Fejezet
1 1| fehér szalagot tartott, s arra a szalagra nagy kék betűkkel
2 1| nem hunyja mellette.~És arra nagy szüksége van, hogy
3 1| Úgy fázom.”~Úgy fázott, ha arra gondolt, hogy: „Nem ismersz
4 2| megérkezte is esemény, s arra várni a mulatságok sorába
5 2| burgonyatáp. Ha teneked arra van első gondod, hogy nőd
6 2| szerette. Bátorságuk, erejük arra viszi, hogy legénykedjenek;
7 2| sincs. Eleget eszem.~– Óh, arra mondják, hogy eleget evett,
8 2| s ha akkor engem valaki arra ösztönzött volna, hogy ne
9 2| külön nem dresszíroznád arra, hogy rám rohanjanak. –
10 3| nem ad semminemű utasítást arra az esetre, ha egy csepp
11 3| büszke volt a haragos férfi arra, hogy az ő családjának ily
12 4| hallatszik a szigeten és arra hat dördülés egymás után
13 5| őket. Egy szót mond nekik, arra a zene töredezetten megszakad,
14 5| szigetpart csendes volt. Arra kormányzá Pusztafi a csónakot,
15 6| alkalmasnak találta az időt arra, hogy a Pusztafi által feladott
16 6| ahol Béla jár.~Pusztafi arra gondolt, hogy az a szegény
17 6| betiltva. Lássa, nekem még arra is gondom volt. Beszéltem
18 6| szerepére kellett gondolni. Arra a szerepre, mely tele van
19 6| Térjünk szép rendben haza.~Arra mindenki szépen, csendesen
20 7| legfőbb, figyelmeztetné arra, hogy a világ mit beszél
21 7| bevásárlásaiból, s éppen arra célzott ma reggel az új
22 8| katonának. Pedig én nem arra neveltem.~Azzal nagyot fohászkodott,
23 8| hegyek felé mutatott.~– Arra lévén.~– Nem vihetne el
24 9| napjaiban nemigen gondoltak arra, hogy talán meg is kellene
25 9| Zavarba jött; bizonyosan arra gondolt, hogy ő, a legale
26 9| hangos férfibeszéd zajlott át arra a pillanatra, míg az ajtót
27 10| mintha fácánhúst evett volna, arra nézve úgyis mindegy.~A korcsmáros
28 11| más lélek, más levegő kell arra, ami ezt érthetővé tudja
29 11| ostromszünetek alatt bámlalódni arra vetődtek, gyakran látták
30 11| meghalt…~– Hát édes bácsi, én arra akartam kérni, hogy legyen
31 11| mulatságba, kedves bácsi, arra nincs se helyünk, se időnk.
32 11| házsártosan. – Nem vagyok arra való ember, hogy valamely
33 11| Hiszen, kedves bácsi, nem arra szólítjuk mi fel, hogy üljön
34 11| megvan a násznagy. Minek arra az én öreg csontom?~Ez a
35 12| parancsoló szó kiáltott rájuk; arra egyszerre megindultak nagy
36 12| asszony – folytatá Pusztafi.~Arra azután nagyot hallgattak
37 12| lenni.~– Már vége… Hallgass arra, amit most neked mondok…
38 13| az oldalutakon jött felé, arra, amerre ez, egy sem igyekezett.~
39 13| ráismert.~– Szervusz Béla! Arra ne menj! Forduljatok vissza!~
40 13| kiabált, hogy ne menjenek arra, az egész orosz tábort útban
41 13| rá, akkor meg a fuvarosát arra akarta rábírni, hogy fordítsa
42 13| kozákokba?~– Nem ismert rá arra az asszonyra meg a kocsisára?~–
43 13| vagyok, csak egyre nem: arra, hogy előtted meggyalázzanak.
44 14| mint őneki, és ha gondolt arra, aki a bizonyos halált várja,
45 14| könny gyűlt szemeibe, ha arra gondolt hová lett az a gyönyörű
46 14| kettőkor éjfél után, de arra, akit küldeni tetszik, elvárok
47 14| Hallja kigyelmed, csak arra az egyre kérem, hogy az
48 14| szekér közeledett szemközt, arra mindjárt felhőkölt András
49 14| a nyerges lassabban húz, arra megint felpillantott; szép
50 15| zivatarban. Jótét lélek arra rá nem ül ma.~– Hallgasson
51 15| silbak, mit tehet velünk. Arra pedig, hogy utánunk jöjjön,
52 15| egy kis invitáció kellett arra, hogy most káromkodni kell;
53 15| vissza nem érkezett.~Azután arra kérte a háziakat, hogy már
54 16| megtalálja ott, ahol hátrahagyta, arra kérve, hogy rejtőzzék el
55 16| ellenvetést nem tett, ha Judit arra sürgeté beesteledés után
56 16| neszezve a csendben. – Menjünk arra, már közel vagyunk.~András
57 16| pokrócot terítek, a tensasszony arra ráül, s így megyünk odább.
58 16| istenem!~Azzal ráborult arra a hideg, nedves fára, s
59 17| szabadítót.~Még ekkor sem arra gondolt.~Hanem avval a gondolattal
60 17| fedezve; siess északnak, arra még szabad az út. A holttal
61 18| tudta, hogy ez a vigasztalás arra való, hogy Szerafin ne gondolja
62 18| mindenféle napi bohóságon.~Arra talán egyik sem gondolt,
63 19| legalább úgy mosolygott arra a mogorva emberre ott az
64 19| én magamra vállalok.~– De arra kérlek, édes szép Vencel,
65 20| nem érdemes az az ember arra, hogy ilyen derék úr haragudjék
66 20| haragos vadász.~Kolbay még arra sem akart várni, míg Kapor
67 20| Félórával ezelőtt hajtatott arra a véki puszta felé.~Fél
68 20| vétetik, mint kerti föld.~Arra megint a másik úr folytatta.~–
69 21| tudni tőle; ki eleinte csak arra szorítkozott, hogy a latin „
70 21| melyet Fertőy jónak talált arra, hogy belőle olyan mérget
71 22| nem játék~Emlékeztek-e még arra a szomorú divatra? Mikor
72 22| nyugodalmas nevelői állást keresni arra várva, hogy majd egyszer
73 22| mert mindjárt visszajövök.~Arra is kelle gondolni, hogy
74 22| csalatkozott imádók lassanként arra a felfedezésre is eljutottak,
75 23| egy szék volt. Ő le akart arra a székre ülni, Szerafin
76 24| létrehozásáról volna szó, arra egy Bárzsing nem adná tanácsát,
77 24| tenni kezét, ami Bárzsingot arra a téveszmére vezette, mintha
78 24| állhatta meg nevetés nélkül. Arra Bárzsing még jobban belejött
79 24| fogná szabadítani. Hanem arra kell őt kényszerítenem,
80 24| értelmében.” És Judit rá fog arra állani. Bárzsing nagyon
81 25| lehetett ennek a másiknak arra, hogy engemet fölkeressen.
82 25| Találkozásaik legfeljebb is arra szorítkoztak azontúl, hogy
83 25| asszonynéném tenni, hanem arra fogja kényszeríteni, hogy
84 25| Az a nő, aki képes volt arra a gondolatra jőni, amit
85 26| hogy kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam
86 26| színpadot elhagyja. Megvallom, arra voltam készen, hogy ez nagy
87 27| hogy kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam
88 27| színpadot elhagyja. Megvallom, arra voltam készen, hogy ez nagy
89 28| Bélának nagyon sokszor kellett arra gondolnia, hogy saját lakában
90 28| emlékezik-e még ez a kertészlegény arra a kettős lövésre, mely ott
91 28| bizonyos levelet, amit Bárzsing arra a tudvalevő haszonra fordított.~
92 29| a fejükön.~Természetesen arra sem emlékezik már nagyon
93 29| tartozásait; de gondoljon arra, hogy ez az ember sárba
94 29| hogy önt figyelmeztessem arra, mennyivel nagyobb boldogság
95 29| napra?~– Én én emlékezem arra a „jó éjszakára” a koporsóban.~–
96 30| magyarázat nagyon jó volt arra, hogy a valódit eltakarja
97 30| vetélytársnők.~Most már emlékezett arra is, hogy Szerafin nagyot
98 30| elszánásra. Nekem rá kell arra beszélnem kegyedet, hogy
99 30| büszkeséget lehelt a természet, arra, ami az életnél nagyobb
100 30| hogy a herceg és Fertőy arra fogadtak, hogy amelyik ivás
101 31| Az öreg asszonyság csak arra kérte, hogy addig ne produkálja
102 31| mint a Perflexné asszonyom, arra már egy kicsit korán születtem.~–
103 32| ki őt néha meglátogatta, arra unszolá, hogy most festesse
104 32| hordták, asszonyok, leányok, arra voltak büszkék; mielőtt
105 32| így – de hogy nem így van, arra most már az ön biztosítása
106 32| volt, mint mikor valaki arra ébred, hogy a ház ég a feje
107 33| asszony elég nyomorult már arra, hogy szeretetre méltó lehessen,
108 33| könnyen kitalálhatom, ki), arra kértelek, hogy ezentúl minden
109 34| Így; látod, mármost még arra is emlékezem, hogy a két
110 34| mentül több pénzt, mert arra szükség van. Hogy honnan
111 34| szavára, s hajlik erre, hajlik arra, amivel senkit se bántott;
|