Fejezet
1 1| tudom, hogyan jutott öccsém uram a Béla névhez – pattog a
2 1| ember nevet, csak öcsém uram nem nevet olyankor soha.
3 2| pecsovicsokat, fenséges uram, hogy csak úgy zúg!” És
4 3| vágva.~– Igenis, tekintetes uram; úgy megörült neki, mikor
5 4| így szóltam volna hozzá: „Uram, azon városba léptél, melyre
6 4| hagyja el szülötteföldét. Uram, e csodás honszerelem bűvkörébe
7 7| levél szólt Fertőynek.~„Uram!~Levelére válaszolok. Én
8 8| Mi történt, vitéz őrnagy uram? – szólítja meg az előtte
9 8| akinek ha Kapor András uram megmutatja, hogyan kell,
10 8| várudvarra, Kapor András uram nagy munkában volt a tanítványaival,
11 8| evolúciókat, s megvárta, míg Kapor uram a szakaszával ismét visszaérkezik
12 8| Álljon meg egy szóra, Kapor uram.~– Őrmester, őrmester. Szolgálatjára –
13 8| szeretnék Tatára utazni.~Kapor uram kinyújtott puskája végével
14 8| engemet a szekerével Kapor uram?~– Kész lévén.~– Hát mikor
15 8| fuvarozván.~Azzal Kapor András uram hirtelen féljobbot csinált,
16 8| ilyen bámulókat aztán Kapor uram meg a többi jókedvű hazafiak
17 8| visszatérőben körülfogták: Komám uram, sógor uram, jöjjön kegyelmed
18 8| körülfogták: Komám uram, sógor uram, jöjjön kegyelmed velünk,
19 8| teremnek a földből.~Komám uram, bátyám uram, sógor uram
20 8| földből.~Komám uram, bátyám uram, sógor uram innen-onnan
21 8| uram, bátyám uram, sógor uram innen-onnan kétezred magával
22 8| akik között Kapor András uram volt az orákulum.~Bárzsing
23 8| úr eltűnt a térről, Kapor uram izzadt tovább; megmásíthatlan
24 8| éppen mostan. Kapor András uram pedig igen nagyhitű katolikus
25 8| jártak, keltek; Kapor András uram is lecsatolta állára csataszíját,
26 8| ütött ki!~Ott Kapor András uram háza van, otthon felesége,
27 8| hogyan pusztul el mind?~Kapor uram csendesen sóhajta, puskájára
28 8| családunk; mindenünk?”~Kapor uram észrevette a nyüzsgést,
29 8| vezényle Kapor András uram, s néhány pillanat múlva
30 8| hangosan sír.~Kapor András uram a pavilon tetőgerincén ülve,
31 8| lehet hajtani.~– De a tűz, uram!~– Mi bajom nekem az önök
32 9| velem szólni.~– Azt hiszem, uram, hogy a katonai becsület
33 9| rendelni e tárgyban.~– Óh, uram, nem vizsgálatért jöttem
34 9| tudja tájékozni magát.~– Uram! – szól hozzá fordulva a
35 9| Nem feleselésről lesz szó, uram – felelt szilárdul Lávayné. –
36 9| leereszté.~– Ne mondja ön azt uram, hogy asszony vagyok, asszonnyal
37 10| félbeszakított minden barátságot.~– Uram; adja vissza a mankómat.
38 10| vámos fülébe:~– Csendesen, uram, a pénzemet tartom benne.
39 10| hatot a kalitkában.~– Ah, uram azok drága galambok, páva
40 10| Tessék tovább utazni, uram, minden rendben van.~– Örülök
41 11| a legszebb Szerafinnak. Uram, erre az ajtó.~Róbert mondhatta
42 11| az nem volt szerelem!~– Uram! – kiálta fel Szerafin túláradó
43 13| fuvaros ezúttal Kapor András uram volt.~Onnan a felvidékről
44 13| s hajtsunk utánuk.~Kapor uram feltolta a kalapját homlokáról,
45 13| kérdé nyugodtan Kapor uram.~– Különben főbe lőlek!~
46 13| szekérről a földön; Kapor uram úgy kilökte a fél könyökével
47 13| mire felszedte magát, Kapor uram szekere már a távol múltban
48 14| bocsássa a kérezkedőt.~– Uram, Jézus! – kiálta aztán ijedten
49 14| lelkem, bizony leesik! -– Uram és én istenem.~– Még most
50 14| fohászkodék Kapor András uram. – Azért jöttem a tensasszonyt
51 14| cselédemet?~Kapor András uram egy kicsit neheztelt.~–
52 14| művészet font homlokára.~Kapor uram olyan jól volt szoktatva,
53 14| csak egyedül jött.~Kapor uram meg akarta előzni a tudakozást,
54 14| szegény emberek leánya.~Kapor uram aztán rendén megitatta a
55 14| dörmögé pipája mellől Kapor uram –, aztán ne félj semmit –
56 14| teszed – hagyá helybe Kapor uram, s hogy még csak kísértetbe
57 14| szeméből, maga kezdte el Kapor uram sok földet bejárt viszontagságait
58 14| kívül a csárdánál Kapor uram egy rövid itatóra; amikor
59 14| kútnál vízzel – monda Kapor uram, s tetszett neki nagyon,
60 14| volt maga.~És ezt Kapor uram mindekkorig észre nem vette;
61 15| A „muszáj”~Kapor András uram nem tudta ugyan kitalálni,
62 15| faluvégi csárdáknál Kapor uram csak úgy beszélt Judittal,
63 15| Bátorkeszin alól már letért Kapor uram a rendes járt útról, s nagy
64 15| leszállva a szekérről.~Kapor uram aggodalmas tétovázással
65 15| alá a szobában, míg Kapor uram jelentékeny taglejtésekkel
66 15| maradt rajtuk.~Azzal Tuba uram ládája fenekéből kivett
67 15| gazda háza.~Kapor András uram felesége az idén meghalt,
68 15| vendégét.~– No, vitéz kapitány uram, tessék kijönni a konyhába,
69 15| vetve.~– No vitéz kapitány uram, egy kis papramorgót! –
70 16| a sivatag félelme.~Kapor uram csak a fejét csóválgatta;
71 16| meggyőződés hangján Kapor uram.~Juditnak új erőt kölcsönzött
72 17| össze, és ott maradt.~– Uram! Barátom! – unszolá őt a
73 19| kis izenetet.~– Feladom uram, amit én magamra vállalok.~–
74 19| elfelejted.~– Esküszöm, uram, hogy nem felejtem el.~–
75 19| borkeresést.~– Jól van, uram. Meglesz.~Vencel ezalatt
76 20| a szekér gazdája, Kapor uram, elkezdé arról a rőzsekötegeket
77 20| Frissen, frissen Kapor András uram! Hányja le hirtelen azokat
78 20| Kit akar utolérni őrnagy uram? – szólalt közbe az öreg
79 20| hát kit látott már, őrnagy uram?~– Hát kit mást, mint azt
80 20| milyen az a kurta vas! Kapor uram! Siessen azokkal a kévékkel,
81 20| sem akart várni, míg Kapor uram hazamegy a szekerével, pedig
82 20| hogy ő szalad; ön pedig uram kergetni akarja, s nem adok
83 20| deszkára.~– Ne menjen drága jó uram – biztatá őt Lávayné –,
84 20| szorított magának Kapor uram mellett. – Hajtson kend
85 20| Itt van ön tehát, Bárzsing uram!~Bárzsing úr a véletlen
86 20| átváltozik.~– Megbocsásson, uram – szólt aztán Bárzsing úr,
87 24| mindjárt. Tisztelt barátom uram felszólítja egy levélben
88 25| kihúzott belőle. Köszönöm uram, nagyon köszönöm. Sohasem
89 25| könnyű.~– Megteszi, édes jó uram? Az isten áldja meg érte.~–
90 25| hiszem, bár látom is.~– Uram. Én semmiségeken meg nem
91 26| hozzá, s így szólok neki: „Uram, ön szerencsétlenné tett
92 27| hozzá, s így szólok neki: „Uram, ön szerencsétlenné tett
93 28| ki a háta mögött állt.~– Uram! Kedves öcsémuram! Ne lásson,
94 28| szorongatá Fertőy kezét.~– Hiszen uram, ön volt az oka, hogy én
95 28| fordult.~– Ön pedig, tisztelt uram, ha olyan nagyon érdekli
96 28| hagyja őket mégis egyedül.~– Uram – szólt Béla oly közel lépve
97 28| kebléről felriasztott?~– Uram!~– S amire a szép asszony
98 28| keblére rogytam volna.”~– De uram!~– Kérem, ne kiáltsunk olyan
99 28| volt egy hazug ajkáról.~– Uram. Hagyjon ön az én magánéletemnek
100 28| szakítá az egész alkunak.~– Uram. Én hozzá vagyok szokva,
101 29| Miben lehetek szolgálatjára, uram?~Azért sietett elébb az „
102 29| Azért sietett elébb az „uram”-on kezdeni, nehogy látogatója
103 29| Halljuk az ügyletet, uram; mindkettőnk ideje drága.~–
104 29| rendelkezik.~– Igen. – Mondja ön uram szaporán, mit akar velem.~–
105 29| legazemberezni.~– De tisztelt uram, ön még mindig nagyon költőileg
106 29| poétai fellengzés! Beszéljünk uram prókátorosan.~– Jól van.
107 29| valami rossz tréfa. Már uram azzal a tisztelettel tartozik
108 31| édesanyjáéval.~– „Öröködbe uram pogányok jöttek” – dörmögé
109 31| és azt mondanám neki: „Uram, a szemeim gyöngék, de a
110 31| gondolja meg, hogy Béla az én „uram”.~Nálunk úgy híják a nők
111 31| híják a nők férjeiket, hogy „uram”.~– Meggondoltam. Béla nem
112 32| megszólítja:~– Jó napot, őrnagy uram!~Kolbay meglepetve pillanta
113 32| efelől gondolkozik. Óh, uram, ettől az asszonytól én
114 32| számadás fog lenni!~– Köszönöm uram, hiszen csak azért jöttem
115 33| És most tudja meg ön uram, ami felől eddig talán kétségben
116 34| csak annyit mondanak: „uram” – „asszonyom”; – azt sem
|