Fejezet

 501     6|           képviseli a fényűzést, mikben az angol, francia és német
 502     6|             kardot kötöttek fel, amikor az arcfestőnek ültek, s a markolatra
 503     6|            akarna is kijönni hüvelyéből az a fegyver, hogy valakinek
 504     6|          közelebbről megnézte azokat, s az aláírásokat olvasá; – az
 505     6|                az aláírásokat olvasá; – az a ráncoktól áterelt, epés,
 506     6|               kétfelé van vetve: Marat; az a fennen fölemelt fő, masszív
 507     6|             faltörő homlokával: Danton; az a cicomás alak: Robespierre;
 508     6|              cicomás alak: Robespierre; az a fiatal, gyermeteg tekintetű
 509     6|                rettenetes Saint-Just, s az a szellemdús női arc: ógörög
 510     6|            pedig íróasztala előtt függ, az a kopasz tarkójú kedélyes
 511     6|            kopasz tarkójú kedélyes arc: az Béranger. Íróasztalán kedvenc
 512     6|                magában; azután széttépi az egészet, összegyűri markában,
 513     6|               szokott örülni munkáiban.~Az ajtót nyikorgatja az inas.~–
 514     6|         munkáiban.~Az ajtót nyikorgatja az inas.~– No mi baj? – kérdi
 515     6|                délnek.~Azzal kinyitotta az ablaktáblákat. Esős, kedvetlen
 516     6|             mást, mert ez igen sáros.~– Az egész világ sáros, mért
 517     6|                 egy éltes.~– Ah! kegyed az? – kiálta öröm hangján Pusztafi,
 518     6|           kiálta öröm hangján Pusztafi, az ifjú hölgynek kezét nyújtva. –
 519     6|             örülök.~Hargitay Judit volt az.~– Én babonás vagyok – szólt
 520     6|               volna. Amit kegyed akar – az helyes.~– Én színésznő akarok
 521     6|             ellen semmi kifogásom. Hisz az polgári állására nézve egy
 522     6|            nézve egy fokkal följebb áll az enyimnél, fényére nézve
 523     6|            költeményeit szavalja Judit! Az a hang, az az érzés…~– Kérem,
 524     6|              szavalja Judit! Az a hang, az az érzés…~– Kérem, kérem… –
 525     6|           szavalja Judit! Az a hang, az az érzés…~– Kérem, kérem… –
 526     6|               olyan dolgok, amik nélkül az első föllépés után megbukik
 527     6|             első föllépés után megbukik az ember, s aztán kigyógyul
 528     6|          átgondolja, s azután iparkodik az ebéden mentül előbb átesni,
 529     6|                előbb átesni, amin segít az, hogy igen rövid. Azután
 530     6|                 szépen el lehet temetni az embert elevenen. Vagy pedig
 531     6|                 a rendezőt is, miért ne az igazgatót magát vagy éppen
 532     6|              igazgatót magát vagy éppen az egész hétfejű sárkányt?
 533     6|                én akartam. Visszahozott az életre, midőn már a halálban
 534     6|                szemeiket törülték. Kinn az udvaron énekeltek, imádkoztak;
 535     6|     gyászkíséret párosával végiglépdelt az ablak alatt. Én még halva
 536     6|                 borzalmát kiaknázom, ez az; most is azt hiszem, hogy
 537     6|               hogy nejévé leszek. Abban az órában, amidőn ez megtörténik,
 538     6|                  hogy a holnapi nap már az örökkévalóság napja. A fenyegető
 539     6|                fogoly, talán száműzött, az bennem mind hitté vált.
 540     6|           elválhatlanná tették sorsomat az övétől. Neki szüksége lesz
 541     6|                 nézhetek a sors elé, ha az kedvét találja egy nővel
 542     6|                    Ily akarat ellenében az én szavam csak lehelet.~–
 543     6|                De amit én tartok annak, az be van tiltva.~– Akkor ugyanaz,
 544     6|            betiltott színművek.~– Akkor az ilyen világnak holnap kellene
 545     6|                nem mutatja kegyed magát az utcán, mert ha ő megtudja,
 546     6|            márciusi reggel következett.~Az utcákon nagy volt a sár,
 547     6|                utcákon nagy volt a sár, az ég egészen nekikeseredve.
 548     6|              nagyon alkalmasnak találta az időt arra, hogy a Pusztafi
 549     6|              drámai szerepet betanulja. Az éjjel is azzal foglalkozott,
 550     6|                könyvvel kezében ott ült az ablaknál. Egészen elmélyedt
 551     6|               ez nem képzelet, ez való. Az utcákon hallik az a moraj,
 552     6|                 való. Az utcákon hallik az a moraj, mely mintha folytatása
 553     6|               érdemesnek tartotta volna az ablakon át hivalkodva nézegetni,
 554     6|             férfitömegek vonulnak végig az utcán nagy sietséggel, mint
 555     6|                 bizonyos céljuk van, de az nagyon sietős, nemsokára
 556     6|             utcán végig.~A tompa moraj, az ismeretlen zúgás egyre közeledik;
 557     6|                tudta kitalálni, hogy mi az. Nem örömzaj, nem tisztelgés,
 558     6|                földszintet pedig egyike az ismert nevű nyomdáknak foglalta
 559     6|        Valószínűleg nagyon régen el van az már feledve.~Ezen a napon
 560     6|            napon divat volt mindenkinek az utcán lenni.~Az ilyen napoknak
 561     6|             mindenkinek az utcán lenni.~Az ilyen napoknak pedig nincs
 562     6|       megállapított programjuk, amikből az ember előre tudhatná, hogy
 563     6|             Pusztafi arra gondolt, hogy az a szegény gyermek nem lesz
 564     6|               is gondom volt. Beszéltem az igazgatóval. A próbán kegyedre
 565     6|            színházhoz, hadd mutassam be az igazgatónak.~Az eső esett.
 566     6|             mutassam be az igazgatónak.~Az eső esett. Judit esernyő
 567     6|               esernyő nélkül szaladgált az utcán. Pusztafi egy kis
 568     6|                sánta emberkét fogott el az utcán, aki esernyővel haladt
 569     6|     Rókus-kórháznál.~– No, hát adja ide az esernyőjét. Az én nevem
 570     6|                 adja ide az esernyőjét. Az én nevem meg Pusztafi.~–
 571     6|               önmaga kívánt. Megkezdeni az új életet azon a deszkákon,
 572     6|             játszottak azzal.~Délutánra az utcai zaj áthúzódott Budára.~
 573     6|              színházban ezalatt folytak az előkészületek az esteli
 574     6|                folytak az előkészületek az esteli előadáshoz a maguk
 575     6|      csodadolgokat beszélnek.~Csak maga az, kinek ez este első színi
 576     6|          közönség előtt! Már csengettek az öltözőszobák előtt; a színfalak
 577     6|              Itt vagyok – szól egy hang az álfal mögül elősietve.~–
 578     6|              Tett volna-e nő másképpen?~Az ifjú arcán lehetett olvasni
 579     6|         királyok históriai orraikkal, s az álgyémántos hercegnők mind
 580     6|               hasonló dolgok történtek.~Az ügyelő azonban másodszor
 581     6|        legbüszkébb, legfölmagasztaltabb az örömtől.~De tetszett is!~
 582     6|              valamennyit együtt. Azután az sem volt elég; a közönség
 583     6|              kívánta a Rákóczi-indulót, az közbezendült. A színház
 584     6|                szónokolt, a páholyokból az úri bérlők lenyújtották
 585     6|      Rákóczi-indulót sem lehete hallani az emberi hangrobajtól, akkor
 586     6|              remegése és kitörő örömei.~Az utcákon hullámzó tömegek
 587     6|                 kétségbeesett rettegés, az elkapó büszkeség dicsőített
 588     6|              színpadon, a kábító siker, az ezernyi arc és a pillanat
 589     7|             élet~Néhány hónapig tartott az a divat, amikor gyönyörű
 590     7|               ők ugyan azt hitték, hogy az veres. Valódi verseny volt,
 591     7|              herceg rendjele; sőt mikor az erdélyi unió kimondatott,
 592     7|              azt a jó szolgálatot, amit az ember várna tőle; sem az
 593     7|                az ember várna tőle; sem az a toll, mely a kalapokat
 594     7|                a kalapokat ékesíti, sem az a toll, mellyel a mérges
 595     7|                vezércikkeket írják, sem az a toll, melynek fosztott
 596     7|         postakihordó érkezése idézte el az ablakból. Két levelet hozott;
 597     7|               mondá: »Nem választom sem az egyiket, sem a másikat;
 598     7|                 csak nem is felötlő; ha az embernek tetszik, még viselheti
 599     7|           Lávaynak, vagy nem? És ha nem az, akarja-e őt magától eltávolítani
 600     7|                egy színésznő teszi azt, az becstelen! Ha egy szolgáló
 601     7|             fenyegetéseivel megijeszté. Az most el akarja őt magától
 602     7|                mert Béla éppen nyitotta az ajtót.~És mikor Judit őt
 603     7|                tudta azt, hogy mi ennek az ára.~– Ráérsz-e velem jönni? –
 604     7|              jutott: együtt menni veled az utcán; azt mondják, szeretőd
 605     7|            Kocsin? Néném is velünk jön?~Az sietett felelni: nem ér
 606     7|            mondani: ím, valóban úgy van az!)~– Megyek veled.~Judit
 607     7|         felsegíté őt a bérkocsiba, mely az ajtó előtt várt, s azután
 608     7|                kedvese keze után nyúlt, az nem húzta vissza kezét.
 609     7|                 magában:~Ha a te szíved az enyémnek valóban igazán
 610     7|          megfelelő fele, ha a te lelked az én lelkemmel valóban, igazán
 611     7|                valóban, igazán egy, úgy az én kezemen keresztül és
 612     7|            könnycsepp volt szemében.~De az nem a fájdalom könnye volt,
 613     7|              előtt.~Tehát csakugyan van az, hogy egyik lélek a másiknak
 614     7|            szertartás tanúi.~Rövid volt az, és kevés zajjal járt. Rajtuk
 615     7|                 órában, mint a lelkész, az egyházfi s egy templomlépcsőt
 616     7|   templomlépcsőt lakó koldusasszony.~És az Isten!~      ~Ki hinné azt,
 617     7|            hinné azt, mennyi poézis van az élet prózájában!~Mikor az
 618     7|               az élet prózájában!~Mikor az ifjú nőt a menyegzőről hazaviszi
 619     7|              neki: „Ez itt a konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben
 620     7|               itt e szekrényben állanak az asztali szerek, amott az
 621     7|                az asztali szerek, amott az edények; ez a zsámolyka
 622     7|              beszél, mennyire szeretett az a férfi, akinek ilyenre
 623     7|                  itthon vagyunk”, akkor az gondot, hiányt ne találjon
 624     7|               azt állította, hogy ő ezt az egész dolgot igen jól tudta
 625     7|            éppen arra célzott ma reggel az új szállással. Judit érezé,
 626     7|                kellett neki engedni azt az „arany hidat, melyen a legyőzött
 627     7|                 kis pacsirta is ott van az ablakban, mely ugyanazt
 628     7|              népdalt fütyörészi, melyet az otthon levő. Mennyit kellett
 629     7|       hajnalsugár éppen úgy szűrődik át az ákászokon, mint az otthoni
 630     7|          szűrődik át az ákászokon, mint az otthoni kerti ablakon át;
 631     7|          otthoni kerti ablakon át; csak az álmok – azok voltak boldogabbak.~
 632     7|            boldog vagyok.”~Későnek kell az időnek lenni, mert Béla
 633     7|                pillanta meg egy levelet az íróasztalon, melynek címlapján
 634     7|            amidőn utolszor megcsókolál, az búcsúcsókod volt. En tégedet
 635     7|                idő nem vár. Tegnap volt az utolsó nap. Ezért a hóbortnak
 636     7|              szeretsz. – Isten veled, s az én örök szerelmem. Bélád.”~
 637     7|                  összefonta koszorúnak, az arckép körül fűzte, s így
 638     7|          otthagyott, s két levelet írt.~Az egyiket Bélához, nem sok
 639     7|                  Ez utolsó szavam önhöz az életben, melyre válaszát
 640     7|               boldog vagyok!”~A gyertya az íróasztalon még azután is
 641     7|               történtek a világon? Hogy az nem történhetett meg, hogy
 642     7|       történhetett meg, hogy vőlegények az esküvő napja után elhagyták
 643     7|        szerelmüket, és mentek egyenesen az ágyúdörgés után?~Aki kétkedik,
 644     8|                a várban~Ha ez idő tájon az ember a Duna mentében utazott,
 645     8|                 fordulva, célozva, mint az igazi katonák:~„Jobbra nézz!
 646     8|                fegyvert! Indulj! Állj!”~Az iskolák udvarain is sorakozott
 647     8|             tartottak hadgyakorlatokat, az öregek mintájára, pálcapuskákkal,
 648     8|             nagyapa, fiú és unoka ebben az egyben töri most magát: „
 649     8|                képe egészen felfordult. Az asszonyok szónokolnak, a
 650     8|           feszesen ballag végig most is az utcán, pálca nélkül, mert
 651     8|                 festés új még és ragad.~Az öregúr nem vitáz senkivel,
 652     8|                beszélni; nem áll útjába az árnak, azért, hogy nem úszik
 653     8|            csákóján rettenetes sastoll. Az ember alig ismerne rá Bárzsing
 654     8|           barátunkra.~Kardja is van, és az szörnyen figyelmezteti az
 655     8|               az szörnyen figyelmezteti az utcát végighaladtára; egyébiránt
 656     8|       egyébiránt két pisztoly van dugva az övébe.~Nem messze ide van
 657     8|            messze ide van Lávayné háza; az öreg asszonyság kijött a
 658     8|                megy, ököllel fenyegetve az öreget vissza-visszafordultában.~
 659     8|                 nagy dohogva jött végig az utcán. Csak magában beszélt,
 660     8|             őrnagy uram? – szólítja meg az előtte elhaladót az öreg
 661     8|                 meg az előtte elhaladót az öreg asszonyság.~– Mi? Ah!
 662     8|              asszonyság.~– Mi? Ah! Maga az, édes lelkem? Adjon isten!
 663     8|               tegezni szokták egymást. „Az ám, igazi katonák; de hát
 664     8|                mondja: de nem addig van az, hanem, hogy énnekem kötelességem,
 665     8|                 majd megmutatja ő, hogy az ily vén reakcionáriusokkal,
 666     8|       megnyugvással a jó öregasszony –, az én kertemből már eddig is
 667     8|             puskaport csinálnak belőle. Az ember ilyenkor mindenét
 668     8|             menyegzője után való napon. Az isten rendelte így.~– Hiszen
 669     8|                nem hibáztatom, magam is az lettem; de legalább szólt
 670     8|               közlegénynek ex propriis, az már nagyon sok.~– Ha az
 671     8|                 az már nagyon sok.~– Ha az isten azt mérte ránk!~–
 672     8|                  édes lelkem. Áldja meg az isten. Lássa, hogy megcsúfoltak!
 673     8|         dohogott a mogorva öregúr végig az utcán: „Még engem vasra
 674     8|                 Lávayné pedig befordult az utcáról az udvarra; odabenn
 675     8|              pedig befordult az utcáról az udvarra; odabenn nagy csetepaté
 676     8|               nemzeti nóta felett, amit az egyik kicsúfolt; alig lehetett
 677     8|              Tegnap a hízó kergette meg az üszőborjút, a héten egyik
 678     8|             fiam is elment a háborúba!… Az én Béla fiam elment katonának.
 679     8|              asztalkája mellé, elővette az „Áhítatosság óráit”, és
 680     8|       csörtetett a vár felé.~A város és az ó fellegvár sáncai közt
 681     8|          azonban szokatlanul népes volt az angolkert, s a zenekar tribünjén
 682     8|               lenni, mely, mint tudjuk, az ország legelső erősségének
 683     8|           minden ember.~Aztán meg, hogy az ilyen várakat nem építik
 684     8|                 legelső éjszakán, mikor az ember lefekszik, még jól
 685     8|                másodikat, a harmadikat.~Az ember csatával álmodik,
 686     8|             követelni. Egy-két cseppet. Az ember azt álmodja, hogy
 687     8|               hólyagos. Gyertyát gyújt. Az átkozott ellenség nincs
 688     8|               ez a gonosz ellenség? Óh, az a nagy városok, várak és
 689     8|               várak és kaszárnyák átka, az amerikai plága, amit még
 690     8|              bizonyosan besorozta volna az egyiptomi csapások közé:
 691     8|          ismerik ezt a fenevadat; azért az irtózat nagysága a legelső
 692     8|       tanácskozott, mint arról, hogy ez az állás és különösen a fekvés
 693     8|              irtózunk, rohanunk ha kell az ágyútűzbe; de csípetni,
 694     8|                Hisz így tisztán megvesz az ember! Mit használ minden
 695     8|               poloskája odabenn. Uraim! Az utoljára is mindegy, akár
 696     8|              szükség van reánk, s mikor az óra ütni fog, az bizonyára
 697     8|                s mikor az óra ütni fog, az bizonyára mindnyájunkat
 698     8|      megéljenezték. Bárzsing legjobban.~Az volt még csak a vita tárgya,
 699     8|                a tiszteknek odáig vinni az önfeláldozást, hogy a legénységgel
 700     8|        várkormányzónak jelentessék-e be az vagy a hadügyminiszternek?~
 701     8|        ideiglenesen a városban történik az érzékenyebb polgártársak
 702     8|                egyenruhás nemzetőr állt az őrsön, nagy, tizenhat fontos
 703     8|                 le is hordta istenesen.~Az első udvaron egy csoport
 704     8|          vegyest.~A vezénylő férfi maga az ötven felé látszott járni
 705     8|               ötven felé látszott járni az időben; sovány, de izmos
 706     8|             Mert ámbátor legjobb regula az a haditudományban, hogy „
 707     8|           látszik, hogy szükséges tudni az embernek, hogy merre lépjen,
 708     8|                 azt is hamar megtanulja az ember. Nincs az a kovácslegény,
 709     8|              megtanulja az ember. Nincs az a kovácslegény, pedig azok
 710     8|                  múlt héten tanulta meg az egész tudományt egy Dommiguel-káplártól;
 711     8|                azzal tette csúffá, hogy az egyik lábára szénát, a másikra
 712     8|              magas megelégedéssel nézte az evolúciókat, s megvárta,
 713     8|         őrmester. Szolgálatjára – mondá az, süvegéhez emelve kezét
 714     8|         meglévén, most is követ hordván az erődítésekhez.~– Én szeretnék
 715     8|               nap múlva.~– Megbolondult az úr?~– Nem úgy lévén.~– Tréfálni
 716     8|        elszelelt Bárzsing úr elől, hogy az alig győzte őt szemével
 717     8|              majd a közbeeső szigetnek. Az ilyen hadgyakorlatnak rendesen
 718     8|                 bámulója szokott lenni.~Az ilyen bámulókat aztán Kapor
 719     8|            tudta gondolni, hogyan lehet az, hogy minden felállításkor
 720     8|               hosszabb lesz a had sora? Az emberek teremnek a földből.~
 721     8|              várban, egészen elfoglalta az első számú üres pavilont,
 722     8|           között Kapor András uram volt az orákulum.~Bárzsing úr eltűnt
 723     8|                 a harang. Ez mondja meg az igazat.~Számlálták: – hát
 724     8|               lehet igaz. Kondult végre az öreg harang a Szent András-egyház
 725     8|             hiteles! Utánaszámláltak: – az tizennégyet ütött.~Megdöbbenve
 726     8|               városra onnan lelátott, s az alant a várudvaron állókat
 727     8|                kisfiai, sok lábasjószág az akolban; asszony, gyerek
 728     8|                 puskájára támaszkodva: „Az Úr adta, az Úr elvette;
 729     8|               támaszkodva: „Az Úr adta, az Úr elvette; áldassék szent
 730     8|            áldassék szent neve érette.”~Az őr kiálta ismét.~– A szél
 731     8|              Saját házaiknak hamva volt az. A sorban állók nyugtalankodni
 732     8|               azonban helyét elhagyván, az főbe lövettetvén.~Senki
 733     8|               Senki sem mozdult többet.~Az őr percről percre rémesebb
 734     8|                 s néhány pillanat múlva az őrség fele a vár laktetőin
 735     8|          városra nézni! Egy tenger volt az, melynek hullámja láng.
 736     8|           másikra csapott át, elborítva az összekötő hidakat, s felgyújtva
 737     8|                  És e pokoli látványhoz az iszonyat zűrzaja, melyet
 738     8|                tetején, s azokat védték az elözönlő zsarátnokhullás
 739     8|              nem hallották azt, hogy ki az, aki otthon oly hangosan
 740     8|                 két torony lángol; most az egész Duna-sor végig, a
 741     8|      mértföldnyi kerületben nappal volt az égő tornyok fáklyavilágától;
 742     8|             vágtat egy négylovas szekér az almási hegyek felé. Egyike
 743     8|        szántóföldek, hidak elmaradoznak az útfélen, ő nem néz előre
 744     8|                aranyvörös füstfelhőkre, az izzó égre és a vérszínű
 745     8|                egész a távozóig elviszi az égő város visszfényét.~Ettől
 746     8|            tájat mind jobban elfoglalja az éjsötét és a hold.~– Állj!
 747     8|                egyszerre a lovak előtt.~Az utazó összerezzenve fordul
 748     8|             olyan sápadt, mint a halál. Az előbbi vörös fényből nem
 749     8|             ráismerhetünk: ez Bárzsing.~Az almási nemzetőri előőrs
 750     8|                 almási nemzetőri előőrs az, mely szekerét feltartóztatá.~
 751     8|            lovakat fogtak a szekér elé, az ostor pattogott, a szekér
 752     8|              egy mély út, hegyes vidék; az égő város nem látszott már;
 753     8|                 város nem látszott már; az utas vissza-visszanézett
 754     8|              elmaradni feje fölül soha; az együtt járt, együtt repült
 755     8|                olyan iszonyat volt, ami az égre van festve.~Egész éjjel
 756     8|                    Igyék egy kis rumot, az helyrehozza.~Bárzsing nem
 757     8|                    Hát mi újság otthon?~Az „otthon” szóra Bárzsing
 758     8|                szét.~– Nem látszott ide az éjjel? A város ég…~– Csak
 759     8|                  kérdé a mosolygó úr.~– Az egész város; a templomok,
 760     8|              maradt meg egy negyedrésze az egésznek.~– Hm. Ha a szél
 761     8|                Ha a szél megfordul, még az is eléghet.~Bárzsing jónak
 762     8|        palackhoz.~– Tehát ott most nagy az ijedség, ugye? – tudakozódék
 763     8|                 Óh, dehogy jöttem; hisz az is ég. Csónakon hozattam
 764     8|          mosolygott, a fogait szítta.~– Az úri ismerősök mit csinálnak?~–
 765     8|                  Lávaynét láttam, amint az égő házból elfutott, egy
 766     8|          elfutott, egy kosár búzát vitt az ölében az ezüstneműi helyett.~–
 767     8|              kosár búzát vitt az ölében az ezüstneműi helyett.~– Ah! –
 768     8|              Fertőy ismét mosolyogva. – Az az asszony engem egyszer
 769     8|           Fertőy ismét mosolyogva. – Az az asszony engem egyszer megbántott.
 770     8|               Olyankor nemigen ügyelhet az ember erre.~– A megyeházát
 771     8|                 Ön tudja, barátom, hogy az öregúr végrendeletében,
 772     8|                 s őt fogadni el férjül. Az előzmények Bárzsing úr kedvét
 773     8|                 Mikor letette a levelet az asztalra, azt gondolta magában
 774     8|          keresztül.~– Meg is tettem már az intézkedéseket – biztosítá
 775     8|                     Mi akadályozza önt, az én nevemben jelen lenni
 776     8|                  uram!~– Mi bajom nekem az önök tüzével.~– Az, hogy
 777     8|                nekem az önök tüzével.~– Az, hogy ha a megye levéltárában
 778     8|               volt a végrendelet, tehát az ott el is égett!~Fertőy
 779     9|        okvetlenül szükségesnek tartotta az országot keresztül-kasul
 780     9|              holnap eldobva hever. Amit az egyik farsang imádott, a
 781     9|           viseli, s tavalyi viseletéért az utcán járót kinevetik. Ilyenek
 782     9|                  mikor csillagok járnak az égen, olyan csillagok, melyek
 783     9|                ilyenhez juthatott! Hisz az ilyenben kemence van és
 784     9|            ilyen vásári sátorban lakott az öreg Lávayné és a Holdváry
 785     9|               meglehettek anélkül, hogy az öreg asszonyságot meghívják
 786     9|                mind a ketten kijutottak az utcára, azt mondták egymásnak:
 787     9|                maradt; arról melegedett az egész tanya.~Cseléd nélkül
 788     9|                 Volt kezes, lábas ember az utcán elég, aki annak a
 789     9|            megfejte, s csinált reggelit az egész társaságnak.~Holdváryné
 790     9|           tanulja.~Sok bajába is került az öreg asszonyságnak, míg
 791     9|                   Bizony, édes kincsem, az nem cotillonfigura!” – szokta
 792     9|                 futni a húslevest, hogy az öreg asszonyság csak a nagy
 793     9|               mindig bátran el-kifuthat az embernek a levese a fazékból.~
 794     9|           embernek a levese a fazékból.~Az öreg asszonyság odakünn
 795     9|              kőbül van; te Szerafin, ez az ágy mindig feljebb emelkedik
 796     9|             hogy ha bejönnek a városba, az asszonyokat összefogják,
 797     9|                  és kifogyhatatlan volt az elmés ötletekből. Az igaz,
 798     9|               volt az elmés ötletekből. Az igaz, hogy ha a főzésben
 799     9|            Milyen kacagásra méltó dolog az, mikor az ember a poharát
 800     9|         kacagásra méltó dolog az, mikor az ember a poharát reggel fel
 801     9|                reggel fel akarja emelni az asztalról, s akkor veszi
 802     9|              egy kis kerek lyukat talál az orrán, melyet az éjjel az
 803     9|           lyukat talál az orrán, melyet az éjjel az egér rágott rajta!
 804     9|               az orrán, melyet az éjjel az egér rágott rajta! Mennyit
 805     9|             Hozzá gondolva még, hogy ez az egyetlen cipő a világon,
 806     9|              vannak?~Természetesen. Sok az ismerős, aki kénytelen azt
 807     9|              ismerős, aki kénytelen azt az életet követni, hogy sorba
 808     9|           Lávaynénak egyéb gondja, csak az az egy, ami minden víg tréfa
 809     9|        Lávaynénak egyéb gondja, csak az az egy, ami minden víg tréfa
 810     9|                a világi boldogság, hogy az ember alig találna még valami
 811     9|             Tele a világ veszedelemmel. Az ember csak abban válogathat,
 812     9|            szívtől szakadt imáját, hogy az isten őrizze meg, védje
 813     9|                azután halkan elsóhajtja az „ámen”-t; és akkor a sötétben
 814     9|                 halk fohász utánamondja az „ámen”-t, mintha tudná,
 815     9|              tollászkodó hollóra bízza” az ő izenetét.~Ha mégis aztán
 816     9|           egy-egy futár onnan kívülről, az valódi eseményt képezett
 817     9|           Látta-e ezt, beszélt-e azzal? Az ilyen embernek volt nagy
 818     9|              szokott megtörténni. Mikor az első hírgalambot kérdezé
 819     9|                első hírgalambot kérdezé az öreg asszonyság, hogy ismeri-e
 820     9|               asszonyság, hogy ismeri-e az ő Béla fiát, de hát hogyne
 821     9|                 jött a másik hírgalamb. Az is olyan jól ismerte Lávay
 822     9|             onnan már csatadalt is írt.~Az öreg asszonyság aztán sóhajtva
 823     9|           itthon!” Másnapra fordult már az idő, midőn egyszer ismét
 824     9|              hivatalát viseli, csakhogy az újabb divat szerint nem
 825     9|                 Blumnéhoz a várba, hisz az idő kellemes, s a gombai
 826     9|             lehet sétálni anélkül, hogy az ember ama hulló csillagoktól
 827     9|                is megengedte, csak azon az egyen aggódva, hogy hátha
 828     9|      öcsémuramék kíséretül vele mentek; az öreg asszonyság kiült a
 829     9|                szemeit nem kerülheté ki az izgatott felhangoltság,
 830     9|          valamint a levert kedély nyoma az öcsémuramék arcain, kikből
 831     9|               Béláról? Mondják meg hát, az isten is áldja meg.~Fiskális
 832     9|             veszedelem?~– Nem, óh, nem; az nem történt – sietett egyszerre
 833     9|              gyáva!?~Olyan megható volt az öregasszonynak ez a kérdése,
 834     9|                  szóljanak; mit beszélt az az ember fiamról?~Fiskális
 835     9|               szóljanak; mit beszélt az az ember fiamról?~Fiskális
 836     9|            katona, különösen megnyomta.~Az öreg asszonyság szemei megteltek
 837     9|               Béla is azokkal tart, kik az ellenféllel egyetértenek,
 838     9|             álljon, nem tanácslom, hogy az anyjával összetalálkozzék,
 839     9|               összetalálkozzék, mert ha az megtudja, hogy maga az ő
 840     9|               ha az megtudja, hogy maga az ő fiáról ilyeneket beszél,
 841     9|            fiáról ilyeneket beszél, hát az magát megveri…”~Lávayné
 842     9|               volt mondva. Hol van most az az ember?~Szolgabíró öcsémuram
 843     9|                 mondva. Hol van most az az ember?~Szolgabíró öcsémuram
 844     9|      asszonynéném?~– Mit, mit? – rebegé az öreg asszonyság, miközben
 845     9|        csendesen. – Meg akarom lőni azt az embert! – tört aztán ki
 846     9|                tört aztán ki egyszerre, az anyai düh szikrázó hevével,
 847     9|                 hevével, s feltárva azt az ócska tisztes zöld köpenyt,
 848     9|       csodálatra méltó nő már kinn volt az utcán, és sebesen haladt
 849     9|           férfiak, mikor kellett volna, az leszek én. Nincs szükségem
 850     9|            segítségükre. Feltalálom azt az embert magam is. Nem repül
 851     9|    asszonyságtól, ki zajos szavával már az őrjáratok figyelmét kezdte
 852     9|           kávéházat szereltek fel, mely az ostromágyúk lőtávolán kívül
 853     9|          lőtávolán kívül esett. Ez volt az akkori egyetlen gyűlhelye
 854     9|  bennszülötteknek és bevándorlottaknak. Az öreg asszonyság a sötét
 855     9|                 egy pincért elfoghatott az emberi tömkelegben, aki
 856     9|      egyensúlyozva kezében –, nem adósa az asszonyságnak Bárzsing úr?~–
 857     9|            beszélni, mindjárt felugrott az asztaltól; azt bízta rám,
 858     9|               Nem hiszem, hogy utolérje az asszonyság.~A pincér és
 859     9|             másik percben már kinn volt az utcán, s sietett a vár felé
 860     9|            között nehéz volt megismerni az alakokat; de Lávayné mégis
 861     9|                 Mikor a várkapuhoz ért, az őr útját állta.~– Ki az?
 862     9|                 az őr útját állta.~– Ki az? Mit akar?~– Asszony vagyok,
 863     9|          határozottan volt mondva, hogy az őr nem állhatott ellent
 864     9|            állhatott ellent annak, hogy az öreg asszonyság a bejárat
 865     9|                hogy tudakozódjék tovább az őröktől, mert neki a vártát
 866     9|              mellén. Ez bámulva kérdezé az agg nőtől: mit akar, és
 867     9|            gyanakodó tekintettel vezeté az ismeretlen alakot hosszú,
 868     9|            dolga van.~– Jól van – monda az öregasszony –, várni fogok,
 869     9|             mérgesen becsapta maga után az ajtót.~Nemsokára aztán megint
 870     9|            tárgy?~– A legfontosabb, ami az életben előfordul.~– Akkor
 871     9|               át arra a pillanatra, míg az ajtót nyitották, csukták.
 872     9|                várkormányzó, közellépve az előtte idegen nőhöz. – Miért
 873     9|                úrhoz – felelt nyugodtan az agg nő –, önnek egy futárja
 874     9|                    Azt híreszteli, hogy az én fiam, ki a felső táborban
 875     9|            országos ügy volt.~Hogy jött az egyszerű, jámbor agg nő
 876     9|                 pillanat nagyobbá teszi az embert.~A várkormányzó most
 877     9|                 volt, tudta méltánylani az öreg asszonyság bánatát.~–
 878     9|              venni mai világban szokás. Az ilyen bántásra nem lehet
 879     9|              hogy parancsolja őt elé.~– Az könnyű; éppen itt van nálam
 880     9|            nemigen ismerem. Mit akar ez az asszonyság?~Lávayné odalépett
 881     9|                   Ez asszony meg akarja az urat gátolni abban, hogy
 882     9|                 a fia hírnevét megölje. Az úr egy hajdankori jó barátját,
 883     9|              vádolja úton-útfélen, hogy az hazaáruló. Az úr tudja azt
 884     9|        úton-útfélen, hogy az hazaáruló. Az úr tudja azt jól, hogy ezt
 885     9|            hiszen nem is tartozik senki az ellenkezőt hinni valakiről –,
 886     9|               egyik szegletét megfogva, az egészet hosszában leereszté.~–
 887     9|             védni a kölykét, s mikor ön az asszonyok fegyverét, a pletykát
 888     9|              büszkeségről, ami a férfit az asszonynál különbbé teszi.
 889     9|               Itt ez a zsebkendő: ennek az egyik végét fogom én, a
 890     9|              zsebéből, s letette szépen az asztalra.~A férfiak most
 891     9|               nem nevettek rajta többé.~Az agg nő nyugodtan törülte
 892     9|              hangon. – Nem sokat ígérek az életből magamnak; mindent
 893     9|             fogom önt megölni, óh, nem, az ön halálának terhét nem
 894     9|               nem akarom lelkemen vinni az Úr elé; – hanem a lábának
 895     9|         szegezni a pisztolyt és ellövöm az úrnak a lábát, hogy ne járhassa
 896     9|              lábát, hogy ne járhassa be az országot a fiam rágalmazásával.~
 897     9|            lábát, egészen kitört belőle az asszonyi harag, s midőn
 898     9|                 asszonyi harag, s midőn az egyik pisztolyt kezébe vette,
 899     9|               percben számára. Mi lenne az egészet eltagadni?~Tehát
 900     9|            Lávayné bámulva nézett rá.~– Az úr nem nevezte Bélát árulónak?~–
 901     9|         szívesen.~Bárzsing rögtön fogta az asztalon heverő tollat,
 902     9|              ezzel ellenkezőt állítana, az hazug, alávaló, semmirekellő…”~
 903     9|           Bárzsing úr mégis megsokallta az egymásután következő epithetonokat.~–
 904     9|               csendesen összehajtogatta az írást, eltette keblébe a
 905     9|                kérek a parancsnok úrtól az alkalmatlankodásért. Ami
 906     9|   alkalmatlankodásért. Ami itt történt, az közöttünk marad.~A parancsnok
 907     9|       parancsnok szívélyesen megszorítá az öreg asszonyság kezét:~–
 908     9|          utasítá, hogy menjen kíséretül az asszonysággal annak lakásáig.
 909     9|         parancsnok előtt.~– Őrült ám ez az asszony; valahogy le kellett
 910     9|             volna, ha rögtön, még ebben az órában iparkodnék felhasználni
 911     9|              kimaradása miatt. Hol járt az istenért?~– Benn voltam
 912     9|              jellemző okiratot, azalatt az öreg asszonyság leült kerekes
 913     9|              dönögve a zsoltár énekét: „Az Úr az én erősségem.”~Ki
 914     9|                a zsoltár énekét: „Az Úr az én erősségem.”~Ki gondolta,
 915     9|               könnyes szemmel énekelve; az egy sötét éjjeli órában
 916     9|              tud lenni a világon.~Ilyen az idők divatja!~Az öreg asszonyság
 917     9|                  Ilyen az idők divatja!~Az öreg asszonyság pedig mindez
 918    10|               sörényével a földet, hogy az egész földteke úszott benne,
 919    10|                  Sajátságos légkör volt az!~Némely embert útnak indított:
 920    10|               Új életpályát osztogatott az embereknek: ügyvédből tett
 921    10|               bíróból tett hadszerelőt, az orvost megtette sebésznek,
 922    10|               végrehajtani valója volt! Az, aki a parancsot adta, egészen
 923    10|           hatóság volt már ott, aki meg az új álláspontot nem fogta
 924    10|              lett volna, megtudta, hogy az most olyan jó helyen van,
 925    10|      levéltárban, azt is megtudta, hogy az egész levéltár utazik, szekérre
 926    10|            megvan; annak a helynek csak az egy baja, hogy szüntelen
 927    10|            kinyújtani kezét.~A gyümölcs az ő számára érett meg, csakhogy
 928    10|               hogy a legjobb tábori kém az, aki mind a két felnek szolgál.
 929    10|               melyiknek szolgál jobban, az az ő titka. Talán mind a
 930    10|            melyiknek szolgál jobban, az az ő titka. Talán mind a kettőnek
 931    10|                 is így van.~Bárzsing úr az országos ügyek mellett magánvállalatokat
 932    10|                 amik útját állták, amíg az ostromzárlaton keresztül
 933    10|               városban ki bírt nyomozni az akkori pusztulás idejében,
 934    10|              akkori pusztulás idejében, az nagyon kevés vigasztalót
 935    10|                megnyugtatására szolgált az elébbi tudatlanságnál.~A
 936    10|              Hová lett azután, mit tett az iratokkal, arról kinek volna
 937    10|                álnév alatt elrejtőzött; az is meglehet, hogy együtt
 938    10|             vagy beledobta a Dunába; de az is meglehet, hogy még folyvást
 939    10|            vissza is fogja hozni; hanem az is a valószínűségek közé
 940    10|                akadni?~Bárzsing úr ezen az úton nem nyomozhatta tovább
 941    10|              neveztek egy kerek asztalt az Úri utcai kávéházban, melyet
 942    10|          testben egyenes lélek.~Mire jó az életben egy sánta ember,
 943    10|            kinek ez egyszeri esés miatt az egész életét nyomorékul
 944    10|                 társait, hogy mulatnak; az ő lába sánta. – Mikor az
 945    10|                az ő lába sánta. – Mikor az ifjú szív hevesen kezd tombolni
 946    10|              szív hevesen kezd tombolni az áradozó érzéstől, társai
 947    10|               se táncos, se szívhódító; az ő lába sánta. – És mikor
 948    10|              férfi karja, szíve gyűlöli az álmot, mikor a trombita
 949    10|                 nem lehet harcos – hisz az ő lába sánta.~De hát éppen
 950    10|                a lábától, azt kipótolja az agyában? Nem adhatott-e
 951    10|                s nem harcolt-e magukkal az istenekkel?~Ki volt a világ
 952    10|               nem gyógyíttatja magát.~– Az én bajom számára nem terem
 953    10|                 szóra, s Melchior ezért az egy mosolygásért elment
 954    10|               elképzelni, mint lehessen az, hogy valakinek a gondolatában
 955    10|        olvassanak.~Bárzsing utánanézett az ablakon az eltávozó sántának,
 956    10|         Bárzsing utánanézett az ablakon az eltávozó sántának, s öklével
 957    10|             előtt legfontosabb probléma az, hogy két különböző ponton
 958    10|          készítendő meglepetések felől.~Az emberi furfang sokat kitalált
 959    10|                 egyik végéről a másikra az izenetvivő simára borotvált
 960    10|            leborotvált haj, s eltakarta az írást; mikor helybe ért
 961    10|                fejét, s elolvasták róla az izenetet. Tepelenti Ali
 962    10|       feltörésével a belső hártyán állt az egész írás. Az is históriai
 963    10|             hártyán állt az egész írás. Az is históriai dolog, hogy
 964    10|             szolgálat, mennél nagyobbak az akadályok, bonyolultabb
 965    10|               égetőbb a veszély, amiken az illetőnek keresztül kell
 966    10|                 színlelni; kivált mikor az ellenfél is ügyes és éber.~
 967    10|        kísérletnek legaggasztóbb esélye az, hogy hátha az izenet éppen
 968    10|     legaggasztóbb esélye az, hogy hátha az izenet éppen az ellenfél
 969    10|              hogy hátha az izenet éppen az ellenfél kezébe esik! Azért
 970    10|               esetre is, ha felfedeznék az izenetet, ne tudjanak rajta
 971    10|            ugyan a szóbeli izenet, mert az a hírnök nyelvébe van elrejtve.
 972    10|          ravaszok, oly kitanultak, hogy az eléjük tett titkot addig
 973    10|                szoktak fordulni: „és”, „az”, „der”, „le”, „un”; csak
 974    10|            dolog pedig nagyon egyszerű.~Az ábécé betűi kétszer leíratnak
 975    10|            helyeztetik, olyformán, hogy az izenet első szavánál a „
 976    10|                 többi, a második szónál az „E” betű helyettesíti az „
 977    10|                az „E” betű helyettesíti az „A”-t, a harmadiknál az „
 978    10|                 az „A”-t, a harmadiknál az „L” és így minden szónak
 979    10|                a másikra nem vezet; aki az irányadó szót magát nem
 980    10|          irányadó szót magát nem tudja, az semmi kombinációval nem
 981    10|               izenet ha kézre kerül is, az legfeljebb a hírnökre nézve
 982    10|        legfeljebb a hírnökre nézve baj; az iratból nem okul senki,
 983    10|                mert a megoldó szót maga az izenetvivő sem ismeri.~A „
 984    10|                de a kulcs bírása nélkül az egész értelmetlen betűcsoport
 985    10|               Keresztüljárt mindenkinek az eszén.~Az útlevélláttamozó
 986    10|     Keresztüljárt mindenkinek az eszén.~Az útlevélláttamozó hivatal
 987    10|            talált semmi gyanúra méltót. Az utazó mohó készséggel forgatá
 988    10|           tekinte szemüvegein keresztül az utas szemébe.~Az utas Melchior
 989    10|              keresztül az utas szemébe.~Az utas Melchior volt.~Egész
 990    10|           felelt vissza a kérdezőnek.~– Az ám. Ki van vájva belől.~–
 991    10|                benne. Akárki rabolna ki az úton, a mankómat csak nem
 992    10|              venné el.~A vámos nevetett az elmés ötleten.~– Le lehet
 993    10|                 ugyebár.~– Igen ám, még az aljáról is azt a rézszorítót,
 994    10|              azt a rézszorítót, s azzal az egész mankó mint egy etuis,
 995    10|               rézszorítót a mankóról, s az rögtön kétfelé vált és kihullott
 996    10|              Melchior megköszönte. „Biz az jó lesz.”~A százasok gyanúsak
 997    10|             kémiai reagenseik, amik még az üres lapból is kivallatják
 998    10|       kivallatják a titkot.~Melchiornak az mondatott, hogy várjon addig
 999    10|               magának, s ha kitekintett az ablakán, vagy az ajtaján
1000    10|            kitekintett az ablakán, vagy az ajtaján kinézett a folyosóra,