Fejezet
1 1| hintót is lehete látni, amint a templom felől jőve, két
2 1| első eset ez.~Szerafin, amint a mellékteremben Lávay mellett
3 1| hogy a cserepár kapitány, amint a vizes poharat elvette,
4 1| hogy róla beszélnek, s amint Fertőy eltávozott, előfogta
5 2| maga ment azt elkészíteni.~Amint az ifjak egyedül maradtak
6 3| éjsötét hajfürtei közé, s amint ekkor szemeit egy percre
7 4| úgy hömpölyög odább-odább, amint a sziget felől a díszmenet
8 4| hintó körül tóduló néptömeg, amint a széles útról a keskeny
9 4| e közeledő ár ellenében. Amint azt minden ember előre láthatta,
10 4| percre sikerülhetett, de amint sűrűbb lett a rájuk nehezülő
11 5| csak: „Óh, Jézus Máriám!”~Amint ennek lélekborzogató sikongásai
12 5| De vajon útban vannak-e?~Amint a gyaloghíd korhadt mestergerendája
13 5| szorosan átölelve lebegtek alá; amint a fenn delelő nyári nap
14 5| lenni, s már látni kezdé, amint fölötte azok az apró halacskák
15 5| messziről megismerte barátját, amint az küzdve dolgozott a hullámok
16 6| ki életét intézni akarja. Amint ama rettentő nap után eszméletemet
17 6| Juditot nem tudta elaltatni.~Amint hazatért, amint fekhelyre
18 6| elaltatni.~Amint hazatért, amint fekhelyre ledűlt, lámpáját
19 7| ne csorduljon a könny.~És amint ekkor görcsösen megszorítá
20 7| szeméből a könnyeket, és amint a kép olyan bizalmasan nézett
21 7| helyesen cselekedtél.”~És amint virágállványát a repkény
22 8| szűrdolmányos embereket, amint egyenes sorba állítva, fapuskával
23 8| őtet sem bántja senki.~Amint így csendesen ballag, a
24 8| ellenség nincs sehol.~Hanem amint lefekszik, megint ott vannak
25 8| arcvonásainak torzképe enyhülne, amint a rémvilágítás távolodik,
26 8| másikra. Lávaynét láttam, amint az égő házból elfutott,
27 9| A két kísérő látta jól, amint tétovázás nélkül belépett
28 9| úr?~– Nem. Miért?~– Mert amint azt mondtam neki, hogy Lávayné
29 11| gyakran látták a hadastyánt, amint kertészlábtójára felmászva,
30 11| hadastyánt ablakában könyökölve, amint nézte nagy gyönyörűséggel,
31 11| nyikorgott az ajtó sarkaiban, s amint a fiatal hölgy kísérőjével
32 11| vőlegénye van. Ezredes kapitány, amint látom. Ki kérne éntőlem
33 11| erővel ki akar rohanni, hogy amint ott a hadifoglyok a sáncépítésnél
34 12| aztán egy hosszú sikoltást, amint egy víz alá bújt menekültet
35 12| sokáig hangzott odafenn.~Amint eltávoztak, a két arc ismét
36 12| érzem a seb lüktetését, amint a vér tódul ki rajta.~–
37 12| amíg él. Légy nyugodt, amint az éj beáll, én vállamra
38 12| vette észre, hogy a kozákok, amint kiértek a kokojszásból,
39 12| őrtűz is lobog közelükben, amint rejteküket elhagynák, rögtön
40 12| között… Pedig milyen hidegek, amint arcomhoz verődnek!… Óh,
41 12| nem nyúlt ellenük, hanem amint az égő nádcsóva kezében
42 13| túl is hű szeretőd, Béla.”~Amint az utolsó szót leírta, a
43 13| velem. A kapuban vár kocsim. Amint a szabadba kiérünk, az álruhát
44 13| út kiért a fák közül, s amint a bokrok elmaradtak, a megnyílt
45 14| nem hagyta el szobáját.~Amint a legelső kozákot meglátta
46 14| letette a fejét, ott elaludt. Amint a szállásra ért, lefeküdt
47 14| merre áll már a rúdjával.~Amint a józsefvárosi toronyban
48 15| már itten minden bokrot.~Amint mondá, késő este lett, midőn
49 15| Vierundzwanzigot” varázsolni?~Amint e töprengéseiből egyszerre
50 15| s aki látta volna akkor, amint kezeit fejére kulcsolta,
51 15| kezeit fejére kulcsolta, amint szemeivel a magasságban
52 15| magasságban lakókat kereste, amint keble nyugtalanul hullámzott,
53 16| útban fogja őt találni, amint az erdei úton sétál, mindennap
54 16| lehetett őket számlálni, amint egymás után ügettek. Egy
55 16| vadrózsabokrok árnyazták.~Amint Judit ezt a fát meglátta,
56 16| gondolat Kapor Andrást, amint egy kerítés előtt meglátott
57 16| odabenn.~– Hát Béla hol van?~Amint az ajtó nyílt, gazda, asszony
58 16| odanéztek, hogy ki jön, s amint Judit a sötétből a pattogó
59 16| érkeztek a faluba, Béla úr amint azt észrevette, hirtelen
60 16| szegény asszony életereje.~Amint azt meghallotta, hogy férje
61 17| puskaagy csörrenése hangzott, amint azt a földről felvették,
62 17| deszkáin hangzottak a lépések, amint a fegyveres vitéz helyet
63 17| kezdett átderengeni arcán.~És amint kezei össze voltak téve
64 19| aztán majd a többi.~Hanem amint a füst kezdett kitódulni
65 19| van két hosszú ászokfa. Amint a külsőt felemeled, annak
66 19| Pusztafi által leírt helyre.~Amint az első ászokfát fölemelték,
67 19| felhúzta a vastag láncot, s amint abba egyesült erővel belekapaszkodtak,
68 19| ezeket meg tudja becsülni.~Amint Vencel adogatná fel a palackokat
69 19| nyaka akad a kezébe, melyet amint fölemelt, egyszerre nagy
70 19| fontnyi súlyosnak tetszett, amint fölemelte.~Vencel igen gyors
71 20| nem volna, meglátszanék, amint porzik az úton.~– No András,
72 20| már nem menekül meg tőlem.~Amint a fűzfásból kiértek, már
73 20| hozta vele a kedélyét.~Tehát amint a sokszor emlegetett helységbe
74 20| Bárzsingot erre a helyre?~Amint a faluházához ért, csudálkozva
75 21| angolul és franciául érteni. Amint ilyenhez juthatnak, rögtön
76 21| vissza a vadászatról, s amint az üvegház felé közelítettek,
77 22| fehér kendőjét lobogtatják; amint a rémjelenetet lelke előtt
78 22| cseléd nem vette őt észre.~Amint a kút kámváját hallotta
79 22| fekteté a kis medaillont, s amint hosszasan nézett reá, tekintete
80 23| hazahozott veteményből; amint a gyökereket válogattam,
81 23| éreztem a meleg véresőt, amint nyakamat és vállaimat elborította.~
82 23| keresztül lehetett látni, amint a golyó átfúródott rajta.~
83 23| fülembe zajongna mind.~Amint én megjelentem, mindenki
84 23| a hosszú termen végig, s amint a terem oldalai tükrökkel
85 23| kézcsuklóra visszacsatolta.~Amint a hideg lánc érte az alvó
86 24| peres felek nagy félelmére, amint a „Tagsatzung”-ok sora engedé,
87 25| emberek egymást mulattassák.~Amint legjobban benne vannak az
88 25| beszélni sem tudott velök.~Amint így határozatlanul tépelődnék,
89 25| sietett legelébb is haza.~Amint kapuján belépett, cselédje
90 26| találkozott is Esztergom alatt, s amint ilyenkor egyik gőzösről
91 26| vett magán; oly fennhangon, amint bírt, kérdezé, megtörve
92 27| találkozott is Esztergom alatt, s amint ilyenkor egyik gőzösről
93 27| vett magán; oly fennhangon, amint bírt, kérdezé, megtörve
94 29| hogy gyakorlatában vannak.~Amint Judithoz belépett, szobájában
95 29| fejtse meg ezt a talányt.~Amint Béla végigfutotta a levelet,
96 30| felőle Szerafintől, hanem amint új látogató jött a páholyba,
97 30| és aztán közöld velem.~Amint Dombay eltávozott, Béla
98 30| voltak virág helyett tűzve. Amint a nap keresztülsütött az
99 30| utasítok mindenkit, hogy amint látni fogja, hogy Fertőy
100 31| volt az íze a dinnyének, amint megláttam bejönni hozzád.~
101 31| egy más nő férje! S aztán, amint egy hajdani imádója betoppant
102 32| keserű jó napot.~Hát egyszer, amint menne hazafelé, mélyen elgondolkozva,
103 32| egészen kiderült feszes arca, amint az ablakban meglátta Lávayné
104 33| sietségben egészen felhevült.~Amint ily izgatottan benyit Szerafinnál
105 33| vártam a fölfedezésével. Amint bizonyossá lettem felőle,
106 34| hogy nem vagyok józan soha. Amint fel-felüti bennem a fejét
107 Ut| szomorú része – rám nézve.~Amint engemet elítéltek fogságra,
|