 32| Bizonyomra, mindennap benéztem a kegyed ablakán asszonyom, de sohasem
116 32| azután komoly hangon –, ha kegyed nem látogatott volna meg
117 32| kikergettem a házamból, s azt kegyed még nem köszönte meg nekem.
118 32| asszonyom egyszer már csalódott kegyed; gondolja meg másodszor
119 32| felejtkezni.~– Hihetlen. Kegyed meséket mond. Volna asszony,
120 32| Az én húgom?~– Igen. A kegyed húga. Hogyan jött, miként
121 32| asszony pörét viszi.~– Ah, kegyed milyen újságokat mond nekem.~–
122 32| ezek infámis dolgok, amiket kegyed énnekem itt elmond – csattant
123 32| visszamegyek.~– Ugyebár? Kegyed pedig a fiát fogja elővenni.~–
124 32| nem is veheti, ha én a kegyed életét kritikai szemmel
125 32| regényt tanulmányozni, amit kegyed saját életéből csinál.~–
126 32| Kedves Szerafin, azt kegyed nagyon jól tudja, hogy én
127 32| unalmas előadásával, amiket kegyed életének meglepő fordulatai
128 32| idegesített.~– Mindjárt beszélek. Kegyed is oly büszke gyermek volt.
129 32| meg nem szólítottam. Mikor kegyed Róberthez nőül ment, visszautasítottam
130 32| Csupán kegyedről beszélek. Kegyed özvegy ruhára tett szert,
131 32| ne jöjjünk indulatba, se kegyed, se én. Még most szelíden,
132 32| összecsődülnek rá, mikor kegyed ki fog löketni innen az
133 32| kíméletért esdene.~– Folytatom. Kegyed jól gazdálkodott azon tőkével,
134 32| kegyeddel van dolgom. Azt, hogy kegyed váljék el férjétől, Lávay
135 32| vezetni, mert azt, hogy valaki kegyed szeszélyeinek örök türelmet
136 32| azért a múló örömért, hogy kegyed szép mosolygásában gyönyörködhessék,
137 32| gyönyörködhessék, szívét, nevét, sorsát kegyed könnyelműségére bízni; hanem
138 32| kegyetlenül:~– Eddig volt kegyed valami; egy nő, akinek férje
139 32| mindig jó. Most elválik kegyed férjétől, és lesz az, amit
140 32| emberre, és rá fogok találni kegyed ügyvédjére. Azok férfiak,
141 33| néhány okmányt, amikhez kegyed aláírása szükséges, kiegészíthessek.~–
142 33| Természetesen.~– Kívánja kegyed, hogy olvasatlan írjam alá?~–
143 33| volna, ha elébb megteszi kegyed. De ha úgy kívánja, itt
144 33| én akartam, az jó volt; kegyed maga kívánta: „Védje ön
|