Fejezet
1 2| nélkülözésre s minden munkára kész vagyok, de nincs bátorságom tőle
2 2| zsarnokságnak esküdt ellensége vagyok, a szülői önkényt sem veszem
3 2| fogadhatom el; nem érek rá, nem vagyok oly helyzetben; magam aláírok
4 2| kell azt hinni, hogy gyönge vagyok. Tessék csak megkérdezni
5 2| én a fiatalság küldötte vagyok, s városunk nevében önnek,
6 2| díszlakomára meghívó jegyet vagyok szerencsés átnyújtani.~Pusztafi
7 3| Tudhatja azt jól, hogy én nem vagyok kapacitálható. Nagyobb dolgokban,
8 3| kimondtam, azt kimondtam. Én nem vagyok szélvitorla, amit minden
9 3| csavarint. En szilárd ember vagyok. Ami pedig önnek azon ellenvetését
10 6| Judit volt az.~– Én babonás vagyok – szólt Pusztafi a hölgyeket
11 6| nevetséges rajongás, de én úgy vagyok meggyőződve. A gyászév leteltével,
12 6| gépészeinek.~– Judit! Itt vagyok – szól egy hang az álfal
13 7| utcán; azt mondják, szeretőd vagyok). Igen; hová akarsz?~– Sétakocsizásra.~–
14 7| Anyám, lásd, én boldog vagyok.”~Béla menyegzői lakomát
15 7| Anyám, lásd, én boldog vagyok.”~Későnek kell az időnek
16 7| Bélának törvényes hitvese vagyok. Vagyonommal tehet ön, amit
17 7| magában: „Anyám, boldog vagyok!”~A gyertya az íróasztalon
18 8| van?~– Fázom és rosszul vagyok – válaszolt dideregve Bárzsing.~–
19 8| város dolgába, mikor nem vagyok ott birtokos. Most jólesik
20 8| kalap nélkül. – Hm. Kíváncsi vagyok a toallettjére. Olyankor
21 9| nem ismer, nem tudja, ki vagyok, én majd kikérdezem.”~Szolgabíró
22 9| az? Mit akar?~– Asszony vagyok, pedig öreg. Be akarok menni
23 9| csendes, békés asszonyember vagyok; odúmból soha senki sem
24 9| valakiről –, tehát kénytelen vagyok én magam fiam védelmére
25 9| ön azt uram, hogy asszony vagyok, asszonnyal nem szokás verekedni;
26 9| Azt se mondja, hogy öreg vagyok, rosszak a szemeim, nem
27 9| takargatva.~– Mármost ki vagyok elégítve. Bocsánatot kérek
28 10| majd vezeti.~– Erdélybe vagyok híva egy nagy úrhoz – mesélt
29 10| a tíz pengőt, mert éhes vagyok. Teringettét, nekem pecsenye
30 11| A vén csont~Olyan vagyok, mint a búvár, ki a tenger
31 11| az? mit akar itt?”~– Én vagyok itt, Kolbay bácsi – szólalt
32 11| leghamiskásabb hang –, én vagyok itt Szerafin.~– No az más –
33 11| Nincsen szerencsém.~– Én vagyok Zeleji Róbert – szólalt
34 11| Rendetlen a házam, magam vagyok, aki szolgál és takarít;
35 11| öregúr házsártosan. – Nem vagyok arra való ember, hogy valamely
36 11| ezredes lakodalmán. Vén csont vagyok, vén hányt-vetett csont,
37 11| sikánkózni. Ilyen vén csont vagyok én is. Meghaltam, nem érzek
38 11| századból hazajáró lélek vagyok, akit a felvilágosodott
39 11| hogy én tréfás kedvemben vagyok ma. Nálam az enyelgés, tréfálózás
40 12| a kezdetnek a vége~Olyan vagyok, mint a búvár, ki a tenger
41 12| tudasd vele a helyet, ahol el vagyok temetve… Ígéred-e ezt?~A
42 13| számodra egy egész világ vagyok; most egy egész világ elveszett
43 13| elveszett rád nézve: hát én mi vagyok most neked…~– Egész világ! –
44 13| Judit, én mindenre kész vagyok, csak egyre nem: arra, hogy
45 14| Megbocsásson ön, én oly rettegő vagyok. Minden megrémít.~Az orvos
46 14| rám jól. Én huszonegy éves vagyok. Béla huszonhárom, életkorunk
47 14| egészen tizenhárom próbás vagyok: tetszik érteni ugye? Minthogy
48 14| holnap jó hajnalban indulóban vagyok hazafelé, hát be akartam
49 14| Andrást keresed ugye? En vagyok az.~– Adjon isten kigyelmednek
50 14| nagyságos úr hajdújának a leánya vagyok.~– Igaz biz az. Ejnye, hogy
51 14| tudja: én becsületes leány vagyok, megtartom a szavamat.~–
52 15| kegyelmed. Nézze, én nem vagyok szegény. Nem titkolózom
53 15| az Úr elvette. Most magam vagyok.~E rövid életírásból megérthető
54 15| Anyám! én mégis boldog vagyok.”~A tekervényes Megyercsi
55 15| Nem kell lármát ütni, nem vagyok magam.~– Hát ki van még
56 15| öltözni, mert csurom víz vagyok – monda Judit.~– Tessék
57 15| kardot, mert anélkül nem vagyok egész katona.” András csak
58 15| még rám fogod, hogy részeg vagyok! Tensasszony, máskor nyisd
59 16| szekeresgazda.~– Hiszen nem vagyok elfáradva.~– Én sem. Aztán
60 16| sietve. – Kegyed az?~– Én vagyok, jó Teréz; hol van Béla?~–
61 17| tud megmozdulni… Halott vagyok… Elevenen tesznek a sírba…
62 17| irtózatos, mint ez. Halva vagyok, és mégis élek, hallok,
63 17| törődjél velem. Én holt ember vagyok így is, úgy is. Mi az én
64 17| Látni fogod, hogy én nem vagyok őrült. Judit gyakran szenvedett
65 20| örül ez annak, hogy én itt vagyok?~– Egészen a propos tetszik
66 20| szólt:~– Különben bátor vagyok megjegyezni, hogy a fassió
67 20| szólt:~– Én ugyan hajlandó vagyok uraságod mentségére felhozni,
68 21| én most olyan kedvemben vagyok, hogy mindent elhiszek,
69 21| ember ráismert; az egyik én vagyok, a másik Fertőy… Ön Lávay
70 21| asszonyom, de én mindenre kész vagyok.~– Mindenre?~– Igen. – És
71 21| a sors, mert én asszony vagyok, gyönge és gyáva; de ön
72 21| Lássa ön, milyen bolond vagyok én. Ahelyett, hogy tépném,
73 21| Lássa ön, milyen bolond vagyok én. Ahelyett, hogy örülnék
74 21| mert én is nagy virágismerő vagyok.~Szerafin rosszat kezdett
75 21| én ugyan csak egy paraszt vagyok, ez az úr pedig nemes –
76 22| A színháztól jövök, én vagyok a szolga. Megtaláltam a
77 22| oltalmazlak! Mennyire erős vagyok, mennyire gyönge vagyok!
78 22| vagyok, mennyire gyönge vagyok! Mint örülök, mint borzadok,
79 22| hogy itt vagy! Mily boldog vagyok, mily kétségbeesett!”~A
80 22| hozzon alulról, ma éhes vagyok.~A nőcseléd megbámulta e
81 23| élek: egyiket mikor ébren vagyok, másikat mikor alszom, amaz
82 23| mertem megvallani, hogy én vagyok a bűnös.~Még azt is megnéztem,
83 24| Óh, afelől egész biztos vagyok! – állítá Bárzsing. (Tudta
84 24| kiegyezhetni?~– Bizonyos vagyok felőle. Hallotta ön már,
85 25| a fagylalt.~– Eléggé át vagyok én már lelkemig fagylalva.~
86 25| óhajtok is leülni, pedig nem vagyok elfáradva, de lábaim oly
87 25| Hogyne tenném; jó ismerős vagyok azokkal az urakkal, csak
88 28| akart állítatni; íme itt vagyok.~Fertőy az első meglepetés
89 28| tudja ön; az a kertész én vagyok.~Fertőy gúnyosan mosolygott.~–
90 28| két oka van: az egyik én vagyok – a másik ön.~– Én?~– Sokkal
91 28| alkunak.~– Uram. Én hozzá vagyok szokva, hogy önnek egy szavát
92 29| ismersz, én az az ember vagyok, aki nagyon könnyen barátkozom.~–
93 29| korától ismerem én, mert anyja vagyok. Ő is ilyen csendes kisfiú
94 29| felőlem azt, hogy prókátor vagyok, s nem kényeskedem.~Cseléd
95 29| ördöngösen őszinte fickó vagyok, ördöngösen; nem szeretem
96 29| a poétázást, hahaha! Nem vagyok teátrumíró.~Bélának eszébe
97 30| látszhatom másnak, mint aki vagyok – szólt Béla hasonló kedély
98 30| gondolja meg: ügyvéd vagyok; annyiszor civakodom egy
99 30| parancsolhat velem, amit akar. Le vagyok álarcozva; ön tudja, hogy
100 30| s tudja, hogy én gyönge vagyok. – Többet is tud; azt is
101 30| Magam könnyelmű bolond vagyok, aki hozzám közel esik,
102 30| adomai furcsaságig őszinte vagyok önhöz, azt látja; – de hisz
103 31| még az óvilág növendéke vagyok, amikor az embereket keresztyéneknek
104 32| egyet nem látom, süketnéma vagyok.~– De hát beszéljen ön rólam! –
105 32| ön anyjának unokatestvére vagyok, ha meghalok, egy rozzant
106 33| Anyám, lásd! én boldog vagyok.”~
107 34| tudhattad. Nem tegnap óta vagyok kéjutazáson. Mondd ki igazán:
108 34| De magam is dajkaságon vagyok. Csupán tejjel élek. A jámbor
109 34| Jó szerencse, hogy nem vagyok józan soha. Amint fel-felüti
110 34| le a felhőkből ide; olyan vagyok, mint aki egy évtizedet
111 34| darab fölösleges eszköz vagyok a világon. Egy kőhajító
112 34| hogy mikor fejjel lefelé vagyok, elmondhassak egy kétértelmű
113 34| lesz ez. Látod, én is úgy vagyok a világgal, mint te; sokat
114 34| hogy még most is részeg vagyok?~Szegény öreg poéta! Részeg
115 35| gúnyoltak, hogy halovány vagyok; óh, ezentúl a szégyen pírja
116 35| Sohse bánts, öcsém. Porrá vagyok én válva egészen. Ne haragudjál
117 35| röviden:~– Asszonyom, én nem vagyok Róbert, nem jövök reklamálni.
118 35| képzelte a jó teremtés, hogy én vagyok megholt első férje. Pedig
119 Ut| beleegyezett; még én is itt vagyok. Önnek elébb reverzálist
|