Fejezet

 1     1|            marad az, hogy midőn ** herceg, ki a portugalli királlyal
 2     7|     mutasson, mint egy mediatizált herceg rendjele; sőt mikor az erdélyi
 3    18|           a Vlagyimir-rendhez?~– A herceg egészen itt veszett. Pedig
 4    18|         ember.~– Ah, az nem áll; a herceg mindig Fertőyt keresi.~–
 5    21|      muszkához ment; mert hiszen a herceg igen derék, mívelt ember
 6    21|        hogy a bárónő ötvenhárom, a herceg pedig harminchárom éves
 7    21|         hanem bőven pótolták azt a herceg szabadelvű szavai, amiknek
 8    21|  szemrehányásképpen említem fel. A herceg, mint ezt mindenki beszélte,
 9    21|      Feodora úrhölgyek csakugyan a herceg „niècei”.~Mind a kettő hercegi
10    21|           együtt járt nejével, s a herceg igen nemes keblű férfi volt,
11    21|        hanem még saját magát is.~A herceg igen szép ember volt, valódi
12    21|           róla, hogy Szerafin és a herceg között valami szívbeli viszony
13    21|           Fertőyék sokat időztek a herceg kastélyában.~Néha megtörtént,
14    21|            Néha megtörtént, hogy a herceg és Fertőy elmentek vadászni,
15    21|       önnek nem árthatott, mivel a herceg magával vitte vadászni;
16    21|             s a tréfa tökéletes.~A herceg és Fertőy tértek vissza
17    21|     szerencsétlen, aki itt lőtt.~A herceg elárulá, hogy Fertőy cselekedte.~–
18    21|             Szerencséje; mert ha a herceg tette volna, meg nem bocsátanám.~–
19    21|    megbocsátja? – kérdé tréfásan a herceg.~– Óh, ha azt tudom, hogy
20    21|            a lelkek közé, ugyebár, herceg? Egy-egy virágbokrétát rendeltem
21    21|        Fertőy gúnyosan nevetett.~A herceg azt hitte, hogy azon nevet,
22    21|           megkísérteni! – ajánlá a herceg. – Lieber Friedrich! Hát
23    21|        Béla mint kertész, azután a herceg és Szerafin egymás mellett.~
24    21|          ez? – szólt diadalmasan a herceg, kinek öröme akkora volt
25    21|           vágott közbe Szerafin.~A herceg nevetett; Fertőynek pedig
26    21|       Teringettét! – szólt közbe a herceg. – Ön olyan szépen tud cselédekkel
27    21|          hanem félrekancsalított a herceg felé, sipkáját hóna alá
28    21|           ő az.~– Lássák – szólt a herceg –, ezt én saját magam hoztam
29    21|         lótusz – sietett egyszerre herceg és kertész megfelelni, mintegy
30    21|             Óh, igen – bizonyítá a herceg –, mi is a neve? – kérdé
31    21|            így tudom – bizonyítá a herceg.~– Ah, ah, ne tréfáljon
32    21|           ah, ne tréfáljon velem a herceg – kötődék naiv enyelgés
33    21|            diszkreditáljon.~– Nono herceg, én tudom, amit tudok; szólj
34    21|         Mikor keresztelte el azt a herceg egy igen-igen szép asszony
35    21|         üvegház nyitott ablakán.~A herceg e jelenet által fellázasztva
36    21|  félrerántotta a fegyver csövét.~A herceg bámult, és újra bámult.
37    21|      habuckolni, azt a jelenetet a herceg oly tréfásnak találta, hogy
38    22|        Midőn legközelebb Fertőyvel herceg Volozov kastélyában voltunk,
39    22|           tehát az utóbbi.~Volozov herceg pedig igen gazdag ember,
40    22|     elterjedt az egész városban.~A herceg gyakran jár titokban bérkocsin
41    23|          igazi senki sem más, mint herceg Volozov. Hisz ő maga húzta
42    23|           semmit sem akar tudni.~A herceg inkább kerülte, mint látogatta
43    28|       közte és Fertőy közt Volozov herceg orangériájában történt;
44    28|           jelenetre, midőn Volozov herceg kertésze mutogatta önnek
45    28|    elszaladt; később elfogták, s a herceg sokáig gyógyíttatta, de
46    30|             mint a liliom.~Volozov herceg nem tehet arról.~Ő igazán
47    30|         mért nem pirosabb. Volozov herceg országokat adna érte, tele
48    30|          legyen életkedvű.~Volozov herceg nem bánta volna, ha Szerafin
49    30|          ne szeressen a világon.~A herceg tudta azt nagyon jól, hogy
50    30|         rajongák körül a nőt, de a herceg egyikben sem találta azt
51    30|    előadást, hanem a közönséget; a herceg szemközt ült vele, s egy
52    30|             ezt csak rejtegetve.~A herceg követte Szerafin szemjárását,
53    30|         percben erre az ötletre.~A herceg kétkedve tekinte szomszédjára.~–
54    30|     értekezzék vele, ha tetszik.~A herceg kacagott a vége felé. Az
55    30|      újságot hozok; tegnap Volozov herceg előhozta, hogy a tagosztályi
56    30|            nem mondtad senkinek. A herceg azonban nem fog rád ismerni,
57    30|      Judithoz.~– Kedvesem. Volozov herceg uradalma jogigazgatásával
58    30|            Fertőy megtudta, hogy a herceg Lávay Bélával micsoda új
59    30|           gondolkozott magában:~„A herceg szeszélyes ember; olyanok
60    30|           mint bámulatra méltók. A herceg megtudhatta könnyen, hogy
61    30|        Béla ellen, Juditét pedig a herceg ellen.~Lám tehát mégis vannak
62    30|     szüreti nap volt, midőn Béla a herceg kastélyába megérkezett.
63    30|            a jövevény múltjából.~A herceg után kérdezősködve, a vén
64    30|          kifelé csavarog vissza.~A herceg olyankor, mikor jól akart
65    30|            hanggal is élénkítve. A herceg unokahúgai azok valószínűleg.~
66    30|          is meglehet. Egyébiránt a herceg hívatott magához, igen prózai,
67    30|       ügyet, melyre most fölkért a herceg, bevégzem, és azontúl nem
68    30|        Volozov nyitott be hozzá.~A herceg természet rende szerint
69    30|           mikor részegnek látta. A herceg olyankor, mikor ittas volt,
70    30|    vállamon viszem le.~– Köszönöm, herceg – szólt Béla nevetve –,
71    30|        magam lábán, ahová akarja a herceg.~– De ugyan kérem, ne titulázzuk
72    30|           tele nem lesz könnyel.~A herceg vitte magával karonfogva
73    30|           a földszinti erkélyen. A herceg nem vetette oda prédául
74    30|    óhajtott szerencse” felől, de a herceg nem hagyott ilyesmit bevégezni,
75    30|           mégis csak más valami!~A herceg el volt ragadtatva cigányai
76    30|          inkább egy pohár bort!”~A herceg ömledezéseit a cigányok
77    30|       Azzal felugrott egy székre a herceg, s vezénylő hangon kiálta:~–
78    30|          No ezt túléltük – szólt a herceg. – Mi volt az a pièce? –
79    30|      mozdultak.~– Nézzed – szólt a herceg Bélához –, milyen átkozott
80    30|          No barátom – ingerkedék a herceg –, ez volt az a Popocatepetl?
81    30|         elébb tudnunk kell, hogy a herceg és Fertőy arra fogadtak,
82    30|         ijedelem az egész. Volozov herceg örvendve monda magában:~–
83    32|         kezdett életpír derülni. A herceg, ki őt néha meglátogatta,
84    34|           el, melynek hőse Volozov herceg; tánc, kártya mellett tölteni
85    34|          Többek közt valami muszka herceg; az sokat tehetne érte. –
86    35|       nyitott terme volt.~Eljött a herceg is, Olga és Feodora hercegasszonyokkal,
87    35|           senki sem foglalta el. A herceg bal felől ült le Szerafin
88    35|          fognak rajta; hasztalan a herceg nyájas suttogási, a pohárban
89    35|            szép nap volt – szólt a herceg, midőn reggel felé búcsúzni
90    35| megtalálnák.~– Mit szólna ön hozzá herceg, ha holnap kérdezősködnék