Fejezet

   1    El|                  költők azok, anélkül, hogy politizálnának. Írjatok
   2    El|           politizálnának. Írjatok úgy, hogy az elmondott mese ne legyen
   3    El|             tele a közélet lármájával; hogy tudja azt élvezni akármi
   4    El|            befolyással bírt mindenkor, hogy ez alaphangot semmi költő
   5    El|               nem mellőzheti, anélkül, hogy élethűtelen vagy éppen frivol
   6    El|                ott is fogjátok érezni, hogy aki csupán az ábrándozónak
   7    El|              első helyet foglalhat az, hogy több munkája volt benne
   8     1|                 melyről, dacára annak, hogy most kicsiny és szegény,
   9     1|           szerencséje is.~Azon időben, hogy történetkénk kezdődik, még
  10     1|            mellettök levő épületektől, hogy tulajdonosaik ködös időben
  11     1|            Salva guardia” azt jelenti, hogy ezen a kapun városi hatóságnak
  12     1|              tenni a lábát, sem azért, hogy katonát bekvártélyozzon,
  13     1|            bekvártélyozzon, sem azért, hogy házadót beszedjen, sem,
  14     1|                házadót beszedjen, sem, hogy benne akármiféle bírói ítéletet
  15     1|           közelített a zöld kapu felé, hogy az oroszlánfej fogai közt
  16     1|               nem ismerte volna benne, hogy az se nem pap, se nem katona,
  17     1|             lehet jutni, úgy tűnik ki, hogy a sárga kapu pártja volt
  18     1|        meghamisíthatlan tény marad az, hogy midőn ** herceg, ki a portugalli
  19     1|              megállapított tény marad, hogy midőn a védegylet esztendeje
  20     1|              sikerült odaterrorizálni, hogy a védegyleti vigalomban
  21     1|                katasztróf onnan eredt, hogy Hargitayné asszonyság egy
  22     1|                azon felfedezésre jött, hogy a városban tényleg létező
  23     1|              megakadályozni nem lehet, hogy koldusok legyenek a világon,
  24     1|                oda összpontosulhatnak, hogy a nyomorúságba némi organizáció
  25     1|      vélekedvén Hargitayné asszonyság, hogy ha a koldusok számára egyenruhát
  26     1|             tenné a megkülönböztetést, hogy ki az igazi koldus és ki
  27     1|              parancsnoknéja kijelenté, hogy leánya, Judit kisasszony
  28     1|         kisasszony nem fog fellépni. S hogy minden további rábeszéléstől,
  29     1|             sincs olyan mélyen elásva, hogy azt a szomszédok fel ne
  30     1|             majd azok aztán elmondják, hogy milyen ember vagy.”~Ha tehát
  31     1|            felkapaszkodnunk nem illik, hogy onnan leskelődjünk be, mi
  32     1|          előszobában fogja észrevenni, hogy kesztyűit otthon feledte,
  33     1|               a csodabogarat mi lelte, hogy úgy visszaszaladt? – kérdi
  34     1|             pedig valaki azt gondolja, hogy ez a Perflex valami szittya
  35     1|          keresztnév, se azt ne ítélje, hogy tán mint „perplexitás”-ra
  36     1|                 meg kell magyaráznunk, hogy ez ettől jön: „Verpflegs-Kommissar”,
  37     1|           Bizonyosan most vette észre, hogy nem ide akart jönni, hanem
  38     1|              Én a szobaleánytul tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonnyal.~–
  39     1|                ki van adva a rendelet, hogy ha Lávay jön, azt kell neki
  40     1|              kell neki mindig mondani, hogy senki sincs otthon.~A vitát
  41     1|           mosolyra van nyitva a szája, hogy mind a két sor foga kilátszik,
  42     1|             messzire eltartva magától, hogy piros ruháját be ne fenje.~–
  43     1|                oly rögtöni átmenettel, hogy az ember alig ismer rá,
  44     1|     megbecsülhetetlen nagy erénye van, hogy soha, még tréfából sem szokott
  45     1|                 Behallatszott.~– Azon, hogy Lávay úr az elébb benyitott,
  46     1|             hanem az uraság azt izeni, hogy idekinn szabad nevetni akármilyen
  47     1|        bejelentés azonban úgy látszik, hogy használt, mert odabenn a
  48     1|                sem találja az arcokon, hogy az ő balesetein mulattak.
  49     1|                 s közel hajolva hozzá, hogy szép szőke fürtei szinte
  50     1|            isten. Már kétkedtem önben, hogy nem jön el.~– Éppen azt
  51     1|   asszonyságról nehéz volna kitalálni, hogy az Szerafin mamája, annyira
  52     1|    embonpointja mellett látszik rajta, hogy még nem mondott le minden
  53     1|               higgye el, főhadnagy úr, hogy ők együtt jártak iskolába.~
  54     1|              most is úgy kiviaszkolja, hogy ég felé áll mind a három;
  55     1|   kommandírozott – csak az imént volt, hogy maga még mint kis diák nekem
  56     1|                zsidótul a szomszédban, hogy vérét veszi a gyerekeknek,
  57     1|           kedély nehezen érti azt meg, hogy mi a sértő.~Az elébbeni
  58     1|          inkvizítori arccal.~– Sajnos, hogy azt a nevet magyar ember
  59     1|              melegülni.~– Alig hiszem, hogy tudjon hozzá – szólt mosolyogva –,
  60     1|               valók. És én azt mondom, hogy úgy kerüljön valaha szemem
  61     1|             szemem elejbe az az ember, hogy…~– Valami nagyot ne mondjon,
  62     1|                arra nagy szüksége van, hogy szemét ébren tartsa, mert
  63     1|           sorába tartozik. Igaz ugyan, hogy félig-meddig a szomszéd
  64     1|                   Én megígértem önnek, hogy ki fogom tudni, s őszintén
  65     1|             elmondom önnek, mi okozza, hogy önt Hargitayék oly egyszerre
  66     1|          szenvedélyei?~– Kegyed tudja, hogy még csak nem is szivarozom,
  67     1|              mindig azzal fenyegetett, hogy ha makacs leszek, nem vesz
  68     1|         futotta el; nézze, még most is hogy reszketek, mikor visszagondolok
  69     1|              meggyőződés. Az bizonyos, hogy önt mindig szívesen látták
  70     1|            mellette ült: „Úgy látszik, hogy gondoskodott Cicero a maga
  71     1|              keresztül: „Hiszed-e még, hogy magas hivatása van?” „Igen
  72     1|      mozdulatot tevé, amiről tudja ön, hogy mit szoktak jelezni. Ezt
  73     1|           nekik, miszerint ő megtudta, hogy „illető” helyről rögtön
  74     1|        gyermekes beszédek.~– Meglehet, hogy azok. De Hargitaynéra nézve
  75     1|      gyermekeid lesznek, azt akarod-e, hogy azokra ujjal mutogassanak:
  76     1|           elítélt ivadékai.” Ön látja, hogy még a szavakat is tudom,
  77     1|             ahhoz értő emberek mondák, hogy Hargitay vagyonának legnagyobb
  78     1|             nem kapacitálhatja afelől, hogy ne féljen öntül. Az ön ügye
  79     1|                El van náluk határozva, hogy Juditot minél előbb férjhez
  80     1|              Hargitay mindamellett is, hogy ahol önérdeke kívánja, jónak
  81     1|                egyúttal gondja van rá, hogy e csorbát eklatáns cserével
  82     1|            hanem azért a híre meglesz, hogy a büszke Hargitay egy polgár –
  83     1|          Tovább nem mondta Lávay.)~– … Hogy Judit ezt az embert megveti, …
  84     1|                kedves Béla, higgye el, hogy ha már nővé kell lenni,
  85     1|            maga sem tudja, mit mond!~– Hogy rútul rágalmazok egy lyányt,
  86     1|                lyányt, akit ön szeret, hogy titkokat fedezek fel ön
  87     1|             belépni. Nagyon jól tudom, hogy ezt teszem. És talán azt
  88     1|                 És talán azt is tudom, hogy miért teszem.~Ez a legjobb
  89     1|      legyezőjét, hát csak engedi neki, hogy vegye föl, ahogy elejtette.~
  90     1|           annyira kivette nyugalmából, hogy Béla vállára tevé kezét,
  91     1|                és én azt mondom önnek, hogy az lehetetlen, mert … ez
  92     1|               alattomos ember kileste, hogy melyik költeményét akarom
  93     1|               mennyre-földre esküdött, hogy ő nem hallotta, egy szót
  94     1|            sima arcán úgy meglátszott, hogy nem is tudna hazudni, ha
  95     1|   whistasztalhoz kezde oszlani; látta, hogy mindenütt abbahagyják a
  96     1|              nevetik – felele Venci –, hogy a cserepár kapitány, amint
  97     1|             Szerafin most azt követte, hogy védelme alá vevé a nevetséges
  98     1|              szidnak, s te azt akarod, hogy még jobban rágalmazzák,
  99     1|        nagyszerű engedményt tevé neki, hogy válasszon hát ő valamit
 100     1|                be.~Róbert boldog volt, hogy ez rábízatott. Szerafin
 101     1|               Szerafin is boldog volt, hogy nem kell az egész hosszú
 102     1|           verseskönyvet végigolvasnia, hogy belőle válogasson. Nők,
 103     1|           Blumné. Szerafin észrevette, hogy róla beszélnek, s amint
 104     1|             kedélyesen nevetett rajta, hogy úgy elevenére találtak.
 105     1|            valami.~– Te attul tartasz, hogy anyádat találja nőül venni.~–
 106     1|                sokáig csóválgatta még, hogy elváltak is, nyugtalan fejecskéjét,
 107     1|               fázott, ha arra gondolt, hogy: „Nem ismersz még te engem!”~
 108     2|               azt már senki sem kérdi, hogy mi lesz itt, mert mindenki
 109     2|          kirakva, amik megmagyarázzák, hogy holnapra magas vendéget
 110     2|         előadás kárbamentét. Nem elég, hogy Hargitay maga a kiszálló
 111     2|                A nézőé. Szó volt róla, hogy a fáklyászenénél én szónokoljak,
 112     2|              nap óta tanakodtak rajta, hogy adják önnek tudtára, miszerint
 113     2|             lettem. Most aztán ő kért, hogy hadd viselje ő is azt, amit
 114     2|        feltalált, új ismerősével, úgy, hogy végre Holdvárynénak kellett
 115     2|             országgyűlésre, azt látom, hogy élethalálharc lesz belőle.
 116     2|            lesz belőle. Azt már tudod, hogy mit mondott Batthyány Lajos
 117     2|          pecsovicsokat, fenséges uram, hogy csak úgy zúg!” És olyan
 118     2|                Te mint költő tudhatod, hogy ennek nincs ellenszere.~–
 119     2|               Én nem azért jöttem ide, hogy a ti diadalkapuitokat sorra
 120     2|              felől tudakozódjam, hanem hogy valami elhatározó dolgot
 121     2|                percben attul rettegek, hogy egyszer csak kineveznek
 122     2|               Most tehát azért jöttem, hogy viszlek.~– Nehéz leszek!~–
 123     2|          teneked arra van első gondod, hogy nőd dáma legyen, s szükséget
 124     2|           lásson, akkor azt tanácslom, hogy van a Kétsas utcában egy
 125     2|                 ha azonban azt akarod, hogy nőd legyen, ki egykor, ha
 126     2|             mezítláb jön is, meglátod, hogy a jég hátán is megélsz.
 127     2|     életrevalóvá lenni.~– Óh, hidd el, hogy én minden nélkülözésre s
 128     2|           bátorságom tőle megkérdezni, hogy elbír-e hasonló nagy elhatározást.~–
 129     2|      elhatározást.~– Azt előre tudtam, hogy „neked” nem lesz erre bátorságod,
 130     2|              ez most azt elő?~– Tudom, hogy kicsoda.~– Dehogy tudod!
 131     2|             tanuld meg. Te azt hiszed, hogy ez valami prókátor. Pedig
 132     2|            drámát; hiába mondtam neki, hogy szamárságok, eszeveszettségek:
 133     2|            minden elmondhatót. Láttam, hogy ő maga is szerelmes bele,
 134     2|              vágsz a szavamba? Persze, hogy ezt mondtam. Hát szoktam
 135     2|             most megteszem a kedvéért, hogy elviszem azokat a drámabíráló
 136     2|           választmánynak, s megmondom, hogy fűtsenek be velük. (Ezt
 137     2|                egy szívességet. Tudja, hogy én az összes költeményeimet
 138     2|            hacsak azt is le nem kötöm, hogy mindennap eljárok a csizmáját
 139     2|               s dicsőségüknek tartják, hogy ha megtöltve küldhetik vissza
 140     2|           bikfic esküdött becsületére, hogy ezt eltaláltam. Nohát: legyen
 141     2|          amelyben alázatosan megkérem, hogy terjessze ki rám becses
 142     2|              nagyságát, ha elgondolod, hogy teérted cselekvém azt a
 143     2|              rettenetes önmegtagadást, hogy én könyörögtem Therszitésznek,
 144     2|            könyörögtem Therszitésznek, hogy fogja, pártomat Pénelopédnél.~–
 145     2|              ugyan hallgass. Ahelyett, hogy mindig belebeszélsz a szavamba –
 146     2|                behemót kitárta keblét, hogy parancsoljak vele, ő elvisz
 147     2|              becsülöm, oly szerencsés, hogy kegyed jegygyűrűjét viselheti.
 148     2|             azt onnan lehet megmérnem, hogy mióta kegyedhez közel van,
 149     2|         levelemet kegyednek kézbesíti, hogy az, kiben barátom lelke
 150     2|               azon sorsnak megy eléje, hogy elszakítva azon szellemtől,
 151     2|         Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életed legyen e földön”,
 152     2|          Tiszteld fiadat és leányodat, hogy boldog életed legyen az
 153     2|           levelet rábíztam a bikficre, hogy adja kézhez, s ő azt bizonnyal
 154     2|          barátjára, mint ki nem tudja, hogy tréfa-e ez vagy valóság.~–
 155     2|          gyújtott és leült. – Nos, hát hogy tetszik az intrikám?~– Komolyan
 156     2|                beszélsz?~– Úgy hiszem, hogy nincs álarc a képemen.~–
 157     2|          bolondság tőled.~– Gondoltam, hogy így fogsz megszeppenni;
 158     2|              Pusztafi. – Azt gondolom, hogy te egy hájnak induló táblabíró
 159     2|               még én arról képzelődöm, hogy a te arcod mennyire hasonlít
 160     2|               kevés ember fogja tudni, hogy citoyen Picotin valami francia
 161     2|              is annyira ugyanegy volt, hogy az ilyen célzatok egészen
 162     2|            büszkén elmondhatá magáról, hogy azon ingnek, melyet fia
 163     2|           Lávayné most is azt képzeli, hogy fiacskája most is az a szófogadó
 164     2|               meg van győződve felőle, hogy Bélánál sem szebb, sem okosabb,
 165     2|       szótagolt, ő már olvasni tudott; hogy dicsérték, mikor nagyobb
 166     2|                hazajött az egyetemről. Hogy dicsekedett a jó özvegy
 167     2|               helyett azt reggelizett, hogy Béla úri módon élhessen.~
 168     2|         Bátorságuk, erejük arra viszi, hogy legénykedjenek; a szegény
 169     2|          egyszer csak azt veszi észre, hogy fiacskája egy behegedt sebhellyen
 170     2|   özvegyasszony szíve! Óh, milyen kár, hogy a gyermekek oly nagyra megnőnek!
 171     2|              ki a kínálkozásból; baja, hogy mért nem vesz háromszor!!
 172     2|              azokat, s még azt mondja, hogy nem éhes.~– Beteg vagy?
 173     2|             eszem.~– Óh, arra mondják, hogy eleget evett, aki már meghalt.
 174     2|               Pusztafi. – Az az egész, hogy most huszonkét esztendős;
 175     2|   bölcsességfogakra. Inkább az a baja, hogy több esze van, mint másnak.
 176     2|           Tudok én jól mindent, azért, hogy sehova sem megyek a háztól.
 177     2|                a barátnéim látogatnak, hogy ezek azért jönnek, mert
 178     2|                felől. Elmondták nekem, hogy az urak hogy megharagudtak
 179     2|          Elmondták nekem, hogy az urak hogy megharagudtak a beszédéért,
 180     2|            tartott; amiben azt mondta, hogy a parasztot fel kell szabadítani
 181     2|              ott, de tudom bizonyosan, hogy helyesen beszélt:~– Remekül
 182     2|           kapott rajta Lávayné. – Lám, hogy mégis akadok valakire, aki
 183     2|              valakire, aki azt mondja, hogy helyesen beszélt. Pedig
 184     2|                és aki most azt mondja, hogy már ezentúl kancellistájának
 185     2|               én keseríteni. Tudom én, hogy nem ő az oka, hanem gőgös
 186     2|                 én örülni fogok rajta, hogy nem lesz egy fejjel kisebb –
 187     2|         emberek most mind azt hajtják, hogy te kockára tetted a fejedet.
 188     2|              De az nem igaz, én tudom, hogy nem igaz.~– Ah, nem kell
 189     2|         Pusztafi-, Béla túl esik azon, hogy neki árthassanak.~– Én is
 190     2|             oly szeretve nézett fiára, hogy Pusztafi nem bírta e tekintet
 191     2|                a fiút. Tessék elhinni, hogy felét sem érdemli meg.~–
 192     2|              én fiamat bántaná! Azért, hogy én olyan könnyen sírok,
 193     2|             sírok, nem kell azt hinni, hogy gyönge vagyok. Tessék csak
 194     2|                hanem én, mikor láttam, hogy nem tud olyan gorombán beszélni,
 195     2|              jött: rábízta Pusztafira, hogy mondja meg mindenütt, amerre
 196     2|              csak jár, még Pesten is: „hogy az én fiamat úgy bántsa
 197     2|              fiamat úgy bántsa valaki, hogy én megverem!”~– Most tudom
 198     2|           megverem!”~– Most tudom már, hogy szivarozni szeretne, hát
 199     2|          Kedves öcsém, most már bánom, hogy azt a levelet elküldtem
 200     2|                 Azért, mert úgy látom, hogy neked nemcsak szeretőd van
 201     2|          valaki arra ösztönzött volna, hogy ne hallgassak e szóra, annak
 202     2|               kár volna elhallgatnunk, hogy ő azon posztó szélét, amiből
 203     2|                hosszában csík helyett, hogy azt messziről olvashassa
 204     2|                 Bélára. – Mondtam már, hogy egyszer zsírban főtt spongyát
 205     2|             nem szoktatod. Lehetetlen, hogy külön nem dresszíroznád
 206     2|                nem dresszíroznád arra, hogy rám rohanjanak. – Ekkor
 207     2|            tartani?~(Tudni kell pedig, hogy akkoriban ez a megszólítás: »
 208     2|           akarja az ember azt mondani, hogy „én barátom”!)~– Tisztelt
 209     2|              meg a nemes fiatalságnak, hogy majd ha lesz valahol csizmadia-lakozás,
 210     2|              az ön drámáit.~Tudja jól, hogy ezért a tárgyért elhagy
 211     2|               A vígjátékra azt mondta, hogy „csinos kis vígjáték”.~(
 212     2|               tudhatta az egész világ, hogy koszorús költőnknek szavajárása
 213     2|                  Arról meg azt mondta, hogy „ugyan mérges kis dráma”.
 214     2|           mindenkinek az orrára kötve, hogy mikor a kedélyes költőkritikus
 215     2|                költői műre azt mondta, hogy „mérges kis jószág”, annak
 216     2|               is mondanád az embernek, hogy drámákat írsz! – feddé tréfásan
 217     2|            Csak egyszerűen bejelentéd, hogy nem szónokolsz.~Pusztafi
 218     2|                ismerte emberét: tudta, hogy ez a kérdés a „provokatőr”
 219     2|              vajon mit fog rá felelni, hogy magát se meg ne alázza,
 220     2|               természetesnek találtam, hogy vendégemet és barátomat
 221     2|              Pusztafi azt dörmögte rá, hogy „brávó”. Ez már diplomatának
 222     2|                is helytelennek tartod, hogy egy költő ajánló levelet
 223     2|              Micsoda? – te azt hiszed, hogy az rendén van, ha én gyűjtőívemet
 224     2|               Lávay beszélte le arról, hogy Juditnak írjon; bizonyosan
 225     2|        lyánykához, s hozza majd hírül, hogy elfogadta-e azt, vagy nem.~–
 226     2|          pillanatban itt leszek! Azaz, hogy: három órától négyig terminusom
 227     2|                füttyents a kutyáidnak, hogy ne rohanjanak utánam. Az
 228     2|              inamba kapott, szerencse, hogy honi posztó a ruhám, nem
 229     3|             jutni Bárzsingnak anélkül, hogy valakivel találkozott volna.
 230     3|                rendszabály adatik elő, hogy aki azokat mind megtartja,
 231     3|            azonban az inas azt mondja, hogy az asszonyság is itthon
 232     3|            itthon van, az azt jelenti, hogy látogatásokat elfogad, akkor
 233     3|            lábdobogással adjon-e jelt, hogy valaki van a szobában; vagy
 234     3|             kénytelen hallani idekinn, hogy Hargitayné asszonyság élesen
 235     3|              úr abban a nézetben volt, hogy a „jó társasághoz szokott
 236     3|                itt ismét megjegyzendő, hogy ez tizenöt év előtt történt,
 237     3|           tudósítónk nyomán közöljük”, hogy az olvasó így kiáltott volna
 238     3|               sem szégyellhette magát. Hogy a beszéd tárgya odabenn
 239     3|                bele nem egyezünk soha, hogy hozzá menj. Atyád engesztelhetlen
 240     3|          Jánost vagy hajdan Forintost, hogy mindenütt szónokoljon. Az
 241     3|                 Ő kiáll és ellármázza, hogy nem ,örökváltság’, hanem
 242     3|               az ,úrbér’-nek! Tudod-e, hogy ez mit jelent? Ez revolúció!
 243     3|               Ez revolúció! S tudod-e, hogy mi lesz abból, aki revolúciót
 244     3|                de azt oly halkan tevé, hogy nem lehetett meghallani.~
 245     3|          szavait oly hangosan ismétlé, hogy Bárzsing úr is megérthette.~„…
 246     3|             megérthette.~„…azt mondod, hogy hiszen igaza van. De megköszönöm
 247     3|            hintóbul!’ „~„…mit mondasz? Hogy hát akkor járni fogunk gyalog? –
 248     3|              is kiejtjük kezünkből!”~„…hogy teneked a száraz kenyér
 249     3|            minden összeköttetésünknek. Hogy mi is becsültük Lávayt,
 250     3|              az bizonyos; de ő az oka, hogy rossz társaságba keveredett. –
 251     3|                nem tudja minden ember, hogy ki az a Pusztafi, meg annak
 252     3|              tudtára adta. Megkínálta, hogy **hercegnél biztos állomásba
 253     3|          verned a fejedből. Azt tudod, hogy atyád nagyon szigorú ember:
 254     3|                elkészíteni. Tudod jól, hogy e végrendeletben úgy meg
 255     3|                meg lesz kötve a kezed, hogy ha akaratunk ellen mennél
 256     3|              büntetés. Én nem akartam, hogy ennyire menjen a dolog,
 257     3|             vagy, mint ő; de meglátod, hogy megbánod!”~Itt most hosszasabb
 258     3|               halk, alányomott hangon, hogy Bárzsing úr egy szót sem
 259     3|              odatapadt a kulcslyukhoz, hogy észre sem vevé, midőn az
 260     3|           mulatságot szerezve magának, hogy a belépett után tekintve,
 261     3|            érze magában, ha elgondolá, hogy most egy kisírt szemű társaság
 262     3|             meglepetésére úgy találta, hogy a hallott beszédeknek semmi
 263     3|             hallatszott az előszobába, hogy mit tegyen holnap a fejére,
 264     3|                úgy oldá meg a kérdést, hogy a legszebb lesz, ha a gyöngyfüzért
 265     3|               ugyan annyit sejthetett, hogy Pusztafi ennél a háznál
 266     3|              bizonyos lehetett felőle, hogy ily celebritás megbízása
 267     3|              régi ismerősöm, kért fel, hogy ismerve nagysád honleányi
 268     3|          komolyan sértve érezte magát, hogy ő, ki annyira hírhedett
 269     3|               sem lehetett észrevenni, hogy kezei reszketnének azalatt,
 270     3|              Csak egy percre állt meg, hogy a levélből kitekintsen,
 271     3|          lehetett, ahol arról van szó, hogy ehhez akarják nőül adni.~
 272     3|             Mondja meg Pusztafi úrnak, hogy én ilyen megbízásokkal nem
 273     3|      Bárzsingnak.~Bárzsing úr átlátta, hogy most rossz humorban találta
 274     3|       ártatlansággal; pedig tudta jól, hogy miért jött. – Akkor hát
 275     3|           meghajolva, hátrafelé lépni, hogy egész az ajtóig jutván,
 276     3|            utasítást adni azon esetre, hogy mi történjék a jó társasághoz
 277     3|          Vártak már rá. Ő menti magát, hogy az asszonyságoknál kívánt
 278     3|             arcának nincs semmi titka. Hogy dölyfös, hogy türelmetlen,
 279     3|             semmi titka. Hogy dölyfös, hogy türelmetlen, bocsánatot
 280     3|                mégis nem állhatom meg, hogy elhallgassam. Kedves bátyám
 281     3|           Öcsémuram. Tudhatja azt jól, hogy én nem vagyok kapacitálható.
 282     3|              meg kell önnek jegyeznem, hogy apám, nagyapám, minden ősöm
 283     3|             volt a haragos férfi arra, hogy az ő családjának ily kiváltságos
 284     3|            magamat elhatározám: azért, hogy példa adassék az „ifjú óriásoknak”,
 285     3|              híre fog futamodni annak, hogy Hargitay János elég szilárd
 286     3|             eszükre térnek. En hiszem, hogy e végrendeletem súlya nem
 287     3|          karakterét. Ha ő megtudandja, hogy én Juditot kitagadom azon
 288     3|                 de meg akarom mutatni, hogy van erőm őt megtörni, hogy
 289     3|             hogy van erőm őt megtörni, hogy eszére térítem; s ha ő vakmerő
 290     3|        egyenesen kizárom és kitagadom; hogy pedig e részben mit jelentsen
 291     3|          fiatalember kezét.~– Remélem, hogy ön kellemesnek találandja
 292     3|               küldetését, s önön függ, hogy ennek teljes sikere legyen.~
 293     3|               utánra.~– De megígértem, hogy négy órára ott leszek. Pusztafinak
 294     3|      alkalmatlan ügy. Pesten elfogott, hogy egy előfizetési ívét hozzam
 295     3|   kisasszonynak; most ismét megkapott, hogy mit végeztem már; én át
 296     3|             büszke hazafi, s elmondta, hogy mint járjon el.~Bárzsing
 297     3|        Bárzsing nem tudott hozzájutni, hogy ellenvetéseket tehessen.~–
 298     3|           kívül mind az öten felírták, hogy ez a boríték Hargitay János
 299     3|               azt Fertőy úrnak átadák, hogy a megye levéltárába megőrzés
 300     3|                megcsókolt; azt mondta, hogy tiszteli a tekintetes Bárzsing
 301     3|   társalkodóját, s felhívta vendégeit, hogy már most az asszonyhoz jöjjenek
 302     3|                Az ifjú urak elmondták, hogy lesznek holnap öltözve,
 303     4|           gyaloghíd azért van elzárva, hogy a néptömeg e díszes csoportozatot
 304     4|              az a változtatás történt, hogy Hargitay nem a kiszálláskor
 305     4|              leány valóban megérdemli, hogy nőd legyen. Elteszem emlékeim
 306     4|              jól tudod.~– Hát kívánod, hogy veled maradjak?~– Sőt ellenkezőleg,
 307     4|               ellenkezőleg, követelem, hogy kedvesed közelében légy,
 308     4|              baj történik vele. Tudod, hogy én minden ilyen ünnepélynél
 309     4|                 Vigyázz rá!~– Az igaz, hogy képtelen gondolat volt a
 310     4|        templomok beszélnek és mondják, hogy e nép még csapásaiban is
 311     4|            Eredj, te balga! Nagyon jó, hogy el nem mondtad. Hiszen ez
 312     4|            túlparti hegytetőn jelenté, hogy a gőzös, mely a magas vendéget
 313     4|             már a szabadalmazott néző, hogy munkájába került a baldachin
 314     4|             zászló mellől.~Tudniillik, hogy nem a díszmenetet lehet
 315     4|               cselédektől, azt mondta, hogy már ezután olyanhoz akar
 316     4|             egy világért, pedig tudja, hogy valaki közel van – dörmög
 317     4|              amiknek meggyőződésük az, hogy amikor ilyen jó nap van,
 318     4|               állt, az az ötlete jött, hogy egy egyszerű „sokáig élj”
 319     5|             aranyos, bársonyos lovagok hogy vágtattak, fövegvesztve,
 320     5|             szép fegyveres polgárőrség hogy riadt szerte, mint egy fölvert
 321     5|                gőzöshöz kell futtatni, hogy kerüljön a folyamon fel!
 322     5|          magatartása azzal dicsekszik, hogy ez a nap ma az ő számára
 323     5|                 Hargitay azt számítja, hogy most áll neje és gyermeke
 324     5|           tiszti sebésznek hírül adni, hogy siessen műszereivel a szerencsétleneken
 325     5|             csupán az tartotta vissza, hogy azt tenni mégis gyávaság
 326     5|              látta, és még nem érezte, hogy ez a halál. Még nem nyitotta
 327     5|            fölfelé: tán éppen azáltal, hogy elhagyta magát. A feje fölötti
 328     5|                az a gondolatja támadt, hogy az élet nagyon szép.~Megmenekülni!
 329     5|              Nem gondolt egyébre, mint hogy íme azon kéz, mely tiltva
 330     5|             lehunyta. Perc múlva érzé, hogy ismét elborította fejét
 331     5|       erőfeszítésébe kerül kedvesének, hogy ily küzdelem mellett a haboknak
 332     5|         gondolat volt, ő azt képzelte, hogy beszél, vagy azt, hogy kedvese
 333     5|                 hogy beszél, vagy azt, hogy kedvese tán gondolatját
 334     6|                kezeiket, annak jeléül, hogy ha még magátul akarna is
 335     6|               hüvelyéből az a fegyver, hogy valakinek megártson, ők
 336     6|               milyen lesz egész napom, hogy kedves vagy gyűlöletes arccal
 337     6|            kell lenni!~– Megbocsát ön, hogy idejét és eszméit rablom? –
 338     6|             kívánságát.~– Ön megbánta, hogy előre helyeslé akaratomat?~–
 339     6|    civillistája nálunk nem olyan nagy, hogy abból minisztériumot tarthassanak;
 340     6|            sötéttel fel kell neszezni, hogy szobáját kitakarítsa, mert
 341     6|              ráér szerepét megtanulni, hogy nyolc órára készen legyen,
 342     6|           előbb átesni, amin segít az, hogy igen rövid. Azután előkeresi
 343     6|            bárcsak ne hínák ki annyit, hogy kapuzárás előtt meghalhatna
 344     6|            lesz kegyednek előre látni, hogy a múzsák, apjukkal Apollóval
 345     6|                az; most is azt hiszem, hogy aki ama rossz napon megragadott
 346     6|         meghalt – és én megmenekültem. Hogy élek, hogy őrült nem levék
 347     6|              megmenekültem. Hogy élek, hogy őrült nem levék ez iszonyú
 348     6|             után, azt hiteti el velem, hogy a sors valami küldetést
 349     6|       leteltével, úgy ígértem Bélának, hogy nejévé leszek. Abban az
 350     6|      elijesztésemre írtak, nem sejtve, hogy a holnapi nap már az örökkévalóság
 351     6|         szülőim, ismerőim fenyegettek, hogy Bélát azon elvek, amikért
 352     6|            egykor földönfutóvá teszik, hogy valaha üldözött lesz, talán
 353     6|           lehelet.~– Azt vártam öntől, hogy nem fog lebeszélni. Tanácsát
 354     6|         Tanácsát aziránt jöttem kérni, hogy mi gyakorlati kezdete van
 355     6|             utcán, mert ha ő megtudja, hogy itt van, akkor titkát nem
 356     6|      alkalmasnak találta az időt arra, hogy a Pusztafi által feladott
 357     6|            észre kellett volna vennie, hogy egy óranegyed óta, dacára
 358     6|                 s nem tudta kitalálni, hogy mi az. Nem örömzaj, nem
 359     6|               talán révedezik előttük, hogy ez a nap március tizenötödike
 360     6|               az ember előre tudhatná, hogy nézőjáték lesz-e a vége
 361     6|                 Pusztafi arra gondolt, hogy az a szegény gyermek nem
 362     6|                 tán Bélát is féltette, hogy ha Juditot meglátja, lelke
 363     6|            Tegnap abban egyeztünk meg, hogy kegyed egy tragédiában akarja
 364     6|              gondolkozzék soká. Látja, hogy ma olyan nap van, amiben
 365     6|             kezeit dörzsölve örömében, hogy ilyen szerencse érte ma.
 366     6|               egyebet a közönség, mint hogy a délig összetódult néptömeg
 367     6|              történik most valami – és hogy semmi se hiányozzék a nevezetes
 368     6|               év óta be volt tiltva, s hogy abban egy új művésznő fog
 369     6|       kísérletét kelle tartani, tudta, hogy minő kétséges dráma folyik
 370     6|             aminek kimenetelétől függ, hogy koszorút fognak-e ma este
 371     6|         diadalt. Nem kellett kérdezni, hogy mi történt; aki rá nézett,
 372     6|           karjaiból, s látnia kellett, hogy a festett királyok históriai
 373     6|      fejedelemnek vállalkozni kellett, hogy azt impromptu elszavalja;
 374     6|              színpadra; a nép kívánta, hogy beszéljenek; azok nagy rekedten
 375     6|          bérlők lenyújtották kezeiket, hogy a földszinten fuldoklókat
 376     6|           lehunyta, akkor vette észre, hogy hisz a sötétségnek népe
 377     7|               is; ők ugyan azt hitték, hogy az veres. Valódi verseny
 378     7|            idomítani, nagy kerülettel, hogy messziről olyat mutasson,
 379     7|             felé kezdett úgy látszani, hogy a toll nem teszi azt a jó
 380     7|           levél. – Ön feledni látszik, hogy alulírott önnek nagybátyja,
 381     7|         Emlékezni fog rá kegyed talán, hogy e hét folytán leend azon
 382     7|            valakinek a nevét, anélkül, hogy törvény és oltár tudnának
 383     7|    komolysággal szólítom fel kegyedet, hogy nekem mától számítandó négy
 384     7|        határozottan tudatom kegyeddel, hogy én mint gyám és végrendeleti
 385     7|            tudni fogom kötelességemet, hogy egy botránynak, mely családilag
 386     7|          legfőbb, figyelmeztetné arra, hogy a világ mit beszél felőlük,
 387     7|              világ mit beszél felőlük, hogy azt jóvá kell tenni. Ah,
 388     7|              szobából. Látszott arcán, hogy valami kellemetlen mondanivalója
 389     7|          mondanivalója van, nem tudja, hogy kezdjen hozzá.~– Kedves
 390     7|              színésznő vagy, megillet, hogy csinos szálláson légy.~Judit
 391     7|          akarja őt magától távolítani, hogy a botrányba bele ne keveredjék.~
 392     7|                Meghagyja-e cselédének, hogy mikor jönni fog, mondja
 393     7|               mikor még nem tudta azt, hogy mi ennek az ára.~– Ráérsz-e
 394     7|           énnekem úgy fáj, lehetetlen, hogy a te szemedből ki ne csorduljon
 395     7|                Tehát csakugyan van az, hogy egyik lélek a másiknak feleletet
 396     7|        kiváltságairól, mik megengedik, hogy ők ne értsenek semmihez,
 397     7|           minden apróságot beszerzett, hogy midőn kedvesének azt mondja: „
 398     7|              orvost, kiről már tudjuk, hogy Glanz Melchiornak híják,
 399     7|               Gyöngyiné azt állította, hogy ő ezt az egész dolgot igen
 400     7|               szállással. Judit érezé, hogy ez nem igaz; de olyan ügyesen
 401     7|                ártatlan jó lélek volt, hogy át kellett neki engedni
 402     7|         vesződnie, míg betanította rá. Hogy ilyen komoly ember nem restell
 403     7|              korán kelt, azt gondolta, hogy kedvesét még meg fogja lepni
 404     7|            feledte.~Judit oda sietett, hogy a gyertyát eloltsa, s megdöbbenve
 405     7|              szerettem!~Te nem sejtéd, hogy amidőn utolszor megcsókolál,
 406     7|            megcsaltalak. Azt fogadtam, hogy nem hagylak el soha, s íme
 407     7|           Bélának szólót nem is tudta, hogy hová intézze.~És azután
 408     7|                magasba, mint aki érzi, hogy most már nem egy, hanem
 409     7|         olthatom el.”~      ~Hiszitek, hogy ilyen dolgok nem történtek
 410     7|               nem történtek a világon? Hogy az nem történhetett meg,
 411     7|               az nem történhetett meg, hogy vőlegények az esküvő napja
 412     8|                útjába az árnak, azért, hogy nem úszik vele, őtet sem
 413     8|              ballag, a falhoz húzódva, hogy valakibe bele ne botoljék,
 414     8|                megnézni nagyon. Látja, hogy összetalálkozik a szemközt
 415     8|                hadastyánnal, s hallja, hogy egy kis idő múlva nagy lárma
 416     8|             Hallotta ezt?~– Hallottam, hogy lármáztak nagyon. Mi baja
 417     8|         katonák; de hát maga micsoda?” Hogy ő tábori alélelmezési biztos. „
 418     8|               nem addig van az, hanem, hogy énnekem kötelességem, mint
 419     8|            csupán csak annyit mondtam, hogy „Eb ura a fakó!” Erre ő
 420     8|              fakó!” Erre ő felförmedt, hogy most itt ő parancsol, hogy
 421     8|             hogy most itt ő parancsol, hogy majd megmutatja ő, hogy
 422     8|                hogy majd megmutatja ő, hogy az ily vén reakcionáriusokkal,
 423     8|            mint én, hogyan kell bánni. Hogy ő engem vasra veret, felakasztat!
 424     8|         szigetben; pedig azt beszélik, hogy azokat is ki fogják vágni
 425     8|             Áldja meg az isten. Lássa, hogy megcsúfoltak! Jó étvágyat
 426     8|                 Jó étvágyat kívánok; – hogy még vasra veret! Engem!~
 427     8|             óráit”, és úgy tapasztalá, hogy nem tud olvasni belőlük,
 428     8|                odaérkezett.~Tudta jól, hogy miről foly a szó. Éppen
 429     8|       szándékkal telepedtek meg abban, hogy ha kell, vérüket is odaadják
 430     8|        odaadják annak védelmére.~Hanem hogy vannak különféle nemei a
 431     8|               minden ember.~Aztán meg, hogy az ilyen várakat nem építik
 432     8|               építik olyan komforttal, hogy aki otthon kényelmes lakhelyét
 433     8|         cseppet. Az ember azt álmodja, hogy elfogták, kínpadra vonták,
 434     8|              tanácskozott, mint arról, hogy ez az állás és különösen
 435     8|           követelheti tőlünk a nemzet, hogy meghaljunk, de azt nem,
 436     8|                meghaljunk, de azt nem, hogy ne aludjunk. Én még, amióta
 437     8|                még csak a vita tárgya, hogy kinek kelljen bejelenteni
 438     8|                vinni az önfeláldozást, hogy a legénységgel együtt benn
 439     8|  hadügyminiszternek?~Határozatba ment, hogy a hadügyminiszternek teendő
 440     8|            reményében, elhatároztatik, hogy ideiglenesen a városban
 441     8|          elbámult a cifra egyenruhára, hogy tisztelkedni is elfelejtett
 442     8|           regula az a haditudományban, hogy „mikor eléred, üsd”, mégis
 443     8|               üsd”, mégis úgy látszik, hogy szükséges tudni az embernek,
 444     8|           szükséges tudni az embernek, hogy merre lépjen, hogyan forduljon
 445     8|              mikor van) miként tartsa, hogy botránykozást ne okozzon
 446     8|             azután azzal tette csúffá, hogy az egyik lábára szénát,
 447     8|            fegyelemre emlékezvén. Mert hogy hat hét előtt felajánlkozván
 448     8|            elszelelt Bárzsing úr elől, hogy az alig győzte őt szemével
 449     8|               megszaporodott, anélkül, hogy világosan észre lehetett
 450     8|             gondolni, hogyan lehet az, hogy minden felállításkor hosszabb
 451     8|          Babilon”-nak kereszteltek el. Hogy ki ide tartozó, ki nem,
 452     8|              emelve kezét megjegyezni, hogy a kálvinista toronyban ugyan
 453     8|               s annálfogva azt felelé, hogy a kálvinista toronynak semmi
 454     8|          toronynak semmi szólója abba, hogy mikor van dél; azt majd
 455     8|     felkanyarodó füstoszlop bizonyítá, hogy a harangok igazat mondanak,
 456     8|           legénységének megparancsolá, hogy kemény töltéseket eresztvén
 457     8|        közepett, és nem hallották azt, hogy ki az, aki otthon oly hangosan
 458     8|            vonásokat világít meg azon, hogy alig merjük ráfogni, hogy
 459     8|              hogy alig merjük ráfogni, hogy ez ismerősünk, hogy ezt
 460     8|           ráfogni, hogy ez ismerősünk, hogy ezt már láttuk valaha. A
 461     8|            igazoló okleveleit. Mondta, hogy eresszék gyorsan odább,
 462     8|                a mindig mosolygó úr. – Hogy van?~– Fázom és rosszul
 463     8|               baja. Ön tudja, barátom, hogy az öregúr végrendeletében,
 464     8|           feltétellel hagyta meg neki, hogy abban végső ínség esetére
 465     8|             átnyújtva azt Bárzsingnak, hogy olvassa el.~Bárzsing arca
 466     8|     olvasásakor; ő még mindig remélte, hogy Juditot kényszeríteni foga
 467     8|           nekem az önök tüzével.~– Az, hogy ha a megye levéltárában
 468     9|           találták a farsangi divatot, hogy vászonszöveteket szedtek
 469     9|               kik küzdöttek azután is, hogy amazok elnyugodtak, kik
 470     9|               nem értek el; úgy híják, hogy cigánymező. Azért, mivel
 471     9|                nemigen gondoltak arra, hogy talán meg is kellene egymást
 472     9|         piknikjei meglehettek anélkül, hogy az öreg asszonyságot meghívják
 473     9|              hagyta futni a húslevest, hogy az öreg asszonyság csak
 474     9|              Szerafin én azt álmodtam, hogy ha bejönnek a városba, az
 475     9|              előre küldik a várfalnak, hogy őket lőjék, ha lőnek; nem
 476     9|             elmés ötletekből. Az igaz, hogy ha a főzésben nem nagy segítségére
 477     9|        asztalról, s akkor veszi észre, hogy oda van fagyva; mikor a
 478     9|           nevetni! Hozzá gondolva még, hogy ez az egyetlen cipő a világon,
 479     9|       kénytelen azt az életet követni, hogy sorba járja a kunyhótanyákat,
 480     9|                mégpedig férfiak; igaz, hogy házas emberek, kik valahonnan
 481     9|           volna ez a világi boldogság, hogy az ember alig találna még
 482     9|              tudja, hol jár? Ki tudja, hogy él-e? Ki tudja, mi sorsba
 483     9|              bele inkább; s nem abban, hogy melyiket kerülje jobban.~
 484     9|               is óhajtottam volna azt, hogy téged szeressen. Most a
 485     9|                szívtől szakadt imáját, hogy az isten őrizze meg, védje
 486     9|                 ámen”-t, mintha tudná, hogy ő miért imádkozott.~Hírt
 487     9|               magukkal vitték, kérték, hogy beszéljen. Esküvetten elhitték
 488     9|           valami kérdésre azt felelné, hogy nem tud ebben semmit.~Ez
 489     9|            kérdezé az öreg asszonyság, hogy ismeri-e az ő Béla fiát,
 490     9|                Nem tudná-e megmondani, hogy merre van? Hogyne tudta
 491     9|        állította egész bizonyossággal, hogy Lávay Béla jelenleg Erdélyben
 492     9|          egyszer ismét híre futamodék, hogy futár érkezett a várba,
 493     9|              azt mondaná a fiam felől, hogy ellőtték a lábát, vagy elfogták
 494     9|          elfogták valahol, csak azért, hogy engemet keserítsen vele.~
 495     9|            állt legale testimoniumnak, hogy ő is vele megy, aztán majd
 496     9|      élelmezési biztosnak. Azért jött, hogy elhíja magához, várbeli
 497     9|                nagyon kérte Szerafint, hogy csak menjen el Blumnéhoz
 498     9|           végig lehet sétálni anélkül, hogy az ember ama hulló csillagoktól
 499     9|            csak azon az egyen aggódva, hogy hátha azalatt elfoglalják
 500     9|               bizonyosan arra gondolt, hogy ő, a legale testimonium,