Fejezet

 1    El|              kuszált viharaira utalnak vissza.~Tudakoljátok az özvegyek
 2     1|            falura, elszántan mindaddig vissza nem térni, míg az ebből
 3     1|              perc múlva kesztyűsen tér vissza, semmi nyomát sem találja
 4     1|         reformjáról”, e szókkal nyújtá vissza azt Hargitaynak, ki mellette
 5     2|          mondod „nem”, fordulok rögtön vissza, s megyek odább Győrig.~–
 6     2|              öltve, ennek házához tért vissza.~Az első beköszöntés után
 7     2|            hogy ha megtöltve küldhetik vissza az ívet. Ily magasztos lénynek
 8     2|              példányt«, s azzal küldje vissza hozzám, ki itt leszek, a
 9     2|                biztatott egy soha-soha vissza nem álmodható édes, szerelmes
10     2|             barátja az erénynek, vigye vissza azt a jegyet, s mondja meg
11     2|               barátom, miért is léptél vissza a holnapi szónoklattól?
12     2|             levél is, az ív is.~– Adja vissza mind a kettőt. Adja vissza.
13     2|             vissza mind a kettőt. Adja vissza. Különben is nem akarom
14     3|                 nem ő utasította-e azt vissza? Pedig atyádnak csak egy
15     3|              szokni az éhezést – szólt vissza a leány.~Egy percre mind
16     5|              ragadta meg és tartóztatá vissza, magával vonszolva a félőrültet: „
17     5|        gondolattal; csupán az tartotta vissza, hogy azt tenni mégis gyávaság
18     5|            hosszú rejtelmeinek rabolja vissza; ez a hideg erőszakos kéz
19     6|              újakkal szaporodva jönnek vissza a Hatvani utcán végig.~A
20     6|              odamaradtak, egy sem jött vissza.~És Judit kénytelen volt
21     7|               után nyúlt, az nem húzta vissza kezét. Hanem gondolta magában:~
22     7|                olyan bizalmasan nézett vissza rá, mint aki nem kerüli
23     8|                Ma elmennék innen, soha vissza nem jönnék többet. De nem
24     9| visszautasította őket.~– Menjenek önök vissza. Lássanak utána, hogy ki
25     9|             perc múlva vigyorogva jött vissza a pincér Lávaynéhoz, ki
26    10|                folyvást őrzi, s valaha vissza is fogja hozni; hanem az
27    10|                leszek.~– S innen ismét vissza fog menni Pestre? Milyen
28    10|               barátságot.~– Uram; adja vissza a mankómat. Köszönöm a szállást;
29    10|                 Egész nyugodtan felelt vissza a kérdezőnek.~– Az ám. Ki
30    12|           Pusztafi széttekintve.~– Még vissza fognak jönni – súgá Róbert.~–
31    13|             arcra. Bárzsing volt az.~– Vissza, vissza! – kiálta Bárzsing. –
32    13|            Bárzsing volt az.~– Vissza, vissza! – kiálta Bárzsing. – A
33    13|              Arra ne menj! Forduljatok vissza!~Judit szigorú arccal tekinte
34    13|            adva őrizőnek.~– Forduljunk vissza, s hajtsunk utánuk.~Kapor
35    13|            minden. Most meg forduljunk vissza a kozákokra, valami szép
36    13|       köszönhetik, hogy megmenekültek. Vissza! vissza!~– Csak előre! –
37    13|            hogy megmenekültek. Vissza! vissza!~– Csak előre! – monda Judit
38    13|           annak közeledtére nem fordul vissza, mint a többiek, s folyvást
39    14|                elfulladtan tántorodott vissza, kábult homlokához kapva.~
40    14|               mint férfi, és úgy térni vissza.~– Mire gondol kegyed?~–
41    14|       végrehajtaná.~– Kérem önt, vonja vissza ez átkot, mert meglehet,
42    14|                hanem azért, mert annak vissza is kell ismét térni.~– No
43    15|             keresztülvisz rajta; de ha vissza hagyom magamat rettenteni
44    15|                hogy az ellenkező roham vissza ne verje őket a parthoz.
45    15|              sem vette azt, míg Katica vissza nem érkezett.~Azután arra
46    15|             ezt a napot, és emlékezzék vissza reá valamikor, hogy Kolbay
47    16|                bejárás, ugyanazon kell vissza is jönni.~Ott vár a veszély
48    16|               az erdők fenevadaira.~Ha vissza talál az éhes csorda térni!~
49    17|                istenért, hogy jössz te vissza? – suttogá a házigazda. –
50    20|                meglássuk, hogy mit hoz vissza ebből a hajtásból a haragos
51    20|               Lávayné fejcsóválva ment vissza szobájába, Kolbay pedig
52    21|                nem találtak, s kacagva vissza nem vitték a kastélyba a
53    21|                herceg és Fertőy tértek vissza a vadászatról, s amint az
54    21|          kapott, azt rendesen nem neki vissza, hanem valakinek másnak
55    22|                benne valami igaz?~Akik vissza tudnak gondolni azokra az
56    22|               megtörten és onnan ismét vissza, hogy a jutalmazó közönség
57    22|         elejtett gyűrűjét, s azt hozta vissza.~Judit most értette a mese
58    22|              ég villámaira felelgettek vissza; s amitől lelke tisztaságában
59    23|               tőle, sohase jönne többé vissza.~Valami úgy kényszerített,
60    23|      hátrafordította, s úgy nézett rám vissza hidegen; csakhogy a szívén
61    23|          láttam.~Ugyanazon úton jöttem vissza a fényes teremből, melyen
62    24|      legmélyebb indignációval utasítná vissza magától; azt egy Bárzsing
63    24|              Azok felelni fognak önnek vissza, hogy nem tudnak az egész
64    26|               gyors fogatokon vágtatni vissza Pestre, ahova azonban éppen
65    26|               Melchior! Hogy térhettek vissza ily gyorsan? Azt hirtelen
66    26|    visszautasítja, és büszkén utasítja vissza szerény ajánlatomat. Talán –
67    27|               gyors fogatokon vágtatni vissza Pestre, ahova azonban éppen
68    27|               Melchior! Hogy térhettek vissza ily gyorsan? Azt hirtelen
69    27|    visszautasítja, és büszkén utasítja vissza szerény ajánlatomat. Talán –
70    28|          lelkének minden rugékonyságát vissza érzé térni ez ingerlő mosolygástól.~–
71    28|               áll. Ő feltöretlen küldi vissza a levelet; ő szóba sem áll;
72    29|             hozta volna elő, hogy ment vissza tetszhalott nejéhez, ha
73    29|                 A férj büszkén utasítá vissza az engesztelő jobbot, s
74    29|                elsápadt arcára tekinte vissza. Lehetetlen volt észre nem
75    29|               elhurcoltak, tudja, hogy vissza fognak térni rá, hogy meg
76    30|           onnan megint kifelé csavarog vissza.~A herceg olyankor, mikor
77    30|            tehetem, hogy sohase térjek vissza. De ön?~– Én tenni fogom.
78    30|              önnel. Menjen a kastélyba vissza. Ma nem lehet önnek Volozovval
79    31|                oda, s meggyőzve tértek vissza. Holnap elviszem magammal
80    31|              moving csudáira térhessen vissza a napirend, bármennyire
81    32|       gyermekeiben. Azt csodálom, hogy vissza tudott térni ebbe a mi idegenné
82    33|              fog csinálni, mikorra jön vissza.~Ez a rendes férjnek természetes
83    33|          mélyen szemébe tekintve.~– Ön vissza fog jönni bizonyosan. No
84    33|             megnyertem volna azt. – Én vissza akartam önt adni saját magának.
85    33|           kiálta Béla, haraggal rántva vissza kezét. – Önnek rossz szíve
86    33|                kerülni? Nem utasítja-e vissza csókodat, és méltán, azt
87    33|           szeretne.~Hisz ez a nap adta vissza barátainak vagyonát, családi
88    34|                vált meg, fehérrel tért vissza.~De hát azok a szomorú alakok,
89    34|                refrénje: „Minek jön az vissza, kit már eltemettek?” Álnév
90    34|                letettek. ~Minek jön az vissza, kit már eltemettek?”~Kinek
91    34|            ember retteg. ~Minek jön az vissza, kit már eltemettek?…”~Ki
92    34|              onnan senki bosszút állni vissza nem tér.~A névtelen költő
93    34|       bosszantani!~– Tehetnéd. Foglald vissza magadat, és légy az, amije
94    35|         szólítlak. Ez szokásom. Tegezz vissza; azt én szeretni fogom.
95    35|                 olyan mosolygóval tért vissza.~– Őnagysága azt mondta,
96    35|               e gyűrűt hozom kegyednek vissza. Szerafin meglátta az opálgyűrűt
97    Ut|                szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor élénken emlékeztem
98    Ut|                ezer forintot nem adták vissza; az ott maradt csendháborítás
99    Ut|               évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek a tisztelt hazafiak,