Fejezet
1 El| is, egyszóval: ne írjatok mindig irányregényt.~Nem lehet
2 1| Lávay jön, azt kell neki mindig mondani, hogy senki sincs
3 1| alakulásra képes hang.~– Lávay úr mindig elkésik tőlünk – ismétlődik
4 1| míg kicsi voltam, s akkor mindig azzal fenyegetett, hogy
5 1| meggyőződés. Az bizonyos, hogy önt mindig szívesen látták a háznál,
6 2| hallgass. Ahelyett, hogy mindig belebeszélsz a szavamba –
7 2| anya az özvegyi gyászruhát, mindig feketét, s nagy engedélyt
8 2| tudományára mily büszke volt. Béla mindig első volt a tanosztályban.
9 2| Oh, milyen jó volna, ha mindig olyan kicsinyek tudnának
10 2| oka, hanem gőgös szüléi; mindig mondtam én azt neked: nem
11 2| megtisztel. Béla egy fejjel mindig magasabb fog lenni, mint
12 2| azt mondom. Hiszen én is mindig azt beszélem fiamnak. Mit
13 2| Aztán mikor meglátom, mintha mindig szegény édesatyja állana
14 2| százszor elátkozott, de mindig imádott pályámra indultam,
15 2| botjával védve magát. – Mindig meg akarnak enni, mikor
16 3| egész az ajtóig jutván, mindig szemben maradjon a háziasszonnyal,
17 5| elkezdett még pirosabb lenni, mindig ragyogóbb, mindig mosolygóbb
18 5| lenni, mindig ragyogóbb, mindig mosolygóbb lett. Néhány
19 5| feje fölötti zöld tömeg mindig világosabb kezdett lenni,
20 6| megtartja. A királyné nem lehet mindig királyné, hanem holnap uszályt
21 7| nyílik. Itthon vagyunk.”~Mindig „mi” és sohasem „én”, sohasem „
22 7| íróasztalához, melyen a gyertya még mindig égett. Ott felvette a tollat,
23 8| útfélen, ő nem néz előre soha; mindig csak hátra: a lobogó tornyokra,
24 8| szólt nyájasan közelítve a mindig mosolygó úr. – Hogy van?~–
25 8| sorok olvasásakor; ő még mindig remélte, hogy Juditot kényszeríteni
26 9| tájképfestésről, mint amelyek miatt mindig bátran el-kifuthat az embernek
27 9| te Szerafin, ez az ágy mindig feljebb emelkedik alattam;
28 9| nevét meghallotta; – mert ez mindig hazudik; ez bizonyosan azt
29 9| hogy a katonai becsület mindig országos ügy volt.~Hogy
30 9| árulónak?~– Soha életemben. Sőt mindig igen derék, dicső hazafinak
31 11| Tehát az asszonyság még mindig beteg?~– Tudja bácsi, hogy
32 11| Lelkére vette nagyon. Még mindig úgy fél, úgy retteg, és
33 12| közelebb-közelebb… Lásd, amit mindig mondtam… A csillagok közelből
34 13| összevissza járnak; a rudast kell mindig szólongatni, mert a nyerges
35 13| viszem. Az úr az egész úton mindig olyan furcsa javaslatokkal
36 14| máris olyan vakmerő volt; mindig azt mondta, jobban hajtsa
37 14| felhajtsa az égbe! Én pedig mindig azt mondtam: jaj, Juci kisasszony,
38 15| egész testnek állva és lépve mindig sarkon kell nyugodni, nem
39 16| Déltől estig jártak már, és mindig mélyebben jutottak be a
40 16| kétségbeejtő úton is.~Az idő mindig zordonabb lett, az est jókor
41 17| halálát, s odabenn valami még mindig él. Valami, ami nem „lél”,
42 18| Ah, az nem áll; a herceg mindig Fertőyt keresi.~– S különös
43 18| találni, hanem helyette mindig tégedet.~– Ejh! hogy a te
44 19| asztallábak dühös rágása, mindig növekedő mérvben jelenté,
45 20| nagyasszonyom? Ne sírjon mindig. A fiának még semmi baja.~
46 20| véki birtokára gondolt, mindig nagyon kedvetlen hangulatba
47 20| átlátandja tévedését, s mindig kész hűséggel iparkodand
48 21| idejekorán. Hiszen Fertőy is mindig együtt járt nejével, s a
49 21| mintha pólyás korától fogva mindig orosz muzsikokat rendszabályozott
50 22| általam ajánlott nevelő még mindig nem érkezett meg hozzá.
51 22| óvnák valamitől.~A két kéz mindig közelebb hozta a képecskét
52 22| pedig igen gazdag ember, s mindig eljár a színházba, mikor
53 23| az emberek szeme láttára mindig oly udvarlókat vont maga
54 23| szorongató helyzetek, amik mindig fenyegetőbb alakot kezdtek
55 23| megszerezni.~A kulcsot Szerafin mindig magával hordta, s sohasem
56 25| hitelez.~– Ha az való? (Még mindig nem akarta hinni.)~– Arról
57 25| Sohasem szerettem önt, mindig kerültem, de mátul fogva
58 25| Sohasem fogom elfelejteni, és mindig nagy szívességnek számítom.
59 26| alig több öt lépésnél, egy mindig lefüggönyözött ablak, a
60 26| akadhattak rá, pedig a férj mindig ott volt; hol? Egy széles
61 26| Valahányszor csengetést hallok, mindig úgy összerezzenek – szólt
62 27| alig több öt lépésnél, egy mindig lefüggönyözött ablak, a
63 27| akadhattak rá, pedig a férj mindig ott volt; hol? Egy széles
64 27| Valahányszor csengetést hallok, mindig úgy összerezzenek – szólt
65 28| ki férjét az ajtóban még mindig félénken visszatartóztatá.~
66 28| engedné meg, hogy leüljek? Így mindig azt hiszem, hogy ajtót akar
67 29| szerencsés kedélyű emberek, akik mindig tudnak gondoskodni róla,
68 29| hogylétemhez?”~Ellenkezőleg, mindig akad elég nagy kísérete
69 29| ráér karaktert kifejteni; mindig kész mulatók, kik azt tartják,
70 29| De tisztelt uram, ön még mindig nagyon költőileg fogja fel
71 29| Valahányszor elment hazulról, mindig meg szokta mondani nejének,
72 29| még jurátus volt. Akkor mindig kérdezte a tekintetes úr,
73 30| egy tündére, aki éjszaka mindig eljön, s egyre fehérebbé
74 30| megismerteti; olyankor én őt mindig a fiskálisomhoz szoktam
75 30| annak családjára gondolt, mindig a tenger legmélységesebb
76 30| Béla nevetett.~– Tehát én mindig mást gondolok, mint amit
77 30| össze nem hoz. A múltak mindig kegyelt emléke, a jóindulat,
78 30| Ah, Szerafin, kegyed még mindig az élet költészetében él,
79 30| vannak hősök, akik ráérnek mindig egy tárgyról gondolkozni.
80 30| öt felvonáson keresztül mindig egy tárgyról beszélnek.
81 31| gazdasszonykodik! Az ember mindig hercegnének, királynénak
82 31| is csinál egyebet, mint mindig jambusokat szaval otthon.
83 31| megkérdezem a kis asztalt, az mindig azt írja, hogy tanulmányaival
84 31| a leírt névre mutatva. – Mindig ugyanez a név: „Talleyrand.”
85 31| Azalatt nem tett egyebet, mint mindig Bélát magasztalta. Azt kellett
86 31| valami bolondtól. Életemben mindig heves voltam, de azt elmondhatom
87 32| trillage-okkal még csak mindig megvan a maga rokkant állapotjában.
88 32| beültetik; a vén csont még mindig a föld felett jár, és számítja
89 32| alakban, száz helyzetben, mindig ugyanaz a kép; a biztatás,
90 32| választotta őt férjül. Kérem, még mindig ne jöjjünk indulatba, se
91 32| Azt mondom: még idáig mindig büszke volt ez asszony,
92 32| Csekély titulus, de még mindig jó. Most elválik kegyed
93 33| Már magához tért, de még mindig úgy érzi magát, mint akit
94 33| előtt.~Hanem az a redő még mindig ott volt homlokán.~– Most
95 34| mellette ülni óra hosszat és mindig ugyane tárgyról gondolkozni.~„
96 34| kérdi, hogy „minek”.~Az alak mindig elevenebben kezdte magát
97 34| vagy te? Beszélj arról. Még mindig a mézeshetek?~– Még mindig.~–
98 34| mindig a mézeshetek?~– Még mindig.~– Azt tudtam. Afelől nem
99 34| őrültté tett volna. Bort, mindig csak bort reá! Míg úszom
100 34| esett ember, ki amíg él, mindig a víz fenekére megy le,
101 34| Bolond fiú vagy te, Béla. Mindig is az voltál. Mindig mondtam.
102 34| Béla. Mindig is az voltál. Mindig mondtam. Hogy én teneked
103 34| minden újabb találkozáskor mindig sárgább, mindig cserszínűbb
104 34| találkozáskor mindig sárgább, mindig cserszínűbb pofával látok
105 34| valami kapni való volt, mindig ott volt, s ahol aztán tenni
106 34| hogy „szólj már te is”. Mindig talált elég barmot, aki
107 34| Én nem is felejtettem el; mindig ujjamon hordoztam azóta,
108 35| hercegasszonyokkal, akik még mindig unokahúgai.~Csak az az egy
|