Fejezet
1 1| Bizzon öccsém urram – szól az öreg, még most is kettősre véve
2 1| zsidóemancipációrul beszél!~Az öreg úr rokokó észrevétele általános
3 2| akarják azt megérteni.~Az öreg Lávayné most is azt képzeli,
4 2| nézi tányérját, s ha a jó öreg erőszakkal rakja elé legízletesb
5 2| ha itt nem kapható.~A jó öreg ajkai síráshoz közel rebegtek
6 2| nyűgösködni szoktak.~Az öreg asszonyság pedig nem értett
7 2| szólt aggó célzással a jó öreg.~– De hát anyám is… – mondá
8 2| anyja kezét és arcát; a jó öreg átölelte, s csendesen suttogá: „
9 8| ide van Lávayné háza; az öreg asszonyság kijött a kapun,
10 8| meg az előtte elhaladót az öreg asszonyság.~– Mi? Ah! Maga
11 8| még azt mondja „Szervusz öreg!” – „Szervusz öreg? Én?” –
12 8| Szervusz öreg!” – „Szervusz öreg? Én?” – mondék neki. – Édes
13 8| lehet igaz. Kondult végre az öreg harang a Szent András-egyház
14 9| vásári sátorban lakott az öreg Lávayné és a Holdváry család
15 9| meglehettek anélkül, hogy az öreg asszonyságot meghívják bennük
16 9| Sok bajába is került az öreg asszonyságnak, míg ifjú
17 9| futni a húslevest, hogy az öreg asszonyság csak a nagy süstörgésre
18 9| a levese a fazékból.~Az öreg asszonyság odakünn folyton
19 9| első hírgalambot kérdezé az öreg asszonyság, hogy ismeri-e
20 9| veszedelem nem érheti. A jó öreg asszonyság ebben nagyon
21 9| már csatadalt is írt.~Az öreg asszonyság aztán sóhajtva
22 9| kíséretül vele mentek; az öreg asszonyság kiült a sátorajtóba,
23 9| Béla, asszonynéném.~A jó öreg asszonyság többet akart
24 9| különösen megnyomta.~Az öreg asszonyság szemei megteltek
25 9| Mit, mit? – rebegé az öreg asszonyság, miközben hevenyén
26 9| és bevándorlottaknak. Az öreg asszonyság a sötét romutcákon
27 9| Asszony vagyok, pedig öreg. Be akarok menni a várba.~–
28 9| állhatott ellent annak, hogy az öreg asszonyság a bejárat boltíve
29 9| hogyan került ide?~– Nevem öreg Lávayné. A várkormányzóval
30 9| volt, tudta méltánylani az öreg asszonyság bánatát.~– Jól
31 9| határos a komikummal. Egy öreg, meghajlott termetű asszonyság,
32 9| teszi. Azt se mondja, hogy öreg vagyok, rosszak a szemeim,
33 9| szívélyesen megszorítá az öreg asszonyság kezét:~– Asszonyom,
34 9| jellemző okiratot, azalatt az öreg asszonyság leült kerekes
35 9| Ilyen az idők divatja!~Az öreg asszonyság pedig mindez
36 11| gazdájukkal együtt.~Ez a ház az öreg Kolbay őrnagyé.~Az öreg
37 11| öreg Kolbay őrnagyé.~Az öreg most is a régi vén csont.
38 11| Miben szolgálhatnék én, öreg csont valakinek? Mostani
39 11| a legvénebb, legostobább öreg csont a világon, ami olyan
40 11| násznagy. Minek arra az én öreg csontom?~Ez a fordulat már
41 11| fiatal tiszt megfogta az öreg hadastyán kezét, s olyan
42 11| áldozatot Szerafin kedvéért.~Az öreg pedáns feszességgel válaszolt:~–
43 12| fogja eltemetni.~– Ne félj, öreg barátom (így hívták egymást,
44 12| förödhetik az isteni napvilágban. Öreg bajtárs, én eltemetlek az
45 14| valamit izenni odahaza az öreg tensasszonynak?~– Ön kocsival
46 14| szekeremről, a legelső lesz a jó öreg asszonyság, aki fölkeres,
47 15| Az nem lehet – szólt az öreg halász fejét megrázva. –
48 15| magánkívül szorítá meg az öreg halász kezét, tán meg is
49 15| Hogy híják kegyelmedet, öreg bátyám? – kérdé Judit a
50 15| nevem Tuba János – felelt az öreg. – A nyáron múltam hetvenkilenc
51 15| megérthető volt, hogy amiért az öreg halász a kész veszedelemnek
52 15| készüljünk az időnek – szólt az öreg, s elkezdte csizmáit lehúzni.
53 15| szobák voltak azok, mikben az öreg Lávayné egyszer éjnek idején
54 15| Úgy? Igaz. Köszönöm.~Az öreg tüzér megveregette a fiatal
55 15| látta állni Béla anyját.~Az öreg nő fején nem volt főkötő.
56 15| vetett belé.~A védlevélben öreg és vastag betűkkel volt
57 15| ezt mondta: „Asszonyom! öreg asszonyság, a kegyed menye-asszonya
58 20| rendesen bekocogtatott az öreg Lávayné útbaeső ablakán:
59 20| fiának még semmi baja.~Az öreg asszonyság azután olyankor
60 20| emberrel ungorkodni. Nem ilyen öreg asszonynak való az már.~
61 20| él-e vagy meghalt Béla.~Az öreg katona csak vigasztalta
62 20| uram? – szólalt közbe az öreg asszonyság hangja, ki már
63 20| visszaharagszik – monda a jó öreg asszonyság, s igazán nem
64 20| szólt rá semmit. Csupán az öreg Lávayné jutott sokszor eszébe. „
65 22| Nemsokára rákezdték a zenét. Az öreg dob keresztülhallatszik
66 22| terjesztenie.~Igaz, hogy Bélának öreg anyja is van, kinek kevés
67 25| Ilyen ismerőse volt az öreg Lávaynénak a kis Perflexné.~
68 25| szorítkoztak azontúl, hogy mikor az öreg asszonyság a város szigetén
69 25| estét kívántak egymásnak. Az öreg asszonyságnak nem volt kedve
70 25| Perflexné ellátogatott az öreg asszonyság kertjébe. Egy
71 25| jawohl”.~– No igen – szólt az öreg asszonyság –, kegyeteknél
72 25| Gruber?~Ez a tárgy volt az öreg asszonyság gyenge oldala.~–
73 25| búcsúvétel után.~Mikor az öreg asszonyság vendégeinek végre
74 25| ártatlanul mulattat.~A jó öreg asszonyság végtére is azt
75 25| Fertőy látszott észrevenni az öreg asszonyság arcán, hogy annak
76 25| foglalva az asztalnál az öreg asszonysággal szemközt.~–
77 25| hogy nem a magánéletét.~Az öreg asszonyság ismerte a viszonyt
78 25| született a fia, Mars.~Az öreg asszony letette kezéből
79 25| igaz – rebegé elsápadtan az öreg asszony. – Béla fiam tizennégy
80 25| határozatlanul tépelődnék, meglátja öreg ismerősét, a vén csontot,
81 25| oldala az útra feküdt; az öreg kinyitá a rozzant deszkakerítés
82 25| családjára hozni!~De az öreg asszonyság nem hallgatott
83 26| felismeré a fedélzeten az öreg asszonyságot s a vele bizalmasan
84 26| szállásán kaphatta volna az öreg asszonyságot, míg azonban
85 26| cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg asszonyság van itt, ki magát
86 26| de Fertőy is itt van.~Az öreg asszonyság intett Fertőynek,
87 26| Judit nem nézhetett az öreg asszony szemébe. Hiszen
88 26| tisztességesen.~E szavaknál az öreg asszonyság egy kötelezvényt
89 27| felismeré a fedélzeten az öreg asszonyságot s a vele bizalmasan
90 27| szállásán kaphatta volna az öreg asszonyságot, míg azonban
91 27| cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg asszonyság van itt, ki magát
92 27| de Fertőy is itt van.~Az öreg asszonyság intett Fertőynek,
93 27| Judit nem nézhetett az öreg asszony szemébe. Hiszen
94 27| tisztességesen.~E szavaknál az öreg asszonyság egy kötelezvényt
95 28| verembe esett vadász~A tisztes öreg asszonyság, midőn holtnak
96 28| eseményeit végigálmodjuk.~Az öreg Lávayné pedig odacsúszott
97 28| gyöngéd fiú volt, szegény öreg anyját évekig tudja kínozni
98 29| mindenki a régi embert.~A jó öreg asszonyság kifogyhatatlan
99 29| titkát. Ekkor értette meg az öreg asszonyság, mire példálózott
100 29| éntőlem mind kitelik.~Az öreg asszonyság nem akarta engedni,
101 29| mélység miköztünk!~Erre már az öreg asszonyság is hevülni kezdett.~–
102 29| nagy kegyelettel, mint az öreg asszonyság, aki végtelenül
103 29| és az az 1851? – kérdé az öreg asszonyság legyőzhetlen
104 29| mit nyertetek? – kérdé az öreg asszonyság, ki mindent elhitt,
105 31| városban. Itt van-e még az öreg asszonyság? Én nagyon szeretem
106 31| szíves látogatást, hanem az öreg asszonyságnak sokkal inkább
107 31| is erővel letartani.~Az öreg asszonyság csak arra kérte,
108 31| olyan bútor, mint más.~Az öreg asszonyság pedig nagyon
109 31| veté ellen Lávayné, az öreg –, mikor ez francia, én
110 31| meredtek a plafonra, az öreg Lávayné gonoszkodó mosolygással
111 31| bele kitörő jókedvvel az öreg asszonyság –, nincs az én
112 31| iparkodott is azokat az öreg Lávayné puritán szarkazmusaival
113 31| jöttek” – dörmögé magában az öreg asszonyság.~– No mármost
114 31| teleírt papírlap fölött.~Az öreg asszonyság elővette horgacsoló
115 31| kéz védhetné meg őt.~Az öreg Lávayné indulatba volt hozva.~–
116 32| A két öreg~A régi kis kert a invalidus
117 32| szürke világba.~Csak az öreg Lávayné házában nincs még
118 32| déltájon nem látja a tisztes öreg matrónát kinézni ablakán,
119 32| azonnal, ha megengedi.~Az öreg asszonyság sietett ki vendége
120 32| tátogott már, mint ugatott.~Az öreg diadalmasan szorítá meg
121 32| megszerethette az ottlakást.~Az öreg asszonyság leülteté Kolbayt
122 32| Szeretném látni, ha két ilyen öreg, mint mi, összefog, ki állhat
123 32| megnyomva a végső szótagot az öreg. – Én úgy tudom, hogy csak
124 32| folytatá a kérlelhetlen öreg –, kegyednek és ifjúkori
125 32| nyugalomra kell letenni öreg csontjaimat, s ha meg nem
126 32| skrupulusait elhallgatá (az öreg mutatta két ujja sajátságos
127 32| mutatom magamat az utcán.~Az öreg csont eltávozott. Szerafin
128 33| már jött visszafelé.~Az öreg úr arca titkos megelégedéstől
129 33| megeredt a zivatar hangja az öreg asszonyságnál.~– Legyőzte
130 34| rajta.~– Ne mennydörögj, öreg, olyan nagyon. Észem ágában
131 34| is részeg vagyok?~Szegény öreg poéta! Részeg vagy te, részeg
|