Fejezet
1 1| nyújtogatva az öt ujját, mintha szűk volna neki.~– De isz
2 1| alig hangzik annyi nesz, mintha valaki egy-egy pompás cantaloupot
3 1| komolyabb férfiak arcán, mintha megannyi halott ülne ott
4 1| tetszett abban a percben, mintha egy ember állna ott, akinek
5 1| nézett Blumné szemeibe, mintha magával tanakodnék, szóljon-e
6 2| Holdváryéknak.~Pusztafi oly büszkén, mintha az egész néptömeg őrá várt
7 2| más. Aztán mikor meglátom, mintha mindig szegény édesatyja
8 3| tekintve, két öklével úgy tett, mintha valami képzelt alaknak a
9 3| szemrehányással tekinte rá, mintha mondaná: te filkó! nem tudtad
10 3| azon gyanú nyomait viselik, mintha azokkal rosszul szelelő
11 3| legközönyösebb tárgy is úgy hangzik, mintha mérges vita volna.~– Tehát
12 3| félbeszakítandja a viszonyt; nem azért, mintha félne Juditot szegényül
13 4| derült légben: úgy látszott, mintha az egész város repülni készülne.~
14 5| okoz.~S eközben úgy érzé, mintha csendesen emelkednék fölfelé:
15 5| szivárványos glóriából egyszerre mintha egy égből alásuhanó alak
16 5| kárhozattal.~– Hát az anyám!~S mintha rögtön válasz jönne e kérdésre
17 6| Egyszer csak úgy tetszék neki, mintha e zsibongás, mely Jeruzsálemi
18 6| hallik az a moraj, mely mintha folytatása volna Petur bán
19 7| igyekezettel vannak írva, mintha képmásai akarnának lenni
20 8| elhaladó nemzetőri csapatokra, mintha nem is léteznének rá nézve;
21 8| találkozó között; elébb csak mintha feleselnének, azután egyre
22 8| magában beszélt, de mégis mintha valakihez intézné szavait.~–
23 8| félhold csónakja látszott, mintha vértengerben úsznék.~E rém
24 8| rémlátványra meredő szemek mintha maguk is vérben fénylenének,
25 8| távolról lobogó fény és árny mintha arcának vonaglása volna.~
26 8| önkénytelenül összeborzad, s mintha fáznék, összehúzza magán
27 8| köpönyegét; azután megint mintha a távoli tűz pokoli hőségét
28 8| megmenekülni, pedig úgy látszik, mintha arcvonásainak torzképe enyhülne,
29 9| bajokat találva ki magának, mintha a valódi nem volna elég: „
30 9| jókat nevetnek mindezen, mintha ez a legderekabb adoma volna.~
31 9| szemébe könnylepte szemével, mintha azt akarná neki mondani: „
32 9| utánamondja az „ámen”-t, mintha tudná, hogy ő miért imádkozott.~
33 9| Nagyon is hamar visszajöttek, mintha űzve lettek volna. A figyelő
34 10| most olyan jó helyen van, mintha csak talppal állna feléje
35 10| milyen könnyű ez a mankó. Mintha belül üres volna. Egy ilyen
36 10| Milyen könnyű ez a mankó. Mintha csak „üres volna belül”.~
37 10| gyanúsak voltak.~Nem arról, mintha hamis gyártmánynak látszanának,
38 10| úgy lakott jól a kakassal, mintha fácánhúst evett volna, arra
39 11| félig száraz karjaikat, mintha azok is mind rokkantak volnának
40 11| elé kezét ernyő gyanánt, mintha azt akarná lesni alatta:
41 11| ez az egész úgy tetszik, mintha mind csak álom volna. Várostrom,
42 12| hasonlítanak egymáshoz, mintha testvérek volnának.~Az egyik
43 12| halott feje előrehanyatlott, mintha jóváhagyást intene rá.~A
44 12| közelítve úgy rémlett előtte, mintha e tűzfény előtt koronként
45 13| mozdulatlanul ül vagy hever, mintha nem érezné, hogy él, másik
46 13| másik nyugtalanul jár-kel, mintha kijárást keresne ebből a
47 13| velük szemközt haladókra, mintha kérdené, hát ti hová akartok
48 13| paripával jött oly gyorsan, mintha elragadták volna a lovak.
49 13| fütyürészett, a kozákok daloltak, mintha nem is látnák egymást…~A
50 13| sem fordította feléjük, mintha láthatatlanok volnának rájuk
51 13| volnának rájuk nézve, vagy mintha mindez csak egy átvonuló
52 14| nézett nyomorék lábára, mintha szemrehányást tenne neki,
53 14| csendesen megdorgálta a restet, mintha nem akarná, hogy a másik
54 15| csak úgy beszélt Judittal, mintha az valóban leánycselédje
55 15| megvilágította a tájat, mintha millió ezüst húr közepett
56 15| kardja?~András csak bámult, mintha azt keresné, merre tűnt
57 15| láncos lobogós teremtette! Mintha csak esztendeig lett volna
58 15| embert, aki előtte elhaladt, mintha keresné azt, aki egyetlen
59 16| sem. Aztán annyi az nekem, mintha csak egy kisgyereket vinnék
60 16| az egyik betűt.~Azontúl, mintha új lelket cserélt volna,
61 16| új lelket cserélt volna, mintha egész idegzete felüdült
62 17| verte föl az éji csendet, mintha a nyitott ablakon át valaki
63 17| valóban olyan volt e jelenet, mintha az őrült szerelem csendes
64 18| ruhasuhogásról azt higgye, mintha mind a ketten nyomában járnának,
65 19| alatt idegei reszkettek, mintha láz gyötörné, nagyon sok
66 19| pislogott az égő gyertyába. Nem mintha abban valami nagyon gyönyörködött
67 19| körülbelül annyi hatású, mintha valaki tizenkét mázsa lőporba
68 19| csontja oly apróra törve, mintha mozsárban sulykolták volna
69 20| hadastyánt. Úgy tetszék, mintha egy szekeret akart volna
70 20| belekapaszkodott a lőcsbe, mintha nem akarná odább ereszteni.~–
71 20| embert. Még rám mosolygott. Mintha kutyába se venne. Nem ugorhatott
72 20| Ah! Ez nagyon derék; mintha csak kívánságra jött volna
73 21| annak fejét takarva el. Mintha öntestével akarná megvédni.~
74 21| ugyan senki sem foghatta rá, mintha valami iskolában tanulta
75 21| akkora volt ezen a „sport”-on mintha borzebe minden borzfiút
76 21| cselédekkel gorombáskodni, mintha pólyás korától fogva mindig
77 21| megint a hercegre nézett, mintha mondaná neki: én ugyan csak
78 22| Béládra.”~Judit összerezzent, mintha villanyütés érte volna.~„
79 22| Bélára nézve, ha rád találna, mintha Pesten keresne föl. Te legjobban
80 22| ajkai rebegni látszottak, mintha beszélnének ahhoz a képhez,
81 22| beszélnének ahhoz a képhez, mintha intéseket, szemrehányásokat
82 22| szemrehányásokat tennének neki, mintha figyelmeztetnék, kérnék,
83 23| mindenesetre téves felfogás, mintha Szerafinnak ez úton jutnának
84 23| felfedezést! Nem azért, mintha tán sértett becsérzete a
85 23| álomból fölébrednem!”~ ~„Mintha a cári palotában lettünk
86 23| melyből nem tudtam kiigazodni. Mintha sok állvány volna egymás
87 23| cár ül a cárnő mellett; mintha most is szemem előtt állna,
88 23| mindannyiszor egy nehéz csappanást, mintha valami éles vas vágna be
89 23| aludni.~Nekem úgy tetszett, mintha meg kellett volna tőle kérdeznem: ,
90 24| szivarja hamvát a csészébe, mintha semmi egyébről nem volna
91 24| arra a téveszmére vezette, mintha barátja ura a „belső bíró”
92 25| hogy jó uramat előtalálom. Mintha csak kívánságra érkezett
93 28| öregasszony Bélára tekinte, mintha kérdené, hogy nincs-e szüksége
94 28| nézett maga elé a világba, mintha ő tartana mindezen dolgok
95 28| tenyerével végigsimítá homlokát, mintha gondolatát egyenlítené simára.~–
96 29| szemekkel csapott tenyerébe, mintha valami nagy, eldöntő sikernek
97 29| ideig felnézett a plafonra, mintha oda volnának felírva mindazok
98 29| azután felszökött helyéről, mintha titkos rugók lökték volna
99 29| át a férjének a levelet, mintha kérné, hogy fejtse meg ezt
100 30| pillanatban úgy tetszék neki, mintha az a hajnalpír, mely oly
101 30| szándékom van vele. Tegyünk úgy, mintha semmit se tudnánk az azonosságról.
102 30| genezist adni a történetnek, mintha annak megindításában nagy
103 30| élhet az ügyvéd másképp, mintha vagy a váltók után szaladgál,
104 30| előszobában nyihogott elé, mintha emlékeznék még valamire
105 30| levő fehér kerti padra, mintha szédelegne valamitől.~Nagyon
106 30| lenni. Nézzen úgy kegyed, mintha nem volnék egyéb, mint egy
107 30| sajnálatraméltóbb volna, mintha mind a kettőt kilőné.~Béla
108 30| emberrel, se angyallal, mintha csak magának játszanék az
109 30| Tüskés szakálla, szemöldöke, mintha gyapotból volna rárakva.
110 30| úgy villogott poharában, mintha az is csupa tűz volna.~Minden
111 30| Szerafin! Megálljon!~S a nő, mintha lebűvölték volna, megállt
112 31| mosolygással, s úgy tetszék neki, mintha az asztalka mozgása egészen
113 31| kérdezte, hogy mi ez: falu? Mintha nem elébb tudta volna, mint
114 31| alvó csecsemőt ölébe vette. Mintha volnának kísértetek, amik
115 32| szakállakat eresztettek, mintha még külsejükben is szakítani
116 32| élő rém elmaradt álmaiból, mintha önként helyet akarna adni
117 32| akarna adni egy másiknak, mintha ő is beleegyeznék abba.~
118 32| remegve tette össze kezét, mintha kíméletért esdene.~– Folytatom.
119 32| annál jobb lehet.~Szerafin, mintha kígyó csípte volna meg,
120 32| percre megállt az ablaknál, mintha azon gondolkoznék, ne szakítsa-e
121 33| úr felteszi szemüvegét, s mintha közelebb akárná vele hozni
122 33| helyéből, s olyasmit mond, mintha ez állítás határos volna
123 33| felállt, és valamit dadogott, mintha olyasmit kérne, hogy hadd
124 33| szerszámot el kell távolítani, mintha most hoztak volna neki egypár
125 33| visszakapta lábát a kandallótól, mintha az égette volna meg.~– Én
126 33| Béla visszarettent előle, mintha csakugyan vétett volna ellene.~
127 33| azt vitte oda férjéhez, mintha az többet tudna mondani.~
128 34| érezte magát e költeménytől.~Mintha maga előtt látnál állani
129 34| minden ruha úgy állt rajta, mintha azt csak fogadásból hordaná,
130 34| úgy hangzott a kacagása, mintha valami nagyon beteg ember
131 34| oldalba. Nekem úgy látszik, mintha rám is ragadt volna belőle
132 34| Úgy szaporítom a szót, mintha ívszámra fizetnének érte.~
133 34| ujjamon hordoztam azóta, mintha én lettem volna vele neki
134 35| tétova eszméhez; úgy rémlik, mintha lett volna valaki a világon,
135 35| aki Róberthez hasonlított, mintha én azt láttam volna; de
136 35| szíven keresztül metsz. Mintha mondta volna: „Ugyan jól
137 35| óvatosan hátratekintett, mintha azt hinné, hogy ezóta már
138 35| legegyszerűbb ruhát vette magára, mintha útra vagy falura öltöznék,
139 35| levő ezüst gyertyatartókra, mintha nem tartaná tanácsosnak
|