Fejezet
1 1| kesztyűit otthon feledte, s azzal homlokára üt, visszafordul,
2 1| hisz éppen őrajta nevetnek.~Azzal a terembe tér, s néhány
3 1| kicsi voltam, s akkor mindig azzal fenyegetett, hogy ha makacs
4 1| amire aztán mindenki előállt azzal, amit ellenük tudott. Ez
5 2| venned azt a lányt, aztán azzal vége legyen a privát ábrándozásnak.
6 2| aláírok egy példányt«, s azzal küldje vissza hozzám, ki
7 2| gyufát a kályha vállán. – Azzal szépen időt engedve, szivarra
8 2| mondani, amivel megkeseríthet, azzal helyembe jön. Előre tudom
9 2| gondolá magában Pusztafi, s azzal neheztelve vágott Bárzsing
10 3| szép halott.~Bárzsing úr azzal vélt nyomdokába léphetni
11 3| nem lehet megtagadni.~S azzal nagy mecénási elhatározással
12 3| szívesen aláírok egy példányra.~Azzal íróasztalához sietett; nevét
13 3| csókolom kegyes kezeiket. Azzal Bárzsing úr, megemlékezvén
14 4| ülhetnek.~– Jól lesz, tensuram.~Azzal még egypár becsületes hajóslegény
15 5| ifjabb. Egész magatartása azzal dicsekszik, hogy ez a nap
16 5| rémképe, egész lelke tele volt azzal régóta. Sokat gondolt ő
17 6| tizenegy óra már délnek.~Azzal kinyitotta az ablaktáblákat.
18 6| sokszor visszatér, s melyet azzal próbálgatok legyőzni, ha
19 6| szerepet betanulja. Az éjjel is azzal foglalkozott, s most már
20 6| külesemények is játszottak azzal.~Délutánra az utcai zaj
21 6| Nyomban ott volt Pusztafi is, azzal is hasonló dolgok történtek.~
22 7| azt igen hidegen viszonzá; azzal Béla karjába fogózott, és
23 7| komoly ember nem restell azzal bajlódni.~Ugyanaz a népdalt
24 8| lármáztak nagyon. Mi baja volt azzal a harkály madárral?~– Hahaha!
25 8| Pedig én nem arra neveltem.~Azzal nagyot fohászkodott, leült
26 8| elismerve.~És ők bizonyára azzal a szándékkal telepedtek
27 8| bal lába közt; azt azután azzal tette csúffá, hogy az egyik
28 8| szekeremmel nem fuvarozván.~Azzal Kapor András uram hirtelen
29 8| ordított a szakaszára, s azzal „Szuronyszegezz! Rohamra!”
30 9| elébb elvágnád a nyakamat azzal a késsel, amivel most a
31 9| Látta-e ezt, beszélt-e azzal? Az ilyen embernek volt
32 9| Szerafin megszánta, és kitört azzal, amit eddig visszatartogatott.~–
33 9| mondjam, már ő a várba ment; s azzal kieblábolt a kisajtón. Nem
34 9| fogok, míg elvégzi. – S azzal leült a rongyos szalmaszékre,
35 9| nálam a mellékteremben.~Azzal inte segédjének, hogy hívja
36 9| barátját, bizonyos Lávay Bélát azzal vádolja úton-útfélen, hogy
37 9| köpönyegben, ócska selyemkalapban, azzal a szándékkal, hogy ő párbajt
38 9| aztán lőhetünk egymásra.~Azzal kivette a két pisztolyt
39 9| tökéletes nő lett. Mikor azzal fenyegette Bárzsingot, hogy
40 9| önnek is meg nekünk is.~Azzal segédjét utasítá, hogy menjen
41 9| elhiggyék, íme itt a bizonysága.~Azzal kivette kebléből a begöngyölt
42 10| mankót, mely belül üres volt, azzal járt fel s alá, s mikor
43 10| végzett, mi dolga volt, azzal nem dicsekedett senkinek.
44 10| neje ellen van intézve.~Azzal kikapta Bárzsing kezéből
45 10| csak „üres volna belül”.~Azzal élesen tekinte szemüvegein
46 10| is azt a rézszorítót, s azzal az egész mankó mint egy
47 10| megtalálta az irányt, s azzal nyílsebesen repült át a
48 11| tudomány a haditudomány.~És azzal betette az ablak redőnyeit
49 11| mészároltatni akar. Róbertet azzal unszolja, hogy addig nem
50 11| egy üdvözlő szót se!~És azzal a leány hevesen karjára
51 12| jóváhagyást intene rá.~A költő azzal levonta ujjáról a sokszor
52 12| égő nádcsóva kezében volt, azzal rohant rájuk; a szikrázó
53 13| visszafordulnak; utóbb aztán beérve azzal, ha felveszik és elszállítják
54 13| Tudom – felelt Judit.~És azzal kezében tartott útitáskájából
55 13| mozgásba hozta lovait, s azzal – – fele a csapatnak hátravonult,
56 14| Itt leskelődnek rám!~Azzal szilajon ugrott fel helyéből
57 14| belelát a Fiastyúk az égről.~Azzal felsegítette a cselédet
58 14| abból a törkölypálinkából, azzal felkapván a szekerébe, s
59 14| aztán ne félj semmit – s azzal megcsapkodva lovait bámulatos
60 15| termek, semmit se félj.~Azzal gyorsan leszökött helyéről
61 15| ebben a zivatarban ki merne azzal a Dunára szállni?~– Én is.~–
62 15| házajtóig ér. Judit nem törődött azzal.~Az alacsony ház konyhájából
63 15| vászonköntös maradt rajtuk.~Azzal Tuba uram ládája fenekéből
64 15| emelje fel a karjait. És azzal dereka körül kötötte az
65 15| lesz.~– Nem tesz semmit.~Azzal bement Judit a szobába,
66 15| sohasem ismerte eddig, s azzal felpattanva a széles tűzhelyre,
67 15| mondtam. Rá emlékezzék.”~És azzal tovább ment, s nem magyarázta
68 16| Judit és Béla”. Óh, istenem!~Azzal ráborult arra a hideg, nedves
69 17| átmenjek egy másik világba azzal a gondolattal, hogy nincs
70 17| egyszer és fuss!~A férj azzal felelt, hogy halottja arcát
71 17| hozzá. Mit törődnek ezek azzal, hiszen nem az övék! Nem
72 18| Egy napon aztán Fertőy azzal a lesújtó hírrel lepte meg
73 18| kérlek – szólt Szerafin azzal a hamiskás komolysággal,
74 19| kellett letennie.~Onnan aztán azzal a nyugalommal nézte, hogy
75 19| ismeretségét felhasználni, azzal őszintén közölni a titkot,
76 19| vegytani készítmény általában azzal a szokással bír, hogy legkisebb
77 20| éppen ezen az utcán engem azzal fenyegetett, hogy vasra
78 21| hogy hosszú idejük teljék, azzal Dolnayné házról házra eljárt
79 21| herceggel unokahúgaságban, azzal bizony hirtelen nem szolgálhatok,
80 21| színpadi királynékról.~– Nono, azzal hagyjon békét, abból semmi
81 22| akart menni, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy beléjük
82 22| kocsmaajtón is.~A házmester azzal visszament szobájába; Béla
83 22| a sértő célzatokat tudta azzal a dacoló mosollyal fogadni,
84 23| szomjazott volna, hanem azzal a praktikus utógondolattal,
85 23| leoldanám, leesnék.’~És azzal felém fordult, és meg akart
86 24| mert hiba~Fertőy felhagyott azzal a tervével, hogy egy gazdag
87 24| nagylelkű bolondságra képesek. Azzal, hogy én őket feldicsérem,
88 25| nem fogja viselni többé, s azzal le fogom nézni, s otthagyom.
89 25| mint egyedüli jóakarómat.~Azzal nyakába keríté nagykendőjét,
90 25| magjából nem fogok kérni.~Azzal ment egyenesen be a városba.~
91 26| mulatságaira; boldog volt azzal, amivel a hazajáró lelkek
92 26| elkövetni: hazulról ugyan azzal a szándékkal jöttem el,
93 27| mulatságaira; boldog volt azzal, amivel a hazajáró lelkek
94 27| elkövetni: hazulról ugyan azzal a szándékkal jöttem el,
95 28| s azt nagyon jól tevé.~Azzal Fertőyhez fordult.~– Ön
96 28| anyját évekig tudja kínozni azzal a hírrel, hogy meghalt?
97 28| nagyon utána soha. Tehette ön azzal, amit akart. De amióta gyermekünk
98 28| és engedte távozni.~És azzal sietett a most már nyitva
99 29| menhelyet szerzett számomra.~És azzal bölcsőben ringó kisfiához
100 29| Béla valaha szót válthasson azzal az emberrel. Mással akárkivel,
101 29| emberrel. Mással akárkivel, de azzal nem.~– Pedig még sok szót
102 29| urat dolgozószobámba.~És azzal fölkelt, s nem nézett sem
103 29| ajánlatot tett, mielőtt azzal a másikkal alkudoznék. Neki
104 29| ön nem részese annak, ami azzal történhetett; az ön híre,
105 29| valami rossz tréfa. Már uram azzal a tisztelettel tartozik
106 29| látni kívánja, mutassam meg.~Azzal elővonta oldalzsebéből az
107 29| szerencsét a vadászathoz.~Azzal hátat fordított neki.~Bárzsing
108 29| család elfelejtette átadni, s azzal futott egy házzal odább.~
109 29| szemei megteltek könnyel.~– Azzal vádol e levél, hogy vagyonodat
110 30| ügyvéd.~– Te? De ki ne nevess azzal, amit mondok. Ez az én rejtélyes
111 30| belelökte az akváriumba, s azzal megugrott?~– Ugyanaz, tökéletesen
112 30| nagyon sokszor megtisztel azzal, hogy pénzügyi viszonyainak
113 30| nagyot sóhajtott, mikor azzal végzé leánykoruk regéjét: „
114 30| nyílt, mely mint tudjuk, azzal szokta érdemelni ez elnevezést,
115 30| Ah, ön az Lávay? Ah!~És azzal pajzán nevetést erőltetett.~–
116 30| a herceget érti alatta. Azzal ön nem fog ma egy okos szót
117 30| valamelyikkel táncolni, azzal le fogod kötelezni, aztán
118 30| hogy innen-onnan ismeri.~Azzal aztán a cigányokhoz mentek.~
119 30| továbbra is biztosíttatnom.~Azzal felugrott egy székre a herceg,
120 30| kanóc kialudt, nem jó volt.~Azzal mámoros fővel levette a
121 30| dobta el azt a földre, s azzal az egész röppentyű süvöltve
122 31| viszonza az, folytatva a munkát azzal a nyílhegyű fegyverrel.~–
123 32| előhoztam neki, röviden azzal fizetett ki, hogy minden
124 33| No ez nagyon derék lesz.~Azzal még meg is simogatá Béla
125 33| világ, s amik egyszerre csak azzal lepik meg ismerőseiket,
126 33| hol foglaljon helyet, s azzal egy veszedelmes inggallérú
127 33| úr leveszi szemüvegét, s azzal int neki, hogy hallgasson.~–
128 33| szelídséggel. – Végeztem velök – s azzal a kandallóra mutatott. –
129 33| perét a tűzbe vetettem.~S azzal a démoni bosszúállás diadalmas
130 33| az omló selyemfürtökkel, azzal a márványfehér kebellel,
131 33| Önnek rossz szíve van!~Azzal egy szóra sem méltatva tovább
132 33| A kísérő levélkét pedig azzal a két sor írással összehajtogatá,
133 34| hanem ilyenkor társalgott azzal a kegyetlen üldözővel, amit
134 34| keresztültanulmányozta, azzal feküdt, azzal ébredt, s
135 34| keresztültanulmányozta, azzal feküdt, azzal ébredt, s minden sornál
136 34| azért tisztességes ember, azzal kezet fogtok, annak keresitek
137 35| várat magára? Mért kínoz azzal, hogy megmutatja magát,
138 35| rab, kit neje elfelejtett.~Azzal gúnyoltak, hogy halovány
139 35| tudakozódni, s visszajött azzal a bizonysággal, hogy senki
140 35| látott olyanforma embert.~Azzal Szerafin lefeküdt. Kifáradt
141 35| kapott: „Róbert!” rebegé, s azzal félrehajtá fejét, és összeroskadt.~
142 35| akartál verni. – Isten áldjon.~Azzal eltávozott.~ ~Délután
143 Ut| voltak a helytartóságnál, azzal a jó hírrel lepett meg,
144 Ut| tréfát, hogy nem érték be azzal, hogy minket elítéltek közcsendháborítás
|