Fejezet
1 1| persze! Én a szobaleánytul tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonnyal.~–
2 1| No én meg a huszártul tudom, akinek ki van adva a rendelet,
3 1| rovására.~– Pedig én nem is tudom, hogyan jutott öccsém uram
4 1| hogy még a szavakat is tudom, amiket beszéltek. Jó kútforrásaim
5 1| valaha belépni. Nagyon jól tudom, hogy ezt teszem. És talán
6 1| teszem. És talán azt is tudom, hogy miért teszem.~Ez a
7 2| felől.~– Az egész programot tudom már. Hargitayék tegnap este
8 2| hozza ez most azt elő?~– Tudom, hogy kicsoda.~– Dehogy
9 2| kicsoda.~– Dehogy tudod! Én tudom. Te sohasem tudsz semmit,
10 2| Béla élni Pesten. Én is meg tudom ám azt készíteni, ha nem
11 2| ám azt készíteni, ha nem tudom, hát megtanulom; előteremtem
12 2| azzal helyembe jön. Előre tudom már, mikor a barátnéim látogatnak,
13 2| volt. Én nem voltam ott, de tudom bizonyosan, hogy helyesen
14 2| akartalak én keseríteni. Tudom én, hogy nem ő az oka, hanem
15 2| fejedet. De az nem igaz, én tudom, hogy nem igaz.~– Ah, nem
16 2| hogy én megverem!”~– Most tudom már, hogy szivarozni szeretne,
17 3| borravalónak.~– Akkor hát nem tudom, minek örült olyan nagyon –
18 10| számára nem terem ír.~– De én tudom, hogy terem, azt is, hogy
19 10| nemde? Jól van, jól van, tudom ez titok; nem mondom senkinek.
20 10| azóta inkább kifejlett.~– Tudom: elhiszem. Mankóval könnyebb
21 11| az öregnek: „Hiszen jól tudom én ez ajtók járását, évekig
22 11| szörnytett a mai világban? Én nem tudom azt. Egy múlt századból
23 13| én is ott leszek!~– Óh, tudom. És ez fáj legjobban nekem.~–
24 13| pedig a felesége.~– Nem tudom én. Mit bánom én. Minek
25 13| az több, mint a halál.~– Tudom – felelt Judit.~És azzal
26 14| meddig tart e perc?~– Azt nem tudom – beszélt a nő rövid lélegzettel. –
27 14| Azt is fel fogják adni.~– Tudom. De akik ott benn vannak,
28 14| szóltam felőle senkinek; tudom én, hogy miről kell hallgatni.
29 14| tetszik, elvárok akármeddig; tudom, városi cseléd nem kel korán.~–
30 14| el?~– Hallgass, te húgám! Tudom én, merre járok. Ott kell
31 15| Én nem félek.~– Nem fél. Tudom. Se tűztől, se víztől. Hát
32 15| csónakomat elvitték.~– Óh, én tudom, hogy önnek még van egy
33 15| neki kell menni. Én nem tudom, kegyed kicsoda, mi járatban
34 17| aki innen megugrott.~– Nem tudom – felelt a házigazda –,
35 18| nagy úr volt. Biz én nem is tudom már micsoda? Annak az uraságnak
36 18| mint a nők előtt, akkor nem tudom, hogy jutott a Vlagyimir-rendhez?~–
37 18| áll fenn közöttünk.~– Óh, tudom! Néha még együtt is szoktatok
38 18| csakugyan elutazik.~– Óh, azt tudom, hanem csak Varsóig.~– Mit
39 20| mennyi időre, kérem?~– Nem tudom, nem tudom! Mit tudom! Talán
40 20| kérem?~– Nem tudom, nem tudom! Mit tudom! Talán fél napra,
41 20| Nem tudom, nem tudom! Mit tudom! Talán fél napra, talán
42 20| kegyedhez méltó munka az.~– Tudom, nagyon jól tudom. Az „őrnagy”
43 20| az.~– Tudom, nagyon jól tudom. Az „őrnagy” haragudni fog
44 20| Bárzsing! – Bárzsingh!~– Én tudom legjobban, hogy ki az a
45 20| nem kérdem. Most csak azt tudom, hogy ő szalad; ön pedig
46 20| emelkedve a sarkán. – Én tudom, minő tisztelettel tartozom
47 21| ráismert. Én figyeltem rá, és tudom jól, hogy önt megismeré.
48 21| tréfásan a herceg.~– Óh, ha azt tudom, hogy ő ijesztget, attól
49 21| hazugság. Ezt már én jól tudom. Ez az Antillákról való,
50 21| tekintetre meg nem ismer.~– Tudom, tudom; azt tudom, de hogy
51 21| meg nem ismer.~– Tudom, tudom; azt tudom, de hogy nem
52 21| ismer.~– Tudom, tudom; azt tudom, de hogy nem viseli-e valamely
53 21| Igaz, igaz; én is így tudom – bizonyítá a herceg.~–
54 21| diszkreditáljon.~– Nono herceg, én tudom, amit tudok; szólj csak
55 22| megsértőjét, azt bizonyosan tudom. Sejtelme ugyanaz, ami az
56 24| kerülhet?~– Kétségtelenül tudom.~– Mert erről biztosítva
57 24| közé.~– Ezt én régen jól tudom – folytatá Fertőy –, de
58 25| szép gyümölcsfái; én nem tudom, nálam nem teremnek, pedig
59 25| Köszönöm a sót. Bizony nem tudom, hogy meddig viselheti.~–
60 25| kedve volna söpörgetni, tudom, találna söpörnivalót a
61 25| tanultam a diák meséket, nem tudom, hogyan járt Juno.~– Hát
62 25| amit mondtam?~– Akkor nem tudom még, hogy mit teszek. Talán
63 25| Lávaynét a hadastyán.~– Tudom, hogy szeret kertben lenni,
64 25| Jó asszonyom. Én nem tudom, mi haragja van kegyednek
65 25| kegyednek menye ellen, de azt tudom, hogy igazságtalan haragja
66 25| neve eszembe jut is. Én nem tudom, mivel rágalmazhatták őt
67 26| csak a hónapos retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői
68 26| szándékkal önhöz. Én nagyon jól tudom, hogy „ilyen állapotban”
69 27| csak a hónapos retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői
70 27| szándékkal önhöz. Én nagyon jól tudom, hogy „ilyen állapotban”
71 28| csakugyan belehalt. Úgy tudom.~– Rosszul tudja ön; az
72 28| keresztül ne lehessen látni. Nem tudom, emlékezik-e még ez a kertészlegény
73 28| Béla vállat vonított.~– Nem tudom, hova célozhat ön?~– No,
74 28| szó?” Óh, én nagyon jól tudom, minő viszony volt nőm és
75 28| Lássa, én azt nagyon jól tudom, hogy vannak esetek, mikor
76 29| Így van, igenis. Mind jól tudom. Fertőy gondolta magában,
77 29| mosolyogni. Azt én is előre tudom csekély eszemmel, hogy ha
78 29| és mikorra jön haza. Nem tudom, ki adta a nőknek ezt a
79 30| hogy fogadd el.~– Azt nem tudom.~– No hát tudd meg minél
80 30| beszél, akkor nehezebben tudom kitalálni.~Béla nevetett.~–
81 30| kegyedhez. Higgyen nekem. Én tudom, hogy merész szó volt, amit
82 30| Nem is szólnék felőle. Jól tudom, hogy kegyed akkor éppen
83 30| én mit gondolok most?~– Tudom.~– Ön tudja? Nos, mit?~–
84 31| elszomorodva.~– Én látom, és tudom, hogy mit hiszek.~– Mit?~–
85 31| Nem hihetem. Hiszen én tudom, hogy mit oltottam a fába!
86 32| ember menyének páholya van. Tudom, sokat gyönyörködött gyermekeiben.
87 32| Volozov hercegnél?~– Én nem tudom, ki az; nem is akarom tudni.
88 32| nem mondja meg, hová. Én tudom, hogy hová. – Fertőyné válni
89 32| szótagot az öreg. – Én úgy tudom, hogy csak hozzád. Fertőy
90 32| miért mentél hozzá? S ha azt tudom, hogy mi okod volt hozzámenni,
91 32| hozzámenni, akkor azt nem tudom, hogy miért válsz el tőle.~
92 32| Meghallgatom. Mert már tudom előre.~– Óh, kedves Szerafin,
93 32| fogja látni, hogy honnan tudom. Béla úrfinak nem tetszett
94 32| eltagadja otthonlétét. Én tudom bizonyosan felőle, hogy
95 33| kegyes olvasó, ha meg nem tudom mondani az okát, miért volt
96 34| tágabb hazámról? Mert nem tudom, hogy melyiknek írtam alá
97 34| a szívem tágul bele. Nem tudom, üdvösség előíze-e az vagy
98 34| odatalálok magamban is. Tudom, hol lakik a menyecske,
99 35| itthon van az úrnőd?~– Nem tudom – felelt gyanús tartózkodással
100 Ut| fogolytársamnak, azt nem tudom; mert énnekem őfelsége legmagasabb
|