Fejezet
1 1| fogékony idegekkel bír, s ami egyszer idegeire hatott, az nála
2 2| bajusza, szakálla, vagy ha egyszer mind a kettő körszakállt
3 2| percben attul rettegek, hogy egyszer csak kineveznek valami urodalmi
4 2| legénykedjenek; a szegény anya egyszer csak azt veszi észre, hogy
5 2| a lelkem férjem életében egyszer idejött gorombáskodni, mert
6 2| Bélára. – Mondtam már, hogy egyszer zsírban főtt spongyát adok
7 2| rá: „Igen.”~Pusztafi még egyszer, közelebb lépve hozzá, komolyan
8 3| inas bejelenti, azalatt még egyszer körülnézi magát, nincsen-e
9 3| belehal. Gondold meg, ha egyszer az találna vele történni,
10 3| sűrű szemöldíveivel csak egyszer sem fordítva a tükör felé.~
11 5| csupa vér volt, mint akit egyszer lovastul a porba gázolt
12 6| Pusztafi úr, ha hallaná egyszer, ahogy kegyed költeményeit
13 6| alakokban teremte újra.~Egyszer csak úgy tetszék neki, mintha
14 6| volt, egy óra múlva még egyszer annyian akartak beleférni,
15 8| három helyen gyulladt ki egyszer re! – Már a város közepén
16 8| Bárzsing jónak látta még egyszer hozzá folyamodni a rumos
17 8| mosolyogva. – Az az asszony engem egyszer megbántott. Azt kérdezte
18 9| fordult már az idő, midőn egyszer ismét híre futamodék, hogy
19 10| nagy lőtávolban maradnia.~Egyszer összetalálkozott Bárzsing
20 10| már e kis bicegő alakkal; egyszer, midőn amaz emlékezetes
21 10| mankójában jöttek.~Tehát egyszer Bárzsing úr összetalálkozik
22 10| szolgálatot tehetnél nekem. Ha még egyszer oda fogsz menni, járj utána,
23 11| énekelnek a nevéről! De ha egyszer fordul a kocka, ha a délceg,
24 12| rejtsd el magadnál… Ha azután egyszer valamikor a nagyvilágban
25 12| suttogá Pusztafi. – Mikor egyszer a tűzre új nádkévét vetnek,
26 13| annál sebesebben vágtattak.~Egyszer egy hatalmas csörtető ernyős
27 14| akik csak betegek. Azonban egyszer mégis olyan szerényen, olyan
28 14| némi kezdetleges kísérlete. Egyszer meg is szólítá már a hátulsó
29 15| valóban leánycselédje volna: egyszer az itató puttony fülét is
30 15| Hadd tudjam, kit áldjak, ha egyszer isten a veszedelemből kisegít.~–
31 15| rettenetes percek, miket egyszer már e hideg sírnak fenekén
32 15| mikben az öreg Lávayné egyszer éjnek idején megjelent fia
33 16| útnak! Nem szólt semmit.~Egyszer aztán egy még sötétebb rengeteg,
34 16| magukat, s hajtott odább.~Egyszer aztán kezdte előszedni a
35 16| lehetett felismerni az utat.~Egyszer aztán egy lapályra értek,
36 16| éppen nem lehete látni.~Egyszer aztán egy mély kátyúba vágott
37 16| támaszkodni, hogy megpihenjen. Egyszer le is ült egy mohos kőre
38 16| nyoma emberi közellétnek.~Egyszer ismét utat állt a hegyi
39 17| le ujjáról, hogy majd ha egyszer férje visszajő, átadhassuk
40 17| vagy veszve. Csókold meg egyszer és fuss!~A férj azzal felelt,
41 18| ujj előtűnik a rács közül.~Egyszer aztán Szerafin hátramaradt,
42 19| hagyta őket dühösködni.~Egyszer egy kihízott őspatkány azt
43 19| palackokat egyenként Hubertnek, egyszer egy szép cifra papirosos
44 20| oszlopos folyosóról, de amit az egyszer sem hallott.~– Ah! Adjon
45 20| isten édes lelkem. Csakhogy egyszer megkaphattam azt az embert.~–
46 20| De csakhogy elém került egyszer.~– Hát most mit akar vele,
47 21| ez az, hogy ő „leány”.~Egyszer csak Dolnay bárónő férjhez
48 21| mindenre köteles készséggel.~Egyszer, mikor az öntöző napszámosok
49 21| szemeit. Akkor gyanakodott. Egyszer azután hirtelen hátratekintett
50 22| keresni arra várva, hogy majd egyszer neje is utána fog szökni
51 22| megszokott újdonságrovatról. Egyszer aztán Tolna körül egy halottban
52 22| ment, sem későbben a sírt egyszer sem látogatá meg.~Judit
53 22| egy kört alakítani.~Judit egyszer csak azt vette észre, hogy
54 23| kellend lelkével beszámolni. Egyszer aztán a nyomozott imádó
55 23| akinek tetszett.~Hanem egyszer Szerafin súlyosan megbetegült,
56 23| jobbra-balra; egy sem találta.~Egyszer megállt előttem, hátával
57 23| láttam azok közül többet, aki egyszer oda felment; hanem hallottam
58 23| mindezeken keresztül hallottam.~Egyszer a legutolsó a foglyok sorában
59 23| mozog, nő, közelít!~És egyszer valami meleg kezdett el
60 25| minden három esztendőben lát egyszer; akkor nagyon örülnek egymásnak,
61 25| titkolódzott előttem, míg egyszer a fejem tetejéig nőtt a
62 25| mégis meg fogja látogatni egyszer azt a kedves derék, jó menyét.~–
63 25| még rá, asszonyom, mikor egyszer kegyedtől egy kéve zsúpot
64 26| kiket egy saeculum hoz ide egyszer; szerecsen s másszínű mimusok,
65 27| kiket egy saeculum hoz ide egyszer; szerecsen s másszínű mimusok,
66 28| közel érintkezett önnel egyszer.~– Velem? Nemigen jut eszembe.~–
67 29| Jött más. Divat csak divat. Egyszer az a divat, hogy a honleányok
68 29| táncvigalomból ki, a másikba be. Egyszer az a divat, hogy hősök,
69 29| megmaradtak amellett, amit egyszer szépnek, jónak hittek; csakhogy
70 29| embernek fogod találni, s egyszer csak barátja vagy.~„Első
71 29| nem fogjátok érteni, de egyszer majd megértitek, addig majd
72 29| tettem volna önről, hogy egyszer csak azt fogja mondani: „
73 29| tart attól, hogy Béla, ha egyszer tíz ujja közé kaphatta az
74 29| tett semmi észrevételt rá. Egyszer azonban észrevevé Bárzsing
75 29| mindezekről akárki is, aki egyszer látta Hargitay írását, rögtön
76 29| rokonaiddal. Majd megtudod egyszer, hogy ki írta ezt a levelet.
77 29| elismételte azt az esküt, amit egyszer az oltár előtt elmondott.~
78 30| hogy Szerafin hadd legyen egyszer boldog; a halavány arc hadd
79 30| halavány arc hadd legyen egyszer piros.~Bálokban, fürdőkön,
80 30| akinek láttára a fehér arc egyszer elpirul.~Egyszer a színházban
81 30| fehér arc egyszer elpirul.~Egyszer a színházban voltak; Szerafin
82 30| Akiről azt mesélted, hogy egyszer Fertőyt az üvegházadban
83 30| őt fölkeresse.~Szerafin egyszer elmondá előtte, hogy Lávayné
84 30| bujdosó, a sok álarc között egyszer felvetted a kertészlivrét
85 30| magára. Én önt szeretném egyszer megharagítani; szeretném
86 30| hová lettek? No majd ha egyszer egy tósztot mondok „nálunknál
87 30| megcsókolhatnunk azokat; hanem ha egyszer a cigány rákezdi odakinn,
88 31| bizonyos dinnye, amivel őt egyszer Blumné a kis kertben megvendégelte,
89 31| abból a dinnyéből, amivel egyszer Blumné a jó napaasszonyt
90 31| asztal izgett-mozgott, s egyszer jól érzé Judit, hogy akarata
91 32| egy keserű jó napot.~Hát egyszer, amint menne hazafelé, mélyen
92 32| boldogok? Asszonyom, asszonyom egyszer már csalódott kegyed; gondolja
93 32| mond. Azt az asszonyt már egyszer félreismerte, és én azt
94 32| kitalálni; elég az, hogy egyszer összetalálkozott Volozov
95 32| kapuja küszöbén is elmondá egyszer:~„Az nagy számadás lesz!”~
96 32| valamire figyelmeztetni. Ha egyszer be van fejezve a regény,
97 32| kegyednek véleményemet. De még egyszer mondom, hogy ha van közelében
98 33| még jobban imádtam önt. Egyszer aztán azt gondolta ön, ez
99 33| iparkodott annak kezét még egyszer megragadni, kit éppen akkor
100 33| hadd emeljem föl.~Béla még egyszer kezét nyújtá a nőnek, de
101 33| tanúbizonyságot tenni, hogy volt egyszer egy férfi és egy asszony,
102 34| Ahogy a külélet alakult.~Egyszer egy kiterjedt amnesztia
103 34| visszatérésétől rettegtek?~…Egyszer Szerafinnek egy költemény
104 34| óranegyedre kijózanodnám egyszer egészen úgy, hogy minden
105 34| Én ráismertem, pedig csak egyszer láttam életemben. Hahaha!
106 34| Rá emlékezzél, ha majd egyszer nyakad a guillotine alá
107 34| október vége felé. Majd egyszer, ha sok időd lesz, eljössz
108 35| emberek is, akiket egy évben egyszer látott, vagy éppen csak
109 35| becsukták a kaput, Szerafin még egyszer megkérdezte a vén komornyiktól,
110 35| Talán említettük is már egyszer.~Szerafin a szokottnál korábban
111 Ut| penészedett a fiókomban.~Egyszer aztán a magyarországi ellenzék
112 Ut| bele senki a neve alatt. Egyszer aztán lapom főpártolóját,
|